Part,  Chapter

 1 8 |     kérem, ne tagadja azt meg.~Mihályt önfeledtté tette a boldogság;
 2 8 |      utoljára egymáshoz ölelte Mihályt és Timéát, rájuk adva forró
 3 1 |       Zófi mama aztán tartotta Mihályt válogatott magasztalásokkal,
 4 1 |   mennyit emlegeti a kedves jó Mihályt, aki õróla olyan jól gondoskodott,
 5 2 |        abban a percben, amidõn Mihályt felkérte, hogy engedje Athalie-t
 6 3 |    önkínzó gondolatok üldözték Mihályt, ott pihenõt tartott.~Baján
 7 3 |     elõsietett a házból.~Amint Mihályt meglátta, kettõzteté sietését,
 8 3 |     ceremónia nélkül megölelte Mihályt, miközben szemébe tûnt a
 9 5 |       Noémi fölvezette magával Mihályt a téveteg szikla ormára,
10 5 |      meghallá.~Nem volt szabad Mihályt marasztani. Ha dolga van,
11 5 |  biztatta még, hogy kísérje el Mihályt a csónakáig.~Nem ment velük,
12 8 |       elõtte, abban dolgozott.~Mihályt egyszerre rohanta meg az
13 8 |     bámulatra nyitá fel, midõn Mihályt belépni látta, azután eléje
14 1 |       Annál jobban megdöbbenté Mihályt az a látvány, mely az Osztrova-szigeten
15 1 |  Egytül egyig kiszáradva mind.~Mihályt lehangolta e látvány. Tavaly
16 2 |    érti.~És ha ezt érti, akkor Mihályt nem érti. Ezen ember elõtte
17 3 |         Adja vissza az életnek Mihályt; inkább ha áldozat kell
18 3 |        ágyától a másikéhoz.~És Mihályt folyton hazugságokkal kellett
19 3 |       Ismét új reggel virradt.~Mihályt most már az álmatlanság
20 3 |         hízelgõ szavakat, hogy Mihályt elámítsa velük: „Kis Dódim,
21 3 |   sohasem vezette el Noémi oda Mihályt, ahol a kis Dódi fekszik.~-
22 4 |     minden gyöngédsége, amivel Mihályt elhalmozta, nem bírta õt
23 4 |       szép lélek mind a kettõ?~Mihályt még betegebbé tette az itthonlét.~
24 4 |    tavasz van.~Tehát elküldték Mihályt a Balatonhoz.~Hanem egyet
25 4 |   gyöngédség volt iránta a nõ. Mihályt csak sietteté ez a gyöngédség
26 3 |      találnák Levetinczy Timár Mihályt megfagyva a jég közé szorult
27 4 | zavarta a csendet.~Ekkor Timár Mihályt egy hang üdvözli a háta
28 10|      mely még Levetinczy Timár Mihályt gyászolta.~Zsuzsánna napján