Part,  Chapter

 1 7|            az orrát bosszantani, sõt utoljára hanyatt feküdt eléje, s
 2 7|          megrágni valókat Almirának, utoljára vesz magának. És azoknak
 3 8|           hagyhatta abba az ugatást. Utoljára Noémi rátette a lábát a
 4 8|            hogy kém-e vagy csempész. Utoljára kilöktem a hajómból. Ebbõl
 5 9|              tértem vissza. A csónak utoljára járta meg velem a Dunát.
 6 1|            mert mit mondana a világ? Utoljára megegyeztek abban a középútban,
 7 4|            kardjaikkal csörömpöltek, utoljára a kelepcébe jutott commissio
 8 5|             önöket az Isten! És most utoljára találkoztunk ketten együtt
 9 7| mondanivalójuk lehet egymás között - utoljára leánykorukban.~Tehát Zófia
10 8|          Harmadszor!” A dob rápördül utoljára; a ház is vevõjére akadt.~-
11 8|           mehetünk innen. Nézzünk ki utoljára az ablakunkból, mert sohasem
12 8|              is megcsókolá Timárnak, utoljára egymáshoz ölelte Mihályt
13 2|       valamit szólt volna. A férfiak utoljára is nem tudnak annyira uralkodni
14 2|            is tudta, hogy mit keres. Utoljára bezárta íróasztalát, anélkül,
15 3|     megszaporodott azóta, hogy Timár utoljára itt járt, egy aszaló lett
16 4|            sokáig kotorászott benne, utoljára ijedt arcot csinált, elmeresztette
17 6|            ott látott a szigetparton utoljára, karját egy fatörzsre támasztva
18 6|        kevésbé talált ki a bozótból, utoljára rábukkant egy rõzsekunyhóra,
19 4|              másikat meg kétszer is.~Utoljára kicsukott minden embert
20 4|              éj egyre feketébb lesz; utoljára olyan sötétség van körül,
21 4|              nem engedték eltemetni, utoljára is a vízbe temették el.
22 4|         fogai közt, mint egy tigris. Utoljára Noéminek kezdtem könyörögni,