| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | ||
| Alphabetical [« »] dáthánt 1 dávid 5 dávidnál 1 de 606 deákul 1 december 2 decolletirozva 1 | Frequency [« »] 710 még 642 csak 618 timár 606 de 596 én 595 ha 572 el | Jókai Mór Az arany ember IntraText - Concordances de |
Part, Chapter
1 1 | kén virágzik. Ércvirág az. De élõ virággal is díszlenek 2 1 | volna, az védene ellene; de a kettõ között megszoruló 3 2 | ment vele, szörnyethalt; de mivel minden esztendõben 4 2 | tizenkét ló is elhúzza, de itt és a szél ellen küzdve 5 2 | csibukból. Keleties vonások; de inkább török, mint görög 6 2 | volna.~Ez arc nem halavány, de fehér; a márvány, a kristály 7 2 | több tizenhárom évesnél; de magas, nyúlánk alak és komoly, 8 2 | minõ a fekete hattyú tolla. De szemei sötétkékek. Két hosszú, 9 2 | mozdulatlanul figyelnek beszédére, de nagyon figyelnek.~A biztosnak 10 2 | elmondta volna Fabula János; de minthogy a tisztító éppen 11 2 | párbeszéd lett belõle.~- De hát miért kell kegyelmeteknek 12 2 | Dunába a rágott bagótul.~- De pedig ne köpködjön a Dunába 13 2 | visszatartani erõködött; de nem kellett neki segítség. 14 3 | kormányos nem értett görögül; de a kézmozdulatokból megérté, 15 3 | partra! sicc! szaladj!” de a kétségbeesett állat csak 16 3 | Annak bizony vége.~- De hisz az a malom más szegény 17 3 | szólt Timéa.~- Igaz; de nekünk a magunk hajóját 18 4 | SALTO MORTALE EGY MAMMUTTÓL~De nem is volt kedve Timárnak 19 4 | hajó éppen elfér benne; de már itt ökrökkel lehet csak 20 4 | felelt rá Fabula János.~- De hát mi szükségünk volt nekünk 21 4 | katolikus ember vagyok, de kendrõl azt beszélik, hogy 22 4 | vízen van, akkor imádkozik, de alig várhatja, hogy amint 23 5 | nyugat határvonalán átlép.~De ami e széljósló tûzfényben 24 5 | hivatalos pecséttel lezárja, de címet nem ír rá.~Azután 25 5 | ujjai közé.~Krajcárt hát - de aranyból!~Bizony fordult 26 6 | megint következik a bozót, de már a fûz és nyárfa vadalmával 27 6 | holdra terjedõ, nem sorba, de szabályosan csoportokba 28 6 | összetákolt cifrázattal.~De sem a kõ-, sem a vályog-, 29 7 | jöjjön be! Ki az?~- Mennék, de a kutya itt fekszik az útban.~- 30 7 | összeszorított ajkakkal, de szelíd, biztató szemekkel. 31 7 | megismeri, s nem ugatja meg; de próbáljon csak egy tolvaj 32 7 | embert nem látott Timár; de minthogy az többesben beszél, 33 7 | megcsalni.~- Elhiszem, uram!~- De most még egy kérésem van. 34 7 | látott Timár kivillanni; de tovább vizsgálódnia nem 35 7 | földre. Fel akart kelni; de tapasztalá, hogy túlnyomó 36 7 | keresné elõ a bokorból; de az nem hajlott semmi szóra.~ 37 7 | borzasztóan haragszik. Ej, de ostoba voltam, hogy ezt 38 7 | erdõkerülõ vált volna, mondhatom. De hát lássa ön, egy pár szalonkát 39 7 | nem is találnák szépnek; de az egész fõt és alakot, 40 7 | válláról le van csúszva az ing, de hogy az se maradjon fedetlen, 41 7 | elkészíté nekik haricskával; de Timárnak elõre megsúgá, 42 7 | rögtön felkelt az asztaltól. De az olyan természetesen jött 43 8 | mondaná, hogy ez egy hõs; de mikor elevenen jõ eléje, 44 8 | mindig olyan vad vagy? Ejh, de megnõttél, amióta nem láttalak.~ 45 8 | ma nagyon jól fog aludni.~De csalódott. Sok fáradság, 46 8 | állomásra a követségnél; de útiköltségem nincs, hogy 47 8 | takaróm. Aludjál jól.~- Igen. De odakinn az az átkozott nagy 48 8 | le. Ugye nem lehet? Hej, de szép kis kutya vagy. Te 49 8 | vegyüljön az éj hangjai közé.~De az is vegyül.~Ott alant, 50 8 | szigeten láttam és hallottam.~- De én nem akarom azt, hogy 51 8 | tudom okát adni, miért, de az elsõ szembenézés óta 52 9 | kereszteltettük. Nem voltunk gazdagok; de tehetõsek. Neki volt hivatala, 53 9 | Krisztyán kereskedõ volt. De nem olyan igazi kereskedõ, 54 9 | jövedelmezett Krisztyánnak; de én azóta is sokat gondolkoztam 55 9 | semmihez, amit itt hágy.~De hát mire való akkor a pénz 56 9 | kitelhetett az adósság. De õ nem irgalmazott. Az egész 57 9 | kelepcébe jutott jótállókkal.~De hát mire való akkor a vallás, 58 9 | lepecsételték, dobra ütötték.~De hát mire való akkor a törvény, 59 9 | hogy ez nincs hatalmukban.~De hát mire valók akkor a császárok, 60 9 | Óh, a föld alá mielõlünk!~De hát mire való akkor a férfi 61 9 | simára letaposott gödörbe.~De hát mire való akkor a pap 62 9 | koldulni a fák ágaitól; de emberektõl nem fogok koldulni 63 9 | próbáltam soha az evezést; de megtanított rá a szükség.~ 64 9 | ugyan mind, ami benne van; de hogy elviszem azt magammal, 65 9 | táplálja azalatt saját keblem: de mivel tartom el Almirát. 66 9 | akarok pénzt látni soha.~De azért nem vagyok oly ostoba, 67 9 | Tehát takaréktáram is van; de pénzem nincsen. Gazdagnak 68 9 | igen sokan ittlétünk felõl, de ezen a vidéken az árulkodást 69 9 | pusztában éhen-szomjan bujdosó, de a szabadságot a kövér szolgálatért 70 9 | akinek én ismerem õket; - de arról a kegyetlen, bosszúálló 71 9 | én sem tudom, hogy mi õ; de tudok felõle sokat.~Akik 72 9 | gyûlölete milyen jogosult. De én nem hiszem, hogy Krisztyán 73 9 | bennünket soha, egyedül õ. De én el vagyok készülve mindenre. 74 10 | keveset lehetett aludni.~De Timárnak még ez az éjszaka 75 10 | volna, visszatérhetnék. De nem akarok. És igazam van. 76 10 | Nem voltam összeesküvõ; de volt két nagy okom rá, hogy 77 10 | nehéz, arra kész vagyok; de leányomat nem adom a szerájnak, 78 10 | Galatában, abból megveheti; de azért mégis azt fogják utánam 79 10 | meg nem menthetem többé, de azáltal, hogy meghalok, 80 10 | Valamit akartam mondani, de agyam zavarodik. Milyen 81 11 | tudná meg, ha megcsókolnád?”~De Timár azt felelé az éj árnyai 82 11 | ellenállásával volt küzdelme; de amint a leány a keserû, 83 12 | mint a tízparancsolat. De iszen halottat ne próbáljon 84 12 | az esõt és a harmatot.”~De még azzal biztatták Timárt, 85 12 | láz; forró volt a homloka, de arca még akkor is fehér. 86 12 | írni nemcsak ez a kettõ, de még a másik kettõ is. Azt 87 13 | előtt, s félrevonult tőle; de a leány azután sem sírt, 88 13 | meghalt.~- No az baj neki; de nem nekünk. Ha meghalt, 89 13 | tisztességes eltakarítást, de meg is tiltotta a hulla 90 13 | Ezekkel örökösen baj van. De azt legalább tudni fogja 91 13 | tudta volna elõadni Timár; de tudott egy olyan bamba birkapofát 92 14 | áthangzik nehéz sóhajtozása. De sírni nem hallotta soha.~ 93 14 | olyan szép nem volna is, de olyan gazdag; te pedig szegény 94 14 | félelmes tárgy az útban.~De van!~Füzitõn alul egy gyenge 95 14 | roppanás hangzott a víz alatt; de erre a roppanásra rémülten 96 14 | megõrizheti hajóját a kormányos; de a víz alatt ólálkodó tõkétõl 97 14 | értette a kormányos szavait, de annak vérben forgó szemeitõl 98 14 | víz alatt a hajópárkányt, de nagyon vigyáznia kellett, 99 1 | mondott, az nem is kiabálás, de folytonos sikoltás volt, 100 1 | Kissé szokatlan hybridum, de úgy van.~A fõhadnagy azzal 101 1 | láttára, még Athalie is.~De hát ki ez?~Timár görögül 102 1 | urat el is foghatta volna; de azt a hast, mely elõtte 103 1 | kezét a gyermek fejérõl. - De csak nem történt valami 104 1 | beszéljünk. Ráérünk vele. De az meg sietõs dolog, hogy 105 1 | tûrök. Ez az én szobám.~- De ez az én házam! - ordíta 106 1 | ordíta rá a nagyúr. - „De az én szobám!” - „Itt én 107 1 | Itt én vagyok az úr!” - „De én vagyok az asszony!”~Az 108 1 | szavát sem hallja többé.~De még egyszer meghallotta.~ 109 1 | kínálnia török édeskéjével. De már akkor Timár nem állt 110 1 | Timéa néha egy-egy szót; de az egész még idegenebb volt 111 1 | szoktatva, mint kisasszonynak. De Brazovics úr ebbe nem egyezett, 112 1 | családdal fog együtt enni, de a felszolgálásnál segíteni 113 1 | állítják oda a mosóteknõ mellé, de a saját ruháit meg Athalie 114 1 | kellett neki megszökni. Hej, de nagy bolond voltál, szegény 115 2 | beszélünk valami okos dologról; de okvetlen eljöjj!~Timár megígérte, 116 2 | csupa törtszámokon végzed.~- De itt, úgy hiszem, hogy a 117 2 | mûvelt hölgy.~- Jó, jó; de mi szükség itt most teneked 118 2 | elsüllyedt; nem a te hibád, de a te szerencsétlenséged, 119 2 | segíteni?~- Azt én sem tudom.~- De tudom én. Hát ide hallgass. 120 2 | Tudod te azt jól.~- Tudom. De magam javára nem próbáltam.~- 121 2 | harmadikon egy kicsit dohosabb; de hát ki veszi azt olyan szigorúan 122 3 | táskájába rejteni aranyképpen. De hát valóban ennyiért üldözték 123 3 | haldokló utolsó szavával.~De nem volt vagy bizalma, vagy 124 3 | két óra hosszat dolgoztak, de már akkor ki voltak fáradva, 125 3 | összefüggést sejtelmeid között; de hisz akkor, mikor a hajóterhet 126 4 | nincs semmi zöld, csupa kõ. De ez a kõ mind olyan apróra 127 4 | nevezik tehát aranybányának.~De ne higgyetek a szónak! Nem 128 4 | rendesen õ szokott gazdagodni. De olyan nagyon sokat mégis 129 4 | volna fel hozzá.~- Ejnye, de derék! Mit nem tanulok vénségemre 130 4 | vénségemre tõled! Te Miska! De hát aztán nem volt rossz 131 4 | Timárra, jaj neki örökre.~De nem sült ám ki semmi.~Nyolc 132 4 | igazságát keresni, ha bolond.~De Timár nem volt már bolond.~ 133 4 | alig maradt rajta haszna. De házakat, hajókat vehetett, 134 4 | excellenciás úr vagyok, de nem vagyok képes nyolcezer 135 4 | Háromszor arany ember!~De még negyedszer is az! Ezt 136 4 | volt, hogy nem tíz évre, de húszra volt téve a szerzõdés 137 4 | csomagolta.~És ekkor sietett.~De nem vacsorálni, se nem aludni; 138 4 | szántással csak elkészülnének, de a fõdolog az, hogy nincsen 139 4 | mást, mint bogácskórót.~De hát a vetõmag honnan kerül 140 4 | a közelben nem kapható.~De Timár tudta azt, hogy kapható 141 4 | sajnálom szegény népet, de hát nekem sincs. Honnan 142 4 | bolond kontignációs magazin, de üres mind a három emelete.~- 143 4 | nyájasabb leend iránta.~De egészen át is változott 144 4 | és tizenkilenc garasért. De kifizeted mindjárt? Vagy 145 4 | azt mondták Timárnak, hogy de már ezentúl õ lesz a csodatevõ 146 4 | búzavetésnek aztán határt szabtak. De elég volt ez az idénre. 147 4 | ragadnák, ha odamenne közéjük.~De sohasem megy.~Nem látja 148 4 | kellett volna összeszorítania; de csak akkor vették észre, 149 5 | a házasságot elnapolja. De már az utolsó aknákat is 150 5 | tõlem, amit nálam talál, de ez a tolvaj még a házamat 151 5 | is, egy ilyen jöttment! De iszen jöjjön csak még egyszer 152 5 | iszaptaposó” a címe. Ej, de szeretném, ha egyszer valami 153 5 | volna rá.~Hallgatott biz az; de amit Brazovics úr beszédébõl 154 5 | inkább elõre kifizetem: de hogy én egész éjjel ott 155 5 | nótát ver; csak õt látja.~De van is rajta mit megnézni.~ 156 5 | nyújtanak neki összeválogatott, de nem viselni való kerti virágokból, 157 5 | védelmére kél Timéának.~- De ugyan, mama, ne veszekedj 158 5 | nyelvén van, leányának; de hogy a vendégek is hallják: 159 5 | Timár és Kacsuka kapitány.~- De bizony jó lesz õtet úgy 160 5 | Athalie Timárhoz beszélt, de szemeivel Kacsuka úrra nézett.~ 161 5 | poharak, egy sem törött el, de mind szétgurult.~Zófia asszony 162 5 | sárkánykígyóvá akart lenni rögtön; de Athalie bevágta az útját: „ 163 5 | embernek, aki azt mondja neki: de szép fehér kezei vannak!~ 164 5 | azoknak már udvarolhat. De nem engedi el magának, hogy 165 5 | Most még gyermek ugyan, de elõreláthatólag igen szép 166 5 | mind kezére játszottak.~De ne mondja senki, hogy ez 167 5 | elküldé számodra a kapitány. De ezt nem húzhatod az ujjadra, 168 5 | katecheticus tételeket betanulnia. De hát mit meg nem tett volna 169 5 | esküvõjének napja volt, de Athalie kisasszonnyal.~Hanem 170 5 | megjelenhessen a világ elõtt; de egy nõt abból eltartani 171 5 | hétezer forintot jövedelmez? De a hadmérnök nem engedte 172 5 | bizonyosan Brazovics úr volt.~De ad vocem Timár! Egy mentõ 173 5 | felakasztani való rabló, de mindjárt nem lenne az, mihelyt 174 5 | volna ön, nem szóltam volna; de mert kérdezte, hát tudja 175 5 | kellett volna valamit mondani, de mit?~Timár pedig visszament 176 5 | legyen ön még sokáig gyermek. De ha egyszer eljön egy olyan 177 6 | nemcsak Magyarországon, de Bécsben is.~Azt mondták 178 6 | van, csak fel kell venni.~De nemcsak ezért hítták Timárt 179 6 | derék, becsületes ember; de egymilliónál az ötvenezer 180 6 | mert nagyokra vállalkozott; de nem csalt, nem lopott soha, 181 6 | mondták arany embernek; de a kormánykörökben az volt 182 6 | hogy ez becsületbeli dolog. De én becsületem szentségére 183 6 | tudomány volt ez Athanáz úrnak. De sok szép százezer forintot 184 6 | nézve?”~Ez ám a fõ kérdés.~De már ennek az elárulása Kacsuka 185 6 | ha már ennyit elmondott; de hát Athanáz úr nem kérdezte 186 6 | Ha meglesz, nem bánja, de ha nem lesz, sem bánja.~ 187 6 | vásárolt; keveset fog nyerni. De, mivel õ is benne van, a 188 6 | ígérjen rá, míg rajta marad; de senkinek másnak azt a darab 189 6 | bizonnyal a kendé marad.~- De hát mivel szántsam fel, 190 6 | Azért lesz azon aratás. De ezt ne mondja senkinek.~ 191 6 | ostobaságnak tartsa a priori; de amellett mindent végrehajtson 192 6 | különösen megtetszett.)~De minekelõtte azt megvette 193 6 | az oly ember éltében!”~...De hát még majd a versenytársak - 194 7 | tudja, hogy õ úrasszony; de õ maga azt hiszi magáról, 195 7 | esküvõ készült odabenn; de nem láthattam többet, mint 196 7 | suttogják az emberek: „Jaj, de drágalátos szép menyasszony! 197 7 | drágalátos szép menyasszony! Jaj, de gyönyörû egy pár!”~Timéa 198 7 | Mit rejtsen el hamarább?~De jobban megijedt Timéa; pedig 199 7 | kannára Timéával szemközt.~De mármost még a kukorica volt 200 7 | mosolygott.~Most már nem tréfa, de fenyítés volt az, amit a 201 7 | udvariasan, mint mindig, de amely derült arc sohasem 202 7 | utána nem kérdezõsködtek; de annál nyugtalanabbul várta 203 7 | nem látszott nyugtalannak.~De hová is lehetett Brazovics 204 7 | százezer forint odavan; de oda még azonkívül a másik 205 7 | mehetsz, ha valaki elvesz.~De már e szónál a nõk nem bírták 206 7 | Zófia asszonyt odakünn. No de hisz ez mindig sikoltozik, 207 8 | viselésébõl állna a gyász!~De Athanáz rögtöni halálával 208 8 | az igények kielégítésére, de kiderült, hogy még olyan 209 8 | ezentúl a fejét lehajtani.~De hová is hajtsa le a fejét 210 8 | másképpen volt berendezve, de azt még aznap lefoglalták 211 8 | nagyon szegények vagyunk, de sorsunk fordulhat még jobbra. 212 8 | válaszolni:~- Elmegyek. De most távozzék ön haza. Kísérte 213 8 | akarta, hogy imádkozzék.~De az imádság helyett az az 214 8 | öltözetében volt, egyszerû, de szegényes viseletben. Tejet 215 8 | akit ott kap, agyoncsapna.~De miután ezek a halál nemei 216 8 | fölötti keserve múlta fölül.~- De mi lesz tebelõled, édes 217 8 | hisz ez bolond ember!”~De ki lehet az a bolond ember?~ 218 8 | semmit, édes szép leányom.~- De igen. A folyosó felõl. Csendesen, 219 8 | háromszor...” rebegék ajkai, de hangtalanul, csak belül 220 8 | Mindent? Óh! csak egyet nem.~De hisz az úgyis el van veszve. 221 8 | kezét, és ezt mondá halkan, de biztos hangon:~- Én nõül 222 8 | önökért. Én nem menedéket, de boldog otthont akarok szerezni 223 8 | szólt:~- Köszönöm, uram. De énnekem Kacsuka úr sem ez 224 1 | van engesztelve a fátum.~De vajon ki van-e engesztelve?~ 225 1 | mind nincs miért félni, de viszont nem is jutnak el 226 1 | eleget convertált õ már, de török leánnyal még nem próbálkozott.~ 227 1 | összeeskette?~Ez fogas kérdés volt; de a nagytiszteletû úr puritán 228 1 | kielégítõ választ adni.~- De ugye, én ott megint Levetinczy 229 1 | ember feláll és imádkozik; de csak a pap fennhangon, a 230 1 | szemérmetes tiltakozással, de nem is bizonyított az állítás 231 1 | miként ama boldogtalan napon; de ezúttal semmi szerencsétlenség 232 1 | beszél igen okos dolgokat, de miknél mind igézetesebben 233 1 | közeledõt megdermeszti; de õ hideg marad és nyugodt 234 1 | mely hajlik, simul, enged, de nem él. Néz, de nem biztat, 235 1 | enged, de nem él. Néz, de nem biztat, és nem tilt. 236 1 | meg lesz törve a varázs; de akkor még nagyobb reszketés 237 2 | gyógyítják, mint egy beteget, de úgy büntetik, mint egy bûnöst. 238 2 | háladatos, engedelmes, de szívét nem találta sehol; 239 2 | Bárcsak gyûlölni lehetne!~De nem férhet hozzá semmi rágalom.~ 240 2 | nõi kötelességeit megtöri.~De nem talál a gyûlöletre okot. 241 2 | hagyja el a házat.~Igen, de benn a házban? Mert hisz 242 2 | Mert hisz a világ átlátszó, de a ház falai nem!~Óh! erre 243 2 | minden könnyhullatását, de még álomlátásainak téveteg 244 2 | voltak thübet, merino, gros de Neaples ruhái szekrényszámra, 245 2 | is, amik ezreket értek; de õ azokat nem viselte, hanem 246 2 | lehetett megkeseríteni, de haragba hozni nem.~És társalgási 247 2 | kezét is kezében tartja; de szemébe nem néz, s fölkel, 248 2 | akarja mutatni, mit keres. De a homlokára van írva. Gyanakodik. 249 2 | beszéljek?~Mihály habozott.~- De elõre mondom, hogy ön akkor 250 2 | hogy Timéa kit szeret. De egyet nem tud ön, csupán 251 2 | el, aki önt nem szereti, de aki önt meg nem csalja. 252 2 | csalja. Ezt csak én tudom, de én jól tudom. Óh! önnek 253 2 | Én látom õt szenvedni, de nem hallom panaszkodni. 254 2 | ahogy ígéretem kötelez; de nem együtt velünk!”~S aztán 255 3 | gazdag ember boldogtalan.~De hát miért kell neki boldogtalannak 256 3 | nem tud a nõ szeretni!”~De hát mire való akkor az élet? 257 3 | emelkedtek is a metalique-ok.~De talált mégis az érkezett 258 3 | cél; nem is valami magas, de legalább cél. Egypár szegény 259 3 | szegény embernek az öröme. De igazi öröm.~Az idõ megváltozott, 260 3 | girbegurba, ahogy szükséges; de hozzáértõ embernek az a 261 3 | Könnyen vállára veheti. De a puska, a puska! Azt Almira 262 3 | A kis lak lángban áll; de nem tûzlángban, hanem rózsalángban; 263 3 | Viselete nem pongyola többé, de otthonosan csinos; aranyszínû 264 3 | miként hajdan.~- Hozta Isten! De rég vártuk! - kiálta a nõ 265 3 | volna bennünket a rózsa. De a rózsa minden évben virágzik, 266 3 | mindannyian megelégszünk vele.~- De hát ki gondoskodott önrõl? - 267 3 | észrevette, hová gondolt Timár; de õ sem maradt mögötte a jó 268 3 | óta nem látták egymást. De hiszen szegényeknek senkijük 269 3 | alszik, s nem véd minket. De elõjön földhasadékaiból 270 3 | rútul ne kiáltanának!~- De lássa ön, ez az õ kiáltásuk 271 3 | is tartá oda a tenyerét, de nem a békára nézett, hanem 272 3 | marad. Én viszem haza.~- De hát akkor szorítsa össze 273 3 | madarat nem szabad elfogni.~- De ez igen szép madár; Timár 274 3 | nem félt volna a békáktól; de ha egyet meglátott, elsápadt, 275 3 | elragadtatva a méla tájképtõl.~- De akkor lássa ön majd meg - 276 4 | olvasót rózsakoszorúnak. De van a keleten egy igen szép 277 4 | alatt Konstantinápolyba.~- De ön hajóval járt ott.~- Az 278 4 | hiszed, meg van mérgezve. Ah! de bohó vagy. No edd meg, szép 279 4 | szabad bemennem a házba?~De már az nem volt szabad.~ 280 4 | nem eresztesz ki? Ejnye, de goromba vagy. Jól van hát, 281 4 | rózsalevélhalmazban.~- Ejh, de jó ágyra tettem most szert! 282 4 | Azután Noémihez fordult; de az hirtelen félresiklott 283 4 | kicsinált bolondozás volt nála; de éppen azért nem szerette 284 4 | nevetésének, se sírásának.~- No de gyerünk be innen, gyerünk 285 4 | török szultán asztalánál is, de olyan szakácsa annak sincs, 286 4 | drágaságot, s azt mondá:~- Pierre de Strass; testvérek között 287 4 | dolognak az érdemére.~- No de mármost, kedves édes jó 288 4 | signore Scaramellinél; de azt kiadtam pompás bútorzatra. 289 4 | tartsd meg fáid felét, de a másik felét add át nekem, 290 4 | született, azt tudom... De még jobban tudom azt, hogy 291 4 | Tódor felállt a székrõl, de nem azért, hogy elmenjen, 292 4 | ajakkal rikácsolt fel:~- De hát kicsoda ön? Mi joga 293 4 | ezzel kirohant a szobából. De néma tekintetében minden 294 5 | suttogó szóval kérdezé tõle:~- De hát igaz-e ez?~A leány keblére 295 5 | halál órájáig - örökké...~De Noémi nem tudta megízlelni 296 5 | eltakarta elõle a kis szigetet. De amíg annak bokrait látta, 297 5 | nézett utána bánatosan, de mégsem kiáltotta utána ezt 298 6 | addig, amíg ő visszatér.~De fog-e még egyszer visszatérni?~ 299 6 | mert félistennek képzel. De hát ha tudná, amit te magad 300 6 | becsületedet.~...Nõd nem szeret, de hû hozzád, mint egy angyal; 301 6 | jártál? Kereskedni voltál?... De mi lesz ezzel a leánnyal?~... 302 6 | egy örömtelen nap múlt”, de utána gondolod: „csendes 303 6 | nemtõje visszafelelt:~...De hát ki mondja azt, hogy 304 6 | összeköttetései.~- Voltak, de, megszakadtak.~- Elszökött 305 6 | Tódor elámult e szókra. De már annyira hozzá volt szokva 306 6 | lövöldöznek odaát, gyermekem.~De Noémi sápadt lett, mint 307 6 | azok meggyõzik a dolgot.~- De iszonyú nagy lisztes bolt 308 6 | kiálta felijedten Fabula. - De már oda nem megyek.~- Nem 309 6 | lesz! - mondogatá magában, de úgy, hogy más is meghallhatta - 310 6 | egy kereskedelmi hajót. De a gyors elhatározásnak mégiscsak 311 6 | ott volt a hajórakodásnál.~De Timár nem látta azt a hajót. 312 6 | vissza fog menni a szigetre.~De mégsem úgy akart elvonulni, 313 6 | hosszú idõre el fog utazni, de azt nem, hogy hová. Minden 314 6 | imádkozik nagyokat sóhajtva; de amint közeledik a füstfellegforma, 315 6 | visszaforduljon maga is.~De most már makacs volt. Hiszen 316 6 | partra, ahonnan elindult. De már nem engedett sem szélnek, 317 6 | zuhannyal csapkodta arcát, de az sem hûtötte le. Melege 318 6 | fái derékig vízben álltak; de a rózsakert szárazon maradt, 319 7 | neki e fáradságos munkában, de Mihály gyöngéden elutasította 320 7 | sok dolga múlhatik most; de Mihály megnyugtatá õt afelõl: 321 7 | van odakünn a világban; de mikor aztán Noémivel találkozott, 322 7 | Nem bánt engem senki.~- De igen: itt egy pisztoly van 323 7 | egy lepkét tûre szúrni.~- De aki téged el akar tõlem 324 8 | csónakot lopott volna!~- De mindamellett is ne átkozzuk 325 8 | õt - és ki tudja, mióta?~De hogy jön ez a nõ ide? De 326 8 | De hogy jön ez a nõ ide? De mit csinál ez itt?~Sietett 327 8 | Valaki még megkérdezhetné: de miben szakadhatott ki ennek 328 8 | zavarja egymás mulatságát. De köszönjük mi az ilyen mulatságot! 329 8 | Athalie nem szólt többet; de valahányszor rátekintett, 330 8 | szokott közrebocsátani, nemde?~De Timéa egy szóval sem kérdezte 331 8 | önnek nemcsak a vagyona, de kereskedõi hitele és becsülete 332 8 | hogy kinyugodhassa magát.~- De hisz az borzasztó munka, 333 8 | megnevetteté Timárt is; de mindannyiszor, midõn Timéa 334 8 | kellett Timárnak hallani. De Timéától nem hallott egy 335 8 | akkor Timár el van veszve...~De nem az történt.~Amint Timéa 336 8 | minõt nem lehet tettetni, de nem lehet eltitkolni sem, 337 1 | aki táncol vagy énekel, de mindenesetre pompás hotelt, 338 1 | tudomány és mûvészet a hódítás; de Timáron nem fog a csáb; 339 1 | Noéminek és Timéának!”~No de mindegy! a bíbort is úgy 340 1 | engedelmet kérek a gorombaságért, de csak kimondom, azt mondtam 341 1 | kimondom, azt mondtam magamban: de már megbolondult ez a mi 342 1 | az ember maga lát utána!~De ez már olyan önkénytelen 343 1 | virtusait - monda János -, de már megkövetem a nagyságos 344 1 | Fabula úrnak feketekávét.~- De úgy van az, ahogy én mondom! - 345 1 | az Isten tudná elmondani! De mi mindnyájan tudjuk ezt 346 1 | biztatta a kvaterkázásra.~De csak minden kvaterkánál 347 1 | állította az ellenkezõt.~De a házigazda csak egyre csóválta 348 1 | összecsücsöríti; alszik, de csak félig behunyt szemmel, 349 1 | Hogy haragszik-e érte? De leveté magát a földre; odatérdelt 350 1 | csinált a csókok miatt, de nem akart fölébredni; egyszer 351 1 | fogsz belõle neveltetni? - De nem adják oda ezek a nõk. - 352 1 | te valamikor ácslegény?~- De az voltam, mégpedig hajóács.~- 353 1 | egyszer! - monda rá Mihály. De nem mesélte el neki aztán, 354 1 | utazásairól szerteszét a világban; de odáig nem ment a mesemondásban 355 1 | ismeri annak létezését; de az nem fedezi azt fel a 356 1 | ízben oda visszatévedt. De mindazok a rejtélyes emberek, 357 1 | tapostak volna a fûben.~De voltak mégis bizonyos esetek, 358 1 | mi arcát elváltoztatá, de mégis jöhetett volna valaki, 359 1 | kit lelki mardosás üldöz, de aki retteg a papjához menni 360 1 | Eddig csak értette a dolgot; de tovább már nem. Hja biz 361 2 | hozzáfogott a munkához. De nem volt szabad azt senkinek 362 2 | attól azt fogja hallani: „De ne engem dicsérjen a nagyságos 363 2 | gyilkolást. Soká öl meg, de bizonyosan. De mi történt 364 2 | Soká öl meg, de bizonyosan. De mi történt Mihállyal? Ennek 365 2 | akarja nyerni Timéa szívét? De hisz ez képtelenség! Athalie 366 2 | tudnának tartani egy asszonyt; de õ nem fogadja el senki kezét. 367 2 | szívszakadva vártak reá! De hát elõször meg kellett 368 2 | csendesen volt mondva.~- De jöjj be hát!~- Fel találjuk 369 2 | lesz. Eredj hozzá vissza; de hagyd nyitva az ablakot.~ 370 3 | tette, és mégsem tette azzá.~De Timár még nem volt egészen 371 3 | mosolygó gyermekkel az ölében.”~De az ár egy egész világ! Otthagyni 372 3 | fenekére vissza megint! De azzal a gondolattal nem 373 3 | azt a megütött kis kezet; de a gyermek csak egyre szepegett, 374 3 | Timár, s ment a mûhelyébe, de dalolni nem hallották egész 375 3 | lett. Mi lesz Timéából? De mi lesz Noémiból?~Ki fogja 376 3 | kívánsz? - suttogá Noémi.~De már akkor nem tudta, hogy 377 3 | ilyen uralgó alakja: egy nõ. De az a nõ nem Timéa volt, 378 3 | csodákat látni késztet; de gyönyör volt azokat hallani 379 3 | megölni vele. Siessünk innen!”~De a sietésnek ott volt az 380 3 | fekszik ott azon az ágyon!”~„De nem szabad a nevét kimondani.”~„ 381 3 | volna, éppen idelátna reánk. De ahogy én látom õtet, úgy 382 3 | betegségnek nincsen panaszhangja, de annál rettenetesebbek a 383 3 | felelé Mihálynak.~- Alszik? De hát miért alszik ilyenkor? 384 3 | hallottam, hogy õ énekelt. De milyen szépen tud énekelni.~ 385 3 | magához szorítá anyját, de mégsem sírt. Nem volt szabad.~ 386 3 | égnek, már túl van rajta; de betegsége ragályos, s leginkább 387 3 | az ön közelébe. Hibáztam, de jót akartam.~Mihály megszorítá 388 3 | ide Dódit. Szegény Noémi! De mihelyt felkelhetek, mihelyt 389 3 | betegségén egészen átesett.~De még nagyon gyönge volt akkor 390 4 | lehessen rajta észrevenni; de a tudományos emberek már 391 4 | feküdni a Duna fenekén; de hát a lelked hová lesz? 392 4 | ahol nem bántja õket semmi, de nincs is örömük semmi!~Teréza 393 4 | Mihály ne legyen az övé!~(„De hát kié olyankor”, erre 394 4 | mint a halál országába. De az álomvilágba nem lehet 395 4 | van, nem láthat semmit, de azt hallja, hogy valaki 396 4 | nagyon szép tõled, Noémi. De reggelre megint visszamenj, 397 4 | arcát nem látta Mihály; de tudta jól, hogy az Noémi. 398 4 | eredj innen, meglátnak!” De minden tagja, nyelve ólom.~ 399 4 | Nincs már semmi bajom. De azt hiszem, hogy kerülnöm 400 4 | pénzzel kifizetni lehetne! De egyik magasabb, nemesebb 401 4 | kincseit, a másiknak a szívét?~De mikor mind a kettõ lehetetlen!~ 402 4 | kibérlette a balatoni halászatot, de alig volt benne kétszer-háromszor 403 4 | tenger, kisszerû zivatarával, de nagyszerû andalgásával; 404 4 | asszonyai ültettek oda; de a falak évrõl évre roskadoznak, 405 4 | oldjuk fel frigyünket.”~De te félsz valamitõl.~Attól, 406 4 | lélek sem szenved többé. De mikor az ép, edzett férfi 407 4 | tudja senki, hogy õ bolond; de azok az okos beszédek mind 408 4 | jókedvet mutat, vigad, tréfál; de vígsága oly aggasztó, oly 409 5 | És minden sikerült neki.~De vajon meddig tart ez a siker?~ 410 5 | volna, rég a földben volnék. De már nem vihetem sokáig. 411 5 | volt már erõsen vegyülve; de orcái pirosak voltak, s 412 5 | nem volt se pap, se oltár. De most már nem megy az olyan 413 5 | kergetett ide e puszta szigetre. De itt nem parancsol az a törvény.~- 414 5 | embernek pihenést ád.~- De nem az olyan megátalkodott 415 5 | akik ijesztgettek vele. De az ördögöt is rosszul alkottátok 416 5 | az embert?~- Mihálynak.~- De hát a másik neve?~- Azt 417 5 | ember, és Noémit szereti.~- De micsoda? úr? paraszt? mesterember? 418 5 | nem vagyok pogány.~- Jaj de sok hiábavalóságot össze 419 5 | hazudni. Tudom a nevét, de egyebet semmit. Azt sem 420 5 | rá, hogy azokat õrizze. De én õt jószívû, becsületes 421 5 | nevét nem fogod megtudni.~- De meg fogom tudni azonnal, 422 5 | hozzányúlni ehhez a nyoszolyához?~De már erre a kérdésre nem 423 5 | sohasem kérdezte tõle: „De hát ki vagy te mégis? Én 424 5 | a napban az õszi harmat.~De az ezüstös zöld róna közepén 425 1 | Egyedül egy kisgyermekkel.~„De visszatérek még a télen.”~ 426 1 | örökre is eltávozom tõled!”, de azt gondolta.~Ügyvédével 427 1 | egyezni: akár igaz, akár nem.~De vajon fog-e a nõ is beleegyezni? 428 1 | tiltakozott e gyanú ellen.~- De kisasszony, gondolja ön 429 1 | szentképet.~- Hallgatok, de nem hiszek.~- S én mégis 430 1 | semmi rossz nincs.~- Nincs. De a levél?~- Olvasta ön azt?~- 431 1 | Olvasta ön azt?~- Nem. De tudom, mi volt benne.~- 432 1 | lehetett visszautasítás is.~- De nem volt visszautasítás. 433 1 | kérdezõ örökre elutasíttatik. De nem az volt.~- Ki tudhatja 434 1 | véletlenül megérkezett... Ejh, de hogy is jöhetett ily alkalmatlan 435 1 | szólt vállvonva Athalie. - De adok önnek egy rossz tanácsot, 436 1 | lehet, mert ön hazaérkezett. De ami ma nem lehet, az lehetne 437 1 | amit hallott, az csak mese; de alig árulta el bámuló arcával 438 1 | S azzal indulni készült.~De Mihály utánaszökött, és 439 1 | állanak, ritkán van az nyitva. De ha mindig tárva állana is, 440 1 | távolíttatni onnan azt a képet, de Timéa nem engedte, s ott 441 1 | elhordhattam volna a szobából. De én kevély voltam arra, hogy 442 1 | még valamit beszélt hozzá, de az nem volt hallható beszéd, 443 1 | önmagának, ehhez volt kedve; de ellopatni hagyni! ez fellázítá.~ 444 1 | Üres volt már az utca.~De egy sötét árnyat vett néha 445 1 | Valamit súgott Timéának.~De Timár még ezt a súgást is 446 1 | tétovázva rebegé: „szabad!”. De elébb öltönye hosszú ujjfodrait, 447 1 | amit az arca elárult...~De nem. Talán csak álom volt, 448 1 | elõl akárhova elmenekülni; de nem bocsátottam. Elálltam 449 1 | hallá a szót rejtekodújában, de a nedves szemek is ugyanazt 450 1 | Az õrnagy megszólalt:~- De én nem azért kértem öntõl 451 1 | nekem igen nagy jutalom. De nem azért kerestem ily szokatlan 452 1 | úgy mindenben hazudott; de ha egy igaz lehet szavaiból, 453 1 | mint üzlet emberét vádolá. De õ olyan szókat is ejtett 454 1 | merész hangon az õrnagy -; de ha való az, amit én, becsületemre 455 1 | kérdeztem soha senkitõl, de amit hívatlanul mondtak 456 1 | beleakadt szigonyvéget.~- De uram - folytatá Timéa a 457 2 | AZ ELSŐ VESZTESÉG~Futni, de hová? Ez most a kérdés.~ 458 2 | Duna-ágon a jég háta most a híd. De most oda el nem lehet jutni 459 2 | tárcájából kieszközölné; de másnap aztán el is volna 460 2 | kit mindenki tisztel?”~De hát miért tiszteli mindenki? 461 2 | megfosztottam.”~Ez Timéa.~De hát Noémi!~Mit csinál most 462 2 | ismeretlen világrészbe!~De hát Timéa!~Ez a név a hajótörés 463 2 | sorssal be van fejezve. De érezte, hogy bûnhõdése éppen 464 2 | Tovább olvasá a levelet:~De ami a veszteségnél sokkal 465 2 | hogy ez így fog következni? De igen! Számítottál rá, hogy 466 2 | mintha kriptában volna.~De ama szomorú levélnek még 467 3 | vékony átlátszó párázat, de amint a jégen elindult utat 468 3 | partot újra megtalálni; de már azzal a józan ésszel 469 3 | megtudhatta volna, merre menjen; de a jégkéreg szilárd volt 470 3 | legalább világos kezdett lenni, de a sûrû ködön át napot nem 471 3 | s Timár újra vak volt.~De most már nagyon jól vigyázott, 472 3 | szemközt, „be a kabinba!”. De a leány nem mozdul. Most 473 3 | neme az öngyilkosságnak. De neki még tennivalója van 474 3 | akárhánynak volt a hálójában, de senki sem bírja kihúzni; 475 3 | haladék.~Még nem volt reggel: de meglepé, hogy a jégvirágos 476 3 | fogunk valamit hallani, de meg nem kell ijedni tõle! 477 3 | meglássák a veszélyt.~- De még veszélyesebb lesz ez - 478 3 | ropogással megy végbe. De gyakran olyan nagy a szél 479 3 | elzárva az idegen elemtõl, de nem annak lakóitól, az emberektõl.~ 480 3 | éles fog, mint a kajmánnak, de azonkívül négy egymásba 481 3 | napnak is vége volt már, de csak az égen, de nem a jégen.~ 482 3 | volt már, de csak az égen, de nem a jégen.~A jégen most 483 3 | az uraság nótáját:~„Jaj, de szakad ez a húr!~Majd megfizet 484 3 | Mihály. - El lehet fáradva.~- De bizony még egyszer megrakom 485 3 | csak róka van a berekben, de még a csúnya toportyánféreg 486 4 | tegyek nagyságod elõtt. De hát mi az ördögért nagyságoljuk 487 4 | becsületes ember leszek. De te nem azért küldtél engemet 488 4 | a fájáról lehet szedni; de csak kilábaltam belõlük - 489 4 | egyebet, mint igazgyöngyöt. De illik is a nyakukra! Hanem 490 4 | a seb rongálta lábhoz.~- De hát képzeld, kedves cimborám, 491 4 | Akkor aztán õ kérdezte:~„De hát hogy hozott téged az 492 4 | szánva! Hallod ezt, cimbora? De már erre innom kell egyet 493 4 | bõrtarisznya is velem jött. De képzeld: az átkozott! Mikor 494 4 | tõlem nyert titkot ingyen. De lám, hogy van igazság nemcsak 495 4 | szólt Krisztyán Tódor; - de mindig háromlépésnyi távolból; 496 4 | szentek elegen, szidja azokat; de egy hölgyet megsérteni jó 497 4 | legkellemesebb megdöglési módok közé, de egyenesen csúf szitkozódásai 498 4 | vízbe; a másik tudott úszni, de nem olyan jól, mint a cápa, 499 4 | kalóz, szoknyában. Ajh, de szeretnék egy olyan zsiványbandának 500 4 | bennünket a gályapadra. No de félre az érzelgéssel! Beszéljünk