Part,  Chapter

501 4      |         tetszik, nagyságoljuk egymást; de semmi esetre ne zsenírozzuk
502 4      |               arcát a világosságtól.~- De talán untatlak is már? No
503 4      |         viselek a te barátságodért. No de jól van. Annál több áll
504 4      |             volt erre a jó ötletére.~- De hát különben is el akartam
505 4      |              belõled ezt a hamisságot? De csitt! Ne szóljunk felõle
506 4      |              másképpen fogadtak volna. De képzeld, az a Noémi még
507 4      |           mondtam neki, hogy elmegyek, de ekkor õt is magammal viszem,
508 4      |               kapottal kétszer felért; de a históriai igazság kedvéért
509 4      |           feltétlen tisztelõje vagyok. De bosszú és elégtétel után
510 4      |              beszélhetsz még sokat is; de elébb hallgasd végig, amit
511 4      |             kérdé Timár.~- Az is kell; de arról majd késõbb szóljunk.
512 4      |          Használja fel, ahogy tetszik. De azt a szigetet nem adom.
513 4      |              ilyesmit gondolsz, látom. De hát hallgasd meg, hogy milyen
514 4      |               miket neki ajándékoztál. De neki egyúttal még többet
515 4      |          melyet oltalmára fordított.~- De hiszen a senki szigete nem
516 4      |              bizonyosan emlékezni fog. De megírod neki, hogy sorsáról
517 4      |        késõbbre. Még rákerülhet a sor. De most legelõször ezt kívánom.
518 5      |             vesztegetni a nemes ólmot. De Timár nem öl embert. Nem
519 5      |                a brazíliai kormánytól.~De Timár nem öli meg ezt az
520 5      |           bosszúból meg fogja õt lõni?~De az megáll elõtte, és elkezd
521 5      |           múlva a kiáltás újra rémlik, de rövidebb, halkabb már, s
522 5      |                õ! Körülfutni a földet.~De Timár tudott még egy más
523 5      |      panaszkodom elõtted. Te vezettél, de én másfelé mentem; te intettél,
524 5      |           másfelé mentem; te intettél, de én mást akartam; s most
525 6      |         repülni az ég felé, mint mi.~- De a mennyország magasabb,
526 6      |                ember elfutna õelõle.~- De hát mikor jön vissza apa?~-
527 6      |              mind igaz, amit õ mond.~- De hiszen már itt van a tél.~-
528 6      |            magában is elég fenyegetés; de mit jelentsen az, hogy majd
529 6      |            körmeivel kaparta a földet; de ami hangot tudott adni,
530 6      |                fel akar állni lábaira, de visszaesik; ugatni akar,
531 6      |               visszaesik; ugatni akar, de nem bír; Noémi felszökik
532 7      |                van zománccal beégetve. De ami legjobban bizonyít azonossága
533 8      |             esik. Aztán jön a farsang. De bizony Timéa csak azután
534 8      |          milyen lesz az a keresztelés? De nem arról beszéltünk ám,
535 8      |           utána megy a férjének; pedig de kár érte, de áldott jó teremtés.
536 8      |           férjének; pedig de kár érte, de áldott jó teremtés. Nem
537 8      |           szegény szép fiatal asszony, de sokat töprenkedik miatta.
538 8      |             Egyszerre hozzámenne. Jaj, de senki se kívánná azt jobban,
539 8      |       panaszkodik a tulajdon leányára, de én tudom, hogy ki elõtt
540 8      |               el nem forgatta a fejét. De most már csak olyan az életem
541 8      |             lett, mire felébredtem rá. De még mást is tett velem.
542 8      |               nem valami fiatal ember, de derék, jómódú férfi, most
543 8      |                 akit én gondolok. Hej, de megnyugodnám akkor magam
544 8      |                 az nekem nem szokásom. De valamit, amit a napokban
545 8      |           hölgy kezét megkérni.~- Hej, de megváltozott hát akkor annak
546 8      |            Igaza van a major úrnak. No de hát, ha a kard hajdani gazdája
547 9      |          azokon, amiket hallani fogsz. De végül mégis meg fogsz bocsátani
548 9      |           alszik, mikor egyedül van.~- De hisz azt a rejteket nem
549 9      |                 hogy ki az az Athalie; de én tudom. Most megsirattam
550 9      |                 mert te az enyim vagy; de ha azt érezné irántad, amit
551 9      |           gyémánttal elárasztottam õt; de tetõled egy betût sem szabad
552 10     |                meghívót találta benne; de nagy bámulatára nem Levetinczy
553 10     |            Timéát ünnepli meg ez idén, de még sokkal inkább azzal,
554 10     |             nemhogy vendégek volnának, de még a háziak is itt hagyták
555 10     |               is itt hagyták az úrnõt.~De még több talányon is keresztül
556 10     |              többet is engedett volna. De az a gyászfõkötõ olyan nagy
557 10     |                 Még az is távol van.~- De nem örökkévalóság már. Nem
558 10     |              menni. Térjen ön is haza. De várjon elébb. Utolsó névnapi
559 10     |             mindennapos volt a háznál; de biz az õrnagy nemigen tartotta
560 10     |                minden más karikagyûrû, de Zófi asszony azt állította,
561 10     |               a major, ha tudja! Ugye, de nincs neki. No én meg nem
562 10     |            Igaz, hogy nem nemes­ember, de „hatvan személy”, és csak
563 10     |               bûnöd, hogy így történt, de miattad történt; magaddal
564 10     |               lépsz. Nem tehetsz róla: de veled hordod. Elvész, aki
565 10     |               oka, hogy úgy gyûlölnek; de bírod mind a kettõt...~S
566 10     |               a méreggé vált szerelem; de még akkor is szerelem.~Hanem
567 10     |     köszöntõkön, gyönyörködött bennük. De most minden gondolatját
568 10     |                Odadobták a többi közé.~De ím az õrnagy érkezik, s
569 10     |    gyanútalanul ejtette ki ezt a szót; de az õrnagy megdöbbent attól
570 10     |              elõtt...~Timéa nem látta, de Kacsuka látta jól azt a
571 11     |                bõkezû. Nemcsak bõkezû, de bõbeszédû is. Van publikuma,
572 11     |                lomtárba vándorolt már, de Athalie most is ott látja
573 11     |              át annyi hajón keresztül.~De Athalie nem hallja azt a
574 11     |               Csak egyet hagyott kinn. De az nem halálos méreg: az
575 11     |            Valakit meg kell mérgeznie. De az saját maga. Azt a mérget
576 11     |             Nem beszélnek szerelemrõl, de mégsem volna szabad azt
577 11     |             senki sem szokott lenni?~- De igen, Athalie néném alszik
578 11     |            asszony is?~- No igen. Ejh, de mindent meg akar ön tudni.
579 11     |              ez?... Te építtetted?”)~- De hát tegye meg az én kedvemért,
580 11     |             nem tanítanak imádkozni.~- De most már keresztyén ön,
581 11     |                Õ is sietett lefeküdni. De annak az egykanálnyi puncsnak
582 11     |           mondja álmában Zófi asszony; de Athalie odaérteti ajkaihoz
583 11     |               s hálóöltönyét felveszi. De még mielõtt lefeküdnék,
584 11     |            kezébe: a kardmarkolat.~Ah! de e hideg vastól pokoli hõség
585 11     |            ahonnan ez a sóhajtás jött.~De a csapás nem volt halálos,
586 11     |            csenget, dörömböz az ajtón, de senki sem jön azt kinyitni.
587 11     |          katonák be akarják azt törni; de az ajtó nagyon erõs, nem
588 11     |        házmester sem volt felkölthetõ.~De zsebében volt a kapukulcs.~
589 11     |                õrnagyban a bosszúvágy. De hát hol van a gyilkos?~„
590 11     |             kedvesét meg akarta ölni.~„De valóban alszik-e?” - kérdi
591 11     |            kezét az õrnagy fogja meg.~„De nézze ön, orvos úr - szól
592 12     |            közben kérdezõsködjék tõle; de Timéa, amint észreveszi,
593 12     |      törvényszék elõtt; arca halovány, de szemeiben dacoló tûz lobog.
594 12     |            nézi végig bíráinak arcait.~De akkor mégis összerezzen,
595 12     |                megölhettem volna vele. De énnekem a véred kellett.
596 12     |               kellett. Nem haltál meg, de én szomjamat kielégítettem,
597 12     |                 s mármost meghalok én! De még mielõtt a pallos lecsapna
598 13     |            kegyelem a börtönök lakóit. De ezt az egyet sohasem ajánlották
599 14     |                volt nemcsak hazánkban, de az egész tudós világban,
600 14     |               befutotta már a repkény, de a tornác oszlopain, mik
601 14     |            tõle. Feje kopasz volt már, de kevés haja és bajusza alig
602 14     |                már ezüst is szövõdött, de szemei még most is egy hajadon
603 [Title]|         színpadokon is sikert aratott. De egyéb is van, amiért szeretem
604 [Title]|             már nem volt olyan gazdag; de annál híresebb: õ volt II.
605 [Title]|   összeköttetést a fejedelem részérõl.~De nagyanyai ágról ismét egy
606 [Title]|           válogatnom: hihetõvé tennem. De azok az alakok és helyzetek