| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | ||
| Alphabetical [« »] emlõsök 1 emsbe 1 en 2 én 596 endre 1 ének 1 énekében 1 | Frequency [« »] 642 csak 618 timár 606 de 596 én 595 ha 572 el 563 ki | Jókai Mór Az arany ember IntraText - Concordances én |
Part, Chapter
1 2 | novemberben beáll a fagy. Én siettem is haza a hajómmal; 2 2 | Földvárnál, akkor aztán én nevettem. - Jézus, segíts! 3 2 | rágdohánycsomaszt kivéve a szájábul -, én azt hiszem, hogy ez a kegyelmetek 4 2 | vállat vont.~- Bánom is én. Ha dugáru van a hajónkon, 5 4 | húsz krajcárért meghalni! Én nem híttam kendet ide. Nekem 6 4 | magát.~- Hallja kegyelmed, én azt hiszem, hogy ezt a kegyelmetek 7 4 | vállvonva a tisztító -, én osztrák granicsár vagyok; 8 4 | dörmögve a kormányoshoz:~- Én csak igazhitû katolikus 9 7 | fizetnek pénzzel. Mit csinálnék én itt ezen a szigeten a pénzzel? 10 7 | Nálam cserevásár foly. Én adok gyümölcsöt, mézet, 11 7 | só is, bízza ön rám, majd én kiszámítom, mi ára van annak, 12 7 | semmi tájékozó eszmét.~- Én igen köszönöm önnek, asszonyom, 13 7 | kettõt a kecskegödölyékbõl.~- Én nem választok - suttogá 14 7 | senkinek panasza. Addig én az estebéd után látok.~Noémi 15 8 | emésztettétek el? Utóbb is én magam pusztítom el. Ostoba 16 8 | önöket, uram és úrhölgyem. Én Krisztyán Tódor vagyok, 17 8 | egymással: Noémit és engemet. Én minden évben meg szoktam 18 8 | meg szoktam látogatni az én kedveseimet a nyári mulató 19 8 | üresen. Malacpörkölt! Ez az én gyönge oldalam. Köszönöm, 20 8 | tisztelt uraim és kisasszony. Én becsületére fogok válni 21 8 | Az nekem nem tetszik. Azt én nem is hiszem.~- Bizony 22 8 | másvalami árut hoz, aminek meg én vehetem hasznát. Mit csinálnék 23 8 | vehetem hasznát. Mit csinálnék én a pénzzel?~- Én tudnám, 24 8 | csinálnék én a pénzzel?~- Én tudnám, mit. Nekem adnád. 25 8 | nyugodt hangon felelt neki:~- Én nem hiszem, hogy tégedet 26 8 | veszíthetsz, azt elhiszem. Én elhiszem, hogy pénzed nincs; 27 8 | No hát ne higgy semmit. Én sem hiszem, hogy neked nincs 28 8 | amilyenek most hálnak itten.~- Én nem tudom, hogy gazdagok-e.~- 29 8 | az õ kedves Noémijáról.~- Én nem vethetek ágyat neked 30 8 | egy szobában nem alhatol. Én nem akarom. Noémi nem gyerek 31 8 | padlásra, ahol feküdtem; én kénytelen voltam mindent 32 8 | Mit gondol ön felõlünk?~- Én bizony semmit sem, asszonyom! 33 8 | láttam és hallottam.~- De én nem akarom azt, hogy ön 34 8 | felvilágosítatlan maradni nem szabad. Én, nem tudom okát adni, miért, 35 8 | tud aludni e hajlék alatt, én sem. Az éj csendes, éppen 36 8 | gondolkozzék ön felõlük. Én mindent elmondok önnek, 37 9 | nagyon szerettük egymást. Én huszonkét éves voltam, õ 38 9 | gyümölcsöskertje, szántóföldjei; én árva leány voltam, mikor 39 9 | tûz. A két férfi, mikor én a kisleányomat ölben hordoztam, 40 9 | gyermekeket összeházasítjuk. S én úgy örültem neki, mikor 41 9 | jövedelmezett Krisztyánnak; de én azóta is sokat gondolkoztam 42 9 | gondolkozni kezdtem. Mi vagyok én? Ember? Nõ? Rosszabb vagyok-e, 43 9 | hát miért ne foglalhatnám én el? Elkérem azt az Istentõl. 44 9 | Abba beleültünk, Noémi, én és Almira. Áteveztem a senki 45 9 | Paradicsomot csinálok belõle. Én, magam, egyedül. Olyan munkát 46 9 | kõodúban is laknak azok, s én irtózom tõlük, s féltem 47 9 | A másik meg az, hogy ha én magam évekig meg tudok is 48 9 | nyalogatva, mintha mondaná: én már megebédeltem. Attól 49 9 | kiásta õket a lyukaikból. Az én barátom - annak szoktam 50 9 | esznek.~Uram! Két évig éltem én e kenyérrel, s mindennap 51 9 | hozzá, mint az emberhez, s én azt hiszem, hogy a fák is 52 9 | lények! Azokban lélek lakik. Én gyilkosnak tartom, aki egy 53 9 | nemes fát kivág.~Ezek az én barátaim itt!~Szeretem õket! 54 9 | érte cserébe azt, amit az én háztartásomhoz kell. Pénzért 55 9 | Duna adták azt nekem, s én azt õnekik mindennap megköszönöm. 56 9 | megköszönöm. Hála neked, én Istenem, hála neked, én 57 9 | én Istenem, hála neked, én királyom!~Nem is tudom, 58 9 | Noémi nem tud arról semmit. Én tanítottam olvasni, írni; 59 9 | tanítottam olvasni, írni; én beszéltem neki Istenrõl, 60 9 | Jézusról, Mózesrõl, ahogy én ismerem õket. Arról a jóságos, 61 9 | hirdetõ Mózesrõl, akinek én ismerem õket; - de arról 62 9 | lett?~Pedig egészen még én sem tudom, hogy mi õ; de 63 9 | van neki itt és amott? Azt én nem sejthetem. Hogy azt 64 9 | gyûlölete milyen jogosult. De én nem hiszem, hogy Krisztyán 65 9 | tõle. Õ tudja azt, hogy én leányommal együtt ezt a 66 9 | embernek, hogy mindazt, amit én a puszta szigeten tizenkét 67 9 | bennünket soha, egyedül õ. De én el vagyok készülve mindenre. 68 9 | akik a lõport ide rejték. Én rátaláltam. Idehoztam e 69 9 | engem ki akarnak ûzni, én e lõporba kanócot vetek, 70 9 | hangját hallhatóvá tegye. - Én most is azt hiszem, hogy 71 9 | Csak azért, mert az szép, én pedig nem vagyok az. Most 72 9 | mikor az elment, most már én is jó vagyok neked? Menj! 73 10 | Mindjárt nem lesz semmi. Én meghalok. - Magam akarom. 74 10 | amit te mondasz nekem, én már egy óra múlva semmi 75 10 | és figyelj szavaimra.~Az én nevem nem Trikalisz Euthym, 76 10 | rákerül a sor, készen legyen.~Én jókor megtudtam, hogy most 77 10 | Te sejtetted már, hogy én menekülõ vagyok, bár nem 78 10 | szigetre, a török kormány kéme. Én ismerem õt, s õ is rám ismert 79 10 | zsákokat kiürítik, mert én jó tiszta búzát hoztam, 80 10 | valami ellenszer. Amint én meghalok, vedd ezt, és homlokát, 81 11 | tehát csak hadd legyek én ilyen komisz ember”, s hogy 82 11 | magában:~„Téged hagynálak én meghalni, te gyönyörû alak? 83 12 | udvaron és szérûn.)~- Ezúttal én hozom a termést! - monda 84 12 | hogy nem volt unitus? Mert én különben el nem temetem.~- 85 12 | azt nekem írásban, hogy én igazolhassam magamat az 86 12 | rá te is egy betût, míg én dolgom után látok! - kínálá 87 12 | utazót; még rám fogják, hogy én sikkasztottam el. Most nekem 88 13 | magához szólítá az Isten. Én voltam nála utolsó órájában. 89 13 | áldását. Az ő kívánatára én önt el fogom vinni atyjának 90 13 | elvész a Duna fenekén, s most én akár nekiálljak Pancsovától 91 14 | János.~- Fordíts! ne szólj! én parancsolok!~A dereglye 92 1 | atyámfia, a khazniár az én hajómon, a Szent Borbálán 93 1 | simogatva ennek haját.~- Hát az én kedves barátom, a derék 94 1 | Parancsolt nekem valamit az én kedves, felejthetetlen jó 95 1 | ugrott fel a székrõl.~- Az én szép hajóm elsüllyedt a 96 1 | nem a kutyák gondja! Azért én mégis kárpótlást követelek 97 1 | felmegy rá.~- No, ez hát az én bajom! - szólt Timár nyugodtan. - 98 1 | semmivé lesz.~- Hát bánom is én, akármi lesz belõle!~- Tehát 99 1 | frányának! Mit csináljak én tízezer mérõ nedves búzával? 100 1 | kalmár fülébe.) Jól van. Én adok neked meghatalmazást 101 1 | holnapig is romlik az áru.~- Én este az apád lelkének sem 102 1 | közbesikoltott:~- Itt az én szobámat be nem tintázzátok! 103 1 | szobájába, ha írni akarsz! Az én szobámban ne veszekedjél 104 1 | veszekedjél a cselédeiddel. Én itt cselédveszekedést nem 105 1 | cselédveszekedést nem tûrök. Ez az én szobám.~- De ez az én házam! - 106 1 | az én szobám.~- De ez az én házam! - ordíta rá a nagyúr. - „ 107 1 | ordíta rá a nagyúr. - „De az én szobám!” - „Itt én vagyok 108 1 | De az én szobám!” - „Itt én vagyok az úr!” - „De én 109 1 | én vagyok az úr!” - „De én vagyok az asszony!”~Az ordításnak 110 1 | hivatalszobájába, végezzünk ott; - mert én sem szeretem a cselédveszekedést.~ 111 2 | egyenesen a szobájába.~- Hát én már azt hittem, hogy te 112 2 | Athalie kisasszonyt, amíg én odajártam! - kezdé Timár.~- 113 2 | legkevésbé az asszonyszív. Én csak azt mondom, hogy nem 114 2 | vállalatain, arra nem képes.~- Én azt hiszem, hogy ő nagyon 115 2 | egyszerre segíteni?~- Azt én sem tudom.~- De tudom én. 116 2 | én sem tudom.~- De tudom én. Hát ide hallgass. A jövõ 117 2 | Minden írásbeli ajánlat az én kezemen megy keresztül, 118 2 | nyereményosztalékot.~- Azt én több oknál fogva nem tehetem. 119 2 | neked lesz. Arról jótállok én. Jó pajtások voltunk iskolás 120 2 | Csudálkozol rajtam, ugye? Én már mindent természetesnek 121 2 | kisajátítását igényli. Hát én azt is elkészítettem. Emlékezhetel 122 2 | fortificatiónak! Ezért tanultam én a hadmérnökséget! Az ember 123 2 | mondá a várkormányzónak: „Én azt hittem, hogy ez a vár 124 2 | forint van föltéve - tintára. Én azt hittem, hogy tintával 125 2 | Hát miért ne nevetnék én is? - Nevess te is! - Vagy 126 2 | krajcár nyereségért naponkint? Én már megjöttem az ábrándok 127 3 | legyen ez mind a tied - és én is vele!”~„Hát rosszat akarsz-e 128 4 | prófuntszállításon? Hiszen én is csak próbáltam, és tudom, 129 4 | lehet belõle kifacsarni. Én is közé kevertettem a lisztnek 130 4 | forintért mérõjét. Azt biz én akkor nem osztottam szét 131 4 | elmondhattad ezt a dolgot, én jóakaród vagyok, hanem ha 132 4 | Eredj onnan, hadd lopok már én is!”~Az egyes kormányzati 133 4 | Brazovics, s utána gondolá: - én is ott leszek!~S egy nappal 134 4 | visszaéléseket jelent föl. Az én becsületem helyre van állítva; 135 4 | kucsírozott. Most licitálják õket. Én excellenciás úr vagyok, 136 4 | igyekezett keresztülnézni.~- Az én legalázatosabb ajánlatom 137 4 | egy összehajtott iratot. - Én kibérelem tíz évre a levetinci 138 4 | földek mind ugaron maradtak. Én azonban ajánlkozom nemcsak 139 4 | derék ember kell, az vagyok én”.~Hát hiszen így is volt 140 4 | mondja, hogy „ezt tartom én még magamnál is derekabb 141 4 | Most pedig igazat mondok. Én a kormány megbízásából jöttem, 142 4 | segítségére lesz. A búzát nem én veszem által, hanem maguk 143 4 | Hja, fiam, ez mind igaz, én magam is sajnálom szegény 144 4 | fõtisztelendõ atyám, tudom én, hogy még a harmadévi termés 145 4 | termés is benne van, kapok én ott még legalább tízezer 146 4 | vagy a világon, meg hogy én vagyok a világon. Békák 147 4 | urat.~- Mindjárt tudtam én, hogy nem vagy te olyan 148 5 | kellene elpusztíttatni. Én elõbb-utóbb is megölöm ezt 149 5 | vártában.~- Dejszen nem várom én azt, hogy valaki más ölje 150 5 | egyszer oda közénk?~- Nem biz én. Ha parancsoljátok, hogy 151 5 | elõre kifizetem: de hogy én egész éjjel ott lessem a „ 152 5 | odafenn vannak. Jó mulatást! Én már nem látlak ma.~Azzal 153 5 | hogy Timéa nem cseléd; azt én nem szeretem, hogy így lármázol 154 5 | Mi célja van az úrnak az én leányommal?~Ez a legjobb 155 5 | barátom. Hogy miért járok én önnek a házához, azt megmondom. 156 5 | kérdezte, hát tudja meg. Én azért járok ide, mert megfogadtam 157 5 | gyermekére ügyelni fogok. Én jártam ide azért, hogy meglássam, 158 5 | Brazovics uram, cudarul! Ezt én önnek szemébe mondom, és 159 5 | szólt forró, mély hangon. - Én most kegyedtõl búcsút veszek. 160 6 | építeni. No, ne ellenkezzék. Én tudom, hogy ön a hivatalát 161 6 | ha ilyen titkokat elárul. Én tudom, hogy ez becsületbeli 162 6 | ez becsületbeli dolog. De én becsületem szentségére esküszöm, 163 6 | urát. - Elég! A többi az én dolgom! A százezer forint 164 6 | sáfárnak vagy kulcsárnak.~- Én jobbat tudok annál kend 165 6 | Fabula János. - Hiszen ha én azt megvenném, soha akkora 166 6 | nem járt, mint amekkora én lennék. Hiszen puszta föld 167 6 | mint széki fû, herbaté; én pedig azt a patikában nem 168 6 | kend, hanem tegye azt, amit én mondok. Menjen oda. Itt 169 6 | majd fizetni kell érte, azt én kölcsönadom kendnek; megadhatja 170 7 | innen, te török leány!” Én aztán elszaladtam.~- Hát 171 7 | teszi, s ezt mondja hozzá: „Én tégedet, Istennek szolgáját 172 7 | Annak meg azt mondja: „Én tégedet, Istennek szolgálóját 173 7 | kapitány nyájasan -; hát akkor én is itt maradok a konyhában.~- 174 7 | a sipkámba egy marokkal, én is szeretem.~Zófia asszony 175 7 | menyasszonyruhát.~- Most már én próbálom fel - szólt Athalie -, 176 7 | hírét a Staatsrathnak?~- Nem én soha.~- Magam sem. Tizenöt 177 7 | kedves kicsikém, majd csak én leszek az, aki az esküvõre 178 8 | hideg udvariassággal. - Én önnek örökké tisztelõje, 179 8 | vesztettünk el mindent. Én is kétségbe vagyok esve 180 8 | ismét gazdagok leszünk. Én várni fogok önre addig, 181 8 | hagyjon nála mint jegyesét; én várni fogok önre, amíg ön 182 8 | kisasszony, az lehetetlen. Ön az én anyámat nem ismeri. Az egy 183 8 | napjára sem jött el. Õhozzá én kegyedet nem vihetem. Én 184 8 | én kegyedet nem vihetem. Én kegyed miatt dacoltam az 185 8 | énmiattam az anyjával, dacolok én ön miatt az egész világgal.~ 186 8 | leány tovább suttogott:~- Én már oly mélyen vagyok megalázva, 187 8 | Öljön meg, ha akar, és én nem fogok szisszenni.~Kacsuka 188 8 | feleljen.~- Athalie kisasszony, én egy õszinte szót fogok kegyednek 189 8 | mondani. Ön tudja, hogy én becsületes ember vagyok.~ 190 8 | szenvedélyek kielégítésére. Én kész vagyok kegyednek egy 191 8 | kell hogy szívesen fogadja. Én lovagi szavamat adom, hogy 192 8 | valaki közelít?~- Nem hallok én semmit, édes szép leányom.~- 193 8 | lábhegyen lépve jön valaki, én hallom.~Csakugyan halk léptek 194 8 | szelíden tekinte szemébe.~- Én - kezdé Timár, elõre bocsátva 195 8 | Timár, elõre bocsátva az „én”-t, mint valami római pápa 196 8 | római pápa a bullában -, én most a bírói árverésen megvettem 197 8 | olyan csendes ember, mint én, elfér, ki önnek csak bámulatával, 198 8 | kezemet ön meg nem vetné, úgy én végtelenül boldog lennék, 199 8 | kisasszony! - monda Timár. - Én várni fogok, míg ön elhatározza 200 8 | halkan, de biztos hangon:~- Én nõül megyek önhöz.~Mihály 201 8 | Timéa ismétlé szavait:~- Én nõül megyek önhöz, és leszek 202 8 | kigondolt, már teljesítve van.~- Én arra kérem önt - szólt Timéa -, 203 8 | s ez lesz az ön háza, s én leszek az ön házában a nõ: 204 8 | nõ: engedje ön, hogy az én nevelõanyám, ki engem, árvát, 205 8 | velünk. Tekintse ön õket az én anyámnak és az én testvéremnek, 206 8 | õket az én anyámnak és az én testvéremnek, s bánjék velük 207 8 | fogja ön nevezni, ahogy én?~Zófia asszony erre a szóra 208 8 | hívjam ezentúl; jól lesz? Én nem akarok az ön szívének 209 8 | jöjjön hozzám közelebb. Én még többet akarok tenni, 210 8 | kívánt, õérte és önökért. Én nem menedéket, de boldog 211 8 | akarok szerezni Athalie-nak. Én leteszem a házassági biztosítékot 212 8 | nászhozományul ígért neki, én megadom. Legyenek egymással 213 8 | másvilágon nem kell többé! Én hozzá nõül nem megyek; hanem 214 1 | választ adni.~- De ugye, én ott megint Levetinczy úr 215 1 | bizonnyal úgy lesz.~- Akkor én meg fogom kérni Levetinczy 216 1 | mennyországban, akkor az én szegény apámnak is adjon 217 1 | suttogással. - Tudod-e, hogy te az én nõm vagy?~Timéa szemébe 218 1 | is felállt.~- Nem, uram, én nem vagyok gyermek. Én tudom, 219 1 | én nem vagyok gyermek. Én tudom, hogy mi vagyok: önnek 220 1 | lekötve. Ön nekem uram. És én mindig tenni fogom azt, 221 2 | lesz, ha azt megtudja, amit én tudok.~- Beszéljen!~- Jó. 222 2 | Tehát hallja meg tõlem. Én olyan jól tudom, mint ön 223 2 | ön olyan jól tudja, mint én, hogy Timéa kit szeret. 224 2 | egyet nem tud ön, csupán én: azt, hogy Timéa olyan hû 225 2 | meg nem csalja. Ezt csak én tudom, de én jól tudom. 226 2 | csalja. Ezt csak én tudom, de én jól tudom. Óh! önnek a férji 227 2 | nõ tesz, szól, kigondol: én mind megtudom azt, és nem 228 2 | olyan titkos érzést, amit én ott meg ne találjak. Ön 229 2 | mert jól tudja, hogy amíg én itt vagyok, az az ember, 230 2 | kincseihez nem fog közelíthetni. Én vagyok a gyémántzár az ön 231 2 | Egyedüli sétája a sziget, s ott én mindig vele vagyok. Én látom 232 2 | ott én mindig vele vagyok. Én látom õt szenvedni, de nem 233 2 | az önhöz hû maradt. Mert én, uram, ha azzal az emberrel 234 2 | szenvedély kitörése alatt.~- Én elmondtam önnek mindent, 235 2 | találni sehol; és ennek én örülök, szívembõl örülök.~ 236 3 | odaugrott hozzá.~- Majd én segítek bevinni, hisz az 237 3 | kozmát ne kapjon a zucsma; én megyek a konyhába vendégünknek 238 3 | szólt bele Noémi -, mert én önnek annyi dolgot adok.~- 239 3 | menjen most a konyhába az én kedvemért friss estebédet 240 3 | estebédet fõzni; hoztam én a tarisznyámban annyi mindenfélét, 241 3 | Nem úgy lesz az. Majd én ügyelek a konyhára is, a 242 3 | évvel fiatalabbak, mint én.~És az oly természetesen 243 3 | esõt érez. Adja ide, majd én viszem.~- Nem, nem! - mondá 244 3 | mondá Noémi. - Nálam marad. Én viszem haza.~- De hát akkor 245 3 | tárgyra.~- Azóta borzadtam én oly nagyon a békáktól, amikor 246 3 | oly kínosan bõgni, hogy én azt soha el nem felejtem, 247 3 | gyapjút, aztán eladja. Én odaadom neki, csak hogy 248 3 | percre kigyulladt.~- Csak. Én szeretném.~Timár pedig azt 249 4 | kérdezé Noémi.~- Óh! igen, én sok messze földet beutaztam. 250 4 | asszony ötesztendõs leányával. Én lábaihoz borultam, Isten 251 4 | és letaszított a lépcsõn. Én két karommal gyermekemet 252 4 | szólj úgy! Ne átkozódjál! Én nem szeretem azt tõled hallani. 253 4 | napjáig. Nem fog meg az én átkom senkit.~Timár gondolá 254 4 | engem már meg is fogott; én vagyok az az õrült, ki õket 255 4 | mámorít?~- Ha akarja ön, én hozok önnek olyat.~- Hol 256 4 | philosoph. Így okoskodik: mikor én ezt az embert nagyon megtámadom, 257 4 | elõjönnek az asszonyok. Én is ráérek pihenni.~Azzal 258 4 | nekem Noémit megölelnem? Az én egyetlenegy kis mátkámat. 259 4 | tõled valamit. Ellenkezõleg. Én hozok neked sok-sok pénzt. 260 4 | világon több, mint te vagy. Én ültem a török szultán asztalánál 261 4 | hajót építtet.~- Hja, most én csak úgy vájkálok a pénzben! - 262 4 | tehetnék félre. El is hoztam az én kedves Noémimnek, amit ígértem. 263 4 | karátos brilliánt. Ez lesz az én kis Noémimnek a jegygyûrûje. 264 4 | Igaz jószág nem vész el. Az én Noémim jegygyûrûje nem hagy 265 4 | elmondasz elõttem, s majd én a sok fától nem látom meg 266 4 | jobb fák találhatók? Tudok én egy szigetet a Duna közepén, 267 4 | vannak a mi szigetünkön.~- Az én diófáim?~- A cascarillánál 268 4 | úr? - förmedt rá Tódor. - Én értem a dolgot.~Teréza felelt 269 4 | dolgot.~Teréza felelt neki.~- Én is értem. Valahányszor téged 270 4 | a fejem fölül eladni. Az én kedves, egyedüli jó barátaimat, 271 4 | ostoba tréfákkal, mert majd én is megtanítom neked, hogy 272 4 | No, no, Teréza mama, én nem tréfálok. Ok nélkül 273 4 | ünnepélyes nap van ma. Ma van az én nevem napja. Ezen a napon 274 4 | Ezen a napon született az én kedves kis Noémim. Tudod, 275 4 | belõlünk egy pár legyen. Én eljöttem volna a világ végérõl 276 4 | át nekem, majd azután az én gondom lesz, hogy kinek 277 4 | jutott.~- Hallod-e Tódor; én nem tudom, hogy van-e neked 278 4 | bízzad te rám. Az már az én gondom.~- Hát legyen a te 279 4 | igen röviden végzek veled. Én az én kedves gyönyörû diófáimat 280 4 | röviden végzek veled. Én az én kedves gyönyörû diófáimat 281 4 | neved ide nem írod rögtön. Én azt tehetem, és meg is fogom 282 4 | valaki más.~- Kicsoda?~- Én jelentettem fel.~- Ön? - 283 4 | feszítve feje fölé.~- Igenis, én följelentém mind Bécsben, 284 4 | aszalt gyümölcsös bérlet.~- Én pedig rögtön átírattam a 285 4 | ügyeibe beleártani?~- Az, hogy én õt szeretem! - kiálta föl 286 5 | magát, hogy azt mondja: „én szeretem õt”?~El akarta 287 5 | szegény asszony volt, mint az én anyám, maga mondta azt, 288 5 | senkije, miért ne lehetnék én rá nézve „valaki”? Miért 289 5 | engem, miért ne szerethetném én õtet?~Nem, nem, nincs itt 290 5 | mikor azt kérdezi: hát én üdvömet találom-e vagy kárhozatomat, 291 5 | Ugyan mondd meg nekem én kedvesem, szerelmem, üdvöm, 292 5 | mondd nekem e kis szót, s én boldog leszek tõle. Ne félj 293 6 | veti magát, és azt mondja: én ezt szeretem! Csillapítsd 294 6 | legyen?~...Miért vagyok én saját házamban boldogtalan?~... 295 6 | forró szerelmet hoztam-e én az elé, kit nõül vettem? 296 6 | testemet fedi. Hát mért volnék én tolvaj?!~...Noémi szeret 297 6 | eltûnik elõlem. Mit félek én ettõl?~A tavaszi szellõ 298 6 | fegyverét a levegõbe. - Most már én is fegyvertelen vagyok. 299 6 | Szerencsétlen ember! Én szánlak.~A fiatal gonosztevõ 300 6 | azzá mérgesítettek el. Én ismerem életed történetét, 301 6 | ismerem életed történetét, én mentelek. Neked szép tehetségeid 302 6 | másikat. Akarod-e, hogy én számodra szerezzek valami 303 6 | Krisztyán Tódor. - Különösen az én könnyem. Hisz én híres komédiás 304 6 | Különösen az én könnyem. Hisz én híres komédiás vagyok, akinek 305 6 | Annyival inkább, mert én sem szándékozom önnek semmiféle 306 6 | Tódor elmosolyodott.~- Igaz. Én csak egy mészégetõnek akartam 307 6 | már egy feleségem.~- Hm! Én tudok egy igen jó állomást 308 6 | nyelvek ismerete.~- Azokon én mind írok és beszélek.~- 309 6 | Ön lángeszû ember. Hát én önnek megszerzem azt az 310 6 | Ha ön boldog ember lesz, én is nyugodtan járhatok az 311 6 | már akkorra ott lesz az én levelem Scaramellinél, s 312 6 | úgy fog intézkedni, mintha én magam volnék jelen.~- Köszönöm 313 6 | Magyarországból. Hiszen tudom én, hogy mi az a Brazília! 314 6 | Ónody uram alatt tanultam én geográfiát. Brazília fõvárosa 315 6 | ön e levelemet olvassa, én már a magas tengeren vagyok, 316 6 | fizetésemet elõre kiadta. Ebbõl én száz forintot küldök önnek 317 8 | kérem, jöjjön vissza. Addig én is készen leszek.~És azzal 318 8 | csitítá õt Timéa.~- Hiszen én nem azért veszekedem Levetinczy 319 8 | S ön azt maga vezette?~- Én úgy értettem, hogy ön ezt 320 8 | iparág felemelése is függ. Én nem értettem az üzlethez; 321 8 | megy. Ez összeg nem hever; én azt az ön meghatalmazása 322 8 | gondolá magában: hát már én akármi rosszat teszek, abból 323 8 | egyszer?~- E tudósítások után én azt gondoltam, hogy ön ezt 324 8 | erõvel a megnyílt piacot. Én rögtön több malmot béreltem 325 8 | vállalatot, megtízszerezve.~- Én azt hittem, hogy ön is így 326 8 | tudta volna neki mondani. Én ezt így találtam ki. Az 327 8 | az amerikait legyõzzük. Én a legnehezebb árut használtattam 328 8 | hiszen nem azért jöttem én erre az ötletre, hogy titeket 329 8 | Mihály, neje mellé leülve. - Én e hosszú idõ alatt Törökországban 330 8 | mely nagyon hasonlít önhöz; én ezt az ékszert megszereztem, 331 8 | mondá neki:~- Nézd, nézd! Az én anyám! Ez az én anyám... 332 8 | nézd! Az én anyám! Ez az én anyám... Õ megszerezte ezt 333 1 | egyszer él, és aztán minek él? Én bizony nem hagynék el olyan 334 1 | küldjön Magyarországról? Én bizony megvallom az igazat, 335 1 | megkövetem a nagyságos urat, én is tudom, amit tudok. Én 336 1 | én is tudom, amit tudok. Én tudom jól, hogy a nagyságos 337 1 | De úgy van az, ahogy én mondom! - erõsködék János -, 338 1 | erõsködék János -, tudom én, amit tudok. Kitaláltam 339 1 | amit tudok. Kitaláltam én ezt, akármilyen titokban 340 1 | mindnyájan tudjuk ezt jól. Én nem bánom. Elárultam a nagy 341 1 | Mihály, jól van; hiszen én is próbáltam kunyhót rakni 342 1 | Hát nem segíthetek-e én neki? Azt hiszitek, hogy 343 1 | neki altató dajkadalt:~Az én babám kis kunyhója~Többet 344 2 | dalolni az ismeretes nótát:~Az én rózsám kis kunyhója~Többet 345 2 | mindjárt felébredne, ha én kimennék, s anyám mélyen 346 2 | hát eredj vissza hozzá; én idekinn maradok addig.~- 347 2 | csendesen, mint egy álom: „az én babám kis kunyhója”, azután 348 3 | excellenciád ezt az érdemkeresztet? Én ismerek a senki szigetén 349 3 | alakította az eszme képét:~„Ha én király leszek a senki szigetén, 350 3 | fázol ebben a nagy teremben? Én is. Ugye, mennyivel jobb 351 3 | mellett? Jere, menjünk oda! Én nem szeretem ezeket a magas 352 3 | Igazad van. Valóban éget. Ezt én eddig nem tudtam. Hisz ez 353 3 | Beledobjuk a vízbe, ugye? Én tudom, honnan kerültek elõ. 354 3 | hogy újra lélegzetet végy, én is kibírom oda alant. Csak 355 3 | idelátna reánk. De ahogy én látom õtet, úgy lát õ is 356 3 | Hát majd egyszer, mikor én is ébren leszek, meg õ is, 357 3 | monda -, a Dódi énekelt! Én hallottam, hogy õ énekelt. 358 3 | biztatá Mihály Noémit. - Én majd addig szendergek itt 359 3 | az, mikor múlófélben van. Én mondottam azt Noéminek, 360 3 | jól tette ön. - És lám, én olyan ostoba voltam, hogy 361 3 | voltál, akkor õt ápoltad, s én szidtalak érte!~- Nem szóltál 362 3 | Noémi, mennyire imádlak én téged!~Pedig szegény teremtés 363 4 | Eredj innen meggyógyulni. Én ma összekeresem útiszereidet; 364 4 | kezében. Mondá magában: „Az én rossz csillagzatom! Bár 365 4 | hebegé álomittasan.~- Én vagyok itt! - monda a nõ, 366 4 | jöjjön ide fekhelyem mellé. Én ragályos betegségben szenvedtem: 367 4 | lepett meg utazásomban. Én féltem önt magamtól. Maradjon 368 4 | Maradjon tõlem távol, kérem. Én egyedül akarok lenni - éjjel, 369 4 | azt mondd neki: „Timéa, én önnek rossz angyala vagyok, 370 4 | Timéa így fog felelni:~„Én nem válok el öntõl. Én nem 371 4 | Én nem válok el öntõl. Én nem szenvedek. Én megesküdtem, 372 4 | öntõl. Én nem szenvedek. Én megesküdtem, hogy önhöz 373 4 | hogy önhöz hû maradok. Én vissza nem esküszöm.”~Az 374 4 | azt mondta magában: „Ez az én csillagom. Éppen olyan elszórt 375 4 | elszórt csillag, mint az én lelkem; éppen oly céltalan 376 4 | gyorsan felé.~„Mi lesz az én csillagomból?” - kérdezé 377 4 | Bezörgetett az ablakon.~- Én vagyok itt, Teréza!~A hívásra 378 4 | hangzik pihenés közben: „Az én babám kis kunyhója Többet 379 5 | kedveseit. Nézzétek, ez mind az én kezeim munkája. Ilyet nem 380 5 | szólt Timárhoz:~- Mihály, én mondok neked valamit. Engemet 381 5 | ez az õsz elvisz magával. Én tudom, hogy meghalok. Húsz 382 5 | üdvösségére mit sem gondolsz? Én meg akarom neked mutatni 383 5 | szenvedni parancsolja. Az én Istenem kegyelmes úr, aki 384 5 | Istent, és megtaláltam. Az én Istenem nem kíván cifra 385 5 | rendeleteiben megnyugvó szívet. Az én penitenciám nem az olvasóforgatás 386 5 | hagytak számomra az emberek, s én azért nem mentem a föld 387 5 | kinevettek a lelkipásztorok, és én azért nem gyûlöltem meg 388 5 | rossz emberektõl. Óh, uram! én nem vagyok pogány.~- Jaj 389 5 | nyelves asszony. Nem kérdezem én ezt tõled, hanem azt kérdezem, 390 5 | hogy azokat õrizze. De én õt jószívû, becsületes embernek 391 5 | gyermekemet hagyták meg nekem. Én azt a kisgyermeket fölneveltem, 392 5 | gyõzzelek, mennyire erõs az én hitem az Istenben, hogy 393 5 | a többi mezõvel egyenlõ. Én úgy kívánom. Én nem akarom, 394 5 | egyenlõ. Én úgy kívánom. Én nem akarom, hogy mikor valakinek 395 5 | De hát ki vagy te mégis? Én már rövid napok múlva megválok 396 1 | akarok?~- Azt nem tudhatom.~- Én pedig tudom, hogy ön mit 397 1 | tudom, hogy ön mit akar.~- Én?~- Nem akar ön tõlem valamit 398 1 | ön házánál vagyok?~- Az én házamnál?~- No igen. Amióta 399 1 | igazán az ön életéért, mint én!~Mihály összeráncolta e 400 1 | ön sokáig éljen, miként én. Most ismét azt a tekintetet 401 1 | elkárhozzunk mind a hárman; én is, õ is, ön is!~Mihály 402 1 | végig nyugodtan, mint ahogy én nyugodtan fogok önnek elmondani 403 1 | Hallgatok, de nem hiszek.~- S én mégis beszélni fogok. Az 404 1 | bizalmasságával. Zófi asszony az én anyám.~Athalie megtörülte 405 1 | tudhatja azt?~- Zófi asszony és én. S ön lesz mindjárt a harmadik. 406 1 | Akkor visszatérne ide.~- Én tegyem azt? - szörnyedt 407 1 | a kezét.~- Maradjon ön. Én megfogadom az ön tanácsát, 408 1 | elhordhattam volna a szobából. De én kevély voltam arra, hogy 409 1 | aluszik, s ön tudja jól, hogy én keresztüljárhatok a szobáján. 410 1 | levele így szól: „Asszonyom! Én ma egy emberrel párbajt 411 1 | jár, mi járatban van itt. Én vettem õt kérdõre. Ismét 412 1 | elintézni. - Erre a válaszra én arra szántam magamat, hogy 413 1 | Hallja ön, mondám neki, én nem hiszem, és itt mi valamennyien 414 1 | hogy hû alattvaló? No hát én megmutatom önöknek, hogy 415 1 | Levetinczy, harmadnapra, amikor én rátalálok, szökni fog innen, 416 1 | kard markolatára tévedt.~- Én válasz helyett azt az embert 417 1 | magának közülünk két segédet, én is kettõt, s elvégezzük 418 1 | õrnagy megszólalt:~- De én nem azért kértem öntõl e 419 1 | menekülni, asszonyom! Hisz én nem engedhetem azt, hogy 420 1 | hogy ön megsemmisüljön, én nem nézhetem azt hidegvérrel, 421 1 | legyen önnek aggodalma, uram! Én biztosíthatom önt róla, 422 1 | Levetinczy úrnak vagyoni állását én alaposan ismerem, mert távollétében 423 1 | õrnagy -; de ha való az, amit én, becsületemre mondom, nem 424 1 | Ez azon köntös, melyet én hímeztem. Ön látta azt hosszú 425 1 | hitették el velem, ez az én menyasszonyi köntösöm lesz. 426 1 | tõrdöfés halálos volt az én szívemen. Ezzel a gyógyíthatatlan 427 1 | osztozott szenvedéseimben. Én váljak meg attól az embertõl, 428 1 | búskomor arca felderül? Én váljak meg attól az embertõl, 429 1 | mindenki tisztel, szeret? Én mondjam azt, hogy gyûlölöm? 430 1 | mondjam azt, hogy gyûlölöm? Én, aki mindenemet neki köszönöm, 431 1 | volna is, ha koldussá lenne, én el nem hagynám õt akkor 432 1 | gyalázat tetézné nevét, én el nem dobnám magamtól ezt 433 1 | megvetné az egész világ, én örök tisztelettel tartoznám 434 1 | azt a boldogságot, amitõl én õt megfosztottam!”, és nem 435 1 | válnék el tõle soha; mert én tudom, hogy mivel tartozom 436 2 | Nincs senkije rajtam kívül! Én vagyok az egyedüli arc, 437 2 | hûségedet kigúnyolja!~„Én vessem meg azt, kit mindenki 438 2 | mondaná-e ismét a nõ: „Én viselném neve gyalázatát, 439 2 | azt a boldogságot, melytõl én õt megfosztottam.”~Ez Timéa.~ 440 3 | Mihály. - Majd kivigyázok én, éjjel úgyis sokszor felébredek. 441 4 | engemet Brazíliába, hogy én ott becsületes emberré legyek, 442 4 | veszhessek tõled. Pedig hiszen én úgysem szököm el tõled, 443 4 | Nekem úgy tetszik, mintha én uraságodat láttam volna 444 4 | Törökországban valaha?”~„Voltam én ott is. Hát mi bajod vele?”~ 445 4 | azt mondá: „Igen!”~„Akkor én vagyok a te fiad, Tódor! 446 4 | Feltaláltam az apámat, az én rég elveszett apámat a föld 447 4 | hasonló kérdést intézzek az én életem okozójához. Mondám 448 4 | vannak?”~„Azokból voltam én szerencsés tízmillió reist 449 4 | kedves cimborám.~„No nézd, én erre a gondolatra sohase 450 4 | hiúzszemeivel. - Mármost majd én mesélek neked valamit. Én 451 4 | én mesélek neked valamit. Én ismertem Ali Csorbadzsit. 452 4 | százharminchárom, a szultán. Egyszer én megtudtam, hogy a Nro százharminckettedik 453 4 | õ visszalopja magának. Én is a török titkosrendõrségnél 454 4 | jó gondolatom támadt. Ha én egyszerre a Nro ötvenig 455 4 | leszünk. „Hja, mondtam neki, én szeretném tudni, hogy mi 456 4 | hogy mi az a »minden«, mert én bekötött szemmel nem alkuszom. 457 4 | bekötött szemmel nem alkuszom. Én családapa vagyok, nekem 458 4 | ismerem meg. (Teringettét, ha én azt akkor tudtam volna, 459 4 | már jóllakott.~- Hát az én apám szépen ráállt erre 460 4 | berakjuk egy bõrzsákba, azt én magammal viszem egy angol 461 4 | folytatá az elbeszélést.~„Én megtömtem a bõrzsákot, s 462 4 | acéllakattal, négy ólompecséttel, én köpenyem alá vettem azt, 463 4 | magaddal Máltába - feddém én fiúi elkeseredéssel az öreget. - 464 4 | szép leánya! Nem akartalak én benneteket megvárni Máltában; 465 4 | töröktõl! A tolvaj azalatt, míg én a gyaloghintóért jártam, 466 4 | nem Timár Mihály, hanem az én apám kaparinthatja el, most 467 4 | apám kaparinthatja el, most én gazdag gentleman vagyok, 468 4 | miért szidta a Madonnát? Azt én nem tûrhetem; hiszen vannak 469 4 | mint minket, apát és fiút, én azokat el fogom szakítani. 470 4 | Te, mint jó kálvinista, én, mint jó müzülmán, mind 471 4 | ennyit járni odakinn.~- Tehát én legegyenesebben ide jöttem 472 4 | Beszéljünk üzletünkrõl. Én hozzáfogtam a „terrenum 473 4 | utalt, attól függ minden. Én nagy magasztalással szóltam 474 4 | várattál magadra, barátom - s én kezdtem nyugtalan lenni 475 4 | pofon mellett maradunk; azt én nem szoktam magamnak feljegyezni. 476 4 | életben, arany ember. Hanem én köszönöm a szerencsédet. 477 4 | szerencsédet. Annak megint csak én adtam meg az árát, kaptam 478 4 | dolog feltûnést okozott, s én könnyen kellemetlen kérdezõsködéseknek 479 4 | Megállj, mondám, tudom én, hogy hol vagy te! Én tudom 480 4 | tudom én, hogy hol vagy te! Én tudom azt, hogy miféle külföld 481 4 | nyugtasd meg magadat. Az én bajom lett az is, nem a 482 4 | hogy odamentem. Óh! mindig én fizetem meg helyetted a 483 4 | tízparancsolat. Te táncolsz, én meg fizetek. Te lefekszel 484 4 | ajtón. Hogy minek mentem én a senki szigetére? Hát annak, 485 4 | már akkor eljöttél onnan. Én nem találtam ott egyebet, 486 4 | hisz éppen azért jöttem én, hogy legyen valaki, aki 487 4 | igyekezett csúnya képet csinálni. Én tréfálni akartam vele. Azt 488 4 | hogy takarodjam a házából. Én azt mondtam neki, hogy elmegyek, 489 4 | elébb hallgasd végig, amit én mondok. Nem jól adtam elõ, 490 4 | volna, s nekem ugrott. Hanem én is szemmel tartottam a fickót, 491 4 | gyermeknek, õrá hallgat az eb. Én aztán Dódinak könyörögtem. 492 4 | szemeit elfutotta a könny.~- Én tehát itt is meg lettem 493 4 | tetõled. Egy eleven album az én bõröm, tele a teérted kapott 494 4 | mondd, hogy mit csináljak én teveled, hogy ki legyünk 495 4 | mondd meg, mit csináljak én most teveled?” akkor egészen 496 4 | kérdésre, hogy mit csináljak én most teveled?~Azzal magával 497 4 | meg a maradékon. No látod, én nem vagyok ilyen kegyetlen. 498 4 | eltávozott. Nem, kedves barátom, én nem mernélek felkérni, hogy 499 4 | úrnak az kell, ugyebár, hogy én hallgassak el mindazokkal 500 4 | lövésre.~- Tehát nem kérek én most a nagyságos úrtól százezer