Part,  Chapter

 1 3 |             szólt Timéa.~- Igaz; de nekünk a magunk hajóját s a magunk
 2 3 |            be e könnyeken át:~„Hogy nekünk szabad a más szegény ember
 3 4 |           De hát mi szükségünk volt nekünk megkísérlenünk, hogy vajon
 4 9 |          azt leoldottam. Ez jó lesz nekünk sátornak, takarónak, talán
 5 9 |  földönfutókká tegyen. És még több! Nekünk nemcsak a császárok hivatalszolgáinak
 6 12|         együtt a vízbe dobtuk, hogy nekünk azt sehol a mi partunkon
 7 13|              No az baj neki; de nem nekünk. Ha meghalt, eltemették.
 8 5 |        mulatságra fog alkalmat adni nekünk. Timéa, te velünk ozsonnázol;
 9 8 |              Ki tudja, holnap ki ád nekünk kávét? Minden ember ellenségünk
10 3 |            mindig hû marad hozzánk. Nekünk tavaly a rózsafáink adtak
11 3 |             favágók jönnek ide, kik nekünk az irtásnál segítenek; fizetésbe
12 3 |           azt a munkát megkönnyítik nekünk ezek a mi barátaink, akik
13 3 |         bántja õket senki, s õk azt nekünk nagyon jól megszolgálják.
14 3 |           fogunk neki legyeket, s õ nekünk idõt fog jóslani. Óh! te
15 4 |        pedig beszélhetsz akármit, õ nekünk régi jó ismerõsünk. Hanem
16 8 |         mint a magyarországi, tehát nekünk itt a nehéz búzából kell
17 1 |     felfogadtuk? Az Isten küldte õt nekünk.~Hogy haragszik-e érte?
18 9 |          írt mintákon. Azután meg a nekünk adott engedélylevelen, melyben
19 9 | engedélylevelen, melyben a szigetet nekünk adtad; már elfeledéd?~-