Part,  Chapter

501 4      |                jó levegõje van, s ez az én Dél-Amerikában megrongált
502 4      |            elhinni, te ágrólszakadt, ha én, az arany ember, magasra
503 4      |              elõadja eldugott kincseit. Én is így fogok veled tenni.
504 4      |           figyelt a fegyenc szavaira.~- Én még eddig senkinek egy szót
505 4      |             vegyük elõ a forró faggyút. Én olyan bolond nem vagyok,
506 4      |                kérni a perjelt, hogy ha én egy hét múlva e levelekért
507 4      |            ismerõs világból úgy, miként én; eltagadni a nevedet, úgy,
508 4      |        eltagadni a nevedet, úgy, miként én; lappangva bujdokolni városról
509 4      |           városról városra, úgy, miként én, és rettegni az ajtóhoz
510 4      |                 az észrevétel. Hanem az én kívánságom megint egészen
511 4      |             levelet írsz Noéminek, amit én magam viszek el neki. Ezóta
512 4      |                 bosszulni meg a pofont? Én ura akarok lenni ennek a
513 4      |              meg õt tõlem? Nem vagyok-e én eljegyzett võlegénye Noéminek,
514 5      |             sírhegyek közül: „Ott fogok én majd lakni, ott várom majd
515 5      |                tehozzád jutok ez órában én. Nem panaszkodom elõtted.
516 5      |                elõtted. Te vezettél, de én másfelé mentem; te intettél,
517 5      |                 mentem; te intettél, de én mást akartam; s most ide
518 5      |               engem szerettek, s akiket én enyéimmé tettem. Vedd õket
519 5      |               oltalmadba, örök igazság! Én vétkeztem, én haljak meg,
520 5      |             örök igazság! Én vétkeztem, én haljak meg, én kárhozzam
521 5      |               vétkeztem, én haljak meg, én kárhozzam el! Senki sem
522 5      |                szenvedéseiknek: egyedül én. Te örök igazság, ki engem
523 5      |                bosszúálló angyalaidnak. Én elkárhozom, és elhallgatok!”~
524 6      |              adott annak erõt az Isten? Én félek attól az embertõl,
525 6      |               vinni magával.~- Ne félj, én nem engedlek elvinni.~-
526 6      |                  Mert õ állat.~- Hát az én kis pacsirtám?~- Az sem.~-
527 6      |              állatok, se madarak? Akkor én inkább idelenn maradok az
528 6      |               baltámmal. Megvédelmezlek én téged, Almira.~Az okos állat
529 8      |             bevásárolni. Nem szégyenlem én azt. Azért aki ismer, tudja,
530 8      |            azóta se éjjele, se nappala. Én azt hiszem, ez az asszony
531 8      |                kívánná azt jobban, mint én! Nem azért, mintha akkor
532 8      |                 Nem azért, mintha akkor én is elmennék a leányommal,
533 8      |              elmennék a leányommal, nem én, mert én akkor is Timéával
534 8      |                leányommal, nem én, mert én akkor is Timéával maradnék.
535 8      |                 és Timéa lenne szegény, én még akkor is Timéával maradnék.
536 8      |                 a tulajdon leányára, de én tudom, hogy ki elõtt beszélek.
537 8      |              elõtt beszélek. Igaz, hogy én vagyok az anyja, én hoztam
538 8      |                hogy én vagyok az anyja, én hoztam õt a világra. Jó
539 8      |                külön vág ki, úgyhogy ha én százszor elszundítok, százszor
540 8      |              tette volna, felkötötte az én talpamra, úgyhogy csupa
541 8      |         nevetett. Aztán tudja jól, hogy én félek a kísértetektõl; azért
542 8      |           beszél, olyan alázatos. Uram, én félek már Athalie-val egy
543 8      |                 Timéa ahhoz menne, akit én gondolok. Hej, de megnyugodnám
544 8      |            megnyugodnám akkor magam is! Én Timéánál maradnék. Hanem
545 8      |               búslakodik. No már hiszen én nem azért jöttem ide, hogy
546 8      |         hallgathatok el. Tetszik tudni, én vetem meg minden reggel
547 8      |                is mondom el, nem mondom én ezt senkinek. Hanem csak
548 8      |                õ Athalie anyja!~- Igaz. Én az anyja vagyok, mégis azt
549 9      |            szerelmed.~- Jól van, Noémi. Én tehát el fogom neked mondani,
550 9      |                 mondani, hogy ki voltam én odakinn a világban; mit
551 9      |              szabadságát. A kalandor az én öltönyeimet viselte, tárcám
552 9      |               hogy ki az az Athalie; de én tudom. Most megsirattam
553 9      |                Timéát errõl a titokról. Én azt akarom, hogy Timéa boldog
554 9      |                   Kedves jó gyermek te! Én nem írhatok Timéának, hisz
555 9      |                  s akkor õ nem lehet az én özvegyem, s én nem lehetek
556 9      |                 lehet az én özvegyem, s én nem lehetek a te feltámadott
557 9      |              üdvözültje.~- Megírom neki én.~- Nem! Nem! Nem! A te írásod
558 9      |                 neki kapni. Azok már az én drágaságaim. Timéától nem
559 9      |               Noémi mosolyogva. - Tudok én még egy harmadik embert,
560 10     |       hódolattal csókolá meg e kezet.~- Én ellenkezõleg attól tartok;
561 10     |         köszönteni, évrõl évre; ezek az én Timéa-napi vendégeim. Kilencen
562 10     |         eltakarta kezével szemeit.~- Az én szegény rózsáim!...~Timéa
563 10     |                 Ugye, de nincs neki. No én meg nem tudnék csókolni
564 10     |        gyanakodással fizet érte.~„Ez az én leányom azért kedvez most
565 10     |                majd mikor férjhez megy, én is menjek el vele, mert
566 10     |                 minden este. Hej, tudom én jól, hogy mi lakik az én
567 10     |                én jól, hogy mi lakik az én Athalie leányom szívében!”~...
568 10     |                súgja neki:~- És mármost én is fogok önnek ajándékozni
569 10     |        próbáljam fel.~- Nem segíthetnék én?...~Timéának az akkori magas
570 11     |           titkos bejárás?~- Haha! ön az én házamat valami rejtélyes
571 11     |                     De hát tegye meg az én kedvemért, hogy ezen az
572 11     |             soha?~- Az az Isten, akiben én hiszek, mindig ébren van...~(„...
573 11     |              éjszakán!~- Tudja ön, hogy én mohamedán nõ voltam, akiket
574 11     |               azt mondá:~- Te, bajtárs, én téged meghívlak a holnapi
575 11     |            kérdi leányától.~- Köszönöm; én már teáztam az urasággal.
576 12     |           vádolni sem mersz azzal, amit én meg mertem tenni!”~- Errõl
577 12     |                 kitör.~- Igen! Úgy van! Én voltam az, aki meg akartalak
578 12     |             kellett. Nem haltál meg, de én szomjamat kielégítettem,
579 12     |       kielégítettem, s mármost meghalok én! De még mielõtt a pallos
580 12     |     legboldogabb ölelés közben is! Most én esküszöm! Ide hallgass,
581 13     |        bocsássanak el innen, hogy amint én kiszabadulok, megölöm azt
582 14     |                ilyen szép fej legördül. Én a becsukott ablakon át néztem
583 14     |               faunát találja együtt. Az én öreg barátom minden évben
584 14     |          rábeszélt, hogy menjek el vele én is. Magam is mûkedvelõ vagyok
585 14     |       szerszámokat, festett fonalat.~Az én tudós barátom kertészeti
586 14     |                álláspontot foglalta el. Én nem bírtam elrejteni efölötti
587 14     |                valami rég látott képre. Én megdöbbentem tõle. Feje
588 14     |          gazdasági, kertészeti könyvek.~Én tehát azon emberek szokása
589 14     |                  a füst azt mondta: „Az én szigetem nem tartozik oda!”~
590 14     |           füstfelleg azt mondta rá: „Az én szigetemen nem fizetnek
591 14     |                volt ez azoknál, amikrõl én beszéltem. Az alvó gyermek
592 14     |                 No hát találja ön ki az én történetemet! - szólt, megragadva
593 14     |               volna egyszer ez a kéz az én fejemre téve, mikor azt
594 14     |         kérdésre pedig ezt felelé:~- Az én nevem a „Senki!”~Azzal megfordult,
595 [Title]|                  Szép öregasszony volt.~Én is kaptam tõle valamit:
596 [Title]|                 mi ketten: nagynéném és én maradtunk a födélzeten,