Part,  Chapter

501 4 |               tõle: elmondod neki, hogy el nem veheted, mert tégedet
502 4 |          történtek fölött. Minden jóval el fogod õket ezentúl is látni;
503 4 |        becsületét visszaadhatom; míg te el nem veheted õt soha, csak
504 5 |                bûnét a másikkal takarja el, hanem nagy jellem. Ki,
505 5 |               Krisztyán Tódor ott halad el az erkély alatt, s feltekint
506 5 |             enyészetes harmóniában vész el a távolban. Az ég kitisztul,
507 5 |                  akik erõszakkal dobták el maguktól az életet; kiknek
508 5 |                haljak meg, én kárhozzam el! Senki sem oka az õ szenvedéseiknek:
509 6 |            golyó nemes részbe hatolt, s el kell bele vesznie.~Este
510 6 |                  ha vissza talál jönni. El akar vinni magával.~- Ne
511 6 |           hiszen már itt van a tél.~- Õ el is fog jönni nemsokára.~-
512 6 |                 és meghal.~- Nem hagysz el bennünket többé! - rebegi
513 7 |           maradványokat, s ott temették el azokat a pompás családi
514 7 |              olyan nagy embert temetnek el ebben a városban, amilyen
515 7 |              azt kívánja, hogy temessék el most már õtet is.~Szerencsére
516 8 |        megtartotta a gyászt, s nem ment el a táncvigalmakba. Ekkor
517 8 |        férfilátogatókat éppen nem fogad el.~Egyszer korán reggel a
518 8 |               Õrnagy korában sem hagyta el hadnagykori szállását: nem
519 8 |           szívességit: hát hiszen, hogy el ne vigyem az álmát, egy
520 8 |           áldott jó teremtés. Nem fogad el semmi férfilátogatót. Napjában
521 8 |              kívánnám neki, hogy szánná el magát valami jó, becsületes
522 8 |                 nem vették, míg az apja el nem kényeztette, míg a világ
523 8 |                kényeztette, míg a világ el nem forgatta a fejét. De
524 8 |               le, csak úgy sántítottam. El nem tudtam gondolni, hogy
525 8 |              negyvenezer forint értéke, el tud tartani egy asszonyt
526 8 |          megtudtam, mégsem hallgathatok el. Tetszik tudni, én vetem
527 8 |              elmondom. Dehogy is mondom el, nem mondom én ezt senkinek.
528 9 |                  Egy napra sem távozott el onnan.~Nagy dolga volt másfél
529 9 |                Jól van, Noémi. Én tehát el fogom neked mondani, hogy
530 9 |               hozzám a veranda alá: ott el fogok mindent mondani. Fogsz
531 9 |             volt becsülve!~Hogyan vette el Timéát?~Lerajzolá azután
532 9 |               tartott, a rövid nyári éj el is múlt azalatt, egészen
533 9 |        drágaságaim. Timéától nem hoztam el Noéminek semmit. Noémitõl
534 10|               ezúttal erre a meghívásra el kell menni.~Este úgy intézte
535 10|         beszéltek, hogy senki se jöjjön el.~Ezt az aggodalmát még jobban
536 10|                  Attól a naptól kezdjek el élni.~- Mondjuk, hogy majd
537 10|                ha az a másik vett volna el, akinek egyebe sincs, mint
538 10|                 Athalie maga készítette el azt a számára. A cselédekhez
539 10|              férjhez megy, én is menjek el vele, mert õ maga nem ért
540 10|                alázatosságot. Nem árult el se arca, se magaviselete
541 10|              amit affektált, mûvészileg el bírta sajátítani. Egyszer
542 10|          ezalatt apródonkint hagyogatta el a gyászt; mintha rosszulesnék
543 11|                ablakon, az is nemsokára el fog tûnni a Szent András
544 11|         homályban, elrejtõzve. Attól is el lett utasítva. Minõ emlék
545 11|       dobpergése hangzott! S õ nem jött el!~És aztán a hosszú évei
546 11|              szívébe kell szívnia, hogy el legyen készülve.~Az õrnagy
547 11|            pedig azt mondá, hogy nagyon el van törõdve az egész napi
548 11|                 névtelen borzalom állja el tagjait. Úgy tetszik, mintha
549 11|               mély álomlélegzete vezeti el az ágyig.~Tapogatózó keze
550 11|           tagjait tompa zsibbadás állja el.~Áldozatának meleg vérét
551 11|                 Athalie ijedten ereszti el a kardot e rémhangra, s
552 11|                életveszélyes; a nõ csak el van ájulva.~Ekkor aztán,
553 11|                Egy reszketés nem árulja el, hogy tudja, mi történik
554 11|          anyjára. A jámbor nõ nem bírja el e tekintetet, ájultan esik
555 12|             elégettek volna.~Ki altatta el a cselédeket álomporral?,
556 12|               õrök rájuk törtek; minden el volt téve kéz alul. Athalie
557 12|            tudja azt; Timéa, nem árulja el senkinek.~Állhatatosan megmarad
558 12|                Timéa iszonyodva takarja el arcát karjai közé.~Az alispán
559 12|               emberi igazság nem engedi el neki azt a kínos jelenetet,
560 12|            rejthetlen elégültség árulja el magát vonásain, mikor belép
561 12|              kép egy rejteküreget takar el, melybe az edényes szekrénybõl
562 12|              hogy szabadabban mondhassa el azt, ami most szívébõl kitör.~-
563 13|                él.~Csak negyven év múlt el azóta, s ő most hatvanhét
564 13|                   Engem úgy bocsássanak el innen, hogy amint én kiszabadulok,
565 14|                  SENKI”~Negyven év múlt el azóta, hogy Timár eltûnt
566 14|           õsszel rábeszélt, hogy menjek el vele én is. Magam is mûkedvelõ
567 14|                az Al-Dunára.~Õ vezetett el a senki szigetére.~Tudós
568 14|                lóerõvel hajtott gép lát el öntözõ vízzel.~Ha egy igazi
569 14|     természettani gyûjteményeknek adott el, s volt tisztességes haszna
570 14|  legelõhaladottabb álláspontot foglalta el. Én nem bírtam elrejteni
571 14|                élet, a jó kedély tartja el ily épen az arcvonásokat.~
572 14|                 észrevehetõ pír futotta el.~Tudós barátom azt kérdé