Part,  Chapter

 1 1 |         Timéa olyan háladatosan mosolygott a szemébe.~Timár pedig ott
 2 4 |        hiszek a pofádnak.~Timár mosolygott.~- No, ezúttal igazmondással
 3 5 |      lett. S mikor minden ember mosolygott rá, aki meglátta, azt annak
 4 7 |     erõsíté a kapitány.~Athalie mosolygott.~Most már nem tréfa, de
 5 1 |  távozott, megszorítá kezét, és mosolygott rá.~És Zófi asszony mindennap
 6 2 |  Athalie is jelen volt.~Athalie mosolygott.~Más talán észre se vette
 7 4 |        Tódor megértette azt, és mosolygott.~- Mert tudod, onnan hozzák
 8 1 |      igaz.~Ekkor aztán Timár is mosolygott a meséhez, titokrejtegetõ
 9 1 |       hárman.~- Micsoda?~Teréza mosolygott, sóhajtott, és ismét mosolygott.
10 1 | mosolygott, sóhajtott, és ismét mosolygott. Aztán Mihály vállára tette
11 1 |     szeméremtõl és szerelemtõl. Mosolygott, és lesüté szemeit.~Mihály
12 1 |     szemeit, s aludt tovább, és mosolygott tovább, és nem bánta a zápor
13 1 |     háza, ha megnõ.~Teréza csak mosolygott.~- Jól van, Mihály, jól
14 3 |       Mihályhoz belépett, ismét mosolygott.~- A kis Dódinál voltál? -
15 4 |         hangon.~Teréza szelíden mosolygott.~- Hát nem látja ön? A kis
16 1 |   borzadállyal.~Athalie büszkén mosolygott.~- Nem volt rá szükségem
17 11|         ennél a háznál!”)~Timéa mosolygott, s megsimogatá võlegénye