Part,  Chapter

 1 7 |     tájékozó eszmét.~- Én igen köszönöm önnek, asszonyom, szíves
 2 8 |       Ez az én gyönge oldalam. Köszönöm, köszönöm, kedves jó mamácska,
 3 8 |      gyönge oldalam. Köszönöm, köszönöm, kedves jó mamácska, tisztelt
 4 8 |       válni a vacsorának. Igen köszönöm!~Õt ugyan senki az elszámláltak
 5 2 |    hozzám egy pohár puncsra.~- Köszönöm, nem érek rá, mert rögtön
 6 3 |       a nõk!”~„Ugye, hogy egy »köszönöm szépen«-t sem hallottál
 7 8 |  elfojtott hangon így szólt:~- Köszönöm, uram. De énnekem Kacsuka
 8 6 |       én magam volnék jelen.~- Köszönöm alássan! - monda Fabula
 9 8 |        forró hangon suttogá:~- Köszönöm... Óh! nagyon köszönöm.~
10 8 |         Köszönöm... Óh! nagyon köszönöm.~És Timárnak úgy jött, mintha
11 1 |        és kezét nyújtá neki:~- Köszönöm!~És Timár újra látta a fehér
12 1 |      nem vonta vissza kezét.~- Köszönöm! - suttogá halkan az õrnagy.
13 1 |    szemek is ugyanazt mondák: „köszönöm!”.~Azután hosszú percei
14 1 |        Én, aki mindenemet neki köszönöm, s aki nászhozományul nem
15 4 | életben, arany ember. Hanem én köszönöm a szerencsédet. Annak megint
16 8 |      hát a major urat találom. Köszönöm a szívességit: hát hiszen,
17 11|   velünk? - kérdi leányától.~- Köszönöm; én már teáztam az urasággal.