Part,  Chapter

 1 2 |             azt a sót, aminek az ára itthon hatodfél forint; a török
 2 1 | parasztszekérbõl, s mondá neki, hogy itthon vannak.~Azzal a pénzes szekrénykét
 3 7 |       templomba; csak magunk vagyunk itthon ketten. Azért ülünk itt
 4 8 |      szolgája, s kinyitá az ajtót.~- Itthon a kapitány? - kérdé Athalie.~
 5 2 |            gúnymosoly az arcán.~- Ön itthon feledt valamit? - kérdé
 6 2 |         mellõl. - Irataimat feledtem itthon.~- Felköltsem Timéát, hogy
 7 2 |        szerteszét, és nyugodt lehet: itthon hagyott engem. És amíg ön
 8 2 |          háznál, meg ne tudják, hogy itthon járt. Mikor a sötétben mindent
 9 4 |             Teréza asszony, hogy „te itthon maradsz addig, s õrzöd a
10 7 |           következett-e?~Boldog volt itthon, és szerette volna tudni,
11 1 |         gyógyszerére talált, s mikor itthon nincs, akkor boldog.~Mit
12 4 |             ágy!”~Minden olyan hideg itthon! Minden bútordarab, minden
13 4 |            jössz te ide? Nem vagy te itthon. Idegen ember!”~Óh! milyen
14 4 |             Timár, hogy nem fog „az” itthon végbemenni.~Megírta végrendeletét.~
15 4 |             már ennek vége van. Most itthon vagyunk, s be kell érnünk
16 4 |        dühében.~- Ahá! Tehát mármost itthon vagyunk! - folytatá a kalandor,
17 10|              valenciennes csipkébõl, itthon is van már, s csak fel kellene