Part,  Chapter

501 11     |          fordulva s fejéig betakarózva.~Õ is sietett lefeküdni. De
502 11     |                 üres puncsospohár. Csak õ nem itta még ki a magáét.~
503 11     |              rakja poharát cukorral. És õ folyvást érzi azt az undorító
504 11     |         kiszabadítsa hajzatát: most már õ a megtámadott, most már
505 11     |                 a megtámadott, most már õ van megrémülve. Amint Timéa
506 11     |           kezében maradt karddal, aztán õ is kiejti azt kezébõl, s
507 11     |               nem tud felelni.~Hisz ezt õ sem tudja.~A városkapitány
508 11     |             ájuldozva követi õket. Hisz õ tudja, hogy Athalie ágya
509 11     |                Arca, kezei tiszták - és õ alszik.~Zófi asszony zsibbadtan
510 12     |              belõle.~Miért akarta volna õ Timéát megölni? Hisz õ maga
511 12     |            volna õ Timéát megölni? Hisz õ maga is menyasszony, kire
512 12     |                Athalie azt állítá, hogy õ maga is ízlelt azon este
513 12     |           valaki a szobába akkor, mikor õ eltávozott?~Hiszen azt sem
514 12     |                mindent, mint egy álmot.~Õ nem jõ Athalie-t vádolni.~
515 12     |               levelkéket felbontogatni: õ olvassa fel azokat Timéa
516 12     |            kényszerítés reá nézve!~Hisz õ most sem mondhat egyebet,
517 12     |               nem retteg e pillanattól! Õ türelmetlenül várja már,
518 12     |                 asszony! Tehát mégis az õ neje már!~Hanem aztán rejthetlen
519 12     |          gyilkos vágás sebhelyét. Ez az õ emléke.~És akkor is gyönyörtõl
520 13     |              valami titkos sejtés... Az õ sírköve s a sziget téveteg
521 14     |              orgona melletti karzatról. Õ a szószékhez közeli padsor
522 14     |               rajta fekete szalagokkal. Õ háttal ült a szekérben a
523 14     |                a nyálat hányták feléje; õ pedig hidegen nézett maga
524 14     |               öreg tudóst az Al-Dunára.~Õ vezetett el a senki szigetére.~
525 14     |               példányait nyerte, amiket õ azután ismét külföldi múzeumoknak
526 14     |             sorba csókolják õket.~Ez az õ boldogságuk, ez az õ imádkozásuk,
527 14     |                 az õ boldogságuk, ez az õ imádkozásuk, ez az õ hálaadásuk.~
528 14     |                 az õ imádkozásuk, ez az õ hálaadásuk.~Csak azután
529 14     |               hivatalt, hogy a konyhára õ ügyel fel, s õ tálal ily
530 14     |                 konyhára õ ügyel fel, s õ tálal ily nagy családnak;
531 14     |              foglaljon, s ott étkezzék. Õ maga velünk ült le egy asztalhoz,
532 14     |             igyekeztem elõtte tenni.~Az õ füstgomolya azt felelte
533 [Title]|              gazdag; de annál híresebb: õ volt II. Rákóczi Ferenc
534 [Title]|            annak az anyja között, kiket õ mind személyesen ismert.