| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | ||
| Alphabetical [« »] mosolyt 3 mosolytól 1 mosóteknõ 1 most 491 mostan 1 mostani 8 mostanit 1 | Frequency [« »] 534 õ 518 mikor 501 timéa 491 most 453 aztán 450 ott 413 sem | Jókai Mór Az arany ember IntraText - Concordances most |
Part, Chapter
1 2 | faházaik ereszeit. Hajó nem jár most.~Az ogradinai õrállomás 2 2 | facsövön keresztül.~Hajó jön-e most, s vontatóinak ad jelt a 3 2 | Emberhangot hiába volna most itt vesztegetni. A hajóról 4 2 | ember és állat, hogy no most sebesebben kell menni, most 5 2 | most sebesebben kell menni, most lassítani a lépést, most 6 2 | most lassítani a lépést, most egyszerre megállni.~Mert 7 2 | hány lábnyi vízben haladnak most, idõt vesz magának, hogy 8 2 | kalendárium mond, az szent. Most tíz esztendeje éppen így 9 2 | Megértette, mit jelent az.~- No most nézze, kend - szólt Fabula 10 2 | változott a vízjárás; ha most szél hosszában nem eresztem 11 3 | siessenek a malom felé.~Most már értették a szándékát. 12 3 | melyen a vitorla össze van most húzva, magas hátulja és 13 3 | marmotákat.~- Nézd!~Timéa most már a malmot kezdte nézni. 14 3 | macskát.~Az a nyavalyás, most, hogy egy emberlakta hajót 15 3 | feltámadásnak!~Az áradat most ennek az örvénynek vitte 16 3 | Timéa azt kérdezé tõle:~- Most mi lesz abból a malomból?~ 17 4 | közelítenek e sziklameder felé még most is.~Itt ezen a helyen süllyed 18 4 | az egész napi húzásnál.~Most a kürt tizenkettõt bömböl. 19 4 | és állat képes, elõveszi most; a végsõ erõfeszítés az 20 4 | befelé; a kormányrúdhoz most két ember kellett, az is 21 4 | az; mindenki tudta, hogy most temetõje fölött úszik; csak 22 4 | gyermek nem félt még semmitõl.~Most egy öbölszerû sziklakör 23 4 | könnyeit visszatartóztatni, s most, mikor a hajóbiztost elnyelte 24 4 | teljesen eltakarva.~- S most ki a ladikkal a partra! - 25 4 | keresztelõ. Legalább már most vízmentes vagyok. Sietnünk 26 4 | mögött jön, üldözõbe fogta, s most a Szent Borbála az elõl 27 4 | hogy az elõl vesztettünk most utat, mert hát az a baj 28 4 | elszökött vele Törökországból, s most az a dolgunk, hogy mentül 29 4 | belekerült az örvénybe, s most annak a deszkái úsznak a 30 5 | szelet. Könnyebb a munkája most mind a kormányosnak, mind 31 5 | szuronyait a puska végére. Még most háromlépésnyire a testtõl! 32 5 | fenekén levõ illetményt.~Most elõsompolyog a tisztító. 33 5 | felelte rá odabenn:~- Amit te most mívelsz, az bizony vesztegetés. 34 6 | tenni valaki ellenében, mert most maga szólítá meg Timárt, 35 6 | e barlangról felhozni.~- Most negyven éve, a miéink e 36 6 | várromjai. Csupa sírkõ.~Hanem most ezeket bámulni nincs idõ. 37 6 | álljanak meg. Nem segít itt most sem evezés, sem vontatás.~ 38 6 | zátonyokkal és „kopaszokkal”.~Most az a mesterség, hogy e sziget 39 7 | odanyújtá azt is: „Meggybor.” Most készült az is frissiben.~ 40 7 | lehetett megtudni, ha fú.~- Most aztán itt kell vesztegelnünk, 41 7 | Elhiszem, uram!~- De most még egy kérésem van. A hajómon 42 7 | Igen jó lesz. Hanem hát most ne arra térjen ön vissza 43 7 | õszi pázsit ki van hímezve most kék veronikával és piros 44 8 | elkezdett beszélni.~- Ah! Még most is megvan ez az átkozott 45 8 | biztosíthassak magamnak. Most kaptam meg a kinevezést 46 8 | kilopták a zsebembõl, s most emiatt elvesztem a hivatalomat.~ 47 8 | gazdag utazók, mint amilyenek most hálnak itten.~- Én nem tudom, 48 8 | Egy arany karperec.~- Az. Most ajándékozta amaz idegen 49 8 | vagyunk?~- Hallottam.~- És most mit gondol ön felõlünk? 50 9 | Ennek a fia az az ember, aki most itt volt. Akkor ez tizenhárom 51 9 | beszélnek, õ nem tud semmit!~Most már tudja ön, hogy kik vagyunk 52 9 | alászállni.~„Miért nem vagyok most hatalmas úr?” - gondolá 53 9 | Ha e szigetbõl, mely most senkié, engem ki akarnak 54 9 | hangját hallhatóvá tegye. - Én most is azt hiszem, hogy ez embernek 55 9 | panaszkodott, hogy még most is rosszul érzi magát. Timár 56 9 | én pedig nem vagyok az. Most aztán hozzám jössz megint, 57 9 | ugye, mikor az elment, most már én is jó vagyok neked? 58 10 | Sztambulban. Te tudod, mi történik most Törökországban. A szultán 59 10 | Én jókor megtudtam, hogy most rajtam a sor.~Nem voltam 60 10 | szolgálatokat ennek az embernek, s most azoknak viszonzását kérem. 61 10 | kiszaglászni, egyedül õ. Most elém került, s már Pancsovánál 62 11 | így susogtak:~Nézd! Ha te most nem teszed azt, ami rád 63 11 | vacogni.~- No, hála Istennek, most már él, mert a hideg leli! - 64 11 | fohászkodék Timár. - Most már lássunk hozzá a hajóstemetéshez.~ ~ 65 12 | terméke volt.~- No fiam, most rosszkor jöttél! - kiálta 66 12 | hoz az idénre, pedig éppen most közelget a szüret, ez az 67 12 | Mihály az embereinek, hogy õ most feküdni megy, mert már két 68 12 | gonosztevõk! Hisz ezért most engemet majd elõfog a vármegye; 69 12 | hogy én sikkasztottam el. Most nekem errõl adjatok írást, 70 13 | omlottak utána a könnyei, s most, mikor azt mondják neki, 71 13 | bámulni.~Meglehet. Timárnak most más dolga akadt, mint lélektani 72 13 | elvész a Duna fenekén, s most én akár nekiálljak Pancsovától 73 13 | Szent Borbála hajóterhe most már meg volt mentve.~ ~ 74 14 | VÉGZETE~A Szent Borbála most már akadálytalanul haladt 75 14 | aztán arra gondolt, hogy ha most õt a víz innen elviszi, 76 1 | elkészítette reggeli világításban, most lámpafénynél kísérli meg 77 1 | megakadva. Hogyan mutassa most be ezen leányt, s hogy mondja 78 1 | jött le hozzá, hogy éppen most érkezett meg Timár úr egy 79 1 | tõkére ment, és elsüllyedt.~Most már eltaszítá Timéát magától 80 1 | nézve, hogy Brazovics úr, most dühében, csak azért, hogy 81 1 | éppen amiatt lázadtak fel most, mert a szultán lefestette 82 2 | Jó, jó; de mi szükség itt most teneked Athalie-t úgy rám 83 2 | Jól van. Megkísérlem. Te most meglehetõsen kellemetlen 84 2 | szerencsétlenséged, mert most mindenki félni fog más hajót 85 2 | az útját tudod. Adj be te most egy offertet, amelyben vállald 86 2 | ábrándos illúziókkal. Azoknak most hamva sincs már. Azt hittem, 87 3 | egyik egészen szárazon áll most.~Timár beleköltözött abba 88 3 | kevés készpénze volt, azt most mind abba öli bele, hogy 89 3 | a halandó emberrel.~„Kié most ez a sok kincs?”~„Hát kié 90 3 | üldözöttnek, amennyi látható. Most már érted is az összefüggést 91 3 | elrabolta mind a kettõtõl.”~„Most a »senkié« azok.”~„A tieid.”~„ 92 3 | soha?”~„Mi lenne abból, ha most te ezt a kincset, ahogy 93 3 | mondanád neki: íme ez a tied, most hoztam a víz fenekérõl neked!”~„ 94 3 | õrültség lenne õfelõle.”~„Most pedig megfordítva lesz a 95 4 | hegyet. A bejáratnál még most is látszanak a vésõ és kalapács 96 4 | eltemetett sziklafolyosókban most is találnak római emlékeket. 97 4 | emlékhajfürtje.~A körül lakó nép most is aranyat ás, aranyat tör 98 4 | értett a társalgási nyelvbõl.~Most már Zófia asszony is szívesen 99 4 | fintorgatna Timárra; mert ez most már gazdag úr, nem megvetendõ 100 4 | módon szikráztak. Mintha most még veresebbek volnának, 101 4 | Abban az idõben, talán most már nem, az volt az államgazdászati 102 4 | Hofkriegsrath vezetõivel. Most csatányos alkalom kínálkozott 103 4 | szoríta vele kezet.~- Barátom! Most ezt a dolgot nem szabad 104 4 | nem fog ütni a nyeregbõl. Most üsd a vasat!~Timár azt mondta, 105 4 | Rászedte az üldözõket.~Most már saját érdekében tett.~ 106 4 | természetben fizetett osztalékért. Most azonban két egymás után 107 4 | tartott, azokon kucsírozott. Most licitálják õket. Én excellenciás 108 4 | Folytatá:~- A Hofkammer most nem kapja meg a haszonbért, 109 4 | tudom, hogy a Hofkriegsrath most azt a Hofkammerrel akarja 110 4 | megfizettetni.~Õexcellenciája most a burnótszelencéjét nyitá 111 4 | Az új bérlet, mivelhogy most november végén vagyunk, 112 4 | pártfogói kerültek felül, s most meg azok akarják a Hofkammer 113 4 | által okozott hiány. És most ez az ember, aki a Hofkammer 114 4 | eladja. Hamis a lelketek.~- Most pedig igazat mondok. Én 115 5 | stafírungot készítik.)~Kacsuka úr most már csaknem ott lakott a 116 5 | alulról szemközt? Timár...~No most itt van a keze között! Egy 117 5 | fiát, egész atyai szívével; most már el kell annak venni 118 5 | tûzte. Azt hitte, hogy õ most attól nagyon szép lett. 119 5 | azt annak vette, hogy õt most minden ember nagyon csodálja; 120 5 | felfordítva? Te bárgyú! Még most sem ismered meg Athalie 121 5 | minden pénze odaveszett; most egyebe sincs, mint a rajtavalója.~( 122 5 | Athalie bevágta az útját: „Most ennek te vagy az oka! minek 123 5 | kárba veszett fáradság. Most még gyermek ugyan, de elõreláthatólag 124 5 | jött férfiaknak, hogy ez most azért siet oly szorgalmasan 125 5 | Athanáz úr szavából, hogy az most nagyon sok anisette-et ivott. 126 5 | Megveri önöket az Isten! És most utoljára találkoztunk ketten 127 5 | mindig szelíd, alázatos arc most büszke volt és indulattól 128 5 | forró, mély hangon. - Én most kegyedtõl búcsút veszek. 129 6 | odújában.~- No, fiamuram, most mutassa meg, hogy igazán 130 6 | Látja, ez a gazember Timár most ott vásárol telkeket nyakra-fõre, 131 6 | bevásárlók kezébõl azokat most már ötszázezerért kaphatta 132 6 | jutott eszembe. A város most árverezteti a Vág-Duna melletti 133 6 | nem vet bele semmit; hanem most menjen, és végezze, amit 134 6 | összekötendõ volt, amit most Nádor-vonalnak hínak, s 135 6 | tították negyvenezer forintért. Most a fölösleg a kend haszna. 136 6 | Húszezer forintot kapok most ingyen, azt is látom; soha 137 6 | dolgot. Tehát az a sok pénz most az enyim! Megyek. Megveszem 138 7 | szabad nap, a fõtt kukorica most is csak megvolna, csupán 139 7 | elkészült a menyasszonyi ruhán, most már a szabónál van az, aki 140 7 | a keresztelés. Attól van most megijedve. Nézze, hogy remeg! 141 7 | Miért nem? - kiálta Athalie (most már az anyjához hasonlított 142 7 | kivillantak szép ajkai közül. Most mindjárt széttépi ezt a 143 7 | kapitány.~Athalie mosolygott.~Most már nem tréfa, de fenyítés 144 7 | Timéával a menyasszonyruhát.~- Most már én próbálom fel - szólt 145 7 | dacára létezik, és éppen most adja lételének jelét. Mint 146 7 | Nevét sem tudta annak, amit most érez.~Athalie érzett olyasmit, 147 7 | emelésére ez a kegyetlen tréfa; most már enyhíteni akarta azt.~- 148 7 | büszke szép menyasszony arca most fehérebb, mint Timéáé.~És 149 8 | õt halva fogják találni.~Most azután itt volt a nagy kísértet! 150 8 | mellett elhalad. Nem irtózik õ most azoktól. Az a méreg, amit 151 8 | akartam önt emlékeztetni. Mi most nagyon szegények vagyunk, 152 8 | arca ki volt gyulladva; most mindkét kezével megragadá 153 8 | táplálni keblemben, amit most és évek óta.~Kacsuka úr 154 8 | nem mondott el: azt, hogy most és évek óta nem szereti 155 8 | válaszolni:~- Elmegyek. De most távozzék ön haza. Kísérte 156 8 | aki ott feküdt a kövön. Most már fel sem ébredt az rá, 157 8 | járt a fejében, hogy ha õ most azt a kést annak a fehér 158 8 | hogy hisz az kinn alszik most a cselédszobában Zófia asszonnyal 159 8 | és utolérte a rettegés.~Most kezdé érezni, hogy milyen 160 8 | Azok a konyhában lehettek most.~Azok rég ébren voltak, 161 8 | szívesen vette volna, ha most jönne az a híres földindulás, 162 8 | lehet az a bolond ember?~Most már csak a konyhafelszerelés 163 8 | sem mozdul még a helyébõl.~Most következik a fõ dolog. Lemennek 164 8 | No édes szép leányom, most már mehetünk innen. Nézzünk 165 8 | János templomának a tornya most éppen ledûlne, s idecsapna 166 8 | szomorú temetkezésnek; s talán most jön majd, mikor kiürült 167 8 | római pápa a bullában -, én most a bírói árverésen megvettem 168 8 | Nem is hízelgett soha. És most mindent odaád neki, amit 169 8 | hogy mit válaszoljon nekem.~Most Timéa határozott tekintettel 170 8 | szép Athalie-t nõül vegye!~Most azután õrajta volt a sor, 171 1 | hozzátartozik a szerelemhez.~Most végre eljutott vágyai céljához. 172 1 | Nem igaz! - Tolvaj vagy!~Most ez a per el van döntve. 173 1 | volt; csak azt tudja, hogy most már az övé. És ezzel ki 174 1 | templomba járjanak.~Hanem most meg a protestáns lelkész 175 1 | kétsége támad, hogy õtet most talán izraelitának keresztelték 176 1 | hajdani Brazovics-háztól, mely most már sajátja volt, vitte 177 1 | el a Brazovics-ház elõtt, most már võlegény és menyasszony 178 1 | háromszor. Ez is elmaradt most. El a közös pohárból ivás 179 1 | amit bírni úgy óhajtott, most már birtokában van. Csak 180 1 | hogy atyja meghalt.~És most sem, midõn azt súgják fülébe: „ 181 1 | amit ön parancsol!”~Mihály most kezdé sejteni, hogy minõ 182 2 | ház egykori kisasszonyát most is testvéreként, mint úrhölgyet 183 2 | között keltett életre egykor. Most is olyan mélyen látszott 184 2 | tette ön e házban Timéát. És most láthatja, hogy mit tett; 185 2 | döfne annak szívébe.~- És most... ûzzön el ön házából, 186 2 | zúgott agyában... Így kellene most tenni.~A hálószoba ajtaja 187 3 | velük Timéát.~Megnyerte, s most abban bûnhõdik.~A szegény 188 3 | odatalál.~...Vajon mit csinál most Almira és Narcissza?~Hát 189 3 | Narcissza is, meg a rák is.~Most Almira figyelme egyszerre 190 3 | ítélve a válasz megnyugtató.~Most egyszerre rémületes jajveszékelés 191 3 | A paradicsom gyümölcsfái most virágoznak, fehér és rózsaszín 192 3 | hajdani hajóbiztosra, ki most is egy szürke kabátban, 193 3 | Régen meghalt.~- Hát már most önnek senkije sincs?~Timár 194 3 | Teréza mama? Ne menjen most a konyhába az én kedvemért 195 3 | ezen törtetett keresztül; most vízinövények, sárga liliom 196 3 | Ne zavarjuk meg. Nézze, most összehúzza magát, ugráshoz 197 3 | ugráshoz készül; vigyázzon oda. Most nagyot ugrik, hosszú nyelvét 198 3 | színházban a maga nótáját.~Noémi most már nevetett a borzasztó 199 3 | rá nem bírta volna venni. Most ön új embert csinált belõle, 200 3 | eljön, és egyre gyötör. Most már kitalálta a módját, 201 3 | hogy itt lesz.~- Bárcsak most jönne el! - monda Noémi.~- 202 3 | jegenyefák rezgõ levelei között. Most tiszta ezüst volt a színe.~ 203 4 | gazdámnak, aki küldött.~- Önnek most is Brazovics úr a gazdája?~- 204 4 | Már nem az, mert meghalt.û~Most Teréza kiálta közbe hevesen.~- 205 4 | Itt a sebhely a homlokomon most is. És az ötéves gyermek 206 4 | gyermekemet sírni hallotta. Azért most azt mondom, hogy hozsánna! 207 4 | van állva az útja. Almira most már a fõzde ajtaja elé feküdt, 208 4 | a kijönni akaróra.~- No, most meg már nem eresztesz ki? 209 4 | Ejh, de jó ágyra tettem most szert! Lucullusi egy fekhely. 210 4 | atyám vétett teellened.~Most meg már a könnyhullatásig 211 4 | vagy.~Teréza asszonynak most is gyönge oldala volt, ha 212 4 | tengeri hajót építtet.~- Hja, most én csak úgy vájkálok a pénzben! - 213 4 | aggállyal tekinte Tódorra.~- Most egyszerre boldoggá teszlek 214 4 | az Isten áldjon meg érte. Most már nem éred be a gyümölccsel, 215 4 | Igenis, azt tehetem! - szólt most, igazi arcát megmutatva, 216 4 | aszalt gyümölcs fizettetik. Most kaptam meg a pátenst és 217 5 | ment a világ határán, s most egy új földet, új eget lát 218 5 | volt még számodra sehol; most azt is megtaláltad. - Vedd 219 5 | tette várt életüdvét.~S most itt szemébe mondják, hogy 220 5 | hallgató vád.~„Mit teszesz te most itt? Tudod-e, hogy mit csinálsz 221 5 | Tudod-e, hogy mit csinálsz te most? Lopsz, gyújtogatsz, gyilkolsz. 222 5 | istentagadóvá tették. S te most ide lopod magadat, elrablod 223 6 | fáradságos mulatság, s neki most nem az a kedélyállapota 224 6 | hullámáradat volt az, ami ellen most egész erejével küzdenie 225 6 | elloptad tõle a szabadságát, most el akarod tõle lopni zálogba 226 6 | akkor, midõn megtaláltam, most az is mind veszve van, s 227 6 | van, s õ mehet koldulni. Most pedig minden az övé, ami 228 6 | megszólalt újra:~...Igaz, hogy most semmi örömed nincsen a földön. 229 6 | pisztoly még kezében volt, azt most védelmül tartá, feje elé, 230 6 | fegyverét a levegõbe. - Most már én is fegyvertelen vagyok. 231 6 | okom sincs rá, hogy itt és most és önnel tréfáljak. Ön meg 232 6 | kalapját a földrõl.~- És most vegye ön ezt a két lövést 233 6 | volt a rekkenõ melegben.~- Most újra két lövés! Anyám, mi 234 6 | irodájából eltávozott.~- Ez most megint valami óriási nagy 235 6 | hollandusok, anglusok meg németek. Most tessék ennyi furfangos nép 236 6 | se vicispán. Egyszóval ez most megint valami hallatlan 237 6 | ottjártamban adósa maradtam ezzel, most köszönettel megfizetem. 238 6 | vagy!”~„Nem annak örülsz te most, hogy egy embert megszabadítottál, 239 6 | örülni. Nem gondolsz te most a lisztiparra, nem a nyereségre 240 6 | tette maga elé a levelet.~Most egyszerre valami rémületes 241 6 | Mármost lehet rohanni lefelé.~Most már el volt határozva, hogy 242 6 | jeleket, amik megtérítsék. Most már azokra sem ügyelt; el 243 6 | visszaforduljon maga is.~De most már makacs volt. Hiszen 244 6 | többé az Isten segítségét. Most már akart menni. Noémi arra 245 6 | délsarka s az akarat vitte most már elõre.~Hogy lemaradt 246 6 | feleségének nevezhet; aztán most egy dohos, gomba benõtte 247 6 | akarja, hogy így legyen; most már akarja.~Mihálynak kegyes, 248 6 | máskor magas dombtetõn állt, most a küszöbéig ért a víz, s 249 6 | gondolattól, hogy talán Noémi most veszélyben van a kis szigeten. 250 6 | a fák között foly a víz. Most már csáklyával könnyebb 251 6 | fák koronái látszottak ki; most pedig a nádas nem volt sehol, 252 6 | juhok oda szorultak fel.~Most hallhatja Almira örvendõ 253 7 | hogy sok dolga múlhatik most; de Mihály megnyugtatá õt 254 7 | egy asszony kezében.~S ha most ez asszony könnyelmû szeszélyében 255 7 | annyi ismeretlen idõ óta?~Most már nem volt nyugta; az 256 8 | szerezzünk más csónakot. Most pedig, jó öreg, üljünk bele 257 8 | versenytársaknak tódult utánunk, s most nyakra-fõre õrletik a lisztet, 258 8 | örömeit kellene keresni, és - most nem kérdezi a hazatérõ férjtõl: „ 259 8 | gondolt, azt képzelé: õ most keres magának mulatságot, 260 8 | teheti vele, amit akar; most azután látta, hogy mibõl 261 8 | lehetne tudni, mit gondol most Timéa?~Az a fiókkulcs nem 262 8 | arca nem árult el semmit.~- Most vissza fogunk menni Komáromba - 263 8 | voltunk egymástól távol; most már maradjunk együtt.~Hanem 264 8 | lesz már elmenni: a férj most érkezett meg hosszú útról, 265 8 | pokol, vagy mennyország. Most mindjárt meg fogja tudni, 266 8 | azt mondá neki; „Ne lopj!”~Most már rablás volna ez ajkról 267 1 | szerencsésen megérkezett, és most már a siker tökéletes. A 268 1 | hírnevet Dél-Amerikában, hogy most még a benn termelt lisztet 269 1 | világhírû árucikk lett a bíbor.~Most aztán már Komáromban is 270 1 | titokrejtegetõ arccal.~Most aztán már õ hazudott, nem 271 1 | nem sejtette azt, hogy õ most útleveleket oszt vendégének, 272 1 | rózsaberek fogadta itten, most egy kiszáradt erdõ. Ez baljós 273 1 | Mihály azt hitte, hogy most mindjárt megõrül.~Teréza 274 1 | szívében a fájdalomnak, s az most egyszerre gátját törte! 275 1 | mondta Noémi Mihálynak, hogy most már menjen ki a szobából, 276 1 | mást érzett Noémi iránt most, mint mikor idejött.~Ennek 277 1 | töltöd az idõt másutt? Mert most a magad ura vagy, ugye? 278 1 | olyan nagy úr, hogy itt most fát fûrészelhet hétszámra.~ 279 1 | rég messze tûnt már onnan. Most aztán csak a határvámnak 280 2 | legénynek. Nem törõdik az most üzletével; azt intézik az 281 2 | Athalie-t táncolni.~Boldog-e ez most? Vagy hazudja a boldogságot? 282 2 | és leküldte Pancsovára.~Most még egy furfangot kellett 283 2 | sokáig - Levetinczy úr?”~Most aztán, hogy a kis lak elõtt 284 2 | minden rémképe elmúlt. Itt most is minden úgy van, ahogy 285 2 | ahogy máskor volt; itt most is azok laknak, akik õt 286 2 | gyermeket, azt mondá neki:~- Most már aztán itt maradok, amíg 287 3 | amit a kitanult pallér most már gyakorlott kézzel illesztett 288 3 | elgondolja, mi lesz abból, ha õ most itt a forrólázt megkapja; 289 3 | tegnap. Ez a csekélység most, mint egy bûnsúly nehezedett 290 3 | Valaha övé volt e ház, s most ide jár kísérteni. Nézd, 291 3 | Ébredj! Tépd össze! Aha! Most egy óriáskígyóra bukkant, 292 3 | Mivel van tele? Liszttel. Most jön a forgószél, a tornádó, 293 3 | kis Dódi nagyon beteg”.~Most meg a gyermek is!~Szegény 294 3 | tartania, hogy hol járt most.~Mert a betegek oly gyanakodók! 295 3 | beteg.~- Õnála voltam.~- Most is alszik?~- Igen, alszik.~- 296 3 | te már varrsz is? Ráérsz most? Miféle piperét varrsz magadnak?~ 297 3 | reggel virradt.~Mihályt most már az álmatlanság kezdte 298 3 | Hát menjen ki a gyermekhez most, s küldje vissza Noémit. 299 3 | rávezette. Rájött, hogy ezt most ültették oda.~És akkor aztán 300 4 | azok tûzhányók voltak, most már azok is hidegek. Olyan 301 4 | máshová, mint a holdba. Most aztán még jobban hiszem 302 4 | éj, menjenek be a házba.~Most még eggyel több rémgondolatja 303 4 | gyûlölt élethez szaporította most még az a gondolat, hogy 304 4 | mindkettõjüket úgy gyûlöli, most az õ életéért imádkozik, 305 4 | tekintetû jelenség volt, most egy összeesett, hallgatag 306 4 | Mihály tudta azt, hogy õ most aluszik, s ez a vakság, 307 4 | annak, hogy õ hol álmodik most. Itt fekszik az ágyában 308 4 | mûnek készült ez, minõt még most is látni régi házaknál, 309 4 | bejöhet hozzá akárki. Ha most valaki bejönne azért, hogy 310 4 | hallhatja.~„Milyen halkan ver most a szíved!” - mondja álmában.~ 311 4 | férjével közös lett volna; most, hogy a férj szenved, ezt 312 4 | kétszer-háromszor azóta. Most hát azt mondá, hogy majd 313 4 | minden ember elköltözött.~Most azután nem hallatszott a 314 4 | úrkodott tengernek, s még most is tartogatná emlékeit messze 315 4 | korbáccsal, míg meg nem szelídül, most mégis ura volnál, bírnád, 316 4 | hát annyi bátorságod, hogy most eléje lépj, és azt mondd 317 4 | lelkére legmélyebb benyomást.~Most már egészen készen volt 318 4 | véli leolvasni, hogy az most ezt gondolja magában: „ni! 319 4 | Miért ne tehette volna azt? Most milyen tehertõl volna õ 320 4 | fog virágzani: az Noémi. Most még egy harmadik jön a kettõ 321 5 | ellenkezõ áramlatba ragadták; s most itt áll elõtte egy ember, 322 5 | akkor gyermekek voltak; most Noémi huszonkét, Timéa huszonegy 323 5 | kerülte ezt a gondolatot. Most azután elõtte állt: nem 324 5 | részérõl, hogy azzal, aki most jön, neki éppen nem lesz 325 5 | volt se pap, se oltár. De most már nem megy az olyan könnyen. 326 5 | Uram, ne vígy a kísértetbe! Most mindjárt megreped alattunk 327 5 | takarózom, Brussából való. Most hozta azt egy átutazó palikár, 328 5 | házát már elkészítetted, most készítsd el az enyimet. 329 5 | azon gondolkozott, hogy most már ezzel a sírral õelõtte 330 1 | parton Noémi várt akkor. Most pedig csak Timéához siet.~ 331 1 | Ön nagyon sokáig oda volt most...~Timár nem akarta neki 332 1 | tanulmányom volt nekem. Most egy éve már azt hittem, 333 1 | sokáig éljen, miként én. Most ismét azt a tekintetet látom 334 1 | jót fogok felõle mondani. Most is csak hazudtam. Nem igaz. 335 1 | akkor ez a szoba, mely most Timéáé, volt a vendégek 336 1 | addig a szobáig vezet, mely most Timéa belsõ szobája, s melyben 337 1 | titkot. A rejtek kulcsa most is nálam van. Íme lássa 338 1 | olvasatlanul. Mit gondolt õ most az egész világ lisztkereskedésével!~ 339 1 | megnyugtassa, hogy elmondhassa: most már kölcsönösen vétettünk 340 1 | vétettünk egymás ellen, most már nem tartozunk egymásnak 341 1 | jobbágy az uralkodójának. Most már elûzheti õt e trónról, 342 1 | tûrni még a hasznáért is.~Most kezdte érezni, hogy Timéa 343 1 | Timár rettegni kezdett: most mindjárt megcsókolja!~Az 344 1 | szenvednie minden ily vágás után!~Most kopogtattak az ajtón, Timéa 345 1 | ismeretlen rózsapírt, és most már tartósan ott maradt 346 1 | azóta éveken keresztül. És most váljak meg attól a nemes, 347 1 | hangon szólt hozzá:~- És most hagyjon ön el engemet örökre. 348 2 | VESZTESÉG~Futni, de hová? Ez most a kérdés.~Az órák tízet 349 2 | szélesebb Duna-ágon a jég háta most a híd. De most oda el nem 350 2 | jég háta most a híd. De most oda el nem lehet jutni anélkül, 351 2 | ügyekben elhullott morzsákat, most mint nagy jellemet lássa 352 2 | De hát Noémi!~Mit csinál most az a puszta, lakatlan szigeten, 353 2 | ölében, mirõl gondolkozik az most? Nincs, aki egy vigasztaló 354 2 | találgatja magában, hol jár õ most?~Óh! ha tudná!~Óh! ha tudná 355 2 | hogy mi volt az rá nézve. Most a másodiknál még jobban 356 2 | gazdagság alapja lett az is.~Most jutott eszébe, hogy mikor 357 2 | gondolatok fõttek akkor agyában. Most elõkereste oldalzsebébõl 358 2 | háromezer mértföldnyi útra, s most tizenöt évig fogod látni, 359 2 | bûnösök is megjavulnak.~És most jön a rettenetes cáfolat.~ 360 2 | meglopta, s kinek számára most nem tud helyet találni a 361 2 | kelettel így szólt:~Éppen most kapok egy levelet Port-au-Prince-bõl, 362 2 | szállta meg. Eddig izzadt, most reszketni kezdett; a visszafordított 363 3 | hallott.~Azt hitte, hogy õ most ahelyett, hogy a Dunán keresztbe 364 3 | egy szemvakító homállyá.~Most tehát tájékozhatja magát.~ 365 3 | Timár újra vak volt.~De most már nagyon jól vigyázott, 366 3 | De a leány nem mozdul. Most alárohan a hajó mindenestõl.~ 367 3 | földre, arra ébredt föl.~Csak most kezdett eszmélni a veszedelemre, 368 3 | melyben forog.~Ha õ itt most elalszik, bizonyosan meg 369 3 | minden embert, és lefeküdt.~Most érezte még csak, mennyire 370 3 | templomával oly tisztán látszik most meg a tükörben, tornyaival 371 3 | messze behaladt a jégtükrön.~Most virradni kezdett, a hold 372 3 | távolból odakiált Timárra:~- Most mindjárt fogunk valamit 373 3 | értené, hogy mit beszél most ez a jéglap itt a lábaink 374 3 | jéglap itt a lábaink alatt!~Most egyszerre egy olyan rettentõ 375 3 | hisz a kemény jégboltozat most tartja õket elzárva az idegen 376 3 | jég csak vesztükre szolgál most.~Mikor észreveszik, hogy 377 3 | ne csússzék bennük.~- No most kiszakadt a háló! - riadt 378 3 | de nem a jégen.~A jégen most kezdõdött még az élet.~A 379 3 | szerencse fia.~Ami halat most el nem hordanak, azt kosarakba 380 3 | pipáját meggyújtva -, mert most erre a nagy halszagra ami 381 3 | Azonfelül, hogy süket volt, most még a jó borból annyit be 382 4 | hát már ennek vége van. Most itthon vagyunk, s be kell 383 4 | lettem - mint amilyen te vagy most, kedves cimborám.~„No nézd, 384 4 | térdére fektette; mintha most is látnám, hogy sandított 385 4 | komolyan mondta azt, hogy még most is nevetnem kell rajta.~„ 386 4 | azokat rakjam a zsákba. Még most is el tudnám számlálni sorba 387 4 | én apám kaparinthatja el, most én gazdag gentleman vagyok, 388 4 | raubritterek. És ahelyett most nekem itt kell megveszekednem 389 4 | elbírhatatlan!~Õ álszínt játszott. S most minden bûnbe belekeveredett 390 4 | Tégedet akartalak látni. Most már te vagy az egyedüli 391 4 | imádója volt leány korában, s most az verekszik meg a madonna 392 4 | vörösség mutatta, hogy a seb most is gyulladásban van. Timár 393 4 | emlékjeleid a testemen. Most mondd, hogy mit csináljak 394 4 | mondd meg, mit csináljak én most teveled?” akkor egészen 395 4 | a kettõt, s ez az ember most féltékeny és dühös mind 396 4 | kelevényként rágódik lelkén. És most õ ennek az embernek a kezében 397 4 | visszafordított arccal.~- No, most toalettemhez fogok látni. 398 4 | kérdésre, hogy mit csináljak én most teveled?~Azzal magával hozott 399 4 | van vele elégedve, hogy no most már egész gentlemannek néz 400 4 | ismeretes világból; mert most már nem azért üldöznek, 401 4 | dobott porkolábot. Azért most engemet egy ideig a te pénzed 402 4 | lövésre.~- Tehát nem kérek én most a nagyságos úrtól százezer 403 4 | ami drága és jó.~Timárt most már bosszantotta ez az ízetlen 404 4 | szép deli ifjú, s aki õt most is kész elvenni, szemet 405 4 | fekete hajú asszonyokkal: most, hogy Noémi aranyhaját, 406 4 | tündérnek! Ez a caprice-om most. S hát aztán te mi jogon 407 4 | Még rákerülhet a sor. De most legelõször ezt kívánom. 408 5 | védelmezze. Timár Mihály „most már” az igaz arany ember, 409 5 | tán majd ez a dühös ember most bosszúból meg fogja õt lõni?~ 410 5 | Futott, amíg futhatott; most már a mélység elõtt áll, 411 5 | egy álom, s tudta, hogy most már fel fog ébredni belõle.~ 412 5 | intettél, de én mást akartam; s most ide juték. Vak engedelmességgel 413 6 | hallgatóznak: Noémi, Dódi és az eb.~Most a lépések gyorsan közelítenek. 414 6 | közelítenek. Ah, a léptek hangját most már megismeri mind a három. „ 415 7 | Galambos jól emlékezett már most mindenre.~Õneki magának 416 7 | meglõ közülök egynehányat.~Most már arra is emlékeztek többen 417 7 | embercsoport azt zúgta felõle, hogy most egy olyan nagy embert temetnek 418 7 | kívánja, hogy temessék el most már õtet is.~Szerencsére 419 8 | nem forgatta a fejét. De most már csak olyan az életem 420 8 | emberhez, aki megkéri. S most éppen volna neki egy szerencséje. 421 8 | tavaly meghalt a felesége, s most özvegyember. Biz az már 422 8 | de derék, jómódú férfi, most vicecurator lett; van negyvenezer 423 8 | csípett a karomon, hogy most is kék a helye, s azt mondta, 424 8 | tudná, hogy mit kellene most neki tennie!~Ezt a hosszú 425 8 | volna neki kezét nyújtani. Most azonban Levetinczyné asszony 426 8 | után milliókat örökölt, most annak a kardnak a volt gazdája, 427 9 | oly régen volt.~- És te most nem írsz levelet senkinek?~- 428 9 | aminõ te vagy, itt van most bezárva e szûk helyre, e 429 9 | lugas levelei közül reájuk: most már nem a kísértõ csillag, 430 9 | ne essék...~- Tudod már most, hogy mit hagytam ott a 431 9 | lelkemet, s te elfogadtad azt. Most már ki van egyenlítve minden.~ 432 9 | az Athalie; de én tudom. Most megsirattam Timéát, mert 433 10 | Fabula úr jószágára, az most nagy halebédet ád.~Most 434 10 | most nagy halebédet ád.~Most meg már éppen nem értette, 435 10 | körülvevõ pompához Timéa most is feketébe volt öltözve.~ 436 10 | felnyitá az ajtót elõtte.~Most azután igazán nem tudta 437 10 | olyan szépen kérték.~- No és most vége van a vendégségnek - 438 10 | cirkalma. Fogadom, hogy most is kontóra hordatja az ételt 439 10 | én leányom azért kedvez most úgy énnekem, hogy majd mikor 440 10 | megcsinálni. Azért vagyok most neki olyan kedves mama. 441 10 | második névnapi bokréta. Hisz most már Zsuzsánna napján is 442 10 | közül egyet sem bont fel most Timéa, mind egy ezüstkosárkába 443 10 | gyönyörködött bennük. De most minden gondolatját lefoglalja 444 10 | menyasszonynak.~És az is jelen van most.~S tán éppen ott állt a 445 10 | menyasszonyöltöny, ahol most.~Timéa a szép fehér rózsabokrétát 446 11 | vörösborban kellett kifõzni: most az a vörösbor is elpocsékolni 447 11 | Timéára elbámulva.~Athalie most is ezen a széken ül.~Az 448 11 | vándorolt már, de Athalie most is ott látja maga elõtt 449 11 | ostoba félrelépéssel! És most hazajön a boldogság ez alá 450 11 | a láztól!~Mit csinálnak most ennél a háznál?~A holnapi 451 11 | suttogá a sárkány.)~Most egy gyöngéd ölelés következik - 452 11 | tanítanak imádkozni.~- De most már keresztyén ön, s a keresztyén 453 11 | annak, aki rá leskelõdik...~Most a pipereasztalához megy, 454 11 | Pedig egy óranegyed most egy örökkévalóság.~Végre 455 11 | van, az alvót nem látni.~Most oly nesztelenül alszik, 456 11 | fejét, úgy hallgatózik.~Most egyet mozdul az alvó, s 457 11 | térdre emelkedett ágyában.~Most egy másik csapás érte a 458 11 | tompította dobogásaik zaját.~Most egy rémséges sikoltás hangzik 459 11 | kezébõl kiszabadítsa hajzatát: most már õ a megtámadott, most 460 11 | most már õ a megtámadott, most már õ van megrémülve. Amint 461 11 | gondolattal szeme elõtt, hogy ha most a gyilkossal összetalálkoznék 462 11 | bársonytokban szokott állni, most ott hever véresen a földön.~ 463 11 | nyugodt.”~Athalie érzi, hogy most kezét az õrnagy fogja meg.~„ 464 12 | olvasmányon. Olyan jólesik az most neki!~- Minõ furcsa pecsét 465 12 | kimerednek, amint tovább olvas, most már csak magának; ajkai 466 12 | kényszerítés reá nézve!~Hisz õ most sem mondhat egyebet, mint 467 12 | merénylet alatt történt.~Most már azután siettetnie kell 468 12 | vármegyeházáig kocsin elmehet, most már férje kíséretében hívatik 469 12 | Errõl nem kérdezõsködtünk most! - szól az elnök. - Csupán 470 12 | szabadabban mondhassa el azt, ami most szívébõl kitör.~- Igen! 471 12 | legboldogabb ölelés közben is! Most én esküszöm! Ide hallgass, 472 12 | Ha tehát neked e titkot most valaki megírta, akkor Levetinczy 473 12 | amilyen igaz, hogy Timár most is él! s akit eltemettél, 474 13 | e büntetést.~Athalie még most is él.~Csak negyven év múlt 475 13 | negyven év múlt el azóta, s ő most hatvanhét éves lehet.~Még 476 13 | hatvanhét éves lehet.~Még most sem tört meg a lelke.~Keményszívű, 477 13 | megölöm azt az asszonyt!”~Még most is ezt mondja...~Pedig az 478 13 | soha ettõl a szótól: „Timár most is él!” Mint hideg kísértet 479 13 | szigetén” mit csinálnak most?!~ ~ 480 14 | vasárnaponkint a templomban; most már vörös vonallal a homlokán, 481 14 | benne minden kezdetleges.~Most már, leszámítva a nádast, 482 14 | leszámítva a nádast, mely azt most is körülfogja s elrejtve 483 14 | cölöpös töltéssel körülvéve, most egészen meg van védve az 484 14 | tízannyian lesznek is, mint most, a munka eltartja valamennyit.~ 485 14 | szépapó és a szépanyó tanítja most is a munkára utódait: az 486 14 | Hajdani aranyhaja közé most már ezüst is szövõdött, 487 14 | szövõdött, de szemei még most is egy hajadon szemei, és 488 14 | estebédjükhöz.~A szépanyó még most is fenntartja magának azt 489 14 | keserves tusákat küzdenek most nálunk a pártok egymással!, 490 [Title]| Megvan az a nagy birtok most is. Vedd a kezedbe a krétát, 491 [Title]| hetvenkettedrész. Azt megkaptad: most is megvan nálad.~Az anyai