Part,  Chapter

 1 3|  különben mi süllyedünk el, s minket sodor le az örvény a mélységbe,
 2 3|      az örvény a mélységbe, s minket hány ki majd a partra szétszaggatva.~
 3 8|   felõlünk? Ugyebár azt, hogy minket valami nagy, megnevezhetetlen
 4 8|      Majd megemlegetsz te még minket, csak várj! Majd megbánod
 5 8|       senki. Ugyan ki keresne minket?~Az idõ pedig egyre telt,
 6 3| énekesmadár alszik, s nem véd minket. De elõjön földhasadékaiból
 7 4|      akár Sztambulban.~- Hogy minket koldusokká és földönfutókká
 8 4|     bennünket egymáshoz, mint minket, apát és fiút, én azokat
 9 6|     ne halj meg, ne hagyj itt minket. Látod, a mennyországba
10 9|    szigetbe, csak azért, mert minket szeret. Ha neked csak az
11 9|    itt lenni a szigeten, hogy minket nagyon szeretsz, úgy nekem
12 9|        Mihály! Te nem ismersz minket. Te nem tudod, hogy ki az