Part,  Chapter

1     1,  XIV|      nélkül.~Akkor aztán nagyot sóhajtott, mikor Mihály fejét ismét
2     2,  I  |        tükrébe nézve egy nagyot sóhajtott, és arca elkomorult, fáradtan,
3     2,  VII|   állótükör előtt.~Timéa nagyot sóhajtott, és a hazudatlan bámulat
4     3,  II | Timéával volt egyedül, nagyokat sóhajtott: „óh! milyen boldog ön,
5     3,  III|        meg Timár.~Teréza nagyot sóhajtott.~– Miért sóhajtottál olyan
6     3,  VII|       Timár arcát, akkor nagyot sóhajtott: „mennyire szereti őt!”~
7     4,  I  |     Micsoda?~Teréza mosolygott, sóhajtott, és ismét mosolygott. Aztán
8     4,  IV |         tegye ezt!~Timéa nagyot sóhajtott, lesüté szemeit, s aztán
9     5,  VI |        földet. Aztán egy nagyot sóhajtott, mintha mindazt jól értette