Part,  Chapter

1     2,  VII|         kezével, azt mondá neki mosolyogva:~– Már mai nap, kedves kicsikém,
2     3,  V  |    Teréza ott állt fölöttük, és mosolyogva tekinte le rájuk.~Az ezüst
3     4,  III|        az ágyához, s negédesen, mosolyogva nyújtá oda neki – azt a
4     4,  III|         szegény teremtés, akkor mosolyogva tekinte fel Timárra, mint
5     5,  I  | Levetinczy úr? – szólt folyvást mosolyogva a szép hölgy. – Ugyan nehéz
6     5,  IX |           Jól van – szólt Noémi mosolyogva. – Tudok én még egy harmadik
7     5,  X  |  igényeket. Az érkező őrnagynak mosolyogva nyitott ajtót, nyájasan
8     5,  XI |   rivall a cselédsereg.~Athalie mosolyogva helyezi le az asztalra a