Part, Chapter
1 1, I | és elhaló mennydörgés, az ember elnémul, és saját szavát
2 1, II | úgy összezavarja azt, hogy ember meg nem érti.~Ellenben a
3 1, II | biztató üvöltéséből megtudja ember és állat, hogy no most sebesebben
4 1, II | örvények kerülgetésével.~Két ember kezében van a sorsa. Az
5 1, III | sírba leragad magával, azt ember nem szedi többet össze,
6 1, III | szedi többet össze, s ha ember volt, dolga lesz vele a
7 1, III | nekünk szabad a más szegény ember malmát az örvénynek taszítanunk
8 1, IV | tizenkettőt bömböl. Amire ember és állat képes, előveszi
9 1, IV | levőnek az élete egyedül egy ember kezébe volt adva: a kormányoséba.~
10 1, IV | a kormányrúdhoz most két ember kellett, az is alig bírta
11 1, IV | könyörgött mindenkinek, az az ember pedig úgy dacolt mindenkivel!
12 1, IV | hajóbiztos pedig erős, ügyes ember, bizonyosan kiszabadítja
13 1, IV | Mihály napján belefullad-e az ember a vízbe?~– Hm! – monda Fabula
14 1, IV | előtte, ha igazhitű katolikus ember kend.~A tisztító felcihelődött,
15 1, IV | csak igazhitű katolikus ember vagyok, de kendről azt beszélik,
16 1, V | ellen, és rajta egy csoport ember, aki eszére, kincsére, erejére,
17 1, V | hallanák meg. Hanem a furfangos ember még itt is tud segíteni
18 1, V | csónakot. Abban három fegyveres ember ült; kettő szuronyos puskával;
19 1, V | elintézve: egyik hivatalbeli ember ellenőrzi a másikat, s valamennyien
20 1, V | hogy nem ragályos-e amaz ember.~Kezdődik a kikérdezés.~–
21 1, V | figyelmedbe. Ez egy arany ember!”~
22 1, VI | évvel ezelőtt háromszáz ember öt ágyúval egy egész török
23 1, VI | egy összefűzhető hálót; az ember nem tudja, hogy mit szerezhet,
24 1, VI | miket nem is ismer minden ember; tavasszal virított hagymás
25 1, VI | mind olyan hely kell, ahol ember lakik, magot vet.~Hanem
26 1, VII | tekintélyes állat, hogy az ember nem meri tegezni, hanem
27 1, VII | azt mondaná: csak „egy” ember! Azért fel se kelünk.~Timár
28 1, VII | kitalálnak! Áldott jó eledel. Az ember igen jóízűt ehetik belőle,
29 1, VII | bárminő idegen jön ide, aki jó ember; megismeri, s nem ugatja
30 1, VII | volt megfojtani. Hanem a jó ember a hátára ülhet, mégsem bántja.~
31 1, VII | bebizonyítva látni, hogy ő jó ember. Talán ha azokból a minapi
32 1, VII | megölnének érte; így pedig minden ember tudja, hogy ezen a szigeten
33 1, VII | húzódunk meg, a másikban, ha jó ember kér szállást, megtalálja
34 1, VII | van nőve fűvel, mert kevés ember tapossa, s az a föld mindjárt
35 1, VII | szemeiből. Mint mikor az ember egy percre a szemét behunyja,
36 1, VIII| Noémihez közel ért az ifjú ember, bizalmas mosollyal nyújtá
37 1, VIII| rajta, hogy lehet keresztyén ember a világon, aki azt nem szereti.~
38 1, VIII| az eb üvölt, arany esik, ember kacag, suttog, kiabál összevissza.~
39 1, VIII| csodálatos otthon ez! Az álmatlan ember egészen elveszti benne a
40 1, VIII| támadt, hogy vajon az az… ember nem mérgezte-e őt meg, hogy
41 1, VIII| szólt Teréza. – Az az ember nincs itt többé; ágya a
42 1, VIII| a gondolatra, hogy az az ember megmérgezhetné Almirát?~–
43 1, VIII| hallotta ön, amivel engem az az ember fenyegetett? Hogy ha ki
44 1, IX | Jó, fiatal, szép, derék ember volt, s mi nagyon szerettük
45 1, IX | Maxim. Ennek a fia az az ember, aki most itt volt. Akkor
46 1, IX | szigorú férfi, ő nagyon szent ember, ki a vallásra sokat ád;
47 1, IX | gondolkozni kezdtem. Mi vagyok én? Ember? Nő? Rosszabb vagyok-e,
48 1, IX | munkát teszek itten, amit egy ember keze, egy asszonykéz is
49 1, IX | amivel bennünket ez az ember fenyeget.~Ez annak az embernek
50 1, IX | e fiúból ilyen nyomorult ember lett.~Elhagyatva, kilöketve
51 1, IX | apját fölkeresni megy. Egyik ember azt állítja, hogy föltalálta,
52 1, IX | kém. Amellett rossz-szívű ember. A haja szálától a körme
53 1, IX | gondolá magában.~– Ez az ember nyomorulttá tehet bennünket
54 1, X | beleesem a sírba.~Az az ember, ki tegnap este utánunk
55 1, X | rájuk akadhatnak. Ez az ember engem megismert, s azzal
56 1, XI | Egyszerre milyen gazdag ember lennél! A gazdag ember derék
57 1, XI | gazdag ember lennél! A gazdag ember derék ember, a szegény ember
58 1, XI | lennél! A gazdag ember derék ember, a szegény ember pedig csak
59 1, XI | ember derék ember, a szegény ember pedig csak komisz ember!”~
60 1, XI | ember pedig csak komisz ember!”~Timár azt felelé vissza
61 1, XI | hadd legyek én ilyen komisz ember”, s hogy elnémítsa a suttogó
62 1, XI | az magyarázná meg a holt ember végszavait arról a „vörös
63 1, XII | Meggyónt-e az a keresztyén ember? Fölvette-e az utolsó szentségeket?
64 1, XIII| felásatjuk a hullát. Itt van azon ember, ki rá fog ismerni, s az
65 1, XIII| két olyan nevet, amit soha ember nem viselt, két olyan falu
66 1, XIII| megveregette Timár vállát.~– Arany ember ön, biztos úr! Énnek a kisasszonynak
67 1, XIII| Mehetnek önök útjokra. Arany ember ön!~Azzal megfordult, a
68 1, XIV | dugni egy iszákba, azt egy ember a vállára vetve gyalog is
69 1, XIV | kormányosnak.~A nagy erős ember, a kormányos, eszét veszítve
70 2, I | Brazovics úr kövér, túlhízott ember volt, potroha mindig előtte
71 2, I | urat beszélni hallotta az ember, akkor tökéletesen megértette,
72 2, I | fokoznia. Úgy volt ez a két ember egymással, mintha fogadást
73 2, I | csendesen, s a két dühös ember egyszerre megszelídül és
74 2, I | semmit. És mármost az az ember, aki hónapok óta oly hű
75 2, I | eltávozott.~Ügyes, udvarias ember lévén, Timéa előtt is meghajtá
76 2, II | eltávozik egymástól. Az ember kiismeri egymásnak az apró
77 2, II | gazdagságával nincsen az ember tisztában. Ő folytonosan
78 2, II | Komárom alatt. Valami húszezer ember tart hadműveleteket három
79 2, II | összegek fizettetnek, s okos ember szépen takaríthat meg rajtuk
80 2, II | akarni kereskedni, hogy az ember a maga forintján az egy
81 2, II | én a hadmérnökséget! Az ember lassan kiábrándul, s hozzászokik
82 2, III | mint tulajdonát.~Minden ember azt mondta Timárra, hogy
83 2, III | Ugye, hogy a szegény ember milyen komisz ember?”~„Azt
84 2, III | szegény ember milyen komisz ember?”~„Azt leszidják, ha kötelességét
85 2, III | ha fáj a szíve. A szegény ember komisz ember.”~„S milyen
86 2, III | A szegény ember komisz ember.”~„S milyen dicső a gazdag
87 2, III | S milyen dicső a gazdag ember. Hogy áldják! hogy keresik
88 2, III | a dolog. Te fogsz gazdag ember lenni, és ő lesz a szegény.”~„
89 2, III | erről semmit. Az egyetlen ember, aki tudta, fekszik a Duna
90 2, IV | Timár egyszerre tehetős ember lett, házat is vett a komáromi
91 2, IV | hirtelen felijedt részeg ember, elkezdett rimánkodni Brazovics
92 2, IV | rá, hogy hiszen ez arany ember!~Mikor szabadon bocsáták,
93 2, IV | ki lehetett az a gonosz ember, aki őt így bevádolta?~–
94 2, IV | Staatskanzleibe; a vigyázatlan ember lassankint dühbe jön, meggondolatlan
95 2, IV | csakhogy ez még akkor egy más ember érdekében történt; neki
96 2, IV | világ előtt mint gazdag ember megjelenhessen. Azt kellett
97 2, IV | tetszett az, hogy ez az ember nem kerül az ablakra, hanem
98 2, IV | ezáltal elriasztatnék más igaz ember is, ki valódi visszaéléseket
99 2, IV | gondolá magában – ez arany ember! Ez többet tud, mint amennyit
100 2, IV | okozott hiány. – És most ez az ember, aki a Hofkammer által üldöztetett,
101 2, IV | megerősítse a helyzetét. Arany ember! Ezt meg kell becsülni!”~–
102 2, IV | kegyelmes úr. – Ön derék ember, azt látom; ön meg volt
103 2, IV | kegyelmes úrnak megtetszett ez ember.~Legelőször is egy nagy
104 2, IV | visszautasítani. Háromszor arany ember!~De még negyedszer is az!
105 2, IV | hogy az a bizonyos magyar ember, akire őkegyelmessége rábízta,
106 2, IV | tenni.~Négyszeresen arany ember!~Mikor estefelé Timár a
107 2, IV | érdemrended számára. Hacsak derék ember kell, az vagyok én”.~Hát
108 2, IV | miniszter hátrahőkölt. Még ilyen ember nem került a szeme elé,
109 2, IV | ez már nagyon is arany ember! E közé legalábbis három
110 2, IV | főtisztelendő úr fölöttébb szerény ember, ő azt csak akkor fogná
111 2, IV | nem vagy te olyan bolond ember, mint amilyennek látszol!
112 2, IV | pitvarban. Mondsza csak, milyen ember a miniszter úr? Magas? Alacsony?
113 2, IV | hacsak ki nem itta belőlük az ember a bort, mert feldűlnek.
114 2, IV | indulnak meg általa, amiket más ember is kitalálhatott volna;
115 2, IV | vették észre, mikor már ez az ember felmarkolta előlük. És sohasem
116 2, IV | özvegyének évdíjt fizet. Arany ember! arany ember!~Csak egy hang
117 2, IV | fizet. Arany ember! arany ember!~Csak egy hang odabenn mondta
118 2, V | istentelenséget gondol ki megint ez az ember? Más becsületes gabonakereskedő,
119 2, V | dolognak, aminek soha más ember nem hallotta a hírét. Kibérli
120 2, V | meg? Átkozott veszekedett ember! Ezt igazán közköltségen
121 2, V | Azóta vettem, hogy ez az ember itten grasszál; egyenesen
122 2, V | vetélytárs udvarol. Egy gazdag ember, akit neki már azért is
123 2, V | szép lett. S mikor minden ember mosolygott rá, aki meglátta,
124 2, V | vette, hogy őt most minden ember nagyon csodálja; aztán úgy
125 2, V | Kacsuka úr pedig éppen az az ember volt, aki nem bocsáthatná
126 2, V | ami mind ok arra, hogy az ember lelkiismeret-mardosás nélkül
127 2, V | elég, hogy mint magános ember, katonai rangjához illően
128 2, V | forintja van nála, az okos ember lesz, ha ezt inkább ma akarja
129 2, V | Kacsuka úr volt ennyire okos ember.~Athanáz úr egypárszor elővette,
130 2, V | bírni. Az ilyen szótul az ember megijed: forogni kezd vele
131 2, V | gondoljon rá, hogy van egy jó ember, aki önért…~Nem tudta tovább
132 2, VI | mondták róla, hogy „arany ember!” Amihez hozzányúl, az arannyá
133 2, VI | még azon felül, az bolond ember, mert bevágja az aranytermő
134 2, VI | után, az derék, becsületes ember; de egy milliónál az ötvenezer
135 2, VI | óh! mely boldog az oly ember éltében!”~… De hát még majd
136 2, VII | napon, és éppen ez előtt az ember előtt! Két nehéz könnycsepp
137 2, VII | dübörgés támad, mintha sok ember jönne fel egyszerre nehéz
138 2, VIII| sártól csak addig fél az ember, amíg egyszer bele nem lépett.~
139 2, VIII| tudja, hogy én becsületes ember vagyok.~Ezt nem kérdezte
140 2, VIII| Becsületes, lovagias ember egy hölgy balsorsát nem
141 2, VIII| ád nekünk kávét? Minden ember ellenségünk lett; minden
142 2, VIII| semmit venni, hisz ez bolond ember!”~De ki lehet az a bolond
143 2, VIII| De ki lehet az a bolond ember?~Most már csak a konyhafelszerelés
144 2, VIII| látatlanban – valami bolond ember.~És az is felötlik Zófia
145 2, VIII| kiabálják: „hisz ez bolond ember!”, s azzal menekül mindenki
146 2, VIII| amelyben egy olyan csendes ember, mint én, elfér, ki önnek
147 2, VIII| mit mondott magában. Ez az ember volt annyiszor megszabadítója.
148 3, I | te bitorolsz. Szerencsés ember vagy? Nem igaz! Szegények
149 3, I | jóltevője vagy? Nem igaz! Arany ember vagy? Nem igaz! – Tolvaj
150 3, I | fogja-e a másvilágon minden ember újra feltalálni, akit szeretett,
151 3, I | És akkor elhallgat minden ember; a magas szószékre fellépdel
152 3, I | a padjába, akkor minden ember feláll és imádkozik; de
153 3, I | elhitte, hogy ő az a boldog ember, akit e nő szeretni fog.~
154 3, II | férj sorsát, milyen boldog ember! Mi szép és mi hű neje van!~
155 3, II | távolt közöttük. A szegény ember szűk négy fala jobban összeszorítja
156 3, II | egy asztala van: boldogabb ember. A favágó, aki mikor fűrészel,
157 3, II | feleség fogja, az boldog ember; azok, mikor elvégezték
158 3, II | fogott hozzá, amibe más ember bizton belebukott volna,
159 3, II | amíg én itt vagyok, az az ember, aki önre nézve rettegés,
160 3, III | abban bűnhődik.~A szegény ember komisz ember; hanem azért
161 3, III | A szegény ember komisz ember; hanem azért a szegény ember
162 3, III | ember; hanem azért a szegény ember lehet boldog; a gazdag ember
163 3, III | ember lehet boldog; a gazdag ember dicső ember, hanem azért
164 3, III | boldog; a gazdag ember dicső ember, hanem azért a gazdag ember
165 3, III | ember, hanem azért a gazdag ember boldogtalan.~De hát miért
166 3, III | attól terhes a lég; az ember minden lélegzetvételnél
167 3, III | vastagra nőttek már, hogy két ember át nem érte; a vad csemeték
168 3, III | monda Noémi.~– Óh! ez az ember nem vész el. Mindennap várom,
169 3, IV | illatától oly ittassá lesz az ember, mintha bort ivott volna.
170 3, IV | vannak azok ide?~– Ha az ember elindulna gyalog, harminc
171 3, IV | béleseket te tudsz készíteni! Az ember szeretne egészen gyomorrá
172 3, IV | divatos kalap! Mikor az ember olyan magas ajtókhoz van
173 3, IV | kezemen. Ha olyan tisztakezű ember nem volnék, ezereket tehetnék
174 3, V | hálaérzettel szívében azon ember iránt, ki őt és anyját örök
175 3, V | tudja. Akinek az „arany ember”-ből nem kell az arany,
176 3, V | nem kell az arany, csak az ember!~Ő is úgy érezte magát,
177 3, V | Neked termett az. – Új ember léssz! – Félisten az, akit
178 3, VI | ifjút, mert az egy silány ember; téged imád, mert félistennek
179 3, VI | végződik! És te, az arany ember, akit mindenki tisztel,
180 3, VI | lövés füstje.~Egy reszkető ember állt fegyverének csöve előtt:
181 3, VI | Kegyelem! – rebegé az ember, elejtve kezéből a fegyvert
182 3, VI | Mihály. – Szerencsétlen ember! Én szánlak.~A fiatal gonosztevő
183 3, VI | Óh! uram, ön az első ember, ki hozzám így beszél. Engedje,
184 3, VI | lengyelül, oroszul. Ön lángeszű ember. Hát én önnek megszerzem
185 3, VI | önvédelmem. Ha ön boldog ember lesz, én is nyugodtan járhatok
186 3, VI | odaküldeni Fabula uramat; oda más ember fog menni. Ön csak azt hajtja
187 3, VI | földtekét tegye maga és ez ember közé.~Akik látták, hogy
188 3, VI | könnyebbülten lélegzett fel. Ez az ember megjavult. Visszaemlékezik
189 3, VI | a könnyelmű, heves vérű ember, abban az országban, ahol
190 3, VI | máskor oly higgadt kedélyű ember minden tettében elárult
191 3, VI | felbontatlanul. Az okos ember nem tudott egyébről gondolkozni,
192 3, VI | olyan úton járt, amelyre az ember nem kéri többé az Isten
193 3, VI | gyökereikből; a hátára szállott ember csak egy féreg, mely egy
194 3, VII | voltak írva, miket csak két ember tudott elolvasni.~– Fogsz-e
195 3, VII | azt meg tudnám ölni: ha ember, ha ördög, ha tündér!…~És
196 3, VIII| spanyol ügynökökkel tudjon az ember értekezni, ez, uram, nem
197 3, VIII| megvetését egy porban csúszó ember irányában, kinek nevét viseli,
198 4, I | magasztalói. – Élhetetlen ember! – dörmögik ócsárlói.~Ő
199 4, I | igen őszinte, egyenes lelkű ember volt. Amint a bor feloldotta
200 4, I | bor olyan bor, amitől az ember mindent kibeszél, amit elgondolt:
201 4, I | magát. Az nem ér semmit. Az ember csak egyszer él, és aztán
202 4, I | Hanem hát persze, aminek az ember maga lát utána!~De ez már
203 4, I | az ijedtség. Tudná ez az ember, hogy ő hol volt? Az rettenetes
204 4, I | Ne légy hát olyan gonosz ember.~A házigazda megtette intézkedéseit,
205 4, I | mindenért. Pedig hát az ember csak ember! Az ember nem
206 4, I | Pedig hát az ember csak ember! Az ember nem tuskó, nem
207 4, I | az ember csak ember! Az ember nem tuskó, nem kődarab,
208 4, I | pedig csak Ábrahám szent ember volt.~Mihály is bizonyítá,
209 4, I | énekli, hogy ő milyen szent ember! Hát még bölcs Salamon!
210 4, I | hátul maradtak. Az olyan ember, aki útlevél nélkül akar
211 4, I | mondaná: „hogy kérdez tőlem ez ember valamit!”, aztán egyet kacagott,
212 4, I | képzelte magát, ahonnan az ember, mint egy idegen világgömböt,
213 4, I | szótagokat, amiket az új ember ajka kimond, mit jelentenek
214 4, I | küszöbére üldözött, kifáradt ember, szomjtól, éhségtől tikkadtan:
215 4, I | eleséggel megrakva iszákját.~Sok ember ismeri őt, akinek hitvallása
216 4, I | illesztgeti hozzá a parányi ember kicsi kis ügyetlen ajkait,
217 4, I | kell lenni. – Hogy ez az ember, aki őrá úgy mosolyog, nem
218 4, II | II. A FARAGÓ EMBER~Mihály Timéát kissé szenvedőnek
219 4, II | Timéát, többnyire egy koros ember kíséretében, s csakugyan
220 4, II | akkor Mihályt nem érti. Ezen ember előtte talány marad mosolygó
221 4, II | jóltevő kedélyével. Arany ember, akin rozsdafoltot nem lehet
222 4, II | tanakodhatnak magukban: ki ez az ember? s miért jár ez itt annyiszor?~
223 4, II | akikkel találkozott. Szent ember lett rájuk nézve.~Megcsalt
224 4, II | egész éves? Hiszen már nagy ember!~– Már a nevedet ki tudja
225 4, III | boldog legyen – egy más ember által.~Maga sem tudta tán,
226 4, III | ajkával beszélt, az az idegen ember volt, az az igazi ember
227 4, III | ember volt, az az igazi ember volt, akinek nincsenek titkai;
228 4, III | másfelé tért rémlátása.~„Az az ember talppal áll felénk a föld
229 4, IV | állat nem élhet, és így ember sem lakhatik ott.~– Hátha
230 4, IV | Rettenetes bűnhődés, hogy az ember mindig ott lásson az égen
231 4, IV | Pénzért mindent kap az ember.~Timéa nem tudta mutatni,
232 4, IV | Nem vagy te itthon. Idegen ember!”~Óh! milyen hideg ez az
233 4, IV | már csak álmában „lát” az ember.~És Mihály tudta azt, hogy
234 4, IV | vendég, aki a sötétkedélyű ember magányvágyát megháborítsa.
235 4, IV | már azokat el onnan.~Se ember, se gólya nincs már a vidéken;
236 4, IV | vincellér. Az pedig vén ember volt, és hozzá még süket
237 4, IV | füstös romok közül minden ember elköltözött.~Most azután
238 4, IV | gyűlölte már, mint ahogy tud az ember gyűlölni egy az unalomig
239 4, IV | hazament Komáromba. Minden ember, aki először találkozott
240 4, IV | ami elárulja magát. Sok ember tudja már, hogy ő őrült,
241 4, IV | magában: „ni! egy búkóros ember!” Észreveszi minden ismerőse
242 4, IV | tekintetében valami, amitől az ember háta végigborzongott.~Ezzel
243 4, IV | lesz sárga rózsa, az arany ember virága.~Ezzel az ábránddal
244 4, V | most itt áll előtte egy ember, akit mindenki szeret, becsül,
245 4, V | Azt tudom, hogy becsületes ember, és Noémit szereti.~– De
246 4, V | Hozzánk illő szegény ember.~– Hát aztán? Nekem mindent
247 4, V | tartozik. Micsoda az az ember? Pápista, kálvinista, lutheránus,
248 4, V | Nem úgy hívja-e minden ember a pénzt, hogy „Krisztus”; –
249 4, V | földéből virányt. Minden ember megcsalt, kirabolt, kinevetett;
250 4, V | kérdezem, hogy ki az az ember, aki itt lakik a kunyhódban,
251 4, V | kunyhóból a három istenfélő ember, otthagyva a pokolnak és
252 5, I | partról a másikra menni. Az ember azt hihetné, hogy egy ilyen
253 5, I | pedig a nyugodtan számító ember, a hidegvérű bölcs kerül
254 5, I | csábítójával együtt. Ez az okos ember eljárása. Nem vagy te katona,
255 5, I | mindezt azért, „mert a szegény ember komisz ember, a gazdag ember
256 5, I | mert a szegény ember komisz ember, a gazdag ember pedig oly
257 5, I | ember komisz ember, a gazdag ember pedig oly dicső ember”.
258 5, I | gazdag ember pedig oly dicső ember”. Itt volt a dicsősége.~
259 5, I | városban egy ismeretlen ember, aki tengerésztiszti egyenruhát
260 5, I | mulatságos társalgó. Hogy ki ez ember, azt közelebbről nem tudom,
261 5, I | Nem tűnt fel önnek is ez ember, asszonyom? Láthatta őt
262 5, I | Rólam ne beszéljünk.~– Ez az ember együtt szokott mulatni velünk
263 5, I | lassankint unalmassá válni. Az ember mindennap tudakozódott Levetinczy
264 5, I | kellett tudnunk, hogy egy ember, aki társaságunkba jár,
265 5, I | egy derék, jellemteljes ember, akinek vagyona, jó híre,
266 5, I | tetszék neki, mintha az az ember minden szót egyenesen őhozzá
267 5, I | embernek az arca, mint mikor az ember egy hunyászkodó ebnek hirtelen
268 5, I | Levetinczyről, hogy az egy gazdag ember, hogy híre nagy, esze csodálatos,
269 5, I | megmutatom önöknek, hogy ez az ember, ez a Levetinczy, harmadnapra,
270 5, I | Mindjárt láttam, hogy ez az ember megbánta, amit beszélt,
271 5, I | párbaj megkezdődött. Az ember úgy vívott, mint egy pirata,
272 5, I | orvosunktól megtudtam, az ember elhagyta a várost; sebe
273 5, I | Lehető-e, hogy abban, amit amaz ember mondott, valami igaz legyen?~
274 5, I | felállva helyéből. – Ha ez az ember egyben hazudott, úgy mindenben
275 5, I | mondtam el mindent, amit az az ember Levetinczyre szórt, minden
276 5, I | biztosíthatom önt róla, hogy az az ember, akárki volt, akárhonnan
277 5, I | előtt. Levetinczy úr gazdag ember, ki gazdagságáért nem tartozik
278 5, I | hittem is. Amaz ismeretlen ember minden szava rágalom volt,
279 5, I | Asszonyom, van még egy ember a világon, aki éppen úgy
280 5, I | gazdagságot, s szüntesse meg két ember szenvedését, oly szenvedést,
281 5, I | a legjobb, a legnemesebb ember a világon? Ő engem mint
282 5, I | tart a világ; ha ő bukott ember volna is, ha koldussá lenne,
283 5, II | lehet jutni anélkül, hogy az ember valamennyi jegyszedőt a
284 5, II | városban, hogy az arany ember késő éjjel egyedül, nagy
285 5, II | ama párbaj eredt. Minden ember azt mondaná: kezd már szökni
286 5, II | van: az, hogy Timár „arany ember”.~Bálványozzák, akik nem
287 5, II | súgja neki, hogy ez elől az ember elől jó volna elfutni.~Futni!
288 5, II | bennünket. Nem tehetünk róla. Az ember éveken át oly hűségesnek,
289 5, II | hagyta kamatoztatni. S ez az ember a legnagyobb csaló és veszedelmes
290 5, II | kegyetlen örök emberiséget! Vén ember lesz, mire megszabadul! –
291 5, II | közepett. Hogy ne legyen egy ember, aki elárulhatja Timéának
292 5, II | szűk terét.~Tehát minden ember szerencsétlenné lesz, aki
293 5, II | találni a világon.~És ez az ember tizenöt évig fogja bilincsei
294 5, II | fagyva a Duna. Csak egy olyan ember kell hozzá, aki nem fél
295 5, III | sötétben és a ködben az ember éppen azt nem tudja, hogy
296 5, III | s nem bocsátja odább.~Az ember el van hagyatva minden élőlénytől;
297 5, III | Mikor a víz színén úszik, az ember azt gondolná, hogy viza.
298 5, III | végighaladnak négy ökörrel. Itt már ember és állat megbarátkozott
299 5, III | hova állni tőle, hogy az ember el ne csússzék bennük.~–
300 5, III | Hisz az is pihenés, ha az ember téli hideg éjszakán kiül
301 5, III | Berenice, a hű feleség!~Az ember bámul, és nem gondolkozik.
302 5, IV | hogy ezentúl becsületes ember leszek. De te nem azért
303 5, IV | hálótársam. Csak illő, hogy az ember ilyen hosszú időre eljegyzett
304 5, IV | huszonhárom olyan, amiért az ember a gályára kerül.” Látva,
305 5, IV | az a Timár akkor szegény ember volt?” kérdezé az öregem.~„
306 5, IV | volt az is, mint minden ember, természetesen, akinek sok
307 5, IV | hajóra, s mint gyanútalan ember a málhával együtt akadálytalanul
308 5, IV | kifosztotta!”~– S ez a rendkívüli ember, a nagy tolvajtól kergetett,
309 5, IV | agyontolvajlója, te vagy, az „arany ember”, Levetinczy Timár Mihály,
310 5, IV | amiket magamforma jó ízlésű ember az ő helyzetében praeferálna,
311 5, IV | testében bénultan ült ez ember előtt, kinek kezébe adta
312 5, IV | Mint megtudtam, ez a bolond ember éppen a fehér arcú madonna
313 5, IV | történhetik meg az életben, arany ember. – Hanem én köszönöm a szerencsédet.
314 5, IV | világ végeig ellappanghat az ember ez országban; amire élő
315 5, IV | keze verte rajta.~Ez az ember tudja azt jól, hogy Timár
316 5, IV | tenni lába alul. – Ez az ember tudja azt, hogy Timár hogyan
317 5, IV | s irigy rá érte. – Ez az ember tudja azt, hogy Timár megcsalta
318 5, IV | elvette mind a kettőt, s ez az ember most féltékeny és dühös
319 5, IV | találnának. Ismerlek. Arany ember vagy. Hanem kötve hiszek
320 5, IV | ágrólszakadt, ha én, az arany ember, magasra emelt arccal azt
321 5, IV | elég!”~Timár a kínzott ember halálos kíváncsiságával
322 5, IV | megismer. Amilyen arany ember voltál eddig, olyan sár
323 5, IV | voltál eddig, olyan sár ember fogsz lenni ezentúl. És
324 5, IV | Maradj! – nyögé a kínzott ember.~– Ahán, előadod már! –
325 5, IV | szerencsétlenné teszed.~Óh! ez az ember egyenesen a szívére csepegtette
326 5, IV | s ettől a lódítástól az ember kirepült a nyitott ajtón
327 5, IV | csendes éjszaka. Az egyetlen ember, aki kettőjükön kívül még
328 5, V | most már” az igaz arany ember, midőn mindene veszendőben,
329 5, V | összefonva nézi, mikor az az ember kijön a kastély ajtaján,
330 5, V | hogy tán majd ez a dühös ember most bosszúból meg fogja
331 5, V | elnézi, hogy távozik ez ember udvaráról. Elkíséri őt szemeivel
332 5, V | zenehangot idézett elő, hogy az ember látni vélte a szellemeket,
333 5, V | menekülni! Úgy van, ahogy az az ember mondá: szökni az ismerős
334 5, V | semmi! – És ha majd ez az ember fel fogja keresni a senki
335 5, V | mint ahogy megcsókolja az ember édesanyját, mikor hosszú
336 5, VI | fekszik, s nyög, mint egy ember.~– Anyám – szól egyszer
337 5, VI | majd megverné?~– A rossz ember elfutna őelőle.~– De hát
338 5, VI | mélázott.~Az a rettenetes ember, mikor dühösen eltávozott
339 5, VI | megmondom neked, hogy ki az az ember, akit te szeretsz!”~Az,
340 5, VI | majd megmondja, ki az az ember, akit ő szeret?~Hát ki lehet
341 5, VI | jó ember-e, vagy a rossz ember? Az életadó, vagy a gyilkos?~
342 5, VII | nagy intézetnek.~Az „arany ember” száll alá a földbe.~Végig
343 5, VIII| mert ha cselédre bízza az ember, mindent drágábbra számít.
344 5, VIII| az már nem valami fiatal ember, de derék, jómódú férfi,
345 5, VIII| volt gazdája, aki szegény ember, nem mehet oda a gazdag
346 5, IX | gondolat, hogy ilyen eszes ember, aminő te vagy, itt van
347 5, IX | neki, mily végtelen gazdag ember, mily hatalmas úr lett ő
348 5, X | asztalnál nem ült senki.~Egy ember sem.~Hanem amint az őrnagy
349 5, X | hogy jó „asszonytartó” ember, s inkább nőül lehet hozzá
350 5, X | az nem is valami fiatal ember már; tán nem észrevenni,
351 5, X | uram a városban! Minden ember köszön neki az utcán. A
352 5, X | megkínálta: „Nekem ez az ember sem ezen a világon, sem
353 5, X | Ugyanaz a szó… Ugyanazon ember előtt…~Timéa nem látta,
354 5, XI | megaláztatásnak!~Egyetlen ember volt a világon, aki őt megértette;
355 5, XI | elhervadni látja. S az az egy ember, aki őt szívének irtózatában
356 5, XI | cseléd! Megaláztatni azon ember előtt!~Athalie tagjai reszketnek
357 5, XI | csak elfagyna szó: minden ember zöldnek látná szomszédjai
358 5, XI | dühét érezte szívében.~Ez az ember kitalálja a kővel lenyomtatott
359 5, XI | korán lefeküdjék minden ember, s jól körülnézzék a kamrát,
360 5, XII | titkát rajtam kívül csak egy ember tudta még: az az ember volt
361 5, XII | egy ember tudta még: az az ember volt Levetinczy Timár Mihály.
362 5, XIII| Mi az?~– Az egy olyan ember, aki egy történetnek a végéből
363 5, XIII| kezemet. – Volt egyszer egy ember, aki odahagyta a világot,
364 Uto | Utóhangok az „Arany ember”-hez~Be kell vallanom, hogy
365 Uto | történetet, ami az „Arany ember” regényemnek a végét képezi,
|