Part, Chapter
1 1, II | párbeszéd lett belőle.~– De hát miért kell kegyelmeteknek
2 1, II | átkelni a Vaskapun?~– Miért hát? – felelt Fabula János,
3 1, IV | Timár menté meg őket.~Pedig hát mi köze neki ezekhez? Miért
4 1, IV | felelt rá Fabula János.~– De hát mi szükségünk volt nekünk
5 1, IV | felelt a tisztító.~– Hát az ördög hozta kendet ide
6 1, IV | kockáztatni, mint kendnek. Hát mi baja mármost?~A tisztító
7 1, IV | amit tudok, azt tudom.~– No hát tudja meg kend, amit még
8 1, IV | vesztettünk most utat, mert hát az a baj van, hogy ezt a
9 1, IV | mármost tud kend mindent, hát ne kérdezzen kend többet,
10 1, IV | Azt bölcsen teszi. Mármost hát csak menjen, s addig ide
11 1, V | az ujjai közé.~Krajcárt hát – de aranyból!~Bizony fordult
12 1, V | negyvenet tenne a korsóba, hát azt sohasem tudná meg senki,
13 1, V | fel őket a Dunán.~Hanem hát nem volt azon a hajón sem
14 1, VII | magyarul:~– Jó napot! No hát jöjjön be! Ki az?~– Mennék,
15 1, VII | képpel fogadta volna.~– Nos hát, uram, honnan jött ön, és
16 1, VII | ön, és mit kíván tőlem?~– Hát legelőször is bocsánatot
17 1, VII | idehozni.~– Igen jó lesz. Hanem hát most ne arra térjen ön vissza
18 1, VII | rántott rajta, hogy no jöjjön hát.~– Ah! tehát ő az az Almira,
19 1, VII | vált volna, mondhatom. De hát lássa ön, egy pár szalonkát
20 1, VII | reá a kunyhó asszonya; – hát nem tudod elébb kosárba
21 1, VII | nem engedne vágatni. No hát csak válasszanak ők. Ne
22 1, VII | kés, villa és cinkalánnal.~Hát az ötödiknek?~Az a macskaasztalnál
23 1, VIII| átkozott nagy kutyátok? Hát mégsem emésztettétek el?
24 1, VIII| elkapta az arcát.~– No, hát te kis menyasszonyom, még
25 1, VIII| haragudjál rám, te ostoba! – Hát emlékezik ön még rá, uram,
26 1, VIII| fel a férfi a szavát.~– Hát Teréza mama, van-e sok pénzed? –
27 1, VIII| Pedig ha Noémit elveszem, hát akkor nem fizethetsz ki
28 1, VIII| valaki, azt nem hiszem.~– No hát ne higgy semmit. Én sem
29 1, VIII| Ne bolondozzál velem. Hát az ilyen gazdag utazók,
30 1, VIII| hogy halkan beszéljek? No hát hallgattass el egészen.
31 1, VIII| múlva felkiáltott:~– Ahá! Hát ez micsoda? Egy arany karperec.~–
32 1, VIII| felelt a kérdésére.~– Nos hát mármost kedves Teréza mama,
33 1, VIII| ráteszik a láncos örvöt; hanem hát hozzá volt szokva az engedelmeskedéshez,
34 1, IX | vette, s azt kérdezé tőle: hát hozzám jössz-e? s erre a
35 1, IX | semmihez, amit itthágy.~De hát mire való akkor a pénz a
36 1, IX | kelepcébe jutott jótállókkal.~De hát mire való akkor a vallás,
37 1, IX | lepecsételték, dobra ütötték.~De hát mire való akkor a törvény,
38 1, IX | ez nincs hatalmukban.~De hát mire valók akkor a császárok,
39 1, IX | a föld alá mielőlünk!~De hát mire való akkor a férfi
40 1, IX | simára letaposott gödörbe.~De hát mire való akkor a pap a
41 1, IX | fa, fű senkié. Ha senkié, hát miért ne foglalhatnám én
42 1, IX | azt kérdezé Timártól, hogy hát az a másik úr hová lett,
43 1, IX | törlészkedve.~– Eredj, te hűtelen! hát így szeretsz te engem? Hát
44 1, IX | hát így szeretsz te engem? Hát el kellett pártolnod tőlem
45 1, XI | meghalni, te gyönyörű alak? Hát ha igazgyöngyökkel volna
46 1, XII | a hajósok szoktak. Hanem hát ha nem akarja egész szertartással
47 1, XII | eltemetni főtisztelendőséged, hát legalább adja ki azt nekem
48 1, XII | neved?~– Berkics Józó.~– Hát téged hogy hínak?~– Jaksics
49 1, XIV | a dereglyéhez sietett.~– Hát Timéa hol van? – kiálta,
50 1, XIV | eltűnt, mintha mondaná:~– Hát már te is a víz alá mégy
51 2, I | feje volt kinn az ajtón. – Hát azt a szép kisasszonyt hol
52 2, I | szép kisasszonyt hol vette? Hát az a hóna alatt micsoda
53 2, I | láttára, még Athalie is.~De hát ki ez?~Timár görögül súgott
54 2, I | simogatva ennek haját.~– Hát az én kedves barátom, a
55 2, I | lucrum cessans? No ha tudod, hát majd megérted, hogy a tízezer
56 2, I | krajcárig felmegy rá.~– No, ez hát az én bajom! – szólt Timár
57 2, I | annál inkább semmivé lesz.~– Hát bánom is én, akármi lesz
58 2, I | Brazovics úr.) No ha akarja, hát jöjjön velem a hivatalszobájába,
59 2, I | azt mondá Timárnak: „No hát Mihály, nem iszik elébb
60 2, II | szívélyesen sietett oda hozzá.~– Hát jer el hozzám egy pohár
61 2, II | Timárnak:~– Jól van, pajtás! Hát csak járd el a városban,
62 2, II | egyenesen a szobájába.~– Hát én már azt hittem, hogy
63 2, II | Athalie-t, az a tied!~– Hanem hát beszéljünk okosabb dologról!
64 2, II | annyi vagyonát elveszté. No hát hogy lehetne ezen a sok
65 2, II | sem tudom.~– De tudom én. Hát ide hallgass. A jövő héten
66 2, II | illető személyzetnek?~– No hát természetes. Ilyen nagy
67 2, II | világ áll, mindig így volt. Hát miből élnénk? Tudod te azt
68 2, II | javára nem próbáltam.~– Hát hisz ez a bolondság. Te
69 2, II | főnöködnek mondanám el, hát két kézzel kapna rajta.
70 2, II | egy kicsit dohosabb; de hát ki veszi azt olyan szigorúan
71 2, II | utcáinak kisajátítását igényli. Hát én azt is elkészítettem.
72 2, II | kisül, nevetnek rajta. – Hát miért ne nevetnék én is? –
73 2, III | rejteni aranyképpen. De hát valóban ennyiért üldözték
74 2, III | elmondani, amit akart.~Mi van hát ez alatt a félhold alatt?~
75 2, III | Kié most ez a sok kincs?”~„Hát kié volna, mint a tied?
76 2, III | khazniáré, meg a Dunáé.”~„Hát Timéáé?”~Ennél a kérdésnél
77 2, III | magad is a sorstul?”~„No hát így történt.”~„Te hoztad
78 2, III | tied – és én is vele!”~„Hát rosszat akarsz-e te ezzel?”~„
79 2, IV | akadozó nyelvvel válaszolt:~– Hát tudja az úr…~– Tegezz már,
80 2, IV | híjj a keresztnevemen.~– Hát, tudod Tanaszi, a bizony
81 2, IV | vénségemre tőled! Te Miska! De hát aztán nem volt rossz az
82 2, IV | szétprüsszentette a szájába vett bort.~– Hát persze, hogy rossz volt,
83 2, IV | bizony átkozott rossz volt.~– Hát aztán nem tettek panaszt
84 2, IV | mind a zsebemben volt.~– Hát a várkommendánsnál, a Feldzeugmeisternél?~–
85 2, IV | annak a Rác utcai házad is. Hát erről senki másnak ne beszélj!~
86 2, IV | életben hozzá nem nyúl.~Hát csak hadd menjen a maga
87 2, IV | ember kell, az vagyok én”.~Hát hiszen így is volt értve
88 2, IV | mást, mint bogácskórót.~De hát a vetőmag honnan kerül elő?
89 2, IV | kikergette a házából.~– No, fiam, hát megint itt vagy? – e szókkal
90 2, IV | sajnálom szegény népet, de hát nekem sincs. Honnan vettem
91 2, IV | még székkel sem kínálta.) Hát mondd meg, hogy jutottál
92 2, IV | jó, becsületes képed van, hát adok búzát. Mennyi kell?
93 2, V | aztán mind viszi fel Bécsbe. Hát azért terem a Balaton fogast,
94 2, V | hogy: „szervusz, Tanaszi! hát már mégy a gschäftbe?”~–
95 2, V | csínyen kapott gyermek. – Hát te Miska, nem jössz egyszer
96 2, V | való mulatság.~– Hehehe! No hát csak eredj fel az asszonyokhoz,
97 2, V | kitiltaná a házából. Mármost hát csak azért is szereti a
98 2, V | volt, aki még felvette.~Hát Athalie-nek tetszett az,
99 2, V | kiment rikító selyemruháiba; hát még, mikor azt a nagy fésűt
100 2, V | ismered meg Athalie kanalát? Hát ebből a cukorsüteményből
101 2, V | szívnek hívják, sem azt, hogy hát mi az a szív valósággal?~–
102 2, V | tételeket betanulnia. De hát mit meg nem tett volna azért,
103 2, V | illik mindkettő egymáshoz. Hát akkor a szegény magyar katonatiszthez
104 2, V | cicoma hátráltatja a napokat. Hát még a menyasszonyi köntös,
105 2, V | otthon a háremben legjobban.~Hát aztán odaadták neki Athalie
106 2, V | filiszteusok házát.~Mikor dönti hát már?~Az a nap pedig, amelynek
107 2, V | akar a kapitány házasodni, hát menjen sáncot ásatni; itt
108 2, V | volna; de mert kérdezte, hát tudja meg. Én azért járok
109 2, VI | magából szorongattatni, hogy hát igen. El van határozva a
110 2, VI | csak egy pillanatra.~No hát meg hagyta neki nézni azt
111 2, VI | már ennyit elmondott; de hát Athanáz úr nem kérdezte
112 2, VI | Az volna nekem jó; hanem hát kettő hiányzik belőle: a
113 2, VI | becsületre megy az egész alku. No hát csapjon a tenyerembe.~Fabula
114 2, VI | bizonnyal a kendé marad.~– De hát mivel szántsam fel, s mit
115 2, VI | ostobaságok maradnak; hanem hát ennek az embernek valami
116 2, VI | oly ember éltében!”~… De hát még majd a versenytársak –
117 2, VII | Én aztán elszaladtam.~– Hát tudod – kezdé a magyarázatot
118 2, VII | S azután felelni kell?~– Hát persze! Nemcsak azt kell
119 2, VII | megkoronázza?~– Azt is.~– Hát annak mit mond?~– Annak
120 2, VII | bortilalom emlékével egyszerre.~– Hát persze, igazi bor. Azt ki
121 2, VII | szólt a kapitány nyájasan –; hát akkor én is itt maradok
122 2, VII | kapitányt a nagyasszony előtt.~– Hát éppen arról beszéltem Timéának –
123 2, VII | hazajön, és meglátja.~– Hát haragudjék! – szólt a gyermek
124 2, VII | iparkodott kedvét keresni.~– No hát hadd mondom el végig, milyen
125 2, VII | hogy miről beszéltünk! No hát ott hagytam el, hogy a menyasszony
126 2, VII | Timéát lebontott hajával.~– Hát teneked ki engedte meg,
127 2, VII | próbálom fel – szólt Athalie –, hát énrám hogyan illenék?~Nála
128 2, VII | volna róla valaki. Hanem hát ez a valami mindennek a
129 2, VIII| órakor kezdődik a licitáció; hát nem hallod?~– Nem keresett
130 2, VIII| azt mondaná bosszúból: „no hát akkor maradj magadnak, se
131 3, I | vallásból a keresztyénbe tér át, hát egyúttal legyen protestáns,
132 3, III | gazdag ember boldogtalan.~De hát miért kell neki boldogtalannak
133 3, III | neki boldogtalannak lenni?~Hát nincs őrajta mit szeretni?
134 3, III | nem tud a nő szeretni!”~De hát mire való akkor az élet?
135 3, III | most Almira és Narcissza?~Hát mit csinálnának ilyen szép
136 3, III | nem szabad vadászni.~No, hát vadásznak a víziállatokra.
137 3, III | s azt kérdi tőle: „no, hát hogy vagytok idehaza? nincs
138 3, III | valaki erre jár, s elviszi.~Hát a puskával azt gondolta
139 3, III | sugárzott a rokonszenv.~– Hát emlékezik ön még rám? –
140 3, III | jegyzé meg Mihály.~– Az-é? Hát akkor jól vigyázz rá, Almira,
141 3, III | az a keresete.~– No ugye? Hát másutt is isten áldása a
142 3, III | a rózsaillat megölne.~– Hát az szép halál volna.~Erre
143 3, III | szemrehányást tett neki.~– Hát te meg akarnál halni? Hát
144 3, III | Hát te meg akarnál halni? Hát te itt hagynál engem, te
145 3, III | soha. Te egyetlenem!~– No hát minek tréfálsz velem így?
146 3, III | nevetve Teréza asszony.~– Hát a rózsaleveleket összetörni
147 3, III | még?~– Régen meghalt.~– Hát már most önnek senkije sincs?~
148 3, III | megelégszünk vele.~– De hát ki gondoskodott önről? –
149 3, III | Mi jön?~– Az ott, ni!~Hát biz az egy tekintélyes nagy
150 3, III | úgy meg volt rémülve.~– Hát ön fél a békától? – kérdezé
151 3, III | vagy! óh! mi bájos vagy! Hát lehet-e gyöngédebb lényt
152 3, III | tenyereit félig szétnyitva. – Hát lehet ennél kedvesebb állatot
153 3, III | marad. Én viszem haza.~– De hát akkor szorítsa össze a markát,
154 3, III | megnyugtató tanújele; azoktól hát félni hálátlanság.~Timár
155 3, IV | PÓK A RÓZSÁK KÖZÖTT~Hanem hát dolog után élő embereknek
156 3, IV | Ah! Igazságos Isten! Hát beteljesítéd rajtuk?~– Anyám!
157 3, IV | Nyomorúságra jutottak hát? A szemétre kerültek hát?
158 3, IV | hát? A szemétre kerültek hát? A cifra, dölyfös had! Rongyban
159 3, IV | ide, kedves kutyácskám. Hát hol vannak az asszonyaid?
160 3, IV | sültet. Nesze, vedd el. No hát nem kell? Azt hiszed, meg
161 3, IV | mormogá magában Tódor. – No, hát szabad bemennem a házba?~
162 3, IV | bolond. Csak meg ne harapj. Hát hol vannak az asszonyok?
163 3, IV | de goromba vagy. Jól van hát, no. Megvárom itten, míg
164 3, IV | monda Teréza asszony. – Hát hisz hol itt az egész világ,
165 3, IV | régi jó ismerősünk. Hanem hát gyere be, no. Tudom, hogy
166 3, IV | Gyönyörű kilátás a tengerre!~– Hát van neked igazán valahol
167 3, IV | kacagó hangját hallani!~– No hát azért sem veszett el! –
168 3, IV | Nos, mit szólsz hozzá? Hát maga, schreiber úr, ha tud
169 3, IV | jó Teréza mama, elmondom hát, hogy miért jöttem ide.~
170 3, IV | egyszerre „felcsapom az égót”. Hát hallgass csak ide! Múltkor
171 3, IV | látom meg az erdőt? Mondd el hát, hogy ha ilyen sok szép
172 3, IV | sokkal jobb az almafa.~– Hát az almafákról is gondoskodtál?~–
173 3, IV | sem hallotta hírét.~– No hát mit mosolyog az úr? – förmedt
174 3, IV | kiadtam pompás bútorzatra. Hát csak neked is kell valamit
175 3, IV | légy oly önző. Nem bánom hát, tartsd meg fáid felét,
176 3, IV | Az már az én gondom.~– Hát legyen a te gondod. – Hanem
177 3, IV | csak egy szót szólok…~– Hát szólj. Ez előtt az úr előtt
178 3, IV | ajakkal rikácsolt fel:~– De hát kicsoda ön? Mi joga van
179 3, V | szóval kérdezé tőle:~– De hát igaz-e ez?~A leány keblére
180 3, V | tette, mintha mondaná: „hát szeresd”.~Egy hosszú, néma,
181 3, V | nem, mikor azt kérdezi: hát én üdvömet találom-e vagy
182 3, V | keblére, és nem mondta azt.~– Hát nem tudod, nem akarod nekem
183 3, V | mondani, hogy „te”.~– No, hát Isten önnel, kedves Noémi! –
184 3, VI | keresztülvinni az életen, hát még kettőt. Két egymásnak
185 3, VI | mert félistennek képzel. De hát ha tudná, amit te magad
186 3, VI | súlyos vádszózat alul.~… Hát nekem nem szabad az életnek
187 3, VI | ruhát, mely testemet fedi. Hát mért volnék én tolvaj?!~…
188 3, VI | nemtője visszafelelt:~… De hát ki mondja azt, hogy szeretni
189 3, VI | oroszul. Ön lángeszű ember. Hát én önnek megszerzem azt
190 3, VI | Győrbe, se Komáromba.~– Hát mit csinálunk vele?~– Megőröltetjük
191 3, VI | közeledőnek, onnan megint vissza.~Hát azt a rózsaszínű alakot
192 3, VII | kérdé a leány.~– Nem.~– Hát hová tetted?~– Ne félj tőle
193 3, VIII| ennek a kabátnak a könyöke? Hát még azok a vászonöltönydarabok,
194 3, VIII| Timár gondolá magában: hát már én akármi rosszat teszek,
195 3, VIII| kérdezi a hazatérő férjtől: „hát te mit tettél azalatt?”~
196 3, VIII| volna véve: mibe kerülhetett hát még ez a munka egy fiatal
197 3, VIII| vádló és a vádlott között.~– Hát Komáromban nem volt ön azóta? –
198 3, VIII| a feje majd szétszakad; hát még Timéának mit kell szenvednie,
199 4, I | mindenki azzal faggatja, hogy hát neki van-e már valami ismerősnője
200 4, I | finom feleséget. Hanem hát ki tehet róla, hogy a nagyságos
201 4, I | dicsőség lett belőle! Hanem hát persze, aminek az ember
202 4, I | pohara szélén át.~– Nos, hát megmondjam a nagyságos asszonynak,
203 4, I | szavai zavarba hozták.~– Hát mondja meg, hol voltam,
204 4, I | nyugalmat erőszakolva.~– Hát megmondom, s bevádolom a
205 4, I | titkot tudhatta volna!~Hanem hát a senki szigete körüli nádas
206 4, I | idegbántalmai enyhülni fognak.~Hát ő hova megy? azt nem kérdezte
207 4, I | ujjával vendégét. Ne légy hát olyan gonosz ember.~A házigazda
208 4, I | tesznek mindenért. Pedig hát az ember csak ember! Az
209 4, I | hogy rossz a világ.~– Pedig hát mutassa meg énnekem valaki
210 4, I | mind succedált neki! Pedig hát százötven zsoltáron keresztül
211 4, I | hogy ő milyen szent ember! Hát még bölcs Salamon! Az meg
212 4, I | négyszáz feleséget tartott. Hát aztán ki kívánhatja azt,
213 4, I | a diófa attól elvész.~– Hát önök jól vannak mind a ketten? –
214 4, I | szemeit törülni.~– Nos, hát énnekem már nem is jut? –
215 4, I | Istenadta), több neve nincs. Hát te mit adsz neki?”~Egy nap,
216 4, I | egymaga nem tud bánni.~– Hát nem vagyunk-e hozzá ketten? –
217 4, I | kiáltá föl hévvel Noémi. – Hát nem segíthetek-e én neki?
218 4, I | volna rá.~Mihály megérte hát, hogy megtanulja, mi sorsa
219 4, II | kapni. Hogyan segítettek hát a bajon? Odaállt mellé maga
220 4, II | szívszakadva vártak reá! De hát először meg kellett neki
221 4, II | kitekintő kedves főt. – Hát Dódi? – Ez volt a másik
222 4, II | volt mondva.~– De jöjj be hát!~– Fel találjuk őt költeni,
223 4, II | tudja mondani.~– Hogyan? Hát már beszél!~– Már lépni
224 4, II | anyám mélyen alszik.~– No hát eredj vissza hozzá; én idekinn
225 4, III | Mihály a földben lesz már?~Hát Timéának ki mondja meg,
226 4, III | Adja annak. Noéminak híják. Hát a másik neve micsoda? Másik
227 4, III | neve micsoda? Másik neve? Hát szokott a királynéknak másik
228 4, III | aki alkudni enged magával.~Hát a rettenetes angyal elfogadta
229 4, III | anyjára; mintha kérdezné: „hát itt nincsenek szereid?”~
230 4, III | szúnyogháló van az ablakon.~– Úgy? Hát hol van az a friss víz?~
231 4, III | friss víz, ez már meleg. Hát meg akarsz szomjan ölni?~
232 4, III | Mihály azt kérdezé tőle: „hát a kis Dódi mit csinál?”~
233 4, III | Mihálynak.~– Alszik? De hát miért alszik ilyenkor? Talán
234 4, III | Óh, nem. Ő jól van.~– Hát mért nem hozod ide hozzám,
235 4, III | olyankor meg te alszol.~– Igaz. Hát majd egyszer, mikor én is
236 4, III | Teréza követte.~– Nos, hát hol van Dódi? – kérdé Mihály
237 4, III | Ön nagyon jó, Teréza. Hát menjen ki a gyermekhez most,
238 4, IV | sincs? – ismétlé Noémi. – Hát ez a nagy csillag maga van
239 4, IV | feküdni a Duna fenekén; de hát a lelked hová lesz? annak
240 4, IV | Mihály ne legyen az övé!~(„De hát kié olyankor?” erre a kérdésre
241 4, IV | keresztül a kis kunyhóban.~– Hát ide is eljöttél utánam,
242 4, IV | szemébe ne süssön.~„Óh! Noémi, hát te megint át akarod virrasztani
243 4, IV | virrasztani az éjszakát? Hát magad mikor alszol?”~A nőalak,
244 4, IV | kétszer-háromszor azóta. Most hát azt mondá, hogy majd ott
245 4, IV | tőle megválni!~Csak volna hát annyi bátorságod, hogy most
246 4, IV | céltalan futását a végtelenben. Hát még az égben is megtörténhetik „
247 4, IV | hogy miért nem nevetnek hát azon az emberek. – Már félnek
248 4, IV | Teréza szelíden mosolygott.~– Hát nem látja ön? A kis Dódi.
249 4, IV | visszabocsátá.~– Hogyan?~– Hm, hm! Hát a régi történet. Egy szegény
250 4, IV | s mi magunkhoz fogadtuk. Hát bánja ön azt?~Timárnak egész
251 4, V | kedvezőbb hangulatba.~– No, hát nem ismersz talán, te bűnös
252 4, V | elvetemedett pogány némber. Hát nem ismersz?~– Mondtam már,
253 4, V | parancsol az a törvény.~– Hát pogány vagy?~– Békében élek,
254 4, V | Érzéketlen sáralkotmány! Hát neked csak a testi fájdalom
255 4, V | fájdalom okoz szenvedést? Hát lelked üdvösségére mit sem
256 4, V | asszony! Tüzet a nyelvedre! Hát még az ördögöt is el akarod
257 4, V | embert?~– Mihálynak.~– De hát a másik neve?~– Azt nem
258 4, V | Nem kérdezted a nevét? Hát mit tudsz felőle?~– Azt
259 4, V | Hozzánk illő szegény ember.~– Hát aztán? Nekem mindent tudnom
260 4, V | ettem húst, mert nem volt.~– Hát a gyermeket ki keresztelte
261 4, V | szeret, és szerettetik. Hát nincs-e énnekem erős hitem
262 4, V | sohasem kérdezte tőle: „De hát ki vagy te mégis? Én már
263 5, I | mindnyájunk hallatára – hát önök azt hiszik Levetinczyről,
264 5, I | hogy hű alattvaló? No, hát én megmutatom önöknek, hogy
265 5, I | sugallta szavára az asszonynak. Hát az a másik férfi ott a Szent
266 5, I | György-kép háta mögött, hát az nem érezte-e magát úgy,
267 5, II | kit mindenki tisztel?”~De hát miért tiszteli mindenki?
268 5, II | megfosztottam”.~Ez Timéa.~De hát Noémi!~Mit csinál most az
269 5, II | ismeretlen világrészbe!~De hát Timéa!~Ez a név a hajótörés
270 5, II | valaha visszaszerezni.”~Ez hát az első csapás, gondolá
271 5, II | rémekkel teljes éjszaka ez!~Hát nem fog-e már soha megvirradni?~
272 5, III | szavára hallgatott volna még, hát rögtön visszafordul, s igyekszik
273 5, III | lépésnyire. Végre megtalálta hát a házat.~Mikor aztán tíz
274 5, III | van temetve – a felhőben.~Hát nincs semmi élő közel, ki
275 5, III | négylábú halászaink.~Ebben hát megnyugodott a halász is,
276 5, IV | Ej, ej, édes apuska, hát nem ismer ön már rám? –
277 5, IV | járni? A pénztárca. No, hát nem igaz?~Timár szótlanul
278 5, IV | tegyek nagyságod előtt. – De hát mi az ördögért nagyságoljuk
279 5, IV | ült le asztala mellé.~– Hát kedves pajtásom – kezdé
280 5, IV | beójtották a fehér bőrűekbe, hát okvetlen el kell neki pusztulni.
281 5, IV | dölyfös gúnyjával folytatá:~– Hát ugye: rám bíztad a sok pénzedet?
282 5, IV | illik is a nyakukra! – Hanem hát már ennek vége van. Most
283 5, IV | ömledezésekhez kezdett.~– Hanem hát az a te ostoba ügynököd
284 5, IV | seb rongálta lábhoz.~– De hát képzeld, kedves cimborám,
285 5, IV | valaha?”~„Voltam én ott is. Hát mi bajod vele?”~Ekkor szólok
286 5, IV | beszélt teletömött pofával:~– Hát mikor így átélveztük a viszonttalálkozás
287 5, IV | fejemre ütve az öklével: „Hát te, akasztófáravaló, hogy
288 5, IV | Timár nevű uraság pénzéből. „Hát az hol lopta ezt a sok pénzt?”
289 5, IV | Akkor aztán ő kérdezte:~„De hát hogy hozott téged az ördög
290 5, IV | reist elkölthetni.”~„No hát lásd, te ostoba, hogy igazat
291 5, IV | gondolatra sohase jöttem volna!”~„Hát ide hallgass – dörmögött
292 5, IV | pénzeiket beseprik szépen; hanem hát mit adsz, ha megmentelek
293 5, IV | mint aki már jóllakott.~– Hát az én apám szépen ráállt
294 5, IV | elkeseredéssel az öreget. – Hát aztán a basa szép leányát
295 5, IV | kihasítom a bőrzsák oldalát, hát mi dől ki belőle? rézgombok,
296 5, IV | benne az erény mintaképét: hát nem választott magának barátnőt
297 5, IV | meg akarok szökni mellőle, hát fellármázza az őröket. Akkor
298 5, IV | Többé nem rágalmazlak. Hanem hát jó lett volna, ha csak a
299 5, IV | erre a jó ötletére.~– De hát különben is el akartam menni
300 5, IV | mentem én a senki szigetére? Hát annak, hogy téged ott találjalak.
301 5, IV | elégtétel után vágytam. „No hát megmutatom, hogy azért is
302 5, IV | kényelmes és gondatlan élet. No hát, nem olcsó kívánság ez?~–
303 5, IV | Végezze ön, mit akar?~– No hát, elvégzem. Látom, hogy a
304 5, IV | szigetet nem adom.~– Úgy? Hát már olyan büszkén beszél
305 5, IV | akar úszni. No megállj, hát majd még egyszer lebuktatlak.
306 5, IV | gondolod magadban, ugye: „hát csak eredj, te rongyos;
307 5, IV | ilyesmit gondolsz, látom. De hát hallgasd meg, hogy milyen
308 5, IV | tenni. Majd ha nem állhatod, hát ordíts fel, hogy „elég!”~
309 5, IV | nyugtalanul zihált.~– No hát, ha nem szólsz, folytassuk! –
310 5, IV | fel, és gonosztevő vagy. – Hát mégsem ordítasz kegyelemért?
311 5, IV | ordítasz kegyelemért? No, hát vegyük elő a forró faggyút.
312 5, IV | úgy, miként nekem! – Nos, hát menjek, vagy itt maradjak?~–
313 5, IV | szólt a fegyenc. – No, hát üljünk le még egyszer. S
314 5, IV | szemeidet olyan nagyon! Hát nem tudod, hogy meg vagy
315 5, IV | Te Noémit is akarod?~– Hát mi az ördög? Csak nem gondoltad
316 5, IV | nekem ezt meg kell torolnom. Hát lehet nemesebb viszontorlás,
317 5, IV | Ez a caprice-om most. S hát aztán te mi jogon tagadhatnád
318 5, IV | tördelte kínjában.~– No, hát írod azt a levelet Noémihez?
319 5, VI | bizony. Mindent megért. Hát mondd csak, meg fog Almira
320 5, VI | meg, kedves kicsikém.~– Hát aztán, ha Almira meghal,
321 5, VI | Miért nem?~– Mert ő állat.~– Hát az én kis pacsirtám?~– Az
322 5, VI | mint ahová ő tud repülni.~– Hát ott nincsenek se állatok,
323 5, VI | ember elfutna őelőle.~– De hát mikor jön vissza apa?~–
324 5, VI | az ember, akit ő szeret?~Hát ki lehet Mihály? Lehet-e
325 5, VIII| aztán türelmetlenkedett: hát meddig fog ez már így tartani?~
326 5, VIII| hogy zárja be az ajtót, hát a major urat találom. Köszönöm
327 5, VIII| Köszönöm a szívességit: hát hiszen, hogy el ne vigyem
328 5, VIII| után. Ez már derogál nekik. Hát ezért csak magam viszem
329 5, VIII| férjhez menni, akit ő gondol, hát ő akkor egy napig sem maradna
330 5, VIII| Timéánál maradnék. Hanem hát ebből persze nem lesz semmi,
331 5, VIII| engedném cselédkéznek érinteni. Hát valamelyik nap reggel, mikor
332 5, VIII| Hej, de megváltozott hát akkor annak az úrnak a természete! –
333 5, VIII| van a major úrnak. – No de hát, ha a kard hajdani gazdája
334 5, IX | Nincs; és nem is lesz.~– Hát ami dolgaid eddig voltak,
335 5, IX | senki Athalie-n kívül.~– Hát nem elég az?~– Mire gondolsz?~–
336 5, IX | megrettentesz.~– Ilyenek vagyunk. Hát te ezt nem tudtad? Siess
337 5, X | Fabula uram jegygyűrűjét. Hát biz az nem első eset, hogy
338 5, X | mentéjét felölti! Ugye, hát pödörje ki a bajuszát a
339 5, X | csak a kisujját mozdítsa, hát megválasztják „kamarásnak”,
340 5, XI | lakodalom előestéje van ma!~Hát Athalie hol van?~Sem itt,
341 5, XI | hajtják fel a konyhából.~– Hát az a harmadik ajtó?~– Hiszen
342 5, XI | látogatóterembe, a fő bejáráshoz.~– Hát cselédei hol vannak éjjel?~–
343 5, XI | fel akarom őket kelteni.~– Hát itt a mellékszobában senki
344 5, XI | velencei kastélynak nézi!~(„… Hát a te házad ez?… Te építtetted?”)~–
345 5, XI | Te építtetted?”)~– De hát tegye meg az én kedvemért,
346 5, XI | narancshéj látta cukrot.~– Hát te nem tartasz velünk? –
347 5, XI | s azt súgja a fülébe: „Hát te miért nem iszod ki a
348 5, XI | őrnagyban a bosszúvágy.~De hát hol van a gyilkos?~– Különös
349 5, XIII| fénynek, gazdagságnak.~ ~Hát a „senki szigetén” mit csinálnak
350 5, XIII| egész összességét.~– No, hát találja ön ki az én történetemet! –
|