Part, Chapter
1 1, II | Feszítsd azt a lapátot, te gyerek! Csak ezt a követ
2 1, V | felelte rá odabenn:~– Amit te most mívelsz, az bizony
3 1, V | az ő érdeke parancsol. Te átadod a pénzt, s olyan
4 1, V | a vizsgálókat Trikalisz? Te nem tudod. Dugáruval van-e
5 1, V | szórja a pénzt? Az nem a te gondod. Hanem ha egyetlenegy
6 1, VII | kínálta a gyümölccsel.~– Ejh, te ügyetlen leány! – kiálta
7 1, VII | kínálnod a ruhád aljából! Te balga, te!~Erre aztán a
8 1, VII | ruhád aljából! Te balga, te!~Erre aztán a leány lángrózsává
9 1, VIII| elkapta az arcát.~– No, hát te kis menyasszonyom, még mindig
10 1, VIII| Aztán ne haragudjál rám, te ostoba! – Hát emlékezik
11 1, VIII| No még ez is a tiéd, te fekete fenevad.~Egyszer
12 1, VIII| tudnám, mit. Nekem adnád. Te nem gondolsz énrám soha.
13 1, VIII| fizethetsz ki aszalt szilvával. Te rossz anya vagy. Nem gondolsz
14 1, VIII| a leányod boldogságára. Te nem segítesz engem előre,
15 1, VIII| vagy téve!~– Halkan szólj, te szerencsétlen!~– No ugye,
16 1, VIII| Teréza mama, vess ágyat a te kedves jövendőbeli vejecskédnek,
17 1, VIII| jövendőbeli vejecskédnek, a te drága kis Tódorkádnak, hadd
18 1, VIII| hárságy, aludjál azon.~– Ejh, te kegyetlen, rossz szívű Teréza!
19 1, VIII| kegyetlen, rossz szívű Teréza! Te a kemény hárságyra száműzöd
20 1, VIII| kemény hárságyra száműzöd a te kedves egyetlen jövendőbeli
21 1, VIII| láncra kötve, csak mikor te a szigeten vagy.~Teréza
22 1, VIII| de szép kis kutya vagy. Te csúf dög. Hau, hau! Szakítsd
23 1, IX | érett. Uram, Istenem, ez a te terített asztalod! – És
24 1, IX | Almirának azt mondtam: „te itt maradsz, és őrt állsz
25 1, IX | kebléhez törlészkedve.~– Eredj, te hűtelen! hát így szeretsz
26 1, IX | hűtelen! hát így szeretsz te engem? Hát el kellett pártolnod
27 1, X | szólj közbe. Annak, amit te mondasz nekem, én már egy
28 1, X | utóbb khazniár Sztambulban. Te tudod, mi történik most
29 1, X | senki ki nem kerülheti. Te sejtetted már, hogy én menekülő
30 1, X | Azért fogadd meg énnekem a te hitedre és becsületszavadra,
31 1, X | hagytam asztalomon, melyet te tégy el; mert abban bizonyítom
32 1, X | nem ajándékozok semmit. Te a magad jó szívéből cselekszel,
33 1, X | azért megjutalmaz téged a te Istened. Jobb adósnak nem
34 1, XI | így susogtak:~„Nézd! Ha te most nem teszed azt, ami
35 1, XI | szökevény Csorbadzsit; ha te megelőznéd, s Pancsova helyett
36 1, XI | apa meghalt, a leány, ha te fel nem ébreszted, alszik
37 1, XI | Téged hagynálak én meghalni, te gyönyörű alak? Hát ha igazgyöngyökkel
38 1, XI | mind az enyim lenne, ha te meghalnál, mégsem engedném,
39 1, XI | örömestebb lássak, mint a te két szemedet, mikor az fel
40 1, XI | közt saját magának: „Nem, te nem loptál még életedben
41 1, XII | amit ír.~– No, fess rá te is egy betűt; míg én dolgom
42 1, XII | meg vele. – Derék fiú vagy te is. Mi a neved?~– Berkics
43 1, XII | sem tudott írni.~– Hiszen te Berkics, meg te Jaksics,
44 1, XII | Hiszen te Berkics, meg te Jaksics, még segítettetek
45 1, XIV | volna is, de olyan gazdag; te pedig szegény ördög vagy.
46 1, XIV | egy ilyen fickónak, mint te vagy, egy olyan gazdag úrleány
47 1, XIV | mégis megfordítva volna, s te volnál olyan gazdag, mint
48 1, XIV | mintha mondaná:~– Hát már te is a víz alá mégy előlem?~
49 2, I | szobába. Nézd, csak nézd, te Athalie, miket hozott a
50 2, I | ingerülten Athalie.~– No, nem te vagy benne; hanem az, hogy
51 2, I | csak ezer arany? Mihály, te elloptad a többit!~Timár
52 2, I | Micsoda? Mit beszélsz te? Mihály! Te?~– A hajó tőkére
53 2, I | Mit beszélsz te? Mihály! Te?~– A hajó tőkére ment, és
54 2, I | kezeit, úgy bámult rajta.~– Te még soha sem láttál ilyet?~
55 2, II | én már azt hittem, hogy te régen el is vetted Athalie
56 2, II | lovat? Beszéljünk inkább a te dolgodról.~Hiszen csak láthatott
57 2, II | alá. Jól van. Megkísérlem. Te most meglehetősen kellemetlen
58 2, II | bízott hajó elsüllyedt; nem a te hibád, de a te szerencsétlenséged,
59 2, II | elsüllyedt; nem a te hibád, de a te szerencsétlenséged, mert
60 2, II | Hát miből élnénk? Tudod te azt jól.~– Tudom. De magam
61 2, II | Hát hisz ez a bolondság. Te másnak a kedvéért feketíted
62 2, II | már az útját tudod. Adj be te most egy offertet, amelyben
63 2, II | kezére téve. – Hol tanultad te ezt a tudományt?~– Hm! –
64 2, II | nevetnék én is? – Nevess te is! – Vagy jobb szereted
65 2, II | szólt Timár elgondolkozva.~– Te! Lásd, azzal a szegény leánnyal
66 2, III | hold is.~– Mit kísértesz te engem? – mondá magában Timár,
67 2, III | Amit megvettél, az a tied. Te jóhiszeműleg árvereztél.
68 2, III | jóhiszeműleg árvereztél. Te nem tudhattad, hogy mit
69 2, III | haldokló a vörös félholdról, s te találgattad, mi az; magad
70 2, III | tieid.”~„Csak olyan jogon a te kincseid, mint a szultáné,
71 2, III | Mi lenne abból, ha most te ezt a kincset, ahogy megtaláltad,
72 2, III | meg sem fog látni soha; te pedig maradsz szegény, kopott
73 2, III | megfordítva lesz a dolog. Te fogsz gazdag ember lenni,
74 2, III | No hát így történt.”~„Te hoztad a hajó útjába a veszedelmes
75 2, III | Nem.”~„Rosszat akarsz-e te Timéával?”~„Nem!”~„Hiszen
76 2, III | Nem!”~„Hiszen nem akarod te megtartani a kincseket magadnak,
77 2, III | Hát rosszat akarsz-e te ezzel?”~„Csak azért akarsz
78 2, IV | nagy mulatságosan.~– Ugyan te, Miska, csak mondd meg igaz
79 2, IV | között, hanem ennyit, mint te, mégsem tudtam nyerni soha.
80 2, IV | tanulok vénségemre tőled! Te Miska! De hát aztán nem
81 2, IV | jól van; hanem mármost te se beszélj ám; mert még
82 2, IV | nem a kormány keresteti. Te akarod magad elcsípni. Egy
83 2, IV | kormány arról valamit, hogy te vagy a világon, meg hogy
84 2, IV | mondd meg, hogy jutottál te ilyen excellenciás úrnak
85 2, IV | tudtam én, hogy nem vagy te olyan bolond ember, mint
86 2, IV | kedvéért, azt ne hidd, hanem a te jó képedért; meg hogy a
87 2, IV | gráciát őexcellenciájának. Te is eljössz velem, ugye?
88 2, IV | ugye? elviszesz odáig? No, te kívül maradsz a pitvarban.
89 2, IV | karlócai ürmös bort? No, azt te is megkóstolod mindjárt.~
90 2, V | csínyen kapott gyermek. – Hát te Miska, nem jössz egyszer
91 2, V | csészét feladni, felfordítva? Te bárgyú! Még most sem ismered
92 2, V | cukorsüteményből ki torkoskodott? Nem te? Csak próbálj nyalánkodni!
93 2, V | ennek az ibriknek a fülét? Te, ugye? Csak azért mondod
94 2, V | mindig azzal a leánnyal! Te úgy bánsz vele, mintha cseléd
95 2, V | bevágta az útját: „Most ennek te vagy az oka! minek kiáltottál
96 2, V | alkalmat adni nekünk. Timéa, te velünk ozsonnázol; ide ülsz
97 2, V | mikor aludni akart menni:~– Te, Timéa, tégedet a kapitány
98 2, VII | azután megtódítsa.~– Hjaj, te Timéa – kezdé mesemondó
99 2, VII | templomból: „Kimégy innen, te török leány!” Én aztán elszaladtam.~–
100 2, VII | tisztára mosni.~– Mit csinálsz, te leány? – sikoltozott rá
101 2, VII | súgá Athalie-nak:~– Óh! te nagyon szép vagy! Igen szép
102 2, VII | az, aki az esküvőre megy, te pedig még járhatsz iskolába,
103 2, VII | menyasszony fejét.~– Ejh, te ügyetlen! – kiáltott izgatott
104 2, VIII| No, no! Majd megemlegetsz te még minket, csak várj! Majd
105 2, VIII| csak várj! Majd megbánod te még azt. Majd megbánod te
106 2, VIII| te még azt. Majd megbánod te még azt egytül egyig.~Timéa
107 2, VIII| téged pártul? Mi lesz a te szép fehér kezeidből?~–
108 3, I | leánynak a vagyona volt, amit te bitorolsz. Szerencsés ember
109 3, I | suttogással. – Tudod-e, hogy te az én nőm vagy?~Timéa szemébe
110 3, I | tudja magyarázni.~– Óh, te gyermek! – sóhajtá Timár,
111 3, II | mely azt mondja: „csak te eredj!”~Mihály magával vitte
112 3, III | Mihály karját. – Jöjj Noémi te is.~– Mindjárt, a kosaramat
113 3, III | rózsalevél-ágyban egyszer aludni.~– Te bohó! – feddé őt Teréza –,
114 3, III | szemrehányást tett neki.~– Hát te meg akarnál halni? Hát te
115 3, III | te meg akarnál halni? Hát te itt hagynál engem, te rossz
116 3, III | Hát te itt hagynál engem, te rossz leány!~Akkor aztán
117 3, III | csókolá, kérlelé.~– Nem, nem, te drágám, te szerelmem. Nem,
118 3, III | Nem, nem, te drágám, te szerelmem. Nem, téged soha.
119 3, III | szerelmem. Nem, téged soha. Te egyetlenem!~– No hát minek
120 3, III | szépnek találja.~– No mármost te maradj itten, és őrizd a
121 3, III | ugyan mi dolgot tudnál te adni Timár úrnak, te bohó? –
122 3, III | tudnál te adni Timár úrnak, te bohó? – szólt nevetve Teréza
123 3, III | konyhára is, a kazánra is, te pedig, Noémi, addig vezesd
124 3, III | szigorral feddé a lyánt.~– Te tudod, hogy a madarat nem
125 3, III | nekünk időt fog jóslani. Óh! te kedves, óh! te kedves kis
126 3, III | jóslani. Óh! te kedves, óh! te kedves kis jószágom!~S gyöngéden
127 3, III | kérdezé Noémi.~– Tudod te azt jól.~Tudta azt Timár
128 3, III | monda Noémi.~– Miért? te kis bohó.~Noémi arca egy
129 3, III | mondják egész éjjel. Óh te kedves! óh te édes!~És ugyanannyiszor
130 3, III | éjjel. Óh te kedves! óh te édes!~És ugyanannyiszor
131 3, IV | zárta le ajkait.~– Nem, te! Nem, te kedves! Ne szólj
132 3, IV | ajkait.~– Nem, te! Nem, te kedves! Ne szólj úgy! Ne
133 3, IV | csókjaitól.~– Ne félj! ne félj, te kis bohó! – szólt fejét
134 3, IV | megparancsolta Teréza asszony, hogy „te itthon maradsz addig, s
135 3, IV | fogakkal rendelkezik.~– Ejh, te bolond. Csak meg ne harapj.
136 3, IV | a rózsahalmaz közül.~– A te kedves egyetlen vőlegényed
137 3, IV | megleptelek benneteket! Te kedves Teréza mama. Szerelmes,
138 3, IV | drága jó mama. Itt van a te vejecskéd. Hahaha! Mint
139 3, IV | világ előtt elmondani.~– Óh, te bolond! – monda Teréza asszony. –
140 3, IV | vége a dolognak.~– Hahaha! Te kedves, okos mama! Milyen
141 3, IV | amilyen pompás rác béleseket te tudsz készíteni! Az ember
142 3, IV | gazdasszony a világon több, mint te vagy. Én ültem a török szultán
143 3, IV | szakácsa annak sincs, mint te vagy.~Teréza asszonynak
144 3, IV | Teréza mama. Ezt hozta a te jövendőbeli vejed a menyasszonyának.
145 3, IV | teák fával vetekednek.~– S te ezeket mind kivágatod, és
146 3, IV | terved van ellenem. Azt te tudod, hogy nekem pénzem
147 3, IV | meséket mondani énnekem! Hogy te kincseket kapnál a fákért,
148 3, IV | legközelebbi mészégetőnek, ez a te furfangos terved. Kit akarsz
149 3, IV | vele bolonddá tenni? Engem, te? Elmenj az ilyen ostoba
150 3, IV | van tőled követelni. Ő a te egyetlen leányod. Követelheti
151 3, IV | Hahaha! Azt már csak bízzad te rám. Az már az én gondom.~–
152 3, IV | én gondom.~– Hát legyen a te gondod. – Hanem mármost
153 3, V | hallgató vád.~„Mit teszesz te most itt? Tudod-e, hogy
154 3, V | Tudod-e, hogy mit csinálsz te most? Lopsz, gyújtogatsz,
155 3, V | istentagadóvá tették. S te most ide lopod magadat,
156 3, V | egytől egyig utolért az átok. Te a lélek nyugalmát gyilkolod
157 3, V | nyugalmát gyilkolod meg itten. Te ellopod az ártatlan szívet,
158 3, V | nem hagyod érte a magadét. Te őrült vagy, vagy őrültté
159 3, V | nem mondod nekem, hogy „te”?~A leány lesüté szempilláit,
160 3, V | ingatta.~– Mondd nekem, hogy „te!” – súgá Mihály.~A leány
161 3, V | nekem azt mondani, hogy „te”? Egyetlen szótag az. Nem
162 3, V | neki azt mondani, hogy „te”.~– No, hát Isten önnel,
163 3, V | kiáltotta utána ezt a szót: „te!”~
164 3, VI | képzel. De hát ha tudná, amit te magad tudsz, hogy te is
165 3, VI | amit te magad tudsz, hogy te is csak egy csaló vagy.
166 3, VI | halálosan szeretne? Mi lesz a te életed, s mi lesz az ő élete,
167 3, VI | s mi lesz az ő élete, ha te e szerelmet elfogadod? Nem
168 3, VI | egy angyal; s ha szenvedsz te, szenved ő is; ha egymás
169 3, VI | menekülsz meg tőle? Vagy te ölöd meg, vagy ő öl meg
170 3, VI | vesztőhelynél végződik! És te, az arany ember, akit mindenki
171 3, VI | tagja rázkódott bele.~– Te vagy az? – rivallt rá Mihály –
172 3, VI | az? – rivallt rá Mihály – te!~– Kegyelem! – rebegé az
173 3, VI | elővánszorgott a kunyhóból.~– Te engem meg akartál ölni! –
174 3, VI | fölnézni.~– Krisztyán Tódor! Te még fiatal vagy, s már gyilkos
175 3, VI | sikerült. Fordulj vissza. – Te nem születtél rossz embernek:
176 3, VI | azt a rövid kis szócskát: „te!”, mikor olyan nagyon kérte?~ ~–
177 3, VI | vagy!”~„Nem annak örülsz te most, hogy egy embert megszabadítottál,
178 3, VI | szörnyen örülni. Nem gondolsz te most a lisztiparra, nem
179 3, VI | világra nézve. Ez az, aminek te előre örülsz!”~„Gyilkos
180 3, VI | örömmel kiált:~– Visszajöttél! Te! Te! Te! – És ajkai, midőn
181 3, VI | kiált:~– Visszajöttél! Te! Te! Te! – És ajkai, midőn megnémulnak
182 3, VI | Visszajöttél! Te! Te! Te! – És ajkai, midőn megnémulnak
183 3, VI | akkor is mondják, hogy „te, te, te!”~Körül az ősparadicsom.
184 3, VI | akkor is mondják, hogy „te, te, te!”~Körül az ősparadicsom.
185 3, VI | is mondják, hogy „te, te, te!”~Körül az ősparadicsom.
186 3, VII | soha: „Mi lesz belőlem, ha te elmégy? Itthagysz-e vagy
187 3, VII | másnak joga hozzád? Mi vagy te odakinn a világban? Micsoda
188 3, VII | Micsoda világ az, amiben te élsz?” Még arcáról, még
189 3, VII | Hallottam a két lövést s utána a te lövéseidet. Úgy van, ezt
190 3, VII | tekinte Noémi arcába.~– Te? Te? Ily gyilkos gondolattal;
191 3, VII | tekinte Noémi arcába.~– Te? Te? Ily gyilkos gondolattal;
192 3, VIII| a hazatérő férjtől: „hát te mit tettél azalatt?”~Mihály
193 3, VIII| fogja olvashatni azokból: „te nem vetted az ékszert Scutariban, –
194 4, I | nagyságos úr”-nak szólíták: „te ezt két asszonynak köszönheted:
195 4, I | jövendő felől.~„Mit adhatsz te ennek a gyermeknek? – Sok
196 4, I | Istenadta), több neve nincs. Hát te mit adsz neki?”~Egy nap,
197 4, I | egész nap fogunk dolgozni, te, anyám, kihozod utánunk
198 4, I | mondd meg nekem, nem voltál te valamikor ácslegény?~– De
199 4, II | Sohasem tudod meg azt, se te, se más, hogy amit a télen
200 4, II | Találd ki, hogy híják azt, te védördöge ennek a háznak!”~
201 4, II | korán van.~– Mit értesz te ahhoz? Ha látnád!~– Húzd
202 4, II | felkölteném. Jöjj inkább te ki énhozzám.~– Az nem lehet.
203 4, III | hogy olyan magasan vannak. Te fázol ebben a nagy teremben?
204 4, III | megint csak Noémi jött elő.~„Te nem szereted, Noémi, a gyémántokat?
205 4, III | parányim? angyalkám? Nézz rám a te szép szemeiddel!~A gyermek
206 4, III | van?~– Mert olyankor meg te alszol.~– Igaz. Hát majd
207 4, III | belefűzött selyemszállal.~– Ah! te már varrsz is? Ráérsz most?
208 4, III | tudta, hogy aludt volt.~– Te Noémi – monda –, a Dódi
209 4, III | szomorúfűzfa tövében.~– Eredj ki te is vele; maradj odakinn
210 4, III | napsugár a szivárványból.~– S te el tudtad ezt előttem titkolni?~–
211 4, III | titkolni?~– Féltettelek.~– Te nem mertél könnyezni, hogy
212 4, III | nem tettem a fejéhez, hogy te ne járj oda hozzá szomorkodni.~
213 4, IV | mondják neki: „Mit jössz te ide? Nem vagy te itthon.
214 4, IV | Mit jössz te ide? Nem vagy te itthon. Idegen ember!”~Óh!
215 4, IV | odahajol föléje. Egy női arc.~– Te vagy az, Noémi? – gondolja
216 4, IV | megretten. – Hogy jössz te ide? – Ha valaki meglátna!~
217 4, IV | süssön.~„Óh! Noémi, hát te megint át akarod virrasztani
218 4, IV | érez egyszerre szívében.~„Te itt akarsz lefeküdni ágyam
219 4, IV | álommal.~„Hiszen nem vagy te itt! mert ez csak álom!”~
220 4, IV | miért nem mutattad meg, hogy te is az vagy? Egy éles kard
221 4, IV | hogy tégedet vádoljon.~És te nem tudsz tőle megválni!~
222 4, IV | oldjuk fel frigyünket.”~De te félsz valamitől.~Attól,
223 4, IV | egyetlenegyszer lehetnél birtokomban te szép hófehér nyak, te bársonysima
224 4, IV | birtokomban te szép hófehér nyak, te bársonysima gyönyörű kebel, –
225 4, V | az érzett szó az igazi. Te érzed, hogy mi vagy Noéminek,
226 4, V | hát nem ismersz talán, te bűnös asszony?~– Ismerlek,
227 4, V | helyre?~– Mi hozott e helyre, te fecsegő vén banya? Azt kérded,
228 4, V | hogy mi hozott e helyre? Te Istentől elvetemedett pogány
229 4, V | Mondtam már, hogy ismerlek. Te vagy az a pap, ki megholt
230 4, V | el, térj meg, bánd meg a te bűneidet, és gyónjál meg,
231 4, V | S ez a férfi hitvese a te leányodnak?~– Az!~– Ki kötötte
232 4, V | utat a mennyek országába, s te önkényt a pokolra akarsz
233 4, V | megátalkodott gonosznak, aminő te vagy! Te poklok tüzére jutsz,
234 4, V | gonosznak, aminő te vagy! Te poklok tüzére jutsz, az
235 4, V | ördögöt, akkor elhiszem.~– Óh! te istenkáromló asszony! Tüzet
236 4, V | Abirámot. Ilyen hitre tanítod te azt a kisgyermeket is?~–
237 4, V | világban imádnak. Ugye, te is imádod a kétfejű sast,
238 4, V | hiábavalóságot össze tudsz darálni, te nyelves asszony. Nem kérdezem
239 4, V | az Istenben?~– Ne papolj te énnekem minduntalan a te
240 4, V | te énnekem minduntalan a te hitedről. Az ilyen hitért
241 4, V | kérdezte tőle: „De hát ki vagy te mégis? Én már rövid napok
242 5, I | ember eljárása. Nem vagy te katona, aki karddal egyenlítse
243 5, II | úrnővé tett engem.”~Nem igaz! Te voltál az úrnő, ő volt a
244 5, II | úrnő, ő volt a szolga. A te vagyonoddal tette magát
245 5, III | Uram, ki légyen lakója a te szentséges hajlékodnak?”,
246 5, IV | emlékezel rá, ugye, hogy te engemet néhány esztendő
247 5, IV | becsületes ember leszek. De te nem azért küldtél engemet
248 5, IV | kilábaltam belőlük, – a te örömödre. Egyszer aztán
249 5, IV | kezdett.~– Hanem hát az a te ostoba ügynököd odaát, a
250 5, IV | Effendim. Nem kószáltál te Törökországban valaha?”~„
251 5, IV | Igen!”~„Akkor én vagyok a te fiad, Tódor! A te kedves
252 5, IV | vagyok a te fiad, Tódor! A te kedves kis Tódorkád, a te
253 5, IV | te kedves kis Tódorkád, a te egyetlen magzatod!”~– Hahaha!
254 5, IV | fejemre ütve az öklével: „Hát te, akasztófáravaló, hogy kerülsz
255 5, IV | Nem lehetett ám a vastól.~„Te is ismered őt talán?”~Erre
256 5, IV | elkölthetni.”~„No hát lásd, te ostoba, hogy igazat mondtam;
257 5, IV | sápadt lettem – mint amilyen te vagy most, kedves cimborám.~„
258 5, IV | belőlük?” mondám az öregnek.~„Te marha! – förmedt rám –;
259 5, IV | kellett volna tennem, ahogy te mondod. Bár legalább azt
260 5, IV | főtolvajnak agyontolvajlója, te vagy, az „arany ember”,
261 5, IV | valami dolgom a világon. Te, mint jó kálvinista, én,
262 5, IV | akartalak látni. Most már te vagy az egyedüli apám; a
263 5, IV | kínzott férfihoz. – Tehát te ajándékba adtad neki, Ali
264 5, IV | ékszert!… Akkor a többi is a te kezedbe jutott, mert egy
265 5, IV | való ereje sem.~– Hanem te sokáig várattál magadra,
266 5, IV | hogy verekedjem meg vele, a te megsértett jó hírnevedért.
267 5, IV | amit a bőrömön viselek a te barátságodért. No de jól
268 5, IV | tudom én, hogy hol vagy te! Én tudom azt, hogy miféle
269 5, IV | miféle külföld az, ahol te az ország sorsát intézed.
270 5, IV | indulatosan kiáltott fel:~– Te ott voltál a szigeten!~Reszketett
271 5, IV | mint a tízparancsolat. Te táncolsz, én meg fizetek.
272 5, IV | táncolsz, én meg fizetek. Te lefekszel énhelyettem az
273 5, IV | hogy téged ott találjalak. Te pedig már akkor eljöttél
274 5, IV | Közbevetőleg mondva, mit adtál te ennek a leánynak inni, hogy
275 5, IV | maradj ülve, pajtás: nem a te bajod ez, hanem az enyém;
276 5, IV | kutyaharapás, mind, mind a te baráti emlékjeleid a testemen.
277 5, IV | Eredj oda, süttesd a hátadra te is az akasztófa-jegyet,
278 5, IV | nem azért üldöznek, hogy a te pénzedet elköltöttem. A
279 5, IV | most engemet egy ideig a te pénzed nem üdvözít, míg
280 5, IV | lábvizek. Attól nem félek, hogy te üldözőimet nyomomba igazítsd.
281 5, IV | ugye: „hát csak eredj, te rongyos; keress magadnak
282 5, IV | legrosszabb esetben ki fogja a te mesédet elhinni, te ágrólszakadt,
283 5, IV | fogja a te mesédet elhinni, te ágrólszakadt, ha én, az
284 5, IV | a sárból is fölveszik.” Te ilyesmit gondolsz, látom.
285 5, IV | megírtam. Azt, hogy hol vagy te olyankor, mikor otthon nem
286 5, IV | a világban nőd van, hogy te előkelő úr vagy. Hogy őt
287 5, IV | és kezedbe adja. Amint te azt mondod, hogy nem alkuszol,
288 5, IV | sorjában. A dolog így lesz: te egy levelet írsz Noéminak,
289 5, IV | egymással boldogul.~– Mit? Te Noémit is akarod?~– Hát
290 5, IV | Robinsonnak akarok beállni a te rongyos szigetedre? Nekem
291 5, IV | caprice-om most. S hát aztán te mi jogon tagadhatnád meg
292 5, IV | becsületét visszaadhatom; míg te el nem veheted őt soha,
293 5, V | Nem panaszkodom előtted. Te vezettél, de én másfelé
294 5, V | vezettél, de én másfelé mentem; te intettél, de én mást akartam;
295 5, V | enyéimmé tettem. Vedd őket a te oltalmadba, örök igazság!
296 5, V | szenvedéseiknek: egyedül én. Te örök igazság, ki engem ide
297 5, V | gyermeket. Engem pedig adj át a te bosszúálló angyalaidnak. –
298 5, VI | mennyországba nem jöhetsz velünk; te csak itt lehetsz a mienk.
299 5, VI | hogy ki az az ember, akit te szeretsz!”~Az, hogy még
300 5, VIII| aztán azt kérdezi tőlem: „Te Zófi mama, nem találsz te
301 5, VIII| Te Zófi mama, nem találsz te abban valami különöst, hogy
302 5, IX | mint neked.~– Hol láttad te az írásomat? – kérdé bámulva
303 5, IX | hisz oly régen volt.~– És te most nem írsz levelet senkinek?~–
304 5, IX | ilyen eszes ember, aminő te vagy, itt van most bezárva
305 5, IX | szeretsz, úgy nekem fáj a te szerelmed.~– Jól van, Noémi.
306 5, IX | pedig elhoztam a lelkemet, s te elfogadtad azt. – Most már
307 5, IX | Noémi – férjének:~– Mihály! te eggyel mégis adós maradtál
308 5, IX | Mire gondolsz?~– Mihály! Te nem ismersz minket. Te nem
309 5, IX | Te nem ismersz minket. Te nem tudod, hogy ki az az
310 5, IX | téged nem szeret; – mert te az enyim vagy; – de ha azt
311 5, IX | másik férfi iránt, s ha te engem megvetnél őmiatta,
312 5, IX | őt magam előtt.~– Noémi, te engem megrettentesz.~– Ilyenek
313 5, IX | Ilyenek vagyunk. Hát te ezt nem tudtad? Siess tudósítani
314 5, IX | homlokát.~– Kedves jó gyermek, te! Én nem írhatok Timéának,
315 5, IX | özvegyem, s én nem lehetek a te feltámadott halottad, a
316 5, IX | feltámadott halottad, a te paradicsomod üdvözültje.~–
317 5, IX | neki én.~– Nem! Nem! Nem! A te írásod nem megy őhozzá.
318 5, IX | sem adok Timéának semmit. Te nem szólíthatod meg ezt
319 5, X | X. TE ÜGYETLEN!…~Timéának még
320 5, X | megválasztják „kamarásnak”, s te kamarásné asszony fogsz
321 5, X | a sors elengedni.~Vajon? Te szép, fehér arcú asszony,
322 5, X | gondolsz arra, hogy mielőtt te ehhez a házhoz jöttél, ez
323 5, X | elhagyatott, kicsúfoltatott?~Nem a te bűnöd, hogy így történt,
324 5, X | de bírod mind a kettőt…~S te mersz egy födél alatt aludni
325 5, X | megszúrta Timéa fejét.~– „Ah, te ügyetlen!” – kiálta Timéa,
326 5, X | kedves sép Timéa, csak te ne nehestelj rám. Nem akartam
327 5, XI | mostani megalázó szó:~„Ah, te ügyetlen!”~Mikor menyasszonyi
328 5, XI | reszketni.~Csak egy húr volt az, te gyáva szív!~Még nem vagy
329 5, XI | bosszú azért a szóért, hogy „te ügyetlen!” – A tigris nem
330 5, XI | kastélynak nézi!~(„… Hát a te házad ez?… Te építtetted?”)~–
331 5, XI | Hát a te házad ez?… Te építtetted?”)~– De hát tegye
332 5, XI | főhadnagynak azt mondá:~– Te, bajtárs, én téged meghívlak
333 5, XI | holnapi menyegzőmre; hanem te meg ezért oszd meg velem
334 5, XI | narancshéj látta cukrot.~– Hát te nem tartasz velünk? – kérdi
335 5, XI | azt súgja a fülébe: „Hát te miért nem iszod ki a puncsot,
336 5, XII | érve küzdöttek egymással.) „Te vádolni sem mersz azzal,
337 5, XII | mért nem találtalak jobban! Te voltál életemnek átka, –
338 5, XII | voltál életemnek átka, – te fehér arcú kísértet! – Miattad
339 5, XII | Levetinczy Timár Mihály él, és te várhatod első férjed visszatértét.
|