Part, Chapter
1 1, I | víztömeg törte-e magának e kaput, vagy a föld alatti
2 1, I | szentek szobrait látja, s e templom csarnoka négy mértföldnyi
3 1, I | Ezeren és ezeren elhaladnak e völgy előtt, s mindenki
4 1, I | kőalak két apostoltársa.~S e két fal között foly alant
5 1, I | ahonnan nincs menekülésük.~S e fenséges helynek hangja
6 1, I | hullámcsattogást az örök visszhang e kettős fal között a túlvilági
7 1, I | szavát meghallani retteg e titáni zengés közepett.
8 1, I | halászok babonás hite tiltja e helyt a szót: a veszély
9 1, I | aki itt végighalad, amíg e sötét falakat látja itt
10 1, II | egyéb magas céljai is voltak e szigorú határőrzéssel. A
11 1, II | rájuk nézve az életet.~S e rendszabályok igen szigorúak.
12 1, II | redőnyű ablakot mutat, s e két ablak közötti téren
13 1, II | fedi három láb magasan, s e rács tele van aggatva mezeivirág-koszorúkkal,
14 1, II | hajónak változatos sorsa van e sziklacsatornában: küzdenie
15 1, II | mert magyarul beszélt, s ők e nyelvet nem bírták. Így
16 1, II | folyam olyan hullámokat hányt e helyen, hogy az öt férfi
17 1, III | Jaj a járműnek, amelyik e nyilak irányába beletéved:
18 1, III | vájt a sziklában, s amit e mély sírba leragad magával,
19 1, III | érthetetlen világba pillantott be e könnyeken át:~„Hogy nekünk
20 1, III | nem akarta megérteni.~S e perctől fogva nem hallgatott
21 1, IV | idejében még egészen megvolt.) E két sziget okozta szoroson
22 1, IV | nyílsebességgel rohan át a folyam; e szoroson felül pedig szélesen
23 1, IV | megszokták, remegve közelítenek e sziklameder felé még most
24 1, IV | oldalát, hogy ott maradjon.~És e veszélyes szirtfenekű tavon
25 1, IV | a szíve meg sem dobbant e szóra.~Csodálatos az!~Mikor
26 1, V | látvány az, hogy úszik előre e szűk sziklamederben egy
27 1, V | változtatta.~Timéa nem nevetett e tréfás adatán a népmítosznak.
28 1, V | tűzfényével volt kifestve: e kínzó ragyogvánnyal; mely
29 1, V | határvonalán átlép.~De ami e széljósló tűzfényben legbántóbban
30 1, V | s valamennyien egymást.~E hivatalos eljárásért rendes
31 1, V | bejárata előtte kinyittassék. E kívánatának elég tétetik.
32 1, V | Egy krajcár sem hiányzott. E nyugták beküldetnek a hajóteher-tulajdonosnak,
33 1, V | volt írva:~„Sógor! Ajánlom e levél átadóját különös figyelmedbe.
34 1, VI | mederbe szorítja össze. E bércfolyosó neve a „Kaszán”.
35 1, VI | alpesi völgyborongásból e szakadékon át egy virányos
36 1, VI | Timéa le nem vette a szemeit e látványról, míg a hajó el
37 1, VI | még többet is tudott pedig e barlangról felhozni.~– Most
38 1, VI | Most negyven éve, a miéink e barlangot véres harcban
39 1, VI | vesztettek kétezer embernél e sziklák alatt.~Timéa összevonta
40 1, VI | Most az a mesterség, hogy e sziget déli oldalára lehessen
41 1, VI | szőnyeget képez a víz fölött, e libegő bársonyon guggol
42 1, VI | sem talál ki belőle.~Amint e bozóton, mely testszín virágú
43 1, VII | Viselete nem olyan, mint az e vidékbeli pórasszonyoké;
44 1, VII | a vihar megszűnik?~A nő e kívánatra sem jött zavarba.~–
45 1, VII | közül, erőteljes hangon e nevet kiáltá:~„Noémi!”~E
46 1, VII | e nevet kiáltá:~„Noémi!”~E hívásra valaki közelített
47 1, VII | vont. Timéa azért, mert e percben a fehér cicát irigyelte
48 1, VII | nehezteléssel.~Timéa és Noémi e percben egymás szemébe tekintettek,
49 1, VII | percre a szemét behunyja, s e rövid perc alatt éveket
50 1, VII | hosszú volt.~A két leány e pillanatnyi összesugárzásából
51 1, VIII| szerencsém. Úgy tetszik, mintha e másik úr…~– Csak görögül
52 1, VIII| hangosan beszélj! Igaz, hogy e szigeten csempészek is kötnek
53 1, VIII| Az egyik szobából Timár e fohászt hallja elsusogni
54 1, VIII| Jézusom!” …a másik szobából e sóhaj nyög fel: „Óh! Allah!”~
55 1, VIII| megállva, lenyomott hangon e szót hallatá: „Almira?”,
56 1, VIII| gyanúval ön sem tud aludni e hajlék alatt, én sem. Az
57 1, VIII| ön, hogy mi története van e puszta szigetnek s e sárkunyhónak
58 1, VIII| van e puszta szigetnek s e sárkunyhónak itten, akkor
59 1, VIII| pihenni egy éjszakán át e csendes födél alatt. Tehát
60 1, IX | meg nem bírják védelmezni?~E rettentő csapásra, mely
61 1, IX | nélkül a félelem ölne meg e magányban. Mikor batyummal
62 1, IX | szoktam hívni – talált magának e szigeten életmódot, s engem
63 1, IX | Uram! Két évig éltem én e kenyérrel, s mindennap térden
64 1, IX | akkor már gazdag voltam. S e sziget televényföldében
65 1, IX | Igazán nem csodálom, hogy e fiúból ilyen nyomorult ember
66 1, IX | Tódor csupán azért járna e szigetre. E szigetnek más
67 1, IX | azért járna e szigetre. E szigetnek más titkai is
68 1, IX | és az esperesek, hogy itt e szigeten egy leány növekedik,
69 1, IX | semmivé vagyunk téve. Senki e vidéken el nem fog árulni
70 1, IX | láda lőport rejtettek el e sziget rekettyebokrai között.
71 1, IX | Én rátaláltam. Idehoztam e nagy szikla legmélyebb üregébe. –
72 1, IX | legmélyebb üregébe. – Uram! – Ha e szigetből, mely most senkié,
73 1, IX | engem ki akarnak űzni, én e lőporba kanócot vetek, a
74 1, IX | jégzajlás után nem fogja senki e szigetnek még csak nyomát
75 1, IX | embernek más oka is volt e szigeten éppen ma megjelenni,
76 1, X | tartá ébren az éjt; hanem e csenden keresztül is úgy
77 1, X | jól gondját viseld.~Itt e szekrénykében van készpénzem.
78 1, XI | azt, ami rád van bízva, ha e halottat a Dunába nem dobod;
79 1, XIII| Szolgálatjára önnek.~– E hajón utazik egy Trikalisz
80 1, XIII| basa, lopott kincseivel.~– E hajón utazott egy Trikalisz
81 1, XIV | hosszan, és ismétlé halkan e szót:~„Háromszor.”~A dereglye
82 2, I | valami lélekjelenésszerű e pillanatban. Mintha valami
83 2, I | hogy Zófia asszonynak, ha e hang mellett a saját magáét
84 2, I | s gondnoka vagyonának.~E szóra ismét elérzékenyült
85 2, I | nyugodt arccal állt ott e zivatar közepett, mint mikor
86 2, I | szeretem a cselédveszekedést.~E százhatvan fokos gorombaságra
87 2, III | közepett, egy hang onnan belül e szót súgá fülébe:~„Tolvaj
88 2, IV | Csetátye Máréban.~Ha rágondolok e látványra, a keblem elszorul
89 2, IV | vész el. S az egyik oldalán e szörnyű szikladómnak van
90 2, IV | titkos borzalmakat, amik e testület keblében elkövettetnek,
91 2, IV | Sértve érezték magukat e vizsgálat által, fenyegetőztek,
92 2, IV | követelni a Hofkammeren; s e tekintetben számíthatott
93 2, IV | vizsgáló bíróságnak azért, hogy e szigorú vizsgálat által
94 2, IV | Fő figyelem fordíttatik e tekintetben azokra, kik
95 2, IV | aki fölöttébb megérdemelné e kitüntetést.~A miniszter
96 2, IV | már nagyon is arany ember! E közé legalábbis három karát
97 2, IV | hát megint itt vagy? – e szókkal fogadá őt a főtisztelendő
98 2, IV | úrnál nagy befolyása van; e kitüntetésre is ő ajánlotta
99 2, V | szegélyezve; s kiegészíté e divatot egy magasra felnyúló
100 2, V | mikor Timár is ott volt. – E nélkül a biztatás nélkül
101 2, V | Oh! hányszor távozott el e háztól oly keserűséggel
102 2, V | isten önökkel!” Óh! hisz e percben arra gondolt: hogy
103 2, VI | S mármost nyissunk tért e sajátságos eljárás magyarázatának.~
104 2, VI | udvari haditanács elhatározá e várnak nagyszerű táborhellyé
105 2, VI | táborhellyé átalakítását. S e célból kimerítő tervek készültek,
106 2, VII | volt, mint ő maga hitte.~E perctől fogva Timéa úgy
107 2, VII | Nem!~Athalie elbámult e szokatlan makacsságon. Ez
108 2, VII | még hátra a menyegzőig.~E két nap alatt Athalie csupa
109 2, VII | hanem az a másik, mely e szóval kezdődik: »Atyánk«,
110 2, VII | egy büszke mosolyt kapott e ragyogó arctól.~Csak ketten
111 2, VII | órában érdektelenné váltak. S e remény füstté váltára Brazovics
112 2, VII | ha valaki elvesz.~De már e szónál a nők nem bírták
113 2, VII | kezére.~Timéa szemöldei e percben összehúzódtak. Megszidatni,
114 2, VIII| Athalie, bizarr szeszélyből. E kincs birtokában dacos lett.
115 2, VIII| félelmetlenné tette a találkozást e tisztátalan alakokkal. A
116 2, VIII| kenyéráruló kofák helye. E folyosó oltalmában haladt
117 2, VIII| csillámlott elő. Athalie-t e csillám vezette. Az volt
118 2, VIII| szép húszas érte a tenyerét e szép kezekből, mikor ura
119 2, VIII| hozzám. Maradt még önnél e jóságból valami?~– Igen,
120 2, VIII| fogok szisszenni.~Kacsuka úr e szenvedélyes szavak alatt
121 2, VIII| abból, amit az arca mutatott e percben, Athalie azt olvasá
122 2, VIII| nyolc órakor, se később?~E gondolat denevérei röpködtek
123 2, VIII| hogy odaadjam annak, aki e házban egyedül nem megvehető,
124 2, VIII| elégítve mind. Mától fogva ön e ház úrnője. Fogadja el ön
125 2, VIII| ön azt tőlem… S ha volna e házban egy kicsiny hely,
126 2, VIII| mint ön engem.~Timéa arca e szavak alatt sugárzott a
127 2, VIII| többé. Ha nem akar engem e házban többé látni, csak
128 3, I | mi jót, mi rosszat tettek e testi életben; őket nem
129 3, I | ő homlokukra nincs írva e szó: „múmem” (hívő), ők
130 3, I | az a boldog ember, akit e nő szeretni fog.~A menyegzői
131 3, I | selyem lepellel, s legelőször e szentséges árnyban találkoznak
132 3, I | hogy ha keblére fogja vonni e jéghideg alakot, akkor meg
133 3, I | sötétkék szemét reá a hölgy, s e szemek tekintetéből annyit
134 3, I | epedő sóhajjal.~Még egyszer e tekintet! A fehér arcú nő
135 3, II | árnyékát a bűnnek elleshetné e falak között.~Ha Timéa abban
136 3, II | kárörömmel, mi fejlődik ki e boldogtalanságból.~Egyik
137 3, II | talán észre se vette volna e mosolyt, más talán nem is
138 3, II | eredj!”~Mihály magával vitte e kárvágyó gúnymosoly fullánkját
139 3, II | fullánkját az útra.~Délig utazott e fullánkkal Levetinc felé,
140 3, II | angyal.~Timár összerezzent e szóra.~– Ugye, mást várt
141 3, II | amióta az ő szellemarca e házban megjelent, azóta
142 3, II | bízhatja a házát. És ön járhat e világba szerteszét, és nyugodt
143 3, II | szívének tart szegezve. S ön e gyiloknak az árnyékában
144 3, II | minden erélyét zsibbadni érzé e baljóslatú szenvedély kitörése
145 3, II | s aztán úrnővé tette ön e házban Timéát. És most láthatja,
146 3, II | Levetinczy úr, és nem fog e fájdalmára írt találni sehol;
147 3, II | felkarolva őt fekhelyéről e rémkiáltással: „süllyed
148 3, II | meneküljünk!” fusson vele ki e házból, és vigye őt olyan
149 3, III | jót tenni?~Egész Bajáig e keserű, e sivár, ez önkínzó
150 3, III | Egész Bajáig e keserű, e sivár, ez önkínzó gondolatok
151 3, III | sztambuli ügynöke küldé.~E levelek tartalmának nagyon
152 3, III | egyiptomi íbiszt is lőttek már e nádasban; hátha flamingó
153 3, III | kurrogva le megölt ellenfelére.~E bevezető hőstett után, mely
154 3, III | kicserélték volna lelkét, mikor e sziget pázsitos útjára lépett!
155 3, III | mély zsongás zúgja át, s e titokszerű zsongásban, a
156 3, III | túlvilági légkör.~Alig lépett be e rózsaliget tekervényes útjába
157 3, III | illatárban. Noémi letette a fejét e puha rózsahalomra, s azt
158 3, III | szánalommal tekinte Mihály szemébe e szókra: „senkim sincs”. –
159 3, III | kedves emlék volt neki e félvadont újra láthatni.
160 3, III | valami félelmet árulna el e helyen.~– Önök is oly egyedül
161 3, III | egyedül vannak még mindig e szigeten? – kérdé Timár.~–
162 3, IV | betekintett a konyha ajtaján e szóval: „mi van itt, Almira?”,
163 3, IV | volna a világ végéről is e napra tihozzátok. Itt vagyok,
164 3, IV | hogy följelentse valahol e sziget létezését és azt,
165 3, IV | sztambuli kormányt, hogy e szigetet nekem kilencven
166 3, IV | úrrá lett, gondja volt rá e szegény sors üldözte családnak
167 3, IV | által nekem adott jogot e sziget mostani lakóira és
168 3, V | megvédeni?~Azt gondolta-e: hisz e szegény hajóbiztos, akinek
169 3, V | ön, mennyi könnye hullott e leánynak ön miatt! Ha látta
170 3, V | eljutott, akkor látta, hogy e paradicsom fáin számára
171 3, V | utána? hol az Isten, aki e kérdésre felel? Felel ő
172 3, V | az egész világot, mikor e szemekbe nézett, s egy másik
173 3, V | félteni, rejteni kellene e titkot, a szerető leány
174 3, V | mikor a harmadik éjt tölté e szigeten, s egy gyönyörteljes,
175 3, V | Noémi, kérlek, mondd nekem e kis szót, s én boldog leszek
176 3, VI | elmélyedve ballagott végig e hosszú bozóton, fegyverét
177 3, VI | mi lesz az ő élete, ha te e szerelmet elfogadod? Nem
178 3, VI | jövök hozzá többet?~… Itt, e világtól különvált szigeten,
179 3, VI | vétettem senkinek”. Odaadod-e e nyugalmat cserébe álmatlan
180 3, VI | Krisztyán Tódor elámult e szókra. De már annyira hozzá
181 3, VI | önnek valaha levelet írok, e szóval kezdhessem: „Atyám!” –
182 3, VI | magyar kereskedőre nézve e kisszerű kalmárkodásnál?
183 3, VI | hajóját, mikor az útnak indul. E néhány hét alatt folyvást
184 3, VI | ez volt:~„Atyám!~Midőn ön e levelemet olvassa, én már
185 3, VI | Fehér Hajó«-hoz átadni. E szegény becsületes embernek
186 3, VI | kulcs! Semmi más hozzá, csak e néhány hideg szó!~Timár
187 3, VI | miniatűrképet rejtett magában. E kép egy fiatal hölgy arca
188 3, VI | görög nő volt. Ha Timéa e medaillont megtalálta férje
189 3, VII | jövevénynek nem lehetett e szigetről eltávozni; míg
190 3, VII | is segíteni akartak neki e fáradságos munkában, de
191 3, VII | szemeiből sem olvashatta ki e kétségeket soha; csupán
192 3, VII | számára, s amiket Mihály e szigeten viselt, ha innen
193 3, VII | a túlparton, s rád lőtt e fegyverrel.~– Hogy hiszed
194 3, VIII| vadaskertbe vezetett le, e lépcsőn lehetett feljutni
195 3, VIII| vagy semmit sem? mi rejlik e hideg közöny mögött? az
196 3, VIII| is kockára van téve; sőt e vállalat jó sikerétől egy
197 3, VIII| Hol végződik ez egyszer?~– E tudósítások után én azt
198 3, VIII| helyességét, hogy amint mi e vállalathoz nagyobb erővel
199 3, VIII| szép kisleány mellől, s ha e bolondságból valami okos
200 3, VIII| Ha Timéa kíváncsi volt e fiókot is kihúzni, akkor
201 3, VIII| az nem volt igaz út. S e homályos, talán bűnös út
202 3, VIII| neje mellé leülve. – Én e hosszú idő alatt Törökországban
203 4, I | elpiruló arccal fogadja e célzásokat, amin aztán mindenki
204 4, I | osztrák konzul is sietett e fontos vívmányról értesíteni
205 4, I | ebédre is. Fabula uramat is e nagy megtiszteltetés érte.~
206 4, I | belül. És folyton figyelte e lélekharc fejlődéseit. A
207 4, I | irigység epeszté, mikor e megoldhatlan talányon évődött.~
208 4, I | mind.~Mihályt lehangolta e látvány. Tavaly ilyenkor
209 4, I | hosszú órán át elbámulta e kék szivárványokat Mihály,
210 4, I | rejtélyes emberek, akik e szigetet pihenőül választották,
211 4, III | szemével. Valaha övé volt e ház, s most ide jár kísérteni.
212 4, III | halálra.~Óh! mennyit térdelt e napokon, e hosszú éjszakákon
213 4, III | mennyit térdelt e napokon, e hosszú éjszakákon át Noémi
214 4, III | valami oly ijesztő volt e szemsugárban. Egy gyermek
215 4, III | Szentségtörés lett volna e könnyekből csak egyet is
216 4, III | attól a léleknagyságtól, ami e nyomorult, elvetett teremtést
217 4, IV | egész nap azt tette, hogy e rózsabimbók kifejlését és
218 4, IV | alatt volt. Bámulva nézte e csodálatos átváltozást:
219 4, IV | háborodva. Minél tovább haladt e kettős életben, annál jobban
220 4, IV | Timár naphosszant elült e tó partján, hallgatva annak
221 4, IV | Csodálatos kettős ereje van e tónak: a testet megedzi,
222 4, IV | és -kebel. Mihály szemei e szép hófehér nyaktól meg
223 4, IV | nyugtalanítva érezé magát e kecseinek tett néma hódolat
224 4, IV | meg. Úgy tetszék, mintha e fehér szobor ajkát megcsókolta
225 4, IV | megcsókolta volna, s a szobor e csókra sem ébredt volna
226 4, V | magának egy paradicsomot, s e paradicsom tiltott fájáról
227 4, V | a maga erejéből, egészen e sziget terményéből akarta
228 4, V | talán azért hozta őt össze e nővel a sors, hogy kárpótolja
229 4, V | pyramidjai alá van eltemetve, itt e kis szigeten találja vezeklését:
230 4, V | egy nagy örökség száll reá e nőnek halálával: – a terhek,
231 4, V | halálával: – a terhek, amiket e nő viselt, s a lélekerő,
232 4, V | azt is tudom. Mi hozott e helyre?~– Mi hozott e helyre,
233 4, V | hozott e helyre?~– Mi hozott e helyre, te fecsegő vén banya?
234 4, V | Azt kérded, hogy mi hozott e helyre? Te Istentől elvetemedett
235 4, V | a törvény kergetett ide e puszta szigetre. De itt
236 4, V | nem vagyok pogány; nézzed: e gyapotszőnyeg, mellyel takarózom,
237 4, V | mélyen a szemébe nézett. E szemek azt mondák: „– Ráemlékezzél
238 5, I | visszatérek még a télen.”~E szóval vált meg tőle.~Noémi
239 5, I | emberlakatlan szigeten. E nőnek igazságot kell szolgáltatni
240 5, I | látott Mihály, Athalie arcát.~E nő szemeiben valami démoni
241 5, I | Megdöbbenve húzódott hátra Mihály e megigéző tekintet elől.~–
242 5, I | én!~Mihály összeráncolta e szóra homlokát, s Athalie
243 5, I | Athalie talán olvasni tudott e homlokredőkből.~– Nem! –
244 5, I | nemesebb érzés tiltakozott e gyanú ellen.~– De kisasszony,
245 5, I | rossz indulatai torzíták el e szóknál.~Azután csüggedten
246 5, I | sajátszerű kulcsnak, mely e szeg helyébe illeszthető,
247 5, I | vendégei voltak elszállásolva. E rejtett folyosó egy ajtóüregen
248 5, I | beszélnek.~– Mire való volt e rejtek az ön atyjának?~–
249 5, I | nesztelenül ide került e titkos lesbe, s kihallgatta,
250 5, I | rejtekbe, onnan ismerem e titkot. A rejtek kulcsa
251 5, I | állt ki Timár soha, mint e hosszú idő alatt, mely a
252 5, I | uralkodójának. Most már elűzheti őt e trónról, amelyről egy nő
253 5, I | első, tanútalan találkozást e nő és a férfi között, vérének
254 5, I | Timéa milyen nagy kincs. E kincsről önkényt lemondani,
255 5, I | változását megfigyelhette e vonásoknak.~Timéa felnyitotta
256 5, I | bátorságot, hogy meg merte fogni e kard markolatát, kivette
257 5, I | hogy ezt meg nem öltem. E párbajnak oly rejtélyes
258 5, I | önnek tudnia szükséges.” E levélben kétszer is alá
259 5, I | levő sárkány feje volt. E sárkányfő szeme volt a les,
260 5, I | én nem azért kértem öntől e találkozást, asszonyom,
261 5, I | fordulatot vehesse, amelyet e szerencsétlen ház egykori
262 5, I | tekinte rá, s tekintetében e válasz szólt: „látsz, és
263 5, I | ön; – dobja el ön magától e szerencsétlen gazdagságot,
264 5, I | távozó őrnagy alakja tűnt ki e világban. Timéa csengetett.
265 5, II | az örök éjsarki tél.~És e szerencsétlen jégországból
266 5, II | Timár részéről. Némelyike e leveleknek beutazta már
267 5, II | hogy ő már intézkedett e tárgyban.~Ismét Timéa!~Mihály
268 5, II | alapú kedély volt, hogy e túlságos szerencséjének,
269 5, II | erőlködik, és nem tudja e kiáltást hangoztatni: „Noémi,
270 5, II | előkereste oldalzsebéből e levelet.~Ugyanazon brazíliai
271 5, II | forgalmat ezáltal nagyobbítsa, s e yankeetrickkel évekre megrontotta
272 5, II | is közöttük volt.”~Timárt e sorok olvasása után egyszerre
273 5, III | tőle, hogy mi előjele van e kecsegtetésnek?~Az egyik
274 5, III | hosszan el tudott andalogni e csodaszép látvány előtt.~
275 5, III | körülragyogva, s letekint e ragyogó jéglapra, ilyen
276 5, III | Minden jéglapot, melyet e négyszöglyukakból kivágtak,
277 5, III | börtön mindazokra nézve, akik e négyszögben bennszorultak.~
278 5, III | kívül az egyedüli élőlény e háznál, rég aludt már. Azonfelül,
279 5, IV | jegén keresztül szökött ő e rémalak elől…~Egy tengerészruhába
280 5, IV | akasztófa bélyegét.~A szökevény e szónál leveté tengerészkabátját,
281 5, IV | hajóhadtulajdonos. Az öregem nézete e tárgyban javíthatatlan maradt. „
282 5, IV | vezérelni, nem vitatkoztam vele e tárgy fölött tovább. Akkor
283 5, IV | halálmerevedést fejezte ki e szavak hallatára. A senkitől
284 5, IV | százezeret.”~„Ah! ön is látta e szép ékszert? – monda a
285 5, IV | aludni is mehetnék már?~E szónál ismét kezébe vette
286 5, IV | hogy ha én egy hét múlva e levelekért vissza nem jönnék,
287 5, IV | levéllel?~Timárnak a fájdalom e szót hozta ajkára:~– Óh!
288 5, IV | aki kettőjükön kívül még e téli kastélyban lakott,
289 5, V | mutatóujjával fenyeget. E néma beszéd azt mondja: „
290 5, V | közöttük. Az űzi tán a többit?~E rémséges éjjeli zene közepett
291 5, V | kiválasztott magának egyet e rengeteg sírhegyek közül: „
292 5, V | hasábokat rakott a tűzre, hogy e maradványokat elrombolja.
293 5, V | kereste.~Mikor egyikéhez e vészt jelző szalmacsutakoknak
294 5, VI | dühösen eltávozott innen, még e szókat kiáltá be ablakán:~„
295 5, VII | a rémséges halálordítást e vihar közepett, kétszer
296 5, IX | vagy, itt van most bezárva e szűk helyre, e szigetbe,
297 5, IX | most bezárva e szűk helyre, e szigetbe, csak azért, mert
298 5, IX | szenvedéseit s a bánatot, mik e szenvedésekért az ő osztályrészeül
299 5, IX | kellett szenvednie önmagának e szörnyű helyzetben, melytől
300 5, X | őrnagy hódolattal csókolá meg e kezet.~– Én ellenkezőleg
301 5, X | reményéhez.~Jó tanítója volt. E naptól fogva Kacsuka úr
302 5, X | pedig sokáig váratott magára e napon. Oka volt rá. A Bécsből
303 5, X | attól a halaványságtól, ami e szónál Athalie arcán megjelent,
304 5, X | jól azt a villámot, mely e szónál Athalie arcát beviláglotta.~
305 5, XI | hallott, aki értett valaha e szentséges szent suttogásokból,
306 5, XI | leány Timár kíséretében e szobába lépett. Ezen a széken
307 5, XI | ez a hüllő! úrnője lesz e háznak! és elfoglalja magának
308 5, XI | megértette; aki tudta, hogy e szívnek egyetlen gyönyöre
309 5, XI | éjszakán csepegett teli e keserű pohár!~Csak az utolsó
310 5, XI | meg ezért oszd meg velem e ma éjszakai mulatságodat,
311 5, XI | a kardmarkolat.~Ah! de e hideg vastól pokoli hőség
312 5, XI | Timéa kezét megsebesíté.~E vágásra felriadt az alvó,
313 5, XI | Zófi asszony hangja az.~E kiáltásra Athalie tagjait
314 5, XI | ijedten ereszti el a kardot e rémhangra, s mindkét kezét
315 5, XI | ha közelről vizsgáljuk, e szép fehér kéznek körmei
316 5, XI | A jámbor nő nem bírja el e tekintetet, ájultan esik
317 5, XII | Retteg Athalie sorsa miatt.~E rémeset óta sohasem hagyják
318 5, XII | érkeztek”.~Ez legjobb is lesz; e keresztgyermekek ártatlan,
319 5, XII | Óh, Athalie nem retteg e pillanattól! Ő türelmetlenül
320 5, XII | szoborfehéren, mint valaha, és e fehér homlokon a halántékig
321 5, XII | eltűnt. Ha tehát neked e titkot most valaki megírta,
322 5, XIII| élethosszú fogságra változtatta e büntetést.~Athalie még most
323 5, XIII| minden évben meg szokta e helyeket látogatni, s heteket
324 5, XIII| Magam is műkedvelő vagyok e szakban. Üres időm volt,
325 5, XIII| huszonöt év óta ismerte e helyet, mikor még az nagy
326 5, XIII| szigetre.~Akiknek szükségük van e sziget terményeire, azok
327 5, XIII| legkedvesebben lepett meg e szigeten, az, hogy lakóitól
328 5, XIII| nevét kérdenem?~Az aggastyán e szóra egy fejjel magasabbra
329 5, XIII| a fejemre tevé. És nekem e percben úgy tetszett, mintha
330 5, XIII| országtól adott szabadalom, mely e folt földecskét minden határon
331 Uto | megelőző történetet, mely e végzethez elvezet, hozzá
|