Part, Chapter
1 1, I | emberlaktalan paradicsomba látni. Itt a két sziklafal között mély,
2 1, I | keleplő malmokkal beszélgetni; itt összeszorítva száznegyven
3 1, I | készt.~Mert valóban, aki itt végighalad, amíg e sötét
4 1, I | amíg e sötét falakat látja itt maga mellett kétfelől, mintha
5 1, II | felényi is elég lett volna itt, s a felső Dunán tizenkét
6 1, II | tizenkét ló is elhúzza, de itt és a szél ellen küzdve a
7 1, II | Emberhangot hiába volna most itt vesztegetni. A hajóról a
8 1, II | napja van; ha nem sietünk, itt kap bennünket a november,
9 1, II | szólt Fabula János –, amióta itt jártam, már megint változott
10 1, II | támadt. – Látja, hogy úszik itt a hajónk mellett ez a pokolbeli
11 1, II | hajóknak. Jövőnek és menőnek itt ezen a helyen összetalálkozni
12 1, II | elég gyorsan félreállni.~Itt pedig nincs hova félreállni.
13 1, IV | biztosabb és olcsóbb út, mert itt még felényi vontató erővel
14 1, IV | éppen elfér benne; de már itt ökrökkel lehet csak a hajót
15 1, IV | sziklameder felé még most is.~Itt ezen a helyen süllyed el
16 1, IV | süllyed el a legtöbb hajó. Itt jutott tönkre a török kormány
17 1, IV | fegyvertüzelés robajához.~Itt a fő Duna-ág megtorlik,
18 1, IV | valódi zuhatagot képez, s itt a salto mortale leghalálosabb
19 1, IV | keresett férfi szava. – Itt vagyok magamtól is.~Ő a
20 1, V | Hanem a furfangos ember még itt is tud segíteni magán.~A
21 1, VI | egész Orsováig fölevezzen, itt már nem találta volna, amit
22 1, VI | mondja a biztos Timéának. – Itt harcolt száznegyven évvel
23 1, VI | egymást pusztítsák, s akiknek itt volt minden harc kezdetén
24 1, VI | álljanak meg. Nem segít itt most sem evezés, sem vontatás.~
25 1, VI | mindenütt akad, pénzért itt is kapható lesz minden.~
26 1, VI | Talán még hajlékot is lehet itt találni valahol, ahol Timéa
27 1, VI | tövig letarolja a zajló jég. Itt kihúzta csónakját Timár
28 1, VI | aljat galagonya lepi be. Itt már magasabb a sziget talaja.~
29 1, VI | maradjon rajta, ami nem zöld.~Itt asszonyok laknak.~
30 1, VII | akarta észrevétetni, hogy itt valaki jár. Arra a nagy
31 1, VII | az?~– Mennék, de a kutya itt fekszik az útban.~– Lépjen
32 1, VII | kukorica igen népszerű eledel itt Magyarországon, s úgy hiszem,
33 1, VII | megtudni, ha fú.~– Most aztán itt kell vesztegelnünk, míg
34 1, VII | beszél, tehát többnek is kell itt lenni.)~– Először is nagyon
35 1, VII | pénzzel. Mit csinálnék én itt ezen a szigeten a pénzzel?
36 1, VII | kényelmet. Ön maga, ha szintén itt akar maradni, miután önre
37 1, VII | egy úri kisasszonyt. Van itt egy járható ösvény végig
38 1, VIII| örülök rajta, hogy önöket is itt találhatom. Uraságodhoz,
39 1, VIII| fel az életet.~– Ah! hisz itt mintha csak vártak volna!
40 1, VIII| nincs pénzed. Kell lenni. Itt csempészek szoktak kikötni,
41 1, VIII| előttem minden, ami pénz. Itt van, keresd össze minden
42 1, VIII| padláson vendégeink vannak; itt velünk egy szobában nem
43 1, VIII| fejed alól a vánkost. Nesze! itt a saját pokrócom, takaróm.
44 1, VIII| ha lehetne? Hau, hau! No itt az orrom, harapd le. Ugye
45 1, VIII| Kapd el az ujjamat, nézd, itt van az orrod előtt. Tessék!~
46 1, VIII| malomkelepelés, emberszó nem hallik itt. Mocsarak, szigetek, zátonyok
47 1, VIII| Allah!”~Nem lehet aludni itt!~Mi van oda alant, amitől
48 1, VIII| Teréza. – Az az ember nincs itt többé; ágya a tornác alatt
49 1, VIII| kieső szigetre? Vagy hogy mi itt valami napvilágot kerülő
50 1, VIII| ismertetésre? Vagy hogy mi itt valami hírhedett név bujdokló
51 1, IX | fia az az ember, aki most itt volt. Akkor ez tizenhárom
52 1, IX | magával vitt minden pénzt, s itt hagyta még az egyetlenegy
53 1, IX | Adósságai, kötelezettségei itt maradtak azoknak a vállára,
54 1, IX | ki pénzével megszökött, itt élt Törökországban, kitudtuk;
55 1, IX | már tudtam, hogy mit fogok itt csinálni. A ligetben döngtek
56 1, IX | bevégezhet. És aztán élni fogok itt, mint az ősember élt a paradicsomban.~
57 1, IX | Almirának azt mondtam: „te itt maradsz, és őrt állsz Noémi
58 1, IX | mikor az első éjszakát itt töltöttük egyedül. Mikor
59 1, IX | kivág.~Ezek az én barátaim itt!~Szeretem őket! bennük élek!
60 1, IX | titkolózást honosít meg az itt lakó emberek között. Senki
61 1, IX | tudok felőle sokat.~Akik itt a szigeten keresztülmennek,
62 1, IX | nem igaz-e, amit mond. Ma itt látják, holnap amott. Találkoznak
63 1, IX | partra. Mi dolga van neki itt és amott? Azt én nem sejthetem.
64 1, IX | archimandriták és az esperesek, hogy itt e szigeten egy leány növekedik,
65 1, IX | vagy Sztambulban, hogy itt egy új terület van a Dunán,
66 1, IX | egyedüli oka ez a szikla itt a sziget ormán. Ez tartóztatja
67 1, X | öl. Ne kapkodj semmihez. Itt van kezemben az ellenméreg,
68 1, X | Timéának jól gondját viseld.~Itt e szekrénykében van készpénzem.
69 1, X | Igen. A „vörös félhold”…~(Itt egy mély nyöszörgés ragadta
70 1, X | jókor, örökre elalszik. Itt ez üvegcsében valami ellenszer.
71 1, XII | halált jelent.~– Szálljunk ki itt a falu alatt a partra, s
72 1, XII | aztán majd eltemetjük magunk itt valahol a parton.~Az esperes
73 1, XII | beszenteletlen halottat itt az ő határukban? Hisz olyan
74 1, XIII| Kisasszony, önnek az atyja itt fekszik a Duna fenekén.~
75 1, XIII| fognak önnel bánni. És ami itt ezen a hajón van, az mind
76 1, XIII| bizonyítványaim szólnak, itt ez az első írás, tessék
77 1, XIII| halt meg?~– Biz azt tette. Itt ez a második írás a végrendelete,
78 1, XIII| mi felásatjuk a hullát. Itt van azon ember, ki rá fog
79 1, XIII| miért oda?~– Csak csendesen! Itt a harmadik írás, ez a pleszkovácai
80 1, XIII| koporsót, kövekkel megterhelve. Itt van az írott bizonyítványuk
81 1, XIV | tartoznak magyar kisvárosban.~Itt azután egy talány jött Timár
82 1, XIV | mikor már jót haladtak.~– Itt van! – mutatá Timéa a magával
83 2, I | messziről küldé előre.~– Itt van Mihály a kisasszonnyal?
84 2, I | szemével intett neki, hogy itt mások is vannak.~– Ah, nem
85 2, I | valami vonaglott végig.~– Itt van a meghalt saját kezűleg
86 2, I | apád lelkének sem írok.~– Itt van nálam a kész meghatalmazás;
87 2, I | asszony is közbesikoltott:~– Itt az én szobámat be nem tintázzátok!
88 2, I | szobámat be nem tintázzátok! Itt szőnyeg van a padlón! Eredj
89 2, I | veszekedjél a cselédeiddel. Én itt cselédveszekedést nem tűrök.
90 2, I | De az én szobám!” – „Itt én vagyok az úr!” – „De
91 2, II | hozzám egy félórára, ha itt elvégeztél mindent; itt
92 2, II | itt elvégeztél mindent; itt lakom az „Anglia” mellett;
93 2, II | törtszámokon végzed.~– De itt, úgy hiszem, hogy a kalkulálás
94 2, II | Jó, jó; de mi szükség itt most teneked Athalie-t úgy
95 2, II | hadsereg-összpontosítás itt Komárom alatt. Valami húszezer
96 2, II | minálunk másképpen. Nyomorúság itt úgy akarni kereskedni, hogy
97 2, II | büszkeségtől, minő tere fog itt nyílni hadépítészeti tudományomnak.
98 2, III | azt beszélte neki, hogy „itt a szerencse a kezedben,
99 2, IV | az éhség tornya ez. Akik itt törik az aranyért a követ,
100 2, IV | vállalkozónál ez nem tűnik fel. Itt csak az első alapkő letétele
101 2, IV | címezte, azt adá tudtára, hogy itt fog maradni egyelőre szigorú
102 2, IV | azt a feleletet, hogy: „Itt a saját gomblyukam, kegyelmes
103 2, IV | hajóval fölhozni már késő; itt a közelben nem kapható.~
104 2, IV | No, fiam, hát megint itt vagy? – e szókkal fogadá
105 2, IV | volna? Magamnak sem termett. Itt a nagy bolond kontignációs
106 2, IV | búzatermő televény sík föld. Ha itt a jövő év áldást hoz, irtóztató
107 2, V | saját várának erődítményei. Itt volt az idő, hogy megházasodjék.
108 2, V | felcseperedett milliomos itt a városban Brazovics úr
109 2, V | cukornádból a hegyes pálcatőrt.) Itt van ni! Amint egyszer összetalálkozom
110 2, V | szemközt? Timár…~No most itt van a keze között! Egy késdöfésnyire
111 2, V | hát menjen sáncot ásatni; itt az a kérdés, hogy Athalie
112 2, VI | megkezd, az aranybánya. Itt van az aranybánya, nem a
113 2, VI | dolgom! A százezer forint itt lesz az asztalon esküvő
114 2, VI | a rác világban odalenn. Itt meg hozzá van szokva a komáromi
115 2, VI | amit én mondok. Menjen oda. Itt van kétezer forint bánatpénz;
116 2, VII | itthon ketten. Azért ülünk itt a konyhában, amíg a cselédek
117 2, VII | nyájasan –; hát akkor én is itt maradok a konyhában.~– Óh!
118 2, VII | azt meg nem engedhetem. Itt a konyhában! Az sincs, ahová
119 2, VII | ceremóniázzon velem, Zófi mama, itt van, leülök erre a kannára,
120 2, VII | akarnának dűlni…~ ~Ah! itt jön Timéa!~Végre-valahára
121 2, VII | násznagyok, a nyoszolyók már itt vannak, és az örömapa még
122 2, VII | közeledni üveges hintaját. Itt van végre.~A menyasszony
123 2, VIII| kérdezve, hogy szabad-e itt fennhangon beszélni. És
124 2, VIII| mindent kedvére nem tesznek, itt a méregszelence, csak válogatni
125 2, VIII| fogják találni.~Most azután itt volt a nagy kísértet! Előtte
126 2, VIII| csoportokba állva lármáznak: „Hisz itt nem lehet semmit venni,
127 2, VIII| széjjel, s futnak vele odább. Itt semmi sem mozdul még a helyéből.~
128 2, VIII| idecsapna mindnyájunkat, amíg itt vagyunk.~Athalie pedig csak
129 2, VIII| ahogy a bírói lefoglalás itt találta. Minden az ön nevére
130 2, VIII| testvérem, ki mellett felnőttem, itt maradjanak velünk. Tekintse
131 2, VIII| hozzá nőül nem megyek; hanem itt maradok Timéánál – cselédnek.~
132 3, I | felvétetni óhajt. S miután itt nem elég, mint a görög egyháznál,
133 3, I | eddig tévedezett.~Hanem itt egy nagy baj volt. Az, hogy
134 3, I | izgató képek és hangok. Itt pedig leülnek hosszú padokba
135 3, I | oltár előtt: oltár sincs itt. Semmi sincs itt, csak egy
136 3, I | oltár sincs itt. Semmi sincs itt, csak egy fekete ruhás pap,
137 3, II | figyelmezteti férjét, ha már itt az idő, hogy haza kell menni,
138 3, II | Csak kulcsaimat kerestem itt.~– S már megtalálta? – kérdé
139 3, II | jól tudja, hogy amíg én itt vagyok, az az ember, aki
140 3, II | kolostor. Semmi látogatást itt el nem fogadnak, se férfit,
141 3, II | Tehát maradjon ön magára itt ez elátkozott házban, ahogy
142 3, III | szereti a kézben látni. Itt hagyni pedig nem lehet,
143 3, III | lépett! Méla nyugalom van itt, andalító egyedüllét.~A
144 3, III | azóta, hogy Timár utoljára itt járt, egy aszaló lett hozzá
145 3, III | meg akarnál halni? Hát te itt hagynál engem, te rossz
146 3, III | jó lakomát főzni. Ugye, itt marad ön nálunk ma egész
147 3, III | ön nálunk ma egész nap?~– Itt maradok ma is, holnap is,
148 3, III | Amíg dolgot adnak, addig itt maradok.~– Óh! akkor itt
149 3, III | itt maradok.~– Óh! akkor itt marad ön egy hétig – szólt
150 3, III | a derék kormányos? Ő is itt van?~– A hajót tölteti a
151 3, III | Timár, hogy mikor legelőször itt járt, ezen törtetett keresztül;
152 3, III | napszámosainkkal vannak tele. Itt nem bántja őket senki, s
153 3, III | egyet! – ajánlkozék Timár. – Itt hallok egyet brekegni a
154 3, III | gondolatait.~– Nem volt itt azóta? – kérdezé Mihály.~–
155 3, III | Az idén még nem volt itt – monda Noémi.~– Óh! ez
156 3, III | el. Mindennap várom, hogy itt lesz.~– Bárcsak most jönne
157 3, III | öltöztetve; ez a levendula pedig itt fenn virágzik fölötte, mint
158 3, IV | körülötte. Hogy valaki járt itt már reggel, azt tapasztalá
159 3, IV | önnek?~– A kormányos, mikor itt jártak.~– Már nem az, mert
160 3, IV | ami a lépcsőboltot tartja. Itt a sebhely a homlokomon most
161 3, IV | ajtaján e szóval: „mi van itt, Almira?”, akkor kiemelkedék
162 3, IV | egyetlen vőlegényed van itt, szép Noémi!~Noémi nagyot
163 3, IV | Szerelmes, édes, drága jó mama. Itt van a te vejecskéd. Hahaha!
164 3, IV | egy harmadik valaki is van itt: Timár Mihály.~Ez a találkozás
165 3, IV | köszönté Timárt. – Megint itt találkozunk össze. Talán
166 3, IV | asszony. – Hát hisz hol itt az egész világ, ezen a puszta
167 3, IV | Noémimnak a jegygyűrűje. Itt van ni.~Tódor belenyúlt
168 3, IV | asztalra a szökevény gyűrű. – Itt van! Igaz jószág nem vész
169 3, IV | jegygyűrűje nem hagy el engem. Itt van. No nézd, Teréza mama.
170 3, IV | mikor az ott termő fáknál itt a mi közelünkben sokkal
171 3, IV | meg veled a szerződést; itt van a zsebemben készen,
172 3, IV | végéről is e napra tihozzátok. Itt vagyok, szívem egész forró
173 3, IV | mind Sztambulban, hogy itt egy névtelen puszta sziget
174 3, IV | lakóira és telepítőire. Íme, itt a hivatalos átengedési okmány.~
175 3, V | én őtet?~Nem, nem, nincs itt semmi magyarázat, semmi
176 3, V | okoskodás, semmi mentség. Nincs itt semmi, csak puszta merő
177 3, V | tette várt életüdvét.~S most itt szemébe mondják, hogy szeretve
178 3, V | vád.~„Mit teszesz te most itt? Tudod-e, hogy mit csinálsz
179 3, V | arcú leányból, aki egyszer itt járt veled, akinek neve
180 3, VI | bujdokolni. Tavasztól őszig itt lehetsz, senkinek sem tűnik
181 3, VI | nem jövök hozzá többet?~… Itt, e világtól különvált szigeten,
182 3, VI | Semmi okom sincs rá, hogy itt és most önnel tréfáljak.
183 3, VI | ajánlatot, azt bebizonyítom. Itt a tárcám. Vegye ön el. Benne
184 3, VI | csinálunk vele?~– Megőröltetjük itt helyben lisztnek. Van két
185 3, VI | a Duna-partra vezetett.~Itt várt azután reá az új rémület.~
186 3, VI | sem jár ilyenkor a folyón.~Itt a csodaszerű intés, – vissza
187 3, VI | akarat még erősebb. Timár itt ismert magára. Mennyi akaraterő
188 3, VI | Osztrova-sziget végcsúcsáig.~Itt aztán megpihenhetett.~Az
189 3, VII | becsülete, világi állása, itt szerelme tartóztatta le.~
190 3, VII | tündérörömeiknek tanúja volt; itt egy falevelet, ott egy virágszirmot
191 3, VII | engem senki.~– De igen: itt egy pisztoly van táskádban –
192 3, VIII| már van egy másik kulcs.~Itt valaki van a szobában.~Pedig
193 3, VIII| valaki, akit nem gondolt itt találni.~Az Timéa volt.~
194 3, VIII| legelőször; az öröm, hogy őt itt találja egyedül, s a bámulat,
195 3, VIII| a bámulat, hogy ez a nő itt dolgozik!~Timéa elébb nagy
196 3, VIII| nő ide? De mit csinál ez itt?~Sietett átöltözni. Levetett
197 3, VIII| mondani a feleségének: „Itt a kulcsaim, a könyveim,
198 3, VIII| mulatságot! Tavasztól őszig itt ülni Levetincen, ahol paraszton
199 3, VIII| pohara voltak föltéve. – Itt őt mindennap várták. Itt
200 3, VIII| Itt őt mindennap várták. Itt az asztal mindennap meg
201 3, VIII| üzletkönyvre tette kezét.~– Itt van, uram, az ön üzletének
202 3, VIII| külföldre. Úgy láttam, hogy itt önnek nemcsak a vagyona,
203 3, VIII| hanem azt gondoltam, hogy itt minden tudománynál többet
204 3, VIII| magyarországi, tehát nekünk itt a nehéz búzából kell készítenünk
205 3, VIII| az asszonynak az érdeme itt mellettem. Nevessünk egy
206 3, VIII| költheti lelkében, hogy itt is Timár keze működött.~
207 3, VIII| az ékszert Scutariban, – itt hever az fiókodban régen;
208 3, VIII| Timárnak úgy jött, mintha itt volna az idő, hogy ezt a
209 4, I | el szívét. Mi történt az itt lakókkal? Őfelőle történhetett
210 4, I | szegény csempésznek a felesége itt betegedett le nálunk. A
211 4, I | A nő meghalt, a gyermek itt maradt. Ez a harmadik.~Timár
212 4, I | Sok pénzt? – A pénzt itt nem ismerik. – Nagy földeket,
213 4, I | megvetnének érte. – Ezek csak itt lehetnek boldogok; ez a
214 4, I | boldogok; ez a gyermek csak itt járhat fölemelt fővel, ahol
215 4, I | házépítésnél használtatok?~– Itt vannak a kamrában.~– Add
216 4, I | őbelőle olyan nagy úr, hogy itt most fát fűrészelhet hétszámra.~
217 4, II | abban állapodtak meg, hogy itt éghajlatváltoztatásra lesz
218 4, II | Levetinczy úr! Az ő munkája itt a legtöbb, nagyságos asszonyom.”~
219 4, II | az ember? s miért jár ez itt annyiszor?~Mikor a ládái
220 4, II | szelíd, mosolygó arc helyett itt is egy hideg alabástrom
221 4, II | minden rémképe elmúlt. Itt most is minden úgy van,
222 4, II | van, ahogy máskor volt; itt most is azok laknak, akik
223 4, II | mondá neki:~– Most már aztán itt maradok, amíg fölépítem
224 4, III | mi lesz abból, ha ő most itt a forrólázt megkapja; orvos
225 4, III | segélyt tudjon nyújtani, itt meghalhat. Sohasem tudják
226 4, III | Agyonnyom ez a sok arany. Mind itt fekszik a mellemen. Vegyétek
227 4, III | kabinjába. – Hah, ki fekszik itt ezen az ágyon?”~Akkor olyan
228 4, III | Hogy majd mikor visszajön, itt ezen a szigeten eleregesse.
229 4, III | ha áldozat kell a sírnak, itt van ő, vegye őtet el cserébe.
230 4, III | anyjára; mintha kérdezné: „hát itt nincsenek szereid?”~Teréza
231 4, III | magamra hagysz. Sohasem vagy itt, mikor valamire szükségem
232 4, III | Teréza? Egyéb dolga sincsen. Itt nyitva az ablak; valami
233 4, III | Én majd addig szendergek itt benn. Olyan jól érzem már
234 4, III | gondolat volt. Talán nincsen is itt a mellékszobában.~– Nincsen.
235 4, IV | Ki a világba. Téged bánt itt minden. Eredj innen meggyógyulni.
236 4, IV | hogy maga is átlátta, ha itt marad vagy megőrül, vagy
237 4, IV | megvan a fölébredés. Aki itt marad, folytassa az álmot!~
238 4, IV | hogy ő hol álmodik most. Itt fekszik az ágyában komáromi
239 4, IV | megint visszamenj, a napvilág itt ne találjon.~A nagy óra
240 4, IV | benézhetne az ablakon, s meglátna itt.”~A gyújtó platinatapló
241 4, IV | egyszerre szívében.~„Te itt akarsz lefeküdni ágyam mellé?
242 4, IV | Eredj már haza. A napvilág itt ne találjon. Hagyj el már!”~
243 4, IV | álommal.~„Hiszen nem vagy te itt! mert ez csak álom!”~S azzal
244 4, IV | álomittasan.~– Én vagyok itt! – monda a nő, kezét ágya
245 4, IV | valami baja lesz az éjjel: itt akartam lenni az ön közelében.~
246 4, IV | önvád.~Ez a szegény asszony itt fekszik az ő ágya mellett;
247 4, IV | elmaradt leánya volna az egykor itt úrkodott tengernek, s még
248 4, IV | Atyámfia az Úrban. Legyen itt mellettem, s majd ha reggel
249 4, IV | az ablakon.~– Én vagyok itt, Teréza!~A hívásra előjött
250 4, IV | hozzánk. Azt mondta, hogy jobb itt, mint az égben. Azt mondta
251 4, V | áramlatba ragadták; s most itt áll előtte egy ember, akit
252 4, V | Noémiból?~Hogy hagyná akkor itt, mint szokta, egész hosszú
253 4, V | pyramidjai alá van eltemetve, itt e kis szigeten találja vezeklését:
254 4, V | benyílóba, ez ne lásson téged itt!”.~Timár is kinézett az
255 4, V | dolgokat fedezhetne aztán itt fel.~– Takarítsátok félre
256 4, V | ide e puszta szigetre. De itt nem parancsol az a törvény.~–
257 4, V | életet. Eljöttem a pusztába, itt kerestem fel az Istent,
258 4, V | gyűlöltem meg az embereket; itt élek idegenek, bujdosók
259 4, V | hogy ki az az ember, aki itt lakik a kunyhódban, igazhívő-e
260 4, V | hogy Noémit kire hagytam itt.”~Egy este aztán elaludt
261 5, I | igazi világba.~És Noémit itt hagyja egyedül a senki szigetén.
262 5, I | magát, uram, hogy velem itt suttog?~– Szóljon tovább!~–
263 5, I | illatos, sem rózsaszínű, itt lett az megírva önnek a
264 5, I | valaki azt mondja: nézd, itt fog lenni ma az a másik
265 5, I | tudni akart. Eljön-e?~– Itt leszek.~– Szokott ön magával
266 5, I | azt mondja: „Minek volna itt bármi vérontás? Neked nem
267 5, I | pedig oly dicső ember”. Itt volt a dicsősége.~Jó, hogy
268 5, I | tudta volna, hogy valaki van itt a közelben, akinek halálkínokat
269 5, I | hogy néhány nap óta jár itt a városban egy ismeretlen
270 5, I | társaságunkba jár, mi járatban van itt. Én vettem őt kérdőre. Ismét
271 5, I | neki, én nem hiszem, és itt mi valamennyien kétkedünk
272 5, I | találkozást, asszonyom, hogy itt ön előtt eldicsekedjem egy
273 5, II | kiált éjfél után. Nem lehet itt a reggelt megvárni.~Hiszen
274 5, II | mikor az utcára kijutott.~Itt visszatér férfias bátorsága.~
275 5, III | veszedelemre, melyben forog.~Ha ő itt most elalszik, bizonyosan
276 5, III | mondanának az emberek, ha másnap itt találnák Levetinczy Timár
277 5, III | végighaladnak négy ökörrel. Itt már ember és állat megbarátkozott
278 5, III | beszél most ez a jéglap itt a lábaink alatt!~Most egyszerre
279 5, IV | hátrahagynom.~– Mit akar ön itt? – szólt hozzá Timár.~–
280 5, IV | gályapadhoz. Nézd csak, annak is itt van a helye.~Ezzel lerúgta
281 5, IV | És ahelyett most nekem itt kell megveszekednem a büdös
282 5, IV | is velem fogsz jönni, ha itt nem engedsz maradni; majd
283 5, IV | elfutotta a könny.~– Én tehát itt is meg lettem csúfolva! –
284 5, IV | ingujját bal karjáról. – Nézd, itt a kutyaharapás sebei a karomon.
285 5, IV | gondolathoz menekült, hogy itt egy megfélemlett emberrel
286 5, IV | felőled tudok, megírtam, s itt van a zsebemben, mégpedig
287 5, IV | még felőled nem tud; hogy itt a világban nőd van, hogy
288 5, IV | Nos, hát menjek, vagy itt maradjak?~– Maradj! – nyögé
289 5, V | csendes volt már minden.~Itt a vég. Tovább nincs hová
290 5, V | tudott még egy más helyet is. Itt van a hold. Ez a hideg csillag. –
291 5, VI | maradj.~– Ugye, ha apa itt volna, azt a rossz embert
292 5, VI | ő mond.~– De hiszen már itt van a tél.~– Ő el is fog
293 5, VI | Almira, ne halj meg, ne hagyj itt minket. Látod, a mennyországba
294 5, VI | jöhetsz velünk; te csak itt lehetsz a mienk. Maradj
295 5, VI | lehetsz a mienk. Maradj itt. Csinálok neked majd szép
296 5, VI | rebegi Noémi.~– Ne hagyj itt bennünket többé! – könyörög
297 5, VII | felvésve az emlékirat: „Itt nyugszik. Nagyságos. nemes.
298 5, VIII| ott szomorkodik, a másik itt búslakodik. No már hiszen
299 5, VIII| kért, hogy ilyen sokáig itt alkalmatlankodott, s másik
300 5, IX | eszes ember, aminő te vagy, itt van most bezárva e szűk
301 5, IX | csak az az okod van, mindig itt lenni a szigeten, hogy minket
302 5, IX | tettem ott; s miért akarok itt lenni. Tudj meg mindent.
303 5, IX | világban, s mit találtam itt? Megbocsáthatsz-e nekem
304 5, X | tőle, hogy vannak-e már itt sokan? Az inas azt felelte
305 5, X | Ah, dehogy! Mindenki itt van már, akit meghívtam.~–
306 5, X | kérdé az őrnagy elámulva.~– Itt az étteremben; már mind
307 5, X | száraz rózsacsokrok.~– Íme itt vannak azok mind, akik engem
308 5, XI | lehetett kivenni egy darabban; itt is, ott is elmaradt egy
309 5, XI | Hát Athalie hol van?~Sem itt, sem ott.~A suttogó szeretők
310 5, XI | nem gondol rá senki, sem itt, sem ott? Azt sem tudja
311 5, XI | félbeszakítaná a beszédet mindenki itt és amott, és azt kérdezné: „
312 5, XI | födélorma mögött.~Athalie itt a sötétben végigálmodja
313 5, XI | a tető alá, s nem marad itt szerencsétlennek senki más,
314 5, XI | megengedve.~– Ön egyedül alszik itt? – kérdi, édes kíváncsisággal
315 5, XI | Hová vezet ez az ajtó itt az ágy mögött?~– Az egy
316 5, XI | akarom őket kelteni.~– Hát itt a mellékszobában senki sem
317 5, XI | kanálnyi puncsnak a szaga még itt is üldözte; azt hitte, az
318 5, XI | körülnéz a falakon: nem lehet-e itt valahol bejönni?~Nem lát
319 5, XI | szemekre az előálom; akkor van itt az ideje!… Pedig egy óranegyed
320 5, XI | a gondolatok láncán.~Ez itt Athalie. A másik szobában
321 5, XI | Hasztalan segélyért kiáltani. Itt küzdeni kell.~Timéa nem
322 5, XI | monda a városkapitány. – Itt minden ajtó belülről zárva
323 5, XIII| A muskotály dohány, amit itt termesztenek, a legzamatosabb,
324 5, XIII| szigeten meglátszik, hogy itt egy úr lakik, aki ismeri
325 5, XIII| eltartja ez a sziget, s itt nem tudja senki, hogy mi
326 5, XIII| évenkinti rendes látogató volt itt.~Beszédünk tárgya volt a
327 5, XIII| a munka végezte után.~– Itt laknak az öregeink! – súgá
|