Part, Chapter
1 1, II | a hajóbiztos neve Timár Mihály.~A hivatalos „tisztító”
2 1, II | fel Komáromig. Ma Szent Mihály napja van; ha nem sietünk,
3 1, II | olvashat belőlük.~Timár Mihály nagyon jártas volt már ebben
4 1, II | szélnyomás alatt.~Timár Mihály visszakérte távcsövét Timéa
5 1, II | tömeg a víz közepén.~Timár Mihály szemügyre vette azt messzelátójával,
6 1, II | Scylla és Charybdis.~Timár Mihály nem szólt semmit, visszaadta
7 1, IV | megkísérlenünk, hogy vajon Szent Mihály napján belefullad-e az ember
8 1, XII | híjatok Mihálynak.~– Zbogom Mihály!~Tehát Mihály minden percben
9 1, XII | Zbogom Mihály!~Tehát Mihály minden percben befutott
10 1, XII | szemfödél.~Estefelé azt mondá Mihály az embereinek, hogy ő most
11 1, XII | Azután elcsendesült minden.~Mihály megvárta ébren, míg megreggeledett,
12 1, XII | lett a koporsó? – ez volt Mihály első szava, amint kilépett.~
13 1, XII | ne vigye őket Pancsovára.~Mihály tintát, tollat, papírt hozott
14 1, XII | komolysággal elváltak egymástól; Mihály is megállta, meg az a négy
15 1, XII | nevettek.~Azzal kitétette őket Mihály a partra.~… Ali Csorbadzsi
16 1, XIII| csak egy könnye sem fakadt. Mihály azt hitte, hogy szégyell
17 1, XIV | bezárkózott magányos szobájába, s Mihály nem tudott róla többet,
18 1, XIV | nagyot sóhajtott, mikor Mihály fejét ismét kiemelkedni
19 1, XIV | görögül az a szó, „háromszor”?~Mihály megmondta neki görögül.~
20 2, I | neki ígérve a sietségért.~Mihály leemelte a leányt a parasztszekérből,
21 2, I | kiáltana.~– Jaj, maga az, Mihály? – sikolta az úrnő, pedig
22 2, I | Athalie, miket hozott a Timár!~Mihály előrebocsátá Timéát, és
23 2, I | messziről küldé előre.~– Itt van Mihály a kisasszonnyal? Hol van
24 2, I | van a kisasszony? Hol van Mihály?~Mihály eléje sietett, hogy
25 2, I | kisasszony? Hol van Mihály?~Mihály eléje sietett, hogy feltartóztassa
26 2, I | egyszer megindult valahová.~Mihály aztán a szemével intett
27 2, I | egész világ. Beszélhetsz, Mihály! Benne van már az újságban.~–
28 2, I | elcsodálkozott.~– Derék gyerek vagy, Mihály, hogy el tudtad hozni baj
29 2, I | amit át kell adnom.~– Ah! Mihály, az nagyon jól van. Mennyi
30 2, I | Timéát – csak ezer arany? Mihály, te elloptad a többit!~Timár
31 2, I | Micsoda? Mit beszélsz te? Mihály! Te?~– A hajó tőkére ment,
32 2, I | mondá Timárnak: „No hát Mihály, nem iszik elébb egy pohár
33 2, IV | a prófunt a katonáknak?~Mihály nevetett, majd szétprüsszentette
34 2, IV | a zsebemben volt – szólt Mihály, kevélyen ütve zsebeire,
35 2, IV | Nemes Levetinczy Timár Mihály”.~– Tetszik önnek ez a predikátum?~„
36 2, IV | Nemes Levetinczy Timár Mihály.” Ez bizony elég szépen
37 2, IV | midőn Levetinczy Timár Mihály rövid gondolkozás után ezt
38 2, V | Athanáz úr nagyon jól, hogy Mihály sokat jár az ő házához;
39 2, VIII| főhajtással – Levetinczy Timár Mihály.~Timár Mihály tisztelettel
40 2, VIII| Levetinczy Timár Mihály.~Timár Mihály tisztelettel hajtá meg magát
41 2, VIII| lett, odanézett nyugodtan Mihály szemébe, és azt mondá:~–
42 2, VIII| Én nőül megyek önhöz.~Mihály megragadá a neki nyújtott
43 3, I | vitézlő Levetinczy Timár Mihály úr, helvéciai hitvallású
44 3, I | kellett elvárni, azalatt Mihály mindennapos volt Timéánál.
45 3, I | nyájassággal fogadta mindig. Mihály boldog volt a jövendő előérzetében.~
46 3, I | tudhatott más, csak Timéa, s Mihály boldog volt, hogy Timéa
47 3, I | komoly és engedelmes volt Mihály iránt. Engedte kezét kezébe
48 3, I | vőlegénye házánál.~Mikor Mihály végre egyedül maradt Timéával,
49 3, I | lesütné szemeit ijedten, midőn Mihály ujjai vállát érintik, ha
50 3, I | szenvtelen, mint egy álomjáró.~Mihály ugyanazt az alakot látja
51 3, I | rá, nem gyújtja meg vele.~Mihály azt hiszi, hogy ha keblére
52 3, I | kíván, amit ön parancsol.~Mihály félrefordult, és eltakarta
53 3, I | fogom, amit ön parancsol!”~Mihály most kezdé sejteni, hogy
54 3, II | az a szíveket átmelegíti. Mihály a menyegzői nap után elvitte
55 3, II | magasabbra emelik a jéghegyeket.~Mihály átkozza a sorsot.~Minden
56 3, II | Félt.~Egy napon azt mondta Mihály odahaza, hogy le kell mennie
57 3, II | belőle azt a gúnyt, amit Mihály megérzett.~A káröröm, a
58 3, II | mondja: „csak te eredj!”~Mihály magával vitte e kárvágyó
59 3, II | Athalie és Zófia asszonyé. Mihály nesztelenül közelített az
60 3, II | derengetett a szobában.~Mihály félrevonta az ágy függönyét:
61 3, II | aludni. Nem érezte meg, hogy Mihály közel van; nem látta őt
62 3, II | szemmel is azt, akit szeret.~Mihály odahajolt keble fölé, s
63 3, II | kérdé suttogva Mihálytól.~Mihály reszketett, mint a tetten
64 3, II | asztalra, és – nem távozott el.~Mihály zavarodott tekintettel hányt-vetett
65 3, II | rászögezett kérdő tekintetet.~Mihály nem szólt semmit.~– Akarja
66 3, II | hogy beszéljek valamit?~Mihály körül zúgott a világ erre
67 3, II | tud ön? – kérdé hevesen Mihály.~– Mindent. Akarja ön, hogy
68 3, II | Akarja ön, hogy beszéljek?~Mihály habozott.~– De előre mondom,
69 3, II | győzelmes démon, hagyta el Mihály szobáját. Még az égő viasztekercset
70 3, II | hálószobába, az ajtó bezárult, s Mihály ott maradt a sötétben.~Óh
71 3, II | szemközt vágott, s Timár Mihály útra kelt egy födetlen szekéren,
72 3, III | megváltozott már a táj is.~Amint Mihály váltott gyorslovakon haladt
73 3, III | Al-Dunán a virágzó erdők!~Mihály éjszakára levetinci kastélyában
74 3, III | amíg visszakerül! S Timár Mihály szeretett vadászni, hajós
75 3, III | embernek ez a mulatsága.~Hanem Mihály ezúttal meg sem töltötte
76 3, III | jó. Ahol egyszer már volt Mihály, sötétben is odatalál.~…
77 3, III | Megismeri a csónakászt.~Mihály kiszökik csónakából a partra,
78 3, III | A Narcissza csak maradt Mihály vállán, s dorombolt a fülébe.~
79 3, III | vállán, s dorombolt a fülébe.~Mihály halad Almira vezetése után.~
80 3, III | meglátszik a kis szigeti lak, Mihály önkénytelenül megáll, mintegy
81 3, III | rózsaliget tekervényes útjába Mihály, midőn egy hangos örömkiáltás
82 3, III | kézszorítással üdvözli az érkezőt.~Mihály viszonozza a kézszorítást,
83 3, III | van benne! – jegyzé meg Mihály.~– Az-é? Hát akkor jól vigyázz
84 3, III | Teréza, bizalmasan megfogva Mihály karját. – Jöjj Noémi te
85 3, III | fülénél fogva fölemeli.~Mihály odaugrott hozzá.~– Majd
86 3, III | rózsalevéllel.~Hanem azért Mihály mégiscsak megfogta a kosár
87 3, III | elébb meg kell fülledni ott.~Mihály segíté Noéminak kidönteni
88 3, III | tegnap bubával játszott.~Mihály igazat adott Terézának,
89 3, III | részvevő szánalommal tekinte Mihály szemébe e szókra: „senkim
90 3, III | Veszedelmes szó az!~Mihály észrevette, hogy Teréza
91 3, III | nem a békára nézett, hanem Mihály szemeibe, s megrezzent,
92 3, III | az a rossz fiú? – kérdezé Mihály.~Noémi némán intett a kezével
93 3, III | volt itt azóta? – kérdezé Mihály.~– Óh! Minden évben eljön,
94 3, III | ugyanannyiszor megcsókolá anyját.~Mihály elfeledve önmagát és az
95 3, IV | napi munka, a rózsaszüret.~Mihály kívánságához képest a rózsatörő
96 3, IV | Nem, asszonyom – szólt Mihály –, akadt, ki pártul fogta
97 3, IV | Noémi elhagyta a konyhát, s Mihály észrevette, hogy a leány
98 3, IV | azt, és akként cselekedék.~Mihály a két hölggyel a sziget
99 3, IV | valaki is van itt: Timár Mihály.~Ez a találkozás kissé lehűtötte
100 3, IV | reszketett.~Ekkor Timár Mihály a kezével csöndesen megnyomta
101 3, IV | Teréza csak úgy odaesett Mihály lábaihoz szótlanul. Csak
102 3, IV | Krisztyán Tódor úr – szólt Mihály –, láthatja ön, hogy kilencven
103 3, IV | szenvedéllyel, s odaveté magát Mihály keblére, és átfonta nyakát
104 3, IV | még azután is ott maradt Mihály kebléhez tapadva.~
105 3, V | majd ezért szenvednie!~…Mihály először hallotta életében
106 3, V | ingatva, inte, hogy való az. Mihály Terézára tekintett.~Teréza
107 3, V | hogy ne árulja el jobban.~Mihály pedig azon vette észre magát,
108 3, V | egy új világot teremtett Mihály előtt.~Fölébreszté szívében
109 3, V | kicserélve egymás szemeiben.~Mihály elfeledte az egész világot,
110 3, V | ma innen mennem! – monda Mihály Terézának.~– Ilyen hamar! –
111 3, V | mennem a hajókhoz! – monda Mihály.~Hisz az olyan természetes
112 3, V | Nincs biz az! – monda Mihály.~– Jó lesz, ha megtölti
113 3, V | megállt a leány menés közben. Mihály is megállt vele, és szemébe
114 3, V | csak ment hallgatva, és Mihály kezét kezében tartá.~Mikor
115 3, V | Vissza fog ön térni ismét?~Mihály meg volt bűvölve ez esdő
116 3, V | nekem, hogy „te!” – súgá Mihály.~A leány elrejté arcát Mihály
117 3, V | Mihály.~A leány elrejté arcát Mihály keblére, és nem mondta azt.~–
118 3, V | kedves Noémi! – rebegé Mihály, s csónakába ugrott. A mocsár
119 3, VI | halásznak átadta csónakját Mihály, hogy viselje gondját addig,
120 3, VI | s két golyó süvöltött el Mihály feje fölött, azzal a balhangzatú
121 3, VI | mint a halálhárfa hangja, s Mihály fejéről a kalap, két golyótul
122 3, VI | ijedtség zsibbasztá meg Mihály tagjait; úgy jött rá ez
123 3, VI | Te vagy az? – rivallt rá Mihály – te!~– Kegyelem! – rebegé
124 3, VI | könyörgésre kulcsolva tartá Mihály felé; térdei összeverődtek,
125 3, VI | akartál ölni! – monda neki Mihály. – Szerencsétlen ember!
126 3, VI | az átvett pénzes tárca.~Mihály felvette átlőtt kalapját
127 3, VI | földről, s odaerőteté azt Mihály kezébe. – Tulajdon pisztolyommal
128 3, VI | Atyám!~Tódor megcsókolá Mihály kezét hevesen, s azzal elrohant
129 3, VI | kedves emlék fog lenni.~Mihály gyöngéden nyitá fel a borítékot,
130 3, VI | rózsaszínű alakot látja-e Mihály ott egy virító jázminbokor
131 3, VI | evezőnyomás: a csónak partot ér. Mihály kiszökik belőle, a csónakot
132 3, VII | fáradságos munkában, de Mihály gyöngéden elutasította őket:
133 3, VII | követni, együtt eszmélni.~Mihály napról napra jobban bámulta
134 3, VII | dolga múlhatik most; de Mihály megnyugtatá őt afelől: elvégzi
135 3, VII | természetesnek találták, hogy Mihály elkészüljön már a szigetről.
136 3, VII | ő maga szőtt, maga varrt Mihály számára, s amiket Mihály
137 3, VII | Mihály számára, s amiket Mihály e szigeten viselt, ha innen
138 3, VII | sírt. Hiszen tudta, hogy Mihály visszajő. Inkább arra volt
139 3, VII | indulatosan Noémi, megragadva Mihály kezét.~Mihály csodálkozva
140 3, VII | megragadva Mihály kezét.~Mihály csodálkozva tekinte Noémi
141 3, VIII| túlparton ismét fölkereste Mihály a halászkunyhót.~Két dologgal
142 3, VIII| irodájául választott ki.~Mihály figyelmének minden aprólékos
143 3, VIII| mintha észre sem venné Mihály öltözetének szakadozott
144 3, VIII| fogta szájában a tollat.~Mihály megcsókolta Timéa kezét.
145 3, VIII| szólt szigorúan Timéa.~Mihály némán ült le a terítékhez,
146 3, VIII| menjen át vele az irodába. Mihály azon gondolkozott, hogy
147 3, VIII| pontosan összeegyeznek.~Mihály bámulva nézte ezt a nőt,
148 3, VIII| fog egyszerre szorítani.~Mihály elbámult. Ebben az asszonyban
149 3, VIII| Timéa.~– Igen, igen – susogá Mihály.~– Különben az is igazolja
150 3, VIII| fognak, és mi maradunk felül.~Mihály egyik bámulatból a másikba
151 3, VIII| te mit tettél azalatt?”~Mihály azzal a félelemmel csókolta
152 3, VIII| kinek a munka a vigasz.~Mihály magához vonta Timéa kezét.
153 3, VIII| idő legkedvezőbb.~– Nem, Mihály; elég sokáig voltunk egymástól
154 3, VIII| Postakocsival utaztak. Első nap Mihály benn ült a két hölggyel
155 3, VIII| fiókjának kulcsát.~Azt már tudta Mihály, hogy Timéa a fiókot felnyitotta,
156 3, VIII| Kedves Timéa! – szólt Mihály, neje mellé leülve. – Én
157 3, VIII| Timéa arca elkezdett élni!~Mihály meg volt mentve.~Timéa kebléből
158 4, I | önkénytelen irónia volt Mihály számára, hogy nem hagyhatta
159 4, I | ez évben már rábeszélte Mihály Timéát, hogy ne rontsa az
160 4, I | Ábrahám szent ember volt.~Mihály is bizonyítá, hogy az volt.~–
161 4, I | ért, akkor világosan látta Mihály, hogy ott egy egész hosszú
162 4, I | diófákat megláttam! – szólt Mihály, hogy komorságát igazolja.~-–
163 4, I | mind a ketten? – kérdezé Mihály nyugtalanul.~Teréza szelíden
164 4, I | ismét mosolygott. Aztán Mihály vállára tette kezét, s azt
165 4, I | kis kezét arcához emelve.~Mihály mint a megbűvölt, állt meg
166 4, I | Mosolygott, és lesüté szemeit.~Mihály azt hitte, hogy most mindjárt
167 4, I | Noémi boldog nehezteléssel.~Mihály a térdein csúszott oda hozzá.
168 4, I | csempésznő árvája mivel él.~Mihály kiment a ház elé. Egész
169 4, I | elbámulta e kék szivárványokat Mihály, mikor a gyermeket a fűbe
170 4, I | mondaná neki: „hallod ezt?”~Mihály Teréza arcán a bámulat kifejezését
171 4, I | csak mosolygott.~– Jól van, Mihály, jól van; hiszen én is próbáltam
172 4, I | domború, idegteljes izmokkal.~Mihály végigcsókolta azt vállától
173 4, I | adott eszmét. Noémi lelkében Mihály gondolatja egszerre megfogamzott. –
174 4, I | fog az esni!~És úgy lett.~Mihály rögtön vette a fejszét,
175 4, I | mintha tanították volna rá.~Mihály megérte hát, hogy megtanulja,
176 4, I | egymástól, hogy „szeretsz-e?”~Mihály belejött lassanként a diófagerendák
177 4, I | bámulta ezt nagyon.~– Ugyan Mihály – kérdé egyszer –, mondd
178 4, I | neked egyszer! – monda rá Mihály. De nem mesélte el neki
179 4, I | odakünn, hogy Levetinczy Timár Mihály, a királyi tanácsos, a földesúr,
180 4, I | marad vele a szobában, s Mihály minden órában odavágja a
181 4, I | Egyszer aztán annyira volt Mihály a vállalatával, hogy a diófagerendákat
182 4, II | II. A FARAGÓ EMBER~Mihály Timéát kissé szenvedőnek
183 4, II | a telet Meránban töltse.~Mihály maga kísérte el nejét Athalie-val
184 4, II | kerti mulatólak.~Mikor aztán Mihály Komáromba visszatért, akkor
185 4, II | haza fog érkezni Komáromba, Mihály a legelső szép napon kikocsikáztatja
186 4, II | rozsdafoltot nem lehet találni.~Mihály sokszor vette észre a titokkereső
187 4, II | fürdőket hozták javaslatba. Mihály oda is maga kísérte el Timéát,
188 4, II | oda kihordták a ládákat. Mihály ki akarta őket fizetni:
189 4, II | fülemile énekelt fészke fölött.~Mihály a parton végighaladt, hogy
190 4, II | elnyíltak már, azt az időt Mihály a monostori lakban tölté,
191 4, III | egészen egyedül végezte Mihály, s napestig lehetett hallani
192 4, III | pajkos kézzel megfogta Mihály szájában a pipát, és addig
193 4, III | az csak cserépből volt…~Mihály nagyon megbánta, hogy ráütött
194 4, III | Aggódva vette észre, hogy Mihály kezei oly hidegek, és lélegzete
195 4, III | mert hideglelést fog kapni.~Mihály pedig úgy érzé, hogy annál
196 4, III | sors vár rá, ha megnő, ha Mihály a földben lesz már?~Hát
197 4, III | akar.~Amint az ágyba feküdt Mihály, rögtön teljes erejével
198 4, III | teremtés éjjel-nappal ott volt Mihály ágya mellett. Nappal ott
199 4, III | Gyakran odatette a fejét Mihály vánkosára, annak izzó homlokát
200 4, III | cserébe. Hadd haljon ő meg Mihály helyett.~S a sorsnak tetszik
201 4, III | magát is beletudva, hogy Mihály megmaradjon. Azt hitte,
202 4, III | Teréza Noémi fülébe, mikor Mihály mély álomba szenderült,
203 4, III | keveset tud megmenteni.~Mihály éppen aludt, mikor Teréza
204 4, III | gyermeket, és átment Mihályhoz.~Mihály az idegláz forró rohamának
205 4, III | szidást.~És aztán, mikor Mihály elaludt, ismét kiszökött
206 4, III | egymást, hogy amíg aludt Mihály, addig Teréza ült az ágya
207 4, III | gyermeket, s ott lehetett Mihály mellett.~Ez így ment aztán
208 4, III | volt szabad sírnia, hogy Mihály a szemein meg ne lássa,
209 4, III | hogy örül.~Akkor aztán Mihály azt kérdezé tőle: „hát a
210 4, III | hadd lássam.~– Jó lesz, Mihály!~És a gyermek egyre rosszabbul
211 4, III | folyvást el kellett titkolnia Mihály előtt, hogy Dódi beteg,
212 4, III | mindenféle meséket; mert Mihály folyvást csak róla tudakozódott.~–
213 4, III | érzékeny kedélyben volt Mihály; amint a nap lefelé haladt,
214 4, III | Magamnak varrok ingfodrot.~Mihály ízetlen fanyalgással monda
215 4, III | alszik az a gyermek! – monda Mihály. – Mért nem költöd fel?~–
216 4, III | Azután egy percre elszunnyadt Mihály, csak egy percnyi álom volt
217 4, III | énekelni!~Estefelé kiküldte Mihály Noémit.~– Eredj, fektesd
218 4, III | csókját.~– Ezt mondta? – szólt Mihály. – A kedves! – S ettől a
219 4, III | csak a gyermekről beszélt Mihály.~– Vigyétek ki a kis Dódit
220 4, III | odakinn vele! – biztatá Mihály Noémit. – Én majd addig
221 4, III | emeljenek föléje. Ha azt Mihály meglátja, mindig ott fog
222 4, III | egyet azok közül, miket Mihály maga oltott, tiszta fehér
223 4, III | hát hol van Dódi? – kérdé Mihály türelmetlenül.~Noémi pedig
224 4, III | neki – azt a fehér rózsát.~Mihály elvette a rózsát, s szagolni
225 4, III | Hibáztam, de jót akartam.~Mihály megszorítá Teréza kezét.~–
226 4, III | odavezetnek hozzá, ugye?~– Oda, Mihály!~Ezzel a kegyes ámítással
227 4, III | hagyta magát csendesíteni Mihály mindaddig, míg végre fölkelhetett
228 4, III | ült, karjával átszorítva Mihály karját, és fejét odanyugtatva
229 4, III | meleg nyári délután volt. Mihály úgy érzé mindig, mintha
230 4, III | van!…~– Meghalt! – suttogá Mihály.~Erre a szóra odaborult
231 4, III | hevesen, végeszakadatlan.~Mihály odaölelte őt magához, és
232 4, III | Nem szóltál semmi rosszat, Mihály.~– Mikor átadtad neki a
233 4, III | kívánta tőle, hogy szeresse.~Mihály odavonta őt az ölébe.~A
234 4, III | körülnőtték mind a négy oldalát; Mihály feléje sem ment többé.~Aki
235 4, IV | mondá Noémi Timárnak:~– Mihály, neked jó lenne innen elmenni.~–
236 4, IV | gyümölcsárusok holnap átvisznek.~Mihály nem felelt semmit, csak
237 4, IV | az álmot!~Az utolsó estén Mihály, Noémi és Teréza kiültek
238 4, IV | hárman arra a kis padra, és Mihály arra gondolt, hogy ültek
239 4, IV | a hold? – kérdezé Noémi.~Mihály keze görcsösen szorult ökölre
240 4, IV | nyugodni ottan. – No ne félj, Mihály! régen volt; még „azelőtt”.
241 4, IV | örömük semmi!~Teréza és Mihály egyszerre keltek fel háborodottan
242 4, IV | ahhoz, hogy azzá legyen.~Mihály azt mondta, hogy hűvös az
243 4, IV | juttassa eszébe!~Másnap elment Mihály a szigetről.~Úgy haladt
244 4, IV | az esztendő egyik felében Mihály ne legyen az övé!~(„De hát
245 4, IV | Mire Komáromba visszakerült Mihály, a hosszú út még jobban
246 4, IV | közelebb.~Athalie odasúgott Mihály fülébe:~– Az istenért, uram,
247 4, IV | Nincsen semmi – felelt Mihály –, csak fáradt vagyok az
248 4, IV | álmában „lát” az ember.~És Mihály tudta azt, hogy ő most aluszik,
249 4, IV | Noémi? – gondolja álmában Mihály, s aztán megretten. – Hogy
250 4, IV | hajolnia az ágyon, úgy, hogy Mihály a hozzáérő alaknak a szívverését
251 4, IV | ott.~Az arcát nem látta Mihály; de tudta jól, hogy az Noémi.
252 4, IV | óvatosan fordítja a fényernyőt Mihály arca felé, hogy az éji lámpa
253 4, IV | alsó ágyfiókot kihúzza.~Mihály gyönyört és rettegést érez
254 4, IV | nőalak is elalszik.~S azzal Mihály álma még mélyebb lesz. Álomlátásai
255 4, IV | ébredj már!” suttogja álmában Mihály. „Eredj már haza. A napvilág
256 4, IV | arccal.~„Noémi!” – sikolt fel Mihály.~A kiáltásra felébred az
257 4, IV | ébredt fel, nem a névre.~Mihály még mindig az álom benyomása
258 4, IV | Hogy lehet az? – monda Mihály, takaróját ijedten rántva
259 4, IV | A nőnek ösztöne a hűség.~Mihály magához tért. Első érzelme
260 4, IV | vissza kell azt utasítani.~Mihály nyugodt tekintetet erőtetett.~–
261 4, IV | Amint kiment a szobából, Mihály is felkelt, felöltözött.
262 4, IV | orvosi tanácsra azt mondta Mihály: „nem szeretek embereket
263 4, IV | kastélyába a Balaton mellett Mihály.~Az a kastély egy régi épület
264 4, IV | jött meggyógyulni Timár.~Mihály a Balaton melletti lakba
265 4, IV | megérdemel, úgy lépett eléje Mihály. Azt nem tudhatta, hogy
266 4, IV | csinálna ezen a világon Mihály nélkül?~Mit ér ez az egész
267 4, IV | Ariadne-nyak és -kebel. Mihály szemei e szép hófehér nyaktól
268 4, IV | néma hódolat által.~Igen, Mihály arra gondolt, hogy csak
269 4, IV | hogy hó, eső be ne verjen.~Mihály sietett a kis lak felé.
270 4, IV | ablakán besütött a holdvilág. Mihály benézett: a szoba egészen
271 4, V | gyermekkel, így szólt Timárhoz:~– Mihály, én mondok neked valamit.
272 4, V | Nem kérdezek tőled semmit, Mihály. Nem kívánok tőled semmi
273 4, V | már megadta. Ugye igaz ez, Mihály?~Mihály lecsüggeszté fejét.
274 4, V | megadta. Ugye igaz ez, Mihály?~Mihály lecsüggeszté fejét. Ez volt
275 4, V | kofa gyümölcsért. Akkor már Mihály és Noémi nem eresztették
276 4, V | nagyon beteg – meggyónni.~Mihály mélyen elgondolkozott azon,
277 4, V | az, nagyságos Levetinczy Mihály, királyi tanácsos úr!”~Az
278 5, I | tél abban a hazában, ahol Mihály lakik. A sziget körül ritkán
279 5, I | más jelenséget is látott Mihály, Athalie arcát.~E nő szemeiben
280 5, I | Megdöbbenve húzódott hátra Mihály e megigéző tekintet elől.~–
281 5, I | Mit? – suttogá hevesen Mihály, betéve az ajtót, s kerekre
282 5, I | az ön életéért, mint én!~Mihály összeráncolta e szóra homlokát,
283 5, I | gúnyosan nevetett. Hiszen Mihály volt az ő foglya.~– Sokat. –
284 5, I | hárman; én is, ő is, ön is!~Mihály ereiben forrni kezdett a
285 5, I | egy emlék.~– Jó – monda Mihály, nyugalmat erőtetve. – Ebben
286 5, I | azzal indulni készült.~De Mihály utánaszökött, és megfogta
287 5, I | juthat ez úton? – kérdé Mihály valami leküzdhetlen borzadállyal.~
288 5, I | szenvedélyesen szorítá meg Mihály kezét, kárhozatos dühvel
289 5, II | e tárgyban.~Ismét Timéa!~Mihály egymás után bontogatta fel
290 5, II | nagyság, erény.~Lehetetlen az!~Mihály érezte azt, mert mélyen
291 5, II | Azért, hogy Levetinczy Timár Mihály úr ne legyen háborítva a
292 5, III | nap ismét le nem áldozik.~Mihály kedélyére különösen hatott
293 5, III | eszik, királyhúst eszik.~Mihály megdicsérte az ötletet,
294 5, III | haza, Galambos – küldé őt Mihály. – El lehet fáradva.~– De
295 5, III | több tüzet! – monda neki Mihály. – Majd kivigyázok én, éjjel
296 5, IV | ember”, Levetinczy Timár Mihály, kedves cimborám! – szólt
297 5, IV | Csorbadzsi kincseit nem Timár Mihály, hanem az én apám kaparinthatja
298 5, IV | miért? Azért, mert Timár Mihály nemcsak azokat a kincseket
299 5, IV | egy kis porontyot. Ej ej, Mihály barátom, ki nézné ki belőled
300 5, IV | Abban a percben Timár Mihály egy ülő helyéből, mint a
301 5, V | önmagát védelmezze. – Timár Mihály „most már” az igaz arany
302 5, VI | akit ő szeret?~Hát ki lehet Mihály? Lehet-e ő más, mint aminek
303 5, VI | miért nem tett vele úgy Mihály inkább, ahogy Noémi mondá: „
304 5, VI | viseli mellkendője alatt Mihály asztali kését, s a kés ki
305 5, VI | percben egymás ölében vannak.~Mihály, Noémi, Dódi.~Almira odavánszorog
306 5, VI | könyörög a kis Dódi.~Mihály odaszorítja mindkettőt szívéhez,
307 5, VII | kilétére.~Ez a Levetinczy Timár Mihály földi maradványa, ki amaz
308 5, VII | vitézlett. Levetinczy. Timár. Mihály. úr. kir. tanácsos. több.
309 5, IX | Másfél év tölt már bele, hogy Mihály otthon volt a senki szigetén.
310 5, IX | írásomat? – kérdé bámulva Mihály.~– Először is a Dódi elé
311 5, IX | nyírfából tákolt lócára, kezét Mihály karjába akasztva.~A telehold
312 5, IX | ismerős jó barát.~És azután Mihály elmondott mindent Noéminek,
313 5, IX | És azután elmondta neki Mihály, miket kellett szenvednie
314 5, IX | egészen megvirradt, midőn Mihály elvégzé élte történetének
315 5, IX | minden adósságomat! – monda Mihály. – Timéa megkapta birtokomat,
316 5, IX | egyenlítve minden.~Noémi karját Mihály karjába öltve, bevitte őt
317 5, IX | Minden ki van már fizetve, Mihály!…~Egyik angyal a sírod fölött,
318 5, IX | mondá Noémi – férjének:~– Mihály! te eggyel mégis adós maradtál
319 5, IX | elég az?~– Mire gondolsz?~– Mihály! Te nem ismersz minket.
320 5, IX | hogy Timéa boldog legyen.~Mihály megcsókolta Noémi homlokát.~–
321 5, X | hóban esett az. Mikor már Mihály úr régen távol volt.~És
322 5, X | összeget fogja adni, amit Mihály kínált neki, s amit az akkor
323 5, X | megmondta. Ennyit szánt neki Mihály is. Ő meg akarja alapítani
324 5, XII | ember volt Levetinczy Timár Mihály. Másnap, ahogy ezt a titkot
325 5, XII | akkor Levetinczy Timár Mihály nem halhatott meg másnap.
326 5, XII | Akkor Levetinczy Timár Mihály él, és te várhatod első
|