Part, Chapter
1 2, I | szobába. Nézd, csak nézd, te Athalie, miket hozott a Timár!~Mihály
2 2, I | fejével s dacoló keblével.~Ez Athalie kisasszony.~A férfi pedig
3 2, I | felállt a leány láttára, még Athalie is.~De hát ki ez?~Timár
4 2, I | engedelmességgel közelített Athalie felé, és figyelmesen tekinte
5 2, I | ennek az új testvérnek? Athalie még magasabbra látszott
6 2, I | ellenszenves szarvasbőrt a kezén. Athalie engedé azt, szemei egyet
7 2, I | tartozik. Haha! No ne haragudj, Athalie. Hisz tudja már az egész
8 2, I | benne? – kiálta ingerülten Athalie.~– No, nem te vagy benne;
9 2, I | számára messze földről hozott.~Athalie felnyitá a dobozt, s azt
10 2, I | kisasszonynak neveljenek, mint Athalie. Zófia asszony azt véleményezte,
11 2, I | mellé, de a saját ruháit meg Athalie finom fehér hímzéseit ő
12 2, I | öltönyöket, amiket nem akar már Athalie viselni, Timéa fogja megkapni.~
13 2, I | elégedve azzal, hogy vacsoránál Athalie mellé lehetett ülnie, s
14 2, I | Hogy ott feledte tekintetét Athalie rózsás arcán, ragyogó szemein!~
15 2, I | Szavait még nem értheté, mert Athalie nem beszélt semmiféle görögöt;
16 2, I | átmentek a szalonba, ott Athalie leült zongorázni. Timéa
17 2, I | ujjaira.~Azután megmutatá neki Athalie az arcképet, melyet a főhadnagy
18 2, I | mondott a megholt után.~Athalie aztán aludni ment, Timéa
19 2, I | vitte előtte a gyertyát. Athalie leült pipereasztala elé,
20 2, I | szép arc szomorú.~Kivette Athalie fésűjét a hajából, s hajfonadékait
21 2, I | saját arca oly közel jutott Athalie arcához, hogy annak meg
22 2, I | halavány, oly szelíd. És mégis Athalie bosszúsan ugrott fel székéből,
23 2, I | Timéa szépen felszedte Athalie leszórt öltönydarabjait,
24 2, I | hogy lehúzza a harisnyáit.~Athalie engedte azt tenni.~És mikor
25 2, I | megcsókolta ezt a szép lábat.~… És Athalie engedte azt tenni.~
26 2, II | hogy te régen el is vetted Athalie kisasszonyt, amíg én odajártam! –
27 2, II | egész kedve hozzá.~– Óh! Athalie kisasszonynak van, arról
28 2, II | hogy ő nagyon jól áll. S Athalie igen szép és művelt hölgy.~–
29 2, IV | az adóssága. Amire aztán Athalie kisasszony azt felelte,
30 2, V | mérnöktisztnek egész nap Athalie kisasszonnyal lehetett foglalkozni.~
31 2, V | asszony, hogy alighanem Athalie szép szemeiért jár oda.
32 2, V | kapitány régi vőlegénye Athalie kisasszonynak, s ahogy mindennap
33 2, V | menyasszonyát elhódítaná a kezéről.~Athalie lenézi Timárt, apjának hajdani
34 2, V | igen szívesen fogadják; Athalie kisasszony zongorához ül
35 2, V | aztán Timár nem hallja, hogy Athalie kisasszony miről beszél,
36 2, V | legkomolyabb viták alkalmával.)~Athalie jól járt Timéával nagyon.
37 2, V | egész tréfa tárgya rá nézve.~Athalie odaadja neki viselni saját
38 2, V | neki. Úgy megörült, mikor Athalie felöltözteté divatból kiment
39 2, V | gúnyt is komolyan vette.~És Athalie különösen szerette gúny
40 2, V | a kacagás közül magasan Athalie gyönyörű csengő hangja.~
41 2, V | Még most sem ismered meg Athalie kanalát? Hát ebből a cukorsüteményből
42 2, V | mert neked nincs béred.~Athalie kisasszony aztán védelmére
43 2, V | csak az bosszant – mondá Athalie –, hogy mindenre olyan érzéketlen
44 2, V | nem az! – szólt fitymálva Athalie. – Az betegség jele. Ilyen
45 2, V | és nyers pörkölt kávét.~Athalie Timárhoz beszélt, de szemeivel
46 2, V | Timéa ismét bejön az ajtón. Athalie észrevette azt.~És Timár
47 2, V | sárkánykígyóvá akart lenni rögtön; de Athalie bevágta az útját: „Most
48 2, V | tekintete nem kerülé ki sem Athalie, sem Timár figyelmét.~–
49 2, V | Ugyan, kapitány úr – súgá Athalie vőlegényének –, csináljon
50 2, V | szépek és fehérek-e azok?~Athalie alig tudta visszafojtani
51 2, V | sebesebben dobogjon. Azért Athalie bizonyos lehet felőle, hogy
52 2, V | vele.~Egyszer azt mondá Athalie Timéának, mikor aludni akart
53 2, V | elbújt, hogy ne lássa senki.~Athalie aztán sokáig gyönyörködött
54 2, V | Az arcanum jól hatott.~Athalie az egész háznépet beavatta
55 2, V | Ez keresztyén tréfa volt.~Athalie azt mondá Timéának:~– No
56 2, V | keresztelve.~– No lássák! – monda Athalie, olyankor, mikor Timár is
57 2, V | ez a gazdag Levetinczy úr Athalie miatt jár a házhoz. És azt
58 2, V | Hát aztán odaadták neki Athalie menyasszonyruháját, hogy
59 2, V | esküvőjének napja volt, de Athalie kisasszonnyal.~Hanem annak
60 2, V | ásatni; itt az a kérdés, hogy Athalie férjhez menjen.~És a csere
61 2, V | nem volt más, mint Timéa. Athalie és vőlegénye a mellékszobában
62 2, VI | állt ez az ügy három nappal Athalie menyegzőjének határnapja
63 2, VII | menyegzőig.~Vasárnap délután Athalie kisasszony elment sorba
64 2, VII | Hogy meg fog haragudni Athalie, ha hazajön, és meglátja.~–
65 2, VII | azt a jelenetet.~ ~Athalie csak elbámult, mikor hazaérkezett,
66 2, VII | mindjárt, amit mondok?~– Nem!~Athalie elbámult e szokatlan makacsságon.
67 2, VII | ugye, hogy majd kikapsz, ha Athalie megjön?~Timéa pedig odanézett
68 2, VII | megjön?~Timéa pedig odanézett Athalie szikrázó szemeibe, s még
69 2, VII | Nem!~– Miért nem? – kiálta Athalie (most már az anyjához hasonlított
70 2, VII | Ki mondta azt neked?~– Ő…~Athalie két kezének minden ujja
71 2, VII | vacsorára. Az asztalnál Athalie szokatlan nyájassággal halmozta
72 2, VII | Igaz! – erősíté a kapitány.~Athalie mosolygott.~Most már nem
73 2, VII | menyegzőig.~E két nap alatt Athalie csupa figyelem és gyöngédség
74 2, VII | menyasszonyi köntösödet! – monda Athalie kegyetlen mosolygással.~
75 2, VII | hogy el ne nevesse magát.~Athalie pedig kegyetlen színleléssel
76 2, VII | meglátszottak márványfehér arcán.~Athalie előhozta a menyasszonykoszorút
77 2, VII | én próbálom fel – szólt Athalie –, hát énrám hogyan illenék?~
78 2, VII | menyegzőt megelőzte, azt mondá Athalie Timéának:~– A mai napon
79 2, VII | is, s nem bírt elaludni. Athalie hallá, mikor aludni ment,
80 2, VII | ki elöl született!”~És Athalie elég szívtelen volt magában
81 2, VII | ez volt a menyegző napja!~Athalie azt parancsolá a cselédeknek,
82 2, VII | hamarább, mint mikor már Athalie készen lesz a menyasszonyi
83 2, VII | pedig jó időt vett igénybe. Athalie ma szépsége egész hadfelszerelésével
84 2, VII | visszafojtani jókedvüket.~Athalie pedig tündérnői fölénnyel
85 2, VII | tudta annak, amit most érez.~Athalie érzett olyasmit, hogy nem
86 2, VII | aranynyíllal kellett azt odatűzni Athalie kontyán keresztül.~Timéának
87 2, VII | kiáltott izgatott kedéllyel Athalie, s hirtelenkedő kézzel ráütött
88 2, VII | és a szerencsétlenséget.~Athalie heveskedését lázas izgatottságával
89 2, VII | nagy patrónus tiszteletére. Athalie keble liheg az ingerültségtől,
90 2, VII | nyugtalanul tódulnak kifelé.~Athalie szobájából is kisietnek
91 2, VII | jön vissza hírt mondani.~Athalie sikoltozni hallja Zófia
92 2, VII | meg ön, mi baj van? – szól Athalie vőlegényének.~A kapitány
93 2, VII | Timéáé.~És Timéa, midőn Athalie fejét ölében tartja, azt
94 2, VIII| a gazdag egyenlővé lesz. Athalie és Timéa egyforma ruhát
95 2, VIII| amerre látnak, és a szép Athalie nézhet fel az égre, és kérdezheti,
96 2, VIII| hová is hajtsa le a fejét Athalie?~Egy bukott csalónak az
97 2, VIII| olaszországi útjában szerezte Athalie, bizarr szeszélyből. E kincs
98 2, VIII| szerető elhagyá menyasszonyát.~Athalie ágyából fölkelve, nézegeté
99 2, VIII| gyűrű még rosszabbakat.~Athalie elkezdi öltönyeit fölszedni.
100 2, VIII| Az alvókat nem költi fel Athalie, hanem felöltözik egyedül.~
101 2, VIII| Mindegy, akárhány az óra, Athalie megkeresi a kapukulcsot,
102 2, VIII| főőrhelyen: több nincs.~Athalie az „Anglia” felé siet. Az
103 2, VIII| lebujokból kiverték őket. Athalie bizonyosan fog ilyen némberekkel
104 2, VIII| oltalmában haladt végig Athalie. Siettében megbotlott valamiben.
105 2, VIII| volt a kapitány lakása.~Athalie megragadta az oroszlánfejű
106 2, VIII| Itthon a kapitány? – kérdé Athalie.~A fickó vigyorogva inte,
107 2, VIII| mikor már nem pipáznak.~Athalie sohasem látta még a kapitány
108 2, VIII| ablakon át tekintett be Athalie, mikor délutánonkint a Platzmusik
109 2, VIII| levetette, úgy dolgozott.~Athalie megállt az ajtóban, és lecsüggeszté
110 2, VIII| Mit tesz ön? Hogy jön ide?~Athalie nem tudott szólni; hanem
111 2, VIII| Mit tesz ön, kisasszony?~Athalie letörlé könnyeit, s ragyogó
112 2, VIII| szabad.~– Tudom – szólt Athalie –, nem is arra akartam önt
113 2, VIII| miatt dacoltam az anyámmal.~Athalie keble lázasan lihegett;
114 2, VIII| kicirkalmozta, hogy mit feleljen.~– Athalie kisasszony, én egy őszinte
115 2, VIII| vagyok.~Ezt nem kérdezte tőle Athalie.~– Becsületes, lovagias
116 2, VIII| arca mutatott e percben, Athalie azt olvasá ki, amit nem
117 2, VIII| nősül meg.~Ezt olvasá ki Athalie egykori vőlegénye hideg
118 2, VIII| nem teheti azt! – szólt Athalie keserűen. – Ha valaki meglátna
119 2, VIII| nyolc órakor ott leszek.~Athalie magára burkolta fekete köpenyét,
120 2, VIII| amint házuk ajtajához ért Athalie, ott az a gondolat zsibbasztá
121 2, VIII| Csakhogy az nem alszik ott.~Athalie akkor tért magához, mikor
122 2, VIII| másodszor! ki ád többet érte?”~Athalie felvette gyászruháját, csak
123 2, VIII| még nyolc óra? – kérdezé Athalie. A konyhaóra még járt.~–
124 2, VIII| bennünket ilyenkor?~Akkor aztán Athalie leült a konyhapadra. Ugyanarra
125 2, VIII| konyhaasztalon a két úrnő számára.~Athalie rá sem hallgatott a kínálásra,
126 2, VIII| megitta a maga csésze kávéját.~Athalie pedig a belgrádi útra gondolt
127 2, VIII| nemei nem következtek be, s Athalie sem volt megszólalásra bírható,
128 2, VIII| ezen való elbúsulását csak Athalie fölötti keserve múlta fölül.~–
129 2, VIII| Eredj, hagyj békét! – szólt Athalie, lerázva a nyakáról sopánkodó
130 2, VIII| minden ütésénél felrezzent Athalie, s aztán ismét tenyerébe
131 2, VIII| mindnyájunkat, amíg itt vagyunk.~Athalie pedig csak ott ült a falócán,
132 2, VIII| előtt, s az ajtónál megállt.~Athalie a csalódás és a gyűlölet
133 2, VIII| tied; adom mind a kettőt Athalie kisasszonynak!” S nőül venné
134 2, VIII| asszony örömkitörésein.~Hanem Athalie elrontotta valamennyinek
135 3, I | látogatni jött, menyasszonyát Athalie társaságában lelte. Athalie
136 3, I | Athalie társaságában lelte. Athalie rendesen ürügyet talált,
137 3, I | rendezésére ő ügyeljen fel. Athalie pedig otthon maradt, egyedül,
138 3, II | házban együtt lakott Timéával Athalie.~Athalie, az ő becsületének
139 3, II | lakott Timéával Athalie.~Athalie, az ő becsületének nem védangyala,
140 3, II | az Isten sem ítéli meg.~Athalie pedig hallgat.~Athalie valódi
141 3, II | Athalie pedig hallgat.~Athalie valódi házi ördöge volt
142 3, II | úrhölgyet tartja a háznál. Athalie csak azért is azt akarta
143 3, II | őt a konyhából előidézni.~Athalie minden piperéhez és öltözékhez
144 3, II | alázatosságot tüntetett Timéa előtt Athalie, amilyenről tudta, hogy
145 3, II | pedig aztán magára maradt Athalie, mikor letehette a magát
146 3, II | hangját hallá a háznál, akinek Athalie mindennap meg merte mutatni,
147 3, II | foltokat karjain, amik a szép Athalie kezének nyomai. Mikor Athalie
148 3, II | Athalie kezének nyomai. Mikor Athalie elfojtott dühével estenden
149 3, II | aztán, mikor a napot bevégzé Athalie nyílt hízelkedéssel, titkos
150 3, II | látszólagos, szerződéses csókot, Athalie is jelen volt.~Athalie mosolygott.~
151 3, II | Athalie is jelen volt.~Athalie mosolygott.~Más talán észre
152 3, II | Timéa hálószobáján túl volt Athalie és Zófia asszonyé. Mihály
153 3, II | Athalie-t látta maga előtt.~Athalie fel volt öltözve, s egy
154 3, II | megtalálta? – kérdé gúnyosan Athalie, s aztán meggyújtá a viasztekercset,
155 3, II | azzal a gúnymosollyal, mely Athalie ajkain koronkint elvonaglott.~–
156 3, II | Parancsol ön valamit? – kérdezé Athalie, felfogva a rászögezett
157 3, II | Timéáról beszéljek? – súgá Athalie, közelebb hajolva hozzá,
158 3, II | hálószoba ajtaja felnyílt, Athalie még egyszer visszatekintett
159 3, VI | éjjel titokban hazatért, s Athalie szavai úgy megzavarták agyát.
160 3, VIII| másik ajtón pedig belépett Athalie.~Ezé volt a harmadik teríték.~
161 3, VIII| volt a harmadik teríték.~Athalie arcán eltitkolhatlan harag
162 3, VIII| hogy hol jár!~– Kérlek, Athalie! – csitítá őt Timéa.~– Hiszen
163 3, VIII| nőknek való mulatság!~– Athalie! – szólt szigorúan Timéa.~
164 3, VIII| villásreggelinek vége legyen. Athalie nem szólt többet; de valahányszor
165 3, VIII| fukar a bókokban Timéa és Athalie iránt, emiatt az élces tiszttartó
166 3, VIII| már, ha elmennek! – súgá Athalie Timárnak. – Timéának esténkint
167 3, VIII| elkezdett hevesen zokogni.~Athalie belépett a mellékszobából
168 3, VIII| Ezeregyéjszakai tündérajándék volt az.~Athalie az irigységtől sápadtan
169 4, I | figyelemmel; hanem őt is.~Athalie előtt nem maradhat észrevétlen
170 4, I | titkának kell lenni. És Athalie nem tűrheti azt, hogy valaki
171 4, I | érzett minden tagjában. Athalie szemei oda voltak szegődve
172 4, I | maga, János barátom! Kérem Athalie, adjon Fabula úrnak feketekávét.~–
173 4, I | és bámulatot tanúsíták; Athalie arca a bosszús elízetlenedést
174 4, I | valószínűvé tenni, hogy még Athalie is higgyen benne.~Senkit
175 4, I | ád?~Hogy jöhetett volna Athalie arra a vakmerő gondolatra,
176 4, I | boldog.~Mit adott volna érte Athalie, ha ezt a titkot tudhatta
177 4, I | szerelmét, mint a nő gyémántjai?~Athalie elmerengett rajta.~Vajon
178 4, I | s mégis boldogok lenni?~Athalie még folyvást Timéára gyanakodott,
179 4, II | pedig megírta Athalie-nak, Athalie meg elbeszélte Timéának,
180 4, II | esztergályozni kezd.~Csak Athalie hallgatott. Ő kereste a
181 4, II | társaságokban tréfás, jókedvű; és Athalie irányában egész a jószívűségig
182 4, II | mintha nem fájna neki többé Athalie gúnymosolygása. Még azt
183 4, II | De hisz ez képtelenség! Athalie magáról tudja azt. Hiszen
184 4, II | akit gyűlöl. Timéát csak Athalie érti.~És ha ezt érti, akkor
185 4, II | hogy azt üresen hozza haza. Athalie iránt is bőkezű volt. A
186 4, II | vendégkönyvbe mint unokatestvér volt Athalie bejegyezve, s neki is naponkint
187 4, IV | Alig ismerhetett rá.~Még Athalie is megijedt. Volt oka rá.~–
188 4, IV | nem hozta őket közelebb.~Athalie odasúgott Mihály fülébe:~–
189 4, IV | tekintettel találkozott Athalie is.~Gyakran, midőn szemközt
190 4, IV | asztalnál, Timár szemei folyvást Athalie arcára és termetére voltak
191 4, IV | éhszomjat a női bájak iránt.~S Athalie rendkívüli szépség volt.
192 4, IV | nem tudtak válni, úgyhogy Athalie nyugtalanítva érezé magát
193 4, IV | Ez a vágya volt, mikor Athalie bacchánsnői szép termetére
194 4, V | Timéa huszonegy esztendős; Athalie huszonötben jár; Teréza
195 5 | Athalie~
196 5, I | jelenséget is látott Mihály, Athalie arcát.~E nő szemeiben valami
197 5, I | lidércfénye volt az.~Ha Athalie tudna valamit!~Ebédnél ismét
198 5, I | megdöbbenve hátrált vissza: Athalie állt előtte.~Ugyanaz a kárörvendő
199 5, I | tekintet elől.~– Mit akar ön, Athalie? – kérdé tőle zavarodottan.~–
200 5, I | felnyílt szemekkel tekintve Athalie arcába.~– Hogy mit akar
201 5, I | összeráncolta e szóra homlokát, s Athalie talán olvasni tudott e homlokredőkből.~–
202 5, I | akarná tartani Athalie-t.~Athalie gúnyosan nevetett. Hiszen
203 5, I | Zófi asszony az én anyám.~Athalie megtörülte az ajkát a szó
204 5, I | általjönni?~– Ne kínozzon, Athalie!~– Nem vette ön észre a
205 5, I | kívánom – szólt vállvonva Athalie. – De adok önnek egy rossz
206 5, I | fel eliszonyodva Timár.~Athalie megvetően nézett végig rajta.~–
207 5, I | igaz. Ő nem hűtlen önhöz.~Athalie egyszerre oly alázatos arccal,
208 5, I | arcával hiszékenységét, midőn Athalie a szeme közé nevetett, s
209 5, I | Akkor hallgasson rám – monda Athalie, s olyan közel simult Mihályhoz,
210 5, I | szerelmesek.~Amit pedig Athalie suttogott Timárnak, ez volt:~–
211 5, I | leküzdhetlen borzadállyal.~Athalie büszkén mosolygott.~– Nem
212 5, I | ide nekem azt a kulcsot.~Athalie kivette zsebéből a titkos
213 5, I | hallgatott rá; arra figyelt, amit Athalie suttogott fülébe.~– Ha ön
214 5, I | elválasztá.~Úgy tett, ahogy Athalie tanácsolá. Otthon maradt
215 5, I | tenni, azon tusakodott.~Ha Athalie mérge szívéig hatott volna,
216 5, I | azt a zsebpisztolyt, amit Athalie ajánlott, készen ne tartsa
217 5, I | hallott? mit látott ön?~Athalie volt az.~Timár félretolta
218 5, I | levilágított a távozó őrnagynak. Athalie a rejtett fülke ajtaja mellé
219 5, V | szavakat beszélni. Éppen mint Athalie. Hogy illenék egymáshoz
220 5, VII | asszony, férfi, gyermek.~Athalie is ott van a kíséretben.~
221 5, VII | visszatérnek a sírboltlépcsőn, Athalie leveti magát a koporsót
222 5, VIII| benne. Tudja, major úr, az Athalie leányom mindig azt mondja,
223 5, VIII| Timéával maradnék. És ha Athalie lenne még egyszer valaha
224 5, VIII| Azzal bizony meglehetne Athalie nagyon jól; olyan szép háza
225 5, VIII| Bizonyos vagyok felőle, hogy Athalie rögtön hozzámenne csak bosszúból
226 5, VIII| ha Timéa szegénnyé lenne, Athalie pedig dúsgazdaggá, akkor
227 5, VIII| Timéával maradnék? Pedig ő Athalie anyja!~– Igaz. Én az anyja
228 5, IX | nem tudod, hogy ki az az Athalie; de én tudom. Most megsirattam
229 5, X | van nála?~– Egyedül van. Athalie kisasszony mamájával mai
230 5, X | Zsuzsánna-napra volt kitűzve.~Athalie is úgy látszott, hogy megnyugodott
231 5, X | magasztalta az őrnagyot, Athalie előtt pedig leszólta.~Mikor
232 5, X | előtt pedig leszólta.~Mikor Athalie elfogadta Fabula János uram
233 5, X | teljhatalmú parancsnoka.~Athalie engedte magát ilyen gyámoltalan
234 5, X | nagyon rumosan szeretett. Athalie maga készítette el azt a
235 5, X | jól, hogy mi lakik az én Athalie leányom szívében!”~…Hiszen
236 5, X | szolgálatkészségig vitte Athalie az alázatosságot. Nem árult
237 5, X | zongorázzék vele négykézre, mire Athalie naiv szégyenkedéssel mondá
238 5, X | kolbásztölteléket aprítják. Athalie a nagy átváltozás óta csak
239 5, X | Az ő szemei beleláttak Athalie lelkének sötétségeibe. –
240 5, X | Ő meg akarja alapítani Athalie szerencséjét. Azt hiszi,
241 5, X | fizetni! És hogyne hinné? Hisz Athalie maga mondott le önkényt
242 5, X | jelenetről semmit, amikor Athalie titokban látogatta meg elvált
243 5, X | furcsa levél ez! – mond Athalie, egyikét az érkezett leveleknek
244 5, X | oszlopos tükör, amelyben Athalie még egyszer körülnézte magát,
245 5, X | ön ahhoz nem ért. Majd Athalie lesz olyan jó.~Timéa egész
246 5, X | halaványságtól, ami e szónál Athalie arcán megjelent, s eszébe
247 5, X | valaha éppen így mondta Athalie Timéának: „Jer, tűzd fejemre
248 5, X | menyasszonyfátyolomat”. És talán Athalie sem gondolt akkor arra,
249 5, X | vérfagylaló méreg van szavaiban.~Athalie odalépett Timéához, hogy
250 5, X | jobbról-balról mindenféle hajtűkkel.~Athalie keze reszketett. Az egyik
251 5, X | villámot, mely e szónál Athalie arcát beviláglotta.~A pokoli
252 5, X | rám?~Már abban a percben Athalie ismét alázatos volt, mint
253 5, XI | lakodalom előestéje van ma!~Hát Athalie hol van?~Sem itt, sem ott.~
254 5, XI | és azt kérdezné: „hol van Athalie?”~Athalie egyedül van abban
255 5, XI | kérdezné: „hol van Athalie?”~Athalie egyedül van abban a teremben,
256 5, XI | a régiek közül emlékül; Athalie azon ült akkor, mikor a
257 5, XI | regálpapíron, Timéára elbámulva.~Athalie most is ezen a széken ül.~
258 5, XI | lomtárba vándorolt már, de Athalie most is ott látja maga előtt
259 5, XI | komor födélorma mögött.~Athalie itt a sötétben végigálmodja
260 5, XI | Megaláztatni azon ember előtt!~Athalie tagjai reszketnek a láztól!
261 5, XI | annyi ajtón keresztül.~De Athalie nem hallja azt a víg rikongatást;
262 5, XI | hallja azt a víg rikongatást; Athalie csak azt a suttogást hallja…~
263 5, XI | egy szelencét felnyisson Athalie, s az abból kiszedegetett
264 5, XI | vegyész csalhatlan arcanumai!~Athalie válogat közöttük.~Egyet
265 5, XI | pattant le a zongoráról.~Athalie úgy összerezzent, hogy mindent
266 5, XI | súgá a sárkány mögött Athalie.)~A vőlegény tovább megy
267 5, XI | szokott lenni?~– De igen, Athalie néném alszik ott Zófi mamával.~–
268 5, XI | mondta ezt az ima alatt…~Athalie a pokol dühét érezte szívében.~
269 5, XI | előszobába kijött, már akkor Athalie is ott volt.~A hálószobából
270 5, XI | előkóstolásában voltak éppen.~Athalie fogta az előszoba asztalán
271 5, XI | szép ezüst tallért nyomott Athalie markába.~Csak akkor riadt
272 5, XI | kérem, sértő ajándékomat.~Athalie gúnyos bókolással húzódott
273 5, XI | kívánság, nyílt az ajtó, s jött Athalie kisasszony, kezében egy
274 5, XI | rivall a cselédsereg.~Athalie mosolyogva helyezi le az
275 5, XI | drága sültek közé, azzal Athalie után sietett.~Mikor közös
276 5, XI | hálószobájukba érkezett, Athalie már feküdt. Az ágyfüggönyök
277 5, XI | magáét.~S azt álmodja, hogy Athalie mezítláb, egy hálóingben
278 5, XI | álmában Zófi asszony; de Athalie erővel odaérteti ajkaihoz
279 5, XI | fenyegető szép szemeivel.~– Athalie, ébren vagy? – szól nyugtalankodva.~
280 5, XI | Fölkel remegve, s odamegy Athalie ágyához. Az ágy üres.~Nem
281 5, XI | ágyat. Nincs ott senki.~– Athalie, Athalie, hol vagy? – suttogja
282 5, XI | Nincs ott senki.~– Athalie, Athalie, hol vagy? – suttogja félelmesen.~
283 5, XI | utcán semmi nesz.~Hol van Athalie?~ ~Athalie ott van
284 5, XI | Hol van Athalie?~ ~Athalie ott van a leskelődés rejtekében.~
285 5, XI | alá. Azzal szokott aludni.~Athalie látja ezt mind!~Azután eloltja
286 5, XI | eloltja Timéa a gyertyát, s Athalie nem lát többé semmit.~Csak
287 5, XI | ki soha sincs megölve!). Athalie kilép rejtekéből. Mezítláb
288 5, XI | jól kell kimérve lenni…~Athalie odatartja közel hozzá a
289 5, XI | gondolatok láncán.~Ez itt Athalie. A másik szobában Athalie
290 5, XI | Athalie. A másik szobában Athalie anyja. Bosszú, szerelemféltés,
291 5, XI | asszony hangja az.~E kiáltásra Athalie tagjait tompa zsibbadás
292 5, XI | utcán.~– Gyilkos! Gyilkos!~Athalie ijedten ereszti el a kardot
293 5, XI | Ki tette ezt?~– Hol van Athalie? – kérdi az őrnagy Zófi
294 5, XI | városkapitány felnyitja az Athalie hálószobájához vezető ajtót,
295 5, XI | őket. Hisz ő tudja, hogy Athalie ágya üres.~Athalie ott fekszik
296 5, XI | hogy Athalie ágya üres.~Athalie ott fekszik az ágyán – és
297 5, XI | odalép, az is megtapintja Athalie üterét.~Nyugodtan ver az.~„
298 5, XI | egészen hideg az és nyugodt.~Athalie érzi, hogy most kezét az
299 5, XI | görcsösen rándulnak össze Athalie ujjai, s az őrnagy úgy érzi,
300 5, XII | minden el volt téve kéz alul. Athalie azt állítá, hogy ő maga
301 5, XII | mint a kapott sebek.~Retteg Athalie sorsa miatt.~E rémeset óta
302 5, XII | a gyilkosság tanújeleit, Athalie véres öltönyeit.~Timéa iszonyodva
303 5, XII | mérgekkel tölt szelencét s Athalie naplóját, a szörnyű önvallomásokat,
304 5, XII | álljon még egyszer.~Óh, Athalie nem retteg e pillanattól!
305 5, XII | szívébe szúrni még egyszer!~Athalie egész gyászban jelen meg
306 5, XII | vonásain, mikor belép Timéa, és Athalie látja ezt az arcot, szoborfehéren,
307 5, XII | összeforrt hege éktelenít. Ez is Athalie menyegzői ajándéka.~És Timéa
308 5, XII | suttogja fogait összeszorítva Athalie. (Hiszen test testhez érve
309 5, XII | hallgassa meg, Brazovics Athalie kisasszony, mi van ebben
310 5, XII | az elnök; az alatt vannak Athalie vádolói: a véres hálóöltöny,
311 5, XII | méregszelence, a napló.~Athalie felsikolt erre, mint egy
312 5, XIII| változtatta e büntetést.~Athalie még most is él.~Csaknem
|