Part, Chapter
1 1, II | sűrű körszakállt.~Ez az úr Trikalisz Euthym név alatt
2 1, II | hangját.~– Hahooó! Biztos úr! Mi jön ott ránk szemközt?~
3 1, VII | A fent címzett négylábú úr még azonfelül egyike volt
4 1, VIII| tetszik, mintha e másik úr…~– Csak görögül ért! – vágott
5 1, VIII| asszonyának azt mondá:~– Az utas úr és kisasszonya el vannak
6 1, IX | nem vagyok most hatalmas úr?” – gondolá magában.~– Ez
7 1, IX | Timártól, hogy hát az a másik úr hová lett, aki az este érkezett
8 1, XIII| Tartsunk rendet, kapitány úr. A pleszkováciak négy őrt
9 1, XIII| ezt jól adta ön, biztos úr! Ezt jól csinálta ön ki!
10 1, XIII| Arany ember ön, biztos úr! Énnek a kisasszonynak megmentette
11 1, XIV | szekrénykéért.~– No, biztos úr – kiálta a kormányos, mikor
12 2, I | emelte föl magához Athanáz úr: hajlamházasság volt. Nem
13 2, I | is ismeri Timár. Kacsuka úr, főhadnagy a fortificatiónál
14 2, I | sötétből.~Amint Kacsuka úr hátratekinte rá a rajztáblája
15 2, I | jobban kipittyeszté. Kacsuka úr egészen el volt veszve Timéa
16 2, I | Segített rajta Brazovics úr.~Nagy robajjal törte magát
17 2, I | maga alul a széket Athanáz úr, mikor az inas azzal a jelentéssel
18 2, I | most érkezett meg Timár úr egy szép kisasszonnyal meg
19 2, I | rikkantott fel Athanáz úr, s azzal rohant haza, egypár
20 2, I | feldöntve székestül. Brazovics úr kövér, túlhízott ember volt,
21 2, I | kimenetele kétes. Hanem Brazovics úr fülei szüntelen be vannak
22 2, I | vászonkendővel.~Brazovics úr sietségtől lihegve tört
23 2, I | semmit! – monda Brazovics úr. – Az előtt beszélhetsz.
24 2, I | família vagyunk. A főhadnagy úr is a családunkhoz tartozik.
25 2, I | teremtés!~Azzal Brazovics úr hirtelen átnyalábolta Timéát,
26 2, I | ezt a parancsot, Brazovics úr pedig leveté magát egy karszékbe,
27 2, I | már baj! – szólt Brazovics úr, s igyekezett gömbölyű arcát
28 2, I | elérzékenyült Brazovics úr, mindkét kezével megfogta
29 2, I | Micsoda? – kiálta Brazovics úr, s eltolta térdei közül
30 2, I | Timéát magától Brazovics úr, s dühösen ugrott fel a
31 2, I | szobám!” – „Itt én vagyok az úr!” – „De én vagyok az asszony!”~
32 2, I | Timárra nézve, hogy Brazovics úr, most dühében, csak azért,
33 2, I | megmutassa, mennyire ő az úr a háznál, fogta a kalamust,
34 2, I | megszólalt ő is:~– Akarja-e az úr átvenni a készpénzt, ami
35 2, I | Ettől megijedt Brazovics úr.) No ha akarja, hát jöjjön
36 2, I | gorombaságra egyszerre elnémult az úr is, meg az asszonyság is.
37 2, I | Nemsokára visszajött Brazovics úr, s négyen voltak a szobában.~
38 2, I | voltak a szobában.~Brazovics úr Zófia asszonnyal valami
39 2, I | kisasszonynak. De Brazovics úr ebbe nem egyezett, mert
40 2, I | láttál ilyet?~Brazovics úr felelt rá:~– Már hogy látott
41 2, I | háládatosan csókolá meg Brazovics úr kezét. Azt hitte, valami
42 2, II | adtak a kezembe.~Kacsuka úr átolvasta a levelet, s aztán
43 2, II | kapun benyitott.~Kacsuka úr várt reá, a privatdiener
44 2, II | hozott. Aztán Brazovics úr gazdagságával nincsen az
45 2, II | láthatott volna Kacsuka úr Timár szívébe; majd megtudta
46 2, II | fedezni hihessem.~Kacsuka úr nevette azt a dolgot.~–
47 2, III | Timárnak:~„Gazdag vagy! Úr vagy!”~Hanem amint egészen
48 2, IV | hitele.~Hanem Brazovics úr egy dologban mégis hitetlen
49 2, IV | hogy nyerhetett?~Brazovics úr azóta, hogy Timár felkapott,
50 2, IV | Timár felkapott, s önálló úr lett, kereste hajdani hajóbiztosa
51 2, IV | mert ez most már gazdag úr, nem megvetendő parti; többet
52 2, IV | feltolakodni?~Brazovics úr aztán vacsora végén, mikor
53 2, IV | poharazgatni. Brazovics úr virtuóz volt az ivásban,
54 2, IV | válaszolt:~– Hát tudja az úr…~– Tegezz már, ha mondom,
55 2, IV | zsebeire, amikben annyi nagy úr elfér.~Brazovics úr szemei
56 2, IV | nagy úr elfér.~Brazovics úr szemei különös módon szikráztak.
57 2, IV | ágyába, s rögtön elaludt a jó úr.~Timár pedig, amint Brazovics
58 2, IV | felhívatták a várba, s ott egy úr, aki magát Oberstfinanzgeheimrathnak
59 2, IV | szabadon bocsáták, Kacsuka úr volt a legelső, aki sietett
60 2, IV | is azt mondta. Brazovics úr szörnyen sopánkodott azon
61 2, IV | Bebocsáttatá.~A miniszter úr simára borotvált arcú, magas
62 2, IV | volt:~– Miért nem köt az úr kardot, mikor audienciára
63 2, IV | elővette az excellenciás úr a frakkszárny alul, hogy
64 2, IV | szükséges rám nézve.~A kegyelmes úr ismét eldugta a kezét a
65 2, IV | hum! – hápogott a magas úr, s nagyon összeráncolta
66 2, IV | licitálják őket. Én excellenciás úr vagyok, de nem vagyok képes
67 2, IV | megtéríteni.~A kegyelmes úr kettőt peccentett két ujjával
68 2, IV | van! – monda a kegyelmes úr. – Ön derék ember, azt látom;
69 2, IV | nem tudhatá a kegyelmes úr. Ezt csak akkor tudta meg,
70 2, IV | kegyragyogású arccal a magas úr.~Timár a predikátummal együtt
71 2, IV | szólt az excellenciás úr, midőn az is megvolt –,
72 2, IV | nagyobb volt tehát a magas úr bámulata, midőn Levetinczy
73 2, IV | Jó, jó – monda a magas úr –; csakhogy az érdemrenddel
74 2, IV | folyamodnia.~– A főtisztelendő úr fölöttébb szerény ember,
75 2, IV | fogadá őt a főtisztelendő úr, ki oly nagy barátja és
76 2, IV | levelét.~A főtisztelendő úr, mikor azt a levelet elolvasá,
77 2, IV | Ez volt a főtisztelendő úr legmagasabb vágya. Feltűzhetni
78 2, IV | milyen ember a miniszter úr? Magas? Alacsony? Nyájas?
79 2, V | V. LEÁNYTRÉFA~Brazovics úr ebéd után a feketekávéját
80 2, V | árasztva maga körül.~Kacsuka úr Athalie-val sugdosott egy
81 2, V | stafírungot készítik.)~Kacsuka úr most már csaknem ott lakott
82 2, V | inkább roskadoztak Kacsuka úr saját várának erődítményei.
83 2, V | az utolsó csapás: Kacsuka úr megkapta a kapitányi előléptetést.
84 2, V | gazdag leányt.~Brazovics úr pedig napról napra mérgesebb
85 2, V | békát, így ni!~Brazovics úr világos célzással tekintett
86 2, V | biz az; de amit Brazovics úr beszédéből megértett, az
87 2, V | itt a városban Brazovics úr gazdagságán aligha nagy
88 2, V | szólt végre Brazovics úr, fölkelve kávéja mellől,
89 2, V | mindenki.~Amint aztán Brazovics úr házának szűk csigalépcsőjén
90 2, V | hosszú pálcakard.~Athanáz úr, amint Timárt megpillantja,
91 2, V | kívánok, tekintetes Levetinczy úr!”~Mire Timár azzal viszonz,
92 2, V | nevet kedélyesen Athanáz úr, mint a tréfás csínyen kapott
93 2, V | Mert nem kell ám Athanáz úr fenyegetéseit komolyan venni.
94 2, V | éppen nem.~Tudja azt Athanáz úr nagyon jól, hogy Mihály
95 2, V | szemeiért jár oda. Ez Kacsuka úr dolga. Ha Kacsuka úr nem
96 2, V | Kacsuka úr dolga. Ha Kacsuka úr nem spékeli fel Timárt,
97 2, V | és látogatói.~Brazovics úr sejtette azt, sőt összeköttetéseinél
98 2, V | volna neki, ha Brazovics úr beleveszne, s kitiltaná
99 2, V | akarom mondani Levetinczy úr megmentett a számára, kivette
100 2, V | Kacsuka úrra nézett. Kacsuka úr pedig egy nagy falitükörbe
101 2, V | azután mindent.~Kacsuka úr pedig abban a pillanatban,
102 2, V | figyelmét.~– Ugyan, kapitány úr – súgá Athalie vőlegényének –,
103 2, V | ozsonnázol; ide ülsz a kapitány úr mellé.~Ez lehetett keserű
104 2, V | fehér kezei vannak!~Kacsuka úr pedig éppen az az ember
105 2, V | mondjon neki szépeket.~Kacsuka úr nem mulasztott el semmi
106 2, V | menyasszonnyal, Kacsuka úr jegyesével. A cselédek,
107 2, V | még a komoly öreg Athanáz úr is elejtett néha egy olyan
108 2, V | hogy ez a gazdag Levetinczy úr Athalie miatt jár a házhoz.
109 2, V | természetesnek is találta. A gazdag úr gazdag leányt keres. Hozzá
110 2, V | Timéa, csakugyan Kacsuka úr esküvőjének napja volt,
111 2, V | szükséges), hanem – Brazovics úr pénzviszonyaiban.~Kacsuka
112 2, V | pénzviszonyaiban.~Kacsuka úr, mikor Brazovics úr leánya
113 2, V | Kacsuka úr, mikor Brazovics úr leánya kezét megkérte, igen
114 2, V | ezt megígérte Brazovics úr, képes is volt azt teljesíteni.
115 2, V | zavart csinált Brazovics úr spekulációiban, úgy megrontotta
116 2, V | köröknél, hogy Brazovics úr ez idő szerint lehetetlenségnek
117 2, V | igaz volt, amit Kacsuka úr Timárnak mondott, hogy Brazovics
118 2, V | mondott, hogy Brazovics úr maga sohasem tudja, hogyan
119 2, V | mint holnap.~És Kacsuka úr volt ennyire okos ember.~
120 2, V | ennyire okos ember.~Athanáz úr egypárszor elővette, hogy
121 2, V | jobb lenne-e, ha Athanáz úr évenkénti nyolcezer forint
122 2, V | le nem fizetik.~Brazovics úr tehát nagyon meg volt akadva,
123 2, V | az bizonyosan Brazovics úr volt.~De ad vocem Timár!
124 2, V | gondolat támadt Brazovics úr fejében.~Ezt a Timárt ő
125 2, V | kell.~Egy délután Athanáz úr dupla porció ánizs-szeszt
126 2, V | asszonytól, hogy Athanáz úr akar vele beszélni, sietett
127 2, V | szájába kiáltott:~– Hallja az úr! Miért jár az úr ehhez a
128 2, V | Hallja az úr! Miért jár az úr ehhez a házhoz? Mi célja
129 2, V | is azt tudta meg Athanáz úr szavából, hogy az most nagyon
130 2, VI | aranybánya lesz?~Brazovics úr azt hitte, hogy helyes nyomra
131 2, VI | építeni a Monostorra?~Kacsuka úr aztán csak ki hagyta magából
132 2, VI | neki nézni azt is Kacsuka úr.~Athanáz úr mindent megtudott
133 2, VI | azt is Kacsuka úr.~Athanáz úr mindent megtudott aztán
134 2, VI | Elég! – kiálta Athanáz úr, megcsókolva leendő veje
135 2, VI | s azt a valamit Kacsuka úr el is mondta volna neki,
136 2, VI | elmondott; de hát Athanáz úr nem kérdezte tőle, s így
137 2, VI | ablaknak repül. A Kacsuka úr pedig nem kívánta már a
138 2, VI | lesz, sem bánja.~Brazovics úr azonnal vágtatott Új-Szőnybe,
139 2, VI | kaphatta meg. Maga Brazovics úr százezer forintig vásárolt
140 2, VI | azt is tudta, amit Athanáz úr elmulasztott Kacsuka úrtól
141 2, VI | János uram röpült be Timár úr folyosójára.~Igenis, röpült.
142 2, VI | és azok közt Brazovics úr – mit fognak neki hozni
143 2, VII | hogy előjön a tisztelendő úr, a pópa, a fején van egy
144 2, VII | rémület! Ez a valaki Kacsuka úr volt.~Huh, be megijedt Zófia
145 2, VII | Bocsánat! – szólt Kacsuka úr családias otthonossággal –
146 2, VII | mind rosszul illik.~Kacsuka úr felvilágosította őt róla.~–
147 2, VII | Meglehet, hogy Kacsuka úr mindezt csupán egy kínzott
148 2, VII | alig várhatta, hogy Kacsuka úr eltávozzék.~A kapitány nem
149 2, VII | ide-amoda eldugdossa; Kacsuka úr megígérte, hogy még ma egyszer
150 2, VII | ellátogatott a házhoz Kacsuka úr. Ott maraszták vacsorára.
151 2, VII | Timéát.~– Nem látja, kapitány úr, mennyivel szebb így lebontott
152 2, VII | rovására.~Sejtett ebből Kacsuka úr valamit?~Talán sejtett.~
153 2, VII | volt összeállítva. Kacsuka úr azt mondá, hogy rózsákat
154 2, VII | még: Timéa és Brazovics úr.~Timéát senki sem sürgette,
155 2, VII | hová is lehetett Brazovics úr?~Tegnap este igen jó kedve
156 2, VII | este bezörgetett Kacsuka úr ablakán, s azt kiáltotta
157 2, VII | a pénz.~Reggel Brazovics úr alig várhatta a szabályszerű
158 2, VII | utalványaikra. Jó reggelt, Brazovics úr.~Brazovics úr egy szót sem
159 2, VII | Brazovics úr.~Brazovics úr egy szót sem tudott szólni
160 2, VII | füstté váltára Brazovics úr minden fellegépítményét
161 2, VII | menyasszonyának:~– Brazovics úr meghalt!…~A menyasszony
162 2, VIII| gyászolóktól, hogy akár úr, akár szegény: alázatos,
163 2, VIII| indokolást, miszerint Brazovics úr nem tartván meg a maga feltételét,
164 2, VIII| vőlegény sejtett: Brazovics úr üzlete úgy össze volt bonyolítva
165 2, VIII| ezen végigsétált.~Kacsuka úr nagyon meg volt lepetve.
166 2, VIII| az ön anyjának.~Kacsuka úr akkorát fohászkodott, majd
167 2, VIII| egész világgal.~Kacsuka úr nem nézett a szép hölgy
168 2, VIII| fogok szisszenni.~Kacsuka úr e szenvedélyes szavak alatt
169 2, VIII| most és évek óta.~Kacsuka úr nem hazudott, amikor ezt
170 2, VIII| Belgrádig nagybátyámhoz?~Kacsuka úr sietett válaszolni:~– Elmegyek.
171 2, VIII| elsietett, mielőtt Kacsuka úr kinyithatta volna előtte
172 2, VIII| csókjaival.~– Óh! Levetinczy úr, óh! drága, kedves, nagylelkű
173 2, VIII| kedves, nagylelkű Levetinczy úr, hadd csókoljam meg a kezét,
174 2, VIII| uram. De énnekem Kacsuka úr sem ez életben, sem a másvilágon
175 3, I | magyarázta a nagytiszteletű úr Timéának, elmondva, hogy
176 3, I | volt; de a nagytiszteletű úr puritán állást foglalván
177 3, I | közölte a nagytiszteletű úr Timárral.~A másodnapi tanításon
178 3, I | ahova ő?~A nagytiszteletű úr erre a kényes kérdésre bizony
179 3, I | én ott megint Levetinczy úr neje leszek? – kérdezé Timéa
180 3, I | örvendezéssel viszonzá az esperes úr, hogy minden bizonnyal úgy
181 3, I | megtagadhatni, ugye?~Az esperes úr szörnyen vakarta a füle
182 3, I | keresztapa pedig a főkurátor úr.~Ismét semmi képzelemizgató
183 3, I | szertartás: a nagytiszteletű úr beszél okos dolgokat a vízmedence
184 3, I | tart egy intést az esperes úr a keresztszülőknek, elszámlálva
185 3, I | végre az a másik tiszteletes úr; ez már fiatalabb, aki másodiknak
186 3, I | Levetinczy Timár Mihály úr, helvéciai hitvallású keresztyén
187 3, II | ön el a házát, Levetinczy úr, és nem fog e fájdalmára
188 3, III | baj.~– Mehet a tekintetes úr kacsázni!~El is ment Levetinczy
189 3, III | kacsázni!~El is ment Levetinczy úr kacsázni, ahogy Fabula uram
190 3, III | szép tavaszi időben? Aki úr, az vadászik.~Csakhogy a
191 3, III | nevét kiálták.~– Ah, Timár úr!~S aki nevét kiáltá, eléje
192 3, III | rózsabimbó tűzve.~– Ah, Timár úr! – kiált a lyánka az érkező
193 3, III | tréfálsz velem így? Ugye Timár úr, nem illik egy kisleánynak
194 3, III | ez igen szép madár; Timár úr fogta; nekem adta; nézd
195 3, IV | Önnek most is Brazovics úr a gazdája?~– Ki mondta azt
196 3, IV | a puszta szigeten? Timár úr előtt pedig beszélhetsz
197 3, IV | hozzá? Hát maga, schreiber úr, ha tud hozzá, mire becsüli
198 3, IV | Múltkor egy ízben Scaramelli úr azt mondja nekem: „Hallja
199 3, IV | No hát mit mosolyog az úr? – förmedt rá Tódor. – Én
200 3, IV | Hát szólj. Ez előtt az úr előtt szólhatsz, ő már mindent
201 3, IV | Mármost uram, Krisztyán Tódor úr – szólt Mihály –, láthatja
202 3, VI | a feje, mikor Levetinczy úr irodájából eltávozott.~–
203 3, VI | kereskedőnek! Milyen gazdag úr! Vannak igazgatói, ügynökei,
204 3, VI | magával.~A Duna rettenetes úr volt akkor, ki haragjában
205 3, VIII| meglátta.~– Ah! Levetinczy úr, mégiscsak hazakerült ön
206 3, VIII| a nagytiszteletű esperes úr.~Az esperes úr régen kikérte
207 3, VIII| nagytiszteletű esperes úr.~Az esperes úr régen kikérte magának azt
208 3, VIII| szerencsét, hogy amint Levetinczy úr megérkezik, őt rögtön értesítsék
209 3, VIII| megjött a jókedv. Az esperes úr és a tiszttartó egyformán
210 3, VIII| szerette a jó bort. Az esperes úr kalugyer volt, özvegy pópa,
211 4, I | hogy üzleti ügy.~Levetinczy úr kezdte magát beletalálni
212 4, I | kacag. Óh dehogy! Levetinczy úr példánya az erényes férjeknek!
213 4, I | mellére akaszták, s „nagyságos úr”-nak szólíták: „te ezt két
214 4, I | s még valaha Levetinczy úr neje legyen. Sőt inkább
215 4, I | Hja bizony, a nagyságos úr nagyon sokat strapacírozza
216 4, I | tudom jól, hogy a nagyságos úr hol volt az egész nyáron
217 4, I | volt a nyáron a nagyságos úr? Eláruljam?~Timár ájító
218 4, I | Megszökött a nagyságos úr tőlünk, nem szólt senkinek
219 4, I | volt főzve. A nagyságos úr megjárta Brazíliát, háromezer
220 4, I | asztalra.~A tisztelendő úr nagyon barátságosan fogadta
221 4, I | lett belőled ilyen nagy úr, hogy nyaratszaka elmaradhatsz
222 4, I | lett őbelőle olyan nagy úr, hogy itt most fát fűrészelhet
223 4, II | meglepetést készít Levetinczy úr a maga hitvese számára.
224 4, II | Maga a nagyságos Levetinczy úr! Az ő munkája itt a legtöbb,
225 4, II | oly sokáig – Levetinczy úr?”~Most aztán, hogy a kis
226 4, IV | kezét hirtelen a vicekurátor úr vállára téve, annak a fején
227 4, IV | akiknek csak egy volt”. S az Úr visszabocsátá.~– Hogyan?~–
228 4, V | találkoznia, mert az Sándorovics úr, az érdemrendes esperes,
229 4, V | hogy mire a főtisztelendő úr kopogtatása hangzott az
230 4, V | beszélgetésbe; a nagytiszteletű úr egyedül lépett be a házba,
231 4, V | Az én Istenem kegyelmes úr, aki a halálban fűnek, fának,
232 4, V | Noémit szereti.~– De micsoda? úr? paraszt? mesterember? hajóslegény?
233 4, V | Mihály, királyi tanácsos úr!”~Az esperes kinyitotta
234 5, I | zavarodottan.~– Hm, – Levetinczy úr. – Mit gondol ön, mit akarok?~–
235 5, I | tőlem megtudni, Levetinczy úr? – szólt folyvást mosolyogva
236 5, I | volt:~– Mikor Brazovics úr ezt a házat építette, akkor
237 5, I | szobája. Kik voltak Brazovics úr szokott vendégei? Üzértársak,
238 5, I | melyben azelőtt Brazovics úr vendégei voltak elszállásolva.
239 5, I | Ezen az úton Brazovics úr sok, üzletéhez szükséges
240 5, I | akartam volna, mikor Brazovics úr vagyonát hivatalosan lefoglalták,
241 5, I | megszaporodtak már. Levetinczy úr saját költségén tartotta
242 5, I | ön párbajának Levetinczy úr személyes ügyével? Hallgatni
243 5, I | tudakozódott Levetinczy úr felől, s hozzá a legtitkolózóbb
244 5, I | fordul azokkal Levetinczy úr ügyvezetőjéhez? – Mert azok
245 5, I | bizonyos, hogy Levetinczy úr egy derék, jellemteljes
246 5, I | mondhatom önnek, hogy Levetinczy úr vagyona között nincs egy
247 5, I | emberek előtt. Levetinczy úr gazdag ember, ki gazdagságáért
248 5, II | vörös szemű bankó Levetinczy úr tárcájából kieszközölné;
249 5, II | Levetinczy Timár Mihály úr ne legyen háborítva a senki
250 5, III | pedig az, hogy Levetinczy úr maga is megérkezett. Hisz
251 5, III | halász. – Ahová a nagyságos úr lép, szerencsének kell ott
252 5, III | Ebből a jóból még Timár úr is bámulatos sokat elfogyasztott.~
253 5, III | húr!~Majd megfizet ez az úr?”~S ahol cigány van, virgonc
254 5, IV | nem sül soha, hogy Timár úr örömeit osztja. Pfuj, Timár
255 5, IV | örömeit osztja. Pfuj, Timár úr! És ezért kellett engem
256 5, IV | nagy áldozat, nagyságos úr! Mondtam már, hogy pusztán
257 5, IV | Látom, hogy a nagyságos úr türelmetlen. Talán aludni
258 5, IV | Adja ön nekem, excellenciás úr, a senki szigetét. – Kegyelmes
259 5, IV | senki szigetét. – Kegyelmes úr! Serenissime!~A kalandor
260 5, IV | beszél velem, kegyelmes úr? A vízbe bukott cimbora
261 5, IV | nőd van, hogy te előkelő úr vagy. Hogy őt meggyaláztad,
262 5, VII | megismerhetők az eltűnt úr öltönyei, asztrakánprémes
263 5, VII | révben a halászok Levetinczy úr kétcsövű fegyverét is, ami
264 5, VII | magának mondta a nagyságos úr, hogy majd mikor éjjel a
265 5, VII | kétségtelenül ez volt az oka a nemes úr balesetének; a hó arcába
266 5, VII | férfi után.~Ott van Kacsuka úr is, az őrnagy.~A szűk lépcsőn
267 5, VII | Levetinczy. Timár. Mihály. úr. kir. tanácsos. több. tek.
268 5, VIII| tartani. Mely napon volt Timár úr szerencsétlen halála? Onnantul
269 5, VIII| közvélemény. Bizonyosan Timár úr temetése napjától számítja
270 5, VIII| Ott még mindig Kacsuka úr lakik. Őrnagy korában sem
271 5, VIII| major úrral. Óh, a major úr nagyon kegyes! Hogy ide
272 5, VIII| hogy ki vagyok! Ugye major úr sem szól meg érte? Dehogy
273 5, VIII| konyhában ott ült a major úr a vizeskannán, aztán főtt
274 5, VIII| másról, mikor az őrnagy úr, még akkor csak hadnagy
275 5, VIII| még akkor csak hadnagy úr, betoppant. Hej, ha tudná,
276 5, VIII| százszor is odaáll Levetinczy úr nagy arcképe elé, s elnézi
277 5, VIII| érdekem benne. Tudja, major úr, az Athalie leányom mindig
278 5, VIII| magát szakítani.~Kacsuka úr végighallgatá a mondottakat,
279 5, IX | gazdag ember, mily hatalmas úr lett ő a világban; hogy
280 5, X | esett az. Mikor már Mihály úr régen távol volt.~És Timéa
281 5, X | míg Timár „élt”, Kacsuka úr is rendesen kapott meghívót,
282 5, X | estélyre szólt.~Kacsuka úr nem értette ezt a dolgot.
283 5, X | diametraliter ellenkezik.~Kacsuka úr úgy vélekedett, hogy ezúttal
284 5, X | nap kikocsikázott Fabula úr jószágára, az most nagy
285 5, X | értette, hányadán van Kacsuka úr. A névestélyen nemhogy vendégek
286 5, X | E naptól fogva Kacsuka úr mindennapos volt a háznál;
287 5, X | Vicecurator! Levetinczy úr volt a főcurator. Úgy állt
288 5, X | egymás mellett. Levetinczy úr volt a „Nádasdy”, Fabula
289 5, X | volt a „Nádasdy”, Fabula úr volt a „Kürthy”. Igaz, hogy
290 5, X | dédelgettetni. Mióta Kacsuka úr a házhoz járt, annyira tudta
291 5, X | szerelem.~Hanem Kacsuka úr jól emlékezik arra az éji
292 5, X | utolsó jelvényét.~Kacsuka úr még mindig kezében tartotta
293 5, XI | ülve festette őt le Kacsuka úr, mikor a kezében hordott
294 5, XI | Csókolom a kezeit, nagyságos úr!…~– Ah! Az istenért, kisasszony!
295 5, XI | Nem tesz semmit, őrnagy úr.~– Bocsásson meg vakságomért,
296 5, XI | holnap visszaadom, őrnagy úr; addig hadd legyen az enyim;
297 5, XI | hiszen megszolgáltam.~Kacsuka úr átkozta az ügyetlenségét,
298 5, XI | karddal kezében.~Kacsuka úr rohant fel a lépcsőkön,
299 5, XI | meg.~– De nézze ön, orvos úr – szól az őrnagy –, ha közelről
300 5, XII | fogadja látogatóit.~Kacsuka úr azt indítványozta, hogy „
301 5, XIII| meglátszik, hogy itt egy úr lakik, aki ismeri a fényűzést.~
|