Part, Chapter
1 1, I | hegyláncot? Neptun alkotta-e ezt, vagy Volcán? Vagy ketten
2 1, II | virágok.~A kormányos látja ezt mind onnan a timonállványról,
3 1, II | bennünket. Jézus segíts!~Ezt az áldást, ha maga lett
4 1, II | lapátot, te gyerek! Csak ezt a követ elkerüljük szerencsésen.~–
5 1, III | amint a hajórul észrevette ezt a szándékát Timárnak, ijedten
6 1, III | török ágyúnaszád.~Amint ezt meglátta Trikalisz Euthym,
7 1, III | keresztül a férfira, aki ezt mondá.~Egy idegen, előtte
8 1, III | magunk ne vesszünk a vízbe.”~Ezt ő nem akarta megérteni.~
9 1, IV | part sziklacsatornájába.~Ezt az utóbbi csatornát egész
10 1, IV | átvádolás”-nak nevezik ezt a merész műveletet.~A nehéz
11 1, IV | a túlsó partra átviszi.~Ezt a mozderőt kiszámítani,
12 1, IV | a mozderőt kiszámítani, ezt arányba helyezni a távollal,
13 1, IV | kegyelmed, én azt hiszem, hogy ezt a kegyelmetek hajóját az
14 1, IV | mert hát az a baj van, hogy ezt a fehér képű leányt ott
15 1, V | acélt, elkezd vele csiholni.~Ezt a tüzet nem olthatja ki
16 1, V | nem olthatja ki a zápor. Ezt a záporon keresztül is meglátják
17 1, V | aztán egy másik gondolat ezt felelte rá odabenn:~– Amit
18 1, V | urat. Igen! Adja át neki ezt a levelet, ha hazaér. Nincs
19 1, VII | hanem kukoricapattogtatás. Ezt bizony a jövevény kedvéért
20 1, VII | nagy szélnek kell lenni.~Ezt a helyet oly sűrűen fogta
21 1, VII | No Almira, vezesd el ezt az urat a partra! – mondá
22 1, VII | de ostoba voltam, hogy ezt önnel nem tudattam.~– Nem
23 1, IX | Egy csónakom maradt még. Ezt nem vette észre a bíró,
24 1, IX | Mert tizenkét év óta lakom ezt a szigetet, uram: – egyedül,
25 1, IX | azt hirtelen elprédálta. Ezt nem tudni bizonyosan. Őtőle
26 1, IX | hogy én leányommal együtt ezt a szigetet csak bitorlom:
27 1, IX | létrehoztam, semmivé tegye, hogy ezt az édent, melyben oly boldogok
28 1, X | a Duna, oda lebocsátasz. Ezt cselekedd, fiam, velem.~
29 1, X | ragyogva meredtek elő.)~– Ah! ezt majd elfeledém, Timéa! Hiszen
30 1, X | Amint én meghalok, vedd ezt, és homlokát, halántékát
31 1, XI | alabástrom.~Az éjszaka árnyai ezt susogták:~„Nézd, minő gyönyörű
32 1, XIII| le nem foglalhatom. No, ezt jól adta ön, biztos úr!
33 1, XIII| jól adta ön, biztos úr! Ezt jól csinálta ön ki! És mindenről
34 1, XIV | szükség volt Ali Csorbadzsinak ezt búzára felváltani, aminek
35 1, XIV | hajlam a regényességre, hogy ezt a nézetet elfogadja; bár
36 1, XIV | ránk minden veszedelmet. Ezt kellett volna legelébb is
37 1, XIV | egy örökkévalóságnak hitte ezt a percet, melyet Timár a
38 2, I | geniecorps egyenruhája.~Ezt is ismeri Timár. Kacsuka
39 2, I | Zófia asszony nem hallotta ezt a parancsot, Brazovics úr
40 2, I | Hanem akkor aztán, mikor ezt megkapta Timár, mind a ketten
41 2, I | Ah! az pompásnak találta ezt, s három kockát három falatra
42 2, I | kellett látnia a tükörből ezt a két ellentétes képet.
43 2, I | arcával, és megcsókolta ezt a szép lábat.~… És Athalie
44 2, II | vállalaton. Hidd el, hogy ha ezt a főnöködnek mondanám el,
45 2, II | téve. – Hol tanultad te ezt a tudományt?~– Hm! – szólt
46 2, II | paloták lettek volna. S ezt nevezik fortificatiónak!
47 2, III | szíve fázott.~Ez volt az!~Ezt értette a haldokló utolsó
48 2, III | lenne abból, ha most te ezt a kincset, ahogy megtaláltad,
49 2, III | víztükör alá, s végsugarával ezt mondá Timárnak:~„Gazdag
50 2, IV | Máre körül aranyásó munkás.~Ezt nevezik tehát aranybányának.~
51 2, IV | utcán.~Senki sem találta ezt különösnek.~Dicsőült I.
52 2, IV | énnekem csak elmondhattad ezt a dolgot, én jóakaród vagyok,
53 2, IV | Brazovics nyomban fel fogja adni ezt az egész történetet, s azt
54 2, IV | vele kezet.~– Barátom! Most ezt a dolgot nem szabad abbahagynod!
55 2, IV | kell büntetni. S ezentúl (ezt már súgva mondá) biztos
56 2, IV | helyzetét. Arany ember! Ezt meg kell becsülni!”~– Jól
57 2, IV | De még negyedszer is az! Ezt nem tudhatá a kegyelmes
58 2, IV | tudhatá a kegyelmes úr. Ezt csak akkor tudta meg, mikor
59 2, IV | Mihály rövid gondolkozás után ezt felelé kérdésére:~– Igenis,
60 2, IV | kérdésre, hogy „kinek adjuk ezt az érdemrendet?” ne a tükörnek
61 2, IV | papja, s azt mondja, hogy „ezt tartom én magamnál is derekabb
62 2, IV | viselhetni a mellén. Ismerte ezt az ő gyengéjét Timár jól;
63 2, IV | ismeretségéhez? Hogy bízták rád ezt a levelet?~Timár aztán mondott
64 2, IV | személyesen megköszönöm ezt a gráciát őexcellenciájának.
65 2, IV | aki nem engedte elveszni ezt az évet. A saját földeik
66 2, V | a nők szobájában, és aki ezt a mérget itatta vele, az
67 2, V | Átkozott veszekedett ember! Ezt igazán közköltségen kellene
68 2, V | Én előbb-utóbb is megölöm ezt az embert, az bizonyos.
69 2, V | hogy valaki más ölje meg ezt a fickót! – szólt végre
70 2, V | egyszer magunk legyünk ketten! Ezt a gyilkot idáig verem a
71 2, V | Azt is kiészlelhette, hogy ezt miért tevé. Mert menekülni
72 2, V | ügyetlenséget követ el.~– Így kell ezt a csészét feladni, felfordítva?
73 2, V | újat kapsz? Így kellett ezt a kést megtörülgetni, he?
74 2, V | bolondítsa el egy kicsit ezt a gyereket. Kezdjen el neki
75 2, V | számodra a kapitány. De ezt nem húzhatod az ujjadra,
76 2, V | leánya egy török katonának? Ezt így tartotta ő legtermészetesebbnek.~
77 2, V | saját kezűleg kihímezni. Ezt már értette Timéa: ez törökül
78 2, V | kis bolond! Timár látta ezt mind.~Oh! hányszor távozott
79 2, V | akarnak.~És akkor, amikor ezt megígérte Brazovics úr,
80 2, V | az okos ember lesz, ha ezt inkább ma akarja látni,
81 2, V | támadt Brazovics úr fejében.~Ezt a Timárt ő gyűlöli nagyon.
82 2, V | Brazovics uram, cudarul! Ezt én önnek szemébe mondom,
83 2, VI | kétezer forint bánatpénz; ezt tegye le az árverésnél;
84 2, VI | Azért lesz azon aratás. De ezt ne mondja senkinek.~Fabula
85 2, VI | kárba veszett kamatokban.~Ezt a tréfát szerezte meg Timár
86 2, VII | szépen a fejére teszi, s ezt mondja hozzá: „Én tégedet,
87 2, VII | sokaság ott a templomban ezt mind nézi, s úgy suttogják
88 2, VII | ragyogtak. Végigképzelte ezt a titokteljes jelenetet,
89 2, VII | ne féltse olyan nagyon ezt a frizurát. Sokkal szebben
90 2, VII | Most mindjárt széttépi ezt a leányt!~Akkor aztán elnevette
91 2, VIII| szerette azt az embert, akinek ezt a gyűrűt adta. Nemcsak szerette:
92 2, VIII| a jegygyűrű hiányzott, s ezt súgá neki, nehogy a falak
93 2, VIII| becsületes ember vagyok.~Ezt nem kérdezte tőle Athalie.~–
94 2, VIII| úr nem hazudott, amikor ezt a fogadást tette.~Hanem
95 2, VIII| adni, hogy nem nősül meg.~Ezt olvasá ki Athalie egykori
96 2, VIII| soha meg ne értük volna ezt a napot! Ugye, erre a csúnya
97 2, VIII| bírói árverésen megvettem ezt a házat és mindent, ami
98 2, VIII| odanyújtá Mihálynak a kezét, és ezt mondá halkan, de biztos
99 3, I | a látás és hallás, hanem ezt meg is kell érteni, mert
100 3, I | egymáséi lesznek, – a leány ezt a kérdést intézte hozzá:~–
101 3, I | egészen korrekt”.~Hanem ezt a kérdést nem közölte a
102 3, I | kérdésre, s azt mondta, hogy ezt a skrupulózus dolgot az
103 3, I | megkereszteli őt „Zsuzsánnának”. – Ezt a nevet választották neki
104 3, I | nem jött zavarba, mikor ezt hallá mondani. Nem szenvelgett
105 3, I | önnek neje. Önnek fogadtam ezt, s Istennek megesküdtem
106 3, II | aki önt meg nem csalja. Ezt csak én tudom, de én jól
107 3, II | enyém volt. Ön elvette tőlem ezt a házat, apám, vagyonom
108 3, III | sompolygó kutyának – fogd ezt a táskát, és vidd be a házba.~–
109 3, III | Uram, ön bűvész. Még tegnap ezt a leányt ki lehetett volna
110 3, III | Aztán azt mondta, hogy ezt ökörbékának híják; ha ennek
111 3, III | nevetett, mikor az állat ezt a kísértetes jajgatást hallatá.~–
112 3, III | azt gondolá magában, hogy ezt a két embert milyen boldoggá
113 3, III | sarkantyúvirág futja be végig ezt a sziklát, mintha aranyba
114 3, III | vagy! óh mi édes vagy!” Ezt mondják egész éjjel. Óh
115 3, IV | Így okoskodik: mikor én ezt az embert nagyon megtámadom,
116 3, IV | hogy engem kötnek meg, nem ezt az embert. Jobb lesz tehát,
117 3, IV | kacagott, s olyan ritkaság volt ezt az ő kacagó hangját hallani!~–
118 3, IV | van. No nézd, Teréza mama. Ezt hozta a te jövendőbeli vejed
119 3, IV | tud hozzá, mire becsüli ezt a brilliántot?~Timár megnézte
120 3, IV | elmegyünk Triesztbe lakni; ezt a szigetet pedig beültetjük
121 3, IV | menyasszonyi készlet neki is. Ezt joga van tőled követelni.
122 3, V | aggodalmaiktól megszabadítá; ki ezt a kis paradicsomot holtig
123 3, V | de mégsem kiáltotta utána ezt a szót: „te!”~
124 3, VI | deli férfi nőül kér, az ezt eltaszítja magától, s kebledre
125 3, VI | magát, és azt mondja: én ezt szeretem! Csillapítsd hiúságodat:
126 3, VI | Noémi szeret engem. Ezt már megváltoztatni nem lehet.
127 3, VI | volt. Volna önnek kedve ezt visszavinni Scaramelliékhez?
128 3, VI | földről.~– És most vegye ön ezt a két lövést úgy, ahogy
129 3, VI | Timéa”.~Semmi egyéb.~Timár ezt a kulcsot akkor feledte
130 3, VI | nők kíváncsiak, s szokták ezt tenni!… És ha kutatott,
131 3, VI | este magában imádkozzék. Ezt a szokást el nem hagyta
132 3, VII | asszony könnyelmű szeszélyében ezt az egész vagyont szélnek
133 3, VII | úgy viszik a tengerre.~Ezt persze Teréza nem akarta
134 3, VII | te lövéseidet. Úgy van, ezt tőle vetted el!~Timár elbámult.
135 3, VIII| komáromi háznál? – No hiszen ezt ráér kirajzolni hosszú útjában
136 3, VIII| Én úgy értettem, hogy ön ezt kívánta tőlem. Megértettem
137 3, VIII| többet ér a hű felügyelés. Ezt tehát nem bízhattam másra.
138 3, VIII| összeegyeznek.~Mihály bámulva nézte ezt a nőt, ki a kezén megfordult
139 3, VIII| a dél-amerikai piacnak. Ezt írják önnek a bizományosai
140 3, VIII| én azt gondoltam, hogy ön ezt tenné. Meg kell ragadni
141 3, VIII| tudta volna neki mondani. Én ezt így találtam ki. Az amerikai
142 3, VIII| nevessen fel hangosan, s mondja ezt a felköszöntő úrnak: „Hahaha!
143 3, VIII| Attól félt, hogy álmában ezt a nevet találja kimondani: „
144 3, VIII| Timár neje néma tekintetét, ezt a titokrejtő, semmit el
145 3, VIII| szenvednie, aki olyan ideges?~Ezt az egész úton kellett Timárnak
146 3, VIII| nagyon hasonlít önhöz; én ezt az ékszert megszereztem,
147 3, VIII| én anyám… Ő megszerezte ezt nekem!~És azzal visszasietett
148 3, VIII| mintha itt volna az idő, hogy ezt a hálarebegő ajkat megcsókolja,
149 4, I | nagyságos úr”-nak szólíták: „te ezt két asszonynak köszönheted:
150 4, I | amit tudok. Kitaláltam én ezt, akármilyen titokban volt
151 4, I | De mi mindnyájan tudjuk ezt jól. Én nem bánom. Elárultam
152 4, I | adott volna érte Athalie, ha ezt a titkot tudhatta volna!~
153 4, I | akinek már férje volt, Uriás, ezt megölette, az asszonyt elvette!
154 4, I | jó munka a Dunától, hogy ezt a pagonyt úgy szélesíti
155 4, I | hogy miért hozza magával ezt a komor arcot.~– Nincs semmi
156 4, I | Még ez sem hitte volna ezt!~És aztán félrefordult a
157 4, I | világba átjutni, mielőtt ezt az élő földet elhagyta volna;
158 4, I | mintha mondaná neki: „hallod ezt?”~Mihály Teréza arcán a
159 4, I | magam egyes-egyedül fogom ezt a házat felépíteni, senki
160 4, I | ácsszekerce.~Noémi bámulta ezt nagyon.~– Ugyan Mihály –
161 4, I | kis ügyetlen ajkait, hogy ezt a szót eltalálja:~„Apa!”~
162 4, I | eltalálja:~„Apa!”~Persze, hogy ezt a szót tanulja meg leghamarább.~
163 4, II | legszebb faragásokat mívelte. Ezt a párkányzatot, ezt a cifra
164 4, II | mívelte. Ezt a párkányzatot, ezt a cifra korlátot, ezeket
165 4, II | csak Athalie érti.~És ha ezt érti, akkor Mihályt nem
166 4, II | mennyiszer álmodta ő meg ezt a házat! mennyiszer képzelte
167 4, III | Következett az asztalosmunka. Ezt már egészen egyedül végezte
168 4, III | feleségének nevezni! És Noémi ezt a nevet ismeri már. Irtózat
169 4, III | Kinek adja excellenciád ezt az érdemrendet? Én ismerek
170 4, III | ezeket a magas palotákat. Ezt a várost a földindulás szokta
171 4, III | Igazad van. Valóban éget. Ezt én eddig nem tudtam. Hisz
172 4, III | éppen aludt, mikor Teréza ezt megmondta Noéminak.~Noémi
173 4, III | Teréza nem állhatta ki ezt a tekintetet.~„Annyi nyomorulton,
174 4, III | beteg odabenn meg ne hallja ezt!~Noémi reszketve tartá karjai
175 4, III | Vidd oda neki tőlem ezt a csókot.~S Noémi elvitte
176 4, III | ajkaira nyomta csókját.~– Ezt mondta? – szólt Mihály. –
177 4, III | szivárványból.~– S te el tudtad ezt előttem titkolni?~– Féltettelek.~–
178 4, III | rávezette. Rájött, hogy ezt most ültették oda.~És akkor
179 4, IV | szavába került volna az. Hanem ezt a szót a szemérem tiltotta
180 4, IV | növeldében sokszor néztük ezt távcsővel, csupa üregekből
181 4, IV | észrevette magát, s ahelyett ezt felelte:~– Pénzért mindent
182 4, IV | hogy alszik vagy meghalt?~Ezt meg akarta tudni álmában.~
183 4, IV | most, hogy a férj szenved, ezt a szenvedést eljön vele
184 4, IV | következett az örök hazugság. Ezt a gyöngédséget nem szabad
185 4, IV | Timéa, kérem, ne tegye ön ezt többet. Ne jöjjön ide fekhelyem
186 4, IV | nagyon kérem önt, ne tegye ezt többet, ne tegye ezt!~Timéa
187 4, IV | tegye ezt többet, ne tegye ezt!~Timéa nagyot sóhajtott,
188 4, IV | melletti völgyek egyikében; ezt akkor szerezte, mikor évek
189 4, IV | s ha kell, kierőszakold ezt a szerelmet. Tudtál volna
190 4, IV | leolvasni, hogy az most ezt gondolja magában: „ni! egy
191 4, IV | készül ön, uram?”~S erre ő ezt súgá a bűbájos tündéralak
192 4, V | elzálogosította már a holdnak, ezt is megcsalta vele: nem adta
193 4, V | egészen így van rendén; s hogy ezt az életet csak folytatni
194 4, V | Nem is a sors volt az, aki ezt mondta, hanem Teréza.~Nyolc
195 4, V | szokta, egész hosszú télen át ezt a gyönge leányt egyes-egyedül
196 4, V | akkor őket?~Mindig kerülte ezt a gondolatot. Most azután
197 4, V | felhasználatlanul hagyta ezt az alkalmat elveszni, ami
198 4, V | alattunk a föld, s elnyeli ezt a szitkozódót, mint Dáthánt
199 4, V | asszony. Nem kérdezem én ezt tőled, hanem azt kérdezem,
200 4, V | világban.~– Jó szerencse, hogy ezt a szigetet a török szultán
201 5, I | A szentkép meghallgatta ezt a mesét. Zófi asszony maga
202 5, I | asszony másnap elmondta ezt a délceg őrnagynak. Zófi
203 5, I | nevetett, s arcába vágta ezt a szót:~– Ön gyáva!~S azzal
204 5, I | volt:~– Mikor Brazovics úr ezt a házat építette, akkor
205 5, I | valami, tán védangyala, hogy ezt a kulcsot dobja bele az
206 5, I | súgott Timéának.~De Timár még ezt a súgást is meghallá. Az
207 5, I | kettétörésén múlt, hogy ezt meg nem öltem. E párbajnak
208 5, I | este sarokba szorítottuk ezt az embert. Meg kellett tudnunk,
209 5, I | meggyőzött engem, asszonyom. Ezt hittem is. Amaz ismeretlen
210 5, I | tisztelem. Hagyja meg nálam ezt az érzést, és ne kérdje
211 5, I | És midőn kezét nyújtotta, ezt komolyan tette, nem játszott
212 5, I | szét előtte. – Ismeri ön ezt az öltönyt? Ez azon köntös,
213 5, I | én el nem dobnám magamtól ezt a nevet, osztoznám a szennyében,
214 5, I | kardcsapás kiegyenlítette; azért ezt a tört kardot emlékül megtartom.
215 5, I | fogva a falhoz szorítva, ezt súgá fülébe:~– Legyen ön
216 5, I | legyen annak a hamva, aki ezt építette!~Azzal, mint egy
217 5, II | Amerikába. Timéa is megtudná ezt.~Timéa!~Óh! milyen nehéz
218 5, II | volna.~És Timéa szereti ezt az embert, és boldogtalan
219 5, II | okozott!~Ha volna valaki, aki ezt nekik megmondaná.~Igaz!~
220 5, II | igen! Számítottál rá, hogy ezt az embert az alkalom gonosztevővé
221 5, III | Csakhogy jött valaki, aki ezt a számítását megrontotta:
222 5, III | azt gondolná, hogy viza. Ezt is megfogjuk holnap.~Timár
223 5, III | gyolcs.~– No, nagyságos uram, ezt az egyet elküldjük a nagyságos
224 5, IV | szólt az ágrólszakadt –, ezt a dupla puskát a kezembe
225 5, IV | hegedő sebbé mérgesült el.~– Ezt is tőled kapott emlékül
226 5, IV | pénzéből. „Hát az hol lopta ezt a sok pénzt?” volt rá az
227 5, IV | neki a dolgot.~„Ismertem ezt az urat, mikor még szegény
228 5, IV | is a vízbe temették el. Ezt mind okmányokkal bizonyította
229 5, IV | nekem van szánva! Hallod ezt, cimbora? De már erre innom
230 5, IV | bú-elfelejtésül. – Megengeded, hogy ezt a poharat őnagysága, a legbájosabb
231 5, IV | nevelkedett a számomra. Még ezt is Timárnak kellett elkapni
232 5, IV | barátom, ki nézné ki belőled ezt a hamisságot? – De csitt! –
233 5, IV | embernek a szíve megmozdul rá. Ezt nem is késtem neki megmondani.
234 5, IV | maradni; majd követni fogod ezt.” Azzal megkaptam a kis
235 5, IV | rajta.~A kalandor tudja ezt jól. Már nem is használja
236 5, IV | üdvözít, míg a hátamról ezt a bélyeget s a bokámról
237 5, IV | a bélyeget s a bokámról ezt a békótörést valahogy el
238 5, IV | meg még egyszer a számomra ezt a kancsót, még ha magad
239 5, IV | ütött, kikergetett: nekem ezt meg kell torolnom. Hát lehet
240 5, IV | sor. De most legelőször ezt kívánom. Semmit egyebet,
241 5, V | Timár megölhette volna ezt az embert. – Keze között
242 5, V | volt; ki venné tőle számon ezt a kioltott életet? Még vérdíjt
243 5, V | kormánytól.~De Timár nem öli meg ezt az embert. Timár azt mondja:
244 5, V | minden jámbor lelket, hogy ezt a helyet kerülje. Timár
245 5, V | a helyet kerülje. Timár ezt kereste.~Mikor egyikéhez
246 5, VIII| pamlagra, maga mellé? Csak ezt a kosarat leteszem elébb.
247 5, VIII| reggel Timéának az ágyát. Ezt nem engedem másnak, azokat
248 5, VIII| vele. Mikor Athalie-nak ezt elbeszéltem, olyat csípett
249 5, VIII| azt mondta, hogy megöl, ha ezt valakinek elmondom. Dehogy
250 5, VIII| mondom el, nem mondom én ezt senkinek. Hanem csak annyit
251 5, VIII| kellene most neki tennie!~Ezt a hosszú magánbeszédet Zófi
252 5, IX | szobájába egy rejtekajtó nyílik. Ezt tudatnod kellett volna vele.
253 5, IX | Ilyenek vagyunk. Hát te ezt nem tudtad? Siess tudósítani
254 5, IX | Te nem szólíthatod meg ezt az asszonyt.~– Jól van –
255 5, X | a keresztségben nyerte. Ezt használta hivatalos okmányokon
256 5, X | okmányokon mint névaláírást, s ezt tartotta fel mint neve napját.~
257 5, X | Kacsuka úr nem értette ezt a dolgot. Micsoda ötlet
258 5, X | hogy senki se jöjjön el. Ezt az aggodalmát még jobban
259 5, X | észre.~– Akarja ön, hogy ezt a gyászfőkötőt felcseréljem
260 5, X | történt; magaddal hoztad ezt a balsorsot. Ott ül a fehér
261 5, X | össze minden ideged, mikor ezt a leányt szemedbe mosolyogni
262 5, X | forintot tart készen a számára. Ezt Athalie-nak megmondta. Ennyit
263 5, X | gyanútalanul ejtette ki ezt a szót; de az őrnagy megdöbbent
264 5, X | Timéa, amint kimondta ezt a szót, már megbánta azt;
265 5, XI | az anyjától örökölte ő is ezt a tudományt, aki nélkül
266 5, XI | kísértő lélek szállja meg ezt a házat… Ámen!”)~A sárkány
267 5, XI | dárdájával a torkában, mondta ezt az ima alatt…~Athalie a
268 5, XI | szokott aludni.~Athalie látja ezt mind!~Azután eloltja Timéa
269 5, XI | ennél a háznál? Ki tette ezt?~– Hol van Athalie? – kérdi
270 5, XI | és nem tud felelni.~Hisz ezt ő sem tudja.~A városkapitány
271 5, XII | erről senkinek, tartsák ezt titokban…~Az lehetetlen.~
272 5, XII | Timéa, és Athalie látja ezt az arcot, szoborfehéren,
273 5, XII | szalag van csokorra kötve, ezt a csokrot letépi két kezével,
274 5, XII | nyugtom a másvilágon, ha ezt meg nem kísérlettem volna. –
275 5, XII | Timár Mihály. Másnap, ahogy ezt a titkot megtudta tőlem,
276 5, XIII| templomba mennek vasárnaponkint, ezt a nőt azalatt magánbörtönbe
277 5, XIII| kegyelem a börtönök lakóit. De ezt az egyet sohasem ajánlották
278 5, XIII| az asszonyt!”~Még most is ezt mondja…~Pedig az az asszony
279 5, XIII| fenyegető szavai költötték ezt a hitet. A közvélemény ragaszkodott
280 5, XIII| egy igazi kertész meglátja ezt a helyet, alig tud megválni
281 5, XIII| valahol. A kérdésre pedig ezt felelé:~– Az én nevem a „
282 Uto | van legjobban elterjedve: ezt fordították le a legtöbb
283 Uto | is van, amiért szeretem ezt a művemet. Ennek az alakjai
|