Part, Chapter
1 1, II | megtudja ember és állat, hogy no most sebesebben kell menni,
2 1, II | szeme még veresebb lett.~– No, csak a mellett a kőláb
3 1, II | Aztán majd jön a másik.~– No, meg a harmadik, meg a tizenharmadik,
4 1, II | Megértette, mit jelent az.~– No, most nézze kend – szólt
5 1, IV | nem tudott hangot adni.~– No! Nekem semmi közöm hozzá –
6 1, IV | amit tudok, azt tudom.~– No hát tudja meg kend, amit
7 1, IV | üldözheti őket többé a szultán. No mármost tud kend mindent,
8 1, VII | belülről magyarul:~– Jó napot! No hát jöjjön be! Ki az?~–
9 1, VII | akkorra megint megéhezett.~A nő, aki a tűzhelynél a nagy
10 1, VII | azért úrias sem volt.~– No jöjjön közelebb, uram, s
11 1, VII | uram, s üljön le! – szólt a nő sajátszerű rideg hangon,
12 1, VII | és leült vele szemközt.~A nő egy marokkal adott a fekete
13 1, VII | míg a vihar megszűnik?~A nő e kívánatra sem jött zavarba.~–
14 1, VII | miután önre nézve idegen nő foglalja el mind az egyik,
15 1, VII | bírta kitalálni, miféle nő lehet az, aki szavait megválogatva,
16 1, VII | mintha öreg dobot verne.~– No Almira, vezesd el ezt az
17 1, VII | a partra! – mondá neki a nő; mire a megszólított valamit
18 1, VII | egyet rántott rajta, hogy no jöjjön hát.~– Ah! tehát
19 1, VII | vége, hogy a szigetlakó nő futva jött oda a lövés hangjára,
20 1, VII | Jaj, uram! – sopánkodék a nő, árkon-bokron keresztültörve
21 1, VII | tartja, míg érte nem jövünk. No uram, a viszontlátásig!~
22 1, VII | monda nyájas nehezteléssel a nő. – Ez bizony valamennyi
23 1, VII | le nem engedne vágatni. No hát csak válasszanak ők.
24 1, VII | ijedten ejté azt ki kezéből a nő; mintha igazi kígyó volna,
25 1, VII | hátulsókkal a földet tépve.~A nő elsápadt. A gyalogút felől
26 1, VII | megugatni az eb! – dörmögé a nő. – Ott jön. Ő az!~
27 1, VIII| gyorsabban elkapta az arcát.~– No, hát te kis menyasszonyom,
28 1, VIII| Mindjárt készen lesz! – mondá a nő. – Noémi! Segíts a kisasszonyt
29 1, VIII| Galacon találkoztunk? – No még ez is a tiéd, te fekete
30 1, VIII| elvesztem a hivatalomat.~A nő nyugodt hangon felelt neki:~–
31 1, VIII| valaki, azt nem hiszem.~– No hát ne higgy semmit. Én
32 1, VIII| szólj, te szerencsétlen!~– No ugye, kérsz már, hogy halkan
33 1, VIII| hogy halkan beszéljek? No hát hallgattass el egészen.
34 1, VIII| azt.~– Megér tíz aranyat! No, ez is jobb a semminél.
35 1, VIII| megkapni, ha lehetne? Hau, hau! No itt az orrom, harapd le.
36 1, VIII| Szakítsd el azt a láncot, no! Gyere birkózni. Kapd el
37 1, VIII| lejött fekhelyéről? – kérdé a nő.~– Nem tudok aludni.~– Mit
38 1, IX | kezdtem. Mi vagyok én? Ember? Nő? Rosszabb vagyok-e, mint
39 1, IX | televényföldében kétszeres buján nő minden fa. Vannak körtefáim,
40 1, XI | fogai hangosan vacogni.~– No, hála Istennek, most már
41 1, XII | sok eladó terméke volt.~– No fiam, most rosszkor jöttél! –
42 1, XII | és szótagolta, amit ír.~– No, fess rá te is egy betűt;
43 1, XII | hínak?~– Jaksics Mirko.~– No, isten éltessen sokáig.
44 1, XII | deszkára és pamaccsal.~– No jól van. Akkor elviszlek
45 1, XIII| tanúk rá, hogy meghalt.~– No az baj neki; de nem nekünk.
46 1, XIII| visszadobva azt Timárnak.~– No ez átkozottul szép dolog!
47 1, XIII| nélkül le nem foglalhatom. No, ezt jól adta ön, biztos
48 1, XIV | Nem a szekrénykéért.~– No, biztos úr – kiálta a kormányos,
49 2, I | kiszaladt a tollunkból!) No igenis. Őt alacsony sorsból
50 2, I | alatt micsoda szekrény? No, jöjjön be a szobába. Nézd,
51 2, I | családunkhoz tartozik. Haha! No ne haragudj, Athalie. Hisz
52 2, I | kiálta ingerülten Athalie.~– No, nem te vagy benne; hanem
53 2, I | mi az a lucrum cessans? No ha tudod, hát majd megérted,
54 2, I | krajcárig felmegy rá.~– No, ez hát az én bajom! – szólt
55 2, I | megijedt Brazovics úr.) No ha akarja, hát jöjjön velem
56 2, I | s azt mondá Timárnak: „No jól van, hozd utánam azt
57 2, I | s azt mondá Timárnak: „No hát Mihály, nem iszik elébb
58 2, II | annyi vagyonát elveszté. No hát hogy lehetne ezen a
59 2, II | illető személyzetnek?~– No hát természetes. Ilyen nagy
60 2, II | vállalat iránti ajánlatodat. No, a gyorsparaszt pattog,
61 2, III | kívántad-e magad is a sorstul?”~„No hát így történt.”~„Te hoztad
62 2, IV | vállát megveregesse vele.~– No, hallja ön, ez öntől igen
63 2, IV | forintot fizettek neki.~– No igen. Hiszen őneki is kellett
64 2, IV | magamnál is derekabb embernek”.~No, ez már nagyon is arany
65 2, IV | kikergette a házából.~– No, fiam, hát megint itt vagy? –
66 2, IV | pofádnak.~Timár mosolygott.~– No, ezúttal igazmondással jövök.~–
67 2, IV | szerettelek mindig olyan nagyon. No fiam, minthogy olyan görögforma
68 2, IV | mondtam? Öt forintért adom? No, teneked odaadom négy forintért
69 2, IV | ugye? elviszesz odáig? No, te kívül maradsz a pitvarban.
70 2, IV | jó karlócai ürmös bort? No, azt te is megkóstolod mindjárt.~
71 2, V | alulról szemközt? Timár…~No most itt van a keze között!
72 2, V | való mulatság.~– Hehehe! No hát csak eredj fel az asszonyokhoz,
73 2, V | odanyújtá azt Kacsuka úrnak.~– No, válassz ki a számára valamit.~
74 2, V | asszonyságoknak is szokott udvarolni. No hisz azoknak már udvarolhat.
75 2, V | Athalie azt mondá Timéának:~– No lássad, a jegygyűrűt is
76 2, V | lehessen keresztelve.~– No lássák! – monda Athalie,
77 2, V | a háztartás fedezésére. No, ez ellen Brazovics úrnak
78 2, V | hogy levágja a nyakát. No, ezen a félénk emberen segíteni
79 2, VI | romlása is egyik haszon volt. No, azok nem is mondták arany
80 2, VI | Kacsuka urat saját odújában.~– No, fiamuram, most mutassa
81 2, VI | Monostoron várat akar építeni. No, ne ellenkezzék. Én tudom,
82 2, VI | egészen a kövér falatot. No ugye, hogy várat fognak
83 2, VI | meg, csak egy pillanatra.~No hát meg hagyta neki nézni
84 2, VI | ezer forint kell ahhoz.~– No csak ne okoskodjék kend,
85 2, VI | becsületre megy az egész alku. No hát csapjon a tenyerembe.~
86 2, VII | azután sírni kell neki is. No, ne félj no, nem úgy lesz.
87 2, VII | kell neki is. No, ne félj no, nem úgy lesz. Csak tréfából
88 2, VII | iparkodott kedvét keresni.~– No hát hadd mondom el végig,
89 2, VII | hogy miről beszéltünk! No hát ott hagytam el, hogy
90 2, VII | tapsolt a tenyereivel!~– No jer, próbáld fel a menyasszonyi
91 2, VII | van – monda a belépőnek.~– No, csak nagy ne legyen.~–
92 2, VII | enyhíteni akarta azt.~– No jer ide, Timéa! – szólt
93 2, VII | Zófia asszonyt odakünn. No de hisz ez mindig sikoltozik,
94 2, VII | ölében tartja, azt gondolja: „No lám, a menyasszonyköntös
95 2, VIII| ismeri. Az egy nagyravágyó nő, összeférhetlen természet.
96 2, VIII| s vígan élheti világát! No, no! Majd megemlegetsz te
97 2, VIII| vígan élheti világát! No, no! Majd megemlegetsz te még
98 2, VIII| ház is vevőjére akadt.~– No édes szép leányom, most
99 2, VIII| hová eddig a másik két nő szorította, s közelebb jött
100 2, VIII| azt mondaná bosszúból: „no hát akkor maradj magadnak,
101 2, VIII| én leszek az ön házában a nő: engedje ön, hogy az én
102 3, I | hetvenhét. – A mohamedán nő semmi sem, csak egy virág,
103 3, I | az a boldog ember, akit e nő szeretni fog.~A menyegzői
104 3, I | meri. Varázs alatt van.~A nő, a feleség – nem tud az
105 3, I | e tekintet! A fehér arcú nő azt kérdezi:~– Mi az?~Mi
106 3, II | a gyújtótükörben sem.~A nő szelíd volt, gyöngéd, figyelmes,
107 3, II | jelennek meg. Társaságokba a nő férjével együtt jár; ő figyelmezteti
108 3, II | folyton kíséri egy másik nő, aki gyűlöli a férjet is,
109 3, II | hogy az ifjú férj s az ifjú nő – nem boldogok.~Várta kárörömmel,
110 3, II | keresztül. Pedig az alvó nő meglátja álmában is, zárt
111 3, II | mint általam. Amit ez a nő tesz, szól, kigondol: én
112 3, II | mit tett; önnek a neje nem nő, hanem mártír. És önnek
113 3, III | amikért egy férfit szerethet a nő? Arcának összhangzatos vonásai,
114 3, III | súlyosabb: „engem nem tud a nő szeretni!”~De hát mire való
115 3, III | Azokra nem szabad vadászni.~No, hát vadásznak a víziállatokra.
116 3, III | fejét, s azt kérdi tőle: „no, hát hogy vagytok idehaza?
117 3, III | De rég vártuk! – kiálta a nő vendége elé. – Mégis megemlékezett
118 3, III | hagyta magát engesztelni.~– No mármost jerünk be hozzánk! –
119 3, III | asszonynak az a keresete.~– No ugye? Hát másutt is isten
120 3, III | téged soha. Te egyetlenem!~– No hát minek tréfálsz velem
121 3, III | nemét szépnek találja.~– No mármost te maradj itten,
122 3, III | állnak ki a varangy szájából. No ugye, hogy nem megutálni
123 3, III | elpirult, hol elhalványult.~– No, nézzen ön ide! – szólt
124 3, III | meg csak visszakapta.~– No, fogja meg ön. Nyúljon hozzá.
125 3, III | úgy örül, ha benne van.~– No, lássa ön, hogy meg sem
126 3, III | eszerint tartós jó idő lesz.~– No uram – monda Teréza asszony,
127 3, III | forró szorítást, minőt még nő kezétől soha nem érezett.~
128 3, IV | sültet. Nesze, vedd el. No hát nem kell? Azt hiszed,
129 3, IV | mérgezve. Ah! de bohó vagy. No edd meg, szép Almira.~Almira
130 3, IV | mormogá magában Tódor. – No, hát szabad bemennem a házba?~
131 3, IV | fogait a kijönni akaróra.~– No most meg már nem eresztesz
132 3, IV | goromba vagy. Jól van hát, no. Megvárom itten, míg előjönnek
133 3, IV | sikoltva tántorodott vissza.~– No mi az? – kérdé az odasiető
134 3, IV | félrefordította tőle az arcát.~– No hagyj békét annak a leánynak! –
135 3, IV | megint?~– Jól van, jól, no. Csak ne kergess ki, még
136 3, IV | szólt Teréza mogorván.~– No ne haragudjál, Teréza mama.
137 3, IV | nevetésének, se sírásának.~– No de gyerünk be innen, gyerünk
138 3, IV | ismerősünk. Hanem hát gyere be, no. Tudom, hogy éhes vagy:
139 3, IV | kacagó hangját hallani!~– No hát azért sem veszett el! –
140 3, IV | hagy el engem. Itt van. No nézd, Teréza mama. Ezt hozta
141 3, IV | dolognak az érdemére.~– No de mármost, kedves édes
142 3, IV | ő sem hallotta hírét.~– No hát mit mosolyog az úr? –
143 3, V | társadalmi szabályok? a nő és férfi viszonya egymáshoz,
144 3, V | léssz! – Félisten az, akit a nő szeret! – Boldog vagy. –
145 3, V | azt mondani, hogy „te”.~– No, hát Isten önnel, kedves
146 3, VI | hordott jegenyékből új csalit nő. Minden újabb év alkotását
147 3, VI | vagyok-e arra, hogy egy nő szeretni tudjon? Nem forró
148 3, VI | jóságú teremtés, a tiszta, hű nő. Egyetlen gyöngéd szava
149 3, VI | bizonyosan az ő anyja, ki görög nő volt. Ha Timéa e medaillont
150 3, VI | elküldése? Nem azt akarta-e a nő ezáltal tudatni férjével: „
151 3, VI | Mindegy már. Azt hitte. A nő előtt már le van álcázva.
152 3, VI | fekhelye otthon; fiatal, szép nő a háznál, akit feleségének
153 3, VIII| odahaza a komáromi háznál? – No hiszen ezt ráér kirajzolni
154 3, VIII| s a bámulat, hogy ez a nő itt dolgozik!~Timéa elébb
155 3, VIII| belőle, tud-e mindent ez a nő? sejt-e valamit? vagy semmit
156 3, VIII| Timéának mit mondani.~A nő úgy tett, mintha észre sem
157 3, VIII| kellett sejtenie, hogy a nő mindennap így várta őt –
158 3, VIII| mióta?~De hogy jön ez a nő ide? De mit csinál ez itt?~
159 3, VIII| leste, azalatt ez a gyönge nő éjt-napot áldozott, hogy
160 3, VIII| fölfogása következtében.~A nő egymás után értesíté őt
161 3, VIII| pontos számadást tárt a nő férje elé. Consol, rente,
162 3, VIII| szemrehányás. Egy fiatal nő, kinek a munka a vigasz.~
163 3, VIII| s azt meghallja az a nő, ki fél éjszakán át nem
164 4, I | Noéminek és Timéának!”~No de mindegy! a bíbort is
165 4, I | átlanti oceánuson.~Timár a két nő arcára nézett. Timéa vonásai
166 4, I | Timár, mint Athalie-t.~Ez a nő ismerte a női szívet. Tudta
167 4, I | lélekharc fejlődéseit. A nő ezzel a fájó szívvel elbujdosik
168 4, I | pénzszerzésbe. Így tesz a nő, hogy szerencsétlen szenvedélyét
169 4, I | szenvedélyét elkábítsa.~Ha a nő képes erre, hogyne tenne
170 4, I | a férj szerelmét, mint a nő gyémántjai?~Athalie elmerengett
171 4, I | elmúljék, s nyíljék a tavasz.~No természetesen, hogy a malmok
172 4, I | Sárájának hűséges férje? No mondd! És mégis ismerjük
173 4, I | Hágár történetét, ugyebár? No már pedig csak Ábrahám szent
174 4, I | betegedett le nálunk. A nő meghalt, a gyermek itt maradt.
175 4, I | és benne az a mosolygó nő azzal a gagyogó angyalkával
176 4, II | s anyám mélyen alszik.~– No hát eredj vissza hozzá;
177 4, III | benne a szűz, a tündér és a nő. Szerelmének semmi önzése
178 4, III | mérve is nagy. „Egy ifjú nő egy mosolygó gyermekkel
179 4, III | hiúsága, hogy ez a fehér arcú nő, ki az ő hitvesi lángjától
180 4, III | ördögöt rejteget szívében.~A nő, ki szeretni nem tud, elhervad
181 4, III | ilyen uralgó alakja: egy nő. De az a nő nem Timéa volt,
182 4, III | alakja: egy nő. De az a nő nem Timéa volt, hanem Noémi. –
183 4, IV | lehetne nyugodni ottan. – No ne félj, Mihály! régen volt;
184 4, IV | ágyfiókban ott fekszik egy alvó nő, karjára nyugtatott arccal.~„
185 4, IV | kiáltásra felébred az alvó nő, s feltekint. Timéa az…~–
186 4, IV | ön valamit? – kérdezé a nő, fektéből gyorsan fölemelkedve.~
187 4, IV | Én vagyok itt! – monda a nő, kezét ágya szélére téve.~–
188 4, IV | valódi szent, ez egy valódi nő.~Vissza-visszagondolt elmúlt
189 4, IV | megtudtad, hogy nem szeret a nő, mert egy harmadik alak
190 4, IV | volna a dolgod.~Majd akkor a nő megismerte volna benned
191 4, IV | az tette eszményképpé a nő előtt, hogy bátor, férfias
192 4, IV | gyöngédség volt iránta a nő. Mihályt csak sietteté ez
193 4, IV | Teréza!~A hívásra előjött a nő a veranda alá.~– Egyedül
194 4, IV | tekinte Teréza arcába.~Erre a nő megfogta a kezét, s ravasz
195 4, V | arra gondolt, hogy ez a nő Noémi anyja, s egyedüli
196 4, V | hanem arra is, hogy az a nő egy nagy lélek volt, kit
197 4, V | halálával: – a terhek, amiket e nő viselt, s a lélekerő, amivel
198 4, V | kedvezőbb hangulatba.~– No, hát nem ismersz talán,
199 5, I | Mihály, Athalie arcát.~E nő szemeiben valami démoni
200 5, I | akár nem.~De vajon fog-e a nő is beleegyezni? Minden őtőle
201 5, I | vagyok?~– Az én házamnál?~– No igen. Amióta ez a ház az
202 5, I | e trónról, amelyről egy nő csak egyszer szállhat le.
203 5, I | tanútalan találkozást e nő és a férfi között, vérének
204 5, I | tekintetre összerázkódott a nő, szemöldei összehúzódása
205 5, I | Szorongó érzésekkel küzdött nő és férfi.~Timéa szólalt
206 5, I | tartósan ott maradt az. A nő úgy hevült annál a gondolatnál,
207 5, I | családapa, hogy hű alattvaló? No, hát én megmutatom önöknek,
208 5, I | áthevíték. Timár sóváran leste a nő lelki küzdelmét. Timéa győztes
209 5, II | jégországból nincsen menekülés. A nő hű.~És a vetélytárs is hű
210 5, II | annak a fején, ki az imádott nő férjét rágalmazni merte.~
211 5, II | belül, mondaná-e ismét a nő: „Én viselném neve gyalázatát,
212 5, II | Óh! ha tudná mind a két nő, mily átkozottul bűnös az,
213 5, II | Szerencsétlenné lesz miatta a nő, akit imádott, és ennek
214 5, II | és nyomorult az a másik nő, kinek szerelmét meglopta,
215 5, III | el ne csússzék bennük.~– No, most kiszakadt a háló! –
216 5, III | fehér, mint a gyolcs.~– No, nagyságos uram, ezt az
217 5, IV | együtt járni? A pénztárca. No, hát nem igaz?~Timár szótlanul
218 5, IV | ezreseket és százasokat.~– No, ez is csak valami! – szólt,
219 5, IV | szekrényéből fehér alsóruhákat.~– No mármost el vagyok annyira
220 5, IV | esztendei gályarabságra. No már mondjad, nem barbarizmus
221 5, IV | szemeit elfordítani róla.~– No, ez is megvolt. Akkor odavittek
222 5, IV | tízmillió reist elkölthetni.”~„No hát lásd, te ostoba, hogy
223 5, IV | most, kedves cimborám.~„No nézd, én erre a gondolatra
224 5, IV | akkor a basa apámtól. – No jó; ha megmenekülök, neki
225 5, IV | bennünket a gályapadra. No de félre az érzelgéssel!
226 5, IV | De talán untatlak is már? No hiszen mindjárt rátérek
227 5, IV | viselek a te barátságodért. No de jól van. Annál több áll
228 5, IV | vannak ez egész tanyán. „No hisz éppen azért jöttem
229 5, IV | elégtétel után vágytam. „No hát megmutatom, hogy azért
230 5, IV | visszafordított arccal.~– No, most toalettemhez fogok
231 5, IV | van vele elégedve, hogy no most már egész gentlemannek
232 5, IV | osztozzunk meg a maradékon. – No látod, én nem vagyok ilyen
233 5, IV | kényelmes és gondatlan élet. No hát, nem olcsó kívánság
234 5, IV | Végezze ön, mit akar?~– No hát, elvégzem. Látom, hogy
235 5, IV | ijedtségből, s ki akar úszni. No megállj, hát majd még egyszer
236 5, IV | melle nyugtalanul zihált.~– No hát, ha nem szólsz, folytassuk! –
237 5, IV | mégsem ordítasz kegyelemért? No, hát vegyük elő a forró
238 5, IV | előtted ajtót zárni. Ez a nő büszke, és hamar átváltozik
239 5, IV | már! – szólt a fegyenc. – No, hát üljünk le még egyszer.
240 5, IV | vadul rátekintve Timár.~– No, no, csak ne forgasd a szemeidet
241 5, IV | rátekintve Timár.~– No, no, csak ne forgasd a szemeidet
242 5, IV | kezeit tördelte kínjában.~– No, hát írod azt a levelet
243 5, V | pillanaton túl, amelyben az a nő megtudja, hogy ő ellenkezője
244 5, VI | boldog asszony, idvezült nő; ha a másik jő előbb: lesz
245 5, VII | egy alabástrom szobor, egy nő, ki egy hamvvedert ölel
246 5, VIII| dolog történt a világban! No már micsoda nagy rettenetes
247 5, VIII| a másik itt búslakodik. No már hiszen én nem azért
248 5, VIII| Igaza van a major úrnak. – No de hát, ha a kard hajdani
249 5, IX | rálesett, hogy védte férjét a nő a rágalom ellen, hogy védte
250 5, IX | titokkal, amit az a másik nő fedezett föl előtted.~–
251 5, X | anyjától kapta, ki görög nő volt, a másodikat a keresztségben
252 5, X | olyan szépen kérték.~– No, és most vége van a vendégségnek –
253 5, X | tudja! Ugye, de nincs neki. No, én meg nem tudnék csókolni
254 5, X | a férfit, akit gyűlöl a nő, még kevésbé engedi oda
255 5, X | azt, akit szeret. Hogy a nő gyűlölete csak a méreggé
256 5, XI | mamával.~– Zófi asszony is?~– No igen. Ejh, de mindent meg
257 5, XI | Tudja ön, hogy én mohamedán nő voltam, akiket nem tanítanak
258 5, XI | markolt.~Érzé, hogy azok egy nő hajfürtei.~Akkor aztán tudta,
259 5, XI | egy sem életveszélyes; a nő csak el van ájulva.~Ekkor
260 5, XI | haraggal anyjára. A jámbor nő nem bírja el e tekintetet,
261 5, XII | Brazovics Athalja.~Ez a nő mesterileg védte magát.~
262 5, XII | volt-e az orgyilkos, vagy nő.~Aki bizonyosan tudja azt,
263 5, XII | Mihelyt azután annyira képes a nő, hogy a vármegyeházáig kocsin
264 5, XII | hogy férfi volt-e vagy nő, akivel küzdött.~„Nyomorult!”
265 5, XIII| XIII. A MÁRIANOSTRAI NŐ~Athalie-t a törvényszék
266 5, XIII| házból. Szép pár volt.~A nő lehetett hatvanéves, a férj
267 5, XIII| szépanyjáéba vándorolt. Mikor a nő elhagyott bennünket, az
268 5, XIII| az egész összességét.~– No, hát találja ön ki az én
|