Part, Chapter
1 1, I | gondolja magában: vajon mi lakhatik ebben?~Aztán elmarad
2 1, II | rettenetes keleti pestis!~Mi ugyan meg nem tudjuk mondani,
3 1, II | nem tudjuk mondani, hogy mi az és milyen az, mert hazánkban
4 1, II | hangját.~– Hahooó! Biztos úr! Mi jön ott ránk szemközt?~A
5 1, II | amit a kormányos jelzett: „mi jön ránk ott szemközt?”~
6 1, III | mikor a távcsövet átadta.~– Mi az?~– Azon a sziklán apró
7 1, III | azt kérdezé tőle:~– Most mi lesz abból a malomból?~S
8 1, III | megvédelmeznünk; különben mi süllyedünk el, s minket
9 1, IV | egyszerre.~Timéa nem tudta, mi történt, miért bánnak vele
10 1, IV | menté meg őket.~Pedig hát mi köze neki ezekhez? Miért
11 1, IV | rá Fabula János.~– De hát mi szükségünk volt nekünk megkísérlenünk,
12 1, IV | rövidet szítt a butykosból. – Mi lénungja van kendnek egy
13 1, IV | kockáztatni, mint kendnek. Hát mi baja mármost?~A tisztító
14 1, IV | ágyúnaszádról nem lehetett látni, mi történt a sziklák mögött.~
15 1, V | még azt sem tudta, hogy mi abban a tréfa.~– S honnan
16 1, V | gondolta magában: vajon mi lehet benne írva? Abba pedig
17 1, VI | oldalaival. Azt se kérdi, mi története van annak a nyolcszegű
18 1, VI | Odamegyek, megnézem, mi lakik ott?~A hajón volt
19 1, VII | vidékből jövő kufárok hajóval. Mi kertészek vagyunk.~(Még
20 1, VII | van, asszonyom, tehát a mi hajónkon van búza is, só
21 1, VII | rám, majd én kiszámítom, mi ára van annak, amit ön ád,
22 1, VII | mennyi ára van annak, amit mi hozunk vissza. Nem fogom
23 1, VII | annyit jelenthetnek, hogy „mi szükség önnek oda kémlelődni?”
24 1, VIII| Nem lehet aludni itt!~Mi van oda alant, amitől nem
25 1, VIII| szót szól felőlünk, s akkor mi veszve vagyunk?~– Hallottam.~–
26 1, VIII| kieső szigetre? Vagy hogy mi itt valami napvilágot kerülő
27 1, VIII| ismertetésre? Vagy hogy mi itt valami hírhedett név
28 1, VIII| ha meghallotta ön, hogy mi története van e puszta szigetnek
29 1, VIII| lépcsőjére, és hallgassa meg a mi kunyhónk történetét.~
30 1, IX | szép, derék ember volt, s mi nagyon szerettük egymást.
31 1, IX | a megszökött adósnak, s mi ajánlkoztunk, hogy a pénzét
32 1, IX | s gondolkozni kezdtem. Mi vagyok én? Ember? Nő? Rosszabb
33 1, IX | tudja ön, hogy kik vagyunk mi, és mit csinálunk itten.
34 1, IX | Tudja meg tehát azt is, hogy mi az, amivel bennünket ez
35 1, IX | egészen még én sem tudom, hogy mi ő; de tudok felőle sokat.~
36 1, IX | meggyógyító labdacsokat árult. Mi dolga van valóban a világon?
37 1, IX | megy át a magyar partra. Mi dolga van neki itt és amott?
38 1, IX | terület van a Dunán, s azzal mi semmivé vagyunk téve. Senki
39 1, X | khazniár Sztambulban. Te tudod, mi történik most Törökországban.
40 1, X | Mit akartam még mondani? – Mi volt az utolsó szavam? –
41 1, XI | csendesen átaludni a másvilágra, mi lesz akkor? Az áruló már
42 1, XII | mind semmi sincs. A hajón mi nem hordunk gyóntató papot;
43 1, XII | a kellő végtisztességet; mi aztán majd eltemetjük magunk
44 1, XII | Derék fiú vagy te is. Mi a neved?~– Berkics Józó.~–
45 1, XII | hogy nekünk azt sehol a mi partunkon el ne temethessétek,
46 1, XIII| meg fogja mondani, hová; mi felásatjuk a hullát. Itt
47 1, XIV | vetve gyalog is elviheti. Mi szükség volt Ali Csorbadzsinak
48 2, I | abban, addig nálunk és a mi időnkben ez a kereskedők
49 2, I | Benne van már az újságban.~– Mi van benne? – kiálta ingerülten
50 2, I | felelt halkan Timár.~– Mi? Ez már baj! – szólt Brazovics
51 2, I | ártatlan áldozatot.~– S mi van abban a szekrényben?~–
52 2, I | lucrum cessans miatt! Tudod, mi az a lucrum cessans? No
53 2, I | az meg sietős dolog, hogy mi történjék az elsüllyedt
54 2, II | művelt hölgy.~– Jó, jó; de mi szükség itt most teneked
55 2, III | végig elmondani, amit akart.~Mi van hát ez alatt a félhold
56 2, III | félholdról, s te találgattad, mi az; magad is töprengtél
57 2, III | hallottál az ajkairól soha?”~„Mi lenne abból, ha most te
58 2, III | is nem értené meg, hogy mi ez. Mit tud ő arról, hogy
59 2, III | mind Timéa kapná is meg, mi lenne a vége? Ő gazdag úrhölgy
60 2, IV | megőröltetni; azt is értem, hogy mi különbség van a rozsliszt
61 2, IV | Verpflegscommissiónál?~– Mi haszna tettek? Az egész
62 2, IV | becsületes állampolgárnak. Mi van kapni való? és hol?
63 2, IV | való? és hol? és kinél? és mi segítséggel, és mi oknál
64 2, IV | kinél? és mi segítséggel, és mi oknál fogva, és mi módon
65 2, IV | segítséggel, és mi oknál fogva, és mi módon és mikor? És hogy
66 2, IV | másiknak? és hogy kinek mi szenvedélye van? és hogy
67 2, IV | Egészen okos felfogás. Tehát mi célból jött ön hozzám?~–
68 2, IV | a világon. Békák vagyunk mi annak mind a ketten.~A bástya
69 2, IV | volt az.)~Timár tudta, hogy mi köti őt oda. Ő tudta, hogy
70 2, V | kisasszony miről beszél, mi nótát ver; csak őt látja.~
71 2, V | lehetett gonoszság. Meglátjuk, mi lesz belőle?~Lázas félénkséggel
72 2, V | hívják, sem azt, hogy hát mi az a szív valósággal?~–
73 2, V | jár az úr ehhez a házhoz? Mi célja van az úrnak az én
74 2, VI | állam fizeti, annak pedig mi adjuk a pénzt; tehát tulajdonképpen
75 2, VII | barátnők, megtekinteni, mi van odakünn. És csodálatos,
76 2, VII | beszél is.~– Nézze meg ön, mi baj van? – szól Athalie
77 2, VIII| megkülönböztetni hangján, mi a nyögés, mi a szó.~– Uram!
78 2, VIII| megkülönböztetni hangján, mi a nyögés, mi a szó.~– Uram! Míg boldog
79 2, VIII| akartam önt emlékeztetni. Mi most nagyon szegények vagyunk,
80 2, VIII| feladványaiból akarná megtudni, mi különbség van az őrültség
81 2, VIII| Parancsoljon velem, hogy mi legyek önre nézve. Elvesztettem
82 2, VIII| szép leányom! Mivé lettünk, mi lesz belőlünk! Bárcsak soha
83 2, VIII| keserve múlta fölül.~– De mi lesz tebelőled, édes gyönyörű
84 2, VIII| leányom? Ki fog téged pártul? Mi lesz a te szép fehér kezeidből?~–
85 3, I | Monkár és Nakir angyal, mi jót, mi rosszat tettek e
86 3, I | és Nakir angyal, mi jót, mi rosszat tettek e testi életben;
87 3, I | fehér arcú nő azt kérdezi:~– Mi az?~Mi az? Mi az? Világ
88 3, I | nő azt kérdezi:~– Mi az?~Mi az? Mi az? Világ minden
89 3, I | kérdezi:~– Mi az?~Mi az? Mi az? Világ minden bölcse
90 3, I | annak, aki azt nem érti.~Mi az? Mi az? Egy szó nem kell
91 3, I | aki azt nem érti.~Mi az? Mi az? Egy szó nem kell annak
92 3, I | gyermek. Én tudom, hogy mi vagyok: önnek neje. Önnek
93 3, II | sorsát, milyen boldog ember! Mi szép és mi hű neje van!~
94 3, II | boldog ember! Mi szép és mi hű neje van!~S bár olyan
95 3, II | milyen rosszak a cselédei, mi kárt tettek ma megint, mi
96 3, II | mi kárt tettek ma megint, mi pletykát csináltak újra?
97 3, II | boldogok.~Várta kárörömmel, mi fejlődik ki e boldogtalanságból.~
98 3, III | mire való akkor az élet? Mi célja van a napok sorának
99 3, III | odanyújtott kis kezet.~– Mi önt nagyon sokat emlegettük.~–
100 3, III | dolgot adok.~– Óh! ugyan mi dolgot tudnál te adni Timár
101 3, III | megkönnyítik nekünk ezek a mi barátaink, akik idefenn
102 3, III | sok fészket? Azok mind a mi napszámosainkkal vannak
103 3, III | megfogni, hogy el ne essék.~– Mi az?~Noémi eltakarta az arcát,
104 3, III | Nézze ön, ott jön…~– Mi jön?~– Az ott, ni!~Hát biz
105 3, III | béka, s a sötétben harcol a mi ellenségeinkkel. Ez emészti
106 3, III | fiatal fát megölni. Ez a mi ripacsos barátunk azt szemelte
107 3, III | megutálni való állat ez a mi jó barátunk azért, hogy
108 3, III | mondja a maga párjának: óh mi szép vagy! óh! mi bájos
109 3, III | párjának: óh mi szép vagy! óh! mi bájos vagy! Hát lehet-e
110 3, III | mind paraszt rágalom. Ők a mi leghívebb barátaink, akik
111 3, III | mit mondanak ilyenkor? „Óh mi kedves vagy! óh mi édes
112 3, III | Óh mi kedves vagy! óh mi édes vagy!” Ezt mondják
113 3, IV | adhat a szigetlakóknak, mi növényeket lehetne haszonnal
114 3, IV | szeszfőzde ajtaját őrzi.~– Mi van ott, Almira?~Tódor,
115 3, IV | konyha ajtaján e szóval: „mi van itt, Almira?”, akkor
116 3, IV | tántorodott vissza.~– No mi az? – kérdé az odasiető
117 3, IV | közt… – hebegé Noémi.~– Mi van a rózsa közt? Egy pók?~–
118 3, IV | Scaramellinek; minek mennénk mi Brazíliába, mikor az ott
119 3, IV | az ott termő fáknál itt a mi közelünkben sokkal jobb
120 3, IV | ilyenek százával vannak a mi szigetünkön.~– Az én diófáim?~–
121 3, IV | meggyfa pipaszárakat; és mi holdankint ötszáz aranyat
122 3, IV | fel:~– De hát kicsoda ön? Mi joga van önnek magát ezen
123 3, V | gyermeknek fogalmai arról, hogy mi a világi illem, mi a jó
124 3, V | hogy mi a világi illem, mi a jó erkölcs, a titoktartó
125 3, V | szeretet.~Nem tudta ő, miért, mi oka van rá? csak szeretett.~
126 3, V | soha nem szeretett senki, mi lesz azokból, ha egymást
127 3, V | Élet-e az, vagy halál? Mi jő mögötte? mi lesz utána?
128 3, V | vagy halál? Mi jő mögötte? mi lesz utána? hol az Isten,
129 3, V | szerelmem, üdvöm, boldogságom, mi lett abból a fehér arcú
130 3, VI | csakugyan halálosan szeretne? Mi lesz a te életed, s mi lesz
131 3, VI | Mi lesz a te életed, s mi lesz az ő élete, ha te e
132 3, VI | Kereskedni voltál?… De mi lesz ezzel a leánnyal?~…
133 3, VI | száll le, ahova nem hívtad! Mi lesz a nőből, mi lesz a
134 3, VI | hívtad! Mi lesz a nőből, mi lesz a családból, melyhez
135 3, VI | Most újra két lövés! Anyám, mi volt ez?~Teréza megnyugtatólag
136 3, VI | Magyarországból. Hiszen tudom én, hogy mi az a Brazília! Tiszteletes
137 3, VI | egyet, elfelejtette, hogy mi volt az elején.~Mindig csak
138 3, VI | szemekből akarta olvasni, hogy mi van azokba írva.~Egyszer
139 3, VII | nem kérdezte tőle soha: „Mi lesz belőlem, ha te elmégy?
140 3, VII | Nincs-e másnak joga hozzád? Mi vagy te odakinn a világban?
141 3, VII | még nehezebb munkájával.~Mi történik ezalatt odakinn
142 3, VII | és szerette volna tudni, mi történik otthon.~Két helyen
143 3, VII | az ő ötlete volt. Vajon mi következett belőle annyi
144 3, VIII| a képzelet alkotta kép, mi van odahaza a komáromi háznál? –
145 3, VIII| valamit? vagy semmit sem? mi rejlik e hideg közöny mögött?
146 3, VIII| mulatságát. De köszönjük mi az ilyen mulatságot! Tavasztól
147 3, VIII| beruházásokra fordítottam.~Vajon mi beruházások tudnak egy asszonynak
148 3, VIII| helyességét, hogy amint mi e vállalathoz nagyobb erővel
149 3, VIII| legyen önnek aggodalma. Mi azokat mind meg fogjuk verni.
150 3, VIII| ezért ők csalódni fognak, és mi maradunk felül.~Mihály egyik
151 4, I | de már megbolondult ez a mi urunk, hogy lisztet küld
152 4, I | Isten tudná elmondani! De mi mindnyájan tudjuk ezt jól.
153 4, I | megjelentek; akart ragyogni velük.~Mi hirdetheti fényesebben a
154 4, I | intézkedéseket tehessen.~– Mert „mi” különben igen takarékosan
155 4, I | igen takarékosan élünk.~– „Mi?” – kérdezé Timár tréfásan.~–
156 4, I | szorongó érzés fogta el szívét. Mi történt az itt lakókkal?
157 4, I | Teréza szelíden felelt:~– Mi jól vagyunk – mind a hárman.~–
158 4, I | gondolkozott róla, hogy mi lesz ebből.~Körüljárta az
159 4, I | mondta, hogy „jó lesz”.~– Óh! mi együtt fogunk dolgozni –
160 4, I | megérte hát, hogy megtanulja, mi sorsa van a favágónak és
161 4, I | mesélte el neki aztán, hogy mi módon lett őbelőle olyan
162 4, I | Szakállt növelt ugyan, mi arcát elváltoztatá, de mégis
163 4, II | meg, de bizonyosan. – De mi történt Mihállyal? Ennek
164 4, II | legboldogabb férjnek mutatja magát. Mi érdeke van ebben? A társaságokban
165 4, II | fölépítem neked azt a házat. Mi az, Dódi?~A gyermek mondott
166 4, III | eszméleténél volt, hogy elgondolja, mi lesz abból, ha ő most itt
167 4, III | Sohasem tudják meg, hová lett. Mi lesz Timéából? De mi lesz
168 4, III | lett. Mi lesz Timéából? De mi lesz Noémiból?~Ki fogja
169 4, III | neveli fel majd a kis Dódit? Mi sors vár rá, ha megnő, ha
170 4, III | mennyivel jobb abban a mi kis kunyhónkban a tűzhely
171 4, III | ajkához, s suttogva rebegé:~– Mi bajod, kedvesem? parányim?
172 4, III | Dódit?”~– Kinn a kertben.~– Mi van rajta?~– Kis fehér zubbonykája
173 4, III | kezdett lelkében támadni. Mi van Noémi arcában, ami oly
174 4, IV | tartá két keze közt.~– Vajon mi lehet ez a hold? – kérdezé
175 4, IV | hogy megölje? És aztán mi különbség volna a között,
176 4, IV | volna.~Nem lehetett kitudni, mi baja van.~Ha kérdezte valaki,
177 4, IV | közeledett gyorsan felé.~„Mi lesz az én csillagomból?”
178 4, IV | Timéa kérdezé tőle aggódva: „mi bajod, férjem?”~Nagy betegsége
179 4, IV | késedelmes tavaszt várni. Mi szüksége van a virágnyílásra
180 4, IV | Komáromtól. Elhatározását mi sem változtatá meg.~Késő
181 4, IV | gyermeke árván maradt, s mi magunkhoz fogadtuk. Hát
182 4, V | mindig.~Ő tudta jól, hogy mi az ő neve!~És szeretett
183 4, V | az igazi. Te érzed, hogy mi vagy Noéminek, s hogy Noémi
184 4, V | Noémi rád nézve kicsoda. Mi nyugtalaníthatna engem?
185 4, V | Teréza meg találna halni, mi lenne akkor Noémiból?~Hogy
186 4, V | bűnös vagyok, azt is tudom. Mi hozott e helyre?~– Mi hozott
187 4, V | tudom. Mi hozott e helyre?~– Mi hozott e helyre, te fecsegő
188 4, V | banya? Azt kérded, hogy mi hozott e helyre? Te Istentől
189 4, V | hogy gyalázatban éljen?~– Mi az a gyalázat?~– Mi a gyalázat?
190 4, V | éljen?~– Mi az a gyalázat?~– Mi a gyalázat? Minden becsületes
191 4, V | És mármost készüljünk a mi utunkra!~Teréza úgy beszélt
192 5, I | Noémi nem is tudta, hogy mi az a tél abban a hazában,
193 5, I | szentképnek, és egy levelet.~– Mi volt a dobozban?~– Hogy
194 5, I | volt a dobozban?~– Hogy mi volt a dobozban, az nem
195 5, I | érdekes önre nézve, mint hogy mi lehetett a levélben. A dobozban
196 5, I | ön azt?~– Nem. De tudom, mi volt benne.~– Hogy tudja
197 5, I | cselédtársának, elmondani, hogy mi rosszat mível az asszonya.
198 5, I | tőrbotot? Ön nem tudhatja, hogy mi fog történni. A Szent György-kép
199 5, I | Timéa felnyitotta a dobozt. Mi volt abban? Egy kardmarkolat,
200 5, I | beszélhetni. Szóljon ön; mi összefüggése van az ön párbajának
201 5, I | aki társaságunkba jár, mi járatban van itt. Én vettem
202 5, I | neki, én nem hiszem, és itt mi valamennyien kétkedünk benne
203 5, I | együtt ölném meg magamat…~(Mi az? Sír az a sárkány ott
204 5, II | megismerné, ha felfedezné, mi lakik benne belül, mondaná-e
205 5, II | mindennek a roppant sikernek mi az alapja?~Egy titok, amiről
206 5, II | meghalt, akkor megtudta, hogy mi volt az rá nézve. Most a
207 5, II | legveszélyesebb betegség a mi éghajlatunkban. Mi rögtön
208 5, II | betegség a mi éghajlatunkban. Mi rögtön elfogattuk őt, azonban
209 5, II | őket. Tartok tőle, hogy a mi emberünk is közöttük volt.”~
210 5, III | azt kérdezte tőle, hogy mi előjele van e kecsegtetésnek?~
211 5, III | magát a fogaskirályt is.~– Mi az a fogaskirály?~– Az egy
212 5, III | hitetlenül vállat vont.~Mi ijesztené őt meg már a világon?~
213 5, III | lövésre majd hazaszaladnak a mi négylábú halászaink.~Ebben
214 5, IV | hiányzik. Mit gondol ön? Mi szokott vele együtt járni?
215 5, IV | nagyságod előtt. – De hát mi az ördögért nagyságoljuk
216 5, IV | az ördögért nagyságoljuk mi egymást, mikor olyan régi
217 5, IV | rám bíztad a sok pénzedet? Mi volt az neked? Polyva! Számítottál
218 5, IV | Voltam én ott is. Hát mi bajod vele?”~Ekkor szólok
219 5, IV | mondta, hogy „folytasd, mi lett Ali Csorbadzsiból?”~
220 5, IV | én szeretném tudni, hogy mi az a »minden«, mert én bekötött
221 5, IV | kihasítom a bőrzsák oldalát, hát mi dől ki belőle? rézgombok,
222 5, IV | azzal a gondolattal, hogy mi joga van a nagy tolvajnak
223 5, IV | lehettem volna kitéve, ámbár a mi becsületes táblabíráink
224 5, IV | amire élő példák vagyunk – mi ketten.~A szökevény büszke
225 5, IV | magamra vigyázni.~– Tehát mi kell önnek?~– „Önnek”, ugye?
226 5, IV | Derogál a társaság! Hogy mi kell nekem? Kérdezzük elébb,
227 5, IV | nekem? Kérdezzük elébb, hogy mi kell a nagyságos úrnak?
228 5, IV | Noémit is akarod?~– Hát mi az ördög? Csak nem gondoltad
229 5, IV | caprice-om most. S hát aztán te mi jogon tagadhatnád meg őt
230 5, VI | repülni az ég felé, mint mi.~– De a mennyország magasabb,
231 5, IX | dolgaid eddig voltak, azokkal mi lett?~– Meg akarod tudni?~–
232 5, X | Hej, tudom én jól, hogy mi lakik az én Athalie leányom
233 5, X | Athalie-nak. Ő tudta, hogy mi számadása van Athalie-nak
234 5, XI | lehet egymásnak!~Ki tudja, mi?~A virágok beszédét csak
235 5, XI | ajtaját, mikor aludni megy.~(Mi az? – Kacag az a sárkány
236 5, XI | nagyon fölillik.~„Éljen a mi drágalátos kisasszonyunk!” –
237 5, XI | nem árulja el, hogy tudja, mi történik körülötte.~Mindenkit
238 5, XII | Brazovics Athalie kisasszony, mi van ebben a levélben írva.~„
239 5, XIII| szent jelvénybe, úgyhogy a mi urunk, megváltónk orcáján
240 5, XIII| itt nem tudja senki, hogy mi a szükség. Fölöslegük van.~
241 5, XIII| vitték azokat a tanya felé.~Mi is arra tartottunk Deodáttal,
242 5, XIII| bámulva hallgatni, amiket mi folytattunk.~Mikor a szépapónak
243 5, XIII| füstfelleg azt veté rá: „Mi nem harcolunk senki ellen.”~
244 5, XIII| hatalmas lesz egykor ez a mi országunk, ha az mind valósul,
245 5, XIII| ha az mind valósul, amit mi óhajtunk.~… A kis Noémi
246 5, XIII| született ön?~Megmondtam neki.~– Mi az ön mestersége vagy hivatala?~
247 5, XIII| hogy regényíró vagyok.~– Mi az?~– Az egy olyan ember,
248 5, XIII| ötven év alatt – ki tudja, mi lesz a világból?!~
249 Uto | jutott az ősi birtoknak. Mi pedig hárman vagyunk testvérek:
250 Uto | menekült a kabinokba. Csak mi ketten: nagynéném és én
|