Part, Chapter
1 1, II | Timéának a távcsövet, utasítva őt, hogy hol láthatja meg vele
2 1, III | gyermekem – vigasztalá őt Euthym –, ha a sziklához
3 1, III | tündérmeséire, hanem kikerülte őt, ha meglátta.~
4 1, IV | hiszen a szeme előtt sodorta őt le a hajó orráról a hullám.~
5 1, VII | szép útifüves réten vezette őt aztán a part mentében végig,
6 1, VII | lehet tréfálni. Nem bántotta őt Almira, csak fogta szépen
7 1, VII | Timár váltig iparkodott őt kiengesztelni, nevezte Almira
8 1, VII | farkát, hogy visszahúzza őt magához. Ezért meg Narcissza
9 1, VIII| jól, hogy másnak a gondja őt megvédelmezni. Noémi csitította
10 1, VIII| fülét, annál fogva húzta őt vissza; a kutya nyöszörgött,
11 1, VIII| vacsorának. Igen köszönöm!~Őt ugyan senki az elszámláltak
12 1, VIII| állatot bosszanthat, mely őt el nem érheti s mely amiatt
13 1, VIII| az… ember nem mérgezte-e őt meg, hogy úgy elhallgatott
14 1, IX | fogok; azért is fölnevelem őt! Hogyan fogok élni? Ahogy
15 1, IX | elpusztultunk, s a csapás őt is érte; mert apja őt is
16 1, IX | csapás őt is érte; mert apja őt is elhagyta.~Igazán nem
17 1, IX | menyasszonyának nevezi. Noémi gyűlöli őt. Pedig nem is sejti, hogy
18 1, IX | keresztelője óta, elveszik őt tőlem erővel, és beteszik
19 1, X | Trikalisz Euthym hívta őt.~– Uram, jöjj át hozzám!~
20 1, X | fojtatott meg Sztambulban, s őt magát tulajdon rabszolgája
21 1, X | kormány kéme. Én ismerem őt, s ő is rám ismert bizonnyal.
22 1, X | kívánhatja muzulmán, hogy őt keresztyéni módon temessék
23 1, X | és megkéred; hogy fogadja őt leányának. Egy leánya már
24 1, X | szinte magammal vittem őt is. Pedig nem akarom. Neki
25 1, X | becsületedre, hogy fölébreszted őt, hogy életre hozod, hogy
26 1, XI | összevonta.~Timár halkan szólítá őt nevén.~Arra hirtelen felszökött
27 1, XI | mellszobor.~– Timéa! – szólítá őt Timár, s felhúzta meztelen
28 1, XI | hátravonva, kényszeríté őt a kávét lenyelni.~Addig
29 1, XIII| lefoglalhatjuk. Hová temették el őt?~– A Duna fenekére.~– Ah!
30 1, XIII| mert az apja nélkül sem őt, sem a jószágot le nem tartóztathatom.
31 1, XIV | arra gondolt, hogy ha most őt a víz innen elviszi, addig
32 1, XIV | vízben, s felnyalábolta őt mindenestől az ölébe.~–
33 2, I | tollunkból!) No igenis. Őt alacsony sorsból emelte
34 2, I | egy percben fogadott apja őt, az árvát? s hogy taszítja
35 2, I | és elhallgat, nem bántja őt, mint nem bántották az örvények,
36 2, I | érthetetlen katasztrófa után, mely őt ez idegen földre vetette,
37 2, I | ülnie, s nem volt szükség őt szólítani: magától is felkelt,
38 2, III | ennyiért üldözték volna őt oly szívósan? Érdemes volt
39 2, III | akarsz gazdaggá lenni, hogy őt boldoggá tehesd.”~„Alhatol
40 2, IV | volt a legelső, aki sietett őt üdvözölni, s mindenki előtt
41 2, IV | lehetett az a gonosz ember, aki őt így bevádolta?~– Már hiszen
42 2, IV | úrnak, ki viszont biztosítá őt mindenkorra kiterjedő magas
43 2, IV | vagy? – e szókkal fogadá őt a főtisztelendő úr, ki oly
44 2, IV | Timár tudta, hogy mi köti őt oda. Ő tudta, hogy miért
45 2, IV | lévővel együtt!~Ez tartotta őt Komáromhoz kötve, mikor
46 2, IV | mégis ott maradt, ahol őt még mindig Timárnak hítták,
47 2, V | beszél, mi nótát ver; csak őt látja.~De van is rajta mit
48 2, V | meglátta, azt annak vette, hogy őt most minden ember nagyon
49 2, V | Timéának. Nagyon mulattatta őt az, hogy Timéa az udvarlást
50 2, V | hogy tetszik neki az, ha őt kisasszonynak nézik; ha
51 2, V | táncestélyek alkalmával őt is előkeresik valahonnan,
52 2, V | fehér kezével! – biztatá őt a kapitány.~Mire aztán Timéa
53 2, VII | Kacsuka úr felvilágosította őt róla.~– Ugyan, Timéa kisasszony,
54 2, VII | asszony többször nevezte őt úgy, hogy kis menyasszony.~
55 2, VII | legyen; ne ébresszék fel őt hamarább, mint mikor már
56 2, VIII| belőle, melyik öl hamarább; őt halva fogják találni.~Most
57 2, VIII| menyegző napján kellett volna őt a vőlegénynek vinnie, az
58 2, VIII| kapitány pedig nem ölelte őt meg.~– Üljön le, kisasszony –
59 2, VIII| és évek óta nem szereti őt a kapitány, hanem valaki
60 2, VIII| hatalom meg nem szabadítja őt többé.~Az oszlopos ház hosszú
61 2, VIII| volnának mind a ketten. Őt is kivégeznék, s megtalálná
62 2, VIII| előtti éjszakán, s melyért őt úgy kinevette. Annak a versei
63 2, VIII| szemeibe. A leány engedé őt lelkébe nézni.~Timéa ismétlé
64 2, VIII| óvakodó tekintet, mely őt minden valóságos fordulatnál
65 3, I | meghódítva tartá lelkét. Bámulta őt. A szelíd kedély, melyet
66 3, I | keresztanyja fog lenni: az vezeti őt ki a keresztelő medencéig,
67 3, I | Szentháromság nevében megkereszteli őt „Zsuzsánnának”. – Ezt a
68 3, I | ezáltal tanúsítja, hogy őt mégis szereti.~– Óh! ha
69 3, I | karját kell kitárnia, hogy őt keblére vonja. – Nem meri.
70 3, II | szerencse hódol annak, aki őt megveti. Akármihez fogott
71 3, II | két kegyetlen gyűlölő szem őt mindenüvé kíséri.~Amíg a
72 3, II | házhoz ebédre, nem győzte őt a konyhából előidézni.~Athalie
73 3, II | Mihály közel van; nem látta őt meg lecsukott szempilláin
74 3, II | mindig vele vagyok. Én látom őt szenvedni, de nem hallom
75 3, II | várnék önre, hanem megölném őt magam, s ön csak a temetésére
76 3, II | elsüllyedt, s felkarolva őt fekhelyéről e rémkiáltással: „
77 3, II | vele ki e házból, és vigye őt olyan helyre, ahol nem őrzi
78 3, II | hagyta el a házat. Kiűzte őt abból az a leány!~Künn az
79 3, III | szíve? Nem szerethetné-e őt egy asszony még akkor is,
80 3, III | annak a fejét, kényszeríté őt áldozatának szabadon bocsátására,
81 3, III | öröm sugárzik akkor, ha őt jönni látja.~– Milyen régen
82 3, III | aludni.~– Te bohó! – feddé őt Teréza –, sohasem ébrednél
83 3, III | csinált belőle, s visszaadta őt az otthonának.~– Kedves
84 3, IV | annak a leánynak! – szólítá őt meg rideg, száraz hangon
85 3, IV | Követelheti tőled, hogy őt kiházasítsd.~Noémi haragosan
86 3, IV | férfinak, ki az élő kárhozatból őt kiszabadítá, ki éjjeli,
87 3, IV | beleártani?~– Az, hogy én őt szeretem! – kiálta föl Noémi
88 3, V | már az eltávozott, akitől őt öntestével védnie kellett.~
89 3, V | azt mondja: „én szeretem őt”?~El akarta ezzel űzni végképpen
90 3, V | Lehetetlenné akarta tenni, hogy az őt még nejének óhajtsa?~Nem
91 3, V | szívében azon ember iránt, ki őt és anyját örök aggodalmaiktól
92 3, V | szigetre, ha nem vonzotta volna őt ide valami? S ha ő szeret
93 3, V | életében azt a szót, hogy őt szereti valaki.~Szereti
94 3, V | vállaihoz, hogy magához szorítsa őt, és halk, suttogó szóval
95 3, V | ön miatt! Ha látta volna őt esténkint a sziklára fölmenni
96 3, V | egyre erősebben szorítja őt magához.~Íme egy lény valahára
97 3, V | valahára a széles világon, aki őt szeretni tudja. Akinek az „
98 3, V | világban: egy szívet, mely őt szereti!~Csodálatos átalakulás
99 3, V | anyja, még az is elárulja őt: „nagyon szeret, úgy szeret,
100 3, V | A hajnal már ott találta őt a fák alatt.~El volt határozva.
101 3, VI | meg róla? – Hogy hozod ki őt azon balsorsból, melybe
102 3, VI | eltávozom? Nem azzal teszem-e őt öngyilkossá, ha soha nem
103 3, VI | Timár, s azzal otthagyta őt, és odább ment.~Tódor ott
104 3, VI | a legelső bokornál, mely őt eltakarta előle, hogy nem
105 3, VI | életedre tört. Visszaadni őt az életnek, a világnak,
106 3, VI | mulasztásért.~Sokszor látták őt a Duna-parton fél napon
107 3, VI | megint azt, hogy el fogja őt felejteni örökre.~Babonás
108 3, VI | mártírarcot, s megtérítik őt újra.~Valami súlyos van
109 3, VI | Timéának, melyben fölkérte őt, hogy minden levelét, mely
110 3, VI | azt nem, hogy hová. Minden őt érdeklő levelet intézzenek
111 3, VI | elementumok nagyon is siettek őt baljóslataikkal visszariasztani,
112 3, VII | most; de Mihály megnyugtatá őt afelől: elvégzi azt mind
113 3, VII | sóhajtott: „mennyire szereti őt!”~Timárnak nagy szüksége
114 3, VII | tudta tagadni.~– Megölted őt? – kérdé a leány.~– Nem.~–
115 3, VIII| legelőször; az öröm, hogy őt itt találja egyedül, s a
116 3, VIII| fogott toll nem invitálta őt, hogy még az ajkát is csókolja
117 3, VIII| a nő mindennap így várta őt – és ki tudja, mióta?~De
118 3, VIII| Kérlek, Athalie! – csitítá őt Timéa.~– Hiszen én nem azért
119 3, VIII| pohara voltak föltéve. – Itt őt mindennap várták. Itt az
120 3, VIII| nő egymás után értesíté őt a nagy kiterjedésű üzlet
121 3, VIII| Levetinczy úr megérkezik, őt rögtön értesítsék róla,
122 3, VIII| környék jóltevőjét. Megtette őt Noénak, ki a bárkát építteté,
123 3, VIII| talán bűnös út vezette őt a mesés gazdagsághoz, mely
124 4, I | szíve hidegen marad: tegye őt bárki próbára. Tesznek is
125 4, I | kísérte figyelemmel; hanem őt is.~Athalie előtt nem maradhat
126 4, I | volt szabad elárulnia, hogy őt az ittas fecsegő szavai
127 4, I | kvaterkánál újból megfenyegette őt az ujjával, mintha valami
128 4, I | kinek jutott valaha eszébe őt bigámiáért beperelni? –
129 4, I | éve múlt, hogy nem látta őt.~Minden gondolatja el volt
130 4, I | felfogadtuk? Az Isten küldte őt nekünk.~Hogy haragszik-e
131 4, I | érzi már a szédületet, mely őt oda visszavonja.~Az az egész
132 4, I | lefeküdt, akkor nem lehetett őt kikérdezni, ahogy asszonyszokás,
133 4, I | idegennek nem volt szabad őt meglátni. Szakállt növelt
134 4, I | jöhetett volna valaki, ki őt már látta a világban.~A
135 4, I | gyógyító tudatát, hogy kibékíti őt önmagával.~Néha jön küszöbére
136 4, I | iszákját.~Sok ember ismeri őt, akinek hitvallása a hallgatás,
137 4, II | szép napon kikocsikáztatja őt a monostori dombra, hol
138 4, II | partján, kik többször látták őt az Osztrova-sziget felé
139 4, II | most is azok laknak, akik őt szeretik. Hogy tudassa velük
140 4, II | jöjj be hát!~– Fel találjuk őt költeni, s majd sírni fog.~–
141 4, III | fájó homlokra meggyógyítja őt. Alázatos az iránt, akiről
142 4, III | iránt, akiről tudja, hogy őt imádja. – És midőn azt a
143 4, III | kell őrülnie annak, aki őt magáévá tette, és mégsem
144 4, III | Timéát látni maga előtt, őt néven szólítani, feleségének
145 4, III | akart. Noémi alig bírta őt visszaerőszakolni fekhelyére.~„
146 4, III | óriáskígyóra bukkant, az megkapja őt, elnyeli. Huh! Milyen borzasztó
147 4, III | ne neheztelj! – kérlelé őt Noémi. – Friss vízért voltam
148 4, III | szeráfimok között, ott hallottad őt énekelni!~Estefelé kiküldte
149 4, III | végeszakadatlan.~Mihály odaölelte őt magához, és hagyta sírni.~
150 4, III | nálam nem voltál, akkor őt ápoltad, s én szidtalak
151 4, III | szeresse.~Mihály odavonta őt az ölébe.~A falevelek, a
152 4, III | megszólalt újra:~– Hová tettétek őt? Vezess el hozzá.~– Ma még
153 4, IV | Mihályt elhalmozta, nem bírta őt búskomor kedélyéből kigyógyítani.
154 4, IV | Pedig Noémi tudta volna őt megvigasztalni; csak egy
155 4, IV | urat, már fekve találta őt. Annak a hírére Timéa is
156 4, IV | kétségbeesetten elhagyta őt, s ily szétzúzott kedéllyel
157 4, IV | kezedben jobban megnyerte volna őt számodra, mint minden aranyad
158 4, V | női gyöngédségét, ellopta őt magát egészen.~Ellopta Teréza
159 4, V | egész óvilágot, száműzve őt ravaszul a másik hemisphaeriumra.~
160 4, V | méreg, mely elszállítsa őt a semmi csillagába; hah,
161 4, V | mondta, hogy maga fogja őt mindenre megtanítani. Olvasni,
162 4, V | hogy talán azért hozta őt össze e nővel a sors, hogy
163 4, V | hogy azokat őrizze. De én őt jószívű, becsületes embernek
164 4, V | világa, akkor el hagytam őt venni egy embernek, akiről
165 5, I | szerelméért, átkozott volna, aki őt martalékul hagyná ott a
166 5, I | boldog legyen.~Bár tudná őt gyűlölni; bár tudna ellene
167 5, I | magát, s azután kínozni őt bizalmasságával. Zófi asszony
168 5, I | a szentkép arcán, mikor őt meglepte? Nem érezte, hogy
169 5, I | asszonyomnak. Nem rágalmazom őt ön előtt többet. Mindig
170 5, I | uralkodójának. Most már elűzheti őt e trónról, amelyről egy
171 5, I | neki azt a rangot, mely őt megilleti: boldog nővé,
172 5, I | boldog nővé, asszonnyá teheti őt, ahogy érdemes rá.~És mégis, –
173 5, I | ember, asszonyom? Láthatta őt néhányszor a színházban,
174 5, I | járatban van itt. Én vettem őt kérdőre. Ismét a szokott
175 5, I | Timár, midőn így látta őt, csüggedten üté homlokát
176 5, I | tudvágy újra visszavonta őt a sötétbe bevilágló fénysugárhoz,
177 5, I | az egyetlen lény, mely őt az élethez köti; az egyetlen
178 5, I | lenne, én el nem hagynám őt akkor sem. Akkor éppen nem.
179 5, I | a boldogságot, amitől én őt megfosztottam!”, és nem
180 5, II | senki arra gondolni, hogy őt megcsalja, meglopja, meggyalázza,
181 5, II | Mily hévvel magasztalá őt a feleség!~„Szolgálóleányból
182 5, II | boldogságot, melytől én őt megfosztottam”.~Ez Timéa.~
183 5, II | éghajlatunkban. Mi rögtön elfogattuk őt, azonban az ellopott pénzből
184 5, II | évi gályarabságra ítélte őt.”~Timár nem bírta tovább
185 5, II | gonosztevővé fogja tenni.~Nem ölted őt meg rögtön egy golyóval,
186 5, II | előtted. Mert látni fogod őt a földön és annak minden
187 5, II | osztozik a barát, kitől őt elragadta csalárdul.~Szenved
188 5, III | malomnak a kísértete ez, mely őt futása végén ijeszteni s
189 5, III | nincs semmi élő közel, ki őt megszabadítsa?~Van.~A malomban
190 5, III | vállat vont.~Mi ijesztené őt meg már a világon?~Megtudta
191 5, III | már haza, Galambos – küldé őt Mihály. – El lehet fáradva.~–
192 5, IV | a vastól.~„Te is ismered őt talán?”~Erre megrázta az
193 5, IV | nagyobb tolvajra akadt, aki őt útközben megölte és kifosztotta!”~–
194 5, IV | ugrálj, barátom! – csitítá őt a kalandor. – Ez a fegyver
195 5, IV | hogy elmegyek, de ekkor őt is magammal viszem, s valahogy
196 5, IV | Timárnak látnia kellett őt azokkal a borzasztó sebekkel,
197 5, IV | tette; – hogy csak el akarta őt tenni lába alul. – Ez az
198 5, IV | te előkelő úr vagy. Hogy őt meggyaláztad, hogy soha
199 5, IV | hogy csak kéjeidnek áldozod őt fel, és gonosztevő vagy. –
200 5, IV | és szép deli ifjú, s aki őt most is kész elvenni, szemet
201 5, IV | mi jogon tagadhatnád meg őt tőlem? Nem vagyok-e én eljegyzett
202 5, IV | vőlegénye Noéminek, aki őt törvényes nőmmé tehetem,
203 5, IV | visszaadhatom; míg te el nem veheted őt soha, csak szerencsétlenné
204 5, IV | használhatta volna, megragadta őt a két karjánál fogva, egyet
205 5, V | hagyja azt az embert, aki őt semmivé teheti, aki semmivé
206 5, V | célpont valakire nézve, aki őt le akarja lőni.~Krisztyán
207 5, V | most bosszúból meg fogja őt lőni?~De az megáll előtte,
208 5, V | ember udvaráról. Elkíséri őt szemeivel a hólepte úton
209 5, V | még egyszer azt a nőt, ki őt vetélytársa előtt oly szent
210 5, VII | távol temetőig gyalog kíséri őt ki asszony, férfi, gyermek.~
211 5, VIII| vagyok az anyja, én hoztam őt a világra. Jó gyerek is
212 5, IX | ah, akkor úgy vigasztalta őt Noémi szelíd csókjaival.~
213 5, IX | Noémi oly erőszakkal ölelte őt keblére, mintha vissza akarná
214 5, IX | keblére, mintha vissza akarná őt tartani, hogy a sírba bele
215 5, IX | Mihály karjába öltve, bevitte őt a szobába, s odavezette
216 5, IX | hogy valaha alva lássam őt magam előtt.~– Noémi, te
217 5, IX | gyémánttal elárasztottam őt; de tetőled egy betűt sem
218 5, X | akasztva kezét, odavezette őt az étterem szárnyajtajához,
219 5, X | Visszafordult Athalie-hez, megölelte őt, és megcsókolá.~– Ne haragudjál,
220 5, XI | Ezen a széken ülve festette őt le Kacsuka úr, mikor a kezében
221 5, XI | ember volt a világon, aki őt megértette; aki tudta, hogy
222 5, XI | S az az egy ember, aki őt szívének irtózatában kellő
223 5, XI | szét voltak húzva: láthatta őt, háttal kifelé fordulva
224 5, XI | kiszabadul, félretaszítja őt maga elől, s visszafut a
225 5, XI | Zófi asszony megismeri őt, s lekiált rá:~– Siessen
226 5, XI | eszméletlenül.~Az őrnagy felvette őt karjaira, s ágyára fekteté.~
227 5, XII | ajtaját zárva találták, s őt magát eszméletlenül. Hogy
228 5, XIII| mintha vonzotta volna őt oda valami titkos sejtés…
|