Part, Chapter
1 1, II | kezében fehér liliom.~Azon a kis téren pedig, ami a kabinet
2 1, II | ibolyákkal. A képet és a kis kertet vasrács fedi három
3 1, II | a ladikba; vegyék fel a kis horgonyt és a vékony alattságot,
4 1, III | ugrani?~– Ah! A szegény kis cica! – szepegett Timéa. –
5 1, IV | Amint Timéa kitekintett a kis ablakon, csak annyit látott,
6 1, IV | a fehér cica egy kedves kis szeretni való állat volt,
7 1, IV | És mert elvégre a szegény kis fehér cica nem tudott magán
8 1, V | hatott az idegekre, az egy kis sárga-feketére festett csónak
9 1, V | nyugtalanul járt alá s fel azon a kis téren, amit a kajüt eleje
10 1, VI | jött onnan estig.~Csak a kis kabin ablakából nézte, hogy
11 1, VI | előjön.~Az is sajátszerű kis szeszélyes menedék. Hátul
12 1, VII | nesztelenül juthatott el a kis verandáig.~Semmi emberi
13 1, VII | Timéa meglátja majd azt a kis fehér cicát, hogy meg fog
14 1, VII | hátravetett fonadék a legparányibb kis fület engedi láttatni. Az
15 1, VII | terítéshez. A veranda alatti kis asztalra felteríté a finom
16 1, VII | számára egy cseréptányér, pici kis kés, villa, kanál hozzá,
17 1, VII | magyarul is, görögül is.~A kis fehér cica megérté, hogy
18 1, VII | hívást, Noémi hirtelen egy jó kis pofont adott neki a fejére,
19 1, VIII| elkapta az arcát.~– No, hát te kis menyasszonyom, még mindig
20 1, VIII| a két vendéget a hátulsó kis szobába. Timár is otthagyta
21 1, VIII| hozzám, Teréza! Adj egy kis pénzt.~– Nincs a háznál.
22 1, VIII| felhatalmazást, mert egy kis idő múlva felkiáltott:~–
23 1, VIII| vejecskédnek, a te drága kis Tódorkádnak, hadd álmodjék
24 1, VIII| nem lehet? Hej, de szép kis kutya vagy. Te csúf dög.
25 1, VIII| Ott alant, a kunyhó két kis odújában szintén álmatlan
26 1, IX | neki, mikor a fiú annak a kis ártatlannak parányi kezét
27 1, IX | szép gyümölcsöskertünk, kis nyári mulató-lakkal. Énnek
28 1, IX | férjem sokat beszélt egy kis szigetről, melyet ötven
29 1, IX | megállt, menni lehet.~A kis lakból előjött a vendég
30 1, IX | karjával kebléhez a hízelgő kis bolond állatot, és sima
31 1, XII | embert kidobni a Dunába egy kis felelősséggel jár. Hiszen
32 1, XIV | Füzitőn alul egy gyenge kis roppanás hangzott a víz
33 2, I | arca simára borotválva, egy kis félhold alakú pofaszakáll
34 2, III | partra mentett zsákokat; a kis ladikon majd kievez egyedül.~
35 2, IV | bástya állta keményen a kis ágyútüzet. Timár a zsebébe
36 2, V | Athalie-val sugdosott egy kis asztal mellett ülve, melynek
37 2, V | tüntetéssel volt annál a kis asztalnál varrás, hímzés
38 2, V | vőlegényének –, csináljon egy kis tréfát; bolondítsa el egy
39 2, V | Timéa kezében.~– Vegyen szép kis fehér kezével! – biztatá
40 2, V | imádságoskönyveket mint a kis iskolás leányok, s este
41 2, V | saját köntösét varrja. A kis bolond! Timár látta ezt
42 2, VI | nem kell még azt az utolsó kis tunique-t is lehúzni róla,
43 2, VI | mindig maradjon a részére egy kis „Saldo–Vortrag” az „áldás”
44 2, VII | odabújt Zófia asszony mellé a kis padra, mint ahogy szoktak
45 2, VII | rosszalkodással kapott a kis cseléd nevetséges gyöngéjén,
46 2, VII | többször nevezte őt úgy, hogy kis menyasszony.~A szabó is
47 2, VII | maga elé hívatta.~– Egy kis baj van – monda a belépőnek.~–
48 2, VIII| temetőig kíséri; mert ebben a kis városban megkívánják a gyászolóktól,
49 2, VIII| hajjal bujdokolnak, ha a „kis piaci” lebujokból kiverték
50 2, VIII| konyhapadra. Ugyanarra a kis falócára, amelyiken Zófia
51 2, VIII| ön szívében számomra egy kis menedék, s ha kezemet ön
52 3, I | szegény apámnak is adjon egy kis helyet, hogy az is velünk
53 3, III | uram utasítá. Előhozatá a kis ladikot, belerakatott egy
54 3, III | valami diadaljelt, mint a kis pudli a gazdája pálcáját.~
55 3, III | szétnyílnak, s meglátszik a kis szigeti lak, Mihály önkénytelenül
56 3, III | megáll, mintegy leigézve.~A kis lak lángban áll; de nem
57 3, III | ráismere: Noémi volt az.~A kis Noémi, akit már harmadfél
58 3, III | felejtve az odanyújtott kis kezet.~– Mi önt nagyon sokat
59 3, III | rózsáim, életadó virágaim!~A kis házikó megszaporodott azóta,
60 3, III | anyjával? Egy ilyen kicsi kis leánynak, aki még tegnap
61 3, III | válaszfalat képezzen közöttük. A kis szigeten három év óta ismét
62 3, III | bárányok legelésztek; egy kis fehér báránykának piros
63 3, III | befőttesüvegbe vizet teszünk, abba kis lajtorját faragunk, a fogoly
64 3, III | te kedves, óh! te kedves kis jószágom!~S gyöngéden arcához
65 3, III | gyöngéden arcához simogatá a kis levelibékát.~Teréza ámulva
66 3, III | midőn az estebédet kihozta a kis asztalkára, mely mellett
67 3, III | monda Noémi.~– Miért? te kis bohó.~Noémi arca egy percre
68 3, IV | Ne félj! ne félj, te kis bohó! – szólt fejét megsimogatva. –
69 3, IV | haszonnal meghonosítaniok kis édenükben.~Almirának megparancsolta
70 3, IV | feleletre bírható.~– Szép kis Almira, nézd, mit hoztam
71 3, IV | megölelnem? Az én egyetlenegy kis mátkámat. Tán biz eltörik
72 3, IV | intézte, hogy mikor belép a kis kunyhó ajtaján, az ajtóragasztó
73 3, IV | étkezéshez az asztalt a kis lakszobában.~– Meghiszem
74 3, IV | brilliánt. Ez lesz az én kis Noémimnak a jegygyűrűje.
75 3, IV | napon született az én kedves kis Noémim. Tudod, hogy szegény
76 3, V | aggodalmaiktól megszabadítá; ki ezt a kis paradicsomot holtig tartó
77 3, V | visszatérve bolyongásaiból, a kis lak előtt ott találta Teréza
78 3, V | Noémi, kérlek, mondd nekem e kis szót, s én boldog leszek
79 3, V | nemsokára eltakarta előle a kis szigetet. – De amíg annak
80 3, VI | sírt.~ ~Szegény kis Noémi csak ott állt óra
81 3, VI | mondta neki azt a rövid kis szócskát: „te!”, mikor olyan
82 3, VI | eladjunk.~– Az is meglesz. Kis hajókra fogjuk rakni a terhet
83 3, VI | Noémi most veszélyben van a kis szigeten. Ez a gondolat
84 3, VII | ásóval, kapával visszatért a kis tanyához, messziről várták,
85 3, VII | megnyitásának napja ünnep volt a kis szigeten. Nekik nem voltak
86 4, I | mikor Timéa kedvencét, a kis fehér cicát meglátja, szinte
87 4, I | küldjön alá az égből, egy kis angyalka képében!~Timár
88 4, I | a kenyér a nagy fákon, a kis fákon persze zsemlye. S
89 4, I | félig behunyt szemmel, két kis kezét arcához emelve.~Mihály
90 4, I | az ég küldte jövevényt; kis kezeit, kis lábait; ruhácskája
91 4, I | küldte jövevényt; kis kezeit, kis lábait; ruhácskája szegleteit,
92 4, I | Mikor aztán fölébredt a kis lélek, elkezdett a maga
93 4, I | hogy ez nem álom. Hogy ez a kis kunyhó, félig fából, félig
94 4, I | felelt, hogy összecsókolta a kis Dódi arcát; mintha mondaná
95 4, I | majd együtt az erdőre; a kis Dódinak csinálunk függőágyat
96 4, I | fűzvesszőből ernyőt faragjon egy kis féreg számára, egy árva
97 4, I | hozzá a parányi ember kicsi kis ügyetlen ajkait, hogy ezt
98 4, I | nem lett-e nagyobb baja a kis Dódinak. Aztán kiveszi Noémi
99 4, I | dajkadalt:~„Az én babám kis kunyhója~Többet ér, mint
100 4, II | néző domboldalban a meráni kis kedves lakot, hű utánzatban,
101 4, II | kedves lakot, hű utánzatban, kis asztalát a hímzőkosárral
102 4, II | Lábhegyen közeledett a kis lak felé. Hogy semmi neszt
103 4, II | úr?”~Most aztán, hogy a kis lak előtt állt, minden rémképe
104 4, II | lepje meg őket?~Megállt a kis, alacsony ablak előtt, melyet
105 4, II | ismeretes nótát:~„Az én rózsám kis kunyhója~Többet ér, mint
106 4, II | múlva fel volt nyitva a kis ablak, s azon Noémi örömtől,
107 4, II | ablaknál, beleskelődve a kis szobába, melynek padlatára
108 4, II | mint egy álom; „az én babám kis kunyhója”, azután egy csókcuppanás,
109 4, II | világossá nem kezdte tenni a kis alvószobát.~A hajnalsugárra
110 4, III | után kiült a kunyhó előtti kis padra, rágyújtott a cseréppipára,
111 4, III | felállította térdeire a kis Dódit, és iparkodott vele
112 4, III | égért, tele angyalokkal.~A kis Dódi pedig nagyon jó kedvében
113 4, III | csókolta azt a megütött kis kezet; de a gyermek csak
114 4, III | volna? Ki neveli fel majd a kis Dódit? Mi sors vár rá, ha
115 4, III | gyermekek? olyanok, mint a kis Dódi. Ugye, olyanok? Kár,
116 4, III | mennyivel jobb abban a mi kis kunyhónkban a tűzhely mellett?
117 4, III | a szabad lég járhassa a kis szobát: a hagymáznak legjobb
118 4, III | Timár kórágya mellett; még a kis Dódihoz sem ment ki, hogy
119 4, III | álomba szenderült, hogy „a kis Dódi nagyon beteg”.~Most
120 4, III | gyermek is!~Szegény Noémi!~A kis Dódinak torokgyíkja kezdődött.
121 4, III | sietett ki a gyermekhez. A kis ártatlan teremtés arca egészen
122 4, III | azt kérdezé tőle: „hát a kis Dódi mit csinál?”~Noémi
123 4, III | Játszik-e a Dódi azzal a kis faemberrel?~– Óh, nagyon
124 4, III | belépett, ismét mosolygott.~– A kis Dódinál voltál? – kérdezé
125 4, III | és gondolá magában:~(„A kis Dódi halotti ingecskéjét
126 4, III | vesződött, hogy mit csinál a kis Dódi. És egyre küldözte
127 4, III | megcsókolá ravatalon fekvő kis halottját, és beszélt hozzá
128 4, III | Mihályt elámítsa velük: „Kis Dódim, kedves Dódim! Alszol-e
129 4, III | Mihálynak mondani, hogy nincs a kis Dódinak semmi baja.~– Olyan
130 4, III | Mihály.~– Vigyétek ki a kis Dódit a szabadba; nem jó
131 4, III | ajtóra, s azután kivitték a kis hazatért angyalt, és átadták
132 4, III | kertben.~– Mi van rajta?~– Kis fehér zubbonykája kék szalagokkal.~–
133 4, III | kertben csináltunk neki egy kis lakást.~Nem is hazudott –
134 4, III | odavezette a ház előtti kis padhoz, oda leülteté, és
135 4, III | hozzá szemeit.~– Hol van a kis Dódi?~A szegény teremtés
136 4, III | Noémi oda Mihályt, ahol a kis Dódi fekszik.~– Mindig ott
137 4, III | naphosszant elüldögélt a kis padon a ház előtt, és pálcájával
138 4, IV | után; mind a hárman arra a kis padra, és Mihály arra gondolt,
139 4, IV | hosszú éjszakákon keresztül a kis kunyhóban.~– Hát ide is
140 4, IV | hogy hiszen van neki egy kis nyári kastélya a Balaton
141 4, IV | hogy tetszését kielégítse. Kis emeletre volt véve az épület
142 4, IV | verjen.~Mihály sietett a kis lak felé. Almira eléje jött,
143 4, IV | odavezette az ablakhoz.~A kis lak ablakán besütött a holdvilág.
144 4, IV | elvezeté a ház háta mögé, hol a kis lak másik szobájának ablaka
145 4, IV | mosolygott.~– Hát nem látja ön? A kis Dódi. Visszakívánkozott
146 4, IV | pihenés közben: „Az én babám kis kunyhója Többet ér, mint
147 4, V | lelopott tőle az égből egy kis angyalt.~A lelke sem volt
148 4, V | kézmunkával volt elfoglalva.~Azt a kis házat, amit a múlt évben
149 4, V | tőlük. Gyönyörűség volt a kis faházat látni, amely vésője
150 4, V | egy művész veszett el.~A kis ház tornácát emelő oszlopok
151 4, V | hogy Timár legelőször a kis szigetre vetődött. Noémi
152 4, V | Timár maga negyvenkettő, a kis Dódi az ötödikbe lépett.~
153 4, V | alá van eltemetve, itt e kis szigeten találja vezeklését:
154 4, V | jótett volt életében, ezen a kis folton van az.~Amint Teréza,
155 4, V | és előkelő urak, csak a kis síró gyermekemet hagyták
156 4, V | reggel Timár és Noémi a kis Dódit kézen fogva kimentek
157 5, I | egyedül át mert hatolni egy kis csónakon! Hanem a parton
158 5, II | hangtalan téli kietlenben, egy kis félénk gyermekkel az ölében,
159 5, II | melynek célja Noémi – és a kis Dódi. Mikor az első kis
160 5, II | kis Dódi. Mikor az első kis Dódi meghalt, akkor megtudta,
161 5, III | tetejét, gerendát, minden kis párkányát teleülték a varjak,
162 5, IV | Krisztyán Tódor. A maga kedves kis fogadott fia. Mégis hogy
163 5, IV | zsebébe. – Szabad még egy kis fehérneműt is kérnem? mert
164 5, IV | enyelgéssel. – Hanem elébb egy kis magyarázatot kell önnek
165 5, IV | fiad, Tódor! A te kedves kis Tódorkád, a te egyetlen
166 5, IV | nagy tolvajtól kergetett, kis tolvajt meglopott főtolvajnak
167 5, IV | ideláncoltatni a gályapadhoz a kis tolvajt. Lám, ha Ali Csorbadzsi
168 5, IV | kellett volna elvennem: azt a kis pöszke, vad teremtést, aki
169 5, IV | vízbe; azzal eloldtuk a kis csónakot, s nekiereszkedtünk
170 5, IV | mint Noémit, – meg egy kis porontyot. Ej ej, Mihály
171 5, IV | Dódikának híják, ugye? Kedves kis okos gyermek. Hogy félt
172 5, IV | ezt.” Azzal megkaptam a kis Dódit kezénél fogva, hogy
173 5, IV | Becsületemre mondhatom. Azon a kis pletykálkodáson kívül, amit
174 5, IV | szót hozta ajkára:~– Óh! a kis Dódi!…~A szökevény hetyke
175 5, VI | Noéminak mindennapi útja a kis Dódival.~Csak ketten járnak
176 5, VI | guzsalyát, és fonni kezd. Kis Dódi odaül mellé, s szalmaszálat
177 5, VI | Mert ő állat.~– Hát az én kis pacsirtám?~– Az sem.~– Ah,
178 5, VI | addig!~A gyermek fölkelt a kis zsámolyról, s odament a
179 5, VI | kezével, elvágom a kezét a kis baltámmal. Megvédelmezlek
180 5, VI | bennünket többé! – könyörög a kis Dódi.~Mihály odaszorítja
181 5, VIII| átsurran, s besompolyodik egy kis magánosan álló háznak a
182 5, VIII| A kapu is nyitva van, a kis szoba ajtaja, ablaka mind
183 5, VIII| Nincs benne semmi, csak egy kis tojás; magam vásárlok be
184 5, VIII| elhinni, magamnak is van egy kis érdekem benne. Tudja, major
185 5, IX | Gyönyörűségteljes munka az. Mikor a kis tudatlan a legelső ákombákot
186 5, IX | légy…~Noémi felöltöztette a kis Dódit, s aztán hosszasan
187 5, IX | ebben a szóban: írja meg a kis Dódi Timéának, hogy őrizze
188 5, IX | őrizze magát a veszélytől!~A kis Dódi… Timéának!~Timár nevet; –
189 5, IX | gyümölcsárusra, hogy tegye postára.~A kis Dódi levele elment Timéához.~
190 5, X | küldözött szét. Ez már egy kis arisztokrácia; mert ezáltal
191 5, X | lenne még ma elolvasni!~A kis Dódi levele volt az.~Odadobták
192 5, XI | is, ott is elmaradt egy kis vakarcs, egy kis körömfaladék,
193 5, XI | elmaradt egy kis vakarcs, egy kis körömfaladék, felszeletelt
194 5, XI | meglátogatott.~– És az a másik kis ajtó?~– Azt hagyja ön! Az
195 5, XI | Azt hagyja ön! Az egy kis kabin ajtaja, mosdókészletekkel.~–
196 5, XI | Minden jó volna már, csak egy kis puncsot kapnánk még! – hencegett
197 5, XI | hogy fel ne bomoljanak.~Egy kis hiúság is van a nőben. Hogy
198 5, XIII| paradicsomi áldás látszik. Minden kis darab föld hasznot hajt
199 5, XIII| olyannak látszik, mint egy kis város, mely liliputi lakók
200 5, XIII| csengettyűszó hangzott.~Egy kis faépület tornyocskájában
201 5, XIII| ezekbe a fákba.~Ez előtt a kis ház előtt volt egy kerek
202 5, XIII| asztalhoz, meg Deodáttal; egy kis szöszke, göndör fürtű, angyalfejű
203 5, XIII| valósul, amit mi óhajtunk.~… A kis Noémi elaludt szépapja ölében,
204 Uto | apánkon elkezdve, olyan kis urakká lettünk, akik munkájuk
|