Part,  Chapter

 4501     2,  VII |                virágbokrétát is. Még akkor a kamélia nem volt ismeretes:
 4502     2,  VII |                kamélia nem volt ismeretes: a menyasszonyi bokréta sokszínű
 4503     2,  VII |                mondá, hogy rózsákat hozott a rózsának; miért jutalmul
 4504     2,  VII |                    urat.~Azt mondták, hogy a várba kocsizott a kormányzóhoz,
 4505     2,  VII |                     hogy a várba kocsizott a kormányzóhoz, még korán
 4506     2,  VII |                   várták visszatértét. Még a menyasszony is többször
 4507     2,  VII |              kitekinteni, ha nem jön-e még a hintó atyjával?~Csak a vőlegény
 4508     2,  VII |                 még a hintó atyjával?~Csak a vőlegény nem látszott nyugtalannak.~
 4509     2,  VII |                  minden ismerősét meghítta a lakodalomra; még késő este
 4510     2,  VII |                  át „jó éjszaka” fejében: „a százezer forint holnap készen
 4511     2,  VII |                    volt jókedve alaptalan.~A várkormányzó tudatá vele,
 4512     2,  VII |                     hogy az erődítési terv a minisztertanács által egészben
 4513     2,  VII |                    egészben elfogadtatott, a kisajátítások el vannak
 4514     2,  VII |                    el vannak rendelve; sőt a csallóközi részre esőkért
 4515     2,  VII |                vannak fizetve az összegek; a többi is utalványozva van
 4516     2,  VII |                   érkezni az utalványoknak a miniszter aláírásával. Ez
 4517     2,  VII |                annyi, mintha zsebben volna a pénz.~Reggel Brazovics úr
 4518     2,  VII |                 Brazovics úr alig várhatta a szabályszerű látogatási
 4519     2,  VII |            valamivel korábban is megjelent a kormányzó előszobájában,
 4520     2,  VII |                  lefoglalják annak idejét.~A kormányzó nem váratta sokáig,
 4521     2,  VII |                    Egy kis baj van – monda a belépőnek.~– No, csak nagy
 4522     2,  VII |                   Hallotta ön valaha hírét a Staatsrathnak?~– Nem én
 4523     2,  VII |                  róla valaki. Hanem hát ez a valami mindennek a dacára
 4524     2,  VII |                  hát ez a valami mindennek a dacára létezik, és éppen
 4525     2,  VII |              lételének jelét. Mint mondám, a minisztertanács már elhatározá
 4526     2,  VII |             erődítések foganatba vételét s a vele együtt járó kisajátításokat.
 4527     2,  VII |                körülményeket fedezett fel. A minisztertanácsot már kompromittálni
 4528     2,  VII |              lehetett. Tehát összehívatott a Staatsrath, amiről már tizenöt
 4529     2,  VII |              átalányt. Ehhez lett utasítva a kérdéses ügy. S az olyan
 4530     2,  VII |                 meg, hogy elvben meghagyta a kormány határozatát, hanem
 4531     2,  VII |            gyakorlatban kétfelé osztá azt. A csallóközi erődítmények
 4532     2,  VII |                    rögtön kisajátíttatnak, a monostori erődítmények telkei
 4533     2,  VII |                   18-20 évig eltart. Tehát a birtokosok addig várhatnak
 4534     2,  VII |                   egy Staatsrath is legyen a világon; s mikor mindenkinek
 4535     2,  VII |                    egyvalaki lehessen, aki a saját érdeke ellen vádaskodjék?~
 4536     2,  VII |                  nem volt semmi segedelem!~A bizonyosra várt százezer
 4537     2,  VII |               odavan; de oda még azonkívül a másik százezer forint is,
 4538     2,  VII |      fellegépítményét összeroskadni látta. A pompás emeletes úri lak,
 4539     2,  VII |                   pompás emeletes úri lak, a Dunán evező terhes hajók,
 4540     2,  VII |                  Dunán evező terhes hajók, a kivilágított templom a fényes
 4541     2,  VII |                     a kivilágított templom a fényes násznéppel, mind,
 4542     2,  VII |                    mind délibáb csak, mely a monostori vár ködképével
 4543     2,  VII |                     csak egy felhőre, mely a napot eltakarja, s semmi
 4544     2,  VII |                  úrnak úgy tetszett, mikor a kormányzó szobájából kilépett,
 4545     2,  VII |                  silbaknak két csákó volna a fejében, két puska a karján,
 4546     2,  VII |                 volna a fejében, két puska a karján, mintha a pavilon
 4547     2,  VII |                 két puska a karján, mintha a pavilon ablakai táncolnának,
 4548     2,  VII |                  ablakai táncolnának, s az a hosszú folyó ott meredek
 4549     2,  VII |                   magasodnék fel előtte, s a falak rá akarnának dűlni…~      ~
 4550     2,  VII |             Végre-valahára kialudta magát; a lefüggönyözött szoba félhomályában
 4551     2,  VII |                     hogy senkit nem talált a közel levő szobákban, kitámolygott
 4552     2,  VII |               szobákban, kitámolygott abba a terembe, ahol Athalie-t
 4553     2,  VII |               Athalie-t öltöztették.~Mikor a fényes szobába belépett,
 4554     2,  VII |                   Kacsuka urat megpillantá a menyasszonyi bokrétával
 4555     2,  VII |                    át szívén, hogy hisz ez a vőlegény.~És aztán, mikor
 4556     2,  VII |                    valami megsiratni való.~A cselédek, a vendégek, Zófia
 4557     2,  VII |               megsiratni való.~A cselédek, a vendégek, Zófia asszony
 4558     2,  VII |                  fölénnyel lépett eléje, s a kisleány finom állát megfogta
 4559     2,  VII |                    elvesz.~De már e szónál a nők nem bírták visszatartani
 4560     2,  VII |                   nem bírták visszatartani a kacajt. Hogy vihogott ifja,
 4561     2,  VII |                   Hogy vihogott ifja, véne a rászedett bohó gyermeken,
 4562     2,  VII |                   szépségének emelésére ez a kegyetlen tréfa; most már
 4563     2,  VII |                    jer ide, Timéa! – szólt a gyermekhez. – Látod, rád
 4564     2,  VII |                  rád vártam. Jer, tűzd fel a fátyolomat a fejemre.~A
 4565     2,  VII |                 Jer, tűzd fel a fátyolomat a fejemre.~A menyasszonyi
 4566     2,  VII |                    a fátyolomat a fejemre.~A menyasszonyi fátyolt!~Timéa
 4567     2,  VII |                  megfogá zsibbatag kezével a fátyolt, s odalépett vele
 4568     2,  VII |             keresztül.~Timéának reszketett a keze: a nyíl maga is ügyetlen
 4569     2,  VII |                Timéának reszketett a keze: a nyíl maga is ügyetlen szerszám
 4570     2,  VII |                   szerszám volt. Nem akart a kontyon keresztülmenni.
 4571     2,  VII |                   mozdulatánál Athalie-nak a nyíl tompa hegyével könnyedén
 4572     2,  VII |                   meg találta szúrni Timéa a szép menyasszony fejét.~–
 4573     2,  VII |               Megszidatni, megüttetni ezen a mai napon, és éppen ez előtt
 4574     2,  VII |                 könnycsepp tolult szemébe. A könnycsepp végiggördült
 4575     2,  VII |               fehér arcán.~És bizonyára ez a két csepp könny alányomta
 4576     2,  VII |                  csepp könny alányomta azt a mérlegserpenyőt, melyet
 4577     2,  VII |                    kéz tart, és méri rajta a boldogságot és a szerencsétlenséget.~
 4578     2,  VII |                méri rajta a boldogságot és a szerencsétlenséget.~Athalie
 4579     2,  VII |                    tenni. Az utolsó órában a menyasszony lehet szeszélyes,
 4580     2,  VII |                  szeszélyes, ingerült. Íme a násznagyok, a nyoszolyók
 4581     2,  VII |                ingerült. Íme a násznagyok, a nyoszolyók már itt vannak,
 4582     2,  VII |               Mindenki nyugtalan már, csak a vőlegény bír elég önmérséklettel.~
 4583     2,  VII |                   bír elég önmérséklettel.~A templomból is ideüzentek
 4584     2,  VII |                    is ideüzentek már, hogy a pópa készen várja az esküvőket;
 4585     2,  VII |               mégsem érkezik. Egyik futárt a másik után küldik a várba
 4586     2,  VII |                 futárt a másik után küldik a várba Brazovics úrért.~Végre
 4587     2,  VII |                   hintaját. Itt van végre.~A menyasszony még egyszer
 4588     2,  VII |                    menyasszony még egyszer a tükör elé áll, megtekinteni,
 4589     2,  VII |                   megigazítja karpereceit, a gyöngysorokat junói nyakán.
 4590     2,  VII |        gyöngysorokat junói nyakán. Azalatt a lépcsőkön sajátszerű dübörgés
 4591     2,  VII |                  tappogással. Arra odakinn a teremben ijedelmes hangok
 4592     2,  VII |                    szobájából is kisietnek a nyoszolyók, a barátnők,
 4593     2,  VII |                    kisietnek a nyoszolyók, a barátnők, megtekinteni,
 4594     2,  VII |                 szól Athalie vőlegényének.~A kapitány is kimegy, s a
 4595     2,  VII |                    A kapitány is kimegy, s a menyasszony egyedül marad
 4596     2,  VII |                  menyasszony egyedül marad a szobában Timéával.~A titkolt,
 4597     2,  VII |                 marad a szobában Timéával.~A titkolt, fojtott rémsuttogás
 4598     2,  VII |            Athalie-t nyugtalanítja ez már.~A vőlegény visszaérkezik.~
 4599     2,  VII |                    vőlegény visszaérkezik.~A kinyitott ajtóban megáll,
 4600     2,  VII |              ajtóban megáll, és onnan szól a menyasszonyának:~– Brazovics
 4601     2,  VII |                     Brazovics úr meghalt!…~A menyasszony rémülten kap
 4602     2,  VII |          menyasszony rémülten kap kezeivel a légbe, s azzal eszméletlenül
 4603     2,  VII |                   estében, fejét szétzúzza a márvány mozaik asztalon.~
 4604     2,  VII |                   márvány mozaik asztalon.~A büszke szép menyasszony
 4605     2,  VII |                     azt gondolja: „No lám, a menyasszonyköntös hogy hever
 4606     2,  VII |               menyasszonyköntös hogy hever a porban!”~A vőlegény ott
 4607     2,  VII |    menyasszonyköntös hogy hever a porban!”~A vőlegény ott marad az ajtóban
 4608     2,  VII |                arcát, s aztán megfordul, s a támadt zűrzavarban elhagyja
 4609     2,  VII |                támadt zűrzavarban elhagyja a házat.~Még csak fel sem
 4610     2,  VII |                   sem emelte menyasszonyát a földről.~
 4611     2,  VIII|                    VIII. TIMÉA~„Hogy hever a porban a menyasszonyi köntös!…”~
 4612     2,  VIII|                 TIMÉA~„Hogy hever a porban a menyasszonyi köntös!…”~A
 4613     2,  VIII|                   a menyasszonyi köntös!…”~A menyegző helyett következett
 4614     2,  VIII|               menyegző helyett következett a halotti tor.~S a menyasszonyi
 4615     2,  VIII|               következett a halotti tor.~S a menyasszonyi hímzett öltöny
 4616     2,  VIII|                hímzett öltöny helyett jött a gyászruha.~Az a fekete szín,
 4617     2,  VIII|               helyett jött a gyászruha.~Az a fekete szín, amiben a szegény
 4618     2,  VIII|                   Az a fekete szín, amiben a szegény és a gazdag egyenlővé
 4619     2,  VIII|                  szín, amiben a szegény és a gazdag egyenlővé lesz. Athalie
 4620     2,  VIII|                  kapnak: feketét.~S ha még a fekete ruha viselésből állna
 4621     2,  VIII|               fekete ruha viselésből állna a gyász!~De Athanáz rögtöni
 4622     2,  VIII|                  Athanáz rögtöni halálával a balsors egész vészmadárserege
 4623     2,  VIII|                  vészmadárserege lepte meg a házat, mint ahogy nagy téli
 4624     2,  VIII|             zivatar előestéjén végig ülnek a háztetőn a fekete varjak…~
 4625     2,  VIII|          előestéjén végig ülnek a háztetőn a fekete varjak…~A legelső
 4626     2,  VIII|                  háztetőn a fekete varjak…~A legelső hollókárogás az
 4627     2,  VIII|                 hollókárogás az volt, hogy a vőlegény visszaküldte a
 4628     2,  VIII|                    a vőlegény visszaküldte a jegygyűrűt; még csak a temetési
 4629     2,  VIII|        visszaküldte a jegygyűrűt; még csak a temetési szertartáson sem
 4630     2,  VIII|                  nyújtotta volna, mikor az a koporsót a temetőig kíséri;
 4631     2,  VIII|                 volna, mikor az a koporsót a temetőig kíséri; mert ebben
 4632     2,  VIII|                temetőig kíséri; mert ebben a kis városban megkívánják
 4633     2,  VIII|                   kis városban megkívánják a gyászolóktól, hogy akár
 4634     2,  VIII|              fedetlen fővel kísérje gyalog a temetőig a maga halottját.~
 4635     2,  VIII|                  kísérje gyalog a temetőig a maga halottját.~Akadtak
 4636     2,  VIII|                 golyómentes mentségnek azt a praktikus indokolást, miszerint
 4637     2,  VIII|               Brazovics úr nem tartván meg a maga feltételét, a százezer
 4638     2,  VIII|             tartván meg a maga feltételét, a százezer forintnyi hozomány
 4639     2,  VIII|                   hozomány előre átadását, a vőlegény is jogosan föloldva
 4640     2,  VIII|                    el semminemű mentséget.~A hollók pedig egyre jöttek
 4641     2,  VIII|                  hollók pedig egyre jöttek a Brazovics-ház tetejére.
 4642     2,  VIII|               egész kártyavár összeomlott.~A legelső hitelező szavára,
 4643     2,  VIII|              legelső hitelező szavára, aki a per útjára vetemedett, semmivé
 4644     2,  VIII|                    az egész Brazovics-ház. A hógörgeteg megindult, és
 4645     2,  VIII|                 megindult, és meg nem állt a lejtő aljáig. Kiderült,
 4646     2,  VIII|             Kiderült, hogy igaz volt, amit a menekülő vőlegény sejtett:
 4647     2,  VIII|                képzelt nyereségekkel, hogy a rendbeszedés alkalmával
 4648     2,  VIII|               községi hitbizományokat; még a ház tetején is túlcsapott
 4649     2,  VIII|               Akkor aztán jöttek mindennap a prókátorok, a szenátorok,
 4650     2,  VIII|                    mindennap a prókátorok, a szenátorok, a foglaló bírák;
 4651     2,  VIII|                  prókátorok, a szenátorok, a foglaló bírák; lepecsételtek
 4652     2,  VIII|                   minden szekrényt, bútort a háznál, és nem kérdezősködtek
 4653     2,  VIII|              háznál, és nem kérdezősködtek a finnyás úrhölgyektől, mikor
 4654     2,  VIII|                   tenni, hanem berontottak a napnak minden órájában,
 4655     2,  VIII|                   keresztül-kasul gázoltak a szobában, és szidták, átkozták
 4656     2,  VIII|             szidták, átkozták az elhunytat a gyászoló hölgyek hallatára,
 4657     2,  VIII|            beszélni. És sorba vették, amit a háznál találtak, becsülgették,
 4658     2,  VIII|          becsülgették, mit ér ez meg amaz: a képek rámástól vagy ráma
 4659     2,  VIII|               rámástól vagy ráma nélkül, s a menyasszonyruha a menyasszony
 4660     2,  VIII|                nélkül, s a menyasszonyruha a menyasszony nélkül.~És aztán
 4661     2,  VIII|                  nélkül.~És aztán kitűzték a határidőt, még a kapura
 4662     2,  VIII|                  kitűzték a határidőt, még a kapura is kiragaszták, amikor
 4663     2,  VIII|                    bizony mindent, még azt a szép hímzett menyasszonyi
 4664     2,  VIII|            menyasszonyi ruhát is. És aztán a házat magát, s mikor az
 4665     2,  VIII|                mehetnek, amerre látnak, és a szép Athalie nézhet fel
 4666     2,  VIII|                  hogy hová fogja ő ezentúl a fejét lehajtani.~De hová
 4667     2,  VIII|            lehajtani.~De hová is hajtsa le a fejét Athalie?~Egy bukott
 4668     2,  VIII|              akinek mindenét elvették, még a jó hírnevét is, s akinek
 4669     2,  VIII|                   nem maradt egy jóakarója a világon; még saját maga
 4670     2,  VIII|                maradt meg, miket elrejtett a lefoglalás elől: egy kalcedon
 4671     2,  VIII|                   egy kalcedon szelence és a visszaküldött jegygyűrű.~
 4672     2,  VIII|               visszaküldött jegygyűrű.~Azt a kalcedon szelencét eldugta
 4673     2,  VIII|                 elővette azt, és nézegette a benne levő kincseket.~Azok
 4674     2,  VIII|                 benne levő kincseket.~Azok a kincsek mindenféle mérgek
 4675     2,  VIII|                 Azt képzelte magában, hogy a legkisebb megkeserítésre
 4676     2,  VIII|                    volna magát megölni. Ez a képzelet zsarnokká tette
 4677     2,  VIII|                   kedvére nem tesznek, itt a méregszelence, csak válogatni
 4678     2,  VIII|              találni.~Most azután itt volt a nagy kísértet! Előtte állt
 4679     2,  VIII|                 nagy kísértet! Előtte állt a kétségbeejtő élet egész
 4680     2,  VIII|                koldussá tette gyermekét, s a szerető elhagyá menyasszonyát.~
 4681     2,  VIII|                 ágyából fölkelve, nézegeté a fölnyitott szelencét, és
 4682     2,  VIII|                   szelencét, és válogatott a különféle mérgekben.~És
 4683     2,  VIII|                    szívében az az erő, ami a sírba elvezet.~Elnézi magát
 4684     2,  VIII|             elvezet.~Elnézi magát merengve a tükörben. Milyen szép! Nincsen
 4685     2,  VIII|           szépséget elpusztítani.~Becsukja a szelencét, s eldugja újra.
 4686     2,  VIII|                 egyet is bevenni.~Előveszi a másik drágaságot: a jegygyűrűt.
 4687     2,  VIII|               Előveszi a másik drágaságot: a jegygyűrűt. És abban is
 4688     2,  VIII|                  Ez lelkét öli meg. És azt a mérget az ittasságig meri
 4689     2,  VIII|                  azt az embert, akinek ezt a gyűrűt adta. Nemcsak szerette:
 4690     2,  VIII|             szerette: szerelmes volt bele.~A méregszelence rossz tanácsokat
 4691     2,  VIII|         méregszelence rossz tanácsokat ád, a gyűrű még rosszabbakat.~
 4692     2,  VIII|               minden cseléd ott hagyta már a házat. Zófia asszony és
 4693     2,  VIII|                     Zófia asszony és Timéa a cselédszobában alusznak;
 4694     2,  VIII|                   cselédszobában alusznak; a dísztermek ajtaján a bíróság
 4695     2,  VIII|             alusznak; a dísztermek ajtaján a bíróság pecsétje van. Az
 4696     2,  VIII|              haladhatott az éj, nem tudja; a pompás állóórákat senki
 4697     2,  VIII|                  az óra, Athalie megkeresi a kapukulcsot, s kilopózik
 4698     2,  VIII|           kapukulcsot, s kilopózik egyedül a házból; nyitva hágy maga
 4699     2,  VIII|                   azután nekiindul egyedül a sötét utcának. Pedig a komáromi
 4700     2,  VIII|             egyedül a sötét utcának. Pedig a komáromi utca akkori időben
 4701     2,  VIII|                   becsületesen sötét utca. A Szentháromság szobra előtt
 4702     2,  VIII|                    előtt pislog egy lámpa, a másik meg a városháza kapujában,
 4703     2,  VIII|              pislog egy lámpa, a másik meg a városháza kapujában, harmadik
 4704     2,  VIII|              városháza kapujában, harmadik a főőrhelyen: több nincs.~
 4705     2,  VIII|                 álló hely. Egy sötét liget a város és a vár között, hol
 4706     2,  VIII|                 Egy sötét liget a város és a vár között, hol éjente hajléktalan
 4707     2,  VIII|             kuszált hajjal bujdokolnak, ha a „kis piaci” lebujokból kiverték
 4708     2,  VIII|                 irtózik ő most azoktól. Az a méreg, amit abból az aranykarikából
 4709     2,  VIII|               átszítt, félelmetlenné tette a találkozást e tisztátalan
 4710     2,  VIII|                   e tisztátalan alakokkal. A sártól csak addig fél az
 4711     2,  VIII|           szögleténél katona őr áll. Annak a figyelmét ki kell kerülni,
 4712     2,  VIII|               kerülni, hogy rá ne kiáltson a közeledőre: ki vagy?~A szögletháznak
 4713     2,  VIII|            kiáltson a közeledőre: ki vagy?~A szögletháznak oszlopos folyosója
 4714     2,  VIII|       szögletháznak oszlopos folyosója van a piac felől; az ott nappal
 4715     2,  VIII|                  piac felől; az ott nappal a kenyéráruló kofák helye.
 4716     2,  VIII|                   némber feküdt keresztben a folyosón: részeg volt. A
 4717     2,  VIII|                   a folyosón: részeg volt. A megrúgott félállat csúnya
 4718     2,  VIII|             Könnyebben érezte magát, mikor a szögleten bekanyarodott
 4719     2,  VIII|                 Angliá”-ba, s eltűnt előle a főőrhely lámpája is, s a
 4720     2,  VIII|                   a főőrhely lámpája is, s a fák sötétjében találta magát.~
 4721     2,  VIII|                   csillám vezette. Az volt a kapitány lakása.~Athalie
 4722     2,  VIII|                    oroszlánfejű kopogtatót a kétfejű sasos kapu kisajtaján;
 4723     2,  VIII|                kapu kisajtaján; reszketett a keze, mielőtt halk koccintást
 4724     2,  VIII|                 tett volna vele. Megtette.~A zörgetésre előjött a tiszt
 4725     2,  VIII|             Megtette.~A zörgetésre előjött a tiszt szolgája, s kinyitá
 4726     2,  VIII|                 kinyitá az ajtót.~– Itthon a kapitány? – kérdé Athalie.~
 4727     2,  VIII|                 kapitány? – kérdé Athalie.~A fickó vigyorogva inte, hogy
 4728     2,  VIII|            Athalie-t. Sok szép húszas érte a tenyerét e szép kezekből,
 4729     2,  VIII|                  gyümölcsöt vitt ajándékba a szép kisasszonynak.~A kapitány
 4730     2,  VIII|            ajándékba a szép kisasszonynak.~A kapitány fenn volt még,
 4731     2,  VIII|                volt, semmi fényűzés benne. A falakon térképek, asztalain
 4732     2,  VIII|               katonás egyszerűség lepi meg a belépőt, s azonfelül az
 4733     2,  VIII|                    belépőt, s azonfelül az a pipafüstillat, ami bevette
 4734     2,  VIII|                    bútorba, könyvekbe, még a padlóba is, s akkor is kesereg,
 4735     2,  VIII|                  Athalie sohasem látta még a kapitány szobáját. Az a
 4736     2,  VIII|                    a kapitány szobáját. Az a szállás, amelybe a menyegző
 4737     2,  VIII|            szobáját. Az a szállás, amelybe a menyegző napján kellett
 4738     2,  VIII|                    napján kellett volna őt a vőlegénynek vinnie, az bizony
 4739     2,  VIII|                  azt még aznap lefoglalták a benne levő bútorokkal együtt
 4740     2,  VIII|               benne levő bútorokkal együtt a hitelezők. Ide csak néha
 4741     2,  VIII|               Athalie, mikor délutánonkint a Platzmusik alatt anyja kíséretében
 4742     2,  VIII|              egyenruháján fölül három gomb a katonai szabályok ellenére
 4743     2,  VIII|                karjait, és aláhajtá fejét.~A kapitány odasietett hozzá.~–
 4744     2,  VIII|                    szólni; hanem odaborult a keblére, és zokogott keservesen.~
 4745     2,  VIII|                    és zokogott keservesen.~A kapitány pedig nem ölelte
 4746     2,  VIII|                 azután legelső gondja volt a kapitánynak a levetett lószőr
 4747     2,  VIII|                  gondja volt a kapitánynak a levetett lószőr kravátlit
 4748     2,  VIII|              kravátlit felkötni nyakára, s a nyitva maradt egyenruhát
 4749     2,  VIII|                     Azután egy széket vont a pamlag elé, arra ült le
 4750     2,  VIII|                 szemeivel hosszasan nézett a kapitány szemeibe, mintha
 4751     2,  VIII|               megkülönböztetni hangján, mi a nyögés, mi a szó.~– Uram!
 4752     2,  VIII|                   hangján, mi a nyögés, mi a szó.~– Uram! Míg boldog
 4753     2,  VIII|               tisztelője, barátja maradok. A szerencsétlenség, mely önt
 4754     2,  VIII|                 fohászkodott, majd elfújta a gyertyát, s az asztalra
 4755     2,  VIII|               vőlegénye bal kezét, melyről a jegygyűrű hiányzott, s ezt
 4756     2,  VIII|                    s ezt súgá neki, nehogy a falak meghallják, s a könyvek
 4757     2,  VIII|               nehogy a falak meghallják, s a könyvek tovább susogják:~–
 4758     2,  VIII|            világgal.~Kacsuka úr nem nézett a szép hölgy mindent mondó
 4759     2,  VIII|              mindent mondó szemeibe; hanem a kezébe vett cirkalommal
 4760     2,  VIII|                ábrákat az asztalon, mintha a sinusok és cosinusok feladványaiból
 4761     2,  VIII|               különbség van az őrültség és a szerelem között.~A leány
 4762     2,  VIII|             őrültség és a szerelem között.~A leány tovább suttogott:~–
 4763     2,  VIII|                  semmi vesztenivalóm többé a világon, egyedül ön. Már
 4764     2,  VIII|                   ön nem volna. Nem vagyok a magamé, az öné vagyok. Parancsoljon
 4765     2,  VIII|               nagybátyja. Menjen le ahhoz. A vér szerinti rokona, kell,
 4766     2,  VIII|                   nem hazudott, amikor ezt a fogadást tette.~Hanem abból,
 4767     2,  VIII|                    évek óta nem szereti őt a kapitány, hanem valaki mást
 4768     2,  VIII|                valaki mást szeret; s ha az a más is szegény, koldussá
 4769     2,  VIII|                 koldussá tett leány, akkor a kapitánynak elég oka van
 4770     2,  VIII|                   valami villant át agyán. A szemei is villámlottak hozzá.
 4771     2,  VIII|            villámlottak hozzá. Azt kérdezé a férfitől:~– El fog ön holnap
 4772     2,  VIII|             szegényt, közkatona nem járhat a takarodó után az utcán.
 4773     2,  VIII|                  Úgy tetszett neki, mintha a kapitány, azután, hogy ő
 4774     2,  VIII|                  jött utána senki.~Sietett a sötétben hazafelé.~És siettében
 4775     2,  VIII|              egyszer egy kocsin üljön vele a kapitány, csak egyszer Belgrádig
 4776     2,  VIII|                     ismét megbotlott abban a némberben, aki ott feküdt
 4777     2,  VIII|                  némberben, aki ott feküdt a kövön. Most már fel sem
 4778     2,  VIII|            káromkodott. Milyen jó álma van a nyomorultnak.~Hanem amint
 4779     2,  VIII|              ajtajához ért Athalie, ott az a gondolat zsibbasztá meg
 4780     2,  VIII|                 lángoló lelkét, hogy hátha a kapitány csak azért sietett
 4781     2,  VIII|                    azért sietett megígérni a Belgrádba kísérést, hogy
 4782     2,  VIII|                röpködtek feje körül, amint a sötét lépcsőn felbotorkázott,
 4783     2,  VIII|              lépcsőn felbotorkázott, amint a sötét tornácon végigtapogatózott. „
 4784     2,  VIII|                    előszobába érve, keresé a sötétben az asztalon hagyott
 4785     2,  VIII|                     Ahelyett egy kés akadt a kezébe.~Egy csontnyelű,
 4786     2,  VIII|             konyhakés.~Az is jó világosság a sötétben.~A kést szorította
 4787     2,  VIII|                  jó világosság a sötétben.~A kést szorította marokra,
 4788     2,  VIII|                  marokra, s úgy ment végig a sötét szobákban.~Fogai összeverődtek.~
 4789     2,  VIII|               Fogai összeverődtek.~Az járt a fejében, hogy ha ő most
 4790     2,  VIII|                fejében, hogy ha ő most azt a kést annak a fehér arcú
 4791     2,  VIII|                    ő most azt a kést annak a fehér arcú leánynak, amint
 4792     2,  VIII|               amint az ott alszik mellette a másik ágyban, a szívébe
 4793     2,  VIII|                   mellette a másik ágyban, a szívébe verné, akkor aztán
 4794     2,  VIII|                 aztán otthon volnának mind a ketten. Őt is kivégeznék,
 4795     2,  VIII|                   kivégeznék, s megtalálná a kijárást a világból.~Ah!
 4796     2,  VIII|                    s megtalálná a kijárást a világból.~Ah! csak egy döfés
 4797     2,  VIII|                    egy döfés kellene azzal a késsel, oda, ahol az a fehér
 4798     2,  VIII|               azzal a késsel, oda, ahol az a fehér alak azon a fehér
 4799     2,  VIII|                  ahol az a fehér alak azon a fehér vánkoson alszik.~Csakhogy
 4800     2,  VIII|                   hisz az kinn alszik most a cselédszobában Zófia asszonnyal
 4801     2,  VIII|                 együtt.~Ekkor aztán kiejté a kést kezéből, és utolérte
 4802     2,  VIII|                  kést kezéből, és utolérte a rettegés. Most kezdé érezni,
 4803     2,  VIII|                 vers jutott eszébe, melyet a gyermek mondott el félelmében
 4804     2,  VIII|              gyermek mondott el félelmében a menyegzőnap előtti éjszakán,
 4805     2,  VIII|                    őt úgy kinevette. Annak a versei csengtek fülében:
 4806     2,  VIII|               született.”~S ha behunyta is a szemeit, ugyanazok a képek
 4807     2,  VIII|                    is a szemeit, ugyanazok a képek jöttek eléje, s mikor
 4808     2,  VIII|                 eléje, s mikor elnyomta is a kábító álom, ugyanazok az
 4809     2,  VIII|            elsőszülöttek legyilkoltatása!…~A mély, bágyasztó álomból
 4810     2,  VIII|                vágytársnőjét meggyilkolta, a vesztőhelyre visznek, ott
 4811     2,  VIII|                    visznek, ott térdel már a vérpadon, a pallos ki van
 4812     2,  VIII|                 ott térdel már a vérpadon, a pallos ki van már húzva
 4813     2,  VIII|                   ki van már húzva ellene, a bíró az ítéletet olvassa
 4814     2,  VIII|            ítéletet olvassa fel: „Istennél a kegyelem!” s aztán pördül
 4815     2,  VIII|                  kegyelem!” s aztán pördül a dob… Erre fölébredt.~Az
 4816     2,  VIII|                  dobszó volt az.~Kezdődött a hivatalos kótyavetye.~Ah!
 4817     2,  VIII|           hivatalos kótyavetye.~Ah! ez még a pallosütésre jelt adó hangnál
 4818     2,  VIII|                    egymás után az ismerős, a megszokott, a megszeretett
 4819     2,  VIII|                  az ismerős, a megszokott, a megszeretett tárgyakat,
 4820     2,  VIII|                      S aztán „harmadszor!” a dob rápördül, s már leütött
 4821     2,  VIII|                    rápördül, s már leütött a pallos!~S újra következik
 4822     2,  VIII|                  pallos!~S újra következik a másik: „először, másodszor!
 4823     2,  VIII|                akiket fölkereshetett. Azok a konyhában lehettek most.~
 4824     2,  VIII|                   egy kád.~Azt tudva, hogy a rajta levő ruháját senkitől
 4825     2,  VIII|                   ezüstkanalat is eldugott a zsebébe. Alig tudott tőle
 4826     2,  VIII|                     Tejet és kávét forralt a tűzhelyen a család számára.~
 4827     2,  VIII|                  kávét forralt a tűzhelyen a család számára.~Zófia asszony,
 4828     2,  VIII|                soha meg ne értük volna ezt a napot! Ugye, erre a csúnya
 4829     2,  VIII|                    ezt a napot! Ugye, erre a csúnya dobszóra ébredtél
 4830     2,  VIII|                    óra? – kérdezé Athalie. A konyhaóra még járt.~– Dehogy
 4831     2,  VIII|              Hiszen kilenc órakor kezdődik a licitáció; hát nem hallod?~–
 4832     2,  VIII|                  Akkor aztán Athalie leült a konyhapadra. Ugyanarra a
 4833     2,  VIII|                   a konyhapadra. Ugyanarra a kis falócára, amelyiken
 4834     2,  VIII|                    asszony mesélt Timéának a szép menyegzői szertartásról.~
 4835     2,  VIII|          szertartásról.~Timéa elkészítette a reggelit, megpirította parázsnál
 4836     2,  VIII|                     megpirította parázsnál a zsemlyeszeletkéket, s megterített
 4837     2,  VIII|          zsemlyeszeletkéket, s megterített a konyhaasztalon a két úrnő
 4838     2,  VIII|               megterített a konyhaasztalon a két úrnő számára.~Athalie
 4839     2,  VIII|                  Athalie rá sem hallgatott a kínálásra, pedig Zófia asszony
 4840     2,  VIII|                 Hanem azért ő csak megitta a maga csésze kávéját.~Athalie
 4841     2,  VIII|              csésze kávéját.~Athalie pedig a belgrádi útra gondolt s
 4842     2,  VIII|                    belgrádi útra gondolt s a várt útitársra.~Zófia asszonynak
 4843     2,  VIII|          gondolatai voltak.~„Bárcsak ennek a kávénak a fenekén egy gombostű
 4844     2,  VIII|                    Bárcsak ennek a kávénak a fenekén egy gombostű volna,
 4845     2,  VIII|             fenekén egy gombostű volna, az a torkomon fennakadna, s megfulladnék
 4846     2,  VIII|            megfulladnék bele.”~Majd meg az a kívánsága jött, hogy bárcsak
 4847     2,  VIII|            kívánsága jött, hogy bárcsak az a vasaló onnan a polcról leesnék,
 4848     2,  VIII|                  bárcsak az a vasaló onnan a polcról leesnék, mikor ő
 4849     2,  VIII|                    volna, ha most jönne az a híres földindulás, hogy
 4850     2,  VIII|                    híres földindulás, hogy a ház összeomlana, s minden
 4851     2,  VIII|                agyoncsapna.~De miután ezek a halál nemei nem következtek
 4852     2,  VIII|                      Ez csak könnyen veszi a dolgot! A háládatlan. Még
 4853     2,  VIII|                    könnyen veszi a dolgot! A háládatlan. Még csak nem
 4854     2,  VIII|                  fog téged pártul? Mi lesz a te szép fehér kezeidből?~–
 4855     2,  VIII|                     szólt Athalie, lerázva a nyakáról sopánkodó anyját. –
 4856     2,  VIII|                   idő pedig egyre telt, és a dobszó és a kikiáltás egymást
 4857     2,  VIII|                 egyre telt, és a dobszó és a kikiáltás egymást váltogatták;
 4858     2,  VIII|             kikiáltás egymást váltogatták; a konyhaóra minden ütésénél
 4859     2,  VIII|                  tenyerébe hajtá arcát, és a semmibe bámult. A szép arc
 4860     2,  VIII|                arcát, és a semmibe bámult. A szép arc pírja szederjesre
 4861     2,  VIII|          homályosítá el ragyogó szépségét, a merev szemek ónkarikáikkal,
 4862     2,  VIII|                merev szemek ónkarikáikkal, a duzmadt ajkak, a kígyóvá
 4863     2,  VIII|            ónkarikáikkal, a duzmadt ajkak, a kígyóvá görbülő szemöldök,
 4864     2,  VIII|                   mik mély ráncokat vontak a sápadt homlokon, fenyegető
 4865     2,  VIII|                bukott angyal, kit az égből a pusztába kiűztek.~Az idő
 4866     2,  VIII|                 akit várt, mégsem jött el.~A szomorú kótyavetyélő hangok
 4867     2,  VIII|                udvari szobák felé, amiknek a sorát bezárta a konyha.~
 4868     2,  VIII|                    amiknek a sorát bezárta a konyha.~Zófia asszonynak
 4869     2,  VIII|           kiáltanak ki valamit, már ráütik a dobot: „senki többet?” Az
 4870     2,  VIII|              bolond ember!”~De ki lehet az a bolond ember?~Most már csak
 4871     2,  VIII|                bolond ember?~Most már csak a konyhafelszerelés van hátra;
 4872     2,  VIII|             nyitnak. Az előszobában ráütik a dobot. „Senki többet?” Azt
 4873     2,  VIII|            felötlik Zófia asszonynak, hogy a megvett tárgyakat nem sietnek
 4874     2,  VIII|              megvett tárgyakat nem sietnek a szobákból elvitetni, ahogy
 4875     2,  VIII|                   Itt semmi sem mozdul még a helyéből.~Most következik
 4876     2,  VIII|                  helyéből.~Most következik a fő dolog. Lemennek az udvarra
 4877     2,  VIII|                  Lemennek az udvarra mind. A házat árverezik. A venni
 4878     2,  VIII|                   mind. A házat árverezik. A venni kívánók oda tolongnak
 4879     2,  VIII|             árverező tanácsnok asztalához. A kikiáltási ár hangzék. Arra
 4880     2,  VIII|                   egy ajánlatot mond. Arra a tömeg között szörnyűködés,
 4881     2,  VIII|                 Senki többet? Harmadszor!” A dob rápördül utoljára; a
 4882     2,  VIII|                   A dob rápördül utoljára; a ház is vevőjére akadt.~–
 4883     2,  VIII|                   ki innen többet. Bárcsak a Szent János templomának
 4884     2,  VIII|                    Szent János templomának a tornya most éppen ledűlne,
 4885     2,  VIII|                 Athalie pedig csak ott ült a falócán, és még várt, és
 4886     2,  VIII|             falócán, és még várt, és nézte a faliórát. Pedig az már tizenkettőt
 4887     2,  VIII|                   sötétségben. Lehet, hogy a kapitány nem akart, szégyenlett
 4888     2,  VIII|                    megvárta, míg vége lesz a szomorú temetkezésnek; s
 4889     2,  VIII|                   szép leányom.~– De igen. A folyosó felől. Csendesen,
 4890     2,  VIII|                   s valaki kopogtatni kezd a konyhaajtón, udvariasan,
 4891     2,  VIII|                 szokta, aki engedelmet kér a bennlevőktől jeladásával,
 4892     2,  VIII|               tisztelettel hajtá meg magát a hölgyek előtt, s az ajtónál
 4893     2,  VIII|                   ajtónál megállt.~Athalie a csalódás és a gyűlölet rossz
 4894     2,  VIII|             megállt.~Athalie a csalódás és a gyűlölet rossz tekintetével
 4895     2,  VIII|                     mint valami római pápa a bullában – én most a bírói
 4896     2,  VIII|                  pápa a bullában – én most a bírói árverésen megvettem
 4897     2,  VIII|                    árverésen megvettem ezt a házat és mindent, ami benne
 4898     2,  VIII|                 nekem pedig egyedüli kincs a világon. Timéa kisasszony,
 4899     2,  VIII|                   kegyed mától fogva ennek a háznak az úrnője. Minden
 4900     2,  VIII|                 ahogy áll. Ruhák, ékszerek a szekrényekben, a lovak az
 4901     2,  VIII|                  ékszerek a szekrényekben, a lovak az istállóban, értékpapírok
 4902     2,  VIII|                   istállóban, értékpapírok a pénztárban, ahogy a bírói
 4903     2,  VIII|           értékpapírok a pénztárban, ahogy a bírói lefoglalás itt találta.
 4904     2,  VIII|                   az ön nevére van írva, s a Brazovics-ház hitelezői
 4905     2,  VIII|                    alkalmatlankodik, s azt a helyet ön nekem engedné;
 4906     2,  VIII|                   e szavak alatt sugárzott a szűzi dicsfénytől.~A mondhatlan
 4907     2,  VIII|             sugárzott a szűzi dicsfénytől.~A mondhatlan fájdalom, a hajadoni
 4908     2,  VIII|                     A mondhatlan fájdalom, a hajadoni szemérem, a nemes
 4909     2,  VIII|             fájdalom, a hajadoni szemérem, a nemes hálaérzet, a szentséges
 4910     2,  VIII|               szemérem, a nemes hálaérzet, a szentséges áldozatra készség
 4911     2,  VIII|                csak belül értették meg azt a visszhangzó idegek, mit
 4912     2,  VIII|                   mindent odaád neki, amit a szív óhajt.~Mindent? Óh!
 4913     2,  VIII|                    úgyis el van veszve. Az a másé.~Timár nyugodtan várt
 4914     2,  VIII|           határozott tekintettel előlépett a tűzhely mellől, hová eddig
 4915     2,  VIII|                 tűzhely mellől, hová eddig a másik két nő szorította,
 4916     2,  VIII|                szép férfival telebeszélték a fejét! S ha akkor Timár
 4917     2,  VIII|                  akkor maradj magadnak, se a ház, se a kezem nem a tied;
 4918     2,  VIII|              maradj magadnak, se a ház, se a kezem nem a tied; adom mind
 4919     2,  VIII|                   se a ház, se a kezem nem a tied; adom mind a kettőt
 4920     2,  VIII|                kezem nem a tied; adom mind a kettőt Athalie kisasszonynak!”
 4921     2,  VIII|                    eset akárhányszor, hogy a derék kérőt elutasítá a
 4922     2,  VIII|                    a derék kérőt elutasítá a fennhéjazó kisasszony, s
 4923     2,  VIII|                  bosszúból rögtön megkérte a gouvernante vagy a komorna
 4924     2,  VIII|                megkérte a gouvernante vagy a komorna kezét, s azt vette
 4925     2,  VIII|                kezét, s azt vette nőül.~Ez a reménye azonban nem teljesült
 4926     2,  VIII|                  Timéa odanyújtá Mihálynak a kezét, és ezt mondá halkan,
 4927     2,  VIII|                    önhöz.~Mihály megragadá a neki nyújtott kezet, nem
 4928     2,  VIII|           hódolatával, és hosszasan nézett a leány túlvilágian szép szemeibe.
 4929     2,  VIII|                 túlvilágian szép szemeibe. A leány engedé őt lelkébe
 4930     2,  VIII|                   Mihályt önfeledtté tette a boldogság: elfeledé, hogy
 4931     2,  VIII|              szabad fehér papiros alá írni a nevét.~– Óh, szóljon ön!
 4932     2,  VIII|                    én leszek az ön házában a nő: engedje ön, hogy az
 4933     2,  VIII|              önkénytelenül szemébe szökött a könny erre a szóra.~Timéa
 4934     2,  VIII|               szemébe szökött a könny erre a szóra.~Timéa észrevette
 4935     2,  VIII|                   Athalie-nak, ami az övé? A szép ruhákat, az ékszereket?
 4936     2,  VIII|               ahogy én?~Zófia asszony erre a szóra elkezdett hangosan
 4937     2,  VIII|               ruháját, térdeit, le egészen a lábáig, érthetlen, szótagolatlan
 4938     2,  VIII|                     Timár letörlé szeméből a könnyet, s a másik percben
 4939     2,  VIII|              letörlé szeméből a könnyet, s a másik percben már helyén
 4940     2,  VIII|                 helyén volt józan esze, az a messze belátó, előre vigyázó,
 4941     2,  VIII|                  emelte. Segélyére jött az a gyors leleményesség, mely
 4942     2,  VIII|                   Athalie-nak. Én leteszem a házassági biztosítékot vőlegénye
 4943     2,  VIII|                  egymással boldogok!~Timár a láthatáron is alul eső tájakat
 4944     2,  VIII|                   elég nagy azért, hogy ez a két némber házától és Timéától
 4945     2,  VIII|                Timéától eltávozzék, s hogy a daliás kapitány a szép Athalie-t
 4946     2,  VIII|                   s hogy a daliás kapitány a szép Athalie-t nőül vegye!~
 4947     2,  VIII|                    Most azután őrajta volt a sor, hogy Zófia asszony
 4948     2,  VIII|          Levetinczy úr, hadd csókoljam meg a kezét, a lábát, azt az okos
 4949     2,  VIII|                hadd csókoljam meg a kezét, a lábát, azt az okos fejét! –
 4950     2,  VIII|                    programjában ígért, még a vállát, a gallérját, a hátát
 4951     2,  VIII|          programjában ígért, még a vállát, a gallérját, a hátát is megcsókolá
 4952     2,  VIII|                 még a vállát, a gallérját, a hátát is megcsókolá Timárnak,
 4953     2,  VIII|               angyal, aki inkább választja a kárhozatot, mint büszkesége
 4954     2,  VIII|             Kacsuka úr sem ez életben, sem a másvilágon nem kell többé!
 4955     3       |                                            A senki szigete~
 4956     3,  I   |                  hogy Timéát eljegyezheté.~A leány tündéri szépsége az
 4957     3,  I   |                  tartá lelkét. Bámulta őt. A szelíd kedély, melyet később
 4958     3,  I   |                     megnyerte tiszteletét. A gúnyos játék, melyet Brazovicsék
 4959     3,  I   |                   melyet Brazovicsék űztek a leány szívével, lovagias
 4960     3,  I   |                  rokonszenvét költé fel. S a szép kapitánynak könnyelmű
 4961     3,  I   |      féltékenységét. Ez mind hozzátartozik a szerelemhez.~Most végre
 4962     3,  I   |                  eljutott vágyai céljához. A szép leány az övé. Neje
 4963     3,  I   |                    az önvádtól.~Mert attól a naptól kezdve, amidőn Timár
 4964     3,  I   |                  kísérte, felemelte szavát a belső vádló: ez mind nem
 4965     3,  I   |                   belső vádló: ez mind nem a tied! Ez egy árva leánynak
 4966     3,  I   |                 tied! Ez egy árva leánynak a vagyona volt, amit te bitorolsz.
 4967     3,  I   |                       Tolvaj vagy!~Most ez a per el van döntve. A belső
 4968     3,  I   |                    ez a per el van döntve. A belső bíró kimondja felmentő
 4969     3,  I   |                kimondja felmentő ítéletét. A meglopott árva visszakapja
 4970     3,  I   |                  soha megtudni, hogy ennek a nagy vagyonnak az alapja
 4971     3,  I   |                   ezzel ki van engesztelve a fátum.~De vajon ki van-e
 4972     3,  I   |                vajon ki van-e engesztelve?~A szofizmára nem gondolt Timár.
 4973     3,  I   |                    nem gondolt Timár. Hogy a Timéának visszaadott kincsekre
 4974     3,  I   |                magát; s cserét kért értük: a leány szívét. S hogy ez
 4975     3,  I   |             időfogyasztó akadály, hogy még a kiházasítási készleteket
 4976     3,  I   |                Timéa menyasszonyi köntösét a leghíresebb párizsi divatművész
 4977     3,  I   |                   nem kellett azon magának a menyasszonynak hat hétig
 4978     3,  I   |                   hétig hímezni, mint azon a másikon. – Az a másik, kétszeresen
 4979     3,  I   |                  mint azon a másikon. – Az a másik, kétszeresen szerencsétlen
 4980     3,  I   |                 kívánta, hogy ha már Timéa a török vallásból a keresztyénbe
 4981     3,  I   |                    Timéa a török vallásból a keresztyénbe tér át, hát
 4982     3,  I   |                   járjanak.~Hanem most meg a protestáns lelkész állt
 4983     3,  I   |            múlhatlanul megkívántatik, hogy a neofita megismerkedjék azzal
 4984     3,  I   |               neofita megismerkedjék azzal a confessióval, amelynek keblébe
 4985     3,  I   |                  miután itt nem elég, mint a görög egyháznál, a látás
 4986     3,  I   |                    mint a görög egyháznál, a látás és hallás, hanem ezt
 4987     3,  I   |                    is kell érteni, mert ez a vallás az értelmen, az okoskodáson
 4988     3,  I   |                   tehát szükségképpen kell a hajadonnak egy ideig tanításokat
 4989     3,  I   |                    ideig tanításokat kapni a megismerendő tanokból: hogy
 4990     3,  I   |                    nagy baj volt. Az, hogy a mohamedán vallás a nők számára
 4991     3,  I   |                    hogy a mohamedán vallás a nők számára semmiféle dogmákat
 4992     3,  I   |                    dogmákat sem készített. A mohamedán nők nem tagjai
 4993     3,  I   |                   jelen sem szabad lenniök a férfiak istentiszteletén,
 4994     3,  I   |                     számukra nincs értelme a Mekkát mutató Mehráb táblának,
 4995     3,  I   |                    sem az „Abdésztán”, sem a „Güzül”, sem a „Thüharet”
 4996     3,  I   |             Abdésztán”, sem a „Güzül”, sem a „Thüharet” mosakodásai;
 4997     3,  I   |                 Thüharet” mosakodásai; sem a Ramazan-böjt, sem a Bejrám-ünnep;
 4998     3,  I   |                    sem a Ramazan-böjt, sem a Bejrám-ünnep; ők nem zarándokolnak
 4999     3,  I   |                  nem zarándokolnak Mekkába a Kábához, nem csókolják a
 5000     3,  I   |                   a Kábához, nem csókolják a bűnbocsátó követ, nem isznak