Part,  Chapter

 5001     3,  I   |               bűnbocsátó követ, nem isznak a Zenzemet-kútból, őket a
 5002     3,  I   |                    a Zenzemet-kútból, őket a pap nem esketi, nem tanítja,
 5003     3,  I   |                másvilág; őértük nem jön el a halál óráján a lelket a
 5004     3,  I   |                  nem jön el a halál óráján a lelket a testtől elválasztó
 5005     3,  I   |                    a halál óráján a lelket a testtől elválasztó Azrael
 5006     3,  I   |               angyal, őket nem vallatja ki a halál után a Monkár és Nakir
 5007     3,  I   |                   vallatja ki a halál után a Monkár és Nakir angyal,
 5008     3,  I   |              Izmail kútjában, nem lökik be a Morhut vermébe, őket nem
 5009     3,  I   |                     őket nem támasztja fel a halálból az Izrafil angyal
 5010     3,  I   |        Alsirát-hídon, nem is esnek le róla a hétféle pokolba, mik közül
 5011     3,  I   |                    temperatúrájú pokol még a „Gyehenna”, az utána következők
 5012     3,  I   |                    utána következők pedig: a Ladhána, Hotáma, Száir,
 5013     3,  I   |              fokozatosan melegebbek. Ettől a nőknek mind nincs miért
 5014     3,  I   |                   viszont nem is jutnak el a paradicsomba a nagy Tubafa
 5015     3,  I   |                   jutnak el a paradicsomba a nagy Tubafa árnyéka alá,
 5016     3,  I   |               Tubafa árnyéka alá, mert ott a férfiaknak őrájuk semmi
 5017     3,  I   |                minden férfira hetvenhét. – A mohamedán nő semmi sem,
 5018     3,  I   |                  lelke virágillat, elfújja a szél, és nincs többé.~Azért
 5019     3,  I   |                szél, és nincs többé.~Azért a nagytiszteletű úrnak fölöttébb
 5020     3,  I   |                úrnak fölöttébb megnehezült a feladata, amidőn Timéát
 5021     3,  I   |           próbálkozott.~Az első nap, mikor a másvilág gyönyörűségét magyarázta
 5022     3,  I   |                   gyönyörűségét magyarázta a nagytiszteletű úr Timéának,
 5023     3,  I   |              fognak, s egymáséi lesznek, – a leány ezt a kérdést intézte
 5024     3,  I   |            egymáséi lesznek, – a leány ezt a kérdést intézte hozzá:~–
 5025     3,  I   |                 hozzá:~– Vajon azt fogja-e a másvilágon minden ember
 5026     3,  I   |                szeretett, vagy azt, akivel a pap összeeskette?~Ez fogas
 5027     3,  I   |                   Ez fogas kérdés volt; de a nagytiszteletű úr puritán
 5028     3,  I   |                mást szeressen, mint akivel a pap összeeskette, s viszont
 5029     3,  I   |                    nem lehető, hogy akivel a pap összeeskette, azt ne
 5030     3,  I   |                egészen korrekt”.~Hanem ezt a kérdést nem közölte a nagytiszteletű
 5031     3,  I   |                  ezt a kérdést nem közölte a nagytiszteletű úr Timárral.~
 5032     3,  I   |                nagytiszteletű úr Timárral.~A másodnapi tanításon megint
 5033     3,  I   |                    apja, szintén oda jut-e a másvilágon, ahova ő?~A nagytiszteletű
 5034     3,  I   |               jut-e a másvilágon, ahova ő?~A nagytiszteletű úr erre a
 5035     3,  I   |                   A nagytiszteletű úr erre a kényes kérdésre bizony nem
 5036     3,  I   |                   kíváncsisággal.~Már erre a kérdésre kegyes örvendezéssel
 5037     3,  I   |                     hogy ha együtt leszünk a mennyországban, akkor az
 5038     3,  I   |                esperes úr szörnyen vakarta a füle környékét erre a kérdésre,
 5039     3,  I   |              vakarta a füle környékét erre a kérdésre, s azt mondta,
 5040     3,  I   |                     s azt mondta, hogy ezt a skrupulózus dolgot az egyetemes
 5041     3,  I   |                 Timárnak, hogy jó lesz már a kisasszonyt megkeresztelni
 5042     3,  I   |               megkeresztelni s megesketni, a további dogmákról világosítsa
 5043     3,  I   |             dogmákról világosítsa fel majd a férje.~Végbe is ment a legközelebbi
 5044     3,  I   |                majd a férje.~Végbe is ment a legközelebbi vasárnapon
 5045     3,  I   |                    legközelebbi vasárnapon a szent szertartás. Timéa
 5046     3,  I   |               gyakorolt kedélyére, mint az a másik templom, melyből a
 5047     3,  I   |                   a másik templom, melyből a rossz gyerekek kikergették,
 5048     3,  I   |         kartartókban, képekkel voltak tele a falak, tömjénillat párolgott,
 5049     3,  I   |             csengettyűszóra térdre hullott a nép; képzelmet izgató képek
 5050     3,  I   |               leülnek hosszú padokba külön a férfiak, külön az asszonyok,
 5051     3,  I   |                    ki-ki maga elé, s mikor a kántor elkezdi, ráriad az
 5052     3,  I   |                    elhallgat minden ember; a magas szószékre fellépdel
 5053     3,  I   |                  magas szószékre fellépdel a lelkész, és elkezd beszélni
 5054     3,  I   |                    bámul, hogy amint abban a templomban három sűrű padnégyszög
 5055     3,  I   |                  nem szólal, ki nem nyitja a száját, még csak szomszédjához
 5056     3,  I   |                   szabad kiáltaniok, mikor a prédikációnak vége van.~
 5057     3,  I   |              prédikációnak vége van.~Timéa a szószék melletti első sorban
 5058     3,  I   |                    melletti első sorban ül a főkurátorné mellett, ki
 5059     3,  I   |                 fog lenni: az vezeti őt ki a keresztelő medencéig, keresztapa
 5060     3,  I   |                medencéig, keresztapa pedig a főkurátor úr.~Ismét semmi
 5061     3,  I   |                 képzelemizgató szertartás: a nagytiszteletű úr beszél
 5062     3,  I   |                    úr beszél okos dolgokat a vízmedence előtt; egyszer
 5063     3,  I   |                 annak is csak vége szakad; a neofita meghajtja a fejét
 5064     3,  I   |                szakad; a neofita meghajtja a fejét a vízmedence előtt,
 5065     3,  I   |                  neofita meghajtja a fejét a vízmedence előtt, a lelkész
 5066     3,  I   |                  fejét a vízmedence előtt, a lelkész a Szentháromság
 5067     3,  I   |                vízmedence előtt, a lelkész a Szentháromság nevében megkereszteli
 5068     3,  I   |                   őt „Zsuzsánnának”. – Ezt a nevet választották neki
 5069     3,  I   |                    nevet választották neki a keresztszülők.~Azután tart
 5070     3,  I   |                   egy intést az esperes úr a keresztszülőknek, elszámlálva
 5071     3,  I   |                   kötelességeiket, s akkor a keresztanya ismét visszavezeti
 5072     3,  I   |             keresztanya ismét visszavezeti a felavatott hajadont a padjába,
 5073     3,  I   |         visszavezeti a felavatott hajadont a padjába, akkor minden ember
 5074     3,  I   |               feláll és imádkozik; de csak a pap fennhangon, a többi
 5075     3,  I   |                  de csak a pap fennhangon, a többi némán, Timéa pedig
 5076     3,  I   |           imádkozás után megint leülnek, s a kántor ez alkalomra nekizendíti
 5077     3,  I   |                   ez alkalomra nekizendíti a LXXXIII. zsoltárt; „Óh,
 5078     3,  I   |               Istene!”, amiből Timéának az a gyenge sejtése támad, hogy
 5079     3,  I   |             aggodalmát eloszlatja végre az a másik tiszteletes úr; ez
 5080     3,  I   |           fiatalabb, aki másodiknak jő fel a katedrába, s igen szép szónoklatot
 5081     3,  I   |                  elvégre egy írást vesz ki a könyvéből, s abból felolvassa,
 5082     3,  I   |                 keresztyén leányzót.~És ez a három légió asszony még
 5083     3,  I   |                szót is.~Timéa megnyugodott a történtekben.~Az első kihirdetéstől
 5084     3,  I   |        történtekben.~Az első kihirdetéstől a mennyegzőig két hetet kellett
 5085     3,  I   |                 mindennapos volt Timéánál. A leány őszinte nyájassággal
 5086     3,  I   |                 mindig. Mihály boldog volt a jövendő előérzetében.~Valahányszor
 5087     3,  I   |              rendesen ürügyet talált, hogy a szobát elhagyhassa, s őhelyette
 5088     3,  I   |        menyasszonya; hogy mennyit emlegeti a kedves jó Mihályt, aki őróla
 5089     3,  I   |                    jól gondoskodott, mikor a Szent Borbálán jöttek, hogy
 5090     3,  I   |                  jöttek, hogy mentette meg a hajótöréstől, a törökök
 5091     3,  I   |               mentette meg a hajótöréstől, a törökök általi elfogatástól;
 5092     3,  I   |            elfogatástól; hogy esett miatta a vízbe, hogy vitte ki a süllyedő
 5093     3,  I   |              miatta a vízbe, hogy vitte ki a süllyedő hajóból, hogy ment
 5094     3,  I   |                  hajóból, hogy ment vissza a víz alá az ott feledt vagyonért;
 5095     3,  I   |                tündér mesemondással, mikor a veszélyes helyeken jártak,
 5096     3,  I   |                   hogy ápolta betegségében a hajón! Nélküle bizonyosan
 5097     3,  I   |                   meghalt volna.~Zófi mama a legapróbb körülményekről
 5098     3,  I   |                 még emlékezik. Hitte, hogy a leány, ki ezeket Zófia asszonynak
 5099     3,  I   |              mennyire ragaszkodik önhöz ez a leány!~S Timéa nem jött
 5100     3,  I   |                   Timár elhitte, hogy ő az a boldog ember, akit e nő
 5101     3,  I   |                    akit e nő szeretni fog.~A menyegzői nap is eljött.~
 5102     3,  I   |              szerencsétlenség nem történt.~A menyasszonyt a hajdani Brazovics-háztól,
 5103     3,  I   |                    történt.~A menyasszonyt a hajdani Brazovics-háztól,
 5104     3,  I   |                 már sajátja volt, vitte el a vőlegény a templomba; a
 5105     3,  I   |                  volt, vitte el a vőlegény a templomba; a menyegzői lakoma
 5106     3,  I   |                    a vőlegény a templomba; a menyegzői lakoma pedig a
 5107     3,  I   |                   a menyegzői lakoma pedig a vőlegény házánál volt rendezve.
 5108     3,  I   |                   mama el nem engedé, hogy a lakoma rendezésére ő ügyeljen
 5109     3,  I   |                    otthon maradt, egyedül, a hajdani apai háznál, s ugyanabból
 5110     3,  I   |               függöny mögé, hogy indul meg a hintók hosszú sora a nyoszolyókkal,
 5111     3,  I   |                   meg a hintók hosszú sora a nyoszolyókkal, násznagyokkal,
 5112     3,  I   |              nyoszolyókkal, násznagyokkal, a vőfélyekkel, a menyasszonnyal,
 5113     3,  I   |              násznagyokkal, a vőfélyekkel, a menyasszonnyal, a vőlegénnyel
 5114     3,  I   |             vőfélyekkel, a menyasszonnyal, a vőlegénnyel egymás után,
 5115     3,  I   |                    És azután ott várt, míg a hintók visszarobogtak, el
 5116     3,  I   |                  hintók visszarobogtak, el a Brazovics-ház előtt, most
 5117     3,  I   |                   Zófi mama leírta előtte. A lelkészen nem volt semmi
 5118     3,  I   |                    énekeltek nekik semmit. A vőlegény nemesi bársonyruhát
 5119     3,  I   |                 délceg alak volt, csakhogy a fejét mindig meghajtva tartá;
 5120     3,  I   |                    fennhordani, ahogy kell a nemesi díszruha mellé.~Az
 5121     3,  I   |                  nemesi díszruha mellé.~Az a bűbájos szertartás sem következett
 5122     3,  I   |                  sem következett be, mikor a vőlegényt és menyasszonyt
 5123     3,  I   |             árnyban találkoznak egyedül, s a pap megfogja kezeiket, és
 5124     3,  I   |                    Ez is elmaradt most. El a közös pohárból ivás és a
 5125     3,  I   |                   a közös pohárból ivás és a szent csók az oltár előtt:
 5126     3,  I   |               egymás mellé, úgy esküsznek. A felizgató keleti képzelmet
 5127     3,  I   |            képzelmet nagyon hidegen hagyta a szertartás nélküli protestáns
 5128     3,  I   |                   értett meg egyebet, mint a szertartást.~Talán idővel?~
 5129     3,  I   |                 szertartást.~Talán idővel?~A fényes lakodalom véget ért,
 5130     3,  I   |                fényes lakodalom véget ért, a vendégek hazamentek, a menyasszony
 5131     3,  I   |                     a vendégek hazamentek, a menyasszony ott maradt vőlegénye
 5132     3,  I   |                   hogy szíve reszket, s ez a remegés elterjed egész valóján.~
 5133     3,  I   |                 elterjed egész valóján.~Az a véghetetlen kincs, amit
 5134     3,  I   |                    meri. Varázs alatt van.~A nő, a feleség – nem tud
 5135     3,  I   |                    Varázs alatt van.~A nő, a feleség – nem tud az ő közellétéről
 5136     3,  I   |               fehér arcán, meg volna törve a varázs, mely a közeledőt
 5137     3,  I   |                 volna törve a varázs, mely a közeledőt megdermeszti;
 5138     3,  I   |                 akit ama végzetes éjszakán a halálból felébresztett,
 5139     3,  I   |                 mint egy oltárkép, melyről a ránézőre hideg sugárzik;
 5140     3,  I   |               alakot, akkor meg lesz törve a varázs; de akkor még nagyobb
 5141     3,  I   |                  nagy, sötétkék szemét reá a hölgy, s e szemek tekintetéből
 5142     3,  I   |              tekintetéből annyit tanul meg a kérdező, mintha a csillagos
 5143     3,  I   |                tanul meg a kérdező, mintha a csillagos ég minden titkaiba
 5144     3,  I   |                hosszú selyem szempilláival a hölgy.~– Nem érzesz hozzám
 5145     3,  I   |                  hozzám szerelmet? – eseng a férj epedő sóhajjal.~Még
 5146     3,  I   |                    Még egyszer e tekintet! A fehér arcú nő azt kérdezi:~–
 5147     3,  I   |           engedelmes neje leszek önnek. Ez a sorsom. Ön velem annyi jót
 5148     3,  I   |                     és eltakarta arcát.~Ez a minden fájdalmát eltagadó,
 5149     3,  I   |                   megölelni egy mártírnőt? a szentkép szobrát a pálmaággal
 5150     3,  I   |              mártírnőt? a szentkép szobrát a pálmaággal és a töviskoszorúval?
 5151     3,  I   |                    szobrát a pálmaággal és a töviskoszorúval? kinek a
 5152     3,  I   |                   a töviskoszorúval? kinek a vére forrna fel egy visszatérő
 5153     3,  II  |                                        II. A VÉDÖRDÖG~Talán máskor is
 5154     3,  II  |                   egy férj nem találta meg a neje szívét?~S talán más
 5155     3,  II  |                orvoslatot. Mit lehet tenni a tél ellen? várni kell a
 5156     3,  II  |                    a tél ellen? várni kell a tavaszt.~A mohamedán szülők
 5157     3,  II  |               ellen? várni kell a tavaszt.~A mohamedán szülők leánya
 5158     3,  II  |                    annak az arcát se lássa a menyegzőnapig. Azt nem is
 5159     3,  II  |                   se férj. Engedelmeskedés a dolga. A férj meg fogja
 5160     3,  II  |                   Engedelmeskedés a dolga. A férj meg fogja becsülni,
 5161     3,  II  |                egészséges lehelete legyen; a szíve után nem kérdezősködik
 5162     3,  II  |                  házánál aztán mást tanult a leány. Azt, hogy a keresztyéneknél
 5163     3,  II  |                  tanult a leány. Azt, hogy a keresztyéneknél az ábrándozás
 5164     3,  II  |                másról beszéljen neki, mint a női kötelességekről; mert
 5165     3,  II  |                    úton menjen, amelyen az a másik leány sötét éjjel
 5166     3,  II  |           biztatják magukat, hogy majd jön a tavasz, s az a szíveket
 5167     3,  II  |                    majd jön a tavasz, s az a szíveket átmelegíti. Mihály
 5168     3,  II  |                szíveket átmelegíti. Mihály a menyegzői nap után elvitte
 5169     3,  II  |                  ékszerekkel; megismerteté a nagy városok mulatságaival.
 5170     3,  II  |                 Hatástalan volt rá minden. A holdsugár nem ad meleget
 5171     3,  II  |                   holdsugár nem ad meleget a gyújtótükörben sem.~A nő
 5172     3,  II  |              meleget a gyújtótükörben sem.~A nő szelíd volt, gyöngéd,
 5173     3,  II  |                 örömben, se szomorúságban. A szíve el volt temetve.~Timár
 5174     3,  II  |                  nőt vett feleségül.~Ezzel a tudattal jött vissza külföldi
 5175     3,  II  |              maradni Komáromban, s lakásul a Brazovics-házat rendezi
 5176     3,  II  |                   ügyei számára, hogy abba a házba, hol neje lakik, semmi
 5177     3,  II  |                     hogy neje egyedül van.~A világ előtt mindig együtt
 5178     3,  II  |                 jelennek meg. Társaságokba a nő férjével együtt jár;
 5179     3,  II  |                   el. Mindenki magasztalja a férj sorsát, milyen boldog
 5180     3,  II  |                    hozzá semmi rágalom.~És a tavasz mégsem olvasztja
 5181     3,  II  |                tavasz mégsem olvasztja fel a szív jegeit. A napok csak
 5182     3,  II  |               olvasztja fel a szív jegeit. A napok csak magasabbra emelik
 5183     3,  II  |               napok csak magasabbra emelik a jéghegyeket.~Mihály átkozza
 5184     3,  II  |                jéghegyeket.~Mihály átkozza a sorsot.~Minden kincseinek
 5185     3,  II  |            rosszabb rá nézve, hogy gazdag. A pompa, a birtok még tágítja
 5186     3,  II  |               nézve, hogy gazdag. A pompa, a birtok még tágítja a távolt
 5187     3,  II  |                pompa, a birtok még tágítja a távolt közöttük. A szegény
 5188     3,  II  |                 tágítja a távolt közöttük. A szegény ember szűk négy
 5189     3,  II  |                  akik egymáshoz tartoznak. A napszámos, a hajóslegény,
 5190     3,  II  |                    tartoznak. A napszámos, a hajóslegény, akinek egy
 5191     3,  II  |              asztala van: boldogabb ember. A favágó, aki mikor fűrészel,
 5192     3,  II  |                   fűrészel, az egyik végét a fűrésznek a feleség fogja,
 5193     3,  II  |                    egyik végét a fűrésznek a feleség fogja, az boldog
 5194     3,  II  |                     azok, mikor elvégezték a munkát, leülnek a földre,
 5195     3,  II  |               elvégezték a munkát, leülnek a földre, s esznek egy szilkéből
 5196     3,  II  |                 emberek.~Timár meggyűlölte a gazdagságát, s hozzáfogott,
 5197     3,  II  |            sikerült neki az elszegényedés. A szerencse hódol annak, aki
 5198     3,  II  |                    lehetővé és valóvá lett a kezében: a kocka mindig
 5199     3,  II  |                  és valóvá lett a kezében: a kocka mindig hatot fordult;
 5200     3,  II  |        szerencsejátékban akarta elveszteni a pénzét, szétrobbantotta
 5201     3,  II  |                    pénzét, szétrobbantotta a bankot. A pénz özönlött
 5202     3,  II  |                  szétrobbantotta a bankot. A pénz özönlött oda, ahol
 5203     3,  II  |                    csókjáért.~Pedig hiszen a pénz mindenható. Mennyi
 5204     3,  II  |            titkolják; csak ennek az egynek a szerelmét nem, aki igazán,
 5205     3,  II  |        kötelességeit megtöri.~De nem talál a gyűlöletre okot. Soha senki
 5206     3,  II  |                 okot. Soha senki sem látja a nőt másként, mint férje
 5207     3,  II  |                  férje egy hétig távol van a várostól, akkor ő egy hétig
 5208     3,  II  |                    egy hétig nem hagyja el a házat.~Igen, de benn a házban?
 5209     3,  II  |                  el a házat.~Igen, de benn a házban? Mert hisz a világ
 5210     3,  II  |                   benn a házban? Mert hisz a világ átlátszó, de a ház
 5211     3,  II  |                  hisz a világ átlátszó, de a ház falai nem!~Óh! erre
 5212     3,  II  |                    ház falai nem!~Óh! erre a kérdésre volt még Mihálynak
 5213     3,  II  |               legsúlyosabb felelete.~Abban a házban együtt lakott Timéával
 5214     3,  II  |                    védördöge.~Hiszen annak a nőnek minden léptét, szavát,
 5215     3,  II  |                  egy másik nő, aki gyűlöli a férjet is, a nőt is, s aki
 5216     3,  II  |                   aki gyűlöli a férjet is, a nőt is, s aki bizony sietne
 5217     3,  II  |                   s aki bizony sietne mind a kettőt szerencsétlenné tenni,
 5218     3,  II  |     szerencsétlenné tenni, ha egy árnyékát a bűnnek elleshetné e falak
 5219     3,  II  |               falak között.~Ha Timéa abban a percben, amidőn Mihályt
 5220     3,  II  |                hogy maga mellett tartá azt a leányt, aki menyasszonya
 5221     3,  II  |                    menyasszonya volt annak a férfinak, akivel őneki találkozni
 5222     3,  II  |             találkozni sem szabad soha.~Ez a két kegyetlen gyűlölő szem
 5223     3,  II  |                  őt mindenüvé kíséri.~Amíg a védördög hallgat, addig
 5224     3,  II  |                    kerülte figyelmét, hogy a kínálkozó alkalmat felhasználja
 5225     3,  II  |                  Timéa ragyogni akar azzal a nagylelkűségével, hogy ő
 5226     3,  II  |                   nagylelkűségével, hogy ő a ház egykori kisasszonyát
 5227     3,  II  |        testvéreként, mint úrhölgyet tartja a háznál. Athalie csak azért
 5228     3,  II  |                  mindennap erővel vette ki a kezéből a seprőt, mikor
 5229     3,  II  |                  erővel vette ki a kezéből a seprőt, mikor szobáját takarítani
 5230     3,  II  |               különösen ha vendégek jöttek a házhoz ebédre, nem győzte
 5231     3,  II  |               házhoz ebédre, nem győzte őt a konyhából előidézni.~Athalie
 5232     3,  II  |                   azok közül kiválasztotta a legkopottabb, a legpiszkosabb
 5233     3,  II  |              kiválasztotta a legkopottabb, a legpiszkosabb öltözékét,
 5234     3,  II  |                   s azon is, könnyebb volt a lelkének, mikor egy lyukat
 5235     3,  II  |                mikor egy lyukat égethetett a konyhában, vagy egy olajpecsétet
 5236     3,  II  |                 egy olajpecsétet ejthetett a lámpaelkészítésnél. Tudta,
 5237     3,  II  |                   tette, hogy ellopta tőle a boglárt, üveg helyett nemes
 5238     3,  II  |                 nemes opált tétetett bele; a piszkos, kopott öltözeteket
 5239     3,  II  |             öltözeteket pedig egyszer mind a tűzbe dobta, s ugyanazon
 5240     3,  II  |                 szolgálatkészséggel ugrott a parancsot teljesíteni, mint
 5241     3,  II  |                  korbáccsal kergetnek. Még a hangját is elváltoztatta,
 5242     3,  II  |                Timéával beszélt. Nem szólt a maga természetes hangján
 5243     3,  II  |                   legfinomultabb neme volt a bosszantásnak, az, hogy
 5244     3,  II  |                   hogy kifogyhatatlan volt a házastársaknak egymás előtt
 5245     3,  II  |                 hozzá, lepje meg. Fogja be a szemét kezével, vajon kitalálja-e,
 5246     3,  II  |                    azoknak tűrniök kellett a gúnyt, mely alázatosság,
 5247     3,  II  |                  kellett azt legjobban.~Ez a szembe hízelgő arc mint
 5248     3,  II  |                   Athalie, mikor letehette a magát és másokat kínzó álarcot,
 5249     3,  II  |               saját szobájában, hogy verte a földhöz azt a seprűt, amit
 5250     3,  II  |                   hogy verte a földhöz azt a seprűt, amit Timéától nem
 5251     3,  II  |              Timéától nem engedett kivenni a kezéből; s aztán nekiállt
 5252     3,  II  |                  kezéből; s aztán nekiállt a seprű nyelével ütni a székeket
 5253     3,  II  |             nekiállt a seprű nyelével ütni a székeket és pamlagokat;
 5254     3,  II  |                   azt mondta: porol, pedig a dühét töltötte rajtuk. Mikor
 5255     3,  II  |                  szorult az ajtó alá, vagy a ruhaujja akadt a kilincsbe,
 5256     3,  II  |                 alá, vagy a ruhaujja akadt a kilincsbe, akkor fogcsikorgatva
 5257     3,  II  |                     Szegény Zófi mama bújt a leánya elől, s rettegett
 5258     3,  II  |            Athalie-nak igazi hangját hallá a háznál, akinek Athalie mindennap
 5259     3,  II  |               rettegett egy szobában hálni a leányával, s a hűséges szakácsnőnek
 5260     3,  II  |              szobában hálni a leányával, s a hűséges szakácsnőnek egy
 5261     3,  II  |                bizalmas órában megmutogatá a kék és zöld foltokat karjain,
 5262     3,  II  |                zöld foltokat karjain, amik a szép Athalie kezének nyomai.
 5263     3,  II  |               fülébe súgva: „Miért szültél a világra!”~Hah! milyen jólesett
 5264     3,  II  |                 hordhatott, milyen rosszak a cselédei, mi kárt tettek
 5265     3,  II  |                    kapott.~És aztán, mikor a napot bevégzé Athalie nyílt
 5266     3,  II  |                 neki, hogy segítsen valaki a vetkőztetésnél, letépte
 5267     3,  II  |            vetkőztetésnél, letépte magáról a ruhákat; csombókra akadt
 5268     3,  II  |                  fésűvel, cibálta marokkal a szegény hajat, mintha a
 5269     3,  II  |                    a szegény hajat, mintha a másé volna, vagy mintha
 5270     3,  II  |              földre vetett ruháin; elfújta a gyertyáját, bűzölni hagyva
 5271     3,  II  |                  vetve magát, beleharapott a vánkosba, azt tépte a fogaival,
 5272     3,  II  |         beleharapott a vánkosba, azt tépte a fogaival, és gondolkozott
 5273     3,  II  |                 egy ajtót hallott csukódni a háznál. A férj megy magányos
 5274     3,  II  |                 hallott csukódni a háznál. A férj megy magányos szobájába
 5275     3,  II  |             állandóan az, aki volt: csupán a férj kezd napról napra jobban
 5276     3,  II  |                    elül neje mellett, néha a kezét is kezében tartja;
 5277     3,  II  |                  hogy valamit szólt volna. A férfiak utoljára is nem
 5278     3,  II  |             uralkodni titkaik fölött, mint a nők.~Egy időben Timár azt
 5279     3,  II  |                  nők.~Egy időben Timár azt a szokást veszi fel, hogy
 5280     3,  II  |                   mikorra várják, és aztán a mondott napnál hamarább
 5281     3,  II  |                    senki. Úgy tesz, mintha a véletlen hozta volna haza,
 5282     3,  II  |              akarja mutatni, mit keres. De a homlokára van írva. Gyanakodik.
 5283     3,  II  |                   időre távol marad.~Mikor a házastársak búcsúcsókot
 5284     3,  II  |                 érezte volna ki belőle azt a gúnyt, amit Mihály megérzett.~
 5285     3,  II  |                     amit Mihály megérzett.~A káröröm, a bolondul járt
 5286     3,  II  |               Mihály megérzett.~A káröröm, a bolondul járt embert lenéző
 5287     3,  II  |                 lenéző gúny volt abban.~Ez a mosoly volt az, mely azt
 5288     3,  II  |                 felé, délben visszafordítá a kocsiját, s éjszakára hazakerült
 5289     3,  II  |                    az ő szobájába, s annak a kulcsát mindig zsebében
 5290     3,  II  |                   olvasni lefekvés után, s a komornának rendesen be kellett
 5291     3,  II  |                     hogy nem maradt-e égve a gyertyája.~Timéa hálószobáján
 5292     3,  II  |               halavány világot derengetett a szobában.~Mihály félrevonta
 5293     3,  II  |                 szobra feküdt előtte, akit a Szent Borbála kajütjében
 5294     3,  II  |                   Nyugodtan, rendesen vert a szív.~Semmi áruló jelenség…
 5295     3,  II  |                    s egy viasztekercs volt a kezében. Megint az a bántó
 5296     3,  II  |                  volt a kezében. Megint az a bántó gúnymosoly az arcán.~–
 5297     3,  II  |                    Mihály reszketett, mint a tetten kapott tolvaj.~–
 5298     3,  II  |                 Athalie, s aztán meggyújtá a viasztekercset, s szolgálatkészen
 5299     3,  II  |       szolgálatkészen világított Mihálynak a szobájáig, ott letette a
 5300     3,  II  |                   a szobájáig, ott letette a viasztekercset az asztalra,
 5301     3,  II  |                    Ismét találkozott azzal a gúnymosollyal, mely Athalie
 5302     3,  II  |                  kérdezé Athalie, felfogva a rászögezett kérdő tekintetet.~
 5303     3,  II  |               valamit?~Mihály körül zúgott a világ erre a szóra. Nem
 5304     3,  II  |                  körül zúgott a világ erre a szóra. Nem tudott szólni.~–
 5305     3,  II  |                  igézete bűvkörébe hódítva a kábult férfit.~– Mit tud
 5306     3,  II  |                    én jól tudom. Óh! önnek a férji becsülete jól meg
 5307     3,  II  |           becsülete jól meg van őrizve. Ha a mesék százszemű Árgusát
 5308     3,  II  |           megőrizve, mint általam. Amit ez a nő tesz, szól, kigondol:
 5309     3,  II  |               megtudom azt, és nem érezhet a szíve mélységében olyan
 5310     3,  II  |                   ne találjak. Ön jót tett a becsületével, mikor engem
 5311     3,  II  |                  becsületével, mikor engem a házához fogadott. És ön
 5312     3,  II  |                    közelíthetni. Én vagyok a gyémántzár az ön házán.
 5313     3,  II  |                   mindent. Mikor ön elmegy a városból, addig az ideig,
 5314     3,  II  |                  és velem. Egyedüli sétája a sziget, s ott én mindig
 5315     3,  II  |                 nekem? Nekem, aki ugyanazt a poklot szenvedem, amit ő.
 5316     3,  II  |              nagyon gyűlölök. Rám bízhatja a házát. És ön járhat e világba
 5317     3,  II  |               megölném őt magam, s ön csak a temetésére jönne haza. Mármost
 5318     3,  II  |                     hogy mit hágy idehaza. A kifent gyilkot, melyet a
 5319     3,  II  |                   A kifent gyilkot, melyet a szerelemféltő düh az ön
 5320     3,  II  |           árnyékában fogja mégis mindennap a fejét nyugalomra hajtani,
 5321     3,  II  |                leányt, aki mást szeret; az a más az enyém volt. Ön elvette
 5322     3,  II  |                 volt. Ön elvette tőlem ezt a házat, apám, vagyonom mind
 5323     3,  II  |                   az ön keze alatt hullott a porba; s aztán úrnővé tette
 5324     3,  II  |             láthatja, hogy mit tett; önnek a neje nem nő, hanem mártír.
 5325     3,  II  |                   addig, amíg ön él. Ezzel a fullánkkal hagyhatja ön
 5326     3,  II  |                 fullánkkal hagyhatja ön el a házát, Levetinczy úr, és
 5327     3,  II  |                  örülök, szívemből örülök.~A hölgy lángoló arccal, csikorgatott
 5328     3,  II  |                   villogó szemekkel hajolt a férfi fölé, ki lankadtan
 5329     3,  II  |                   roskadt egy karszékbe, s a leány összeszorított ökle
 5330     3,  II  |               űzzön el ön házából, ha tud.~A leány arcáról eltűnt minden
 5331     3,  II  |               álcázott alázatosság helyett a féktelen indulat kihívó
 5332     3,  II  |                elvitte magával, ott hagyva a sötétben a lesújtott férjet.
 5333     3,  II  |             magával, ott hagyva a sötétben a lesújtott férjet. Hiszen
 5334     3,  II  |          szolgálója, hanem védördöge ennek a háznak.~És Mihálynak úgy
 5335     3,  II  |                    súgta valami, mikor azt a leányt az égő viasztekerccsel
 5336     3,  II  |            felugorjék helyéből, megragadja a hölgy karját, keresztbe
 5337     3,  II  |                    karját, keresztbe tegye a lábát azon ajtó előtt, és
 5338     3,  II  |                  ama végzetes estén, midőn a hajó elsüllyedt, s felkarolva
 5339     3,  II  |                    rémkiáltással: „süllyed a ház! meneküljünk!” fusson
 5340     3,  II  |                    ahol nem őrzi senki…~Ez a gondolat zúgott agyában…
 5341     3,  II  |                    Így kellene most tenni.~A hálószoba ajtaja felnyílt,
 5342     3,  II  |       visszatekintett reá; ezután belépett a hálószobába, az ajtó bezárult,
 5343     3,  II  |              bezárult, s Mihály ott maradt a sötétben.~Óh milyen nagy
 5344     3,  II  |                sötétben!~Aztán hallá, hogy a hálószoba zárában kettőt
 5345     3,  II  |            hálószoba zárában kettőt fordul a kulcs.~Az ő sorsa el volt
 5346     3,  II  |                    ő sorsa el volt ítélve.~A sötétben fölállt. Tapogatózva
 5347     3,  II  |                   ne ébresszen még valakit a háznál, meg ne tudják, hogy
 5348     3,  II  |                    hogy itthon járt. Mikor a sötétben mindent összeszedett,
 5349     3,  II  |                    az ajtaján, halkan zárt a kulccsal, mint a tolvaj,
 5350     3,  II  |               halkan zárt a kulccsal, mint a tolvaj, mint a szökevény,
 5351     3,  II  |              kulccsal, mint a tolvaj, mint a szökevény, s nesztelenül
 5352     3,  II  |               nesztelenül osonva hagyta el a házat. Kiűzte őt abból az
 5353     3,  II  |                  házat. Kiűzte őt abból az a leány!~Künn az utcán az
 5354     3,  II  |                 aki nem akar észrevétetni.~A szél süvöltött az utcákon,
 5355     3,  II  |                 szél süvöltött az utcákon, a hó szemközt vágott, s Timár
 5356     3,  II  |                 kutyát nem kellene kiverni a házból.~
 5357     3,  III |                          III. TAVASZVIRÁNY~A zord utótéli idő egész Bajáig
 5358     3,  III |                   frissen hullott hó lepte a mezőket, s az erdők még
 5359     3,  III |                  erdők még kopárak voltak.~A viharos hideg időhöz hozzáillett
 5360     3,  III |                 amiről gondolkozott.~Annak a kegyetlen leánynak igaza
 5361     3,  III |               leánynak igaza volt.~Nemcsak a férj szerencsétlen, hanem
 5362     3,  III |                    az asszony is.~Csakhogy a férj kétszeresen az, mert
 5363     3,  III |                    az, mert ő szerezte azt a balsorsot mindkettőjüknek.~
 5364     3,  III |                   kincseit meglelte, azzal a szándékkal tartotta azokat
 5365     3,  III |                     s most abban bűnhődik.~A szegény ember komisz ember;
 5366     3,  III |                  komisz ember; hanem azért a szegény ember lehet boldog;
 5367     3,  III |                szegény ember lehet boldog; a gazdag ember dicső ember,
 5368     3,  III |                   dicső ember, hanem azért a gazdag ember boldogtalan.~
 5369     3,  III |               szeretni? Nincsenek meg azok a nemes tulajdonok benne,
 5370     3,  III |               amikért egy férfit szerethet a nő? Arcának összhangzatos
 5371     3,  III |                  örökké visszatérő válasz.~A legkeserűbb önvád egy férfi
 5372     3,  III |                    egy férfi lelkében, még a bűntudatnál is súlyosabb: „
 5373     3,  III |                  súlyosabb: „engem nem tud a nő szeretni!”~De hát mire
 5374     3,  III |                akkor az élet? Mi célja van a napok sorának még azután?~
 5375     3,  III |                  lesz. Ez az első stádium.~A második stádium aztán, hogy
 5376     3,  III |                    leveleit ide utasíttatá a kereskedelmi telepére. Már
 5377     3,  III |                 kifagyott vagy nem fagyott a repce; ha fölemelték is
 5378     3,  III |                    repce; ha fölemelték is a vámot az angol határon;
 5379     3,  III |                  határon; ha emelkedtek is a metallique-ok.~De talált
 5380     3,  III |          tartalmának nagyon megörült. Mind a kettőt zsebébe tette, s
 5381     3,  III |                   figyelemmel jegyezte fel a tudósításokat, s amint végzett,
 5382     3,  III |                 ahogy nálunk szokott, ahol a telet mindjárt a nyár váltja
 5383     3,  III |             szokott, ahol a telet mindjárt a nyár váltja fel. S Baján
 5384     3,  III |                Baján alul megváltozott már a táj is.~Amint Mihály váltott
 5385     3,  III |                alatt heteket sietett volna a természet, már Mohácsnál
 5386     3,  III |                    bársonnyal volt bevonva a mező; Újvidéknél már tarka
 5387     3,  III |                  Újvidéknél már tarka volt a vidék a tavasz virágaitól,
 5388     3,  III |          Újvidéknél már tarka volt a vidék a tavasz virágaitól, s Pancsova
 5389     3,  III |             virágaitól, s Pancsova tájékán a repcevetések arany táblái
 5390     3,  III |                   arany táblái mosolyogtak a síkon, s a halmokat mintha
 5391     3,  III |              táblái mosolyogtak a síkon, s a halmokat mintha rózsaszínű
 5392     3,  III |                mintha rózsaszínű hó fedné, a mandula és barack virágzik.
 5393     3,  III |                  barack virágzik. Olyan ez a kétnapi út, mint egy álomkép.
 5394     3,  III |                 Még tegnapelőtt Komáromban a hófehér mező, s ma már az
 5395     3,  III |                 mező, s ma már az Al-Dunán a virágzó erdők!~Mihály éjszakára
 5396     3,  III |                 fölkelt, kocsira ült, hogy a Dunán rakodó hajóit megtekintse.~
 5397     3,  III |                volt ott semmi baj.~– Mehet a tekintetes úr kacsázni!~
 5398     3,  III |                    uram utasítá. Előhozatá a kis ladikot, belerakatott
 5399     3,  III |                    egy hétig elő nem kerül a nádasból, ami tele van ilyenkor
 5400     3,  III |            szárnyas vaddal; seregestől jár a vadruca, kapóra jön a mocsári
 5401     3,  III |                  jár a vadruca, kapóra jön a mocsári szalonka, a gójzer
 5402     3,  III |                    jön a mocsári szalonka, a gójzer szalonka, a kócsag,
 5403     3,  III |               szalonka, a gójzer szalonka, a kócsag, amit csak a tolláért
 5404     3,  III |              szalonka, a kócsag, amit csak a tolláért lőnek; még pelikán
 5405     3,  III |                vadászni, hajós embernek ez a mulatsága.~Hanem Mihály
 5406     3,  III |               ezúttal meg sem töltötte azt a puskát.~Csendesen leeresztette
 5407     3,  III |                     Csendesen leeresztette a ladikját víz mentében, míg
 5408     3,  III |                    ott aztán marokra kapta a kettős evezőt, s átvágott
 5409     3,  III |                  kettős evezőt, s átvágott a Dunán.~Amint a sziget végét
 5410     3,  III |                    átvágott a Dunán.~Amint a sziget végét megkerülte,
 5411     3,  III |                   gyorsan tájékozta magát. A délnek elterülő nádas közepéből
 5412     3,  III |              nyárfák hegyei, arra tartott.~A nádas között járt út volt
 5413     3,  III |                   de hozzáértő embernek az a jó. Ahol egyszer már volt
 5414     3,  III |                  úr, az vadászik.~Csakhogy a vadászatnak korlátai is
 5415     3,  III |                    Almira nem vehet részt; a madarakra vadászni szigorúan
 5416     3,  III |                     viszont Almirára nézve a marmoták vannak tilalom
 5417     3,  III |                   harmadéve honosultak meg a szigeten, mikor a Duna befagyott,
 5418     3,  III |           honosultak meg a szigeten, mikor a Duna befagyott, s a jégen
 5419     3,  III |                  mikor a Duna befagyott, s a jégen átjöttek. Azokra nem
 5420     3,  III |                vadászni.~No, hát vadásznak a víziállatokra. Az is szép
 5421     3,  III |                 szép sport!~Almira begázol a szép tiszta vízbe, a halomban
 5422     3,  III |               begázol a szép tiszta vízbe, a halomban fekvő nagy kavicsok
 5423     3,  III |                aztán nagyot ugrik, kikapja a bedugott lábát, s három
 5424     3,  III |                szűkölve, nyihogva ugrál ki a vízből, a negyedik lábára
 5425     3,  III |                nyihogva ugrál ki a vízből, a negyedik lábára egy fekete
 5426     3,  III |           kétségbeesetten szűköl, míg kinn a parton le tudja rázni a
 5427     3,  III |                    a parton le tudja rázni a lábáról a félelmes szörnyeteget,
 5428     3,  III |                   le tudja rázni a lábáról a félelmes szörnyeteget, akkor
 5429     3,  III |                   Narcisszával; s elkezdik a rákot vallatni, hogy mennyiért
 5430     3,  III |                     hogy mennyiért engedné a csontjábul kiszedetni a
 5431     3,  III |                    a csontjábul kiszedetni a húsát. A retrográd fenevad
 5432     3,  III |             csontjábul kiszedetni a húsát. A retrográd fenevad persze
 5433     3,  III |            mindenáron vissza akar hátrálni a vízbe. A két vadász aztán
 5434     3,  III |              vissza akar hátrálni a vízbe. A két vadász aztán előre-hátra
 5435     3,  III |                  aztán előre-hátra pofozza a talpaival, míg egyszer hanyatt
 5436     3,  III |              fordítják, s akkor aztán mind a hárman meg vannak akadva,
 5437     3,  III |               Almira is, Narcissza is, meg a rák is.~Most Almira figyelme
 5438     3,  III |              valakit érez. Ismerős közelít a vízen.~Nem ugat eléje, csak
 5439     3,  III |                   forma az nála. Megismeri a csónakászt.~Mihály kiszökik
 5440     3,  III |                 Mihály kiszökik csónakából a partra, s megköti a fűzcölöphöz
 5441     3,  III |             csónakából a partra, s megköti a fűzcölöphöz a csónakot,
 5442     3,  III |                    s megköti a fűzcölöphöz a csónakot, azután megcirógatja
 5443     3,  III |                semmi baj?”~Felel neki arra a kutya mindenfélét, csakhogy
 5444     3,  III |                newfoundlandi kutyanyelven. A hangzásából ítélve a válasz
 5445     3,  III |         kutyanyelven. A hangzásából ítélve a válasz megnyugtató.~Most
 5446     3,  III |                  jajveszékelés zavarja meg a kedélyes találkozási jelenetet.
 5447     3,  III |                 Narcissza olyan közel ment a hanyatt fekve kalimpázó
 5448     3,  III |                 egyik ollójával belekapott a fülébe, aztán a hat horgas
 5449     3,  III |                 belekapott a fülébe, aztán a hat horgas lábával meg a
 5450     3,  III |                   a hat horgas lábával meg a pofájába.~Timár rögtön a
 5451     3,  III |                   a pofájába.~Timár rögtön a vész színhelyén termett,
 5452     3,  III |         lélekjelenlétével azonnal felfogva a veszély nagyságát, ott ragadá
 5453     3,  III |                  nagyságát, ott ragadá meg a páncélos gonosztevőt, ahová
 5454     3,  III |                 ujjaival összenyomva annak a fejét, kényszeríté őt áldozatának
 5455     3,  III |                     azután pedig úgy vágta a szörnyet a parthoz, hogy
 5456     3,  III |                 pedig úgy vágta a szörnyet a parthoz, hogy rögtön elterült,
 5457     3,  III |             elterült, átadva fekete lelkét a pokolnak. Mire Narcissza
 5458     3,  III |                    Timár hozzálátott, hogy a ladikban hozott holmikat
 5459     3,  III |                 Könnyen vállára veheti. De a puska, a puska! Azt Almira
 5460     3,  III |                vállára veheti. De a puska, a puska! Azt Almira nem szereti
 5461     3,  III |                     Azt Almira nem szereti a kézben látni. Itt hagyni
 5462     3,  III |                   erre jár, s elviszi.~Hát a puskával azt gondolta ki
 5463     3,  III |                    valami diadaljelt, mint a kis pudli a gazdája pálcáját.~
 5464     3,  III |               diadaljelt, mint a kis pudli a gazdája pálcáját.~A Narcissza
 5465     3,  III |                  pudli a gazdája pálcáját.~A Narcissza csak maradt Mihály
 5466     3,  III |                 Mihály vállán, s dorombolt a fülébe.~Mihály halad Almira
 5467     3,  III |                  itt, andalító egyedüllét.~A paradicsom gyümölcsfái most
 5468     3,  III |                   hajló csipkerózsákból, s a fűszőnyeg pompás zöldje
 5469     3,  III |                  az arany napsugár kihívja a virág szerelmét, az illatot,
 5470     3,  III |                   az illatot, attól terhes a lég; az ember minden lélegzetvételnél
 5471     3,  III |             aranyat és szerelmet lehel be. A virágok erdejét mély zsongás
 5472     3,  III |                   e titokszerű zsongásban, a virágok szemeiben Isten
 5473     3,  III |                   S hogy énekese is legyen a templomnak, a fülemile énekli
 5474     3,  III |                    is legyen a templomnak, a fülemile énekli Szent Dávid
 5475     3,  III |                   Szent Dávid zsoltáraiból a panaszt, a pacsirta a dicséretet;
 5476     3,  III |                    zsoltáraiból a panaszt, a pacsirta a dicséretet; csakhogy
 5477     3,  III |         zsoltáraiból a panaszt, a pacsirta a dicséretet; csakhogy szebben,
 5478     3,  III |                   mint Dávid király!~Mikor a sűrű orgonabokrok lilaszínnel
 5479     3,  III |                  szétnyílnak, s meglátszik a kis szigeti lak, Mihály
 5480     3,  III |                  megáll, mintegy leigézve.~A kis lak lángban áll; de
 5481     3,  III |                kiáltá, eléje futott. Timár a hangjáról is ráismere: Noémi
 5482     3,  III |                   ráismere: Noémi volt az.~A kis Noémi, akit már harmadfél
 5483     3,  III |                      Ah, Timár úr! – kiált a lyánka az érkező elé szaladva,
 5484     3,  III |                 érkezőt.~Mihály viszonozza a kézszorítást, és szemeit
 5485     3,  III |              szemeit egy percig ott feledi a leány arcán.~Íme egy arc,
 5486     3,  III |                    régen láttuk önt – szól a leány.~– Mint megszépült
 5487     3,  III |         nyilatkozatában éppoly természetes a gyöngédség, mint a durvaság.~
 5488     3,  III |             természetes a gyöngédség, mint a durvaság.~A leány valóban
 5489     3,  III |               gyöngédség, mint a durvaság.~A leány valóban sokat nyert
 5490     3,  III |                 Sajátszerű fiziológiája az a leányarcoknak, hogy némely
 5491     3,  III |                ideálszép gyermeknek, mikor a hajadoni átalakuláson átmegy,
 5492     3,  III |             természetes magyarázata? Talán a fejlő érzelmek idomítják
 5493     3,  III |                fejlő érzelmek idomítják át a fejlő arcot, s a tartós
 5494     3,  III |              idomítják át a fejlő arcot, s a tartós jó és rossz indulat,
 5495     3,  III |                tartós jó és rossz indulat, a bánat és az öröm, a nyugtalanság
 5496     3,  III |               indulat, a bánat és az öröm, a nyugtalanság és a béke idomítja
 5497     3,  III |                    öröm, a nyugtalanság és a béke idomítja át a vonásokat,
 5498     3,  III |         nyugtalanság és a béke idomítja át a vonásokat, mint a tengeri
 5499     3,  III |              idomítja át a vonásokat, mint a tengeri csiga a csigaházat.~
 5500     3,  III |            vonásokat, mint a tengeri csiga a csigaházat.~Noémi arcáról