Part,  Chapter

 7501     4,  III |                   szakad a boltozat. Onnan a kisajtóból valaki leskelődik
 7502     4,  III |                  Ne nézz rá, Noémi. Megver a szemével. Valaha övé volt
 7503     4,  III |                kísérteni. Nézd, gyilok van a kezében, téged akar megölni
 7504     4,  III |                  vele. Siessünk innen!”~De a sietésnek ott volt az akadálya;
 7505     4,  III |            sietésnek ott volt az akadálya; a roppant sok pénz.~„Nem tudok
 7506     4,  III |               tudok felkelni! Agyonnyom ez a sok arany. Mind itt fekszik
 7507     4,  III |                    arany. Mind itt fekszik a mellemen. Vegyétek le rólam.
 7508     4,  III |                    besüllyedek az aranyba. A tető beszakadt, s a padlásról
 7509     4,  III |               aranyba. A tető beszakadt, s a padlásról mind rámömlik
 7510     4,  III |             szörnyű hatalom lehet az, mely a szegény hajóst ily kínzó
 7511     4,  III |                    Te nem szereted, Noémi, a gyémántokat? Bohó vagy.
 7512     4,  III |                   Azt hiszed, hogy az, ami a gyémántokban tűz, az éget?
 7513     4,  III |                  eddig nem tudtam. Hisz ez a pokol tüze. A neveik is
 7514     4,  III |              tudtam. Hisz ez a pokol tüze. A neveik is rokonok: diamant,
 7515     4,  III |                  diabolus! Beledobjuk őket a vízbe, ugye? Rakd le magadról.
 7516     4,  III |                    le magadról. Beledobjuk a vízbe, ugye? Én tudom, honnan
 7517     4,  III |                  oda. Ne félj, nem maradok a víz alatt. Fojtsd vissza
 7518     4,  III |                   víz alatt. Fojtsd vissza a lélegzetedet, és imádkozzál.
 7519     4,  III |            elsüllyedt hajóba megyek, annak a kabinjába. – Hah, ki fekszik
 7520     4,  III |                  az ágyon!”~„De nem szabad a nevét kimondani.”~„Nézd,
 7521     4,  III |                     hogy süt be az ablakon a vörös hold! Csukd ki innen
 7522     4,  III |                 vörös hold! Csukd ki innen a holdvilágot. Nem akarom,
 7523     4,  III |                   ember talppal áll felénk a föld másik oldalán. Ha a
 7524     4,  III |                   a föld másik oldalán. Ha a föld üvegből volna, éppen
 7525     4,  III |           Csörgőkígyókat szed. Minek szedi a csörgőkígyókat? Hogy majd
 7526     4,  III |                  mikor visszajön, itt ezen a szigeten eleregesse. Ne
 7527     4,  III |                arca! Csak ne látnám, mikor a kígyó elnyeli! Csak ne nézne
 7528     4,  III |                    nézne rám így! Már csak a feje van kinn, és mégis
 7529     4,  III |                    lássam!”~Újra változott a rémlátvány.~„Egy egész flotta
 7530     4,  III |                     Egy egész flotta úszik a tengeren. Mivel van tele?
 7531     4,  III |                   tele? Liszttel. Most jön a forgószél, a tornádó, megkapja
 7532     4,  III |            Liszttel. Most jön a forgószél, a tornádó, megkapja a hajókat,
 7533     4,  III |             forgószél, a tornádó, megkapja a hajókat, felragadja a felhőkbe,
 7534     4,  III |             megkapja a hajókat, felragadja a felhőkbe, összetöri pozdorjává.
 7535     4,  III |            felhőkbe, összetöri pozdorjává. A liszt mind szétömlik. Az
 7536     4,  III |               világ fehér lesz tőle. Fehér a tenger, fehér az ég, fehér
 7537     4,  III |                 tenger, fehér az ég, fehér a szél; a hold kibukkan a
 7538     4,  III |                 fehér az ég, fehér a szél; a hold kibukkan a felhők közül,
 7539     4,  III |                    a szél; a hold kibukkan a felhők közül, s nézd, hogy
 7540     4,  III |                hogy festi be vörös pofáját a szél egyszerre liszttel.
 7541     4,  III |               tördelte, és reszketett.~Óh! a szegény teremtés éjjel-nappal
 7542     4,  III |             mellette egy széken; éjszakára a hárságyat odahúzta az ő
 7543     4,  III |                 fekhelye mellé, s ott hált a közelében, nem gondolva
 7544     4,  III |                    nem gondolva arra, hogy a hagymáz ragályos. Gyakran
 7545     4,  III |                 ragályos. Gyakran odatette a fejét Mihály vánkosára,
 7546     4,  III |                 száraz ajkairól lecsókolva a forró lázsóhajtást.~Teréza
 7547     4,  III |                   háziszerekkel igyekezett a lázat enyhíteni, s az ablakokat
 7548     4,  III |                    ablakokat leszedé, hogy a szabad lég járhassa a kis
 7549     4,  III |                 hogy a szabad lég járhassa a kis szobát: a hagymáznak
 7550     4,  III |                 lég járhassa a kis szobát: a hagymáznak legjobb gyógyítója.~
 7551     4,  III |                    Megmondá Noéminak, hogy a láz emberi számítás szerint
 7552     4,  III |                 hosszú éjszakákon át Noémi a beteg ágya előtt, imádkozva
 7553     4,  III |                beteg ágya előtt, imádkozva a látogató Istenhez, hogy
 7554     4,  III |                     inkább ha áldozat kell a sírnak, itt van ő, vegye
 7555     4,  III |                    ő meg Mihály helyett.~S a sorsnak tetszik néha az
 7556     4,  III |                    világot kínálta cserébe a rettenetes halálnak, saját
 7557     4,  III |                 alkudni enged magával.~Hát a rettenetes angyal elfogadta
 7558     4,  III |                 angyal elfogadta az alkut.~A tizenharmadik napon Mihálynak
 7559     4,  III |                   napon Mihálynak elmúltak a lázálomlátásai, fejének
 7560     4,  III |              felmagasztaltság helyet adott a bágyadt kimerülésnek: a
 7561     4,  III |                    a bágyadt kimerülésnek: a betegség jobbra fordultának
 7562     4,  III |                  gondos ápolás mellett, ha a betegre jól és szeretetteljesen
 7563     4,  III |              indulatrohamoktól megőrzik; s a beteg ilyenkor oly ingerlékeny.
 7564     4,  III |                  felgerjedés halála lehet.~A tizennegyedik nap egész
 7565     4,  III |                 Timár kórágya mellett; még a kis Dódihoz sem ment ki,
 7566     4,  III |                    Teréza asszony mellett.~A tizennegyedik nap reggelén
 7567     4,  III |                   álomba szenderült, hogy „a kis Dódi nagyon beteg”.~
 7568     4,  III |                    nagyon beteg”.~Most meg a gyermek is!~Szegény Noémi!~
 7569     4,  III |                 gyermek is!~Szegény Noémi!~A kis Dódinak torokgyíkja
 7570     4,  III |             Dódinak torokgyíkja kezdődött. A legveszélyesebb betegségük
 7571     4,  III |                 legveszélyesebb betegségük a gyermekeknek, amelyből az
 7572     4,  III |                  Noémi rémülten sietett ki a gyermekhez. A kis ártatlan
 7573     4,  III |                   sietett ki a gyermekhez. A kis ártatlan teremtés arca
 7574     4,  III |               változva. Nem sírt az; ennek a betegségnek nincsen panaszhangja,
 7575     4,  III |                   de annál rettenetesebbek a kínjai!~Óh! az borzasztó,
 7576     4,  III |                 Teréza nem állhatta ki ezt a tekintetet.~„Annyi nyomorulton,
 7577     4,  III |                    segíteni; egyedül ennek a számára nincsen semmi tudományod?”~
 7578     4,  III |                    Nincsen.~Noémi leborult a gyermek ágyacskája mellé,
 7579     4,  III |              parányim? angyalkám? Nézz rám a te szép szemeiddel!~A gyermek
 7580     4,  III |                  rám a te szép szemeiddel!~A gyermek pedig nem akart
 7581     4,  III |                    gyermek pedig nem akart a szép szemeivel nézni. És
 7582     4,  III |            szemeivel nézni. És mikor aztán a sok csókra, könyörgésre
 7583     4,  III |                  nézése, aki már megtanult a haláltól félni.~– Óh! ne
 7584     4,  III |                 nézz rám így, ne nézz rám.~A gyermek nem sírt, csak rekedten
 7585     4,  III |            rekedten köhögött.~Jaj, csak az a másik beteg odabenn meg
 7586     4,  III |                reszketve tartá karjai közt a gyermeket, s aközben arra
 7587     4,  III |              aközben arra hallgatott, hogy a másik szobában alvó nem
 7588     4,  III |                    még fel.~Mikor meghallá a szavát, akkor otthagyta
 7589     4,  III |                    szavát, akkor otthagyta a gyermeket, és átment Mihályhoz.~
 7590     4,  III |                 forró rohamának elmúltával a visszahatás lankadtsága
 7591     4,  III |         ideglázasnak olyan megrögzött réme a patkánylátás.~– Nem jöhet
 7592     4,  III |             ablakon.~– Úgy? Hát hol van az a friss víz?~Noémi adott neki
 7593     4,  III |                 ölni?~Noémi tűrte szelíden a szidást.~És aztán, mikor
 7594     4,  III |                   ismét otthagyhatta Noémi a beteg gyermeket, s ott lehetett
 7595     4,  III |                 mellett.~Ez így ment aztán a hosszú éjszakán keresztül.
 7596     4,  III |              költözött egyik beteg ágyától a másikéhoz.~És Mihályt folyton
 7597     4,  III |                   hogy hol járt most.~Mert a betegek oly gyanakodók!
 7598     4,  III |             indulatosabbak. S egy kitörése a szenvedélynek, egy ijedtség,
 7599     4,  III |             ijedtség, egy felgerjedés elég a meghalásra.~Aki velük bánik,
 7600     4,  III |              mártír legyen.~Noémi az volt.~A gyermek egyre rosszabbul
 7601     4,  III |                 szabad sírnia, hogy Mihály a szemein meg ne lássa, hogy
 7602     4,  III |              előhozni; készen volt tartva. A beteg felszürcsölte azt,
 7603     4,  III |              Mihály azt kérdezé tőle: „hát a kis Dódi mit csinál?”~Noémi
 7604     4,  III |                    észre fogja venni, hogy a szíve milyen nagyot dobbant
 7605     4,  III |                 milyen nagyot dobbant erre a szóra.~– Alszik – felelé
 7606     4,  III |              lássam.~– Jó lesz, Mihály!~És a gyermek egyre rosszabbul
 7607     4,  III |                    beteg, s hazudozni neki a gyermekről mindenféle meséket;
 7608     4,  III |                  tudakozódott.~– Játszik-e a Dódi azzal a kis faemberrel?~–
 7609     4,  III |                     Játszik-e a Dódi azzal a kis faemberrel?~– Óh, nagyon
 7610     4,  III |                    nagyon játszik (… azzal a szörnyű csontemberrel!)~–
 7611     4,  III |                    Vidd oda neki tőlem ezt a csókot.~S Noémi elvitte
 7612     4,  III |               csókot.~S Noémi elvitte neki a búcsúcsókot.~Megint egy
 7613     4,  III |                ismét egyedül találta magát a szobájában.~Noémi azt az
 7614     4,  III |          szobájában.~Noémi azt az éjszakát a gyermek mellett virrasztá
 7615     4,  III |          halálküzdelmét, és visszafojtotta a könnyeit szívébe. Hogy nem
 7616     4,  III |                  Hogy nem szakadt meg bele a szíve?~Mikor Mihályhoz belépett,
 7617     4,  III |              belépett, ismét mosolygott.~– A kis Dódinál voltál? – kérdezé
 7618     4,  III |                  Dódinál voltál? – kérdezé a beteg.~– Őnála voltam.~–
 7619     4,  III |                 éppen akkor fogta be Noémi a szemeit az örök álomra!~
 7620     4,  III |                    És nem volt neki szabad a fájdalmát elárulnia. Mosolyognia
 7621     4,  III |             elárulnia. Mosolyognia kellett a beteg előtt.~Délután ismét
 7622     4,  III |               kedélyben volt Mihály; amint a nap lefelé haladt, idegbántalmai
 7623     4,  III |            súlyosodtak. Noémit szólítá, ki a másik szobában volt.~Noémi
 7624     4,  III |                  arccal tekinte reá.~Hanem a beteg rosszkedvű volt és
 7625     4,  III |         rátekintett, és gondolá magában:~(„A kis Dódi halotti ingecskéjét
 7626     4,  III |                monda rá:~– Hiúság, asszony a neved!~És Noémi mosolyra
 7627     4,  III |                 vesződött, hogy mit csinál a kis Dódi. És egyre küldözte
 7628     4,  III |              Mihálynak mondani, hogy nincs a kis Dódinak semmi baja.~–
 7629     4,  III |                      Olyan sokat alszik az a gyermek! – monda Mihály. –
 7630     4,  III |                volt.~– Te Noémi – monda –, a Dódi énekelt! Én hallottam,
 7631     4,  III |                    az angyalok kardalában, a milliónyi szeráfimok között,
 7632     4,  III |                Noémit.~– Eredj, fektesd le a Dódit. Csókold meg helyettem
 7633     4,  III |                    mondott Dódi? – kérdezé a visszatérőtől.~Noémi nem
 7634     4,  III |                  mondta? – szólt Mihály. – A kedves! – S ettől a csóktól
 7635     4,  III |              Mihály. – A kedves! – S ettől a csóktól aztán elaludt. A
 7636     4,  III |                   a csóktól aztán elaludt. A maga álmából küldött neki
 7637     4,  III |                  maga álmából küldött neki a gyermek.~Másnap reggel megint
 7638     4,  III |                  Másnap reggel megint csak a gyermekről beszélt Mihály.~–
 7639     4,  III |              beszélt Mihály.~– Vigyétek ki a kis Dódit a szabadba; nem
 7640     4,  III |                    Vigyétek ki a kis Dódit a szabadba; nem jó neki a
 7641     4,  III |                    a szabadba; nem jó neki a szobában lenni mindig. Vigyétek
 7642     4,  III |                  lenni mindig. Vigyétek ki a kertbe.~Hiszen éppen ahhoz
 7643     4,  III |                Teréza még az éjjel megásta a sírt egy szomorúfűzfa tövében.~–
 7644     4,  III |                  már magamat.~Noémi kiment a beteg szobájából, ráfordítva
 7645     4,  III |               beteg szobájából, ráfordítva a kulcsot az ajtóra, s azután
 7646     4,  III |                  ajtóra, s azután kivitték a kis hazatért angyalt, és
 7647     4,  III |                átadták az ő örök anyjának, a földnek.~Noémi nem akarta,
 7648     4,  III |               azzal egészségének árt majd. A sírhalom helyett sima virágágyat
 7649     4,  III |                   sima virágágyat körített a fa tövében, s annak a közepébe
 7650     4,  III |             körített a fa tövében, s annak a közepébe odaültetett egy
 7651     4,  III |                 vegyült.~Azután visszament a beteghez.~Mihálynak az volt
 7652     4,  III |                 hol hagytad Dódit?”~– Kinn a kertben.~– Mi van rajta?~–
 7653     4,  III |                     ha ismét kimégy.~Ennél a szónál nem tudott Noémi
 7654     4,  III |                    nem tudott Noémi tovább a szobában maradni, kiment
 7655     4,  III |              tovább ődöngött. Elment ahhoz a szomorúfűzfához, leszakított
 7656     4,  III |                   félig nyílt bimbót arról a fehér rózsáról, s visszatért
 7657     4,  III |           mosolyogva nyújtá oda neki – azt a fehér rózsát.~Mihály elvette
 7658     4,  III |               fehér rózsát.~Mihály elvette a rózsát, s szagolni kezdé.~–
 7659     4,  III |                  különös! – mondá. – Ennek a rózsának semmi szaga nincsen:
 7660     4,  III |                    mintha valami halottnak a sírján termett volna.~Noémi
 7661     4,  III |                   amíg fel nem gyógyul ön, a gyermeket ne hozza az ön
 7662     4,  III |                 volt. Talán nincsen is itt a mellékszobában.~– Nincsen.
 7663     4,  III |                 mellékszobában.~– Nincsen. A kertben csináltunk neki
 7664     4,  III |                  jó, Teréza. Hát menjen ki a gyermekhez most, s küldje
 7665     4,  III |                 ugye?~– Oda, Mihály!~Ezzel a kegyes ámítással aztán el
 7666     4,  III |                     míg végre fölkelhetett a kórágyból, mikor már betegségén
 7667     4,  III |                 ereje.~Noémi segített neki a felöltözésnél. Az ő vállára
 7668     4,  III |              vállára támaszkodva hagyta el a szobát, s azután Noémi odavezette
 7669     4,  III |                    azután Noémi odavezette a ház előtti kis padhoz, oda
 7670     4,  III |                   susogna, zúgna, beszélne a fülébe, mintha a döngő méhek
 7671     4,  III |                  beszélne a fülébe, mintha a döngő méhek tudósításokat
 7672     4,  III |        tudósításokat hoznának felé, mintha a fűszálak zengenének lába
 7673     4,  III |                   hozzá szemeit.~– Hol van a kis Dódi?~A szegény teremtés
 7674     4,  III |             szemeit.~– Hol van a kis Dódi?~A szegény teremtés ennél a
 7675     4,  III |                   A szegény teremtés ennél a szónál nem bírta tovább
 7676     4,  III |           mártírarcát az égre, s két kezét a magas menny felé terjesztve,
 7677     4,  III |                       suttogá Mihály.~Erre a szóra odaborult keblére
 7678     4,  III |                    Meg volt rettenve attól a léleknagyságtól, ami e nyomorult,
 7679     4,  III |             nagynak kell lenni akkor ennek a szeretetnek?!~Mikor aztán
 7680     4,  III |                  tekinte fel Timárra, mint a napsugár a szivárványból.~–
 7681     4,  III |                   Timárra, mint a napsugár a szivárványból.~– S te el
 7682     4,  III |               Mihály.~– Mikor átadtad neki a csókomat, tudtad, hogy a
 7683     4,  III |                   a csókomat, tudtad, hogy a búcsúcsók volt. Mikor azt
 7684     4,  III |                    istenanya hét tőre volt a szívedbe verve! – Óh! Noémi,
 7685     4,  III |               Mihály odavonta őt az ölébe.~A falevelek, a fűszálak, a
 7686     4,  III |                  őt az ölébe.~A falevelek, a fűszálak, a dongó méhek
 7687     4,  III |                   A falevelek, a fűszálak, a dongó méhek már nem susogtak
 7688     4,  III |                    Noémi oda Mihályt, ahol a kis Dódi fekszik.~– Mindig
 7689     4,  III |               fekszik.~– Mindig ott laknál a sírja mellett; újra beteg
 7690     4,  III |              halmot, sem fejfát nem tettem a fejéhez, hogy te ne járj
 7691     4,  III |                 hogy magában elsétálhatott a szigeten, folyvást azt kutatta,
 7692     4,  III |                  derült arccal tért vissza a kunyhóhoz. Egy félig nyílt
 7693     4,  III |                félig nyílt rózsabimbó volt a kezében abból a tiszta fehér
 7694     4,  III |            rózsabimbó volt a kezében abból a tiszta fehér rózsából, aminek
 7695     4,  III |             lehetett azt előle eltitkolni! A fehér rózsa rávezette. Rájött,
 7696     4,  III |               Egész naphosszant elüldögélt a kis padon a ház előtt, és
 7697     4,  III |         naphosszant elüldögélt a kis padon a ház előtt, és pálcájával
 7698     4,  III |                   ház előtt, és pálcájával a sima kavicsok közt turkált,
 7699     4,  III |                    cseréppipáért ráütöttél a kezére.”~Ott állhatott már
 7700     4,  III |                 állhatott már félig készen a szép diófa kastély, a nagy
 7701     4,  III |               készen a szép diófa kastély, a nagy nárdus virágok körülnőtték
 7702     4,  III |                   virágok körülnőtték mind a négy oldalát; Mihály feléje
 7703     4,  IV  |                     MELANKÓLIA~Egyik bimbó a másik után nyílt a fehér
 7704     4,  IV  |                   bimbó a másik után nyílt a fehér rózsatőn. Timár egész
 7705     4,  IV  |              tárcájába; ott szárította meg a keblén.~Szomorú időtöltés
 7706     4,  IV  |                 kigyógyítani. Terhére volt a női édes hízelgés.~Pedig
 7707     4,  IV  |                 került volna az. Hanem ezt a szót a szemérem tiltotta
 7708     4,  IV  |                 volna az. Hanem ezt a szót a szemérem tiltotta kimondani.
 7709     4,  IV  |                    eszébe, hogy kérdezzen.~A kedélybetegségnek az a jelleme,
 7710     4,  IV  |                     A kedélybetegségnek az a jelleme, hogy csak a múltat
 7711     4,  IV  |                    az a jelleme, hogy csak a múltat látja; és azt mindig
 7712     4,  IV  |                innen elmenni.~– Hová?~– Ki a világba. Téged bánt itt
 7713     4,  IV  |                 összekeresem útiszereidet; a gyümölcsárusok holnap átvisznek.~
 7714     4,  IV  |                    nem felelt semmit, csak a fejével inté a jóváhagyást.~
 7715     4,  IV  |                semmit, csak a fejével inté a jóváhagyást.~A kiállt nagy
 7716     4,  IV  |                fejével inté a jóváhagyást.~A kiállt nagy betegség idegeit
 7717     4,  IV  |                   túlizgatottakká tette, s a helyzet, amit szerzett magának,
 7718     4,  IV  |                     amit szerzett magának, a csapás, ami érte, ez izgatott
 7719     4,  IV  |                balhelyzetből kiszabadulni. A balsors, a szorongattatás,
 7720     4,  IV  |                   kiszabadulni. A balsors, a szorongattatás, a kétségbeesés,
 7721     4,  IV  |                 balsors, a szorongattatás, a kétségbeesés, a lélekküzdelem,
 7722     4,  IV  |            szorongattatás, a kétségbeesés, a lélekküzdelem, az emberek
 7723     4,  IV  |                 üldözése, az igaztalanság, a csalódások, a tört remények,
 7724     4,  IV  |                igaztalanság, a csalódások, a tört remények, a szívfájdalmak,
 7725     4,  IV  |               csalódások, a tört remények, a szívfájdalmak, a testi szenvedések,
 7726     4,  IV  |                 remények, a szívfájdalmak, a testi szenvedések, a lélek
 7727     4,  IV  |        szívfájdalmak, a testi szenvedések, a lélek rémei, a veszteség
 7728     4,  IV  |                szenvedések, a lélek rémei, a veszteség emléke, a kedves
 7729     4,  IV  |                 rémei, a veszteség emléke, a kedves halottak visszatérő
 7730     4,  IV  |                   rossz álom; – egy nyomás a pisztoly ravaszán, s megvan
 7731     4,  IV  |                pisztoly ravaszán, s megvan a fölébredés. Aki itt marad,
 7732     4,  IV  |                    Noémi és Teréza kiültek a kunyhó elé estebéd után;
 7733     4,  IV  |              kunyhó elé estebéd után; mind a hárman arra a kis padra,
 7734     4,  IV  |                   után; mind a hárman arra a kis padra, és Mihály arra
 7735     4,  IV  |                    azon egyszer négyen is!~A hold teljes gömb-alakja
 7736     4,  IV  |                  közt.~– Vajon mi lehet ez a hold? – kérdezé Noémi.~Mihály
 7737     4,  IV  |                   soha ne láttam volna azt a vörös félholdat!”~Teréza
 7738     4,  IV  |                    ismétlé Noémi. – Hát ez a nagy csillag maga van egészen?
 7739     4,  IV  |                    Teréza. – Leánykoromban a növeldében sokszor néztük
 7740     4,  IV  |              lehessen rajta észrevenni; de a tudományos emberek már annyit
 7741     4,  IV  |               nehéz gondolat; kivált mikor a parton ültem, s a vízbe
 7742     4,  IV  |                    mikor a parton ültem, s a vízbe néztem. Úgy hívogatott:
 7743     4,  IV  |                  azelőtt”. Hanem aztán azt a kérdést tettem magamhoz: „
 7744     4,  IV  |                 tettem magamhoz: „Jól van; a tested odalenn fog feküdni
 7745     4,  IV  |                 tested odalenn fog feküdni a Duna fenekén; de hát a lelked
 7746     4,  IV  |             feküdni a Duna fenekén; de hát a lelked hová lesz? annak
 7747     4,  IV  |                  kell.” S akkor aztán arra a gondolatra jöttem, hogy
 7748     4,  IV  |                 gondolatra jöttem, hogy az a lélek, ami így erőszakosan
 7749     4,  IV  |                    nem mehet máshová, mint a holdba. Most aztán még jobban
 7750     4,  IV  |                    hang, se szín: akkor az a hely azoknak a számára van
 7751     4,  IV  |                    akkor az a hely azoknak a számára van rendelve, akiknek
 7752     4,  IV  |                   hűvös az éj, menjenek be a házba.~Most még eggyel több
 7753     4,  IV  |                    több rémgondolatja volt a hold felől.~Egyet Timéától
 7754     4,  IV  |                    Egyet Timéától örökölt, a másikat Noémitól.~Rettenetes
 7755     4,  IV  |               eszébe!~Másnap elment Mihály a szigetről.~Úgy haladt el
 7756     4,  IV  |                   szigetről.~Úgy haladt el a félbenhagyott diófa ház
 7757     4,  IV  |                    hát kié olyankor?” erre a kérdésre nem jött soha.)~
 7758     4,  IV  |             Komáromba visszakerült Mihály, a hosszú út még jobban megviselte.~
 7759     4,  IV  |                       felelt Timár, akinek a kikérdezés úgy tetszett,
 7760     4,  IV  |               máskor is csak ilyen volt ő.~A viszontlátás hideg csókja
 7761     4,  IV  |                   életére!~Timár elértette a gúnyos jókívánságot. Neki
 7762     4,  IV  |                  az volna Athalie-ra nézve a pokol.~Timéa eddigi nézeteit
 7763     4,  IV  |                Timéa eddigi nézeteit ehhez a gyűlölt élethez szaporította
 7764     4,  IV  |                   szaporította most még az a gondolat, hogy ez a démon,
 7765     4,  IV  |                 még az a gondolat, hogy ez a démon, aki mindkettőjüket
 7766     4,  IV  |                  sokáig tartson, hogy mind a kettőjük szenvedése sokáig
 7767     4,  IV  |              Mindenki észrevehette Timáron a nagy változást, melyen tavasztól
 7768     4,  IV  |               vonulva töltötte. És délután a titkárja ugyanazon a lapon
 7769     4,  IV  |               délután a titkárja ugyanazon a lapon találta felütve a
 7770     4,  IV  |                    a lapon találta felütve a főkönyvet íróasztalán, amelyen
 7771     4,  IV  |                    kicsukott minden embert a szobájából, azt mondta,
 7772     4,  IV  |               szakadatlanul járt fel s alá a szobájában.~Mikor az étkezésnél
 7773     4,  IV  |                  hogy már el is mosogatták a tányérokat.~Este nem tudott
 7774     4,  IV  |               egyszerre kiment minden álom a szeméből.~„Óh! milyen hideg
 7775     4,  IV  |              Minden bútordarab, minden kép a falon, maguk a régi freskófestmények
 7776     4,  IV  |                  minden kép a falon, maguk a régi freskófestmények a
 7777     4,  IV  |                    a régi freskófestmények a padmalyon mind azt mondják
 7778     4,  IV  |                    milyen hideg ez az ágy!~A cseléd, ki vacsorára hívni
 7779     4,  IV  |                    fekve találta őt. Annak a hírére Timéa is bejött hozzá,
 7780     4,  IV  |               aludni. Minden neszt hallott a háznál. Hallotta, hogy mindenki
 7781     4,  IV  |                  átlépni az embernek, mint a halál országába. De az álomvilágba
 7782     4,  IV  |                  sötétség van körül, aminő a sűrű lomha köd, a föld alatti
 7783     4,  IV  |                    aminő a sűrű lomha köd, a föld alatti mélység s a
 7784     4,  IV  |                    a föld alatti mélység s a megvakulás sötétsége; ilyen
 7785     4,  IV  |                  hogy ő most aluszik, s ez a vakság, ami szemeit meglepte,
 7786     4,  IV  |                mellett az éjszekrény, azon a kínai antik bronz mécstartó,
 7787     4,  IV  |                  fényernyővel, ágya fölött a falon egy nagy óra zenélőművel;
 7788     4,  IV  |                  egy nagy óra zenélőművel; a selyemfüggönyök földig eresztve.
 7789     4,  IV  |           selyemfüggönyök földig eresztve. A nehéz, ódon készítésű ágynak
 7790     4,  IV  |               Tímár azt is jól tudta, hogy a szobája ajtaját nem zárta
 7791     4,  IV  |                   aztán mi különbség volna a között, hogy alszik vagy
 7792     4,  IV  |                hosszú éjszakákon keresztül a kis kunyhóban.~– Hát ide
 7793     4,  IV  |                reggelre megint visszamenj, a napvilág itt ne találjon.~
 7794     4,  IV  |                  napvilág itt ne találjon.~A nagy óra üt; mély harangzengésű
 7795     4,  IV  |                    ágyon, úgy, hogy Mihály a hozzáérő alaknak a szívverését
 7796     4,  IV  |                  Mihály a hozzáérő alaknak a szívverését hallhatja.~„
 7797     4,  IV  |                     Milyen halkan ver most a szíved!” – mondja álmában.~
 7798     4,  IV  |              mintha egy kéz hálószekrényén a vegytani gyújtószert keresné.~„
 7799     4,  IV  |                 gondatlanság volna! Valaki a folyosóról benézhetne az
 7800     4,  IV  |                  ablakon, s meglátna itt.”~A gyújtó platinatapló izzásba
 7801     4,  IV  |                  Ki lehetne őmellette más?~A nőalak óvatosan fordítja
 7802     4,  IV  |                   nőalak óvatosan fordítja a fényernyőt Mihály arca felé,
 7803     4,  IV  |                   Hát magad mikor alszol?”~A nőalak, mintha válaszolna
 7804     4,  IV  |                  nőalak, mintha válaszolna a kérdésre, letérdel az ágy
 7805     4,  IV  |                   mint rettegek!”~És aztán a nőalak megveti magának az
 7806     4,  IV  |                   megveti magának az ágyat a kihúzó fiókban, s oda lefekszik.~
 7807     4,  IV  |                  fiókban, s oda lefekszik.~A gyönyör és rettegés folyvást
 7808     4,  IV  |               tagja, nyelve ólom.~És aztán a nőalak is elalszik.~S azzal
 7809     4,  IV  |                    Álomlátásai végigjárnak a múltban, a jövőben, a képtelenségek
 7810     4,  IV  |         Álomlátásai végigjárnak a múltban, a jövőben, a képtelenségek
 7811     4,  IV  |          végigjárnak a múltban, a jövőben, a képtelenségek országában,
 7812     4,  IV  |                   azt, hogy fölébredett, s a fantom még mindig ott van.~
 7813     4,  IV  |              Egyszer aztán hajnalodik már, a nap besüt az ablakon. Olyan
 7814     4,  IV  |                   Mihály. „Eredj már haza. A napvilág itt ne találjon.
 7815     4,  IV  |            fölébred.~Csakugyan reggel van, a napsugár az ablakfüggönyökön
 7816     4,  IV  |             ablakfüggönyökön átszűrődik; – a meggyújtott mécs még pislog
 7817     4,  IV  |                meggyújtott mécs még pislog a színes ernyő mögött: – a
 7818     4,  IV  |                   a színes ernyő mögött: – a kihúzó ágyfiókban ott fekszik
 7819     4,  IV  |               Noémi!” – sikolt fel Mihály.~A kiáltásra felébred az alvó
 7820     4,  IV  |                Kíván ön valamit? – kérdezé a nő, fektéből gyorsan fölemelkedve.~
 7821     4,  IV  |                 gyorsan fölemelkedve.~Csak a hangra ébredt fel, nem a
 7822     4,  IV  |                   a hangra ébredt fel, nem a névre.~Mihály még mindig
 7823     4,  IV  |                     Én vagyok itt! – monda a nő, kezét ágya szélére téve.~–
 7824     4,  IV  |                  felemelkedik.~Timéa pedig a legnagyobb nyugalommal felelt
 7825     4,  IV  |                 aminőt nem lehet tettetni. A nőnek ösztöne a hűség.~Mihály
 7826     4,  IV  |                  tettetni. A nőnek ösztöne a hűség.~Mihály magához tért.
 7827     4,  IV  |                    tért. Első érzelme volt a rémület, második az önvád.~
 7828     4,  IV  |              rémület, második az önvád.~Ez a szegény asszony itt fekszik
 7829     4,  IV  |               közös lett volna; most, hogy a férj szenved, ezt a szenvedést
 7830     4,  IV  |                   hogy a férj szenved, ezt a szenvedést eljön vele megosztani.~
 7831     4,  IV  |          következett az örök hazugság. Ezt a gyöngédséget nem szabad
 7832     4,  IV  |                    betegségben szenvedtem: a keleti pestis lepett meg
 7833     4,  IV  |             fölkelt az ágyból, és elhagyta a szobát. – Le sem volt vetkőzve:
 7834     4,  IV  |               férje lábainál.~Amint kiment a szobából, Mihály is felkelt,
 7835     4,  IV  |               életben, annál jobban érezte a kettős kötelesség ellenmondásokkal
 7836     4,  IV  |                 Szerencsétlenné tette mind a kettőt, s önmagát a legszerencsétlenebbé
 7837     4,  IV  |                   mind a kettőt, s önmagát a legszerencsétlenebbé a kettő
 7838     4,  IV  |             önmagát a legszerencsétlenebbé a kettő között. Hová meneküljön?~
 7839     4,  IV  |                  Hová meneküljön?~Ha egyik a kettő közül valami mindennapi
 7840     4,  IV  |             magasabb, nemesebb lélek, mint a másik, s a kettőnek sorsa
 7841     4,  IV  |            nemesebb lélek, mint a másik, s a kettőnek sorsa együtt egy
 7842     4,  IV  |                   meg Timéának, hogy ki az a Noémi? s hogy mondja meg
 7843     4,  IV  |                   meg Noéminak, hogy ki az a Timéa?~Ha minden kincseit
 7844     4,  IV  |               minden kincseit feloszthatná a kettő között? Vagy ha az
 7845     4,  IV  |                odaadhatná minden kincseit, a másiknak a szívét? De mikor
 7846     4,  IV  |                minden kincseit, a másiknak a szívét? De mikor mind a
 7847     4,  IV  |                    a szívét? De mikor mind a kettő lehetetlen!~Mért nem
 7848     4,  IV  |               nemes, olyan szép lélek mind a kettő?~Mihályt még betegebbé
 7849     4,  IV  |                  oly szomorú, azt felelte: a keleti pestis utóhatása
 7850     4,  IV  |            valahová tengeri fürdőkre, hogy a hullám adja neki vissza,
 7851     4,  IV  |              hullám adja neki vissza, amit a szárazföld elvett tőle.~
 7852     4,  IV  |                 ahol már vége az idénynek, a vendégek eloszlottak: Tátrafüredet,
 7853     4,  IV  |               magányt fog találni. Fődolog a hideg hab.~Arra eszébe jutott,
 7854     4,  IV  |                neki egy kis nyári kastélya a Balaton melletti völgyek
 7855     4,  IV  |                mikor évek előtt kibérlette a balatoni halászatot, de
 7856     4,  IV  |                hogy majd ott fogja tölteni a késő őszt.~Orvosai helyeselték
 7857     4,  IV  |                  őszt.~Orvosai helyeselték a választást. A Balaton veszprém–
 7858     4,  IV  |                  helyeselték a választást. A Balaton veszprém–zalai partja
 7859     4,  IV  |                   elszórt úri lakházakkal, a méltóságteljes tó maga egy
 7860     4,  IV  |             gyógyerejűek; ott legjobb lesz a búskomor szenvedőnek az
 7861     4,  IV  |                    Füreden más vendég, aki a sötétkedélyű ember magányvágyát
 7862     4,  IV  |            megháborítsa. Helyettük ott van a dicső természet; a Balaton
 7863     4,  IV  |                 ott van a dicső természet; a Balaton mellett ősz táján
 7864     4,  IV  |                    Tehát elküldték Mihályt a Balatonhoz.~Hanem egyet
 7865     4,  IV  |                    utánajárni: – azt, hogy a nyár végén az egész Balaton
 7866     4,  IV  |                  Balaton környékét elverte a jég.~És aztán az ilyen jégverte
 7867     4,  IV  |                   melankolikusabb látvány.~A szőlők, miket máskor szüret
 7868     4,  IV  |                  miket máskor szüret táján a szőlőszedők vidám zaja vesz
 7869     4,  IV  |              bűzterjesztő bozótot képeznek a bezárt kolnák körül. A gyümölcsfák
 7870     4,  IV  |            képeznek a bezárt kolnák körül. A gyümölcsfák másodlombja
 7871     4,  IV  |                 vagy rozsdavörös; búcsúzik a jövő kikelettől. A szántóföldeken
 7872     4,  IV  |                búcsúzik a jövő kikelettől. A szántóföldeken a lepaskolt
 7873     4,  IV  |               kikelettől. A szántóföldeken a lepaskolt kalászok helyét
 7874     4,  IV  |                 Csendes és szomorú minden. A szekérutakat belepte a porcsfű:
 7875     4,  IV  |                     A szekérutakat belepte a porcsfű: nem jár azokon
 7876     4,  IV  |               Ilyen időben jött kastélyába a Balaton mellett Mihály.~
 7877     4,  IV  |                 Balaton mellett Mihály.~Az a kastély egy régi épület
 7878     4,  IV  |         gyönyörűségére, akinek megtetszett a szép kilátás, s pénze is
 7879     4,  IV  |                  az épület tömör falakkal, a Balatonra néző verandával,
 7880     4,  IV  |                később potom áron adtak túl a magányos kastélyon, melynek
 7881     4,  IV  |                 hozzá, azok is lakatlanok. A kolnák, a pinceházak az
 7882     4,  IV  |                   is lakatlanok. A kolnák, a pinceházak az idén fel sem
 7883     4,  IV  |                    mert szüret nem lesz, s a balaton-füredi nagy épületekben
 7884     4,  IV  |         épületekben már csukva vannak mind a redőnyök: az utolsó vendég
 7885     4,  IV  |             szerint még gőzhajó sincs ott; a savanyúvíz-forrás oszlopcsarnoka
 7886     4,  IV  |       oszlopcsarnoka látogatatlanul áll, s a sétányon a platánlevelek
 7887     4,  IV  |           látogatatlanul áll, s a sétányon a platánlevelek zörögnek a
 7888     4,  IV  |                   a platánlevelek zörögnek a végighaladó lába alatt,
 7889     4,  IV  |                  ember, se gólya nincs már a vidéken; csak a méltóságos
 7890     4,  IV  |                  nincs már a vidéken; csak a méltóságos Balaton mormog
 7891     4,  IV  |                 tudja senki, hogy miért.~S a Balaton közepén ott áll
 7892     4,  IV  |           fejedelmi csontok kriptája.~Erre a helyre jött meggyógyulni
 7893     4,  IV  |                 meggyógyulni Timár.~Mihály a Balaton melletti lakba csak
 7894     4,  IV  |                 elég neki szolgálattételre a házra felügyelő vincellér.
 7895     4,  IV  |               kevés emberi nesz még maradt a közeli fürdő vidékén. Az
 7896     4,  IV  |                    ott állandó lakhelye, s a kápolnában minden reggel
 7897     4,  IV  |                minden reggel beharangoztak a misére. Egy este aztán a
 7898     4,  IV  |                   a misére. Egy este aztán a bérház tulajdonosa leánya
 7899     4,  IV  |                 csapott, sütöttek, főztek, a zsírláng kicsapott a kéményen,
 7900     4,  IV  |               főztek, a zsírláng kicsapott a kéményen, a bérház kigyulladt,
 7901     4,  IV  |             zsírláng kicsapott a kéményen, a bérház kigyulladt, fürdőház,
 7902     4,  IV  |               maradt aztán egész tavaszig; a füstös romok közül minden
 7903     4,  IV  |                Most azután nem hallatszott a völgyi lak körül emberhang
 7904     4,  IV  |                   sem, harangszó sem, csak a roppant tó titokteljes mormogása.~
 7905     4,  IV  |                   rejtelmes beszédét; néha a legcsöndesebb időben elkezd
 7906     4,  IV  |               smaragdzöldre változik egész a végtelen messzeségig olyankor,
 7907     4,  IV  |                    messzeségig olyankor, s a méla zöld hullámszín fölött
 7908     4,  IV  |                   dereglye: mintha ő volna a holt tenger.~Csodálatos
 7909     4,  IV  |                  kettős ereje van e tónak: a testet megedzi, s a lelket
 7910     4,  IV  |                 tónak: a testet megedzi, s a lelket elkomorítja. A mell
 7911     4,  IV  |                    s a lelket elkomorítja. A mell felszabadul, az étvágy
 7912     4,  IV  |                     bánatos érzés lepi meg a kedélyt, mely a regevilágba
 7913     4,  IV  |                   lepi meg a kedélyt, mely a regevilágba andalít vissza.~
 7914     4,  IV  |                regevilágba andalít vissza.~A festői hegycsoportok a tó
 7915     4,  IV  |                     A festői hegycsoportok a tó partján még koronázva
 7916     4,  IV  |               partján még koronázva vannak a közelmúlt hőskor várromjaival;
 7917     4,  IV  |                   várkertjeiben még zöldül a zsálya és levendula, miket
 7918     4,  IV  |                 asszonyai ültettek oda; de a falak évről évre roskadoznak,
 7919     4,  IV  |                 fala dacol még csoda módon a zivatarral. És amit élők
 7920     4,  IV  |                    amit élők laknak, az is a mulandósághoz közelít. Maga
 7921     4,  IV  |                mulandósághoz közelít. Maga a tihanyi hegyoldal folyton
 7922     4,  IV  |                  még arra emlékeznek, hogy a kolostort társzekerekkel
 7923     4,  IV  |                 fala mellett; ma már éppen a meredély szélén áll, s a
 7924     4,  IV  |                   a meredély szélén áll, s a görgeteg kő egyre hull alá
 7925     4,  IV  |                 király tömör épülete alul. A hegytetőn fenn két tengerszem
 7926     4,  IV  |                    puszta templom düledez; a falu helyén legelő van.
 7927     4,  IV  |                  falu helyén legelő van. S a nagy tó a belehulló kövekért
 7928     4,  IV  |                    legelő van. S a nagy tó a belehulló kövekért özönvíz
 7929     4,  IV  |                   alakú kagylókat hányt ki a partjaira; és minden, ami
 7930     4,  IV  |                  vizek lakóitól, mintha ez a tó csakugyan egy elmaradt
 7931     4,  IV  |            emlékeit messze távozott anyja, a tenger után. Halai, csigái,
 7932     4,  IV  |               rákjai közt is uralkodó szín a fehér: azok más vízben nem
 7933     4,  IV  |                     spongyája hólyagot húz a bőrön, s egész vize édes
 7934     4,  IV  |                   aki valósággal szerelmes a Balatonba.~Timár is az volt.~
 7935     4,  IV  |                volt.~Órahosszant elúszkált a csendesen ringató hullámban,
 7936     4,  IV  |                   napon át járta alá s fel a partjait, s este későn alig
 7937     4,  IV  |         halászatban. Egyszer magával vitte a fegyverét, s ott felejtette
 7938     4,  IV  |                   felakasztva; másszor meg a horogjára akadt fogas elvitte
 7939     4,  IV  |              horogjára akadt fogas elvitte a horgot pálcástól együtt.
 7940     4,  IV  |                  együtt. Nem volt figyelme a közel levő tárgyak iránt.
 7941     4,  IV  |             tárgyak iránt. Lelke és szemei a messzeséget járták.~A hosszú
 7942     4,  IV  |               szemei a messzeséget járták.~A hosszú ősz is vége felé
 7943     4,  IV  |                 ősz is vége felé járt már; a víz nagyon áthűlt a hosszú
 7944     4,  IV  |                   már; a víz nagyon áthűlt a hosszú éjszakákon, a fürdést
 7945     4,  IV  |                áthűlt a hosszú éjszakákon, a fürdést rövidebbre kellett
 7946     4,  IV  |           rövidebbre kellett szabni; hanem a hosszú éjszakáknak is megvoltak
 7947     4,  IV  |                   éjszakáknak is megvoltak a saját méla gyönyöreik: a
 7948     4,  IV  |                   a saját méla gyönyöreik: a csillagos ég, a hullócsillagok,
 7949     4,  IV  |                gyönyöreik: a csillagos ég, a hullócsillagok, a hold.~
 7950     4,  IV  |            csillagos ég, a hullócsillagok, a hold.~Timár egy hatalmas
 7951     4,  IV  |                 elnézegette az ég csodáit, a bolygókat, mik holdakat,
 7952     4,  IV  |             látható fehér foltokat támaszt a tél, miket vörös fénybe
 7953     4,  IV  |                   miket vörös fénybe borít a nyár; és azután azt a nagy
 7954     4,  IV  |                borít a nyár; és azután azt a nagy égi talányt, a változatlan
 7955     4,  IV  |                    azt a nagy égi talányt, a változatlan holdat, mely
 7956     4,  IV  |                   változatlan holdat, mely a távcsövön át mint egy fénylő
 7957     4,  IV  |                  semmi sincs!~Csak azoknak a lelkei, akik erőszakkal
 7958     4,  IV  |               erőszakkal eldobták maguktól a testet, hogy ne legyen rajtuk
 7959     4,  IV  |               semmi.~Azok vannak odaküldve a semmibe.~Ott nem bántja
 7960     4,  IV  |              születés, nincs halál: – csak a semmi az, aki van, és tán
 7961     4,  IV  |                     Az rettenetesebb volna a pokolnál: ott élni a holdban,
 7962     4,  IV  |                 volna a pokolnál: ott élni a holdban, mint testtelen
 7963     4,  IV  |              holdban, mint testtelen lélek a semmi világában, s emlékezni
 7964     4,  IV  |               semmi világában, s emlékezni a földre, ahol van zöld fű
 7965     4,  IV  |                  neki mégis oda kell menni a semmi világának lakói közé.~
 7966     4,  IV  |          elszakítani.~Ilyenkor, mikor mind a kettőtől egyformán távol
 7967     4,  IV  |                 egész vagyonnak, mit Timár a Duna fenekéről mentett meg,
 7968     4,  IV  |                   vissza van az neki adva.~A második vádnak is van mentsége.~
 7969     4,  IV  |                  hogy annyira szeret, hogy a szerelmet megismerni sem
 7970     4,  IV  |               megismerni sem akarja!~Hanem a harmadik vád alul nem talált
 7971     4,  IV  |                 megtudtad, hogy nem szeret a nő, mert egy harmadik alak
 7972     4,  IV  |                 kellett volna menned ahhoz a harmadik emberhez, és azt
 7973     4,  IV  |             kettőnk közül egyikünknek ezen a világon nincs helye; szeretlek,
 7974     4,  IV  |                  nem marad.”~Ez lett volna a dolgod.~Majd akkor a nő
 7975     4,  IV  |                 volna a dolgod.~Majd akkor a nő megismerte volna benned
 7976     4,  IV  |                    megismerte volna benned a férfit.~Azt a másikat az
 7977     4,  IV  |                 volna benned a férfit.~Azt a másikat az tette eszményképpé
 7978     4,  IV  |              másikat az tette eszményképpé a nő előtt, hogy bátor, férfias
 7979     4,  IV  |                  is az vagy? Egy éles kard a kezedben jobban megnyerte
 7980     4,  IV  |                  ha kell, kierőszakold ezt a szerelmet. Tudtál volna
 7981     4,  IV  |                     lettél volna szultánja a nőnek, kit rabul megvettél,
 7982     4,  IV  |                 kísérteted lett belőle, ki a sírból jár fel élő arccal,
 7983     4,  IV  |                 éjszakák egyre hosszabbak, a napok rövidebbek kezdtek
 7984     4,  IV  |                rövidebbek kezdtek lenni, s a rövidülő napokkal a tó is
 7985     4,  IV  |               lenni, s a rövidülő napokkal a tó is lassanként áthűlt.
 7986     4,  IV  |                  még annál inkább tetszett a fürdés. Aki úszik, az nem
 7987     4,  IV  |               ekkor volt legbetegebb.~Mert a lépkóros, a spleenes embernek
 7988     4,  IV  |              legbetegebb.~Mert a lépkóros, a spleenes embernek a hipochondriája
 7989     4,  IV  |              lépkóros, a spleenes embernek a hipochondriája még kigyógyítható:
 7990     4,  IV  |       hipochondriája még kigyógyítható: ha a testi baj szűnik, a lélek
 7991     4,  IV  |                     ha a testi baj szűnik, a lélek sem szenved többé.
 7992     4,  IV  |               edzett férfi lelkét lepi meg a búskomorság, – az már halálos
 7993     4,  IV  |         búskomorság, – az már halálos baj.~A hipochondria betege meleg
 7994     4,  IV  |                magát; ablakait beragasztja a szél ellen; ételét latszámra
 7995     4,  IV  |                   szerint számítgatja; fél a haláltól. – A melankólia
 7996     4,  IV  |             számítgatja; fél a haláltól. – A melankólia betege pedig
 7997     4,  IV  |              betege pedig széttárja keblét a viharnak, s födetlen fővel
 7998     4,  IV  |                    s távcsővel sorra járta a végtelen űr fénylő pontjait.
 7999     4,  IV  |                   fénylő pontjait. Mihelyt a hold lement, azonnal távcsöve
 8000     4,  IV  |                  azonnal távcsöve elé ült. A holdat gyűlölte már, mint