Part,  Chapter

10001     5,  V   |                  hogy az ember látni vélte a szellemeket, akik így sírnak,
10002     5,  V   |                bömböl közöttük. Az űzi tán a többit?~E rémséges éjjeli
10003     5,  V   |                   tetszik Timárnak, mintha a távolból egy ijedelmes ordítás
10004     5,  V   |                 ijedelmes ordítás üvöltene a szélzúgás közé. Olyan ordítás,
10005     5,  V   |             kiáltás. Néhány pillanat múlva a kiáltás újra rémlik, de
10006     5,  V   |                    már, s azután újra csak a vihar zenéje szól.~Az is
10007     5,  V   |                  szól.~Az is tovaenyészik. A fergeteg csak végigfutott
10008     5,  V   |                  fergeteg csak végigfutott a tájon. Csupán azt az egy
10009     5,  V   |                    fái nem zúgnak többé, s a jéglapon s a jégtáblákon
10010     5,  V   |               zúgnak többé, s a jéglapon s a jégtáblákon fütyölő szél
10011     5,  V   |             enyészetes harmóniában vész el a távolban. Az ég kitisztul,
10012     5,  V   |               csendes volt már minden.~Itt a vég. Tovább nincs hová menni.
10013     5,  V   |                   amíg futhatott; most már a mélység előtt áll, melynek
10014     5,  V   |              ébredni belőle.~Az első vágy: a csodaszép, a gazdag úrleányt
10015     5,  V   |                    első vágy: a csodaszép, a gazdag úrleányt elérhetni,
10016     5,  V   |                    életpályája olyan, mint a szfinx rejtélye, amint ki
10017     5,  V   |                élhessen tovább, fölfedezve a világ előtt, fölfedezve
10018     5,  V   |                    előtt!~Letaszítva arról a magaslatról, hol bel- és
10019     5,  V   |                 Hogy lássa még egyszer azt a nőt, ki őt vetélytársa előtt
10020     5,  V   |                pillanaton túl, amelyben az a nő megtudja, hogy ő ellenkezője
10021     5,  V   |              városra, miként ő! Körülfutni a földet.~De Timár tudott
10022     5,  V   |                 egy más helyet is. Itt van a hold. Ez a hideg csillag. –
10023     5,  V   |              helyet is. Itt van a hold. Ez a hideg csillag. – Hogyan
10024     5,  V   |                    ember fel fogja keresni a senki szigetét, s az egyedül
10025     5,  V   |                  utána fog jönni oda, erre a hideg csillagra.~Timár olyan
10026     5,  V   |                   olyan nyugodt volt ebben a gondolatban, hogy képes
10027     5,  V   |                  hogy képes volt távcsövét a fogytán levő holdra irányozni,
10028     5,  V   |                    szobájába, hol az imént a kalandorral beszélt.~A kandalló
10029     5,  V   |               imént a kalandorral beszélt.~A kandalló még tartogatta
10030     5,  V   |                elégett öltönymaradványait, a kiégett szövet alakja hamvában
10031     5,  V   |                  Timár új hasábokat rakott a tűzre, hogy e maradványokat
10032     5,  V   |               fölvette köpenyét, és kiment a házból.~A Balaton felé vette
10033     5,  V   |              köpenyét, és kiment a házból.~A Balaton felé vette útját.~
10034     5,  V   |                  Balaton felé vette útját.~A félhold bevilágította az
10035     5,  V   |         bevilágította az óriási jégtükröt. A jégmezőre sütő jégnap…~„
10036     5,  V   |                     ott leszek.”~Egyenesen a rianás felé vette útját.~
10037     5,  V   |               útját.~Könnyen rátalálhatott a távolból. A jószívű halászok
10038     5,  V   |                  rátalálhatott a távolból. A jószívű halászok által felállított
10039     5,  V   |                   által felállított jelek, a póznák a szalmacsutakokkal
10040     5,  V   |                felállított jelek, a póznák a szalmacsutakokkal messziről
10041     5,  V   |                    jámbor lelket, hogy ezt a helyet kerülje. Timár ezt
10042     5,  V   |                    órában eszébe jutott az a nagy lény, aki a csillagokat
10043     5,  V   |                 jutott az a nagy lény, aki a csillagokat forgatja, s
10044     5,  V   |                    csillagokat forgatja, s a férgeket kikölti; s aki
10045     5,  V   |                 engedelmességgel megyek át a túlvilágba. Hideg lesz a
10046     5,  V   |                   a túlvilágba. Hideg lesz a lelkem, s tűrni fog ott.
10047     5,  V   |                 enyéimmé tettem. Vedd őket a te oltalmadba, örök igazság!
10048     5,  V   |                  Védelmezd, vigasztald meg a gyönge nőket, a gyönge gyermeket.
10049     5,  V   |             vigasztald meg a gyönge nőket, a gyönge gyermeket. Engem
10050     5,  V   |              gyermeket. Engem pedig adj át a te bosszúálló angyalaidnak. –
10051     5,  V   |                   elhallgatok!”~Letérdelt.~A Balaton élő hulláma zajlott
10052     5,  V   |                Balaton élő hulláma zajlott a rianás partjai között. A
10053     5,  V   |                   a rianás partjai között. A mélázó tó sokszor fel szokott
10054     5,  V   |                   szélcsendben is, s mikor a jég borítja felszínét, olyankor
10055     5,  V   |                   is felháborog, és zajlik a rianások közt, mint a tenger.~
10056     5,  V   |               zajlik a rianások közt, mint a tenger.~Timár lehajolt a
10057     5,  V   |                   a tenger.~Timár lehajolt a hullámhoz, hogy megcsókolja
10058     5,  V   |                     mint ahogy megcsókolja a puska csövét, mielőtt fejét
10059     5,  V   |                    szétzúzná véle.~S amint a hullámhoz lehajol, íme,
10060     5,  V   |                 emberfő emelkedik ki eléje a hab közül.~Egy emberfő arccal
10061     5,  V   |                   arccal fölfelé fordulva…~A fölfelé fordult arcnak homlokán,
10062     5,  V   |                   fordult arcnak homlokán, a jobb szemen keresztül egy
10063     5,  V   |                 fekete kendő volt átkötve, a másik szem vérszínűen, mereven,
10064     5,  V   |                 kőhidegen bámult maga elé; a nyitott szájon ki- s bejárt
10065     5,  V   |                nyitott szájon ki- s bejárt a hullám.~A fantom ismét visszasüllyedt
10066     5,  V   |              szájon ki- s bejárt a hullám.~A fantom ismét visszasüllyedt
10067     5,  V   |                fantom ismét visszasüllyedt a víz alá.~Két perc múlva
10068     5,  V   |                  perc múlva újra feldagadt a hullám, s a rémséges arc
10069     5,  V   |                 újra feldagadt a hullám, s a rémséges arc újra felmerült
10070     5,  V   |                rémséges arc újra felmerült a hab közül, véres kőszemével
10071     5,  V   |                    még egyszer föltetszett a rianás széléhez közel, s
10072     5,  V   |                   s akkor végképpen eltűnt a jég alá a fő, s akkor egy
10073     5,  V   |                 végképpen eltűnt a jég alá a fő, s akkor egy halott kéz
10074     5,  V   |             ujjakkal merült föl egy percre a víz alul.~Timár félőrülten
10075     5,  V   |           félőrülten szökött föl térdéről, a rémlátás után bámulva.~Úgy
10076     5,  V   |                 mintha az maga után hívná!~A rianás két partja közt harsogott
10077     5,  V   |                  hullám.~És ismét hangzott a távolból az a kísértetiesen
10078     5,  V   |               ismét hangzott a távolból az a kísértetiesen harsogó orgonaszó,
10079     5,  V   |                 sudarai fölött végigrohan; a süvöltő vihadarban, mely
10080     5,  V   |                   süvöltő vihadarban, mely a jéglapokon megtörik, úgy
10081     5,  V   |                    sírnak, sikoltanak azok a láthatlan szellemek, úgy
10082     5,  V   |                 úgy zúg közöttük némelyik; a kísértetek énekkara folyvást
10083     5,  V   |                egész jégegyetemen végig az a túlvilági zöngés, mintha
10084     5,  V   |               szakadna szét ott alant, míg a zöngés fokozatosan átmegy
10085     5,  V   |                  zöngés fokozatosan átmegy a rivalgó harsogásba; még
10086     5,  V   |                    száguldanának oda alant a vizekben, bűbájos kábító
10087     5,  V   |             bűbájos kábító melódiát keltve a hangadó hullámban; a jég
10088     5,  V   |                keltve a hangadó hullámban; a jég alatt a mennydörgés
10089     5,  V   |             hangadó hullámban; a jég alatt a mennydörgés orgonaszava
10090     5,  V   |                  meg az álló jégegyetem, s a szörnyű légnyomásra a rianás
10091     5,  V   |                    s a szörnyű légnyomásra a rianás hasadéka ismét összecsukódik.~
10092     5,  V   |                 Timár reszketve omol arcra a rengő jégtükör fölött.~
10093     5,  VI  |                                VI. KI JÖN?~A zúzmaráz ezüsterdőt csinált
10094     5,  VI  |                zúzmaráz ezüsterdőt csinált a senki szigetéből. A tartós
10095     5,  VI  |                csinált a senki szigetéből. A tartós köd minden gallyra
10096     5,  VI  |          hóvirágokat fűzött; azután jöttek a verőfényes napok, azok meg
10097     5,  VI  |                   azok meg jéggé olvaszták a fákon a zúzt, minden gally
10098     5,  VI  |                    jéggé olvaszták a fákon a zúzt, minden gally kristályborítékba
10099     5,  VI  |                 egész liget üvegből volna; a gallyakat, mint a szomorúfűz
10100     5,  VI  |                   volna; a gallyakat, mint a szomorúfűz ágait, aláhúzta
10101     5,  VI  |                 szomorúfűz ágait, aláhúzta a jégdíszítmény, s ha a szellő
10102     5,  VI  |             aláhúzta a jégdíszítmény, s ha a szellő végigfuvall a kristályerdőn,
10103     5,  VI  |                    ha a szellő végigfuvall a kristályerdőn, az összevert
10104     5,  VI  |                ágak úgy csilingelnek, mint a tündérmesék üvegkertje.~
10105     5,  VI  |                    tündérmesék üvegkertje.~A vastag dérlepte pázsiton
10106     5,  VI  |            keresztül csak egy útnyom vezet a kunyhótól. Az is oda vezet,
10107     5,  VI  |                   Noéminak mindennapi útja a kis Dódival.~Csak ketten
10108     5,  VI  |                Csak ketten járnak már oda. A harmadik, Almira, a kunyhóban
10109     5,  VI  |                   oda. A harmadik, Almira, a kunyhóban fekszik, s haldoklik.
10110     5,  VI  |            kunyhóban fekszik, s haldoklik. A golyó nemes részbe hatolt,
10111     5,  VI  |                 Este van. Noémi meggyújtja a szövétneket, előveszi kerekes
10112     5,  VI  |               mellé, s szalmaszálat tartva a rokka orsószárnyára, szélkeleplőt
10113     5,  VI  |               szélkeleplőt játszik. Almira a szögletben fekszik, s nyög,
10114     5,  VI  |                       Anyám – szól egyszer a gyermek –, hajtsd ide a
10115     5,  VI  |                    a gyermek –, hajtsd ide a fejedet, súgni akarok valamit,
10116     5,  VI  |                  adja az erőt.~– Meg annak a rossz embernek is, azzal
10117     5,  VI  |                   rossz embernek is, azzal a bekötött szemmel? Minek
10118     5,  VI  |                elvinni.~– Hátha megöl mind a kettőnket?~– Akkor mind
10119     5,  VI  |                    kettőnket?~– Akkor mind a ketten a mennyországba jutunk.~–
10120     5,  VI  |           kettőnket?~– Akkor mind a ketten a mennyországba jutunk.~–
10121     5,  VI  |                  az ég felé, mint mi.~– De a mennyország magasabb, mint
10122     5,  VI  |             idelenn maradok az apánál, meg a pacsirtámnál.~– Maradj,
10123     5,  VI  |                Ugye, ha apa itt volna, azt a rossz embert majd megverné?~–
10124     5,  VI  |                    embert majd megverné?~– A rossz ember elfutna őelőle.~–
10125     5,  VI  |                mikor jön vissza apa?~– Még a télen.~– Honnan tudod?~–
10126     5,  VI  |                      De hiszen már itt van a tél.~– Ő el is fog jönni
10127     5,  VI  |                 Almira meg ne halna addig!~A gyermek fölkelt a kis zsámolyról,
10128     5,  VI  |                   addig!~A gyermek fölkelt a kis zsámolyról, s odament
10129     5,  VI  |                  kis zsámolyról, s odament a nyögő ebhez.~– Kedves Almira,
10130     5,  VI  |                   hagyj itt minket. Látod, a mennyországba nem jöhetsz
10131     5,  VI  |                velünk; te csak itt lehetsz a mienk. Maradj itt. Csinálok
10132     5,  VI  |             Csinálok neked majd szép házat a nyáron diófából; amilyet
10133     5,  VI  |             ételből, amit kapok, meghagyom a felét neked. Tedd ide a
10134     5,  VI  |                    a felét neked. Tedd ide a fejedet az ölembe, aztán
10135     5,  VI  |                 nem eresztem be többet azt a rossz embert, aki téged
10136     5,  VI  |                hallom, hogy jön, bekötözöm a kilincset zsineggel; ha
10137     5,  VI  |             kilincset zsineggel; ha benyúl a kezével, elvágom a kezét
10138     5,  VI  |                  benyúl a kezével, elvágom a kezét a kis baltámmal. Megvédelmezlek
10139     5,  VI  |                   kezével, elvágom a kezét a kis baltámmal. Megvédelmezlek
10140     5,  VI  |                állat fölemelé szép szemeit a gyermekhez, s farkával csendesen
10141     5,  VI  |                   farkával csendesen verte a földet. Aztán egy nagyot
10142     5,  VI  |                beszéltek.~Noémi abbahagyta a fonást, s tenyerébe hajtva
10143     5,  VI  |                    tenyerébe hajtva fejét, a mécsvilágba mélázott.~Az
10144     5,  VI  |                   mécsvilágba mélázott.~Az a rettenetes ember, mikor
10145     5,  VI  |                    kísértet, aki előkerült a föld túlsó oldaláról? Ah!
10146     5,  VI  |            önerejében bízni megszoktatott. A világi kényeskedés nem rontotta
10147     5,  VI  |                asszony kezében veszedelmes a vas!~A nőfarkas meg fogja
10148     5,  VI  |                 kezében veszedelmes a vas!~A nőfarkas meg fogja tudni
10149     5,  VI  |                   tudni védelmezni fészkét a berekben – a kutya ellen!
10150     5,  VI  |            védelmezni fészkét a berekben – a kutya ellen! Van körme,
10151     5,  VI  |                    Mihály asztali kését, s a kés ki van köszörülve élesre!
10152     5,  VI  |            keresztrúddal szokta elzárni, s a rúd kötéllel van az ajtófélhez
10153     5,  VI  |                 ajtófélhez hurkolva.~Ahogy a sors akarja!~Ha az egyik
10154     5,  VI  |                   asszony, idvezült nő; ha a másik jő előbb: lesz belőle
10155     5,  VI  |                    mért nyögsz oly nagyon?~A szegény haldokló állat kínlódva
10156     5,  VI  |                  kínlódva emelte föl fejét a gyermek öléből, s nyakát
10157     5,  VI  |             nyihogott, s körmeivel kaparta a földet; de ami hangot tudott
10158     5,  VI  |                   közeledtét érzi.~Ki jön?~A jó ember-e, vagy a rossz
10159     5,  VI  |                    jön?~A jó ember-e, vagy a rossz ember? Az életadó,
10160     5,  VI  |                    ember? Az életadó, vagy a gyilkos?~Künn az éji csendben
10161     5,  VI  |              gyilkos?~Künn az éji csendben a deres füvet taposó léptek
10162     5,  VI  |                   nem bír; Noémi felszökik a lócáról, jobbjával mellkendője
10163     5,  VI  |                    mellkendője alá nyúl, s a kés markolatát kezébe szorítja.~
10164     5,  VI  |              kezébe szorítja.~Ki jön?~Mind a hárman némán hallgatóznak:
10165     5,  VI  |                 Noémi, Dódi és az eb.~Most a lépések gyorsan közelítenek.
10166     5,  VI  |                   gyorsan közelítenek. Ah, a léptek hangját most már
10167     5,  VI  |                    most már megismeri mind a három. „Apa!” kiált fel
10168     5,  VI  |              hangját hallatja még egyszer.~A jövő percben egymás ölében
10169     5,  VI  |           gazdájához, fölemeli még egyszer a fejét hozzá, megnyalja a
10170     5,  VI  |                   a fejét hozzá, megnyalja a kezét, s aztán összerogyik,
10171     5,  VI  |                bennünket többé! – könyörög a kis Dódi.~Mihály odaszorítja
10172     5,  VI  |              szívéhez, s könnyei csorognak a szeretett arcokra.~– Soha, –
10173     5,  VII |                                       VII. A HULLA~A késő márciusi napok
10174     5,  VII |                               VII. A HULLA~A késő márciusi napok vetették
10175     5,  VII |                    vetették végit ez évben a szigorú télnek. Egy meleg,
10176     5,  VII |                 déli szél felporhanyította a Balaton jegét, s azután
10177     5,  VII |        felszaggatta azt, és áttorlasztotta a somogyi partokra.~Az olvadó
10178     5,  VII |             partokra.~Az olvadó jég között a halászok egy hullát találtak.~
10179     5,  VII |                  hullát találtak.~Az egész a legnagyobb mértékben feloszlásnak
10180     5,  VII |              megkülönböztetni, hanem azért a legnagyobb biztossággal
10181     5,  VII |                 következtetni kilétére.~Ez a Levetinczy Timár Mihály
10182     5,  VII |              balatoni halászat óta, melyen a fogaskirályt is kifogták,
10183     5,  VII |                  régen vártak már odahaza.~A hullán megismerhetők az
10184     5,  VII |      asztrakánprémes bekecse; inggombjai s a névelőbetűk az ingbe hímezve.
10185     5,  VII |                    ott van belső zsebében; a tárcában százas és ezeres
10186     5,  VII |                    jól felismerhető rajtuk a nyomtatás, s belsejében
10187     5,  VII |                    nyomtatás, s belsejében a gyöngyös hímzés: hit, remény,
10188     5,  VII |                  már lemosott minden írást a víz. Hiszen négy hónap óta
10189     5,  VII |                 Hiszen négy hónap óta volt a vizek alatt.~Egyidejűleg
10190     5,  VII |                    Egyidejűleg megtalálták a füredi révben a halászok
10191     5,  VII |                megtalálták a füredi révben a halászok Levetinczy úr kétcsövű
10192     5,  VII |             mindenre.~Őneki magának mondta a nagyságos úr, hogy majd
10193     5,  VII |                  úr, hogy majd mikor éjjel a rókák és farkasok előjönnek
10194     5,  VII |                rókák és farkasok előjönnek a berekből a lékre, akkor
10195     5,  VII |              farkasok előjönnek a berekből a lékre, akkor ő a puskával
10196     5,  VII |                  berekből a lékre, akkor ő a puskával kimegy, és meglő
10197     5,  VII |                    havas zivatar vonult át a Balatonon; kétségtelenül
10198     5,  VII |               kétségtelenül ez volt az oka a nemes úr balesetének; a
10199     5,  VII |                    a nemes úr balesetének; a hó arcába vert, nem vette
10200     5,  VII |               arcába vert, nem vette észre a rianást, s szerencsétlenül
10201     5,  VII |                     hogy ő hallotta is azt a rémséges halálordítást e
10202     5,  VII |         személyesen Siófokra, s jelen volt a hivatalos tárgyalásnál.~
10203     5,  VII |               helytállt. Jelen volt, mikor a roncsolt maradványokat az
10204     5,  VII |                 előadni. Ujjai hiányzottak a tetemnek.~Timéa Komáromba
10205     5,  VII |                    Timéa Komáromba vitette a drága maradványokat, s ott
10206     5,  VII |                   s ott temették el azokat a pompás családi sírboltba,
10207     5,  VII |                   protestáns volt, minden, a felekezettől kitelő egyházi
10208     5,  VII |              kitelő egyházi pompával. Mind a négy egyházkerület képviselve
10209     5,  VII |                   volt küldöttségek által, a dunántúli superintendens
10210     5,  VII |                    az egyházi szónoklatot, a komáromi lelkész a búcsúztatót
10211     5,  VII |            szónoklatot, a komáromi lelkész a búcsúztatót a fekete posztóval
10212     5,  VII |             komáromi lelkész a búcsúztatót a fekete posztóval bevont
10213     5,  VII |                  fekete posztóval bevont s a címerekkel ékesített templomban.
10214     5,  VII |           címerekkel ékesített templomban. A pápai főtanoda énekkara
10215     5,  VII |                    főtanoda énekkara zengé a halotti dalokat. A fekete
10216     5,  VII |                   zengé a halotti dalokat. A fekete bársonnyal bevont
10217     5,  VII |                  volt kiverve az évszám és a név. A koporsót városi szenátorok
10218     5,  VII |                kiverve az évszám és a név. A koporsót városi szenátorok
10219     5,  VII |                  megyei táblabírák emelték a gyászszekérig. Felül rá
10220     5,  VII |          gyászszekérig. Felül rá volt téve a nemesi kard és babérkoszorú,
10221     5,  VII |               nemesi kard és babérkoszorú, a magyar Szent István-rend,
10222     5,  VII |                   olasz Szent Móric-rend s a brazíliai Annunziata-rend
10223     5,  VII |             Annunziata-rend jelkeresztjei. A szemfödél ezüst bojtjait
10224     5,  VII |              bojtjait az alispánok vitték, a címeres fáklyákat a gyászszekér
10225     5,  VII |                vitték, a címeres fáklyákat a gyászszekér két oldalán
10226     5,  VII |                  oldalán előkelő uraságok, a koporsó előtt vonult az
10227     5,  VII |                  összes iskolai fiatalság, a papok és teológusok, a céhek
10228     5,  VII |                     a papok és teológusok, a céhek zászlóikkal, a magyar
10229     5,  VII |           teológusok, a céhek zászlóikkal, a magyar és német egyenruhás
10230     5,  VII |                    tompa dübögésére lépve; a koporsót pedig követték
10231     5,  VII |                    koporsót pedig követték a város minden úrasszonyai
10232     5,  VII |            úrasszonyai feketében, közöttük a gyászoló özvegy fehér arcával,
10233     5,  VII |                küldött egy megbízottat, ki a nevezetes halott utolsó
10234     5,  VII |                    részt vegyen. És azután a végeláthatatlan népség.
10235     5,  VII |                    végeláthatatlan népség. A menet végigvonult a városon,
10236     5,  VII |                népség. A menet végigvonult a városon, valamennyi egyház
10237     5,  VII |                   embert temetnek el ebben a városban, amilyen nem fog
10238     5,  VII |                   tán soha több: jóltevője a népnek, dicsője nemzetének,
10239     5,  VII |                     arany ember” száll alá a földbe.~Végig a városon
10240     5,  VII |                  száll alá a földbe.~Végig a városon a távol temetőig
10241     5,  VII |                    földbe.~Végig a városon a távol temetőig gyalog kíséri
10242     5,  VII |                gyermek.~Athalie is ott van a kíséretben.~Mikor a koporsót
10243     5,  VII |                    van a kíséretben.~Mikor a koporsót a nyitott kriptaajtón
10244     5,  VII |               kíséretben.~Mikor a koporsót a nyitott kriptaajtón leviszik,
10245     5,  VII |              nyitott kriptaajtón leviszik, a legközelebbi jó barátok,
10246     5,  VII |                  tisztelők oda is lemennek a megsiratott férfi után.~
10247     5,  VII |                  Kacsuka úr is, az őrnagy.~A szűk lépcsőn olyan közel
10248     5,  VII |                    és – Athalie-val.~Mikor a kísérők visszatérnek a sírboltlépcsőn,
10249     5,  VII |               Mikor a kísérők visszatérnek a sírboltlépcsőn, Athalie
10250     5,  VII |       sírboltlépcsőn, Athalie leveti magát a koporsót rejtő fülke elé,
10251     5,  VII |                    uram is, aki felkarolja a földről a szép hölgyet,
10252     5,  VII |                   aki felkarolja a földről a szép hölgyet, s felviszi
10253     5,  VII |              hölgyet, s felviszi az ölében a napvilágra, s aztán megmagyarázza
10254     5,  VII |          napvilágra, s aztán megmagyarázza a bámuló népségnek, hogy nagyon
10255     5,  VII |                    hogy nagyon szerette ám a kisasszony a megboldogult
10256     5,  VII |                   szerette ám a kisasszony a megboldogult urat, az ő
10257     5,  VII |          édesatyját.~Fél év múlva elkészül a pompás síremlék, gránittalapzattal,
10258     5,  VII |                    vármegyék. táblabírája. a Sz. István. Sz. Móric. és
10259     5,  VII |               Annunziata. rendek. lovagja. a. nagy. hazafi. igaz. keresztyén.
10260     5,  VII |                   hű. hitvese. Zsuzsánna…”~A gránittalapon áll egy alabástrom
10261     5,  VII |            Mindenki azt mondja rá, hogy az a szobor Timéa hasonmása.~
10262     5,  VII |                   És Timéa mindennap kijár a temetőbe, friss koszorút
10263     5,  VII |                   friss koszorút akasztani a sírkő párkányára, s saját
10264     5,  VII |                    s saját maga öntözi meg a virágokat, mik a sírkő rácsozatán
10265     5,  VII |                öntözi meg a virágokat, mik a sírkő rácsozatán belül oly
10266     5,  VIII|                         VIII. ZÓFI ASSZONY~A szép özvegy nagyon komolyan
10267     5,  VIII|               özvegy nagyon komolyan vette a gyászt. Nem ment sehova
10268     5,  VIII|                   fátyollal az arca előtt.~A komáromi közvélemény kiszámította,
10269     5,  VIII|                éppen télre esik. Aztán jön a farsang. De bizony Timéa
10270     5,  VIII|                 csak azután is megtartotta a gyászt, s nem ment el a
10271     5,  VIII|                    a gyászt, s nem ment el a táncvigalmakba. Ekkor azután
10272     5,  VIII|                   más évfordulót tűzött ki a komáromi közvélemény. Bizonyosan
10273     5,  VIII|                    napjától számítja Timéa a gyászévet, mert hiszen akkor
10274     5,  VIII|                   kezdődött özvegysége. Ez a határidő is elmúlt; már
10275     5,  VIII|                    határidő is elmúlt; már a tavasz is eljött, és Timéa
10276     5,  VIII|                    még mindig nem tette le a gyászruhát, és nem fogadott
10277     5,  VIII|               fogadott magánál társaságot.~A közvélemény ekkor aztán
10278     5,  VIII|                   el.~Egyszer korán reggel a hetivásáros néptömeg közt
10279     5,  VIII|              kosárral, s csirkére alkuszik a kofákkal. Azaz, hogy úgy
10280     5,  VIII|               hanem azon mesterkedik, hogy a nagy alkudozás közben hogyan
10281     5,  VIII|                       Az Angliából azután, a barátságos lyciumkerítés
10282     5,  VIII|                  kis magánosan álló háznak a kapuján, amire nagy kétfejű
10283     5,  VIII|                   volt nagyobbra szüksége.~A kapu is nyitva van, a kis
10284     5,  VIII|            szüksége.~A kapu is nyitva van, a kis szoba ajtaja, ablaka
10285     5,  VIII|                    ablaka mind nyitva van. A katonatisztek nem szoktak
10286     5,  VIII|            katonatisztek nem szoktak félni a tolvajoktól, amire két okuk
10287     5,  VIII|              Szerencsés jó reggelt kívánok a major úrnak. Engedelmet
10288     5,  VIII|              valami tolvaj bejön; beszólok a privatdinernek, hogy zárja
10289     5,  VIII|                hogy zárja be az ajtót, hát a major urat találom. Köszönöm
10290     5,  VIII|               major urat találom. Köszönöm a szívességit: hát hiszen,
10291     5,  VIII|            esztendeje már, hogy beszéltünk a major úrral. Óh, a major
10292     5,  VIII|              beszéltünk a major úrral. Óh, a major úr nagyon kegyes!
10293     5,  VIII|              nagyon kegyes! Hogy ide üljek a pamlagra, maga mellé? Csak
10294     5,  VIII|             pamlagra, maga mellé? Csak ezt a kosarat leteszem elébb.
10295     5,  VIII|               drágábbra számít. Aztán ezek a mai világbeli cselédek olyan
10296     5,  VIII|                  rátartiak! egy sem akarja a kosarat vinni az asszony
10297     5,  VIII|                    ezért csak magam viszem a kosarat, s megyek bevásárolni.
10298     5,  VIII|                    Emlékezik még rá, mikor a konyhában ott ült a major
10299     5,  VIII|                  mikor a konyhában ott ült a major úr a vizeskannán,
10300     5,  VIII|               konyhában ott ült a major úr a vizeskannán, aztán főtt
10301     5,  VIII|                 aztán főtt kukoricát evett a sipkájából? Mikor annak
10302     5,  VIII|                    sipkájából? Mikor annak a bohó leánynak arról beszéltem,
10303     5,  VIII|             beszéltem, hogy milyen lesz az a keresztelés? De nem arról
10304     5,  VIII|               azóta sok nagy dolog történt a világban! No már micsoda
10305     5,  VIII|                 rettenetes eset volt ennek a Levetinczy úrnak a halála!
10306     5,  VIII|                   ennek a Levetinczy úrnak a halála! Szegény Timéának
10307     5,  VIII|                   ez az asszony utána megy a férjének; pedig de kár érte,
10308     5,  VIII|                sokáig; azután meg előveszi a legutolsó levelét, amit
10309     5,  VIII|              legutolsó levelét, amit azzal a nagy hallal küldött, s végigolvassa.
10310     5,  VIII|                   valami különöst, hogy ez a levél olyan víg hangon van
10311     5,  VIII|                    napig sem maradna ennél a háznál, hanem férjhez menne
10312     5,  VIII|                háznál, hanem férjhez menne a legelső emberhez, aki megkéri.
10313     5,  VIII|                mintha akkor én is elmennék a leányommal, nem én, mert
10314     5,  VIII|                   tudom már kiállni tovább a leányommal az együttlételt.
10315     5,  VIII|                  hogy egy anya panaszkodik a tulajdon leányára, de én
10316     5,  VIII|              vagyok az anyja, én hoztam őt a világra. Jó gyerek is volt,
10317     5,  VIII|                     Jó gyerek is volt, míg a kezemből ki nem vették,
10318     5,  VIII|                    el nem kényeztette, míg a világ el nem forgatta a
10319     5,  VIII|                    a világ el nem forgatta a fejét. De most már csak
10320     5,  VIII|               olyan az életem vele, mintha a pokolban volnék. Minthogy
10321     5,  VIII|                   Minthogy senkije sincsen a világon rajtam kívül, akin
10322     5,  VIII|                 világon rajtam kívül, akin a mérgét kiönthesse, engem
10323     5,  VIII|                  rám talál, alig merek már a konyhából előjönni miatta.
10324     5,  VIII|               hallaná. Az asztalnál kinézi a számból a falatot, úgyhogy
10325     5,  VIII|                 asztalnál kinézi a számból a falatot, úgyhogy leejtem
10326     5,  VIII|                   falatot, úgyhogy leejtem a villáról az ételt, mikor
10327     5,  VIII|                   villáról az ételt, mikor a szemét rám veti. Egész nap
10328     5,  VIII|               Egész nap varrnom kell, amit a ruháin készakarva eltép,
10329     5,  VIII|                  nem hagy aludni. Odateszi a szemembe a gyertyát, s reggelig
10330     5,  VIII|                aludni. Odateszi a szemembe a gyertyát, s reggelig olvas.
10331     5,  VIII|                   hogy egyszerre kimetélné a könyvet, hanem minden lapot
10332     5,  VIII|           elszundítok, százszor fölébredek a papirossercegésre. S ha
10333     5,  VIII|             könyörgök neki, még kiölti rám a nyelvét. Egyszer aztán bedugtam
10334     5,  VIII|                     Egyszer aztán bedugtam a fülemet pamukkal, hogy alhassam
10335     5,  VIII|                   akkor meg kapta magát, s a reszelt tormát, amit magának
10336     5,  VIII|                  amit magának csináltatott a migrén ellen, ahelyett,
10337     5,  VIII|               migrén ellen, ahelyett, hogy a saját nyakára tette volna,
10338     5,  VIII|                 Reggelre hol az egyik, hol a másik cipőmnek az orrába
10339     5,  VIII|                    úgyhogy estére már majd a körmöm esett le, csak úgy
10340     5,  VIII|                    gondolni, hogy vándorol a sántítás az egyik lábamból
10341     5,  VIII|                 sántítás az egyik lábamból a másikba, míg rájöttem az
10342     5,  VIII|                   tudja jól, hogy én félek a kísértetektől; azért este
10343     5,  VIII|                    azért este felöltözteti a porolófát, a seprőnyelet
10344     5,  VIII|                  felöltözteti a porolófát, a seprőnyelet ijesztő alakoknak,
10345     5,  VIII|                 ajtó mögé, hogy engem majd a nyavalya tör ki, mikor benyitok.
10346     5,  VIII|                    tör ki, mikor benyitok. A cselédek előtt úgy bánik
10347     5,  VIII|                   lehet irányomban. Mindig a szakácsnénak fogja pártját
10348     5,  VIII|            asztalhoz, átellenben, felteszi a két könyökét, s az imádkozásom
10349     5,  VIII|                  kísértet szálljon le erre a házra, ámen!” Ez az ő imádsága
10350     5,  VIII|              egyszer az, hogy férjhez megy a legelső emberhez, aki megkéri.
10351     5,  VIII|                uram, akinek tavaly meghalt a felesége, s most özvegyember.
10352     5,  VIII|                   asszonyt tisztességesen; a gyerekei mind nagyok már,
10353     5,  VIII|                 mind nagyok már, egy sincs a háznál. Azzal bizony meglehetne
10354     5,  VIII|                   jól; olyan szép háza van a Megyercsi utcán, mint akárkinek.
10355     5,  VIII|                   ha az „egyik” nem jön ki a házból, a „másik” meg nem
10356     5,  VIII|                egyik” nem jön ki a házból, a „másik” meg nem jön oda
10357     5,  VIII|                     másik” meg nem jön oda a házhoz; az egyik ott szomorkodik,
10358     5,  VIII|                  az egyik ott szomorkodik, a másik itt búslakodik. No
10359     5,  VIII|                 szokásom. De valamit, amit a napokban megtudtam, mégsem
10360     5,  VIII|                 nem engedem másnak, azokat a szép, csipkés vánkosokat
10361     5,  VIII|               valamelyik nap reggel, mikor a legalsó vánkost felemelem,
10362     5,  VIII|                  ott van az az eltört kard a feje alatt. Ott aluszik
10363     5,  VIII|                 elbeszéltem, olyat csípett a karomon, hogy most is kék
10364     5,  VIII|                  karomon, hogy most is kék a helye, s azt mondta, hogy
10365     5,  VIII|                 mondok, hogy héj, ha annak a kardnak a volt tulajdonosa
10366     5,  VIII|                    héj, ha annak a kardnak a volt tulajdonosa tudná,
10367     5,  VIII|              kellene most neki tennie!~Ezt a hosszú magánbeszédet Zófi
10368     5,  VIII|                   Kacsuka úr végighallgatá a mondottakat, s akkor így
10369     5,  VIII|             asszonynak:~– Zófi mama, annak a kardnak a hajdani gazdája
10370     5,  VIII|                 Zófi mama, annak a kardnak a hajdani gazdája tudja, hogy
10371     5,  VIII|                 vagyontalanul maradt volna a világon, annak a kardnak
10372     5,  VIII|              maradt volna a világon, annak a kardnak a volt gazdája sietett
10373     5,  VIII|                   világon, annak a kardnak a volt gazdája sietett volna
10374     5,  VIII|              milliókat örökölt, most annak a kardnak a volt gazdája,
10375     5,  VIII|              örökölt, most annak a kardnak a volt gazdája, aki szegény
10376     5,  VIII|               szegény ember, nem mehet oda a gazdag hölgy kezét megkérni.~–
10377     5,  VIII|                   hát akkor annak az úrnak a természete! – sóhajta fel
10378     5,  VIII|                    sem akart esküdni, amíg a százezer forint le nincs
10379     5,  VIII|               mégis azt mondtam. Igaza van a major úrnak. – No de hát,
10380     5,  VIII|               major úrnak. – No de hát, ha a kard hajdani gazdája nem
10381     5,  VIII|                   tennie, majd tudni fogja a mostani tulajdonosa.~Azzal
10382     5,  VIII|                százfélét kell bevásárolnia a piacon.~Aztán vette a kosarát,
10383     5,  VIII|         bevásárolnia a piacon.~Aztán vette a kosarát, kiosont a sasos
10384     5,  VIII|                   vette a kosarát, kiosont a sasos kapun, s egyfélét
10385     5,  VIII|                    s egyfélét sem vásárolt a piacon, hanem egyenesen
10386     5,  IX  |                    hogy Mihály otthon volt a senki szigetén. Egy napra
10387     5,  IX  |          Gyönyörűségteljes munka az. Mikor a kis tudatlan a legelső ákombákot
10388     5,  IX  |                   az. Mikor a kis tudatlan a legelső ákombákot krétával
10389     5,  IX  |                 legelső ákombákot krétával a padlóra írja; diktálják
10390     5,  IX  |               padlóra írja; diktálják neki a betűket: „Írj egy L-et,
10391     5,  IX  |               bámulva Mihály.~– Először is a Dódi elé írt mintákon. Azután
10392     5,  IX  |                   írt mintákon. Azután meg a nekünk adott engedélylevelen,
10393     5,  IX  |                   engedélylevelen, melyben a szigetet nekünk adtad; már
10394     5,  IX  |                másfél év óta nem voltál ki a szigetből. Nincs semmi dolgod
10395     5,  IX  |                Nincs semmi dolgod ott künn a világban?~– Nincs; és nem
10396     5,  IX  |             Szeretném tudni. Elszomorít az a gondolat, hogy ilyen eszes
10397     5,  IX  |                 okod van, mindig itt lenni a szigeten, hogy minket nagyon
10398     5,  IX  |                    szeretsz, úgy nekem fáj a te szerelmed.~– Jól van,
10399     5,  IX  |                  hogy ki voltam én odakinn a világban; mit tettem ott;
10400     5,  IX  |                  Tudj meg mindent. Majd ha a gyermeket lefektetéd, jöjj
10401     5,  IX  |                 lefektetéd, jöjj ki hozzám a veranda alá: ott el fogok
10402     5,  IX  |                Mihályhoz, és leült melléje a nyírfából tákolt lócára,
10403     5,  IX  |                   Mihály karjába akasztva.~A telehold odavilágított a
10404     5,  IX  |                   A telehold odavilágított a lugas levelei közül reájuk:
10405     5,  IX  |                 közül reájuk: most már nem a kísértő csillag, nem az
10406     5,  IX  |                 Noéminek, ami vele történt a világban.~A rejtélyes vendég
10407     5,  IX  |                   vele történt a világban.~A rejtélyes vendég hirtelen
10408     5,  IX  |                    vendég hirtelen halálát a hajón: a hajó elsüllyedését,
10409     5,  IX  |                  hirtelen halálát a hajón: a hajó elsüllyedését, a megtalált
10410     5,  IX  |               hajón: a hajó elsüllyedését, a megtalált kincseket.~Elmondá
10411     5,  IX  |                    mily hatalmas úr lett ő a világban; hogy hordták kincseit
10412     5,  IX  |            világban; hogy hordták kincseit a hajók a föld egyik oldaláról
10413     5,  IX  |                   hordták kincseit a hajók a föld egyik oldaláról a másikra!
10414     5,  IX  |               hajók a föld egyik oldaláról a másikra! Hány hajója, hány
10415     5,  IX  |                előtte Timéa szenvedéseit s a bánatot, mik e szenvedésekért
10416     5,  IX  |               jelenetet, amelyen ő Timéára a házi rejtekből rálesett,
10417     5,  IX  |                rálesett, hogy védte férjét a nő a rágalom ellen, hogy
10418     5,  IX  |                     hogy védte férjét a nő a rágalom ellen, hogy védte
10419     5,  IX  |                mikor elbeszélte előtte azt a rettenetes éjszakát, melyen
10420     5,  IX  |                rettenetes éjszakát, melyen a kalandor megjelent puszta
10421     5,  IX  |             kastélyában, egész odáig, ahol a kétségbeesés a sír partjára
10422     5,  IX  |                 odáig, ahol a kétségbeesés a sír partjára vitte, amidőn
10423     5,  IX  |                 vitte, amidőn már lenézett a hullámba, s amidőn a víztükörből
10424     5,  IX  |              lenézett a hullámba, s amidőn a víztükörből egyszerre saját
10425     5,  IX  |               egyszerre összecsukta előtte a nagy jégsír nyílását, ah,
10426     5,  IX  |                    akarná őt tartani, hogy a sírba bele ne essék…~– Tudod
10427     5,  IX  |                 most, hogy mit hagytam ott a világban, s mit találtam
10428     5,  IX  |                 elbeszélés sokáig tartott, a rövid nyári éj el is múlt
10429     5,  IX  |                    s megkapta szabadságát. A kalandor az én öltönyeimet
10430     5,  IX  |                    Tehozzád pedig elhoztam a lelkemet, s te elfogadtad
10431     5,  IX  |                  karjába öltve, bevitte őt a szobába, s odavezette az
10432     5,  IX  |             odavezette az alvó gyermekhez.~A gyermek felébredt a csókokra,
10433     5,  IX  |            gyermekhez.~A gyermek felébredt a csókokra, felnyitá a szemeit,
10434     5,  IX  |             felébredt a csókokra, felnyitá a szemeit, s amint azt látta,
10435     5,  IX  |             fizetve, Mihály!…~Egyik angyal a sírod fölött, másik angyal
10436     5,  IX  |                  légy…~Noémi felöltöztette a kis Dódit, s aztán hosszasan
10437     5,  IX  |                 amiket tőle hallott.~Pedig a nőknek olyan gyors elméjük
10438     5,  IX  |                 eggyel mégis adós maradtál a világban.~– Mivel? És kinek?~–
10439     5,  IX  |              Timéának maradtál adósa azzal a titokkal, amit az a másik
10440     5,  IX  |                  azzal a titokkal, amit az a másik nő fedezett föl előtted.~–
10441     5,  IX  |              kellett volna vele. Hisz azon a rejteken akárki bejuthat
10442     5,  IX  |                 egyedül van.~– De hisz azt a rejteket nem ismeri senki
10443     5,  IX  |                 megvetnél őmiatta, mint az a férfi azt a másik leányt:
10444     5,  IX  |               őmiatta, mint az a férfi azt a másik leányt: óh! akkor
10445     5,  IX  |               akkor az Isten őrizzen attól a gondolattól, hogy valaha
10446     5,  IX  |                    tudósítani Timéát erről a titokról. Én azt akarom,
10447     5,  IX  |                 özvegyem, s én nem lehetek a te feltámadott halottad,
10448     5,  IX  |                   te feltámadott halottad, a te paradicsomod üdvözültje.~–
10449     5,  IX  |                  neki én.~– Nem! Nem! Nem! A te írásod nem megy őhozzá.
10450     5,  IX  |                    írhat Timéának. Megírja a levelet Dódi.~Timárt elővette
10451     5,  IX  |              levelet Dódi.~Timárt elővette a nevetés erre a szóra.~Annyi
10452     5,  IX  |                    elővette a nevetés erre a szóra.~Annyi tréfa, annyi
10453     5,  IX  |                   méla gondolat volt ebben a szóban: írja meg a kis Dódi
10454     5,  IX  |                   ebben a szóban: írja meg a kis Dódi Timéának, hogy
10455     5,  IX  |                Timéának, hogy őrizze magát a veszélytől!~A kis Dódi…
10456     5,  IX  |                 őrizze magát a veszélytől!~A kis Dódi… Timéának!~Timár
10457     5,  IX  |                   Timéának!~Timár nevet; – a könnyei csorognak.~S Noémi
10458     5,  IX  |                     S Noémi komolyan vette a dolgot. Ő maga eléje írta
10459     5,  IX  |                    maga eléje írta Dódinak a lemásolandó levelet, s a
10460     5,  IX  |                   a lemásolandó levelet, s a komoly sorokat szépen leírta
10461     5,  IX  |               komoly sorokat szépen leírta a gyermek a vonalozott papírra,
10462     5,  IX  |                    szépen leírta a gyermek a vonalozott papírra, egy
10463     5,  IX  |                    hibát nem ejtett benne. A tartalmát nem is értette
10464     5,  IX  |                violaszín tintát adott neki a levélíráshoz: fekete málnalevélből
10465     5,  IX  |             málnalevélből volt az főzve, s a levelet lepecsételte fehér
10466     5,  IX  |                címeres pecsétnyomó nincsen a háznál, sem pénz, amivel
10467     5,  IX  |                   háznál, sem pénz, amivel a viaszt lenyomtassák, Dódi
10468     5,  IX  |                 bogárkát, azt ragasztá oda a viasz közepébe: ez volt
10469     5,  IX  |                    viasz közepébe: ez volt a címer.~A levelet rábízták
10470     5,  IX  |                 közepébe: ez volt a címer.~A levelet rábízták a gyümölcsárusra,
10471     5,  IX  |                  címer.~A levelet rábízták a gyümölcsárusra, hogy tegye
10472     5,  IX  |        gyümölcsárusra, hogy tegye postára.~A kis Dódi levele elment Timéához.~
10473     5,  X   |                   kapta, ki görög nő volt, a másodikat a keresztségben
10474     5,  X   |                 görög nő volt, a másodikat a keresztségben nyerte. Ezt
10475     5,  X   |                napját.~Vidéki városainkban a névnapokat meg szokták ünnepelni.
10476     5,  X   |               kötelességszerűen sereglenek a megtisztelt névünneplő házához,
10477     5,  X   |                  előkelőbb ház azonban azt a szokást hozta be, hogy a
10478     5,  X   |                   a szokást hozta be, hogy a megünnepelt családi névnapok
10479     5,  X   |                  meghívót nem kaptak, azok a jókívánságaikat tartsák
10480     5,  X   |                esik egy esztendőben; Timéa a télit tartotta fel, mert
10481     5,  X   |                akkor férje is otthon volt. A meghívók előtte egy héttel
10482     5,  X   |                  egy héttel szétküldettek.~A másik nevének a napjára
10483     5,  X   |             szétküldettek.~A másik nevének a napjára senki sem tartott
10484     5,  X   |                számot. „Timéa” benne sincs a komáromi naptárban, sem
10485     5,  X   |                    komáromi naptárban, sem a Trattner–Károlyi nemzeti
10486     5,  X   |                időben még nem termett ezen a vidéken. Nagyon utána kellett
10487     5,  X   |             napjára esik az évnek „Timéa”.~A szép május hóban esett az.
10488     5,  X   |               küldte azt, nem volt mondva. A postán érkezett, katulyába
10489     5,  X   |               érkezett, katulyába pakolva.~A Zsuzsánna-napi estélyekre,
10490     5,  X   |                     amit ő azután rendesen a kapusnál átadott névjegyével
10491     5,  X   |                  ment soha.~Ebben az évben a Zsuzsánna-napi estély is
10492     5,  X   |         Zsuzsánna-napi estély is elmaradt. A hű Zsuzsánna gyászolt.~Hanem
10493     5,  X   |             Zsuzsánna gyászolt.~Hanem azon a szép májusi nap reggelén,
10494     5,  X   |                rózsái meg szoktak érkezni, a Levetinczyek talpig gyászba
10495     5,  X   |                melyet az őrnagy felbontva, a szokott fényes papírra nyomtatott
10496     5,  X   |                hanem Levetinczy Timéa volt a meghívóra felülírva, s a
10497     5,  X   |                   a meghívóra felülírva, s a névnapi meghívás a mai napi
10498     5,  X   |            felülírva, s a névnapi meghívás a mai napi estélyre szólt.~
10499     5,  X   |                 Kacsuka úr nem értette ezt a dolgot. Micsoda ötlet ez
10500     5,  X   |                  felháborítani azzal, hogy a jó kálvinista Zsuzsánna