Part,  Chapter

11001     5,  XII |                   is lehetett, ami altató. A cselédszobában a gyanús
11002     5,  XII |                   altató. A cselédszobában a gyanús puncsból egy csepp
11003     5,  XII |                    sem volt található; még a poharak is ki voltak öblítve,
11004     5,  XII |                    voltak öblítve, amikből a cselédek ittak, mikor az
11005     5,  XII |                asszony sikoltozásaira, sem a későbbi lármára nem ébredt
11006     5,  XII |                    az őrnagy megszorította a kezét.~Az egyetlen élő lény,
11007     5,  XII |                     Hogy juthatott be ebbe a szobába, s hogy juthatott
11008     5,  XII |                    hogy juthatott ki ebből a szobából a gyilkos?~Ha mégis
11009     5,  XII |              juthatott ki ebből a szobából a gyilkos?~Ha mégis megtörtént
11010     5,  XII |               gyilkos?~Ha mégis megtörtént a merénylet, miért keresik
11011     5,  XII |             merénylet, miért keresik annak a rejtélyét éppen őnála, miért
11012     5,  XII |           rejtélyét éppen őnála, miért nem a többi háziakon?~Az őrnagy
11013     5,  XII |                   Nem lopózhatott-e valaki a szobába akkor, mikor ő eltávozott?~
11014     5,  XII |                Állhatatosan megmarad annál a nyilatkozatánál, hogy nem
11015     5,  XII |                vele történt. Oly nagy volt a borzadalma, hogy elfelejtett
11016     5,  XII |                 miatt, és nehezen gyógyul.~A lelki rázkódás még súlyosabban
11017     5,  XII |                   súlyosabban gyötri, mint a kapott sebek.~Retteg Athalie
11018     5,  XII |                     hogy Athalie-ra tér át a beszéd, elhallgat, és többet
11019     5,  XII |          indítványozta, hogy „olvassuk fel a névnapi köszöntőket, amik
11020     5,  XII |            ártatlan, naiv jókívánatai, egy a haláltól csoda módon megmenekültnek.
11021     5,  XII |                 Hogy mégis van, aki azokat a gyermeki jókívánatokat meghallgatja!~
11022     5,  XII |                  kötve; Kacsuka úrnak kell a levélkéket felbontogatni:
11023     5,  XII |                   Az alispán is jelen van.~A beteg arca felderül az olvasmányon.
11024     5,  XII |                 olvassa:~„Asszonyom, önnek a szobájában van egy Szent
11025     5,  XII |                   van egy Szent György-kép a falon,” elhal ajkán a szó,
11026     5,  XII |           György-kép a falon,” elhal ajkán a szó, szemei vadul kimerednek,
11027     5,  XII |                  tör ki; egyszerre eldobja a levelet magától, s mint
11028     5,  XII |                    s mint egy őrült, rohan a Szent György-képnek, betöri
11029     5,  XII |                 két kézzel, kiszakítja azt a falból, nehéz rámájával
11030     5,  XII |             rámájával együtt.~Ott sötétlik a rejtek.~Az őrnagy berohan
11031     5,  XII |                  rejtek.~Az őrnagy berohan a sötétbe, s perc múlva megjelen,
11032     5,  XII |                   megjelen, kezében tartva a gyilkosság tanújeleit, Athalie
11033     5,  XII |                   levelet, s ráteszi kezét a tanújelekre.~Az a rejtek
11034     5,  XII |                    kezét a tanújelekre.~Az a rejtek még mást is előád:
11035     5,  XII |                  rejtek még mást is előád: a mérgekkel tölt szelencét
11036     5,  XII |              szelencét s Athalie naplóját, a szörnyű önvallomásokat,
11037     5,  XII |             örvényeibe levilágítanak, mint a villó-puhányok a tenger
11038     5,  XII |       levilágítanak, mint a villó-puhányok a tenger korallerdejei közé.
11039     5,  XII |            lehetetlen.~Bíró kezében vannak a tanújelek, s Athalie-nak
11040     5,  XII |                Timéának is be kell tölteni a törvény parancsolatát, hogy
11041     5,  XII |              lábain állni bír, megjelenjék a törvényszék előtt személyesen,
11042     5,  XII |                 nem emlékezik semmire, ami a gyilkos merénylet alatt
11043     5,  XII |                  összekelést az őrnaggyal; a törvényszék előtt Timéa
11044     5,  XII |                    törvényszék előtt Timéa a perben csak mint Kacsuka
11045     5,  XII |                 esküvő, egész csendben ott a háznál, minden énekszó,
11046     5,  XII |                    lakmározás nélkül. Csak a pap meg a két násznagy van
11047     5,  XII |          lakmározás nélkül. Csak a pap meg a két násznagy van jelen.
11048     5,  XII |                    Egyik az alispán, másik a háziorvos. Más még nem is
11049     5,  XII |               Mihelyt azután annyira képes a nő, hogy a vármegyeházáig
11050     5,  XII |                   annyira képes a nő, hogy a vármegyeházáig kocsin elmehet,
11051     5,  XII |                    kíséretében hívatik fel a törvényszékhez, hogy Athalie-val
11052     5,  XII |             igazság nem engedi el neki azt a kínos jelenetet, hogy gyilkosával
11053     5,  XII |               szemeinek tekintetével óhajt a szívébe szúrni még egyszer!~
11054     5,  XII |                   egész gyászban jelen meg a törvényszék előtt; arca
11055     5,  XII |                valaha, és e fehér homlokon a halántékig egy piros vonalat,
11056     5,  XII |              halántékig egy piros vonalat, a gyilkos vágás sebhelyét.
11057     5,  XII |                   meg az élő Istenre, hogy a bírák kérdéseire igazat
11058     5,  XII |                   ajándéka.~És Timéa ezzel a reszkető, sebzett kézzel
11059     5,  XII |                  az elnök. – Csupán azokat a kérdéseket intézzük önhöz:
11060     5,  XII |                   intézzük önhöz: vajon ez a gyermekkéz által írott levél,
11061     5,  XII |                   által írott levél, ezzel a rovaros pecséttel, valóban
11062     5,  XII |                 rovaros pecséttel, valóban a postán érkezett-e önhöz
11063     5,  XII |                    postán érkezett-e önhöz a merénylet napján? Nem volt-e
11064     5,  XII |                   kisasszony, mi van ebben a levélben írva.~„Asszonyom.
11065     5,  XII |                    írva.~„Asszonyom. Önnek a szobájában van egy Szent
11066     5,  XII |                   van egy Szent György-kép a falon. Ez a kép egy rejteküreget
11067     5,  XII |               Szent György-kép a falon. Ez a kép egy rejteküreget takar
11068     5,  XII |                    vannak Athalie vádolói: a véres hálóöltöny, a méregszelence,
11069     5,  XII |               vádolói: a véres hálóöltöny, a méregszelence, a napló.~
11070     5,  XII |               hálóöltöny, a méregszelence, a napló.~Athalie felsikolt
11071     5,  XII |                    van csokorra kötve, ezt a csokrot letépi két kezével,
11072     5,  XII |              csokrot letépi két kezével, s a földre dobja: mintha a hóhér
11073     5,  XII |                   s a földre dobja: mintha a hóhér számára akarná már
11074     5,  XII |           akartalak ölni! – Tartoztam vele a sorsnak. – Nem volna nyugtom
11075     5,  XII |               sorsnak. – Nem volna nyugtom a másvilágon, ha ezt meg nem
11076     5,  XII |                   volna vele. – De énnekem a véred kellett. – Nem haltál
11077     5,  XII |              meghalok én! – De még mielőtt a pallos lecsapna a fejemre,
11078     5,  XII |                  mielőtt a pallos lecsapna a fejemre, adok a szívednek
11079     5,  XII |                   lecsapna a fejemre, adok a szívednek egy tőrdöfést,
11080     5,  XII |                    meg nem gyógyul; aminek a sebe kínozni fog a legboldogabb
11081     5,  XII |                  aminek a sebe kínozni fog a legboldogabb ölelkezés közben
11082     5,  XII |                   akik vagytok az égben és a pokolban! Úgy legyetek irgalommal
11083     5,  XII |                 tanúnak híva az égieket és a földalattiakat:~– Esküszöm!
11084     5,  XII |               Esküszöm! Esküszöm, hogy azt a titkot, a rejtekajtó titkát
11085     5,  XII |               Esküszöm, hogy azt a titkot, a rejtekajtó titkát rajtam
11086     5,  XII |                  Mihály. Másnap, ahogy ezt a titkot megtudta tőlem, eltűnt.
11087     5,  XII |                ellopta!… Mármost élj ezzel a döféssel a szívedben tovább!~
11088     5,  XII |               Mármost élj ezzel a döféssel a szívedben tovább!~
11089     5,  XIII|                                      XIII. A MÁRIANOSTRAI NŐ~Athalie-t
11090     5,  XIII|                  MÁRIANOSTRAI NŐ~Athalie-t a törvényszék halálra ítélte
11091     5,  XIII|                 orgyilkos merénylet miatt. A király kegyelme élethosszú
11092     5,  XIII|               lehet.~Még most sem tört meg a lelke.~Keményszívű, hallgatag,
11093     5,  XIII|              hallgatag, bűnbánatlan.~Mikor a többi nőfoglyok a templomba
11094     5,  XIII|                    Mikor a többi nőfoglyok a templomba mennek vasárnaponkint,
11095     5,  XIII|                 mennek vasárnaponkint, ezt a nőt azalatt magánbörtönbe
11096     5,  XIII|           magánbörtönbe zárják, mert képes a többiek ájtatosságát megzavarni.~
11097     5,  XIII|                    eleinte kényszerítették a templombajárásra, belekiáltott
11098     5,  XIII|             templombajárásra, belekiáltott a pap ájtatos szónoklata közepébe: „
11099     5,  XIII|             szabadon az uralkodói kegyelem a börtönök lakóit. De ezt
11100     5,  XIII|                   egyet sohasem ajánlották a felügyelők a szabadon bocsáttatásra.~
11101     5,  XIII|                    ajánlották a felügyelők a szabadon bocsáttatásra.~
11102     5,  XIII|                    boldog lenni soha ettől a szótól: „Timár most is él!”
11103     5,  XIII|                  volt vele mérgezve örökre a hitvesi csók. S mikor halálát
11104     5,  XIII|                  egy csendes fűzfás partot a Duna mellett, azon a tájon,
11105     5,  XIII|                partot a Duna mellett, azon a tájon, ahol atyját elveszté,
11106     5,  XIII|              elveszté, ahol Ali Csorbadzsi a Duna fenekén nyugszik; olyan
11107     5,  XIII|              fenekén nyugszik; olyan közel a „senki szigetéhez”, mintha
11108     5,  XIII|              titkos sejtés… Az ő sírköve s a sziget téveteg sziklája
11109     5,  XIII|             láthatják egymást szemközt.~És a kincseken, miket Timár neki
11110     5,  XIII|            férjétől, az nagy tékozló lett; a roppant birtok épp olyan
11111     5,  XIII|                   olyan mesésen elpusztult a keze alatt, mint ahogy előtámadt.
11112     5,  XIII|                    Timéa unokája már abból a kegyadományból él, amit
11113     5,  XIII|                   az egy maradt meg utána.~A komáromi palota helyén is
11114     5,  XIII|              helyén is más épület van már; a Levetinczy sírbolt helyén
11115     5,  XIII|                   hánytak fel. Semmi nyoma a hajdani fénynek, gazdagságnak.~      ~
11116     5,  XIII|                   gazdagságnak.~      ~Hát a „senki szigetén” mit csinálnak
11117     5,  XIII|                  mit csinálnak most?!~XIV. A „SENKI”~Negyven év múlt
11118     5,  XIII|                  voltam akkor, mikor annak a gazdag úrnak a temetésére
11119     5,  XIII|                 mikor annak a gazdag úrnak a temetésére kirukkoltattak
11120     5,  XIII|                halt meg, csak elbujdosott; a nép azt hitte erősen, hogy
11121     5,  XIII|                   jönni. Talán Athalie-nek a fenyegető szavai költötték
11122     5,  XIII|             fenyegető szavai költötték ezt a hitet. A közvélemény ragaszkodott
11123     5,  XIII|              szavai költötték ezt a hitet. A közvélemény ragaszkodott
11124     5,  XIII|            közvélemény ragaszkodott hozzá.~A csodaszép úrhölgy arca is
11125     5,  XIII|               orgona melletti karzatról. Ő a szószékhez közeli padsor
11126     5,  XIII|                    olyan szelíd.~Emlékszem a nagy rémületre, mely mint
11127     5,  XIII|                   egész városon, mikor azt a szép hölgyet meg akarta
11128     5,  XIII|                 meg akarta gyilkolni éjjel a társalkodónője; minő nagy
11129     5,  XIII|                    nyitott szekéren vitték a vesztőhelyre; azt mondták,
11130     5,  XIII|                  szalagokkal. Ő háttal ült a szekérben a kocsis felé,
11131     5,  XIII|                   Ő háttal ült a szekérben a kocsis felé, s vele szemközt
11132     5,  XIII|               kocsis felé, s vele szemközt a pópa, kezében a feszülettel.
11133     5,  XIII|                   szemközt a pópa, kezében a feszülettel. A kofák a piacon
11134     5,  XIII|                     kezében a feszülettel. A kofák a piacon végig szidták,
11135     5,  XIII|             kezében a feszülettel. A kofák a piacon végig szidták, s
11136     5,  XIII|                 végig szidták, s ujjaikkal a nyálat hányták feléje; ő
11137     5,  XIII|                 elé, s nem ügyelt semmire.~A nép törte magát a kocsija
11138     5,  XIII|                 semmire.~A nép törte magát a kocsija után, pákosz gyermekek
11139     5,  XIII|              csoportostól siettek megnézni a véres színjátékot, hol egy
11140     5,  XIII|                ilyen szép fej legördül. Én a becsukott ablakon át néztem
11141     5,  XIII|                aztán zúgolódva jött vissza a népség. Nem volt megelégedve,
11142     5,  XIII|                 Nem volt megelégedve, hogy a szép elítélt kegyelmet kapott.
11143     5,  XIII|             elítélt kegyelmet kapott. Csak a vérpadig vitték, ott tudatták
11144     5,  XIII|                  vitték, ott tudatták vele a kegyelmet.~Azt beszélték
11145     5,  XIII|                 beszélték róla, hogy mikor a kegyelem kihirdetésekor
11146     5,  XIII|                    kegyelem kihirdetésekor a pópa odatartá ajkaihoz a
11147     5,  XIII|                   a pópa odatartá ajkaihoz a feszületet, a dühös némber
11148     5,  XIII|            odatartá ajkaihoz a feszületet, a dühös némber csók helyett
11149     5,  XIII|                  csók helyett beleharapott a szent jelvénybe, úgyhogy
11150     5,  XIII|                   szent jelvénybe, úgyhogy a mi urunk, megváltónk orcáján
11151     5,  XIII|              orcáján kétfelől ott maradtak a foga helyei.~S még azután
11152     5,  XIII|                   azután sokáig láttam azt a másik szép, halavány úrhölgyet
11153     5,  XIII|                   úrhölgyet vasárnaponkint a templomban; most már vörös
11154     5,  XIII|                    most már vörös vonallal a homlokán, és évről évre
11155     5,  XIII|                róla sok mindenféle mondát; a gyermekek meghallják az
11156     5,  XIII|                    egész történet emlékét.~A múlt években egy öreg természettudós
11157     5,  XIII|                    beszélt előttem azokról a kivételes földterületekről,
11158     5,  XIII|           kivételes földterületekről, amik a magyar és török birodalmak
11159     5,  XIII|               emiatt valóságos Kaliforniái a szenvedélyes természetbúvárnak,
11160     5,  XIII|                  természetbúvárnak, ki ott a legritkább flórát és faunát
11161     5,  XIII|                   Al-Dunára.~Ő vezetett el a senki szigetére.~Tudós barátom
11162     5,  XIII|          kezdetleges.~Most már, leszámítva a nádast, mely azt most is
11163     5,  XIII|                    mintagazdaság van. Maga a sziget cölöpös töltéssel
11164     5,  XIII|                 igazi kertész meglátja ezt a helyet, alig tud megválni
11165     5,  XIII|             hasznot hajt vagy gyönyört ád. A muskotály dohány, amit itt
11166     5,  XIII|                     amit itt termesztenek, a legzamatosabb, s a hozzáértő
11167     5,  XIII|           termesztenek, a legzamatosabb, s a hozzáértő kezelés mellett
11168     5,  XIII|                 mellett elsőrendű árucikk. A sziget méhese messziről
11169     5,  XIII|                 Egy elrekesztett pagonyban a nemes háziszárnyasok legritkább
11170     5,  XIII|                   együtt; irigység tárgyai a tyúkbarátra nézve: azok
11171     5,  XIII|                    tyúkbarátra nézve: azok a pompás houdamok, fejeiket
11172     5,  XIII|                 elborító tollbokrétáikkal, a hófehér kokinkínaiak, az
11173     5,  XIII|                coeurök kettős tarajaikkal, a bagolyszínű prince Albertek,
11174     5,  XIII|                  aranyos és fehér pávák, s a mesterséges tóban egymást
11175     5,  XIII|                válogatott ritka példányai. A buja mezőkön szarv nélküli
11176     5,  XIII|                   egy úr lakik, aki ismeri a fényűzést.~Pedig ennek az
11177     5,  XIII|                    soha.~Pénz nem jön erre a szigetre.~Akiknek szükségük
11178     5,  XIII|                 viszont mire van szükségük a sziget lakóinak, s azt hoznak
11179     5,  XIII|            tisztességes haszna rajta; mert a tudomány nemcsak szenvedélynek
11180     5,  XIII|                   magyar szót hallani, ami a végvidéken bizony már ritkaság.
11181     5,  XIII|                    első foglalónak hat fia a környékből hozott magának
11182     5,  XIII|             magának nőt, s az unokák száma a dédunokákkal együtt már
11183     5,  XIII|                    valamennyit eltartja ez a sziget, s itt nem tudja
11184     5,  XIII|                   nem tudja senki, hogy mi a szükség. Fölöslegük van.~
11185     5,  XIII|          tízannyian lesznek is, mint most, a munka eltartja valamennyit.~
11186     5,  XIII|                munka eltartja valamennyit.~A szépapó és a szépanyó tanítja
11187     5,  XIII|                  valamennyit.~A szépapó és a szépanyó tanítja most is
11188     5,  XIII|                   szépanyó tanítja most is a munkára utódait: az a férfiakat,
11189     5,  XIII|                   is a munkára utódait: az a férfiakat, ez a nőket.~A
11190     5,  XIII|                utódait: az a férfiakat, ez a nőket.~A férfiak tanulnak
11191     5,  XIII|                   a férfiakat, ez a nőket.~A férfiak tanulnak kertészkedni,
11192     5,  XIII|                    telik ki ács és molnár; a nők török szőnyegeket szőnek
11193     5,  XIII|                    mit tegyen. Ki-ki tudja a maga teendőjét, s utánalát
11194     5,  XIII|                 Egész házsort képeznek már a lakások, mikben a szaporodó
11195     5,  XIII|             képeznek már a lakások, mikben a szaporodó családok letelepedtek.
11196     5,  XIII|                    gondoskodnak az öregek.~A szigetre jövő idegeneket
11197     5,  XIII|                   szigetre jövő idegeneket a család jelenlegi feje szokta
11198     5,  XIII|                   feje szokta fogadni, kit a többiek mind „apá”-nak neveznek;
11199     5,  XIII|                   mind „apá”-nak neveznek; a jövevények Deodát néven
11200     5,  XIII|                     nemes arcvonású férfi, a negyvenes években. Ez szokta
11201     5,  XIII|               negyvenes években. Ez szokta a cserealkukat megkötni s
11202     5,  XIII|                  megkötni s az idegeneknek a telepet megmutogatni.~Odaérkeztünkkor
11203     5,  XIII|               Odaérkeztünkkor Deodát azzal a nyájas szívességgel fogadott
11204     5,  XIII|                 itt.~Beszédünk tárgya volt a pomologia, oinologia, horticultura,
11205     5,  XIII|               ismeretekkel látszott bírni. A kertmívelés, állattenyésztés
11206     5,  XIII|                   állattenyésztés dolgában a legelőhaladottabb álláspontot
11207     5,  XIII|                    apraja s az asszonyféle a gyönyörű aranyszín, bőrbarna,
11208     5,  XIII|                    mint ágyúgolyópiramidok a várlakok udvarain, úgy voltak
11209     5,  XIII|              várlakok udvarain, úgy voltak a szép gyümölcsök felgarmadolva
11210     5,  XIII|                   gyümölcsök felgarmadolva a zöld pázsiton. Vidám zsivaj
11211     5,  XIII|                    az őszi nap leáldozott, a sziget orma felől csengettyűhang
11212     5,  XIII|      csengettyűhang jelenté, hogy vége van a munkának. Arra aztán sietett
11213     5,  XIII|                Arra aztán sietett mindenki a szedett gyümölcsöt, ami
11214     5,  XIII|             belekapaszkodva, vitték azokat a tanya felé.~Mi is arra tartottunk
11215     5,  XIII|              tartottunk Deodáttal, ahonnan a csengettyűszó hangzott.~
11216     5,  XIII|                    tornyocskájában volt ez a csengettyű. Házat, tornyot
11217     5,  XIII|                 tornyot mind befutotta már a repkény, de a tornác oszlopain,
11218     5,  XIII|                befutotta már a repkény, de a tornác oszlopain, mik képzelmes
11219     5,  XIII|               lehetett venni, hogy aki azt a házat építette, sok ábrándos
11220     5,  XIII|           gondolatát belefaraghatta ezekbe a fákba.~Ez előtt a kis ház
11221     5,  XIII|                   ezekbe a fákba.~Ez előtt a kis ház előtt volt egy kerek
11222     5,  XIII|                    Ide igyekezett mindenki a munka végezte után.~– Itt
11223     5,  XIII|                Deodát.~Nemsokára előjöttek a házból. Szép pár volt.~A
11224     5,  XIII|                   a házból. Szép pár volt.~A nő lehetett hatvanéves,
11225     5,  XIII|                    nő lehetett hatvanéves, a férj nyolcvan.~A szépapó
11226     5,  XIII|               hatvanéves, a férj nyolcvan.~A szépapó azon jellemtartó
11227     5,  XIII|              valami vasnyugalom tartá fenn a változatlanságot. A mérsékletes
11228     5,  XIII|                   fenn a változatlanságot. A mérsékletes élet, a jó kedély
11229     5,  XIII|      változatlanságot. A mérsékletes élet, a jó kedély tartja el ily
11230     5,  XIII|                  ily épen az arcvonásokat.~A szépanya tekintete pedig
11231     5,  XIII|                   egy menyasszonyé.~S mind a kettőnek arcán a boldogság
11232     5,  XIII|                    S mind a kettőnek arcán a boldogság sugárzik, midőn
11233     5,  XIII|                    Csak azután került ránk a sor. Deodát, a legidősb
11234     5,  XIII|                 került ránk a sor. Deodát, a legidősb fiú volt a legutolsó,
11235     5,  XIII|                Deodát, a legidősb fiú volt a legutolsó, kit az öregek
11236     5,  XIII|                  is kezet szorítottak mind a ketten, s azután meghívtak
11237     5,  XIII|                   meghívtak estebédjükhöz.~A szépanyó még most is fenntartja
11238     5,  XIII|                  is fenntartja magának azt a hivatalt, hogy a konyhára
11239     5,  XIII|               magának azt a hivatalt, hogy a konyhára ő ügyel fel, s
11240     5,  XIII|                  ily nagy családnak; hanem a szépapó a maga szabadságára
11241     5,  XIII|                 családnak; hanem a szépapó a maga szabadságára hagy mindenkit,
11242     5,  XIII|              híttak, annak volt szabadalma a komoly beszédeket bámulva
11243     5,  XIII|               amiket mi folytattunk.~Mikor a szépapónak megmondták a
11244     5,  XIII|                    a szépapónak megmondták a nevemet, rám nézett sokáig,
11245     5,  XIII|               talán hallotta is már valaha a nevemet. Az öreg hallgatott.~
11246     5,  XIII|              olvasott semmit azokból, amik a világon történnek, egyedüli
11247     5,  XIII|                  sokáig foglalkoztak azzal a hivatással, hogy amit maguk
11248     5,  XIII|          értékesíthessem, s beszéltem neki a világban történtekről.~Elmondtam
11249     5,  XIII|               történtekről.~Elmondtam neki a hazai eseményeket, hogyan
11250     5,  XIII|               füstfelleget fújt pipájából; a füst azt mondta: „Az én
11251     5,  XIII|              tartozik oda!”~Beszéltem neki a terhekről, amik bennünket
11252     5,  XIII|                    amik bennünket nyomnak.~A füstfelleg azt mondta rá: „
11253     5,  XIII|              folytak le azóta hazánkban és a széles világon.~A füstfelleg
11254     5,  XIII|             hazánkban és a széles világon.~A füstfelleg azt veté rá: „
11255     5,  XIII|                    nagy romlás volt nálunk a pénzpiacon; előkelő házak
11256     5,  XIII|               tusákat küzdenek most nálunk a pártok egymással! vallás,
11257     5,  XIII|                  Az öreg kiverte pipájából a hamvat: „Nálunk nincs se
11258     5,  XIII|                    hatalmas lesz egykor ez a mi országunk, ha az mind
11259     5,  XIII|               valósul, amit mi óhajtunk.~… A kis Noémi elaludt szépapja
11260     5,  XIII|              szépanyjáéba vándorolt. Mikor a nő elhagyott bennünket,
11261     5,  XIII|                 ember, aki egy történetnek a végéből ki tudja találni
11262     5,  XIII|             végéből ki tudja találni annak a történetnek az egész összességét.~–
11263     5,  XIII|                   egy ember, aki odahagyta a világot, amelyben bámulták,
11264     5,  XIII|                    ahol szeretik.~– Szabad a nevét kérdenem?~Az aggastyán
11265     5,  XIII|               reszkető kezét fölemelte, és a fejemre tevé. És nekem e
11266     5,  XIII|                  már lett volna egyszer ez a kéz az én fejemre téve,
11267     5,  XIII|                    volna ez arcot valahol. A kérdésre pedig ezt felelé:~–
11268     5,  XIII|                  ezt felelé:~– Az én nevem a „Senki!”~Azzal megfordult,
11269     5,  XIII|                   nem szólt többet, bement a lakába, és egész ottlétünk
11270     5,  XIII|                    nem jött elő.~      ~Ez a senki szigetének a jelen
11271     5,  XIII|                      Ez a senki szigetének a jelen állapotja.~A két országtól
11272     5,  XIII|              szigetének a jelen állapotja.~A két országtól adott szabadalom,
11273     5,  XIII|                  alatt – ki tudja, mi lesz a világból?!~
11274   Uto       |                     hogy nekem magamnak ez a legkedvesebb regényem. Az
11275   Uto       |             elterjedve: ezt fordították le a legtöbb nyelvre: angolul
11276   Uto       |                    kiadásban is megjelent: a londoni fordításban mint „
11277   Uto       |                worlds” (Timár két világa), a New York-iban mint „Modern
11278   Uto       |                   mint „Modern Midas”. (Az a Midás, akinek a kezében
11279   Uto       |                Midas”. (Az a Midás, akinek a kezében minden arannyá válik.)
11280   Uto       |                miatta két kiadó cég között a tulajdonjog miatt. Színdarabot
11281   Uto       |                   van, amiért szeretem ezt a művemet. Ennek az alakjai
11282   Uto       |                   összeköttetéssel bírtam.~A Jókay családnak a birtokviszonyait
11283   Uto       |                  bírtam.~A Jókay családnak a birtokviszonyait a múlt
11284   Uto       |               családnak a birtokviszonyait a múlt századnak az elején
11285   Uto       |                 deputációt küldve ki annak a Maholányi bárókkal folytatott
11286   Uto       |           eldöntésre. Egyszer megkérdeztem a Károly bátyámtól, aki maga
11287   Uto       |                 történhetett az, hogy amíg a dédapáink olyan nagy urak
11288   Uto       |                  akik munkájuk után élnek?~A bátyám aztán megmagyarázta.~–
11289   Uto       |                 megmagyarázta.~– Megvan az a nagy birtok most is. Vedd
11290   Uto       |                  nagy birtok most is. Vedd a kezedbe a krétát, és számíts
11291   Uto       |                    most is. Vedd a kezedbe a krétát, és számíts utána.
11292   Uto       |                  krétát, és számíts utána. A szépapánknak volt egy fia
11293   Uto       |                  öt leánya. Az öt leánynak a virtualitását felvásárolta
11294   Uto       |                 virtualitását felvásárolta a híres pécsi püspök, aki
11295   Uto       |          fejedelemnek titoknoka, Pulay, ki a külhatalmasságokkal fenntartá
11296   Uto       |                fenntartá az összeköttetést a fejedelem részéről.~De nagyanyai
11297   Uto       |            családból volt közös eredetünk: a Szűcsökéből.~Szűcs Lajosné
11298   Uto       |             Szűcsökéből.~Szűcs Lajosné még a hetvenes években mindenkitől
11299   Uto       |             mindenkitől ismert alakja volt a budapesti társaságnak. Nagy
11300   Uto       |                társaságnak. Nagy háza volt a Múzeum körúton, villája
11301   Uto       |                    este ott lehetett látni a Nemzeti Színházban, szögletpáholyában.
11302   Uto       |                 kaptam tőle valamit: ennek a regénynek az alapeszméjét.~
11303   Uto       |                   délután összehozott vele a véletlen. Együtt utaztunk
11304   Uto       |               véletlen. Együtt utaztunk át a Kisfaludy gőzösön Balaton-Füredről
11305   Uto       |                 Balaton-Füredről Siófokig.~A feleútban kegyetlen nagy
11306   Uto       |             kegyetlen nagy vihar fogta elő a hajót: a veszedelmes Bakony
11307   Uto       |                   vihar fogta elő a hajót: a veszedelmes Bakony szele
11308   Uto       |                  háborgó tengert alakított a kedves tóbul: az utazók
11309   Uto       |              betegséget kapott, s menekült a kabinokba. Csak mi ketten:
11310   Uto       |                  nagynéném és én maradtunk a födélzeten, föl sem véve
11311   Uto       |                   az ősi Szűcs vér – mondá a nagynéném; – ki maga is
11312   Uto       |                maga mellé, s azalatt, amíg a hullám dobálta a hajót,
11313   Uto       |             azalatt, amíg a hullám dobálta a hajót, hogy annak az egyik
11314   Uto       |                 egyik lapátkereke folyvást a levegőben kalimpált, elregélte
11315   Uto       |             kalimpált, elregélte nekem azt a történetet, ami az „Arany
11316   Uto       |                   Arany ember” regényemnek a végét képezi, a fiatal özvegy,
11317   Uto       |                regényemnek a végét képezi, a fiatal özvegy, annak a vőlegénye:
11318   Uto       |                     a fiatal özvegy, annak a vőlegénye: a katonatiszt,
11319   Uto       |                 özvegy, annak a vőlegénye: a katonatiszt, társalkodónéje;
11320   Uto       |               katonatiszt, társalkodónéje; a tiszt korábbi kedvese és
11321   Uto       |              ismert. Ez volt az alapeszme, a végkatasztrófa, amihez aztán
11322   Uto       |         végkatasztrófa, amihez aztán nekem a megelőző történetet, mely
11323   Uto       |                  hozzá kellett építenem, s a szereplő alakokat, helyzeteket
11324   Uto       |                 mind megvoltak valósággal.~A „Senki szigetének” a létezéséről
11325   Uto       |           valósággal.~A „Senki szigetének” a létezéséről pedig Frivaldszky
11326   Uto       |   természettudósunk által értesültem, s az a hatvanas években még a maga
11327   Uto       |                  az a hatvanas években még a maga kivételes állapotában