Part,  Chapter

 1501     1,  VII |                 állat; aki amint szétnyúlt a veranda előtt, termetével
 1502     1,  VII |              termetével az egyik oszloptól a másikig teljesen elfogta
 1503     1,  VII |                   másikig teljesen elfogta a tért. A fekete őr méltóztatott
 1504     1,  VII |                   teljesen elfogta a tért. A fekete őr méltóztatott úgy
 1505     1,  VII |                     mint aki alszik, s sem a közeledő idegenről nem látszott
 1506     1,  VII |                  tudomást venni, sem arról a másik állatról, mely vakmerőségében
 1507     1,  VII |            impertinenciát elkövetett, hogy a nagy állat méltóságos türelmét
 1508     1,  VII |                    mely elég arcátlan volt a végignyúlt hatalmasságon
 1509     1,  VII |                    hanyatt feküdt eléje, s a roppant széles úszhártyás
 1510     1,  VII |                   macska módjára játszott. A nagy fekete úrnak, mikor
 1511     1,  VII |               mikor nagyon csiklandott már a talpa, visszarántotta az
 1512     1,  VII |               egyiket, s odanyújtotta neki a másik lábát, játsszék azzal.~
 1513     1,  VII |                    eszébe, hogy héj, ha ez a nagy fekete valaki megfogja
 1514     1,  VII |                nagy fekete valaki megfogja a nyakamat, ugyan pórul járok
 1515     1,  VII |                    Timéa meglátja majd azt a kis fehér cicát, hogy meg
 1516     1,  VII |                 majd annak örülni!~Azonban a kutyától nem lehetett bemenni
 1517     1,  VII |              kutyától nem lehetett bemenni a hajlékba; egészen az útban
 1518     1,  VII |                  hogy itt valaki jár. Arra a nagy állat fölemelte csendesen
 1519     1,  VII |                  állat fölemelte csendesen a fejét, végignézett a jövevényen
 1520     1,  VII |             csendesen a fejét, végignézett a jövevényen azokkal a nagy
 1521     1,  VII |           végignézett a jövevényen azokkal a nagy dióbarna, okos szemeivel,
 1522     1,  VII |                     s aztán megint letette a fejét a földre, mintha azt
 1523     1,  VII |               aztán megint letette a fejét a földre, mintha azt mondaná:
 1524     1,  VII |                  úgy okoskodott, hogy ahol a kémény füstöl, ott a konyhában
 1525     1,  VII |                  ahol a kémény füstöl, ott a konyhában tüzel valaki.
 1526     1,  VII |                    jónapokat kívánni annak a nem látott valakinek odabenn,
 1527     1,  VII |                    be! Ki az?~– Mennék, de a kutya itt fekszik az útban.~–
 1528     1,  VII |                   fog meg?~– Nem bántja az a jó embereket.~Timár bátorságot
 1529     1,  VII |                   az meg sem mozdult, csak a farkát emelintette meg egyszer,
 1530     1,  VII |                 üdvözlőleg csóválná.~Amint a veranda alá belépett, két
 1531     1,  VII |                 maga előtt Timár, az egyik a kőből rakott, a másik a
 1532     1,  VII |                   az egyik a kőből rakott, a másik a kőből vájt odúba
 1533     1,  VII |                    a kőből rakott, a másik a kőből vájt odúba vezetett.
 1534     1,  VII |                vezetett. Ez az utóbbi volt a konyha. Ott látott a tűzhely
 1535     1,  VII |                  volt a konyha. Ott látott a tűzhely előtt állni egy
 1536     1,  VII |              rostát tartott kezében, s azt a tűz fölött forgatta. Timár
 1537     1,  VII |            kukoricapattogtatás. Ezt bizony a jövevény kedvéért nem lehetett
 1538     1,  VII |                  lehetett félbenhagyni.~Ez a pattogtatott kukorica igen
 1539     1,  VII |                   magyarázni, hogy milyen; a New York-i világipartárlaton
 1540     1,  VII |               előtt aranyérmet adtak annak a jenkinek, aki Amerikában
 1541     1,  VII |                   jenkinek, aki Amerikában a pattogtatott kukoricakészítést
 1542     1,  VII |                 akkorra megint megéhezett.~A nő, aki a tűzhelynél a nagy
 1543     1,  VII |               megint megéhezett.~A nő, aki a tűzhelynél a nagy szakácsművészettel
 1544     1,  VII |                     A nő, aki a tűzhelynél a nagy szakácsművészettel
 1545     1,  VII |              szemekkel. Napbarnította arca a harmincas évek elejét vallotta
 1546     1,  VII |                  uram, s üljön le! – szólt a nő sajátszerű rideg hangon,
 1547     1,  VII |                    volt; s aztán kiöntötte a hófehérre pattogtatott kukoricát
 1548     1,  VII |                Azután egy kancsót vett fel a földről, s odanyújtá azt
 1549     1,  VII |                  is frissiben.~Timár leült a székre, mellyel kínálva
 1550     1,  VII |              aminőt másutt nem látni. Arra a hatalmas fekete ajtónálló
 1551     1,  VII |                felállt fektéből, s odament a jövevényhez, és leült vele
 1552     1,  VII |                    és leült vele szemközt.~A nő egy marokkal adott a
 1553     1,  VII |                    A nő egy marokkal adott a fekete állatnak is a sült
 1554     1,  VII |                 adott a fekete állatnak is a sült csemegéből, mit az
 1555     1,  VII |           műértéssel ropogtatott meg; amit a fehér cica is követni akart;
 1556     1,  VII |                    is követni akart; hanem a legelső pattogatott málé
 1557     1,  VII |            pattogatott málé úgy beleragadt a fogába, hogy nem kellett
 1558     1,  VII |                  bele; fel is ugrott aztán a tűzhelyre, s nagy érdekeltséggel
 1559     1,  VII |                 egy mázatlan fazékba, mely a tűz mellett pöfögött; abban
 1560     1,  VII |                   egy állat! – monda Timár a nagy kutyára. – Csodálom,
 1561     1,  VII |                   mordult.~– Nem bántja az a jó embert soha, uram; ilyen
 1562     1,  VII |                  egy tolvaj jönni! Azt már a sziget túlsó végén megérzi,
 1563     1,  VII |                   megérzi, s jaj annak, ha a foga közé kerül. Borzasztó
 1564     1,  VII |                    kerül. Borzasztó állat! A múlt télen egy ordas farkas
 1565     1,  VII |                   egy ordas farkas jött át a jégen; a kecskéinkre éhezett.
 1566     1,  VII |                    farkas jött át a jégen; a kecskéinkre éhezett. Ott
 1567     1,  VII |                 éhezett. Ott van kiterítve a bőre a szobában. Azt neki
 1568     1,  VII |                   Ott van kiterítve a bőre a szobában. Azt neki egy perc
 1569     1,  VII |                perc volt megfojtani. Hanem a jó ember a hátára ülhet,
 1570     1,  VII |               megfojtani. Hanem a jó ember a hátára ülhet, mégsem bántja.~
 1571     1,  VII |                    ember. Talán ha azokból a minapi aranyakból egypár
 1572     1,  VII |                   minapi aranyakból egypár a zsebében maradt volna, az
 1573     1,  VII |                  zsebében maradt volna, az a nagy kutya egészen más képpel
 1574     1,  VII |                  idetörtem az ön kertjébe. A hajómat kiverte a nagy szél
 1575     1,  VII |                kertjébe. A hajómat kiverte a nagy szél a túlsó partról,
 1576     1,  VII |                hajómat kiverte a nagy szél a túlsó partról, ide kellett
 1577     1,  VII |            osztrovai sziget mellé.~– Igaz! A zúgásról hallom, hogy nagy
 1578     1,  VII |                    szélnek kell lenni.~Ezt a helyet oly sűrűen fogta
 1579     1,  VII |                  körül az ősrengeteg, hogy a szelet csak a hangjáról
 1580     1,  VII |             ősrengeteg, hogy a szelet csak a hangjáról lehetett megtudni,
 1581     1,  VII |                    kell vesztegelnünk, míg a szél odább ereszt. Az élelmiszereink
 1582     1,  VII |                annálfogva kénytelen vagyok a legelső tanyát felkeresni,
 1583     1,  VII |                    tanyát felkeresni, ahol a kéményt füstölni látom,
 1584     1,  VII |                   látom, s szépen megkérni a ház gazdáját, hogy nem adhatna-e
 1585     1,  VII |               adhatna-e valami élelmiszert a hajósnépünknek, illő fizetésért.~–
 1586     1,  VII |                   Igenis, adhatok, uram; s a fizetést is elveszem, mert
 1587     1,  VII |                rendesen el szokták hordani a terményeinket a szomszéd
 1588     1,  VII |                    hordani a terményeinket a szomszéd vidékből jövő kufárok
 1589     1,  VII |                  és mindabból fogok kérni. A hajótól majd elküldöm a
 1590     1,  VII |                    A hajótól majd elküldöm a kormányost egypár legénnyel,
 1591     1,  VII |               legénnyel, hogy szállítsa el a holmit; ön pedig mondja
 1592     1,  VII |                  eledelre.~– Ne nyúljon ön a tárcájához, uram; nálam
 1593     1,  VII |                  Mit csinálnék én itt ezen a szigeten a pénzzel? Legfölebb
 1594     1,  VII |           csinálnék én itt ezen a szigeten a pénzzel? Legfölebb zsiványok
 1595     1,  VII |              minden ember tudja, hogy ezen a szigeten egy félkrajcár
 1596     1,  VII |                  Jól van, asszonyom, tehát a mi hajónkon van búza is,
 1597     1,  VII |                  most még egy kérésem van. A hajómon van egy utazó uraság
 1598     1,  VII |               uraság is, fiatal leányával. A lányka nincs szokva a viharos
 1599     1,  VII |           leányával. A lányka nincs szokva a viharos hajón lételhez,
 1600     1,  VII |                   utazóimnak szállást, míg a vihar megszűnik?~A nő e
 1601     1,  VII |                     míg a vihar megszűnik?~A nő e kívánatra sem jött
 1602     1,  VII |                egyben magunk húzódunk meg, a másikban, ha jó ember kér
 1603     1,  VII |            foglalja el mind az egyik, mind a másik szobát, a padlásra
 1604     1,  VII |                egyik, mind a másik szobát, a padlásra szorul majd fel;
 1605     1,  VII |                  ott jó friss széna van, s a hajósok nem kényes emberek.~
 1606     1,  VII |             modorban adja elő nézeteit. Ez a félig barlang kunyhó, az
 1607     1,  VII |                   félig barlang kunyhó, az a körül vadon sziget nem adott
 1608     1,  VII |                    s azonnal sietek vissza a hajóra, utasaimat idehozni.~–
 1609     1,  VII |                   ne arra térjen ön vissza a csónakjához, amerről jött,
 1610     1,  VII |             csónakjához, amerről jött, ott a süppedékes semlyéken meg
 1611     1,  VII |                   süppedékes semlyéken meg a tüskés bozótokon keresztül
 1612     1,  VII |                   egy járható ösvény végig a part mentében; biz az be
 1613     1,  VII |                  kevés ember tapossa, s az a föld mindjárt begyepesedik;
 1614     1,  VII |            szétnézett, hogy melyik zugából a háznak, vagy melyik bokrából
 1615     1,  VII |               háznak, vagy melyik bokrából a kertnek jön elő az az Almira,
 1616     1,  VII |                 elő az az Almira, aki őket a járt útra vezesse. A nagy
 1617     1,  VII |                  őket a járt útra vezesse. A nagy fekete newfoundlandi
 1618     1,  VII |                  pedig felállt, s elkezdte a farkát csóválni, olyanokat
 1619     1,  VII |              csóválni, olyanokat ütve vele a nyitott ajtón, mintha öreg
 1620     1,  VII |              Almira, vezesd el ezt az urat a partra! – mondá neki a nő;
 1621     1,  VII |                urat a partra! – mondá neki a nő; mire a megszólított
 1622     1,  VII |                      mondá neki a nő; mire a megszólított valamit mormogott
 1623     1,  VII |                 megfogva köpenye szegletét a fogaival, egyet rántott
 1624     1,  VII |               szólt Timár nevetve, s vette a kalapját és puskáját; Istennek
 1625     1,  VII |                  puskáját; Istennek ajánlá a ház asszonyát, s ment a
 1626     1,  VII |                    a ház asszonyát, s ment a kutya után.~Almira folyvást
 1627     1,  VII |                kutya után.~Almira folyvást a köpenye szegleténél fogva
 1628     1,  VII |                  szegleténél fogva vezette a vendég urat, egész finom
 1629     1,  VII |               finom barátsággal, keresztül a gyümölcsösön, ahol vigyázni
 1630     1,  VII |                  kellett az embernek, hogy a sok lehullott szilvát agyon
 1631     1,  VII |                  szilvát agyon ne gázolja.~A fehér cica sem maradt el,
 1632     1,  VII |               előtte, hol utána szaladgált a puha fűben.~A gyümölcsös
 1633     1,  VII |                   szaladgált a puha fűben.~A gyümölcsös széléhez érve,
 1634     1,  VII |                    kiálta le:~„Narcissza!”~A hang leányé volt, benne
 1635     1,  VII |                 mindjárt megtudhatta, mert a hívásra egyszerre félreugrott
 1636     1,  VII |              hívásra egyszerre félreugrott a fehér cica, s farkát gömbölyűvé
 1637     1,  VII |                    ha azt nem akarta, hogy a köpenyének egy darabja a
 1638     1,  VII |                   a köpenyének egy darabja a foga közt maradjon.~Almira
 1639     1,  VII |            útifüves réten vezette őt aztán a part mentében végig, míg
 1640     1,  VII |                   mentében végig, míg arra a helyre rátalált, ahol csónakját
 1641     1,  VII |                  csónakját elhagyta. Abban a percben nagy süvítéssel
 1642     1,  VII |                  nagy süvítéssel húz végig a levegőn két mocsári szalonka
 1643     1,  VII |               levegőn két mocsári szalonka a sziget felé.~Timárnál egy
 1644     1,  VII |                    Timéának, aztán lekapni a válláról a puskáját, a két
 1645     1,  VII |                   aztán lekapni a válláról a puskáját, a két szalonkát
 1646     1,  VII |             lekapni a válláról a puskáját, a két szalonkát két lövéssel
 1647     1,  VII |            szalonkát két lövéssel leszedni a levegőből.~Hanem a másik
 1648     1,  VII |                leszedni a levegőből.~Hanem a másik percben ő maga sem
 1649     1,  VII |              percben ő maga sem állt többé a lábán.~Almira abban a pillanatban,
 1650     1,  VII |                többé a lábán.~Almira abban a pillanatban, amelyben a
 1651     1,  VII |                    a pillanatban, amelyben a fegyverét kilőtte, megragadta
 1652     1,  VII |              fegyverét kilőtte, megragadta a gallérjánál fogva, s mintha
 1653     1,  VII |                gallérjánál fogva, s mintha a villám csapta volna le,
 1654     1,  VII |              csapta volna le, úgy vágta le a földre. Fel akart kelni;
 1655     1,  VII |                  Almira, csak fogta szépen a gallérját, s nem engedte
 1656     1,  VII |               látott olyan kutyát, amelyik a vadászt apportírozza: jobb
 1657     1,  VII |               apportírozza: jobb lenne, ha a szalonkát keresné elő a
 1658     1,  VII |                    a szalonkát keresné elő a bokorból; de az nem hajlott
 1659     1,  VII |                   azzal szakadt vége, hogy a szigetlakó nő futva jött
 1660     1,  VII |               szigetlakó nő futva jött oda a lövés hangjára, s messziről
 1661     1,  VII |                  aztán elereszté gallérját a furcsa jó barát.~– Jaj,
 1662     1,  VII |                    Jaj, uram! – sopánkodék a nő, árkon-bokron keresztültörve
 1663     1,  VII |          árkon-bokron keresztültörve magát a veszedelem színhelyére. –
 1664     1,  VII |                 mert akkor Almira lefogja. A lövésért borzasztón haragszik.
 1665     1,  VII |               hiszem, jó lesz az estebédre a vendégeknek.~– Majd megkeresem
 1666     1,  VII |                   őket; ön csak menjen már a ladikjába; és ha visszajön,
 1667     1,  VII |                ladikjába; és ha visszajön, a puskáját hagyja otthon;
 1668     1,  VII |                amint Almira meglátja önnek a kezében a fegyvert, rögtön
 1669     1,  VII |                   meglátja önnek a kezében a fegyvert, rögtön el fogja
 1670     1,  VII |                   védelmezzem magamat, már a földön voltam, jó, hogy
 1671     1,  VII |                    földön voltam, jó, hogy a nyakamat le nem harapta.~–
 1672     1,  VII |                 akarja ellene magát, annak a karját úgy átfogja a fogaival,
 1673     1,  VII |                 annak a karját úgy átfogja a fogaival, mintha vasbilincsbe
 1674     1,  VII |                  érte nem jövünk. No uram, a viszontlátásig!~Nem telt
 1675     1,  VII |                    telt bele egy óra, hogy a nagyobbik csónak kikötött
 1676     1,  VII |                  nagyobbik csónak kikötött a sziget partján új vendégeivel.~
 1677     1,  VII |              partján új vendégeivel.~Timár a hajótól a partig folyvást
 1678     1,  VII |               vendégeivel.~Timár a hajótól a partig folyvást Almiráról
 1679     1,  VII |                  Timéának, hogy feledtesse a gyermekkel testi szenvedését
 1680     1,  VII |             gyermekkel testi szenvedését s a hullámoktóli félelmét. Egyszerre
 1681     1,  VII |                   volt mindkettőnek, amint a partra szálltak.~Timár előre
 1682     1,  VII |               karjába kapaszkodva követte; a két hajóslegény és a kormányos
 1683     1,  VII |              követte; a két hajóslegény és a kormányos vitte utánuk a
 1684     1,  VII |                   a kormányos vitte utánuk a cserevásár megfelelő egyenértékét
 1685     1,  VII |           jelenteni. Olyankor eléje szalad a közeledőnek.~Almira feleúton
 1686     1,  VII |          közeledőnek.~Almira feleúton érte a kiszállókat, először körülcsaholta
 1687     1,  VII |              azután egyenkint váltott szót a kormányossal, a hajóslegényekkel
 1688     1,  VII |               váltott szót a kormányossal, a hajóslegényekkel meg Timárral.
 1689     1,  VII |                 elcsendesült, elkezdte azt a lábaszárairól felfelé végigszaglálni,
 1690     1,  VII |                     és aztán el nem maradt a sarkából, egyre szimatolt,
 1691     1,  VII |                   és közbe nagyokat rázott a fején, két fülét úgy verve
 1692     1,  VII |                 csak úgy csattogott. Ennél a pontnál bizonyos észrevételei
 1693     1,  VII |              bizonyos észrevételei voltak.~A szigeti lak asszonya tornácába
 1694     1,  VII |             érkezőket, s amint kibukkantak a fák közül, erőteljes hangon
 1695     1,  VII |                  hívásra valaki közelített a kert belsejéből. Két sor
 1696     1,  VII |                  Gyermekarc, gyermekidomok a kifejlődés korszakában,
 1697     1,  VII |                fehér ing és szoknya rajta, a felső szoknyájának szélét
 1698     1,  VII |                 gyümölcsöt hoz, amit éppen a fáról szedett.~A zöld pagonyból
 1699     1,  VII |                amit éppen a fáról szedett.~A zöld pagonyból előjövő alak
 1700     1,  VII |                   Arcának finom incarnatja a fehér rózsa gyöngéd testszínét
 1701     1,  VII |                  el, mikor komolyan néz, s a piros rózsáét veszi fel,
 1702     1,  VII |               mikor elpirul, s akkor aztán a homloka is elpirul. S az
 1703     1,  VII |                   homloka is elpirul. S az a gömbölyűen boltozott tiszta
 1704     1,  VII |                   tiszta homlok kifejezése a jóság maga, összhangzó a
 1705     1,  VII |                   a jóság maga, összhangzó a finoman hajlott selyem szemöldökkel
 1706     1,  VII |              hajlott selyem szemöldökkel s a kifejezésteljes kék szemek
 1707     1,  VII |                  egyik hátravetett fonadék a legparányibb kis fület engedi
 1708     1,  VII |                 vonások külön nem volnának a szobrász ideáljai, talán
 1709     1,  VII |                    fejével odatörleszkedve a leány arcához.~A leány finom,
 1710     1,  VII |           odatörleszkedve a leány arcához.~A leány finom, kicsiny fehér
 1711     1,  VII |          födetlenek; hiszen szőnyegen jár, a legpompásabb fejedelmi bársonyszőnyegen;
 1712     1,  VII |                   Timéa és Timár megálltak a málnalugos végén, hogy a
 1713     1,  VII |                   a málnalugos végén, hogy a közeledő alakot bevárják.~
 1714     1,  VII |                  közeledő alakot bevárják.~A gyermek azzal gondolta vendégeit
 1715     1,  VII |                    is.~Timár kiválasztotta a legérettebbet a gyümölcsök
 1716     1,  VII |              kiválasztotta a legérettebbet a gyümölcsök közől, s Timéának
 1717     1,  VII |              nyújtá azt.~Amiért aztán mind a két leány egyszerre bosszúsan
 1718     1,  VII |                Timéa azért, mert e percben a fehér cicát irigyelte annak
 1719     1,  VII |                fehér cicát irigyelte annak a másik leánynak a vállán;
 1720     1,  VII |           irigyelte annak a másik leánynak a vállán; Noémi pedig azért,
 1721     1,  VII |                  mert ő nem Timéát kínálta a gyümölccsel.~– Ejh, te ügyetlen
 1722     1,  VII |               ügyetlen leány! – kiálta reá a kunyhó asszonya; – hát nem
 1723     1,  VII |                  tudod elébb kosárba tenni a gyümölcsöt? Úgy kell kínálnod
 1724     1,  VII |              gyümölcsöt? Úgy kell kínálnod a ruhád aljából! Te balga,
 1725     1,  VII |                   Te balga, te!~Erre aztán a leány lángrózsává pirult,
 1726     1,  VII |                 hallják; aztán megcsókolta a homlokát, s ismét fennhangon
 1727     1,  VII |                     Mármost eredj; vedd át a hajósoktól, amit hoztak,
 1728     1,  VII |                     amit hoztak, rakasd le a kamarába, azután töltsd
 1729     1,  VII |                kamarába, azután töltsd meg a zsákjukat máléliszttel,
 1730     1,  VII |                    zsákjukat máléliszttel, a fazekaikat mézzel, a kosaraikat
 1731     1,  VII |         máléliszttel, a fazekaikat mézzel, a kosaraikat érett gyümölccsel;
 1732     1,  VII |                  gyümölccsel; s válassz ki a számukra kettőt a kecskegödölyékből.~–
 1733     1,  VII |               válassz ki a számukra kettőt a kecskegödölyékből.~– Én
 1734     1,  VII |                    nem választok – suttogá a leány –, válasszanak ők.~–
 1735     1,  VII |                 monda nyájas nehezteléssel a nő. – Ez bizony valamennyi
 1736     1,  VII |                 látok.~Noémi magával hívta a hajósokat, s felnyitogatá
 1737     1,  VII |                     s felnyitogatá előttük a kamrát és gyümölcsraktárt.
 1738     1,  VII |                mindenik egy külön odú volt a sziklában, külön ajtóval
 1739     1,  VII |                  külön ajtóval elzárva. Az a szikla, mely a sziget ormát
 1740     1,  VII |                 elzárva. Az a szikla, mely a sziget ormát képezte, egyike
 1741     1,  VII |                  jövevény” köveknek, miket a geologok „erraticus” (téveteg)
 1742     1,  VII |                 trovanti”-knak (lelencek), a skandinávok ázárnak neveznek,
 1743     1,  VII |                   szikla; egy darab mészkő a dolomitsziklák völgyében,
 1744     1,  VII |                  dolomitsziklák völgyében, a kavicsok medrében. Ez a
 1745     1,  VII |                    a kavicsok medrében. Ez a szikla tele volt apróbb-nagyobb
 1746     1,  VII |                  leleményesen felhasznált: a legnagyobbat, a felfelé
 1747     1,  VII |               felhasznált: a legnagyobbat, a felfelé menő kürtővel konyhának,
 1748     1,  VII |                   menő kürtővel konyhának, a legmélyebbet pincének, a
 1749     1,  VII |                   a legmélyebbet pincének, a legmagasabbat galambháznak,
 1750     1,  VII |                legmagasabbat galambháznak, a többit téli vagy nyári raktáraknak.
 1751     1,  VII |                   ideküldött sziklába mint a vadmadár, s fészket rakott
 1752     1,  VII |              fészket rakott benne magának.~A gyermek elvégezte a hajósokkal
 1753     1,  VII |               magának.~A gyermek elvégezte a hajósokkal a cserevásárt
 1754     1,  VII |             gyermek elvégezte a hajósokkal a cserevásárt okosan és igazságosan.
 1755     1,  VII |            vásároljanak; azután visszatért a kunyhóhoz.~Nem is várt semmi
 1756     1,  VII |               semmi utasítást, hozzálátott a terítéshez. A veranda alatti
 1757     1,  VII |                  hozzálátott a terítéshez. A veranda alatti kis asztalra
 1758     1,  VII |              alatti kis asztalra felteríté a finom szalmagyékényt, arra
 1759     1,  VII |          cinkalánnal.~Hát az ötödiknek?~Az a macskaasztalnál fog ülni.
 1760     1,  VII |                    Igazán macskaasztalnál. A veranda lépcsője előtt van
 1761     1,  VII |                  egy alacsony fapad; annak a közepére jön Noémi számára
 1762     1,  VII |                   kés, villa, kanál hozzá, a két végére pedig egy-egy
 1763     1,  VII |                kést, villát hozzá. S mikor a három vendég a ház asszonyával
 1764     1,  VII |                     S mikor a három vendég a ház asszonyával együtt az
 1765     1,  VII |              asztalnál körüladta egymásnak a tálat, akkor a macskaasztalhoz
 1766     1,  VII |                   egymásnak a tálat, akkor a macskaasztalhoz kerül az
 1767     1,  VII |                     Noémi igazságosan oszt a maga vendégeinek; a könnyebben
 1768     1,  VII |                   oszt a maga vendégeinek; a könnyebben elkölthető falatokat
 1769     1,  VII |                falatokat Narcissza tálára, a jobban megrágni valókat
 1770     1,  VII |               legyen; akárhogy emelgeti is a füleit Almira, s akárhogy
 1771     1,  VII |               asszonya vállához Narcissza. A gyerekeknek szót kell fogadni.~
 1772     1,  VII |             gyerekeknek szót kell fogadni.~A sziget asszonya, jó vagy
 1773     1,  VII |                   hogy nem volt rászorulva a konyha az ő vadászzsákmányára.
 1774     1,  VII |                    az ő vadászzsákmányára. A két szalonkát elkészíté
 1775     1,  VII |               kisasszonyoknak való eledel, a férfiak számára jó malacpörköltet
 1776     1,  VII |                sokat nézegetett hátra arra a másik vendégeskedő társaságra
 1777     1,  VII |                  odakuporodott Noémi mellé a lépcsőre. Hiszen a gyermekleányok
 1778     1,  VII |                   mellé a lépcsőre. Hiszen a gyermekleányok mindig könnyen
 1779     1,  VII |                   magyarul is, görögül is.~A kis fehér cica megérté,
 1780     1,  VII |                 fehér kezével végigsimítja a hátát, s arra Noémi öléből
 1781     1,  VII |                áttörleszkedik Timéa ölébe; a fejét fölemeli Timéa arcához,
 1782     1,  VII |                    gyöngéden fehér pofáját a fehér archoz, szép piros
 1783     1,  VII |                  szép piros száját azokkal a hegyes fogaival felnyitva
 1784     1,  VII |          felkacsingatva reá; azután fellép a vállára, körülkerüli a nyakát,
 1785     1,  VII |              fellép a vállára, körülkerüli a nyakát, s megint átvándorol
 1786     1,  VII |                   az ő kedvencét.~Hanem ez a jó kedve keseredni indul,
 1787     1,  VII |                keseredni indul, mikor arra a tudatra kezd jönni, hogy
 1788     1,  VII |                    Narcisszára, s megfogta a farkát, hogy visszahúzza
 1789     1,  VII |                Narcissza éppen hozzákapott a körmével, s végigkarcolta
 1790     1,  VII |                  körmével, s végigkarcolta a kezét.~Timéa kézcsuklóját
 1791     1,  VII |                 Timéa levonta kezén át azt a hajlós karperecet, s Noémi
 1792     1,  VII |                vele.~Noémi pedig félreérté a dolgot, azt hitte, hogy
 1793     1,  VII |                    idegen kisasszony azért a karperecért meg akarja tőle
 1794     1,  VII |          karperecért meg akarja tőle venni a Narcisszát. Az pedig nem
 1795     1,  VII |                pedig nem eladó.~– Nem kell a karperec! Nem adom érte
 1796     1,  VII |                    karperec! Nem adom érte a Narcisszát. Tartsa meg a
 1797     1,  VII |                   a Narcisszát. Tartsa meg a karperecét. A Narcissza
 1798     1,  VII |                   Tartsa meg a karperecét. A Narcissza az enyém marad.
 1799     1,  VII |                    mégsem akarta megérteni a hívást, Noémi hirtelen egy
 1800     1,  VII |                   jó kis pofont adott neki a fejére, mire a felriadt
 1801     1,  VII |                  adott neki a fejére, mire a felriadt cica keresztülugrott
 1802     1,  VII |              felriadt cica keresztülugrott a padon, s tüszkölve, köpködve
 1803     1,  VII |                szemébe tekintettek, s mind a ketten valami álomszerű
 1804     1,  VII |                  mikor az ember egy percre a szemét behunyja, s e rövid
 1805     1,  VII |                     hogy álma hosszú volt.~A két leány e pillanatnyi
 1806     1,  VII |                 felszökött Noémi mellől, s a lehúzott karperecet a házinőnek
 1807     1,  VII |                    s a lehúzott karperecet a házinőnek adta át, s aztán
 1808     1,  VII |                   tolmácsolá az ajándékot.~A kisasszony adja azt emlékül
 1809     1,  VII |                kisasszony adja azt emlékül a kisleánynak. Aranyból van.
 1810     1,  VII |                ijedten ejté azt ki kezéből a nő; mintha igazi kígyó volna,
 1811     1,  VII |              egyszerre Almira vonta magára a figyelmet.~Hirtelen felugrott
 1812     1,  VII |                  adott hangok voltak azok, a támadás kihívó szavai, s
 1813     1,  VII |                    előre, hanem ott maradt a veranda előtt, első lábait
 1814     1,  VII |                első lábait előrefeszítve s a hátulsókkal a földet tépve.~
 1815     1,  VII |              előrefeszítve s a hátulsókkal a földet tépve.~A nő elsápadt.
 1816     1,  VII |                hátulsókkal a földet tépve.~A nő elsápadt. A gyalogút
 1817     1,  VII |               földet tépve.~A nő elsápadt. A gyalogút felől a fák közt
 1818     1,  VII |                 elsápadt. A gyalogút felől a fák közt egy alak közelített.~–
 1819     1,  VII |                 megugatni az eb! – dörmögé a nő. – Ott jön. Ő az!~
 1820     1,  VIII|                VIII. AZ ÉJ HANGJAI~Az, aki a part felől közelített, egy
 1821     1,  VIII|            nyakkendő, vörös török fez volt a viselete.~Arca szép; ha
 1822     1,  VIII|                   szép; ha nyugodtan állna a festő előtt, másolatára
 1823     1,  VIII|             elevenen jő eléje, mindenkinek a legelső gondolatja az, hogy
 1824     1,  VIII|                     szép ajkak; hanem azok a ráncok a szemek körül, az
 1825     1,  VIII|                 ajkak; hanem azok a ráncok a szemek körül, az a bevágás
 1826     1,  VIII|                  ráncok a szemek körül, az a bevágás az ajkszegleten,
 1827     1,  VIII|                bevágás az ajkszegleten, az a mindig izzadt homlok és
 1828     1,  VIII|                     Almira dühösen ugatott a közeledőre, ki lanyha hetykeséggel
 1829     1,  VIII|                 aki tudja jól, hogy másnak a gondja őt megvédelmezni.
 1830     1,  VIII|             megfogta az egyik kezével mind a két fülét, annál fogva húzta
 1831     1,  VIII|               annál fogva húzta őt vissza; a kutya nyöszörgött, nyikorgott
 1832     1,  VIII|                    nyöszörgött, nyikorgott a kínpadra feszített fülei
 1833     1,  VIII|                     Utoljára Noémi rátette a lábát a fejére, s úgy nyomta
 1834     1,  VIII|             Utoljára Noémi rátette a lábát a fejére, s úgy nyomta le
 1835     1,  VIII|                    s úgy nyomta le az ebet a földre. Annak azután megadta
 1836     1,  VIII|                    nagy morogva, s engedte a leányka lábát a nagy fekete
 1837     1,  VIII|                    engedte a leányka lábát a nagy fekete fején nyugodni,
 1838     1,  VIII|           lerázhatatlan teher volna rajta.~A jövevény pedig fütyörészve
 1839     1,  VIII|            bizalmas mosollyal nyújtá kezét a lány arca felé, mintha egy
 1840     1,  VIII|                csípcsókot akarna neki adni a két ujjával, amitől Noémi
 1841     1,  VIII|                  hátrahúzott fejjel nézett a megszólítóra. Olyan csúnya
 1842     1,  VIII|                   arcszíne is elváltozott. A rózsaszín egyszerre földfakóvá
 1843     1,  VIII|                  lenni, mikor maga akarta.~A jövevény pedig azt mondá
 1844     1,  VIII|                     be megszépültél azóta!~A leány a kutyának válaszolt:~–
 1845     1,  VIII|                megszépültél azóta!~A leány a kutyának válaszolt:~– Sunyj
 1846     1,  VIII|             válaszolt:~– Sunyj le, Almira!~A jövevény otthonias biztonsággal
 1847     1,  VIII|               biztonsággal lépett aztán be a veranda alá, ahol első dolga
 1848     1,  VIII|                  dolga volt kezet csókolni a ház asszonyának, azután
 1849     1,  VIII|               magát, s azután folyt belőle a beszéd szakadatlanul.~–
 1850     1,  VIII|                   lovag és kapitány, ennek a tisztelt asszonyságnak jövendőbeli
 1851     1,  VIII|                látogatni az én kedveseimet a nyári mulató helyükön, hogy
 1852     1,  VIII|               meglássam, mekkorát nőtt már a menyasszonyom. Nagyon örülök
 1853     1,  VIII|                 Csak görögül ért! – vágott a szavába Timár, s olyan mélyen
 1854     1,  VIII|                   mélyen dugta el zsebeibe a két kezét, mintha teljesen
 1855     1,  VIII|                  lehetetlenné akarná tenni a jövevényre nézve azt, hogy
 1856     1,  VIII|                    becsületére fogok válni a vacsorának. Igen köszönöm!~
 1857     1,  VIII|                    helyére, és hozzálátott a malacpörkölthöz, Euthymot
 1858     1,  VIII|                hogy lehet keresztyén ember a világon, aki azt nem szereti.~
 1859     1,  VIII|                    fölkelt az asztaltól, s a ház asszonyának azt mondá:~–
 1860     1,  VIII|              Mindjárt készen lesz! – mondá a nő. – Noémi! Segíts a kisasszonyt
 1861     1,  VIII|                mondá a nő. – Noémi! Segíts a kisasszonyt levetkőztetni.~
 1862     1,  VIII|               fölkelt, s követte anyját és a két vendéget a hátulsó kis
 1863     1,  VIII|                   anyját és a két vendéget a hátulsó kis szobába. Timár
 1864     1,  VIII|                hátra Timárhoz, s hajigálta a vállán keresztül a leszopott
 1865     1,  VIII|               hajigálta a vállán keresztül a leszopott csontokat Almirának.~–
 1866     1,  VIII|              lehetett önöknek, uram, ebben a nagy szélben! Csodálom,
 1867     1,  VIII|             Csodálom, hogy vergődhettek át a Demir-kapun, meg a Tatalián? –
 1868     1,  VIII|         vergődhettek át a Demir-kapun, meg a Tatalián? – Nesze, Almira!
 1869     1,  VIII|               találkoztunk? – No még ez is a tiéd, te fekete fenevad.~
 1870     1,  VIII|                    Almira. Otthagyták mind a ketten. Timár felment a
 1871     1,  VIII|                    a ketten. Timár felment a padlásra aludni, s ezóta
 1872     1,  VIII|               pedig elbújt valami odújában a nagy vándorbércnek.~Akkor
 1873     1,  VIII|                   aztán ő is megfordította a székét; kiitta, ami a korsóban
 1874     1,  VIII|        megfordította a székét; kiitta, ami a korsóban és a többi vendégek
 1875     1,  VIII|                  kiitta, ami a korsóban és a többi vendégek poharában
 1876     1,  VIII|              lehasítva egy forgácsot arról a székről, amelyen ült, elkezdé
 1877     1,  VIII|              székről, amelyen ült, elkezdé a fogait piszkálni, mint aki
 1878     1,  VIII|                   aki legjobban megérdemlé a mai vacsorát.~Este volt
 1879     1,  VIII|                   vacsorát.~Este volt már; a sokat hányatott és kifáradt
 1880     1,  VIII|            ringatás.~Timár végigheveredett a legédesebb fűszerillatú
 1881     1,  VIII|           legédesebb fűszerillatú szénában a padláson, s azt hitte, hogy
 1882     1,  VIII|               kutyákkal, fehér macskákkal, a szél zúg, a tülök bömböl,
 1883     1,  VIII|                    macskákkal, a szél zúg, a tülök bömböl, az ostor pattog,
 1884     1,  VIII|           összevissza.~Hasztalan hunyta be a szemeit, annál többet látott
 1885     1,  VIII|              szobában beszélni.~Felismerte a hangokat. A ház asszonya
 1886     1,  VIII|                     Felismerte a hangokat. A ház asszonya és az utóbbi
 1887     1,  VIII|                 utóbbi jövevény beszéltek.~A padlás deszkázata vékony
 1888     1,  VIII|                   kellett hallania, mintha a fülébe susogták volna. Halk,
 1889     1,  VIII|                  csak néha-néha emelte fel a férfi a szavát.~– Hát Teréza
 1890     1,  VIII|               néha-néha emelte fel a férfi a szavát.~– Hát Teréza mama,
 1891     1,  VIII|                   sok pénzed? – ezen kezdé a férfi.~– Tudod, hogy nincs.
 1892     1,  VIII|                  hasznát. Mit csinálnék én a pénzzel?~– Én tudnám, mit.
 1893     1,  VIII|                    anya vagy. Nem gondolsz a leányod boldogságára. Te
 1894     1,  VIII|                  magamnak. Most kaptam meg a kinevezést az első dragománi
 1895     1,  VIII|                   első dragománi állomásra a követségnél; de útiköltségem
 1896     1,  VIII|                hogy odáig utazhassak, mert a pénzemet kilopták a zsebemből,
 1897     1,  VIII|                   mert a pénzemet kilopták a zsebemből, s most emiatt
 1898     1,  VIII|                    s most emiatt elvesztem a hivatalomat.~A nő nyugodt
 1899     1,  VIII|                   elvesztem a hivatalomat.~A nő nyugodt hangon felelt
 1900     1,  VIII|                 hanem azok vagy nem jönnek a kunyhóm tájára, vagy ha
 1901     1,  VIII|                 Adj egy kis pénzt.~– Nincs a háznál. Ne kínozz! Egy fillérem
 1902     1,  VIII|                    benne valamit, vidd el.~A férfi, úgy tetszik, hogy
 1903     1,  VIII|                   tetszik, hogy megfogadta a felhatalmazást, mert egy
 1904     1,  VIII|                    aranyat! No, ez is jobb a semminél. Ne félj, Noémi!
 1905     1,  VIII|               karperecet veszek neked mind a két kezedre. Közepében lesz
 1906     1,  VIII|              smaragd. Mit szeretsz jobban, a zafírt vagy a smaragdot?~
 1907     1,  VIII|             szeretsz jobban, a zafírt vagy a smaragdot?~Erre aztán nevetett
 1908     1,  VIII|                 aztán nevetett magamagának a fiatalember. Senki sem felelt
 1909     1,  VIII|              fiatalember. Senki sem felelt a kérdésére.~– Nos hát mármost
 1910     1,  VIII|                    Teréza mama, vess ágyat a te kedves jövendőbeli vejecskédnek,
 1911     1,  VIII|                  jövendőbeli vejecskédnek, a te drága kis Tódorkádnak,
 1912     1,  VIII|               vethetek ágyat neked sehova. A mellékszobában, a padláson
 1913     1,  VIII|                  sehova. A mellékszobában, a padláson vendégeink vannak;
 1914     1,  VIII|                  nem gyermek már. Eredj ki a tornác alá, ott a hárságy,
 1915     1,  VIII|                 Eredj ki a tornác alá, ott a hárságy, aludjál azon.~–
 1916     1,  VIII|                     rossz szívű Teréza! Te a kemény hárságyra száműzöd
 1917     1,  VIII|                  kemény hárságyra száműzöd a te kedves egyetlen jövendőbeli
 1918     1,  VIII|                    add oda neki fejed alól a vánkost. Nesze! itt a saját
 1919     1,  VIII|                 alól a vánkost. Nesze! itt a saját pokrócom, takaróm.
 1920     1,  VIII|                   az átkozott nagy dög, az a csúf szelindek megesz.~–
 1921     1,  VIII|                láncra kötve, csak mikor te a szigeten vagy.~Teréza asszony
 1922     1,  VIII|                 hogy az ő nyakára ráteszik a láncos örvöt; hanem hát
 1923     1,  VIII|                  Tódor egyedül maradt künn a tornácon, elkezdett az eb
 1924     1,  VIII|                   s alá s fel táncolt azon a szűk téren, amit lánca átért,
 1925     1,  VIII|              szakítani vagy az örvet, vagy a láncot, vagy azt a bodzafát
 1926     1,  VIII|                    vagy a láncot, vagy azt a bodzafát kirántani gyökeréből,
 1927     1,  VIII|               kirántani gyökeréből, amihez a lánc karikája volt kötve.~
 1928     1,  VIII|                   nem érheti s mely amiatt a dühtől tajtékzik.~Odament
 1929     1,  VIII|                     egy lábnyomnyira ahhoz a ponthoz, ameddig a kutyát
 1930     1,  VIII|                   ahhoz a ponthoz, ameddig a kutyát a lánca ereszté,
 1931     1,  VIII|                  ponthoz, ameddig a kutyát a lánca ereszté, ott négykézlábra
 1932     1,  VIII|                   állt előtte, s elkezdett a kutyára torzképeket fintorgatni.
 1933     1,  VIII|                közé köpködött, és utánozta a kutya ugatását.~– Hau, hau!
 1934     1,  VIII|                  Hau, hau! Szakítsd el azt a láncot, no! Gyere birkózni.
 1935     1,  VIII|                   Tessék!~Almira egyszerre a legnagyobb düh közepett
 1936     1,  VIII|                   enged. Magasra fölemelte a fejét, mintha le akarná
 1937     1,  VIII|                 mintha le akarná nézni azt a négykézláb álló másik állatot;
 1938     1,  VIII|                    rúgott hátrafelé, annak a másik állatnak szemét-száját
 1939     1,  VIII|            homokkal, amivel azt hozta abba a helyzetbe, hogy káromkodásra
 1940     1,  VIII|                visszament láncostól együtt a bodzafa tövében levő odújába,
 1941     1,  VIII|                    azt. Nem tudott aludni. A padlás ajtaját nyitva hagyta,
 1942     1,  VIII|               éjszaka volt, s azután, hogy a kutya elhallgatott, mély
 1943     1,  VIII|         elhallgatott, mély csendesség lett a vidéken. Csodálatos csend,
 1944     1,  VIII|              melynek mélaságát az éjjel és a magány csendes hangjai még
 1945     1,  VIII|                   kiált bele néha az égbe: a bölömbika hangja az, a mocsárlakó
 1946     1,  VIII|                     a bölömbika hangja az, a mocsárlakó madáré. Éjjel
 1947     1,  VIII|                    végig elhaló akkordokat a légben, s az elpihenő szél
 1948     1,  VIII|             elpihenő szél csinál eolhárfát a jegenyesudarakból, végig-végigfuvallva
 1949     1,  VIII|    végig-végigfuvallva zengő ágaik között. A vízikutya sikolt egyet a
 1950     1,  VIII|                   A vízikutya sikolt egyet a nádasban, síró gyermek hangját
 1951     1,  VIII|                gyermek hangját utánozva, s a zúgó szarvasbogár koppan
 1952     1,  VIII|               szarvasbogár koppan nagyokat a kunyhó fehér falán. Körül
 1953     1,  VIII|                  kunyhó fehér falán. Körül a rengeteg oly sötét; mélyében
 1954     1,  VIII|                   tartanának fáklyatáncot, a sömlyéklakó lidérctűz ugrál
 1955     1,  VIII|                sömlyéklakó lidérctűz ugrál a reves fák alatt csoportban,
 1956     1,  VIII|              csoportban, egymást kergetve; a virágoskertet pedig teljes
 1957     1,  VIII|                  ezüstfényével árasztja el a hold, s a magas mályvák
 1958     1,  VIII|        ezüstfényével árasztja el a hold, s a magas mályvák rózsafüzéres
 1959     1,  VIII|               ember egészen elveszti benne a lelkét. Olyan fenséges,
 1960     1,  VIII|                   az is vegyül.~Ott alant, a kunyhó két kis odújában
 1961     1,  VIII|               valami rossz szellem ellopta a nyugalmat, s az éj hangjai
 1962     1,  VIII|                    éjben: „Édes Jézusom!” …a másik szobából e sóhaj nyög
 1963     1,  VIII|            terített kabátját, s leszálljon a padlásajtóhoz támasztott
 1964     1,  VIII|           padlásajtóhoz támasztott hágcsón a földre.~És ugyanaz a gondolatja
 1965     1,  VIII|               hágcsón a földre.~És ugyanaz a gondolatja támadt ugyanabban
 1966     1,  VIII|               gondolatja támadt ugyanabban a percben valakinek másnak
 1967     1,  VIII|                    szobában.~S amint Timár a ház szögletén megállva,
 1968     1,  VIII|                 másik hang is Almira nevét a tornácra nyíló ajtóból,
 1969     1,  VIII|                 ajtóból, mintha egyik hang a másiknak kísértő visszhangja
 1970     1,  VIII|             visszhangja volna.~S erre mind a ketten meglepetve léptek
 1971     1,  VIII|              meglepetve léptek egymás elé.~A másik alak Teréza volt.~–
 1972     1,  VIII|                lejött fekhelyéről? – kérdé a nő.~– Nem tudok aludni.~–
 1973     1,  VIII|                       Megvallom igazán, az a gondolatom támadt, hogy
 1974     1,  VIII|                      Nézze ön, engem is ez a gondolat keltett fel. Almira!~
 1975     1,  VIII|              gondolat keltett fel. Almira!~A hívásra előjött odújából
 1976     1,  VIII|                  előjött odújából az eb, s a farkát csóválta.~– Nem.
 1977     1,  VIII|                ember nincs itt többé; ágya a tornác alatt leheveretlen.
 1978     1,  VIII|                 Almira, hadd oldjalak fel.~A nagy állat odalapult úrnője
 1979     1,  VIII| kutyabecsülettudással szépen paccsot adott a markába. Ismerte barátait.
 1980     1,  VIII|                  barátait. Azután megrázta a bőrét, hanyatt heveredett,
 1981     1,  VIII|                 kétszer az egyik oldaláról a másikra átdobta magát, s
 1982     1,  VIII|              nyugodtan megágyazott magának a puha homokban. Nem ugatott
 1983     1,  VIII|                 mindenki, hogy nincs többé a szigeten az a gyűlölt jövevény.~
 1984     1,  VIII|                  nincs többé a szigeten az a gyűlölt jövevény.~Teréza
 1985     1,  VIII|                  találkoztam vele Galacon. A hajómra jött, s ott úgy
 1986     1,  VIII|                csempész? Utoljára kilöktem a hajómból. Ebből áll az egész
 1987     1,  VIII|                      S honnan jött ön arra a gondolatra, hogy az az ember
 1988     1,  VIII|                 Minden szó, amit ide alant a szobákban beszélnek, felhangzik
 1989     1,  VIII|            szobákban beszélnek, felhangzik a padlásra, ahol feküdtem;
 1990     1,  VIII|                   bűn terhe száműzött erre a világból kieső szigetre?
 1991     1,  VIII|           folytatunk, melynek szüksége van a hallgatásra és nem ismertetésre?
 1992     1,  VIII|            örökösei vagyunk, kik rejtőzünk a hatalmasok szemei elől?
 1993     1,  VIII|                 asszonyom! Nem töröm rajta a fejemet. Nekem vendégszerető
 1994     1,  VIII|                Ezért köszönettel tartozom. A szél megállt; holnap odább
 1995     1,  VIII|                   gondolok arra, amit ezen a szigeten láttam és hallottam.~–
 1996     1,  VIII|                    iránt; engem kínozna az a gondolat, hogy ön mitőlünk
 1997     1,  VIII|                 megvetéssel távozik. Ezzel a gyanúval ön sem tud aludni
 1998     1,  VIII|                   Tehát üljön ön le mellém a tornác lépcsőjére, és hallgassa
 1999     1,  VIII|               lépcsőjére, és hallgassa meg a mi kunyhónk történetét.~
 2000     1,  IX  |                                        IX. A SZIGETLAKÓK TÖRTÉNETE~Ezelőtt