Part,  Chapter

 2501     1,  XII |                 kővel, s a halottal együtt a vízbe dobtuk, hogy nekünk
 2502     1,  XII |              dobtuk, hogy nekünk azt sehol a mi partunkon el ne temethessétek,
 2503     1,  XII |                   most engemet majd előfog a vármegye; számon kérik az
 2504     1,  XII |                  még segítettetek is nekem a koporsófödélre betűket írni.~
 2505     1,  XII |                kivallat, ne féljetek!~Erre a fenyegetésre rögtön megtanult
 2506     1,  XII |                  megtanult írni nemcsak ez a kettő, de még a másik kettő
 2507     1,  XII |                 nemcsak ez a kettő, de még a másik kettő is. Azt mondták,
 2508     1,  XII |               tollat, papírt hozott elő, s a hajófödélnek nekihasaltatva
 2509     1,  XII |                  írástudót, tollába mondta a bizonyítványt, melyben elismerik,
 2510     1,  XII |                 melyben elismerik, hogy ők a meghalt Trikalisz Euthymot
 2511     1,  XII |            Trikalisz Euthymot éjjel, mikor a hajósszemélyzet aludt, annak
 2512     1,  XII |                   és hozzájárulása nélkül, a jégesőtől féltükben, a Dunába
 2513     1,  XII |                     a jégesőtől féltükben, a Dunába vetették.~– Írjátok
 2514     1,  XII |                    vetették.~– Írjátok alá a neveiteket. S ki hol lakik?
 2515     1,  XII |             küldenek ki, rátok találhasson a hadnagy.~Az egyik tanú odaírta,
 2516     1,  XII |                 Ixa”, lakik „Gunerovácon”; a másik, hogy ő „Stiriopica
 2517     1,  XII |                 Mihály is megállta, meg az a négy is, hogy egymás szeme
 2518     1,  XII |                Azzal kitétette őket Mihály a partra.~… Ali Csorbadzsi
 2519     1,  XII |               Csorbadzsi ott nyugodott már a Duna fenekén, ahova maga
 2520     1,  XIII|                                      XIII. A NEVETNI VALÓ TRÉFA~Reggel,
 2521     1,  XIII|                    magában, s aztán kijött a kabinból, s Timárt ott találva
 2522     1,  XIII|             kabinból, s Timárt ott találva a hajó orrán, azt kérdezé
 2523     1,  XIII|                 önnek az atyja itt fekszik a Duna fenekén.~Ekkor Timéa
 2524     1,  XIII|                 fenekén.~Ekkor Timéa leült a hajómellvéd mellé, s elkezdett
 2525     1,  XIII|                   mellé, s elkezdett némán a vízbe bámulni. Nem szólt,
 2526     1,  XIII|                  sírt, csak nézett mereven a vízbe.~Timár azt hitte,
 2527     1,  XIII|               önnel bánni. És ami itt ezen a hajón van, az mind önnek
 2528     1,  XIII|                   hajón van, az mind önnek a vagyona, amit az atyja önnek
 2529     1,  XIII|             hálával fog ön emlékezni arról a jó atyáról, aki önről ilyen
 2530     1,  XIII|          gondoskodott.~Timárnak megszorult a torka, mikor arra gondolt: „
 2531     1,  XIII|                    És aztán bámulva nézett a leány arcára. Az nem mozdult
 2532     1,  XIII|                     s félrevonult tőle; de a leány azután sem sírt, hogy
 2533     1,  XIII|                  maradt.~Különös ez! Mikor a fehér macskát a vízbe fulladni
 2534     1,  XIII|                  ez! Mikor a fehér macskát a vízbe fulladni látta, hogy
 2535     1,  XIII|                 látta, hogy omlottak utána a könnyei, s most, mikor azt
 2536     1,  XIII|                   hogy az apja ott fekszik a Duna fenekén, egy könnye
 2537     1,  XIII|              lélektani feladványokon törni a fejét. Pancsova tornyai
 2538     1,  XIII|           északnyugat felől kiemelkedni, s a folyamon egy cs. kir. sajka
 2539     1,  XIII|                sajka úszott alá, egyenesen a Szent Borbála felé, rajta
 2540     1,  XIII|             kapitány és egy porkoláb.~Azok a hajóhoz érve, minden kínálás
 2541     1,  XIII|                nélkül csáklyát akasztottak a hajópárkányba, s felugráltak
 2542     1,  XIII|            hajópárkányba, s felugráltak rá a csónakból.~A kapitány Timárhoz
 2543     1,  XIII|                felugráltak rá a csónakból.~A kapitány Timárhoz sietett,
 2544     1,  XIII|              kapitány Timárhoz sietett, ki a kabinajtó előtt várt rá.~–
 2545     1,  XIII|              kabinajtó előtt várt rá.~– Ön a hajóbiztos?~– Szolgálatjára
 2546     1,  XIII|                      Biz azt tette. Itt ez a második írás a végrendelete,
 2547     1,  XIII|               tette. Itt ez a második írás a végrendelete, melyben utolsó
 2548     1,  XIII|                    dysentériában halt meg.~A kapitány végigolvasta az
 2549     1,  XIII|                       Hat hajóslegényem és a kormányosom tanúk rá, hogy
 2550     1,  XIII|               mondani, hová; mi felásatjuk a hullát. Itt van azon ember,
 2551     1,  XIII|              Csorbadzsi között, s legalább a lopott kincseit lefoglalhatjuk.
 2552     1,  XIII|                     Hová temették el őt?~– A Duna fenekére.~– Ah! Ez
 2553     1,  XIII|                 oda?~– Csak csendesen! Itt a harmadik írás, ez a pleszkovácai
 2554     1,  XIII|                    Itt a harmadik írás, ez a pleszkovácai esperestől
 2555     1,  XIII|                   s aki nemcsak megtagadta a tisztességes eltakarítást,
 2556     1,  XIII|           eltakarítást, de meg is tiltotta a hulla kihozatalát a partra;
 2557     1,  XIII|               tiltotta a hulla kihozatalát a partra; a nép azt mondta,
 2558     1,  XIII|                hulla kihozatalát a partra; a nép azt mondta, hogy vessük
 2559     1,  XIII|                    azt mondta, hogy vessük a vízbe.~A kapitány mérgesen
 2560     1,  XIII|               mondta, hogy vessük a vízbe.~A kapitány mérgesen csapott
 2561     1,  XIII|                  kapitány mérgesen csapott a kardja markolatára.~– Teringettét!
 2562     1,  XIII|                   hogy mely tájon vetették a vízbe?~– Tartsunk rendet,
 2563     1,  XIII|              Tartsunk rendet, kapitány úr. A pleszkováciak négy őrt küldtek
 2564     1,  XIII|             pleszkováciak négy őrt küldtek a hajómra, akik megakadályozzanak,
 2565     1,  XIII|                    megakadályozzanak, hogy a hullát szárazföldre találjam
 2566     1,  XIII|                 mikor mindnyájan aludtunk, a hajószemélyzet tudta nélkül
 2567     1,  XIII|                hajószemélyzet tudta nélkül a Dunába veték a koporsót,
 2568     1,  XIII|                tudta nélkül a Dunába veték a koporsót, kövekkel megterhelve.
 2569     1,  XIII|                    bizonyítványuk maguknak a tetteseknek, vegye ön át,
 2570     1,  XIII|                    meg, ahogy megérdemlik.~A kapitány toporzékolt, és
 2571     1,  XIII|                  ez átkozottul szép dolog! A felfedezett szökevény meghalt,
 2572     1,  XIII|                  azzal beszélni nem lehet; a pap nem engedi földbe tenni;
 2573     1,  XIII|                   nem engedi földbe tenni; a parasztok belelökik a vízbe,
 2574     1,  XIII|               tenni; a parasztok belelökik a vízbe, s akkor adnak egy
 2575     1,  XIII|                 nevével, ami soha nem volt a világon. A szökevény elvész
 2576     1,  XIII|                   soha nem volt a világon. A szökevény elvész a Duna
 2577     1,  XIII|                világon. A szökevény elvész a Duna fenekén, s most én
 2578     1,  XIII|                egyiket Karakaszalovicsnak, a másikat Stiriopicának csúfolják.
 2579     1,  XIII|                   Stiriopicának csúfolják. A hajóterhet pedig a szökevény
 2580     1,  XIII|              csúfolják. A hajóterhet pedig a szökevény azonosságának
 2581     1,  XIII|                     Fogadom, hogy ha annak a kisasszonynak a keresztlevelét
 2582     1,  XIII|                   ha annak a kisasszonynak a keresztlevelét kérném, még
 2583     1,  XIII|                  bamba birkapofát csinálni a kapitány előtt, hogy a kapitány
 2584     1,  XIII|            csinálni a kapitány előtt, hogy a kapitány nagyot csóvált
 2585     1,  XIII|                    kapitány nagyot csóvált a fején; kegyetlenül felkacagott,
 2586     1,  XIII|                 ember ön, biztos úr! Énnek a kisasszonynak megmentette
 2587     1,  XIII|                  kisasszonynak megmentette a vagyonát; mert az apja nélkül
 2588     1,  XIII|                    apja nélkül sem őt, sem a jószágot le nem tartóztathatom.
 2589     1,  XIII|                ember ön!~Azzal megfordult, a leghátulsó csajkást, aki
 2590     1,  XIII|                    ütötte pofon, hogy majd a vízbe esett, s parancsolá,
 2591     1,  XIII|                   hogy mindenki takarodjék a hajóról.~Hanem amint a csónakba
 2592     1,  XIII|          takarodjék a hajóról.~Hanem amint a csónakba leszállt, még egyszer
 2593     1,  XIII|          visszatekintett nagy figyelemmel.~A hajóbiztos még mindig azzal
 2594     1,  XIII|                hajóbiztos még mindig azzal a semmit nem értő birkapofával
 2595     1,  XIII|              birkapofával tekintett utána.~A Szent Borbála hajóterhe
 2596     1,  XIV |                                       XIV. A SZENT BORBÁLA VÉGZETE~A
 2597     1,  XIV |                    A SZENT BORBÁLA VÉGZETE~A Szent Borbála most már akadálytalanul
 2598     1,  XIV |                  már akadálytalanul haladt a maga útján fölfelé, s Timárnak
 2599     1,  XIV |               Timárnak nem volt egyéb baja a mindennapi vesződségen kívül
 2600     1,  XIV |               mindennapi vesződségen kívül a vontatókkal.~A dunai út
 2601     1,  XIV |           vesződségen kívül a vontatókkal.~A dunai út az alföldi magyar
 2602     1,  XIV |               egyéb, mint folyton-folyvást a fűzfa, nyárfa lepte partok
 2603     1,  XIV |                   nyárfa lepte partok mind a két oldalon.~Ezekről nem
 2604     1,  XIV |                 lehetett mondani Timéának.~A leány néha egész nap sem
 2605     1,  XIV |                 lenni, s október vége felé a derült őszi idő átcsapott
 2606     1,  XIV |                   idő átcsapott az esősbe; a leány egészen bezárkózott
 2607     1,  XIV |                mint azt, hogy éjszakánként a vékony deszka közfalon áthangzik
 2608     1,  XIV |                sírni nem hallotta soha.~Az a nagy csapás talán örökre
 2609     1,  XIV |                   és behunyt szemmel erről a fehér arcról? Ha olyan szép
 2610     1,  XIV |                 lehet Timéa? – számítgatja a hajóbiztos, hogy saját magát
 2611     1,  XIV |                    ezer arany készpénzt és a hajóterhet, ami megér mostani
 2612     1,  XIV |                  ékszerei is vannak, s így a leány váltópénzben értve
 2613     1,  XIV |                   leány váltópénzben értve a százezresek közé tartozik.
 2614     1,  XIV |                    közé tartozik. Ezek már a gazdag eladó leányok sorába
 2615     1,  XIV |                 tériméje minden érc között a legkisebb. Hatvanhat font
 2616     1,  XIV |                 egy iszákba, azt egy ember a vállára vetve gyalog is
 2617     1,  XIV |            feltartóztat; holott ugyanezzel a kinccsel egy tarisznyába
 2618     1,  XIV |                lehetett volna jutni?~Ennek a kérdésnek nem bírt a kulcsára
 2619     1,  XIV |                 Ennek a kérdésnek nem bírt a kulcsára akadni.~Azután
 2620     1,  XIV |                 ilyen nagy hajtóvadászatot a török kormány? Hogy nem
 2621     1,  XIV |             huszonnégy evezős ágyúnaszádot a Dunán végigfuttatni, kémeket,
 2622     1,  XIV |                     futárokat nyargaltatni a nyomába? Hiszen ami egy
 2623     1,  XIV |           hajóbiztosra nézve nagy pénz, az a fényes padisának csak alamizsna;
 2624     1,  XIV |           padisának csak alamizsna; ha azt a tízezer arany értéket mindjárt
 2625     1,  XIV |               elkobozták volna is, amíg az a feladók, lefoglalók, s mindenféle
 2626     1,  XIV |               visszakerül, nem marad abból a szultánnak egy pipa dohányra
 2627     1,  XIV |                Vagy talán Timéa lett volna a fő cél? Timárban volt annyi
 2628     1,  XIV |                 Timárban volt annyi hajlam a regényességre, hogy ezt
 2629     1,  XIV |                    regényességre, hogy ezt a nézetet elfogadja; bár a
 2630     1,  XIV |                   a nézetet elfogadja; bár a hajóbiztos kétszerkettője
 2631     1,  XIV |            kétszerkettője mindig kimutatta a számtani lehetetlenséget.~
 2632     1,  XIV |          lehetetlenséget.~Egy este elverte a szél a felhőket, s amint
 2633     1,  XIV |                    Egy este elverte a szél a felhőket, s amint Timár
 2634     1,  XIV |            ablakából kitekintett, meglátta a nyugati láthatáron az újholdat.~
 2635     1,  XIV |                    láthatáron az újholdat.~A „vörös holdat”.~Az izzó
 2636     1,  XIV |                 holdat”.~Az izzó fénysarló a Duna tükrét érte.~Timárnak
 2637     1,  XIV |            Timárnak úgy tetszék, mintha az a hold valóban emberi arc
 2638     1,  XIV |               emberi arc volna, mint ahogy a naptárakban festik, s ferde
 2639     1,  XIV |                   beszélne hozzá.~Csakhogy a hold beszédét még mindig
 2640     1,  XIV |                   érteni; az idegen nyelv.~A holdkórosak már értik, mert
 2641     1,  XIV |                    Melyikre? Valamennyire. A szívdobogására-e, vagy a
 2642     1,  XIV |                   A szívdobogására-e, vagy a kiszámítására? Mindenikre.~
 2643     1,  XIV |                     Csakhogy nem lehet még a feleleteket kibetűzni.~A
 2644     1,  XIV |                   a feleleteket kibetűzni.~A vörös félhold lassankint
 2645     1,  XIV |               félhold lassankint alámerült a Duna tükrébe, egész a hajó
 2646     1,  XIV |            alámerült a Duna tükrébe, egész a hajó orráig elküldve a hullámban
 2647     1,  XIV |               egész a hajó orráig elküldve a hullámban tükröző visszfényét,
 2648     1,  XIV |             mondaná: mégsem értesz?~Lassan a végső fénycsúcsát is lehúzta
 2649     1,  XIV |               végső fénycsúcsát is lehúzta a víz alá, mintha mondaná:
 2650     1,  XIV |         visszajövök, akkor majd megértesz.~A kormányos azon a véleményen
 2651     1,  XIV |                megértesz.~A kormányos azon a véleményen volt, hogy fel
 2652     1,  XIV |                    hogy fel kell használni a naplement utáni derült időt,
 2653     1,  XIV |              jártak már, Almáson túl. Ezen a tájon olyan ismerős volt
 2654     1,  XIV |                    ismerős volt már előtte a Duna, hogy bekötött szemmel
 2655     1,  XIV |                  is elkormányozhatta volna a hajót. Egész a „győri Duna”-
 2656     1,  XIV |      elkormányozhatta volna a hajót. Egész a „győri Duna”-ágig nincs
 2657     1,  XIV |               gyenge kis roppanás hangzott a víz alatt; de erre a roppanásra
 2658     1,  XIV |              hangzott a víz alatt; de erre a roppanásra rémülten ordíta
 2659     1,  XIV |                 roppanásra rémülten ordíta a kormányos a vontatóknak: „
 2660     1,  XIV |                rémülten ordíta a kormányos a vontatóknak: „megállj!”~
 2661     1,  XIV |                megmeredve állt egy percig. A rémület először tükröződött
 2662     1,  XIV |                   Tőkére mentünk! – kiálta a kormányosnak.~A nagy erős
 2663     1,  XIV |                     kiálta a kormányosnak.~A nagy erős ember, a kormányos,
 2664     1,  XIV |           kormányosnak.~A nagy erős ember, a kormányos, eszét veszítve
 2665     1,  XIV |                  eszét veszítve hagyta ott a kormányt, s sírva, mint
 2666     1,  XIV |                  egy gyermek, futott végig a hajófödözeten a kabin felé.~–
 2667     1,  XIV |               futott végig a hajófödözeten a kabin felé.~– Tőkére mentünk!~
 2668     1,  XIV |               mentünk!~Igenis, az történt. A Duna, mikor megárad, elszaggatja
 2669     1,  XIV |                 mikor megárad, elszaggatja a partjait, s az onnan letépett
 2670     1,  XIV |                   nagy fákat behömpölygeti a medrébe; azokat a gyökereikhez
 2671     1,  XIV |            behömpölygeti a medrébe; azokat a gyökereikhez tapadt földtömegek
 2672     1,  XIV |            gyökereikhez tapadt földtömegek a víz alá húzzák, s a felfelé
 2673     1,  XIV |            földtömegek a víz alá húzzák, s a felfelé vontatott terhes
 2674     1,  XIV |             vontatott terhes hajó nekimegy a tuskónak, s kilyukasztja
 2675     1,  XIV |                   tuskónak, s kilyukasztja a fenekét.~A szikláktól, a
 2676     1,  XIV |                    kilyukasztja a fenekét.~A szikláktól, a zátonyoktól
 2677     1,  XIV |                   a fenekét.~A szikláktól, a zátonyoktól megőrizheti
 2678     1,  XIV |            zátonyoktól megőrizheti hajóját a kormányos; de a víz alatt
 2679     1,  XIV |                    hajóját a kormányos; de a víz alatt ólálkodó tőkétől
 2680     1,  XIV |                 ügyesség meg nem oltalmaz; a legtöbb dunai hajó az ilyen
 2681     1,  XIV |           valamennyi; s mindannyi elhagyta a helyét, s futott batyuját,
 2682     1,  XIV |                   futott batyuját, ládáját a dereglyébe menteni.~A hajó
 2683     1,  XIV |              ládáját a dereglyébe menteni.~A hajó keresztbe fordult ár
 2684     1,  XIV |                     Az tiszta képtelenség. A hajó zsákokkal van tele,
 2685     1,  XIV |              azokat odáig felszednék, ahol a fenéken a lék támadt, hogy
 2686     1,  XIV |                 felszednék, ahol a fenéken a lék támadt, hogy azt betömjék,
 2687     1,  XIV |               öltönyét, nyalábolja fel azt a ládikót ott az asztalon;
 2688     1,  XIV |           elsüllyed. Menekülni kell.~Azzal a megrettent leányra ő maga
 2689     1,  XIV |                  utasítá, hogy szálljon le a dereglyébe, majd a kormányos
 2690     1,  XIV |             szálljon le a dereglyébe, majd a kormányos segélyére leend.~
 2691     1,  XIV |                    futott saját kabinjába, a hajóokmányokat s hajópénztárt
 2692     1,  XIV |                   nagyon dühös lett, mikor a leányt meglátta.~– Mondtam,
 2693     1,  XIV |               meglátta.~– Mondtam, hogy ez a fehér képű, összenőtt szemöldökű
 2694     1,  XIV |                  kellett volna legelébb is a vízbe dobni.~Timéa nem értette
 2695     1,  XIV |                   dobni.~Timéa nem értette a kormányos szavait, de annak
 2696     1,  XIV |                     hogy inkább visszament a kabinba, s ott felfeküdt
 2697     1,  XIV |              ágyára, és nézte, hogy jön be a víz a kabin ajtaján, hogy
 2698     1,  XIV |                   nézte, hogy jön be a víz a kabin ajtaján, hogy emelkedik
 2699     1,  XIV |                   gondolt, hogy ha most őt a víz innen elviszi, addig
 2700     1,  XIV |               eljut, ahol az atyja fekszik a Duna fenekén, s akkor aztán
 2701     1,  XIV |                 maga is térdig gázolta már a vizet, mire kabinjából minden
 2702     1,  XIV |                  összeszedett, s aztán azt a vállára kapva, a dereglyéhez
 2703     1,  XIV |                 aztán azt a vállára kapva, a dereglyéhez sietett.~– Hát
 2704     1,  XIV |                   hol van? – kiálta, midőn a leány távollétét észrevette.~–
 2705     1,  XIV |             távollétét észrevette.~– Tudja a pokol! – hörgé a kormányos. –
 2706     1,  XIV |                     Tudja a pokol! – hörgé a kormányos. – Bár a világon
 2707     1,  XIV |                   hörgé a kormányos. – Bár a világon se lett volna!~Timár
 2708     1,  XIV |           mindenestől az ölébe.~– Hozza ön a ládikót?~– Igen! – rebegé
 2709     1,  XIV |                  ládikót?~– Igen! – rebegé a leány.~Azzal nem kérdezett
 2710     1,  XIV |               többet, hanem rohant vele ki a födélzetre, onnan ölébe
 2711     1,  XIV |           födélzetre, onnan ölébe vitte le a dereglyébe, s a középpadra
 2712     1,  XIV |                   vitte le a dereglyébe, s a középpadra leülteté.~A Szent
 2713     1,  XIV |                   s a középpadra leülteté.~A Szent Borbála végzete iszonyú
 2714     1,  XIV |                   iszonyú gyorsan tölt be.~A hajó orrával lefelé elmerült,
 2715     1,  XIV |                   s néhány perc múlva csak a födélzete meg az árbocfa
 2716     1,  XIV |                   födélzete meg az árbocfa a lelankadt vontatókötéllel
 2717     1,  XIV |                vontatókötéllel látszott ki a vízből.~– Induljunk! – parancsolá
 2718     1,  XIV |           parancsolá Timár az evezőknek, s a dereglye elkezdett a part
 2719     1,  XIV |                     s a dereglye elkezdett a part felé haladni.~– Hol
 2720     1,  XIV |                   haladni.~– Hol van önnek a ládikója? – kérdé Timár
 2721     1,  XIV |                    ládikója? – kérdé Timár a leánytól, mikor már jót
 2722     1,  XIV |                    Itt van! – mutatá Timéa a magával hozott dobozt.~–
 2723     1,  XIV |                     Szerencsétlen! Hisz ez a török dulcsászás doboz,
 2724     1,  XIV |                török dulcsászás doboz, nem a ládikó.~Timéa bizony azt
 2725     1,  XIV |                   ládikó.~Timéa bizony azt a csemegés dobozt menté meg,
 2726     1,  XIV |                 amit új testvérének, annak a másik leánynak hozott ajándékba,
 2727     1,  XIV |           ajándékba, s ott hagyta helyette a ládikót, melyben minden
 2728     1,  XIV |                elmerült kabinban.~– Vissza a hajóhoz! – kiálta Timár
 2729     1,  XIV |                    hajóhoz! – kiálta Timár a kormányosra.~– Csak nem
 2730     1,  XIV |                 bolondult meg valaki, hogy a víz alá menjen valamit keresni? –
 2731     1,  XIV |                  ne szólj! én parancsolok.~A dereglye visszatért az elsüllyedt
 2732     1,  XIV |         biztatgatott senkit, kiugrott maga a hajófödélzetre, s annak
 2733     1,  XIV |                    s annak hágcsóin lement a víz alá merült kajütbe.~
 2734     1,  XIV |              szemeit utána mereszté, amint a hullám alatt eltűnt, mintha
 2735     1,  XIV |                   mondaná:~– Hát már te is a víz alá mégy előlem?~Timár
 2736     1,  XIV |                  mégy előlem?~Timár elérte a víz alatt a hajópárkányt,
 2737     1,  XIV |                   Timár elérte a víz alatt a hajópárkányt, de nagyon
 2738     1,  XIV |                    vigyáznia kellett, mert a hajó féloldalt volt dűlve
 2739     1,  XIV |                nyílt; kapaszkodnia kellett a födélzet deszkáiba, hogy
 2740     1,  XIV |             deszkáiba, hogy le ne csússzék a sima párkányzatról.~Megtalálta
 2741     1,  XIV |                  párkányzatról.~Megtalálta a kabin ajtaját; jó szerencse,
 2742     1,  XIV |                     hogy nem csukta be azt a hullám, mert kinyitásával
 2743     1,  XIV |                    volna.~Benn sötét volt. A víztömeg a padlásig állt.
 2744     1,  XIV |                Benn sötét volt. A víztömeg a padlásig állt. Tapogatózva
 2745     1,  XIV |                   asztalhoz. Ott nem lelte a ládikát. Talán az ágyon
 2746     1,  XIV |                    az ágyon felejtette azt a leány? Az ágy fel volt már
 2747     1,  XIV |                    ágy fel volt már emelve a víz által a padlásig. Azt
 2748     1,  XIV |                volt már emelve a víz által a padlásig. Azt le kellett
 2749     1,  XIV |                     Azt le kellett húznia. A ládikó nem volt benne. Talán
 2750     1,  XIV |               ládikó nem volt benne. Talán a hajó félredűlésével lecsúszott?
 2751     1,  XIV |                   sehol. Végre megtalálták a lábai. Belebotlott. Csakugyan
 2752     1,  XIV |                     Belebotlott. Csakugyan a földre esett az le. Azt
 2753     1,  XIV |            igyekezett az ellenkező oldalon a hajópárkányra kerülni, ahol
 2754     1,  XIV |                 örökkévalóságnak hitte ezt a percet, melyet Timár a víz
 2755     1,  XIV |                 ezt a percet, melyet Timár a víz alatt töltött. Egy egész
 2756     1,  XIV |                    ismét kiemelkedni látta a vízből.~És arca elmosolyodott,
 2757     1,  XIV |                 mikor Timár odanyújtá neki a megmentett szekrénykét.
 2758     1,  XIV |                megmentett szekrénykét. Nem a szekrénykéért.~– No, biztos
 2759     1,  XIV |                     No, biztos úr – kiálta a kormányos, mikor Timárt
 2760     1,  XIV |                     mikor Timárt felsegíté a dereglyébe –, ön már háromszor
 2761     1,  XIV |              halkan: mit jelent görögül az a szó, „háromszor”?~Mihály
 2762     1,  XIV |                halkan e szót:~„Háromszor.”~A dereglye haladt a part felé,
 2763     1,  XIV |              Háromszor.”~A dereglye haladt a part felé, Almásnak tartva.
 2764     2,  I   |                                         I. A FOGADOTT APA~Este hat óra
 2765     2,  I   |                   hat óra tájon hagyták el a Szent Borbála hajósai az
 2766     2,  I   |                   gyorsparaszt jól ismerte a Brazovics-házat, s kegyetlen
 2767     2,  I   |           ostorpattogással vágtatott végig a Rác utcán csengős négy lovával
 2768     2,  I   |                 utcán csengős négy lovával a piacig, nagy borravaló lévén
 2769     2,  I   |                borravaló lévén neki ígérve a sietségért.~Mihály leemelte
 2770     2,  I   |                sietségért.~Mihály leemelte a leányt a parasztszekérből,
 2771     2,  I   |                   Mihály leemelte a leányt a parasztszekérből, s mondá
 2772     2,  I   |                  hogy itthon vannak.~Azzal a pénzes szekrénykét köpenye
 2773     2,  I   |                köpenye alá véve, felvezeté a leányt a lépcsőkön.~Brazovics
 2774     2,  I   |                   véve, felvezeté a leányt a lépcsőkön.~Brazovics Athanáznak
 2775     2,  I   |                   ritkaság Komáromban, hol a múlt századbeli pusztító
 2776     2,  I   |               földszinti házakat építenek.~A földszintet egy nagy kávéház
 2777     2,  I   |              kávéház foglalta el; ott volt a gyűldéje a helybeli kereskedőknek,
 2778     2,  I   |                    el; ott volt a gyűldéje a helybeli kereskedőknek,
 2779     2,  I   |         kereskedőknek, az emeletet egészen a kereskedő családja lakta;
 2780     2,  I   |                     két külön bejárat volt a lépcsőről, s egy harmadik
 2781     2,  I   |                  lépcsőről, s egy harmadik a konyha felől.~Brazovics
 2782     2,  I   |                     azért Timéát egyenesen a jobb oldali ajtón vezette
 2783     2,  I   |                    lehetett jutni.~Ezekben a szobákban mindenütt divatos
 2784     2,  I   |              felkérte Timár, hogy híja fel a nagyurat a kávéházból.~Tudni
 2785     2,  I   |                   hogy híja fel a nagyurat a kávéházból.~Tudni való,
 2786     2,  I   |            kávéházból.~Tudni való, hogy ez a szó: „nagyúr” címezésre
 2787     2,  I   |                    utóbbi helyen kizárólag a szultánt részeltetik abban,
 2788     2,  I   |         részeltetik abban, addig nálunk és a mi időnkben ez a kereskedők
 2789     2,  I   |                 nálunk és a mi időnkben ez a kereskedők s mindazon honoratiorok
 2790     2,  I   |              címzete szokott lenni, akiket a „tekintetes” cím meg nem
 2791     2,  I   |               illet.~Timár addig bevezette a leányt a hölgyekhez.~Ő maga
 2792     2,  I   |                   addig bevezette a leányt a hölgyekhez.~Ő maga ugyan
 2793     2,  I   |                  gázolt keresztül, hanem ő a házhoz tartozó személy volt,
 2794     2,  I   |               járják az etikett-szabályok.~A bejelentést pótolja az a
 2795     2,  I   |                   A bejelentést pótolja az a jó szokása a háziasszonyságnak,
 2796     2,  I   |                    pótolja az a jó szokása a háziasszonyságnak, hogy
 2797     2,  I   |              háziasszonyságnak, hogy amint a külső ajtót nyílni hallja,
 2798     2,  I   |                 külső ajtót nyílni hallja, a belső szoba ajtaján rögtön
 2799     2,  I   |               szoba ajtaján rögtön kidugja a fejét, megnézni, hogy ki
 2800     2,  I   |              Bocsánat! ez bizony kiszaladt a tollunkból!) No igenis.
 2801     2,  I   |               korábbi modorairól leszokni. A ruhája mindig úgy állt rajta,
 2802     2,  I   |                ajándékba kapottat viselne, a hajából elöl is, hátul is
 2803     2,  I   |                  ki egy elszabadult tincs, a legdíszesebb ruha mellett
 2804     2,  I   |                  társaságban közrebocsátá, a vendégek majd lefordultak
 2805     2,  I   |            székeikről (már akik ti. ültek) a nevetésvágytól. S amellett
 2806     2,  I   |              nevetésvágytól. S amellett az a jó szokása volt, hogy nem
 2807     2,  I   |                    az úrnő, pedig még csak a feje volt kinn az ajtón. –
 2808     2,  I   |                   kinn az ajtón. – Hát azt a szép kisasszonyt hol vette?
 2809     2,  I   |              kisasszonyt hol vette? Hát az a hóna alatt micsoda szekrény?
 2810     2,  I   |                    szekrény? No, jöjjön be a szobába. Nézd, csak nézd,
 2811     2,  I   |                   te Athalie, miket hozott a Timár!~Mihály előrebocsátá
 2812     2,  I   |              illedelmesen jó estét kívánva a bennlevőknek.~Timéa az első
 2813     2,  I   |                 remegésével tekinte körül.~A háziasszonyon kívül volt
 2814     2,  I   |                   háziasszonyon kívül volt a szobában még egy leány és
 2815     2,  I   |                    egy leány és egy férfi.~A leány kifejlett idomú büszke
 2816     2,  I   |             karcsúságát még előbbre segíti a vállfűző; magas cipősark
 2817     2,  I   |             hegyesre vannak eresztve. Arca a rendbe szedett báj, piros,
 2818     2,  I   |                    villogó szemek, amiknek a ragyogását még emeli az,
 2819     2,  I   |                kiülnek, mintegy támadólag. A szép alak oly büszkén tudja
 2820     2,  I   |                     Ez Athalie kisasszony.~A férfi pedig egy fiatal katonatiszt,
 2821     2,  I   |                    egy fiatal katonatiszt, a harmincas évek elején, vidám,
 2822     2,  I   |                   pofaszakáll kivételével. A hadfi violaszín frakkot
 2823     2,  I   |      bársonygallérral és karhajtókával. Ez a geniecorps egyenruhája.~
 2824     2,  I   |               Timár. Kacsuka úr, főhadnagy a fortificatiónál és élelmezési
 2825     2,  I   |            szokatlan hybridum, de úgy van.~A főhadnagy azzal a kellemes
 2826     2,  I   |                 úgy van.~A főhadnagy azzal a kellemes mulatsággal foglalkozik,
 2827     2,  I   |                   Timéa belépte megzavarja a művészi foglalkozást.~A
 2828     2,  I   |                    a művészi foglalkozást.~A karcsú, nyúlánk gyermek
 2829     2,  I   |                 álomlátás lépett volna elő a sötétből.~Amint Kacsuka
 2830     2,  I   |                 Kacsuka úr hátratekinte rá a rajztáblája mellől, a sárkányvér-pasztellal
 2831     2,  I   |                   rá a rajztáblája mellől, a sárkányvér-pasztellal olyat
 2832     2,  I   |                 keresztül, hogy lesz dolga a lágy kenyérnek, míg azt
 2833     2,  I   |                    előtt.~Mindenki felállt a leány láttára, még Athalie
 2834     2,  I   |                  súgott Timéa fülébe, mire a leány Zófia asszonynak készséggel
 2835     2,  I   |                   neki valamit Timár, mire a leány félénk engedelmességgel
 2836     2,  I   |                   ellenszenves szarvasbőrt a kezén. Athalie engedé azt,
 2837     2,  I   |         villámlottak Timéa arcára, másikat a katonatisztre, s ajkait
 2838     2,  I   |          bámulatában.~Hanem Timéa arca sem a bámulattól, sem a villámoktól
 2839     2,  I   |                 arca sem a bámulattól, sem a villámoktól nem lett melegebb.
 2840     2,  I   |              miként jutott hozzá, ez előtt a katonatiszt előtt?~Segített
 2841     2,  I   |                    robajjal törte magát be a szobába.~Mert éppen akkor
 2842     2,  I   |                éppen akkor olvasta odalenn a kávéházban, fennhangon,
 2843     2,  I   |                Allgemeine Zeitung”-ból azt a hírt, miszerint a megszökött
 2844     2,  I   |                  ból azt a hírt, miszerint a megszökött Ali Csorbadzsi
 2845     2,  I   |                 khazniár, leányával együtt a Szent Borbála című gabonahajóra
 2846     2,  I   |         gabonahajóra menekülve kijátszotta a török üldözők figyelmét,
 2847     2,  I   |                 bemenekült Magyarországba.~A Szent Borbála az ő hajója!
 2848     2,  I   |               rokona. Ez nevezetes esemény a világban!~El lehet gondolni,
 2849     2,  I   |                    hogy rúgta ki maga alul a széket Athanáz úr, mikor
 2850     2,  I   |                    úr, mikor az inas azzal a jelentéssel jött le hozzá,
 2851     2,  I   |            gondolat, hogy szép Athalie-nak a szemei is éppen ilyenek
 2852     2,  I   |                   ő hangja mély volt, mint a víziló szava. Természetes,
 2853     2,  I   |              asszonynak, ha e hang mellett a saját magáét érvényesíteni
 2854     2,  I   |               magáét érvényesíteni akarta, a sikoltozásig fel kellett
 2855     2,  I   |                  azt fokoznia. Úgy volt ez a két ember egymással, mintha
 2856     2,  I   |                    hogy melyik bírja elébb a másikat gégecsősorvadásba
 2857     2,  I   |        gégecsősorvadásba belekiabálni vagy a gutával megüttetni? A harc
 2858     2,  I   |                 vagy a gutával megüttetni? A harc kimenetele kétes. Hanem
 2859     2,  I   |                    előre.~– Itt van Mihály a kisasszonnyal? Hol van a
 2860     2,  I   |                   a kisasszonnyal? Hol van a kisasszony? Hol van Mihály?~
 2861     2,  I   |                  is foghatta volna; de azt a hast, mely előtte megy,
 2862     2,  I   |           megindult valahová.~Mihály aztán a szemével intett neki, hogy
 2863     2,  I   |                  Mind egy família vagyunk. A főhadnagy úr is a családunkhoz
 2864     2,  I   |                 vagyunk. A főhadnagy úr is a családunkhoz tartozik. Haha!
 2865     2,  I   |             barátom, testi-lelki atyámfia, a khazniár az én hajómon,
 2866     2,  I   |                    khazniár az én hajómon, a Szent Borbálán menekült
 2867     2,  I   |            leányával, kincseivel! Ugye, ez a leánya? Ez a gyönyörű teremtés!~
 2868     2,  I   |          kincseivel! Ugye, ez a leánya? Ez a gyönyörű teremtés!~Azzal
 2869     2,  I   |                    és nyirkos csókot, amin a leány nagyon elcsodálkozott.~–
 2870     2,  I   |                   asszony nem hallotta ezt a parancsot, Brazovics úr
 2871     2,  I   |                  Hát az én kedves barátom, a derék khazniár basa, hol
 2872     2,  I   |                  húzni, s hirtelen levette a kezét a gyermek fejéről. –
 2873     2,  I   |                   hirtelen levette a kezét a gyermek fejéről. – De csak
 2874     2,  I   |                áldozatot.~– S mi van abban a szekrényben?~– A rám bízott
 2875     2,  I   |                 van abban a szekrényben?~– A rám bízott készpénz, amit
 2876     2,  I   |                 arany? Mihály, te elloptad a többit!~Timár arcán valami
 2877     2,  I   |                 vonaglott végig.~– Itt van a meghalt saját kezűleg írt
 2878     2,  I   |                ezer arany készpénzt ad át, a többi vagyona a hajóteherben
 2879     2,  I   |           készpénzt ad át, a többi vagyona a hajóteherben volt, s ez
 2880     2,  I   |                 Gyere ide, kisleányom, ülj a térdemre szépen, elfáradtál,
 2881     2,  I   |                    mondjam meg önnek, hogy a zsákok kiürítésénél személyesen
 2882     2,  I   |                jelen, hogy el ne cseréljék a gabonát, mert ő tiszta búzát
 2883     2,  I   |                   Hogyne lennék! S hol van a hajó a búzával?~– Almás
 2884     2,  I   |                   lennék! S hol van a hajó a búzával?~– Almás alatt,
 2885     2,  I   |                    búzával?~– Almás alatt, a Duna fenekén.~– Micsoda?
 2886     2,  I   |                 beszélsz te? Mihály! Te?~– A hajó tőkére ment, és elsüllyedt.~
 2887     2,  I   |                   úr, s dühösen ugrott fel a székről.~– Az én szép hajóm
 2888     2,  I   |                   én szép hajóm elsüllyedt a tízezer mérő tiszta búzával!
 2889     2,  I   |                 Elcsaplak benneteket mind! A kormányost vasra veretem!
 2890     2,  I   |                  vasra veretem! Benn fogom a bérit valamennyinek. Teneked
 2891     2,  I   |                     Teneked pedig elkobzom a tízezer forint biztosítékodat;
 2892     2,  I   |             nyugodtan felelt neki:~– Önnek a hajója ugyan csak hatezer
 2893     2,  I   |                   értékeig biztosítva volt a trieszti biztosító társulatnál.
 2894     2,  I   |                  Ön nem károsult.~– Az nem a kutyák gondja! Azért én
 2895     2,  I   |                kárpótlást követelek rajtad a lucrum cessans miatt! Tudod,
 2896     2,  I   |                cessans miatt! Tudod, mi az a lucrum cessans? No ha tudod,
 2897     2,  I   |                    hát majd megérted, hogy a tízezer forint biztosítékod
 2898     2,  I   |        hajóteherrel, mert az mentül tovább a víz alatt marad, annál inkább
 2899     2,  I   |                    személyesen jelen lenni a kiürítésénél?~– Akar az
 2900     2,  I   |        kiürítésénél?~– Akar az ördög! Kell a frányának! Mit csináljak
 2901     2,  I   |                  Annak bajosan kell; hanem a búzát mindenesetre el kell
 2902     2,  I   |            mindenesetre el kell árverezni; a közeli molnárok, gyárosok,
 2903     2,  I   |             molnárok, gyárosok, hizlalók s a parasztok vetőmagnak valami
 2904     2,  I   |                valami áron csak megveszik, a hajót úgyis ki kell üríttetni.
 2905     2,  I   |                 belőle vissza.~– Pénz! (Ez a szó mégiscsak áthatott a
 2906     2,  I   |                   a szó mégiscsak áthatott a gyapotdugaszon a kalmár
 2907     2,  I   |                  áthatott a gyapotdugaszon a kalmár fülébe.) – Jól van.
 2908     2,  I   |                  sem írok.~– Itt van nálam a kész meghatalmazás; gondoskodtam
 2909     2,  I   |                   tinta is, toll is.~Ennél a szónál már Zófia asszony
 2910     2,  I   |               tintázzátok! Itt szőnyeg van a padlón! Eredj a magad szobájába,
 2911     2,  I   |                szőnyeg van a padlón! Eredj a magad szobájába, ha írni
 2912     2,  I   |                   szobámban ne veszekedjél a cselédeiddel. Én itt cselédveszekedést
 2913     2,  I   |                   az én házam! – ordítá rá a nagyúr. – „De az én szobám!” – „
 2914     2,  I   |             ordításnak és sikoltozásnak az a haszna lett Timárra nézve,
 2915     2,  I   |               megmutassa, mennyire ő az úr a háznál, fogta a kalamust,
 2916     2,  I   |                    ő az úr a háznál, fogta a kalamust, s aláírta az árverési
 2917     2,  I   |                   ezt megkapta Timár, mind a ketten nekiestek, s egyik
 2918     2,  I   |                   akár újra visszamehetett a Dunába megmosdani.~Zófia
 2919     2,  I   |             közvetve szidta Timárt, mintha a férjére perelne, hogyan
 2920     2,  I   |                 koldusnak? Miért nem küldi a másik vagy harmadik biztosát?
 2921     2,  I   |            biztosát? Hisz ez elszökik majd a behajtott pénzzel, beissza,
 2922     2,  I   |               zivatar közepett, mint mikor a Vaskapunál dacolt a sikoltozó
 2923     2,  I   |                  mikor a Vaskapunál dacolt a sikoltozó széllel s a bömbölő
 2924     2,  I   |               dacolt a sikoltozó széllel s a bömbölő hullámmal.~Egyszer
 2925     2,  I   |                     Akarja-e az úr átvenni a készpénzt, ami az árvaleányt
 2926     2,  I   |           árvaleányt illeti, avagy átadjam a városi gyámhivatalnak? (
 2927     2,  I   |                   akarja, hát jöjjön velem a hivatalszobájába, végezzünk
 2928     2,  I   |                       mert én sem szeretem a cselédveszekedést.~E százhatvan
 2929     2,  I   |                Egyszerre elcsendesült mind a kettő. Brazovics fogott
 2930     2,  I   |                   jól van, hozd utánam azt a pénzt.” Zófia asszony pedig
 2931     2,  I   |            társalgási nyelvét nem értette; a hozzá való taglejtéseket
 2932     2,  I   |                  árvát? s hogy taszítja el a másik percben? hogy vonja
 2933     2,  I   |                 harag nélkül, csendesen, s a két dühös ember egyszerre
 2934     2,  I   |                 nem bántották az örvények, a sziklák s a fegyveres katona
 2935     2,  I   |                   az örvények, a sziklák s a fegyveres katona urak.~És
 2936     2,  I   |                   háromszor” megjárta érte a víz mélyét, akivel egyedül
 2937     2,  I   |                   távozni, és ő bizonyosan a szavát sem hallja többé.~
 2938     2,  I   |                  köpenye zsebéből elővonta a dulcsászás dobozkát.~Timéa
 2939     2,  I   |                  odafutott hozzá, s átvevé a dobozt; s aztán odasietett
 2940     2,  I   |                   hozott.~Athalie felnyitá a dobozt, s azt mondá rá:~–
 2941     2,  I   |                    olyan szagú, mint mikor a szolgálók vasárnap templomba
 2942     2,  I   |              vasárnap templomba menetelkor a zsebkendőiket megrózsavizezik.~
 2943     2,  I   |             zsebkendőiket megrózsavizezik.~A szavakat nem értette Timéa;
 2944     2,  I   |               asszonyt próbálta megkínálni a török csemegével. Az meg
 2945     2,  I   |                   mondá neki, hogy rosszak a fogai, nem eheti az édességet.
 2946     2,  I   |               egészen elszomorodva fordult a főhadnagyhoz a csemegével.
 2947     2,  I   |        elszomorodva fordult a főhadnagyhoz a csemegével. Ah! az pompásnak
 2948     2,  I   |               olyan háladatosan mosolygott a szemébe.~Timár pedig ott
 2949     2,  I   |                  ajtóban.~Azután nemsokára a főhadnagy is búcsút vett,
 2950     2,  I   |              Brazovics úr, s négyen voltak a szobában.~Brazovics úr Zófia
 2951     2,  I   |                   volt rá nézve, mint azok a nyelvek, amiknek egy szavához
 2952     2,  I   |              mármost mit csináljanak ezzel a nyakukra hozott leánnyal.
 2953     2,  I   |               aranyban, meg ha valamit még a nedves hajóáruért be lehet
 2954     2,  I   |                    kell szoktatni; szokjék a konyhához, a söpréshez,
 2955     2,  I   |            szoktatni; szokjék a konyhához, a söpréshez, a mosáshoz, vasaláshoz:
 2956     2,  I   |                    konyhához, a söpréshez, a mosáshoz, vasaláshoz: annak
 2957     2,  I   |                nézve pedig sokkal jobb, ha a felesége szolgálónak volt
 2958     2,  I   |                 egyezett, mert mit mondana a világ? Utoljára megegyeztek
 2959     2,  I   |                 Utoljára megegyeztek abban a középútban, hogy Timéa nem
 2960     2,  I   |                   hogy Timéa nem fog ugyan a közönséges cselédek sorába
 2961     2,  I   |                  számíttatni, hanem megáll a fogadott leány ranglépcsőjén.
 2962     2,  I   |                ranglépcsőjén. Az asztalnál a családdal fog együtt enni,
 2963     2,  I   |              családdal fog együtt enni, de a felszolgálásnál segíteni
 2964     2,  I   |             segíteni fog. Nem állítják oda a mosóteknő mellé, de a saját
 2965     2,  I   |                  oda a mosóteknő mellé, de a saját ruháit meg Athalie
 2966     2,  I   |                  gondozni. Varrni fog, ami a háznál szükséges, hanem
 2967     2,  I   |                hanem az úri szobákban, nem a szobaleányéban. Athalie-nak
 2968     2,  I   |          szobaleányéban. Athalie-nak segít a toalettjénél; hisz azt még
 2969     2,  I   |                   is megteheti. És nem fog a cselédszobában hálni, hanem
 2970     2,  I   |          Gyanútalan volt és szolgálatkész. A török leányok sorsa ez.~
 2971     2,  I   |               arcán, ragyogó szemein!~Ezek a gyermekleányok azt képzelik,
 2972     2,  I   |                    hogy mire van szüksége.~A vacsora után, melynél Timéa
 2973     2,  I   |                    kenyeret és gyümölcsöt, a zsíros ételekhez nem volt
 2974     2,  I   |                  nem volt szokva, átmentek a szalonba, ott Athalie leült
 2975     2,  I   |                  Timéa odakuporodott mellé a lábzsámolyra, s oly áhítattal
 2976     2,  I   |                Athalie az arcképet, melyet a főhadnagy festett. Timéa
 2977     2,  I   |                    lázadtak fel most, mert a szultán lefestette magát,
 2978     2,  I   |                   s arcképét felakasztatta a dívánban. Szegény Ali Csorbadzsi
 2979     2,  I   |             Csorbadzsi is azért keveredett a lázadásba; azért kellett
 2980     2,  I   |                   jámbor búcsúszót mondott a megholt után.~Athalie aztán
 2981     2,  I   |                   ment, Timéa vitte előtte a gyertyát. Athalie leült
 2982     2,  I   |                 tudni, hogy miért lehet ez a szép arc szomorú.~Kivette
 2983     2,  I   |                    Kivette Athalie fésűjét a hajából, s hajfonadékait
 2984     2,  I   |                kezekkel szétbontá, s aztán a szétbontott sűrű gesztenyeszín
 2985     2,  I   |             fonadékba. Kikapcsolá füleiből a függőket, s közben saját
 2986     2,  I   |                   annak meg kellett látnia a tükörből ezt a két ellentétes
 2987     2,  I   |              kellett látnia a tükörből ezt a két ellentétes képet. Az
 2988     2,  I   |                    oly rózsás, oly hódító; a másik oly halavány, oly
 2989     2,  I   |                     Menjünk feküdni!” – Ez a fehér arc árnyékot vetett
 2990     2,  I   |              letérdelt eléje, hogy lehúzza a harisnyáit.~Athalie engedte
 2991     2,  I   |                  azt tenni.~És mikor Timéa a finom selyemharisnyát lefordította,
 2992     2,  I   |            selyemharisnyát lefordította, s a szobrász remekének illő
 2993     2,  I   |                arcával, és megcsókolta ezt a szép lábat.~… És Athalie
 2994     2,  II  |                                        II. A JÓ TANÁCS~Kacsuka főhadnagy
 2995     2,  II  |                   TANÁCS~Kacsuka főhadnagy a kávéházon ment keresztül,
 2996     2,  II  |                monda Timár, kezet szorítva a tiszttel, ki szívélyesen
 2997     2,  II  |                   mert rögtön sietnem kell a biztosító társasághoz, hogy
 2998     2,  II  |                  hogy küldjenek segítséget a hajóterhet kihordatnom;
 2999     2,  II  |                mentől tovább van víz alatt a hajó. Onnan el kell szaladnom
 3000     2,  II  |                    Onnan el kell szaladnom a főbíróhoz, hogy korán reggel