1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4307
Part, Chapter
1 1, I | egyenes sziklafalak, közepett az óvilág óriás folyama, az
2 1, I | az óvilág óriás folyama, az Ister: a Duna.~A ránehezülő
3 1, I | emberei sem bírnak alkotni.~Az egyik isten keze nyomait
4 1, I | melynek boltozata is van; az óriási kőhíd oszlopmaradványai,
5 1, I | kőhíd oszlopmaradványai, az emléktábla a szikla oldalába
6 1, I | betűi; másutt rozsdavörös az egész hegylap, mintha igazán
7 1, I | merész építkezésmódját; s az új fordulónál már egy gót
8 1, I | a kén virágzik. Ércvirág az. De élő virággal is díszlenek
9 1, I | fenyők, miknek komor tömegét az őszi dércsípte bokrok sárga
10 1, I | egymáshoz s háromezer lábnyira az éghez; az a messze kiálló
11 1, I | háromezer lábnyira az éghez; az a messze kiálló szikla a
12 1, I | vele, nem ismernek reá. Az ősz óriás szilaj hőssé ifjul,
13 1, I | közepébe, mint valami rémoltár; az óriási Babagáj, a koronás
14 1, I | keresztül.~Néhol már legyőzte az útját álló torlaszt, s a
15 1, I | szerbhez; a senki országa az, adót nem fizető, urat nem
16 1, I | ismerni kell a hajósnak; mert az emberi vaskéz csak egy csatornát
17 1, I | apró hajók számára van út.~Az apróbb szigetek mentében,
18 1, I | némasághoz, oly egyforma, s az Isten szavához: oly érthető.
19 1, I | szavához: oly érthető. Amint az óriás folyam a kőzátonyokon
20 1, I | szigetoltárokra harsogva rohan, ahogy az örvényekben fuldokolva elmerül,
21 1, I | ez örök hullámcsattogást az örök visszhang e kettős
22 1, I | harangszó és elhaló mennydörgés, az ember elnémul, és saját
23 1, I | csak egy bércfal volna, az védene ellene; de a kettő
24 1, I | minden kéznek, belerántja az egész vontató lócsapatot
25 1, I | egész vontató lócsapatot az alattságnál fogva a vízbe;
26 1, I | megkapott faalkotmányt, mintha az víz mentében úsznék; a hullám
27 1, I | úgy porzik előtte, mint az országút, mikor végigsöpör
28 1, I | magasodik fel ilyenkor, hogy az elmerülő halálkiáltása nem
29 1, II | sócsempészetnek volt ott divatja. Az állam eladta másfél forintért
30 1, II | parton azt a sót, aminek az ára itthon hatodfél forint;
31 1, II | aztán mindenki nyert rajta, az állam is, a csempész is,
32 1, II | megelégedve a nyereségével, az az állam volt, mely a saját
33 1, II | megelégedve a nyereségével, az az állam volt, mely a saját
34 1, II | hogy amely falu ifjai éppen az őrségen vannak, annak a
35 1, II | szép családi vonás. Azonban az államnak még egyéb magas
36 1, II | tudjuk mondani, hogy mi az és milyen az, mert hazánkban
37 1, II | mondani, hogy mi az és milyen az, mert hazánkban éppen százötven
38 1, II | százötven esztendeje, hogy az utolsó hiú özvegyasszony
39 1, II | pestis, el kell hinnünk, hogy az csakugyan létezik, s hálával
40 1, II | szaracénoktól a himlőt, az oroszoktól a grippét, a
41 1, II | törököktől pedig a pestist.~Azért az egész part hosszában a vizaví
42 1, II | mulatságossá teheti rájuk nézve az életet.~S e rendszabályok
43 1, II | s aki azokhoz hozzáér, az „kevert”, az vándorol a
44 1, II | azokhoz hozzáér, az „kevert”, az vándorol a vesztegintézetbe
45 1, II | jobb parti hajó köteléhez, az egész hajó személyzete „
46 1, II | közepén marad tíz napig; mert az egyik hajókötélről a másikra
47 1, II | elragadhatott a pestis, s arról az egész hajószemélyzetre.~
48 1, II | kivel érintkezik, s aki az utazót, ha a török–szerb
49 1, II | helyreállítja a jó erkölcsöket s az állam iránti hűséget, hogy
50 1, II | ereszeit. Hajó nem jár most.~Az ogradinai őrállomás káplárjának
51 1, II | folyam zengésén keresztül az a sajátságos tutuló bőgés,
52 1, II | visszatetsző, szomorú üvöltés az egyik hosszú facsövön keresztül.~
53 1, II | között, s segélyért üvölt?~Az a hajó „jön”.~Egy tíz-tizenkétezer
54 1, II | párkányain végigsöpör a hullám.~Az öblös jármű egészen feketére
55 1, II | feketére van festve; hanem az eleje ezüstszínű, s magasra
56 1, II | kormánytól a másikig vezet. Az ormány felőli része a tetőnek
57 1, II | első részére fel van emelve az árboc, s annak a derékkampójára
58 1, II | derékkampójára van kifeszítve az alattság, a háromhüvelyknyi
59 1, II | hetvenkettőnek is sok biztatás kell.~Az a kürtölés a lóhajcsárok
60 1, II | hajóról a partig ha elhatna is az, a sokszerű visszhang úgy
61 1, II | ember kezében van a sorsa. Az egyik a kormányos, aki a
62 1, II | aki a tülökhanggal jelzi az elemek ordítása közepett
63 1, II | Hanem ennek a két embernek az arcán nem látszik meg, hogy
64 1, II | daróckámzsáját; ennek csak az orrát látjuk meg a bajuszát,
65 1, II | emelvényre, akkor megkapják az evezőrudat, beleakasztják
66 1, II | onnan a sűrű körszakállt.~Ez az úr Trikalisz Euthym név
67 1, II | kristály önerejű fehérsége az, olyan jogos sajátja a fehér
68 1, II | sajátja a fehér szín, mint az abyssininak a fekete, a
69 1, II | csaknem összeér homlokán; az ilyen összeérő szemöldök
70 1, II | varázshatalmat kölcsönöz az arcnak. Ez a két vékony
71 1, II | szépségeit magyarázza a lánynak: az ijesztő, a borzalmas szépségeket.~
72 1, II | bennünket. Jézus segíts!~Ezt az áldást, ha maga lett volna
73 1, II | tisztító éppen ott ült, az is hallotta, s párbeszéd
74 1, II | csak azért, mert sietős az utunk. Tízezer mérő tiszta
75 1, II | november, s odafagyunk valahol az útban.~– S hogyan hiszi
76 1, II | szobámban: ott van felakasztva az ágyam fölé.~A tisztító még
77 1, II | tisztító még mélyebben húzta be az orrát a kámzsájába, s nagyot
78 1, II | komáromi kalendárium mond, az szent. Most tíz esztendje
79 1, II | szólal meg a tisztító, az egész rágdohány-csomaszt
80 1, II | Megértette, mit jelent az.~– No, most nézze kend –
81 1, II | hajót, belekerülünk ebbe az új forgóba, ami a „szeretők
82 1, II | dobhatnám. Jézus segíts! – Az a biztos meg egyre azzal
83 1, II | felszél fúj. Nem is lehet az valami jó. Olyan fehér,
84 1, II | Egy kővé vált könyvtár az; a sziklák nevei a kifelé
85 1, II | könyvtárban, sokszor megjárta az utat a rá bízott hajóval
86 1, II | Talán egyéb oka is lehetett az apró regék elbeszélésére
87 1, II | apró regék elbeszélésére az ismeretterjesztési vágynál?
88 1, II | ismeretterjesztési vágynál? Talán az a jóakaratú törekvés vezette,
89 1, II | keresztülhatolni, mely még az erős férfiak edzett szívét
90 1, II | borzasztóval már megbarátkoztak, az ismeretlen figyelmét a mesék
91 1, II | feljárását egyedül egymaga az üldöző Asszán minden zsoldharcosa
92 1, II | a megszorult folyam hány az örvény körül; a hajósok „
93 1, II | hullámokat.~„Pedig jobb volna, ha az orrunk elé nézegetnénk,
94 1, II | víz, s két ágra szakad, az egyik ága a szerb parthoz
95 1, II | két folyamág képez, s ha az magához ragadja a hajót,
96 1, II | mely megszabadítsa.~Tehát az igen komoly veszély volt,
97 1, II | távcsövét Timéa kezéből, melyet az imént adott át neki, hogy
98 1, II | megláthassa rajta, hol volt az a tanya, melyből Mirkó védelmezte
99 1, II | azok elmenekültek róla; az pedig rohan magára hagyva
100 1, II | el maga előtt sorszámra az útba akadó malmokat, s kergeti
101 1, II | levetette a kabátját, leugrott az evező legények közé a dereglyébe,
102 1, II | minő veszélyben forognak. Az elszabadult malom sebesen
103 1, II | a járható csatornát. Ha az összecsap a terhes hajóval,
104 1, II | haladni. Négyen eveztek, az ötödik kormányzott, a biztos
105 1, II | megragadják is a malmot, az fogja őket magával vinni.
106 1, II | hullámokat hányt e helyen, hogy az öt férfi el-eltűnt a hullámvölgyben,
107 1, III | III. A FEHÉR MACSKA~Az öt hajóslegény a hullámhányta
108 1, III | hogy mit kellene tenni.~Az egyik azt mondta, be kell
109 1, III | menekülés. Azért a sebes ár az elsüllyesztett malmot is
110 1, III | irányt a malomnak, hogy az a forgóba belekerüljön.~
111 1, III | hamar el fogja szakítani az a nehéz jármű.~Trikalisz
112 1, III | Trikalisz Euthym ott látott, az megváltoztatta a szándékát.~
113 1, III | megváltoztatta a szándékát.~Az Al-Duna felől a folyam közepén
114 1, III | visszadugta a handzsárt az övébe. Az első látványtól,
115 1, III | visszadugta a handzsárt az övébe. Az első látványtól, mely a
116 1, III | mutatkozott, veres lett az arca; a másodiktól elsárgult.~
117 1, III | elsárgult.~Odasietett Timéához.~Az a Perigrada sziklaormot
118 1, III | a távcsövet átadta.~– Mi az?~– Azon a sziklán apró marmotácskák
119 1, III | Euthym odairányzá a távcsövet az alulról jövő járműre, s
120 1, III | Timéa közel volt ahhoz, hogy az az ölelő kar hirtelen felkapja
121 1, III | közel volt ahhoz, hogy az az ölelő kar hirtelen felkapja
122 1, III | másik oldalon látott Euthym, az ismét visszaadá arcának
123 1, III | valami özönvízi szörnyeteg az áramlat közepén. Nagy lapátkereke
124 1, III | sebesen a rohanó árban, s az üres garad alatt kelepelve
125 1, III | Amint a vaskampó beleakadt az egyik lapátba, a víztől
126 1, III | megszorítá Timéa kezét, hogy az felijedt, s abbahagyta a
127 1, III | magára hagyott fehér macskát.~Az a nyavalyás, most, hogy
128 1, III | Borbálát védszentje, meg az a kötél, mely egyre rövidebbre
129 1, III | túlsó oldala felől; folyvást az innenső párkányon szaladgált.
130 1, III | tekerintve a lapátkereket, az arra felgombolyított kötél
131 1, III | hirtelen leszaladt róla; mire az elszabadult malom vágtatva
132 1, III | nyilak irányába beletéved: az óriási örvénytölcsér körül
133 1, III | lesz vele a feltámadásnak!~Az áradat most ennek az örvénynek
134 1, III | feltámadásnak!~Az áradat most ennek az örvénynek vitte neki az
135 1, III | az örvénynek vitte neki az elszabadult malmot.~Amíg
136 1, III | gerendelyével egyenesen állt az ég felé, a fehér cica annak
137 1, III | lódított rajta széles körben, az négyszer-ötször megfordult
138 1, III | S rémült képpel mutatott az örvényre.~– Forgács és pozdorja.~–
139 1, III | Annak bizony vége.~– De hisz az a malom más szegény emberé
140 1, III | süllyedünk el, s minket sodor le az örvény a mélységbe, s minket
141 1, III | más szegény ember malmát az örvénynek taszítanunk azért,
142 1, IV | A szerb part felőli ág az, melyen a terhes hajók fölfelé
143 1, IV | ennek a tónak nincsen tükre; az szüntelen hullámzik, s a
144 1, IV | élesen ki nem vágta volna az oldalát, hogy ott maradjon.~
145 1, IV | valaha felhasználni.~Ez az átjárás arra való, hogy
146 1, IV | sziklacsatornájába.~Ezt az utóbbi csatornát egész hosszában
147 1, IV | pára érti a szót, s érzi az ütést, vágtat előre a megszakadásig.
148 1, IV | percnyi ilyen munka több neki az egész napi húzásnál.~Most
149 1, IV | most; a végső erőfeszítés az összerogyásig megy; a hajókötél,
150 1, IV | mint a felvont kézíj, s az a vashenger, amelyen a hajó
151 1, IV | megváltoztatja irányát, s orrával az északi partnak fordulva,
152 1, IV | kapott mozdulat folytonossága az, mely a túlsó partra átviszi.~
153 1, IV | arányba helyezni a távollal, az erőfogyasztó ellenerővel,
154 1, IV | hajókötelet, minden rajta levőnek az élete egyedül egy ember
155 1, IV | most két ember kellett, az is alig bírta a szaladásnak
156 1, IV | múlt hét óta. Bizton van az ő kezében a kormányrúd;
157 1, IV | perigradai húszöles örvénybe az eltűnt malomnak, s a szép
158 1, IV | mozderő hatását elfogyasztá az ellenár, s a vízfenék hegyes
159 1, IV | kihajolva nézett alá a vízbe. Az átlátszó hullám fénytörésében
160 1, IV | hallgatásnak való jelenet volt az; mindenki tudta, hogy most
161 1, IV | temetője fölött úszik; csak az Isten irgalma őrzi, ha sírkövét
162 1, IV | homályban ott a fenéken látni az óriási lomha tömegeket,
163 1, IV | lakók játékain, olyan volt az, mint egy amfiteátrum –
164 1, IV | kajütbe, erőszakosan rácsapva az ajtót.~– Vigyázz, hahóóó! –
165 1, IV | Vigyázz, hahóóó! – hangzik az egész hajósnép szava egyszerre.~
166 1, IV | hogy kinézzen rajta.~Csak az történt, hogy a hajó szerencsésen
167 1, IV | csatornába befutni, hanem az öböl medencéjéből, kivált
168 1, IV | keresztülcsap a hajó orrán, odavágva az ablak üvegtábláihoz zöld
169 1, IV | kiabálás van; Timéa kirohan az ajtón: ott atyjával találkozik.~–
170 1, IV | dobbant e szóra.~Csodálatos az!~Mikor a fehér cicát a hullámok
171 1, IV | könyörgött mindenkinek, az az ember pedig úgy dacolt
172 1, IV | könyörgött mindenkinek, az az ember pedig úgy dacolt mindenkivel!
173 1, IV | hiszen azért férfi.~A hajó az utolsó salto mortale után
174 1, IV | csáklyákkal futott a dereglyéhez, az eltűnt biztost keresni.
175 1, IV | kell azt félteni: nem vesz az el olyan könnyen.~S azzal,
176 1, IV | hajón ezalatt felvonták az új alattságot, az ökröket
177 1, IV | felvonták az új alattságot, az ökröket hozzákötötték: nem
178 1, IV | Szent Borbála folytatta az útját a Vaskapun keresztül,
179 1, IV | Vaskapun keresztül, mégpedig az ellenkező part mentében,
180 1, IV | megmentve, s vele együtt az egész hajóteher, Euthym
181 1, IV | dohánnyal, akár igazgyönggyel: az ő díja csak egy marad.~Ilyenformát
182 1, IV | a mai napon.~– Ami igaz, az igaz! – felelt rá Fabula
183 1, IV | Mihály napján belefullad-e az ember a vízbe?~– Hm! – monda
184 1, IV | felelt a tisztító.~– Hát az ördög hozta kendet ide húsz
185 1, IV | ezt a kegyelmetek hajóját az a török hajó, ami ott a
186 1, IV | s most a Szent Borbála az elől menekül.~– Hm! – A
187 1, IV | Persze, hogy üldöz bennünket az a török hajó, persze, hogy
188 1, IV | török hajó, persze, hogy az elől vesztettünk most utat,
189 1, IV | vesztettünk most utat, mert hát az a baj van, hogy ezt a fehér
190 1, IV | szultán háremébe; aztán az apja nem engedte, inkább
191 1, IV | vele Törökországból, s most az a dolgunk, hogy mentül elébb
192 1, IV | sziklatömegei eltakarták előle az egész Duna-öblöt, az ágyúnaszádról
193 1, IV | előle az egész Duna-öblöt, az ágyúnaszádról nem lehetett
194 1, IV | úszó hajóroncsokkal, miket az örvény sodra felhányt a
195 1, IV | felhányt a víz színére. Ezek az elmerült malom töredékei
196 1, IV | Amint a Perigradát elhagyta az ágyúnaszád, a Duna előtte
197 1, IV | kisszerű burdzsellák voltak.~Az ágyúnaszád még előbbre hatolt,
198 1, IV | partőröktől tudakozódott az előtte haladt terhes hajó
199 1, IV | hogy ki fizeti meg mármost az ő díjaikat? (Majd Orsovánál
200 1, IV | akasztva vaskampónál fogva: az a deszka pedig az elsüllyedt
201 1, IV | fogva: az a deszka pedig az elsüllyedt malom lapátkerekéből
202 1, IV | Borbála neve.~Világos volt az egész katasztrófa. A Szent
203 1, IV | azután horgonyt vetettek, az nem bírta meg a terhet,
204 1, IV | terhet, a hajó belekerült az örvénybe, s most annak a
205 1, V | ágyúnaszádot; még kettő hátra volt: az egyik a bóra, a másik az
206 1, V | az egyik a bóra, a másik az orsovai vesztegzár.~A Vaskapu
207 1, V | torkolatba szorítja össze az óriás folyót, a kettős fal
208 1, V | zöld üstök, koronázza őket az őserdő minden fája.~Fenn,
209 1, V | ördögöket bosszantó látvány az, hogy úszik előre e szűk
210 1, V | alszik!~Délután volt már az idő. A kormányos átadta
211 1, V | készítéséhez, aminek a tudománya az, hogy egy hosszú fanyársra
212 1, V | Ekkor egyszerre elsötétült az a szűk égboltozat odafenn
213 1, V | lángpokollá gyújtva fel az egész bérctemplomot, s csattanása
214 1, V | menni.~Mennie kell, hogy az éjszaka Orsován ne találja
215 1, V | s ahányszor szikrát vet az acél, értik már a jelből,
216 1, V | hanem sír előtt. Amott az a magas kőszál, ami a villámfénynél
217 1, V | sírja, a Gropa lui Petro. S az a két másik kőbálvány mellette
218 1, V | perlekedett azon, hogy melyiknek az országához tartozik Szent
219 1, V | tartozik Szent Péter sírja. Az apostol nem tudott tőlök
220 1, V | S honnan tudják, hogy az egy apostolnak a sírja? –
221 1, V | Erre a leány behúzta fejét az ablakból, s becsukta a kerek
222 1, V | tovakorbácsolta a barna fergeteget, s az utazók előtt egyszerre kitárult
223 1, V | gyümölcsligetekkel fedve a tetőig; az alkonynap melegítette zöld
224 1, V | víztükörben meglátszott az utazók előtt a szigetre
225 1, V | tekintve.~Odafenn olyan volt az alkonyati ég, mintha lávatömegek
226 1, V | vérnek, s ahogy középen az izzó felhőkárpit egy helyen
227 1, V | völgy, erdő és falu mind az ég tűzfényével volt kifestve:
228 1, V | tűzfényben legbántóbban hatott az idegekre, az egy kis sárga-feketére
229 1, V | legbántóbban hatott az idegekre, az egy kis sárga-feketére festett
230 1, V | a Szkela felől.~A Szkela az a kettős rostély, amelyen
231 1, V | átlépett a hajópárkányra.~Az egyik a vámfelügyelő, az
232 1, V | Az egyik a vámfelügyelő, az inspiciens, akinek feladata
233 1, V | vannak, s egyúttal ellenőrzik az inspicienst, hogy rendben
234 1, V | hogy jól ellenőrizték-e az inspicienst. Amazok hárman
235 1, V | tisztítót, hogy nem találta-e az utasokat valami dögvészes
236 1, V | Nagyon rendszeresen van az elintézve: egyik hivatalbeli
237 1, V | eljárásért rendes illetmény az inspiciens számára száz
238 1, V | elég mérsékelt díj.~Mikor az inspiciens a hajópárkányra
239 1, V | tisztító szemközt jő rá. Az inspiciens a fülét vakarja,
240 1, V | fülét vakarja, a tisztító az orrát vakarja. Többet nem
241 1, V | nem értekeznek egymással.~Az inspiciens ekkor a hajóbiztos
242 1, V | Igazoló papírok?~Azoknak az átadása már aztán nagyobb
243 1, V | fenyőmagot és ürmöt hintenek; az előmutatott papírok azon
244 1, V | azután egy vascsíptetővel az inspiciens részéről átvétetnek,
245 1, V | vizeskorsót.~Egy nagy cserépkanta az, akkora szájjal, hogy mindenféle
246 1, V | könnyen a keleti pestis, mint az ércpénzről, annálfogva azt
247 1, V | kihalászni.~Timár beledugja az öklét a korsó vízbe, marokra
248 1, V | kihúzza szétnyílva.~Azután az inspiciens dugja bele a
249 1, V | súlyáról. A vak is megismeri az aranyat. Nem mozdul az arca.~
250 1, V | megismeri az aranyat. Nem mozdul az arca.~Következnek a pénzügyőrök.
251 1, V | Ennek sem mutat megváltozást az arca a korsóba menetel s
252 1, V | hidegvérű emberek, kiket csak az eléjük írt kötelesség érdekel.~
253 1, V | írt kötelesség érdekel.~Az inspiciens fölöttébb szigorú
254 1, V | a tisztító kinn marad, az csak a kámzsája alatt mosolyog
255 1, V | Elég konkolyos búza! – ez az észrevétele rá az inspiciensnek.~
256 1, V | ez az észrevétele rá az inspiciensnek.~Valószínűleg
257 1, V | protokollum vétetik fel, az egyik fegyveres úrnál van
258 1, V | följegyeztetik. Azonkívül az inspiciens még egy cédulára
259 1, V | el-elbújva meg kivilágítva.~Az inspiciens maga elé idézi
260 1, V | illetmények felől: száz krajcár az inspiciensnek, kétszer huszonöt
261 1, V | ellennyugták kívántatnak az átadott összegekről.~Nyugtából,
262 1, V | a hajótulajdonos is, meg az illető szigorú férfiak is,
263 1, V | volt bízva; egy sem ragadt az ujjai közé.~Krajcárt hát –
264 1, V | meg Timár agyában egyszer az a gondolat, hogy ha ő például
265 1, V | hogy ha ő például abból az ötven aranyból, amit annak
266 1, V | kihalászni a korsóból (sok is az annak!), csak negyvenet
267 1, V | is bízvást megtarthatná az egész összegnek, ki ellenőrzi
268 1, V | Amit te most mívelsz, az bizony vesztegetés. Nem
269 1, V | vesztegetsz. Trikalisz pénze fogy, az ő érdeke parancsol. Te átadod
270 1, V | regényes kaland üldözött hőse az, aki a siettetett szabadulásért
271 1, V | marokkal szórja a pénzt? Az nem a te gondod. Hanem ha
272 1, V | tarts meg belőle semmit.~Az inspiciens kiadta az engedélyt
273 1, V | semmit.~Az inspiciens kiadta az engedélyt a hajónak a továbbmehetésre,
274 1, V | vízbemártás nélkül kezet szorított az inspiciens a hajóbiztossal,
275 1, V | hazaér. Nincs rajta a cím; az nem szükség. Ön nem felejti
276 1, V | hajóbiztos vállát, mintha az lenne örök hálára lekötelezve
277 1, V | lehet benne írva? Abba pedig az volt írva:~„Sógor! Ajánlom
278 1, VI | vontató lovaikkal még azon az éjjel átkerültek a magyar
279 1, VI | partra a szállító kompokon az elvágott vontatókötéllel
280 1, VI | volt a Szent Borbálának az orsovai kikötőben. Ha történetesen
281 1, VI | Belgrádig már csak a fele Duna az övé; a magyar parton nem
282 1, VI | magyar parton nem parancsol. Az új-orsovai sziget erőssége
283 1, VI | egész csendben történt, az új-orsovai szigeterődben
284 1, VI | akkor adott jelt, mikor már az Allion-hegy csúcsa is eltűnt
285 1, VI | Allion-hegy csúcsa is eltűnt az új bércóriások mögött.~A
286 1, VI | tűznek látszani a hajón, hogy az új-orsovai szigeten figyelmet
287 1, VI | megsúgta neki, hogy ő ennek az embernek valami hálával
288 1, VI | emlékre. Traján táblája az, a meredek sziklafalba vágva,
289 1, VI | delfinek veszik körül, a táblán az isteni császár emberi művének
290 1, VI | opálszín ködökbe mélyednek el. Az egyik meredek fal oldalából
291 1, VI | válik kétfelé a bérc, s az alpesi völgyborongásból
292 1, VI | karcsú, fehér toronnyal. Az ott Dubova tornya, az ott
293 1, VI | toronnyal. Az ott Dubova tornya, az ott Magyarország.~Timéa
294 1, VI | szép táj fölött, s ismét az alpesek árnya takarta be
295 1, VI | zord panorámát befejezze, az északi meredélyen előtűnik
296 1, VI | védték meg a törökök ellen. Az ozmanlik többet vesztettek
297 1, VI | s oly jéghidegen nézett az elbeszélőre, hogy annak
298 1, VI | egymás után a part mentében az omladozó vártornyok, az
299 1, VI | az omladozó vártornyok, az ódon, tömör, magányos őrlakok,
300 1, VI | veszedelmét, magyarok romlását. Az ott a galambóci vár.~Végtül
301 1, VI | végig egy egész történet az a két sziklapart, két nemzet
302 1, VI | a legelső találkozójuk. Az egy hosszú katakomba, mely
303 1, VI | a régi Kulics várnak, s az osztrovai szigeten túl merednek
304 1, VI | vontatás.~A hajó előtt áll az osztrovai sziget; abból
305 1, VI | fűzfákkal benőve.~A feladat az, hogy annak a szigetnek
306 1, VI | azután a Szent Borbála mind az északi széltől ment kikötőben
307 1, VI | védve megpihenhet, mind az emberi kíváncsi szemektől
308 1, VI | szemektől eltakarva marad. Mert az a szélesebb ága a Dunának,
309 1, VI | hajójárás útjában, tele van az zátonyokkal és „kopaszokkal”.~
310 1, VI | zátonyokkal és „kopaszokkal”.~Most az a mesterség, hogy e sziget
311 1, VI | felveszik a dereglyére; az evezős legények elviszik
312 1, VI | evezős legények elviszik azt az osztrovai sziget felé, s
313 1, VI | hajóhoz.~Akkor aztán felveszik az első horgonyt, s az előre
314 1, VI | felveszik az első horgonyt, s az előre vitt horgony kötelét
315 1, VI | éjszaka és hirtelen távozva, az osztrovai sziget mellett
316 1, VI | együtt nyugodtan tölthesse az éjt.~Timár éles szeme észrevette,
317 1, VI | egy összefűzhető hálót; az ember nem tudja, hogy mit
318 1, VI | buzogányos száraira, ahol az elecs (butomus) szép, ernyős
319 1, VI | kalapkarimája megtelik azzal az apró növénymaggal, mely
320 1, VI | keresett, egy szigetet.~Az valóban új alluviális alkotás
321 1, VI | aztán nekiment a jeges zaj az Osztrova-szigetnek, s annak
322 1, VI | aztán félszázadig évről évre az új áradás új iszapréteget
323 1, VI | terjeszté ki körületét, az elkorhadt fatörzsek földéből
324 1, VI | elő, gyors növéssel, minő az újvilági természet alkotása,
325 1, VI | dunai kagylókkal fedve, az iszapos partoldalban pedig
326 1, VI | buján tenyész a nefelejcs s az orvosi nadálytő mézterhes
327 1, VI | nyárfa vadalmával keverve, s az aljat galagonya lepi be.
328 1, VI | Emlősállatja nincs a szigetnek. Az árvíz elpusztítja azt. Csak
329 1, VI | mely a szigeten is elárulja az emberi lény közellétét.
330 1, VI | emberi lény közellétét. Az egyik a darázs, a másik
331 1, VI | nemesített gyümölcs.~Ahol ezek az óriási darázsfészkek függnek
332 1, VI | Amit maga előtt látott, az a paradicsom volt.~Egy rendezett
333 1, VI | hívogat a közelebb jövésre, az is csodálatos mezei virágokból
334 1, VI | pettyes turbánliliomok; az alkermes vérfürtei, a gyönyörű
335 1, VI | amelyből a füst előjön.~Az is sajátszerű kis szeszélyes
336 1, VI | két ablaka, két szobája. Az egyik ablak kisebb, mint
337 1, VI | kisebb, mint a másik, s az egyik szoba alacsonyabb,
338 1, VI | hogy miből van építve, mert az olyan sűrűen be van futtatva
339 1, VII | tekintélyes állat, hogy az ember nem meri tegezni,
340 1, VII | veranda előtt, termetével az egyik oszloptól a másikig
341 1, VII | türelmét próbára tegye. Az pedig egy fehér cica volt,
342 1, VII | bukfencezni, talpacskáival annak az orrát bosszantani, sőt utoljára
343 1, VII | a talpa, visszarántotta az egyiket, s odanyújtotta
344 1, VII | játsszék azzal.~És Timárnak nem az jutott eszébe, hogy héj,
345 1, VII | pórul járok vele, hanem az, hogy héj, ha Timéa meglátja
346 1, VII | bemenni a hajlékba; egészen az útban feküdt. Timár köhögéssel
347 1, VII | amik úgy néznek éppen, mint az emberi szem, tudnak sírni
348 1, VII | napot! No hát jöjjön be! Ki az?~– Mennék, de a kutya itt
349 1, VII | de a kutya itt fekszik az útban.~– Lépjen át rajta.~–
350 1, VII | Nem fog meg?~– Nem bántja az a jó embereket.~Timár bátorságot
351 1, VII | vett magának keresztüllépni az útban fekvő roppant állaton;
352 1, VII | útban fekvő roppant állaton; az meg sem mozdult, csak a
353 1, VII | látott maga előtt Timár, az egyik a kőből rakott, a
354 1, VII | vájt odúba vezetett. Ez az utóbbi volt a konyha. Ott
355 1, VII | forgatta. Timár tudta már, hogy az nem valami boszorkánymesterség
356 1, VII | kukoricakészítést fölfedezte. Ezek az amerikaiak mindent is kitalálnak!
357 1, VII | kitalálnak! Áldott jó eledel. Az ember igen jóízűt ehetik
358 1, VII | Viselete nem olyan, mint az e vidékbeli pórasszonyoké;
359 1, VII | pórasszonyoké; ment volt az minden tarkaságtól; hanem
360 1, VII | Meggybor”. Most készült az is frissiben.~Timár leült
361 1, VII | székre, mellyel kínálva volt, az is sajátságos, mindenféle
362 1, VII | is a sült csemegéből, mit az egész műértéssel ropogtatott
363 1, VII | kellett neki több belőle, csak az első lábát rázogatta tőle,
364 1, VII | sem mordult.~– Nem bántja az a jó embert soha, uram;
365 1, VII | soha, uram; ilyen szelíd az, mikor bárminő idegen jön
366 1, VII | a zsebében maradt volna, az a nagy kutya egészen más
367 1, VII | tüskön-bokron keresztül idetörtem az ön kertjébe. A hajómat kiverte
368 1, VII | kellett menekülnöm vele az osztrovai sziget mellé.~–
369 1, VII | helyet oly sűrűen fogta körül az ősrengeteg, hogy a szelet
370 1, VII | míg a szél odább ereszt. Az élelmiszereink pedig elfogytak,
371 1, VII | kertészek vagyunk.~(Még ugyan az egy nőnél több embert nem
372 1, VII | látott Timár; de minthogy az többesben beszél, tehát
373 1, VII | edényt, vaseszközöket.~– Mint az ausztráliai szigeteken.~–
374 1, VII | idegen nő foglalja el mind az egyik, mind a másik szobát,
375 1, VII | kitalálni, miféle nő lehet az, aki szavait megválogatva,
376 1, VII | a félig barlang kunyhó, az a körül vadon sziget nem
377 1, VII | végig a part mentében; biz az be van nőve fűvel, mert
378 1, VII | mert kevés ember tapossa, s az a föld mindjárt begyepesedik;
379 1, VII | bokrából a kertnek jön elő az az Almira, aki őket a járt
380 1, VII | bokrából a kertnek jön elő az az Almira, aki őket a járt
381 1, VII | No Almira, vezesd el ezt az urat a partra! – mondá neki
382 1, VII | jöjjön hát.~– Ah! tehát ő az az Almira, aki engemet el
383 1, VII | jöjjön hát.~– Ah! tehát ő az az Almira, aki engemet el fog
384 1, VII | gyümölcsösön, ahol vigyázni kellett az embernek, hogy a sok lehullott
385 1, VII | hogy Almira hová viszi az idegent. Hol előtte, hol
386 1, VII | lehetett, hogy ki lehet az, aki Narcisszát magához
387 1, VII | műve volt meggondolva, hogy az minő finom estebédet adna
388 1, VII | hogy hisz ez vadászat! Az ördög látott olyan kutyát,
389 1, VII | keresné elő a bokorból; de az nem hajlott semmi szóra.~
390 1, VII | lőttem, azt hiszem, jó lesz az estebédre a vendégeknek.~–
391 1, VII | hallatszott Almira csaholása. Az az üdvözlő hang volt az,
392 1, VII | hallatszott Almira csaholása. Az az üdvözlő hang volt az, amivel
393 1, VII | Az az üdvözlő hang volt az, amivel az eb jó ismerős
394 1, VII | üdvözlő hang volt az, amivel az eb jó ismerős közeledtét
395 1, VII | kiszállókat, először körülcsaholta az egész társaságot, azután
396 1, VII | tornácába kiállva várta az érkezőket, s amint kibukkantak
397 1, VII | a homloka is elpirul. S az a gömbölyűen boltozott tiszta
398 1, VII | szemérmesség. Dús hajfonadékai az aranyozott diószín ritka
399 1, VII | göndörséget árulnak el, s az egyik hátravetett fonadék
400 1, VII | kis fület engedi láttatni. Az egész arc kifejezése az
401 1, VII | Az egész arc kifejezése az öntudatlan szelídség. Talán
402 1, VII | öntudatlan szelídség. Talán az egyes vonások külön nem
403 1, VII | is találnák szépnek; de az egész főt és alakot, úgy
404 1, VII | válláról le van csúszva az ing, de hogy az se maradjon
405 1, VII | csúszva az ing, de hogy az se maradjon fedetlen, egy
406 1, VII | fejedelmi bársonyszőnyegen; az őszi pázsit ki van hímezve
407 1, VII | üdvözölhetni, ha megkínálja őket az ölében hozott gyümölccsel.
408 1, VII | csíkos bergamotte-körte volt az. Timárhoz fordult vele legelébb
409 1, VII | lángrózsává pirult, s odafutott az anyjához, ki suttogva, csendesen
410 1, VII | senkinek panasza. Addig én az estebéd után látok.~Noémi
411 1, VII | külön ajtóval elzárva. Az a szikla, mely a sziget
412 1, VII | erraticus” (téveteg) szirteknek, az olaszok „trovanti”-knak (
413 1, VII | apróbb-nagyobb üregekkel, miket az első elfoglaló leleményesen
414 1, VII | raktáraknak. Beköltözött az istentől ideküldött sziklába
415 1, VII | villa és cinkalánnal.~Hát az ötödiknek?~Az a macskaasztalnál
416 1, VII | cinkalánnal.~Hát az ötödiknek?~Az a macskaasztalnál fog ülni.
417 1, VII | a ház asszonyával együtt az asztalnál körüladta egymásnak
418 1, VII | a macskaasztalhoz kerül az le; Noémi igazságosan oszt
419 1, VII | szabad, míg ő meg nem fúja az ételüket, hogy meleg ne
420 1, VII | volt rászorulva a konyha az ő vadászzsákmányára. A két
421 1, VII | Timárnak előre megsúgá, hogy az csak kisasszonyoknak való
422 1, VII | s Timéa rögtön felkelt az asztaltól. De az olyan természetesen
423 1, VII | felkelt az asztaltól. De az olyan természetesen jött
424 1, VII | egyszer csak felkerekedett az asztaltul, s odakuporodott
425 1, VII | kettőjök között Narcissza; az értett magyarul is, görögül
426 1, VII | cica megérté, hogy mit tesz az, mikor Timéa azt mondja,
427 1, VII | Noémi örül annak, hogy az idegen kisasszony úgy szereti
428 1, VII | idegen kisasszony úgy szereti az ő kedvencét.~Hanem ez a
429 1, VII | tudatra kezd jönni, hogy az idegen leány már nagyon
430 1, VII | leány már nagyon is szereti az ő kedvencét; egészen megtartja
431 1, VII | milyen hamar elfogadja az idegen leány gyügyögtetését,
432 1, VII | dolgot, azt hitte, hogy az idegen kisasszony azért
433 1, VII | tőle venni a Narcisszát. Az pedig nem eladó.~– Nem kell
434 1, VII | karperecét. A Narcissza az enyém marad. Jer ide, Narcissza!~
435 1, VII | egymás szemeiből. Mint mikor az ember egy percre a szemét
436 1, VII | fejét.~Timár tolmácsolá az ajándékot.~A kisasszony
437 1, VII | ugatni; volt hangjában valami az oroszlán ordításából, heves,
438 1, VII | embert szokott megugatni az eb! – dörmögé a nő. – Ott
439 1, VII | dörmögé a nő. – Ott jön. Ő az!~
440 1, VIII| VIII. AZ ÉJ HANGJAI~Az, aki a part
441 1, VIII| VIII. AZ ÉJ HANGJAI~Az, aki a part felől közelített,
442 1, VIII| mindenkinek a legelső gondolatja az, hogy ez egy kém! Szabályos
443 1, VIII| a ráncok a szemek körül, az a bevágás az ajkszegleten,
444 1, VIII| szemek körül, az a bevágás az ajkszegleten, az a mindig
445 1, VIII| bevágás az ajkszegleten, az a mindig izzadt homlok és
446 1, VIII| megvédelmezni. Noémi csitította az ebet, amire az nem akart
447 1, VIII| csitította az ebet, amire az nem akart hallgatni; akkor
448 1, VIII| hallgatni; akkor aztán megfogta az egyik kezével mind a két
449 1, VIII| csak mégsem hagyhatta abba az ugatást. Utoljára Noémi
450 1, VIII| fejére, s úgy nyomta le az ebet a földre. Annak azután
451 1, VIII| fekete fején nyugodni, mintha az valami lerázhatatlan teher
452 1, VIII| Ah! Még most is megvan ez az átkozott nagy kutyátok?
453 1, VIII| pedig Noémihez közel ért az ifjú ember, bizalmas mosollyal
454 1, VIII| annál gyorsabban elkapta az arcát.~– No, hát te kis
455 1, VIII| szúrón nézett fölfelé, még az arcszíne is elváltozott.
456 1, VIII| asszonyságnak jövendőbeli veje. Az apáink testi-lelki jó barátok
457 1, VIII| évben meg szoktam látogatni az én kedveseimet a nyári mulató
458 1, VIII| hogy vele kezet szorítson az egyszeri találkozás öröme
459 1, VIII| gyakorlatibb oldaláról fogta fel az életet.~– Ah! hisz itt mintha
460 1, VIII| üresen. Malacpörkölt! Ez az én gyönge oldalam. Köszönöm,
461 1, VIII| köszönöm!~Őt ugyan senki az elszámláltak közül egy szóval
462 1, VIII| nem szereti.~Timár fölkelt az asztaltól, s a ház asszonyának
463 1, VIII| asszonyának azt mondá:~– Az utas úr és kisasszonya el
464 1, VIII| szobába. Timár is otthagyta az asztalt, ahol az egyedül
465 1, VIII| otthagyta az asztalt, ahol az egyedül maradt új vendég
466 1, VIII| takarított el mindent, ami még az asztalon ennivaló volt,
467 1, VIII| ezóta megágyazott magának az illatos szénában; Almira
468 1, VIII| vendégek poharában maradt, az utolsó cseppig, s lehasítva
469 1, VIII| küzdelem után legnehezebb az elalvás; az egymást felváltó
470 1, VIII| legnehezebb az elalvás; az egymást felváltó képek egyszerre
471 1, VIII| szél zúg, a tülök bömböl, az ostor pattog, az eb üvölt,
472 1, VIII| bömböl, az ostor pattog, az eb üvölt, arany esik, ember
473 1, VIII| egyszer csak elkezdtek ott az alatta levő szobában beszélni.~
474 1, VIII| hangokat. A ház asszonya és az utóbbi jövevény beszéltek.~
475 1, VIII| Azt ostobául teszed. Az nekem nem tetszik. Azt én
476 1, VIII| kaptam meg a kinevezést az első dragománi állomásra
477 1, VIII| Ne bolondozzál velem. Hát az ilyen gazdag utazók, mint
478 1, VIII| akárhonnan! Nekem hagyj fel ezzel az ostoba ausztráliai cserevásárral.
479 1, VIII| micsoda? Egy arany karperec.~– Az. Most ajándékozta amaz idegen
480 1, VIII| hadd álmodjék valami szépet az ő kedves Noémijáról.~– Én
481 1, VIII| jól.~– Igen. De odakinn az az átkozott nagy dög, az
482 1, VIII| jól.~– Igen. De odakinn az az átkozott nagy dög, az a
483 1, VIII| az az átkozott nagy dög, az a csúf szelindek megesz.~–
484 1, VIII| már előre, hogy ilyenkor az következik, hogy az ő nyakára
485 1, VIII| ilyenkor az következik, hogy az ő nyakára ráteszik a láncos
486 1, VIII| hanem hát hozzá volt szokva az engedelmeskedéshez, s meg
487 1, VIII| asszonya által köttetni.~Az tette aztán még csak igazán
488 1, VIII| künn a tornácon, elkezdett az eb bőszülten ugatni rá,
489 1, VIII| el tudná szakítani vagy az örvet, vagy a láncot, vagy
490 1, VIII| lehetne? Hau, hau! No itt az orrom, harapd le. Ugye nem
491 1, VIII| Gyere birkózni. Kapd el az ujjamat, nézd, itt van az
492 1, VIII| az ujjamat, nézd, itt van az orrod előtt. Tessék!~Almira
493 1, VIII| közepett megállt. Abbahagyta az ugatást. Eszére tért. Gondolta
494 1, VIII| tért. Gondolta magában: az okosabb enged. Magasra fölemelte
495 1, VIII| káromkodásra fakadjon, erre az „emberi ugatásra”. Ő maga
496 1, VIII| csend, melynek mélaságát az éjjel és a magány csendes
497 1, VIII| mély búgás kiált bele néha az égbe: a bölömbika hangja
498 1, VIII| égbe: a bölömbika hangja az, a mocsárlakó madáré. Éjjel
499 1, VIII| elhaló akkordokat a légben, s az elpihenő szél csinál eolhárfát
500 1, VIII| Milyen csodálatos otthon ez! Az álmatlan ember egészen elveszti
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4307 |