Part, Chapter
1 1, I | nemzet nyelvén nevezik azt.~Mintha egy templom közelednék felénk,
2 1, I | rozsdavörös az egész hegylap, mintha igazán vasból volna, néhol
3 1, I | párkányaikról, repedéseikben mintha kegyeletes kezek zöld koszorúi
4 1, I | itt maga mellett kétfelől, mintha saját kriptája falai között
5 1, I | megkapott faalkotmányt, mintha az víz mentében úsznék;
6 1, II | káplárjának mégis úgy tetszik, mintha reggel óta többször áthangzanék
7 1, II | szomszédjává lesz Szent Borbálának.~Mintha ez is szent volna.~Ez arc
8 1, II | tökéletes antik vonásokkal, mintha anyja a milói Venus arcán
9 1, II | két vékony szemöld együtt mintha valami fekete aureole volna
10 1, II | biztosnak mégis úgy tetszik, mintha ezek a szemek nem őrá figyelnének,
11 1, II | őket magával vinni. Olyan, mintha a pók el akarná fogni hálójával
12 1, III | dolgozott a pitlén őrölő korong, mintha egész moltert járatna le.~
13 1, III | körül úgy habzik a vízár, mintha tűzkatlan forralná, s a
14 1, IV | olyan könnyen.~S azzal, mintha semmi sem történt volna,
15 1, V | olyan volt az alkonyati ég, mintha lávatömegek hömpölyögnének
16 1, V | épületekkel, mik mind úgy izzanak, mintha csupa egyetlen olvasztókemencét
17 1, V | világít alá, úgy tűnve fel, mintha ő szaladna legjobban a lomha
18 1, V | megveregette a hajóbiztos vállát, mintha az lenne örök hálára lekötelezve
19 1, VI | szólt Timéa a biztoshoz –, mintha egy hosszú, hosszú börtönfolyosón
20 1, VI | szétütött a lapátjával, abból mintha kék láng csapott volna elő,
21 1, VI | a szilvafák minden faja, mintha rózsa- vagy liliomcsokor
22 1, VII | letette a fejét a földre, mintha azt mondaná: csak „egy”
23 1, VII | emelintette meg egyszer, mintha üdvözlőleg csóválná.~Amint
24 1, VII | első lábát rázogatta tőle, mintha azzal hágott volna bele;
25 1, VII | ütve vele a nyitott ajtón, mintha öreg dobot verne.~– No Almira,
26 1, VII | megragadta a gallérjánál fogva, s mintha a villám csapta volna le,
27 1, VII | úgy átfogja a fogaival, mintha vasbilincsbe volna téve,
28 1, VII | ejté azt ki kezéből a nő; mintha igazi kígyó volna, s zavarodottan
29 1, VIII| nagy fekete fején nyugodni, mintha az valami lerázhatatlan
30 1, VIII| kezét a lány arca felé, mintha egy csípcsókot akarna neki
31 1, VIII| szerencsém. Úgy tetszik, mintha e másik úr…~– Csak görögül
32 1, VIII| el zsebeibe a két kezét, mintha teljesen lehetetlenné akarná
33 1, VIII| az életet.~– Ah! hisz itt mintha csak vártak volna! Pompás
34 1, VIII| úgy meg kellett hallania, mintha a fülébe susogták volna.
35 1, VIII| Magasra fölemelte a fejét, mintha le akarná nézni azt a négykézláb
36 1, VIII| rengeteg oly sötét; mélyében mintha tündérek tartanának fáklyatáncot,
37 1, VIII| tornácra nyíló ajtóból, mintha egyik hang a másiknak kísértő
38 1, IX | csodálatos érzés fogott el. Mintha egyszerre elfeledtem volna
39 1, IX | csóválva és száját nyalogatva, mintha mondaná: én már megebédeltem.
40 1, X | keresztül is úgy tetszék neki, mintha szomszédjai valami nagy,
41 1, XI | azok a rossz suttogások. Mintha az magyarázná meg a holt
42 1, XI | Timár remegve nyúlt hozzá, mintha egy elbűvölt tündéralakot
43 1, XI | azalatt. Olyan volt az, mintha egy oltárképet nézne, melyről
44 1, XII | Hanem éjféltájon hallá, mintha valami tompa tárgyat ütnének
45 1, XIV | érte.~Timárnak úgy tetszék, mintha az a hold valóban emberi
46 1, XIV | mit beszéltek vele.~Timár mintha válaszokat kapna kérdéseire.
47 1, XIV | hullámban tükröző visszfényét, mintha mondaná: mégsem értesz?~
48 1, XIV | fénycsúcsát is lehúzta a víz alá, mintha mondaná: holnap visszajövök,
49 1, XIV | amint a hullám alatt eltűnt, mintha mondaná:~– Hát már te is
50 1, XIV | visszatartá lélegzetét azalatt, mintha meg akarná tudni, meddig
51 2, I | ruhája mindig úgy állt rajta, mintha az asszonyától ajándékba
52 2, I | folytonos sikoltás volt, mintha késekkel hasogatnák, s segítségért
53 2, I | lélekjelenésszerű e pillanatban. Mintha valami szellem, valami jóslat,
54 2, I | melegebb. Fehér maradt az, mintha lélek volna.~Timár volt
55 2, I | ez a két ember egymással, mintha fogadást tettek volna, hogy
56 2, I | és kebléhez szorítá.~– Mintha saját gyermekem lenne! Tulajdon
57 2, I | közvetve szidta Timárt, mintha a férjére perelne, hogyan
58 2, II | halasztja. Úgy tetszik, mintha valakinek közülünk nem volna
59 2, II | házai, miket úgy adott el, mintha paloták lettek volna. S
60 2, III | besütő holdra.~Annak ismét mintha szeme, szája volna, ahogy
61 2, III | ahogy a naptárban festik, s mintha beszélgetésbe elegyednék
62 2, III | a hold előtt keresztül, mintha kétfelé vágta volna azt.~
63 2, IV | tömegekben egymásnak támogatva, mintha tornyok volnának keresztül-kasul
64 2, IV | függ alá a meredélyről, mintha minden percben leszakadni
65 2, IV | nem került fele pénzembe, mintha a legolcsóbb, legkomiszabb
66 2, IV | különös módon szikráztak. Mintha most már veresebbek volnának,
67 2, IV | tartani.~Timár úgy tett, mintha nem jegyzett volna meg semmit.
68 2, IV | nem volt termés: annyi, mintha ugarolt volna a földre;
69 2, IV | mondott neki egy mesét, mintha nyomtatásból olvasta volna.
70 2, IV | úgy vesztegeti az áruját, mintha lopta volna. Bizony torkon
71 2, V | Zófia asszony tett úgy, mintha varrna valamit. (Már egy
72 2, V | úrra, az azonban úgy tett, mintha nem is hallgatott volna
73 2, V | édeskés arccal fogadja, mintha azt kívánná, hogy bárcsak
74 2, V | leánnyal! Te úgy bánsz vele, mintha cseléd volna; tudod pedig,
75 2, V | lesz őtet úgy szoktatni, mintha cseléd volna. Tudod, hogy
76 2, V | olyan könnyebbülést érzett, mintha egy esztendei tanfolyamot
77 2, VI | rekedt volt már, úgy beszélt, mintha a súgólyukból valami darabot
78 2, VII | ábránddal bólintgatta fejét, mintha úgy találná, hogy ez jól
79 2, VII | fogva Timéa úgy érezte, mintha ez a fejébe dugott fésű
80 2, VII | fehér arcához közelítve, mintha el akarná azt égetni.~Zófia
81 2, VII | miniszter aláírásával. Ez annyi, mintha zsebben volna a pénz.~Reggel
82 2, VII | kormányzó szobájából kilépett, mintha az őrt álló silbaknak két
83 2, VII | fejében, két puska a karján, mintha a pavilon ablakai táncolnának,
84 2, VII | sajátszerű dübörgés támad, mintha sok ember jönne fel egyszerre
85 2, VIII| nézett a kapitány szemeibe, mintha előbb azt kísérlené meg,
86 2, VIII| mértani ábrákat az asztalon, mintha a sinusok és cosinusok feladványaiból
87 2, VIII| ajtót.~Úgy tetszett neki, mintha a kapitány, azután, hogy
88 3, I | reszketés fogja el. Úgy rémlik, mintha valami bűnt követne el,
89 3, I | annyit tanul meg a kérdező, mintha a csillagos ég minden titkaiba
90 3, II | önteni; nem azért néma, mintha nem tudna beszélni, hanem
91 3, II | marokkal a szegény hajat, mintha a másé volna, vagy mintha
92 3, II | mintha a másé volna, vagy mintha oka volna ez valaminek;
93 3, II | várt rá senki. Úgy tesz, mintha a véletlen hozta volna haza,
94 3, II | leány összeszorított ökle mintha egy láthatlan tőrt döfne
95 3, III | gyorslovakon haladt délirányban, mintha egy nap alatt heteket sietett
96 3, III | mosolyogtak a síkon, s a halmokat mintha rózsaszínű hó fedné, a mandula
97 3, III | halad Almira vezetése után.~Mintha kicserélték volna lelkét,
98 3, III | Azonban úgy vette észre, mintha vezetőnője valami félelmet
99 3, III | azt soha el nem felejtem, mintha egész nemzetségét bosszúra
100 3, III | be végig ezt a sziklát, mintha aranyba volna öltöztetve;
101 3, IV | oly ittassá lesz az ember, mintha bort ivott volna. A vilmorin
102 3, IV | ki, még le sem szálltam. Mintha bizony nem volna szabad
103 3, IV | gonoszabb dézsmát szedesz tőlem, mintha török basa sarcolna meg;
104 3, IV | szívére szorítva tartá, mintha attól félne, hogy ha szája
105 3, V | kezét Noémi fejére tette, mintha mondaná: „hát szeresd”.~
106 3, V | nyújtá kezét anyja felé, mintha kérné, hogy ne árulja el
107 3, VI | távollétemben úgy fog intézkedni, mintha én magam volnék jelen.~–
108 3, VI | Attól a naptól fogva mintha kicserélték volna Timárt;
109 3, VII | büszkén nézett végig munkáján, mintha ez volna az egyedüli és
110 3, VIII| a látszatot előkészíté, mintha nagy útról érkezett volna,
111 3, VIII| mondani.~A nő úgy tett, mintha észre sem venné Mihály öltözetének
112 3, VIII| köszönöm.~És Timárnak úgy jött, mintha itt volna az idő, hogy ezt
113 4, I | akiket oka volt bámulni, mintha nem elégelné meg a bámulat
114 4, I | megfenyegette őt az ujjával, mintha valami arcáról leolvasott
115 4, I | senki szigete úgy tetszett, mintha nem volna zöld; mintha le
116 4, I | mintha nem volna zöld; mintha le volna égve.~Mentül jobban
117 4, I | lombbal, s úgy tetszett, mintha madár sem szólna már a szigeten.~
118 4, I | odabámult a férfi szemei közé, mintha azt mondaná: „hogy kérdez
119 4, I | összecsókolta a kis Dódi arcát; mintha mondaná neki: „hallod ezt?”~
120 4, I | olyan ügyesen tartotta, mintha tanították volna rá.~Mihály
121 4, II | a jószívűségig közönyös; mintha már el is feledte volna
122 4, II | ami akkor szívéig sérté, mintha nem fájna neki többé Athalie
123 4, II | A szigethez érve, azok, mintha legjobban értenék a dolgot,
124 4, III | tekintettel bámult anyjára; mintha kérdezné: „hát itt nincsenek
125 4, III | semmi szaga nincsen: olyan, mintha valami halottnak a sírján
126 4, III | Mihály úgy érzé mindig, mintha minden falevél susogna,
127 4, III | zúgna, beszélne a fülébe, mintha a döngő méhek tudósításokat
128 4, III | tudósításokat hoznának felé, mintha a fűszálak zengenének lába
129 4, IV | kikérdezés úgy tetszett, mintha vallatás volna. Vigyáznia
130 4, IV | álmában.~Azután úgy tetszik, mintha egy kéz hálószekrényén a
131 4, IV | mikor alszol?”~A nőalak, mintha válaszolna a kérdésre, letérdel
132 4, IV | takaróját ijedten rántva álláig, mintha rettegne az arctól, mely
133 4, IV | semmi hajó, komp, dereglye: mintha ő volna a holt tenger.~Csodálatos
134 4, IV | különböző más vizek lakóitól, mintha ez a tó csakugyan egy elmaradt
135 4, IV | perorálni előtte, mereven állva, mintha nyársat nyelt volna, olyankor
136 4, IV | hallucináció.~Úgy tetszék, mintha egy alvó, fehér arcú szent
137 4, IV | volna meg. Úgy tetszék, mintha e fehér szobor ajkát megcsókolta
138 4, IV | egész teste úgy reszketett, mintha forrólázban volna.~– Ne
139 4, V | Sebesen üt hármat, négyet, mintha megrettent volna, azután
140 4, V | felet; azután elhallgat, mintha meghalt volna, azután várakozva
141 4, V | és Dódit is felköltve; s mintha egyszerre visszatért volna
142 4, V | olyanformán emelve előre, mintha alkalmat akarna valakinek
143 5, I | belépett, úgy tetszett neki, mintha láttára Timéa megijedt volna.
144 5, I | láttára Timéa megijedt volna. Mintha keze reszketett volna, midőn
145 5, I | szobája ajtajának vetve, mintha foglyul akarná tartani Athalie-t.~
146 5, I | ajkát a szó után: „anyám”, mintha valami keserűséget törülne
147 5, I | sárkánnyal. Úgy látszik, mintha fogadalmi kép volna, a falba
148 5, I | ablaktáblán.~Timárnak úgy tetszék, mintha a jégvirágok, amik a zörgetésre
149 5, I | árnyat vett néha észre, mintha előtte futna, el-eltűnve
150 5, I | kardját, s feszesen ült, mintha tábornoka előtt volna.~Sokáig
151 5, I | aztán úgy tetszék neki, mintha az az ember minden szót
152 5, I | A Szent György lovag-kép mintha távozó dobogást hangoztatna!)~
153 5, II | érezte magát a szobában, mintha börtönben, mintha kriptában
154 5, II | szobában, mintha börtönben, mintha kriptában volna.~De ama
155 5, III | mint a nap árnyéka. A lég mintha számtalan ragyogó jégtűkkel
156 5, III | széttekintett, úgy tetszett neki, mintha jobbra a távolban egy háztető
157 5, III | a jég éles lapjai által, mintha ácsremekben vágták volna
158 5, III | magát. Még lelke gondjai is mintha egy évet vénültek volna
159 5, III | átvonulnak, egymást keresztezik, mintha mértani vonalak volnának
160 5, III | csodálatosan színt változtatott, mintha élesen kétfelé volna osztva,
161 5, III | hullámtükör; mert az olyan, mintha két igazi nap kelne fel
162 5, III | csodálatos zengés támad a jégben: mintha ezer meg ezernyi érchúrok
163 5, III | míg utóbb olyanná válik, mintha apró kockák, ötszegek s
164 5, III | rettentő dördülés hangzik, mintha száz ágyút sütöttek volna
165 5, III | volna el egyszerre, vagy mintha föld alatti tűzaknát vetettek
166 5, III | elszórt jégkockákra, az olyan, mintha ezernyi gyémántóriás ragyogna
167 5, III | visszairamodik fejtetővel lefelé, mintha volna odalenn menekülés.~
168 5, III | a küzdelme a halásznak.~Mintha a tőrbe jutott fejedelem
169 5, IV | aranyszegélyzete kibomladozott, mintha nem valami tisztességes
170 5, IV | elbillogoztak a számodra, mintha csikód vagy tinód volnék,
171 5, IV | Señor! Nekem úgy tetszik, mintha én uraságodat láttam volna
172 5, IV | a két térdére fektette; mintha most is látnám, hogy sandított
173 5, IV | távozik el Sztambulból, mintha sétakocsizásra menne, s
174 5, IV | meghasonlottam az öreggel. Nem azért, mintha azt restelltem volna nézni,
175 5, IV | egész idő alatt úgy tett, mintha rám sem ügyelne. Mikor a
176 5, IV | fogta a fegyvert két kezébe, mintha minden percre készen akarna
177 5, IV | a senki szigetét.~Timárt mintha villanyütés érte volna.
178 5, IV | magát; feltápászkodott, s mintha még mindig ama veszedelmes
179 5, V | szélvitorlái nyikorogtak, mintha elkárhozott szellemek sírnának
180 5, V | közepett úgy tetszik Timárnak, mintha a távolból egy ijedelmes
181 5, V | bámulva.~Úgy tetszett neki, mintha az maga után hívná!~A rianás
182 5, V | végig az a túlvilági zöngés, mintha ezernyi hárfa húrja szakadna
183 5, V | harsogásba; még feljebb, mintha villámok száguldanának oda
184 5, VI | kristályborítékba szorult, mintha az egész liget üvegből volna;
185 5, VI | Aztán egy nagyot sóhajtott, mintha mindazt jól értette volna,
186 5, VIII| kofákkal. Azaz, hogy úgy tesz, mintha csirkére alkudnék, voltaképpen
187 5, VIII| jobban, mint én! Nem azért, mintha akkor én is elmennék a leányommal,
188 5, VIII| csak olyan az életem vele, mintha a pokolban volnék. Minthogy
189 5, VIII| akármilyen szépen, úgy tesz, mintha nem hallaná. Az asztalnál
190 5, IX | erőszakkal ölelte őt keblére, mintha vissza akarná őt tartani,
191 5, X | összefonja lábaidon, nem érzed-e, mintha kígyó tekergőznék fel azokon
192 5, X | hagyogatta el a gyászt; mintha rosszul esnék attól egyszerre
193 5, X | attól egyszerre megválnia, mintha lassan akarná magát hozzászoktatni
194 5, X | Minden vonása vonaglott, mintha egy kígyófészek volna ez
195 5, XI | el tagjait. Úgy tetszik, mintha megvakult és megmerevedett
196 5, XI | hallgat, s akkor meg úgy érzi, mintha megsüketült volna. Sem a
197 5, XI | ujjai, s az őrnagy úgy érzi, mintha egy sas körmei mélyednének
198 5, XII | kezével, s a földre dobja: mintha a hóhér számára akarná már
199 5, XIII| közel a „senki szigetéhez”, mintha vonzotta volna őt oda valami
200 5, XIII| e percben úgy tetszett, mintha valaha, régen, régen, már
|