Part,  Chapter

  1     1,  II  |           sokszor megjárta az utat a rá bízott hajóval a Vaskapun
  2     1,  II  |        szikla körül támaszt; nem ért rá előre borzadozni a fehér
  3     1,  III |          malom mellett, s kiáltozott rá majd görögül, majd minden
  4     1,  IV  |           leszáll a lováról, van oka rá, s akkor nagy lármával,
  5     1,  IV  |             a hullám, azt sem mondta rá, hogy „szegény!”~Igen, mert
  6     1,  IV  |              igaz, az igaz! – felelt rá Fabula János.~– De hát mi
  7     1,  V   |               a tisztító szemközt jő rá. Az inspiciens a fülét vakarja,
  8     1,  V   |            búza! – ez az észrevétele rá az inspiciensnek.~Valószínűleg
  9     1,  V   |             lezárja, de címet nem ír rá.~Azután minden zeget-zugot
 10     1,  V   |           krajcárt adott át, amennyi rá volt bízva; egy sem ragadt
 11     1,  V   |           másik gondolat ezt felelte rá odabenn:~– Amit te most
 12     1,  VI  |         bámulni nincs idő. Ma nem ér rá senki hanyatló nemzetek
 13     1,  VII |         nevénél: Narcissza, még csak rá sem ügyel. Azt inkább érti,
 14     1,  VIII|                 Hát emlékezik ön még rá, uram, hogy egyszer Galacon
 15     1,  VIII|     elkezdett az eb bőszülten ugatni rá, s alá s fel táncolt azon
 16     1,  VIII|              neki, nyelvét öltögette rá, szeme közé köpködött, és
 17     1,  IX  |              vetőmagnak.~– Emlékszem rá – szólt bele Timár –, akkor
 18     1,  IX  |              A szükség majd megtanít rá.~Egy csónakom maradt még.
 19     1,  IX  |              evezést; de megtanított rá a szükség.~Amint erre a
 20     1,  IX  |            Pedig nekem szükségem van rá; nála nélkül a félelem ölne
 21     1,  IX  |      vademberek munkája. Megtanított rá a szükség. Hajnal előtt
 22     1,  IX  |        titkos óhajtásait, és büszkék rá, ha ők is örömet szerezhetnek
 23     1,  X   |   összeesküvő; de volt két nagy okom rá, hogy a halálra meg legyek
 24     1,  XII |         Fabula uram nagyot köhintett rá, s azt mondta, hogy meg
 25     1,  XII |            rosszkor jöttél! – kiálta rá az esperes, mikor az udvaron
 26     1,  XII |      szótagolta, amit ír.~– No, fess rá te is egy betűt; míg én
 27     1,  XIII|         hajópárkányba, s felugráltak rá a csónakból.~A kapitány
 28     1,  XIII|            ki a kabinajtó előtt várt rá.~– Ön a hajóbiztos?~– Szolgálatjára
 29     1,  XIII| hajóslegényem és a kormányosom tanúk rá, hogy meghalt.~– No az baj
 30     1,  XIII|               Itt van azon ember, ki rá fog ismerni, s az azonosságot
 31     2,  I   |              Kacsuka úr hátratekinte rá a rajztáblája mellől, a
 32     2,  I   |   biztosítékod egy krajcárig felmegy rá.~– No, ez hát az én bajom! –
 33     2,  I   |             ez az én házam! – ordítá rá a nagyúr. – „De az én szobám!” – „
 34     2,  I   |       felnyitá a dobozt, s azt mondá rá:~– Fi donc! hisz ennek rózsavízszaga
 35     2,  I   |             egész még idegenebb volt rá nézve, mint azok a nyelvek,
 36     2,  I   |             pedig oka lehetett volna rá elég. S különösen igyekezett
 37     2,  I   |           ilyet?~Brazovics úr felelt rá:~– Már hogy látott volna?
 38     2,  II  |        puncsra.~– Köszönöm, nem érek rá, mert rögtön sietnem kell
 39     2,  II  |           után ismer meg, azt mondja rá, hogy isten neki; már benne
 40     2,  III |              az eszétől! hogy bízzák rá az ország sorsát, hogy bolondulnak
 41     2,  IV  |             volt ördögség. Emlékezel rá, hogy megvettem a Szent
 42     2,  IV  |             haza lámpással; ügyeljen rá, hogy valami baja ne történjék
 43     2,  IV  |          tudta hazavinni, nem ismert rá a maga ajtajára, egy kicsit
 44     2,  IV  |       ereszték szabadon, s kimondták rá, hogy hiszen ez arany ember!~
 45     2,  IV  |        kínálkozott abból. Tette, ami rá volt bízva. Rászedte az
 46     2,  IV  |       magasabb helyről buzdítást kap rá.~– Úgy? értem. Tehát néhány
 47     2,  V   |              nem is hallgatott volna rá.~Hallgatott biz az; de amit
 48     2,  V   |            alászaladva sietni, kijön rá alulról szemközt? Timár…~
 49     2,  V   |           hibája. Az avisót megkapta rá. És úgy látszik, hogy mégsem
 50     2,  V   |           gyermek egész tréfa tárgya rá nézve.~Athalie odaadja neki
 51     2,  V   |              minden ember mosolygott rá, aki meglátta, azt annak
 52     2,  V   |       asszonynak, hogy ne haragudjék rá, s Athalie-nek, amiért védelmébe
 53     2,  V   |             az oka! minek kiáltottál rá? Timéa idebenn marad nálam;
 54     2,  V   |         csakhogy éppen felszabadítsa rá, hogy vegyen az ujjaival
 55     2,  V   |        nélkül a biztatás nélkül soha rá nem lehetett volna venni,
 56     2,  V   |     menyasszonyruháját, hogy varrjon rá oly pompás hímet, aminőre
 57     2,  V   |             Igenis! elsinkófálta: ez rá az igazi szó. S önnek az
 58     2,  V   |              magát érezni, gondoljon rá, hogy van egy jó ember,
 59     2,  V   |         tartották.~Minő dühvel ütött rá az oszlopra öklével!~Vajon
 60     2,  VI  |             ígért. Hiszen annál jobb rá nézve, mentül drágábban
 61     2,  VI  |      kereskedőnek mindig gondja volt rá, hogy mikor valami olyan
 62     2,  VI  |            árverésnél; aztán ígérjen rá, míg rajtamarad; de senkinek
 63     2,  VI  |             csak húsz év múlva kerül rá a sor, s ez idő alatt a
 64     2,  VII |              te leány? – sikoltozott rá Zófia asszony. – Abbahagyod
 65     2,  VII |             az ő ízlése törvény volt rá nézve. Összefonta egyszerű
 66     2,  VII |     magasodnék fel előtte, s a falak rá akarnának dűlni…~      ~
 67     2,  VIII|      figyelmét ki kell kerülni, hogy rá ne kiáltson a közeledőre:
 68     2,  VIII|           Most már fel sem ébredt az rá, nem is káromkodott. Milyen
 69     2,  VIII|            két úrnő számára.~Athalie rá sem hallgatott a kínálásra,
 70     2,  VIII|       asszony kezeit tördelve nézett rá félelemmel és tétova reménykedéssel,
 71     3,  I   |     foglalván el, igen jól megfelelt rá: „miután nem lehető, hogy
 72     3,  I   |      megszorítá kezét, és mosolygott rá.~És Zófi asszony mindennap
 73     3,  I   |              arcát, s tüzet lehelhet rá, nem gyújtja meg vele.~Mihály
 74     3,  I   |               s Istennek megesküdtem rá. Hűséges, engedelmes neje
 75     3,  II  |       mulatságaival. Hatástalan volt rá minden. A holdsugár nem
 76     3,  II  |              szerelmét. Még rosszabb rá nézve, hogy gazdag. A pompa,
 77     3,  II  |          nejét, mikor éppen nem várt rá senki. Úgy tesz, mintha
 78     3,  III |      beveheti magát, ugyan várhatnak rá, amíg visszakerül! S Timár
 79     3,  III |          Az-é? Hát akkor jól vigyázz rá, Almira, hogy a Narcissza
 80     3,  III |      kuruttyol, semmi emberi hatalom rá nem bírta volna venni. Most
 81     3,  IV  |            féltek tőlem!~– Van okunk rá – szólt Teréza mogorván.~–
 82     3,  IV  |            közben mindig gondja volt rá, hogy azt a gyűrűs ujját
 83     3,  IV  |            mosolyog az úr? – förmedt rá Tódor. – Én értem a dolgot.~
 84     3,  IV  |          fordítsa, s aztán úgy üljön rá, mint a lóra, két könyökét
 85     3,  IV  |          nagy úrrá lett, gondja volt rá e szegény sors üldözte családnak
 86     3,  V   |        senkije, miért ne lehetnék én rá nézve „valaki”? Miért jött
 87     3,  V   |           tudta ő, miért, mi oka van rá? csak szeretett.~Nem tudta,
 88     3,  V   |             visszajön ismét; ráérnek rá várni egy évig, két évig, –
 89     3,  VI  |             Mihály tagjait; úgy jött rá ez a két lövés, mint két
 90     3,  VI  |                Te vagy az? – rivallt rá Mihály – te!~– Kegyelem! –
 91     3,  VI  |           fiatal gonosztevő nem mert rá fölnézni.~– Krisztyán Tódor!
 92     3,  VI  |             mond?~– Semmi okom sincs rá, hogy itt és most önnel
 93     3,  VI  |              elviszi a hullám: nincs rá szükség többé, nem ügyel
 94     3,  VI  |             szükség többé, nem ügyel rá senki, hogy kivonja a partra.
 95     3,  VII |           Timár annál jobban figyelt rá. Ez az ő ötlete volt. Vajon
 96     3,  VIII|           szigeten!); semmi sem lesz rá nézve új és meglepő, ha
 97     3,  VIII|            nem lett volna rettentőbb rá nézve, mint ez a szelíd
 98     3,  VIII|               Ez biztató előjel volt rá nézve.~Mikor készen voltak
 99     4,  I   |  püspökségért sem vállalkozott volna rá, hogy azt kimutassa.~– Nem
100     4,  I   |              mintha tanították volna rá.~Mihály megérte hát, hogy
101     4,  I   |         favágó pipáját, tüzet is hoz rá a konyhából; mikor a gőzölgő
102     4,  I   |           azt neked egyszer! – monda rá Mihály. De nem mesélte el
103     4,  I   |             a kapzsiságnak sincs oka rá, hogy ellensége legyen.~
104     4,  II  |          veranda alatt, és mindennek rá nézve majd meglepetésnek
105     4,  II  |             el senki kezét. Közönyös rá nézve minden férfi; szeretni
106     4,  II  |           azt jelenti, hogy gond van rá, nehogy az alvó gyermeket
107     4,  II  |              a függönyt; hadd süssön rá a holdvilág, hadd lássak
108     4,  II  |             a holdvilág, hadd lássak rá.~– Nem, a holdvilág rossz,
109     4,  II  |              Dódi?~A gyermek mondott rá valamit, ami Noémi tolmácslata
110     4,  III |         vissza kell térnie.~Ha tudna rá valami utat-módot, hogy
111     4,  III |            sírt. Timár megharagudott rá; azt mondta: akaratos rossz
112     4,  III |     tekintetet tudott azért a szóért rá vetni.~Másnap szokottnál
113     4,  III |              valami rosszabb közelít rá. Azon a vidéken akkor nagyon
114     4,  III |             a kis Dódit? Mi sors vár rá, ha megnő, ha Mihály a földben
115     4,  III |              hogy majd nemsokára fog rá jőni olyan állapot, amiben
116     4,  III |         irigy nőarc van ott. Ne nézz rá, Noémi. Megver a szemével.
117     4,  III |           ízetlen fanyalgással monda rá:~– Hiúság, asszony a neved!~
118     4,  III |            vonta arcát, s azt felelé rá: „Igaz!”~Ismét új reggel
119     4,  III |              felelni, csak odaborult rá, és ajkaira nyomta csókját.~–
120     4,  III |           fordulva.~– Ne nehezteljen rá! – szólt Teréza nyugodt,
121     4,  IV  |            egy tekintetet sem vetett rá.~– Aztán tavasszal eljöjj
122     4,  IV  |           meglátta. Alig ismerhetett rá.~Még Athalie is megijedt.
123     4,  IV  |        Athalie is megijedt. Volt oka rá.~– Ön beteg volt? – kérdezé
124     4,  IV  |          Jupiter vonzereje gyakorolt rá hatást. A nagy csillag merészkedett
125     4,  IV  |          mérget?~Igen, Timár el volt rá szánva, hogy megöli magát.
126     4,  IV  |         együtt.~Óh! Noémi bizonyosan rá fog arra állni. Hiszen mit
127     4,  V   |            gyónjál meg, míg időd van rá. Maholnap meg kell halnod.
128     4,  V   |             soha. Nagy okai lehetnek rá, hogy azokat őrizze. De
129     5,  I   |      fészkeikről.~Akkor határozta el rá magát, hogy visszatérjen
130     5,  I   |               Semmi indokot nem bírt rá fölfedezni.~Marad egyedül „
131     5,  I   |            Sokat. – Mindent – felelt rá.~– Mindent?~– Igen. Eleget
132     5,  I   |       büszkén mosolygott.~– Nem volt rá szükségem soha, hogy rejtekúton
133     5,  I   |           mély kútba. Nem hallgatott rá; arra figyelt, amit Athalie
134     5,  I   |             teheti őt, ahogy érdemes rá.~És mégis, – és mégis úgy
135     5,  I   |        kérdezé Zófi asszony.~– Várok rá – monda Timéa.~Azután Zófi
136     5,  I   |            Láttam.~– S nem emlékezik rá, hogy valaha azelőtt látta
137     5,  I   |       Kimondtam, és feleletet akarok rá öntől nyerni, asszonyom! –
138     5,  I   |       mondhatlan fájdalommal tekinte rá, s tekintetében e válasz
139     5,  II  |               A házasság az örök tél rá nézve, az örök éjsarki tél.~
140     5,  II  |              történetét!~Azt mondaná rá: „Isten áldja meg, ki megadta
141     5,  II  |          Nincs kényelmetlenebb érzés rá nézve, mint egy helyben
142     5,  II  |          Timéa!~Ez a név a hajótörés rá nézve.~Az óceánban egy meleg
143     5,  II  |              dolga van, annak nem ér rá a szíve fájni.~Kereskedők
144     5,  II  |              értékessé lesz, ha cége rá van nyomtatva.~És mindennek
145     5,  II  |            megtudta, hogy mi volt az rá nézve. Most a másodiknál
146     5,  II  |     következni? De igen! Számítottál rá, hogy ezt az embert az alkalom
147     5,  II  |       szorítja. – Pedig senki sem jő rá szemközt, senki sem lappang
148     5,  III |         marhaláb-kocsonyát, megivott rá egy kupa bort, azzal befogatott,
149     5,  III |            nagyot sóhajtva.~– Mernék rá fogadni – mondta Galambos –,
150     5,  III |         közepe volt még lenn.~– Húzd rá! – ordíta a vén halász,
151     5,  IV  |             uram!”~– Ki az? – kiálta rá Timár.~– Ej, ej, édes apuska,
152     5,  IV  |             megigazítva –, emlékezel rá, ugye, hogy te engemet néhány
153     5,  IV  |           neked? Polyva! Számítottál rá, hogy majd lopni fogok belőle,
154     5,  IV  |           engem, vakulj meg!” felelt rá az öreg.~Ekkor megszólítom
155     5,  IV  |              kutya, s nagyokat ivott rá, pattintva a szájával az
156     5,  IV  |         lopta ezt a sok pénzt?” volt rá az öregem megjegyzése. Mondám
157     5,  IV  |          kormányzók és kincstárőrök. Rá voltak bízva egy másik tolvajnak
158     5,  IV  |             volt, csaknem sírt!~„Így rá hagyni magamat szedni a
159     5,  IV  |           kellemetlen emlék lehetett rá nézve. A nagy hidegben nem
160     5,  IV  |           van. Timár borzadva nézett rá.~Krisztyán Tódor újra szemére
161     5,  IV  |           embernek a szíve megmozdul rá. Ezt nem is késtem neki
162     5,  IV  |             gazdagodott meg, s irigy rá érte. – Ez az ember tudja
163     5,  IV  |              hetyke gúnnyal nevetett rá.~– Leszek neki apja; nagyon
164     5,  V   |         volna fejét; ha már sajnálta rá vesztegetni a nemes ólmot. –
165     5,  V   |            erkély alatt, s feltekint rá.~A bukfencezéstől felszakadt
166     5,  V   |            messziről figyelmeztettek rá minden jámbor lelket, hogy
167     5,  VII |       emelték a gyászszekérig. Felül rá volt téve a nemesi kard
168     5,  VII |     karjaival. – Mindenki azt mondja rá, hogy az a szobor Timéa
169     5,  VIII|             egymást. – Emlékezik még rá, mikor a konyhában ott ült
170     5,  VIII|        hólyag lett, mire felébredtem rá. De még mást is tett velem.
171     5,  IX  |       üldözője halott arca tekintett rá szemközt, s az istenkéz
172     5,  X   |           sokan? Az inas azt felelte rá, hogy senki sincs.~Az őrnagy
173     5,  X   |         tűrni? Lássa, nekem idő kell rá, hogy hozzá tudjak szokni
174     5,  X   |             magára e napon. Oka volt rá. A Bécsből megrendelt fehér
175     5,  XI  |      tudományt valamennyinél. Büszke rá, hogy olyan sütő-főzőt nem
176     5,  XI  |           képmása odasült, s büszkék rá, hogy ők elébb ettek mindenből,
177     5,  XI  |          között. Vagy tán nem gondol rá senki, sem itt, sem ott?
178     5,  XI  |           kissé mosolygós, ne nézzen rá olyan büszkén…~A teremben
179     5,  XI  |            az apátúrság!” – viszonza rá a kapus, zsebébe dugva a
180     5,  XI  |            szeme közé néz annak, aki rá leskelődik…~Most pipereasztalához
181     5,  XI  |              megismeri őt, s lekiált rá:~– Siessen ön, Timéát meggyilkolják.~
182     5,  XIII|              A füstfelleg azt mondta rá: „Az én szigetemen nem fizetnek
183     5,  XIII|       világon.~A füstfelleg azt veté rá: „Mi nem harcolunk senki