Part, Chapter
1 1, II | Az a biztos meg egyre azzal a görög leánnyal kalatyol
2 1, IV | vesz az el olyan könnyen.~S azzal, mintha semmi sem történt
3 1, V | hálára lekötelezve iránta, s azzal mind a négyen kotródtak
4 1, VI | a további dicsekedés. S azzal Timéa eltakarva száját a
5 1, VI | vált titokban Timárral, s azzal Timár a kormányoshoz megy.~
6 1, VI | vasmacskát teszik dereglyére, azzal eveznek előre, azt vetik
7 1, VI | hajós kalapkarimája megtelik azzal az apró növénymaggal, mely
8 1, VI | derékfákat erdőszámra; akkor azzal a jéggel, sziklával, faderékkal
9 1, VII | macskatalpa közé fogva, azzal, mint valami bábuval, macska
10 1, VII | a másik lábát, játsszék azzal.~És Timárnak nem az jutott
11 1, VII | lábát rázogatta tőle, mintha azzal hágott volna bele; fel is
12 1, VII | Veszedelmes helyzetének azzal szakadt vége, hogy a szigetlakó
13 1, VII | alakot bevárják.~A gyermek azzal gondolta vendégeit legszívesebben
14 1, VIII| mindenkinek megköszönt, s azzal leült Timéa üresen hagyott
15 1, VIII| malacpörkölthöz, Euthymot is kínálva azzal egypárszor, s nagyon csodálkozva
16 1, VIII| négykézláb álló másik állatot; azzal megfordult, s két hátulsó
17 1, IX | Ez a hű nagy állat nem él azzal, ami engem táplál. Pedig
18 1, IX | serdülő leány, kit ő szeret azzal bosszantani, hogy menyasszonyának
19 1, IX | kínoz mind a kettőnket. Azzal fenyeget, hogy ha neki nem
20 1, IX | új terület van a Dunán, s azzal mi semmivé vagyunk téve.
21 1, IX | Nem szeretlek többet!~S azzal odaölelé mind a két karjával
22 1, X | mert az biztosabban öl; azzal megáldotta a szultánt, megmosakodott,
23 1, X | ember engem megismert, s azzal végem van.~(A beszélőnek
24 1, X | téged vádoljon valaki, vagy azzal, hogy halálomat okoztad,
25 1, XI | pedig tolvajság volna.” S azzal odavonta a perzsa szőnyegtakarót,
26 1, XI | álmában lehajított magáról, s azzal válláig betakargatva az
27 1, XII | esőt és a harmatot.”~De még azzal biztatták Timárt, hogy agyonverik,
28 1, XII | jól van! – monda Timár, s azzal fogta a festékesbögrét,
29 1, XII | lakik „Medvelincen”.~S azzal nagy komolysággal elváltak
30 1, XII | szeme közé nem nevettek.~Azzal kitétette őket Mihály a
31 1, XIII| felfedezett szökevény meghalt, azzal beszélni nem lehet; a pap
32 1, XIII| útjokra. Arany ember ön!~Azzal megfordult, a leghátulsó
33 1, XIII| A hajóbiztos még mindig azzal a semmit nem értő birkapofával
34 1, XIV | elsüllyed. Menekülni kell.~Azzal a megrettent leányra ő maga
35 1, XIV | Igen! – rebegé a leány.~Azzal nem kérdezett tőle többet,
36 2, I | neki, hogy itthon vannak.~Azzal a pénzes szekrénykét köpenye
37 2, I | de úgy van.~A főhadnagy azzal a kellemes mulatsággal foglalkozik,
38 2, I | Athanáz úr, mikor az inas azzal a jelentéssel jött le hozzá,
39 2, I | rikkantott fel Athanáz úr, s azzal rohant haza, egypár útban
40 2, I | Ez a gyönyörű teremtés!~Azzal Brazovics úr hirtelen átnyalábolta
41 2, I | leányomnak fogom tekinteni.~S azzal cupp, cupp! megint agyba-főbe
42 2, I | Ez még az ön hozománya.~S azzal köpenye zsebéből elővonta
43 2, I | Nagyon meg volt elégedve azzal, hogy vacsoránál Athalie
44 2, I | családját valahogy megbántani azzal, hogy szomorú arcot mutasson,
45 2, II | búzád. Brazovicsot kifizeted azzal a saját letartóztatott tízezer
46 2, II | elgondolkozva.~– Te! Lásd, azzal a szegény leánnyal is jót
47 2, IV | szédülni talál.~Az inas azzal jött vissza, hogy Timár
48 2, IV | mikor azt a halandó embert azzal a hosszú bajusszal maga
49 2, IV | majd előveszi az úton.~S azzal előkiáltá a fuvarost.~–
50 2, V | Levetinczy úr!”~Mire Timár azzal viszonz, hogy: „szervusz,
51 2, V | mulatást! Én már nem látlak ma.~Azzal szívélyes kézszorítással
52 2, V | És Timár megissza a kávét azzal a gondolattal, hogy ebben
53 2, V | mama, ne veszekedj mindig azzal a leánnyal! Te úgy bánsz
54 2, V | kínáld meg a kapitány urat azzal a cukorsüteménnyel.~A leány
55 2, V | akarja azt velem osztani?~S azzal kétfelé törte a cukorszívet,
56 2, V | ijedten tekinte Athalie-ra, s azzal az ágyához futott, és takaróját
57 2, V | gyermek fejét így elkábítani azzal, hogy ő már menyasszony.~
58 2, V | készpénzben nászhozományul, s azzal tehetnek, amit akarnak.~
59 2, V | Rögtön betömte a víárkokat, s azzal fenyegetőzött, hogy a levegőbe
60 2, V | küldjék át hozzá egy szóra.~Azzal rágyújtott szobájában a
61 2, V | súgva rebegé:~– Örökké.~Azzal meghajtá magát, s eltávozott,
62 2, VI | asztalon esküvő napján. Elég!~Azzal rohant a munkának.~Pedig
63 2, VII | Nézze, hogy remeg! Mert azzal ijesztgettem, hogy bepólálják
64 2, VII | ottléte alatt folyvást küzdött azzal a nehéz feladattal, hogy
65 2, VII | szétbontotta egész frizuráját, s azzal nekiállt a vizesdézsának,
66 2, VII | változának”, s végződik azzal, hogy „Végre mind meghala,
67 2, VII | kap kezeivel a légbe, s azzal eszméletlenül vágja magát
68 2, VIII| csak egy döfés kellene azzal a késsel, oda, ahol az a
69 2, VIII| hisz ez bolond ember!”, s azzal menekül mindenki nagy zúgolódások
70 3, I | a neofita megismerkedjék azzal a confessióval, amelynek
71 3, II | S talán más is úgy tett azzal, hogy bízta az időre az
72 3, II | ez. S akiken megtörténik, azzal biztatják magukat, hogy
73 3, II | hogy Timéa ragyogni akar azzal a nagylelkűségével, hogy
74 3, II | valamit.~Ismét találkozott azzal a gúnymosollyal, mely Athalie
75 3, II | maradt. Mert én, uram, ha azzal az emberrel csak egy édes
76 3, III | Timéa kincseit meglelte, azzal a szándékkal tartotta azokat
77 3, III | megemlékezett ön rólunk! – S azzal minden ceremónia nélkül
78 3, III | azt mondta, hogy „menj!”~Azzal megindult Noémi és Timár
79 3, III | különösen a hernyók miatt.~– Óh, azzal minekünk nincsen nagy bajunk,
80 3, III | szóval.~Ő még fösvénykedett azzal a szóval, mint a gyermek,
81 3, IV | asszonyok. Én is ráérek pihenni.~Azzal végigfeküdt a Noémi által
82 3, IV | szép menyasszonykám! – S azzal hozzáfogott a csizmáját
83 3, IV | maga gyémántot valaha.~S azzal a diffamált gyűrűt, miután
84 3, VI | tőle örökre eltávozom? Nem azzal teszem-e őt öngyilkossá,
85 3, VI | süvöltött el Mihály feje fölött, azzal a balhangzatú döngéssel,
86 3, VI | Ne félj, nem öllek meg! – Azzal kilőtte fegyverét a levegőbe. –
87 3, VI | Tudom. Önnek nincsenek azzal összeköttetései.~– Voltak,
88 3, VI | mint egy veszett ebet! – Azzal felkapta kilőtt pisztolyát
89 3, VI | önnel! – monda neki Timár, s azzal otthagyta őt, és odább ment.~
90 3, VI | Mihály kezét hevesen, s azzal elrohant tőle, s a legelső
91 3, VI | ötlet ez nála. Rég küzdött ő azzal a vággyal, hogy miért ne
92 3, VI | világosságban nem jól lát.~Azzal kiadta utasításait telepbiztosainak,
93 3, VI | csalitban, ez volt a fegyvere. Azzal elkezdett utat keresni a
94 3, VII | készítsen számára az útra, s azzal útitáskáját megrakja.~–
95 3, VII | gyakran fitogtatott előtte, azzal fenyegetve Almirát, hogy
96 3, VIII| én is készen leszek.~És azzal keresztbe fogta szájában
97 3, VIII| tettél azalatt?”~Mihály azzal a félelemmel csókolta meg
98 3, VIII| Komáromba, Zófi asszony azzal fogadta őket, hogy ő már
99 3, VIII| megnyerte, játszva a nagylelkűt azzal szemközt, akit megfosztott.~
100 3, VIII| megszerezte ezt nekem!~És azzal visszasietett Mihályhoz,
101 3, VIII| Levetincre érkeztében viselt. Azzal visszament nejéhez.~– Még
102 4, I | hol a jó Timárt mindenki azzal faggatja, hogy hát neki
103 4, I | megette a bíborcsigát, s azzal veresre festette az állát,
104 4, I | nem akarja Timéát búsítani azzal, hogy ő oly veszélyes útra
105 4, I | és benne az a mosolygó nő azzal a gagyogó angyalkával ölében,
106 4, I | össze a kezeit; Noémi pedig azzal felelt, hogy összecsókolta
107 4, I | fűrésznek két nyele van; azzal ön egymaga nem tud bánni.~–
108 4, I | nekem nincs erős karom?~S azzal feltűrte inge ujját egész
109 4, I | lett tőle a tenyere. Noémi azzal vigasztalta, hogy az asszonyoknak
110 4, I | sürgetőbb kíváncsiságot azzal, hogy a dologhoz látott,
111 4, I | ügyeik is vannak egymással. Azzal ők nem mehetnek a bíróhoz.
112 4, I | tavasztól őszig Noémit. Azzal nem vádolhatta magát, hogy
113 4, III | ráadásul még Timéát!~Tán azzal a gondolattal még meg tudott
114 4, III | fenekére vissza megint! de azzal a gondolattal nem tudott
115 4, III | tudakozódott.~– Játszik-e a Dódi azzal a kis faemberrel?~– Óh,
116 4, III | Óh, nagyon játszik (… azzal a szörnyű csontemberrel!)~–
117 4, III | erőszakolni. És azalatt folyvást azzal vesződött, hogy mit csinál
118 4, III | fog fölötte búslakodni, s azzal egészségének árt majd. A
119 4, IV | a nőalak is elalszik.~S azzal Mihály álma még mélyebb
120 4, IV | itt! mert ez csak álom!”~S azzal erőszakot téve idegein,
121 4, IV | imádja!~És Noémi egész lelke.~Azzal együtt szenved, ezzel együtt
122 4, IV | először találkozott vele, azzal fogadta, hogy mennyire magához
123 4, IV | hogy meg ne tudják. Éppen azzal árulja el. Fölteszi magában,
124 4, V | megint visszaadja neki, s azzal ellopja háladatosságát.~
125 4, V | szokatlan nagyságú kísértetek azzal merőben ellenkező áramlatba
126 4, V | egyes-egyedül a vadonban, azzal a kicsiny gyermekkel?~Ki
127 4, V | kitekintett az ablakon, s azzal ijedten szólt Mihálynak: „
128 4, V | találta a maga részéről, hogy azzal, aki most jön, neki éppen
129 4, V | megismerné Levetinczy urat, és azzal együtt szép dolgokat fedezhetne
130 5, I | hogy csókolja meg.~Timár azzal szobájába sietett, hogy
131 5, I | mert tudja jól, hogy azzal, amit nekem elmond, nekem
132 5, I | ezt a szót:~– Ön gyáva!~S azzal indulni készült.~De Mihály
133 5, I | azt tárcájába tette, s azzal szökött hazulról.~Még mikor
134 5, I | s nem közelített hozzám, azzal kiengesztelte azt, hogy
135 5, I | hamva, aki ezt építette!~Azzal, mint egy őrült rohant le
136 5, II | meg van átkozva!~Egyszer azzal áltatá magát, tetsző önhízelgéssel,
137 5, III | újra megtalálni; de már azzal a józan ésszel ő végleg
138 5, III | megivott rá egy kupa bort, azzal befogatott, lefeküdt a szekerébe,
139 5, III | vízben egész testét megmosta, azzal felöltözött, s kisietett
140 5, III | ordíta a vén halász, s azzal teljes erejéből rárántotta
141 5, III | halat, s kikapja a vízből; azzal meg mind elriasztja előlünk
142 5, IV | hallgass – dörmögött az öreg; s azzal a fejét a két térdére fektette;
143 5, IV | megvárni Máltában; hanem azzal az útiköltséggel, amit a
144 5, IV | meg mindenféle kacattal, azzal eresztett engem a tengerre.
145 5, IV | Sehogy sem tudtam megbékülni azzal a gondolattal, hogy mi joga
146 5, IV | egy szeretőre; mert hiszen azzal a feleséggel csak nem lehetett
147 5, IV | időszakába esik, mert különben azzal fenyegetőzött, hogy ha meg
148 5, IV | volna, beledobtuk a vízbe; azzal eloldtuk a kis csónakot,
149 5, IV | nagy hidegben nem volt jó azzal ennyit járni odakinn.~–
150 5, IV | gyönyörű szép úrhölgyet azzal az alabástrom fehérségű
151 5, IV | alabástrom fehérségű arccal, azzal a szenvedő, méla tekintettel:
152 5, IV | majd követni fogod ezt.” Azzal megkaptam a kis Dódit kezénél
153 5, IV | szólt Krisztyán Tódor, s azzal felgyűrte szennyes, véres
154 5, IV | csináljak én most teveled?~Azzal magával hozott kopott öltönydarabjait
155 5, IV | kedélytompulását.~– Mit akar ön azzal?~– Legelőször is egy menedéket,
156 5, VI | annak a rossz embernek is, azzal a bekötött szemmel? Minek
157 5, VIII| legutolsó levelét, amit azzal a nagy hallal küldött, s
158 5, VIII| már, egy sincs a háznál. Azzal bizony meglehetne Athalie
159 5, VIII| fogja a mostani tulajdonosa.~Azzal Zófi asszony ezer bocsánatot
160 5, IX | Timéának maradtál adósa azzal a titokkal, amit az a másik
161 5, IX | előtted.~– Minő titokkal?~– Azzal, hogy az ő szobájába egy
162 5, X | komáromi világot felháborítani azzal, hogy a jó kálvinista Zsuzsánna
163 5, X | idén, de még sokkal inkább azzal, hogy az ünnepély reggelén
164 5, X | vannak, csupán önre vártak.~Azzal a bámuló férfi karjába akasztva
165 5, X | köszöntőjéből egy szót visszaadok.~Azzal leszakított az üde rózsabokrétából
166 5, X | ím az őrnagy érkezik, s azzal mind a százhuszonnégy keresztgyermek
167 5, X | Szegény Mihályom!…”~S azzal letette özvegysége utolsó
168 5, XI | táborkart, s megvendégeli őket azzal a sok drágasággal, ami így
169 5, XI | fejem fáj, megyek lefeküdni.~Azzal jó éjt kívánt anyjának,
170 5, XI | be a drága sültek közé, azzal Athalie után sietett.~Mikor
171 5, XI | magától a puncsos serleget, s azzal az ütéssel leveri az éji
172 5, XI | Végre odadugja vánkosa alá. Azzal szokott aludni.~Athalie
173 5, XI | ki az ajtót.~Zófi asszony azzal a merészséggel, melyet a
174 5, XII | Te vádolni sem mersz azzal, amit én meg mertem tenni!”~–
175 5, XII | hosszúvá és boldoggá! Dódi.”~S azzal egy szőnyeget emel fel az
176 5, XIII| Odaérkeztünkkor Deodát azzal a nyájas szívességgel fogadott
177 5, XIII| kik sokáig foglalkoztak azzal a hivatással, hogy amit
178 5, XIII| Az én nevem a „Senki!”~Azzal megfordult, nem szólt többet,
|