Part, Chapter
1 1, IV | amfiteátrum – madártávlatból.~Egyszer aztán azon vette észre,
2 1, V | a szörnyű orgonahangból; egyszer aztán egyenesen lecsap a
3 1, V | zivatar dacára tovább.~S egyszer aztán kijutott a sötét sziklasírból.~
4 1, V | fordult meg Timár agyában egyszer az a gondolat, hogy ha ő
5 1, VII | a farkát emelintette meg egyszer, mintha üdvözlőleg csóválná.~
6 1, VII | felötlő sem volt benne, hogy egyszer csak felkerekedett az asztaltul,
7 1, VIII| hogy Timár úrnak hínak, már egyszer volt szerencsém. Úgy tetszik,
8 1, VIII| emlékezik ön még rá, uram, hogy egyszer Galacon találkoztunk? –
9 1, VIII| tiéd, te fekete fenevad.~Egyszer aztán, amint hátranézett,
10 1, VIII| többet látott és hallott.~S egyszer csak elkezdtek ott az alatta
11 1, VIII| átért, neki-nekirugaszkodva egyszer, hogy ha el tudná szakítani
12 1, VIII| Ismeri ön azt az embert?~– Egyszer találkoztam vele Galacon.
13 1, IX | hasonló kalmárokkal. Hanem egyszer aztán jött az Isten ostora:
14 1, IX | szigetre. Fölkerestem még egyszer kertünket. A nyári lak verandáját
15 1, IX | nem veszek el. Mikor aztán egyszer gyümölcsfáim elkezdtek teremni,
16 1, IX | legyek arra, hogy jöhetnek egyszer mostoha évek, mik minden
17 1, IX | akit ne ismerne, s akivel egyszer összejön, azt bizonyosan
18 1, IX | bizonyosan megcsalja, s akit egyszer megcsalt, bizonyos lehet
19 1, IX | bizonyos lehet felőle, hogy még egyszer visszajön hozzá, s újra
20 1, IX | magát, annak fogadják el. Egyszer előjön mint kereskedő, másszor
21 1, X | félhold!” – suttogá még egyszer, Timárt odavonva magához,
22 1, XI | melyről a hideg sugárzik.~Egyszer aztán felnyíltak a sötét
23 1, XIII| a csónakba leszállt, még egyszer visszatekintett nagy figyelemmel.~
24 2, I | lehetetlen feltartóztatni, ha az egyszer megindult valahová.~Mihály
25 2, I | széllel s a bömbölő hullámmal.~Egyszer aztán megszólalt ő is:~–
26 2, I | sem hallja többé.~De még egyszer meghallotta.~Timár, mielőtt
27 2, I | hogy Timéa hogy mosolyog.~Egyszer aztán Timéának eszébe jutott,
28 2, III | alabástrom szobor feküdt előtte egyszer. Minő látvány volt az a
29 2, IV | IV. AZ ARANYBÁNYA~… Egyszer voltam a Csetátye Máréban.~
30 2, IV | kiszedték. Egy porrá tört hegy.~Egyszer aztán beszakadt a Csetátye
31 2, IV | mondják, hogy alant még egyszer olyan mélyre terjed az,
32 2, IV | szívesen látta Timárt, sőt egyszer félig súgva, félig sikoltva
33 2, V | fejem fölül. Rágyújtatom egyszer a házát, hogy beleégjen! –
34 2, V | De iszen jöjjön csak még egyszer a restauráció, s merje odahozni
35 2, V | hogy a nyaka kitörik! Csak egyszer valami ebéden összejönnék
36 2, V | címe. Ej, de szeretném, ha egyszer valami olyan házhoz vetődnék,
37 2, V | pálcatőrt.) Itt van ni! Amint egyszer összetalálkozom vele, csak
38 2, V | összetalálkozom vele, csak egyszer magunk legyünk ketten! Ezt
39 2, V | Hát te Miska, nem jössz egyszer oda közénk?~– Nem biz én.
40 2, V | napaasszonya lehetne neki egyszer, s aztán laknának csak egy
41 2, V | gyönyörűséget okozott vele.~Egyszer azt mondá Athalie Timéának,
42 2, V | azt az órát, amikor még egyszer ide visszajövök!~Timár megfordult
43 2, V | még sokáig gyermek. De ha egyszer eljön egy olyan óra, amelyben
44 2, V | mereven nézett maga elé, még egyszer sóhajtva: „háromszor”. Az
45 2, VI | szegény köznépnél szintén.~Egyszer elkezdett szőlőket vásárolni
46 2, VI | ellátogatott Timár úrhoz; egyszer a feleségét hozta el, másodszor
47 2, VII | hiszen majd meglátod.~– Egyszer már meg akartam lesni a
48 2, VII | csavarítmányokat készíttetett belőle. Egyszer magasra felfeszíttette az
49 2, VII | úr megígérte, hogy még ma egyszer el fog jönni, és aztán búcsút
50 2, VII | mindig, aki a lábát csókolta egyszer.~– Nem? – kérdezé odalépve
51 2, VII | szikrázó szemeibe, s még egyszer ismétlé:~– Nem!~– Miért
52 2, VII | végre.~A menyasszony még egyszer a tükör elé áll, megtekinteni,
53 2, VIII| voltak. Az egész gyűjteményt egyszer olaszországi útjában szerezte
54 2, VIII| addig fél az ember, amíg egyszer bele nem lépett.~Az „Anglia”
55 2, VIII| tervet főzött agyában. Csak egyszer egy kocsin üljön vele a
56 2, VIII| üljön vele a kapitány, csak egyszer Belgrádig elmenjen vele,
57 3, I | gyerekek kikergették, mikor egyszer beleskelődött. Ott aranyos
58 3, I | dolgokat a vízmedence előtt; egyszer annak is csak vége szakad;
59 3, I | remeg, és nem hevül.~Ha csak egyszer lesütné szemeit ijedten,
60 3, I | elpirulás tűzárnya futna egyszer végig fehér arcán, meg volna
61 3, I | férj epedő sóhajjal.~Még egyszer e tekintet! A fehér arcú
62 3, II | kopott öltözeteket pedig egyszer mind a tűzbe dobta, s ugyanazon
63 3, II | és nézte az alvó alakot.~Egyszer aztán felrezzent – s Athalie-t
64 3, II | önről és magamról tudok. Még egyszer elmondom. Ön nőül vett egy
65 3, II | ajtaja felnyílt, Athalie még egyszer visszatekintett reá; ezután
66 3, III | azokat magánál, hogy majd egyszer megnyeri velük Timéát.~Megnyerte,
67 3, III | Szenvedélyes vadász ha egyszer oda beveheti magát, ugyan
68 3, III | hozzáértő embernek az a jó. Ahol egyszer már volt Mihály, sötétben
69 3, III | üregbe, ahol valami sötétlik. Egyszer aztán nagyot ugrik, kikapja
70 3, III | pofozza a talpaival, míg egyszer hanyatt fordítják, s akkor
71 3, III | ilyen rózsalevél-ágyban egyszer aludni.~– Te bohó! – feddé
72 3, III | kenyérhéjszínű békát vert föl egyszer előttem egy rossz fiú. Aztán
73 3, IV | parasztleánynak.~Végre még éjszakára egyszer feltöltik a lefőtt rózsavizet
74 3, IV | elé vetett sülthöz, amíg egyszer Narcissza oda nem sompolygott (
75 3, IV | gazdaggá vagyunk téve. S ha egyszer az a sok haszontalan fa
76 3, V | óta nem szerette senki. Egyszer mert boldogságot remélni,
77 3, V | keze ott nyugodott kezében.~Egyszer csak megállt a leány menés
78 3, V | fehér arcú leányból, aki egyszer itt járt veled, akinek neve
79 3, V | megszorította kezét, még egyszer szemébe nézett azokkal a
80 3, V | ez esdő hang által.~Még egyszer keblére szorítá a gyermeket,
81 3, VI | visszatér.~De fog-e még egyszer visszatérni?~Gyalog szándékozott
82 3, VI | Ide lőjön ön, ha még egyszer szeme elé kerülök önnek!
83 3, VI | pisztolyommal lőjön főbe, ha még egyszer valahol útjában talál bárhol
84 3, VI | hogy dolgozzék valamit.~Egyszer Noémi felriadt.~– Hallottad,
85 3, VI | hogy mi van azokba írva.~Egyszer aztán nagyot dobbant a szíve,
86 3, VIII| bölcsesség válik? Hol végződik ez egyszer?~– E tudósítások után én
87 3, VIII| kérdé Timéától.~– Csupán egyszer, amidőn önnek a szerződését
88 4, I | példát látott maga előtt. Aki egyszer milliók ura, az megengedheti
89 4, I | ér semmit. Az ember csak egyszer él, és aztán minek él? Én
90 4, I | de nem akart fölébredni; egyszer aztán mégis felnyitá szemeit,
91 4, I | vadvirágon keresztülgázolva, egyszer egy olyan helyre jutott,
92 4, I | Ugyan Mihály – kérdé egyszer –, mondd meg nekem, nem
93 4, I | Majd elmesélem azt neked egyszer! – monda rá Mihály. De nem
94 4, I | a dologhoz látott, s ha egyszer lefeküdt, akkor nem lehetett
95 4, I | nem tartva attól, hogy egyszer megtudja valaki odakünn,
96 4, I | micsoda nagy diadal ez aztán!~Egyszer aztán annyira volt Mihály
97 4, III | adnád oda Dódit? – kérdezé egyszer tréfás enyelgéssel Noémi. –
98 4, III | örökké csak őróla beszélt.~Egyszer excellenciás urak palotájában
99 4, III | Dódihoz sem ment ki, hogy egyszer megtekintse. Az ott aludt
100 4, III | alszol.~– Igaz. Hát majd egyszer, mikor én is ébren leszek,
101 4, III | akartak neki megmondani. Egyszer aztán derült arccal tért
102 4, IV | látja; és azt mindig látja.~Egyszer azt mondá Noémi Timárnak:~–
103 4, IV | gondolt, hogy ültek már azon egyszer négyen is!~A hold teljes
104 4, IV | meg akarta tudni álmában.~Egyszer aztán úgy álmodá, hogy az
105 4, IV | fantom még mindig ott van.~Egyszer aztán hajnalodik már, a
106 4, IV | vadászatban, se halászatban. Egyszer magával vitte a fegyverét,
107 4, V | folytatni kell a napok végeig.~Egyszer aztán a sors azt mondta
108 4, V | arra a lehetségre, hogy ha egyszer Teréza meg találna halni,
109 4, V | felvételéről gondoskodni.~Egyszer ismét ebédnél ültek mind
110 4, V | Bolond vagy asszony! Az egyszer történt meg a világon. Akkor
111 4, V | Szoktál böjtöt tartani?~– Egyszer két esztendeig nem ettem
112 5, I | meg a tettetett nyugalmat: egyszer éppen a bárgyú filiszteri
113 5, I | hűtlen-e?~– Az.~– Ah!~– Még egyszer mondom: az! S ön meg fog
114 5, I | sem képes behatolni, aki egyszer kívül rekedt. Hogy tudott
115 5, I | azoknak tudta hasznát venni. Egyszer ő maga nagyon elgyöngült
116 5, I | elkábultan, mint egy álomjáró: egyszer aztán felveté a fejét, hogy
117 5, I | trónról, amelyről egy nő csak egyszer szállhat le. És azután,
118 5, I | futólag a jeges ablakon.~Egyszer egy ilyen árnyék megállt
119 5, I | élénkebb ragyogásra nyíltak; egyszer aztán annyira vitte a bátorságot,
120 5, II | Ez a kéz meg van átkozva!~Egyszer azzal áltatá magát, tetsző
121 5, III | arra a helyre, amelyen már egyszer áthaladt; egyszer-egyszer
122 5, III | vén halász Timárnak –, ha egyszer egy szélnyomásra a kétfelé
123 5, III | minden húsz évben fogtak egyszer, azt is csak régen. Erős
124 5, III | cigány hogy maradna el onnan?~Egyszer csak ott terem egy barna
125 5, III | járják a Szent Dávid táncát. Egyszer Timár azon veszi észre,
126 5, III | fáradva.~– De bizony még egyszer megrakom a jégen a tüzeket –
127 5, IV | találkozásunkkor elváltunk: „ha még egyszer ön elé lépek, lőjön keresztül!”
128 5, IV | belőlük, – a te örömödre. Egyszer aztán hozzáláttam teljes
129 5, IV | hajókonyha előtt a gulyáshúshoz. Egyszer egy szökevény basát kellett
130 5, IV | Ez a Nro 133, a szultán. Egyszer én megtudtam, hogy a Nro
131 5, IV | odadja egy negyedrészét, ha egyszer biztos helyen leszünk. „
132 5, IV | azt majd elmesélem neked egyszer egy pohár bor mellett, ha
133 5, IV | terrenum sondirozásához”. Egyszer kicsináltam, hogy az öldöklő
134 5, IV | barátságunk mellett, hogy egyszer véletlenül valaki főbe kólint
135 5, IV | felkérni, hogy töltsd meg még egyszer a számomra ezt a kancsót,
136 5, IV | No megállj, hát majd még egyszer lebuktatlak. Azt gondolod
137 5, IV | teneked valami brávód, ha egyszer lekólinthatott valami félreeső
138 5, IV | No, hát üljünk le még egyszer. S kezdjük megint elöl.
139 5, V | körülragyogva.~Hogy lássa még egyszer azt a nőt, ki őt vetélytársa
140 5, V | hazugság volt?~S hogy lássa még egyszer Noémit, mikor az már tudni
141 5, V | Timárra meredezve.~Azután még egyszer föltetszett a rianás széléhez
142 5, VI | egy ember.~– Anyám – szól egyszer a gyermek –, hajtsd ide
143 5, VI | kiáltá be ablakán:~„Még egyszer visszajövök s majd akkor
144 5, VI | szeretsz!”~Az, hogy még egyszer visszajön, magában is elég
145 5, VI | ugatása hangját hallatja még egyszer.~A jövő percben egymás ölében
146 5, VI | gazdájához, fölemeli még egyszer a fejét hozzá, megnyalja
147 5, VIII| férfilátogatókat éppen nem fogad el.~Egyszer korán reggel a hetivásáros
148 5, VIII| És ha Athalie lenne még egyszer valaha gazdag, és Timéa
149 5, VIII| még kiölti rám a nyelvét. Egyszer aztán bedugtam a fülemet
150 5, VIII| Szeretném már, ha beteljesülne egyszer az, hogy férjhez megy a
151 5, IX | olyan gyors elméjük van.~Egyszer azt mondá Noémi – férjének:~–
152 5, X | művészileg el bírta sajátítani. Egyszer Timéa arra szólította fel,
153 5, X | tükör, amelyben Athalie még egyszer körülnézte magát, hogy jól
154 5, XI | ezzel az egy tallérral még egyszer oly súlyossá növekedett.~
155 5, XII | sem lehet belőle kivenni.~Egyszer az orvos azt tanácsolja,
156 5, XII | furcsa pecsét ez! – szól egyszer az őrnagy, mikor egy levél
157 5, XII | szemtől szembe álljon még egyszer.~Óh, Athalie nem retteg
158 5, XII | óhajt a szívébe szúrni még egyszer!~Athalie egész gyászban
159 5, XIII| megragadva kezemet. – Volt egyszer egy ember, aki odahagyta
160 5, XIII| régen, régen, már lett volna egyszer ez a kéz az én fejemre téve,
161 Uto | folytatott perében az eldöntésre. Egyszer megkérdeztem a Károly bátyámtól,
|