Part, Chapter
1 1, VIII| a férfi a szavát.~– Hát Teréza mama, van-e sok pénzed? –
2 1, VIII| egészen. Légy jó hozzám, Teréza! Adj egy kis pénzt.~– Nincs
3 1, VIII| Nos hát mármost kedves Teréza mama, vess ágyat a te kedves
4 1, VIII| te kegyetlen, rossz szívű Teréza! Te a kemény hárságyra száműzöd
5 1, VIII| mikor te a szigeten vagy.~Teréza asszony alig bírta előcsalogatni
6 1, VIII| indító oka ellen.~Amint Teréza visszament szobájába, s
7 1, VIII| egymás elé.~A másik alak Teréza volt.~– Ön lejött fekhelyéről? –
8 1, VIII| Semmi baja sincs! – szólt Teréza. – Az az ember nincs itt
9 1, VIII| szigeten az a gyűlölt jövevény.~Teréza közel lépett Timárhoz.~–
10 1, IX | bennünket mindennap – folytatá Teréza. – Nem kell tőle egyéb,
11 1, IX | egyet mondok önnek! – szólt Teréza asszony, közelebb hajolva
12 1, IX | monda Timár, megszorítva Teréza kezét.~Aztán eltávoztak
13 1, IX | gyepes úton csónakjukhoz. Teréza és Almira a partig kísérték
14 3, III | nagyon sokat emlegettük.~– Teréza mama egészséges?~– Ott jön
15 3, III | egészséges?~– Ott jön elénk.~Teréza asszonyt Almira idézte elő
16 3, III | rábízott puskával, amiről Teréza megtudta azt, hogy valami
17 3, III | Narcissza nem oly neveletlen.~Teréza asszony aztán megcsókolgatta
18 3, III | jerünk be hozzánk! – monda Teréza, bizalmasan megfogva Mihály
19 3, III | ebből? – kérdezé Timár.~Teréza odavágott a szemével Noémi
20 3, III | aludni.~– Te bohó! – feddé őt Teréza –, sohasem ébrednél fel
21 3, III | halál volna.~Erre aztán Teréza szemrehányást tett neki.~–
22 3, III | te bohó? – szólt nevetve Teréza asszony.~– Hát a rózsaleveleket
23 3, III | Mihály észrevette, hogy Teréza asszony megáll az ajtóban,
24 3, III | ki hirtelen.~– Tudja mit, Teréza mama? Ne menjen most a konyhába
25 3, III | tölteti a túlsó parton.~Teréza asszony észrevette, hová
26 3, III | tekintetet vetett anyjára, Teréza a fejével inte neki, amivel
27 3, III | mit fogtunk. Szép madarat.~Teréza mama bölcs szigorral feddé
28 3, III | nézz csak ide a markomba.~Teréza asszony összecsapta a kezeit,
29 3, III | simogatá a kis levelibékát.~Teréza ámulva fordult Timárhoz.~–
30 3, III | batrachológiai értekezést tartott Teréza mamának azokból a tudományokból,
31 3, III | lesz.~– No uram – monda Teréza asszony, midőn az estebédet
32 3, III | otthon – jegyzé meg Timár.~Teréza nagyot sóhajtott.~– Miért
33 3, III | Timár kitalálta a nevet; Teréza asszonyra nézett; az helyeslőleg
34 3, III | Azután odaborult Noémi Teréza vállára, karjait nyaka körül
35 3, IV | gazdasszonynak; a fejés Teréza asszony dolga; füvet sarlózni
36 3, IV | magának alvóhelyül, oda Teréza asszony friss szénából vetett
37 3, IV | rózsafejekről szedte le a leveleket, Teréza asszony az üsttel foglalkozott.~
38 3, IV | nem az, mert meghalt.~Most Teréza kiálta közbe hevesen.~–
39 3, IV | indulattól felgerjedten, Teréza. – Mit áll útjába a sorsnak?
40 3, IV | ezeket a rossz szavakat.~Teréza magához tért Noémi csókjaitól.~–
41 3, IV | ki lett főzve, ebéd után Teréza asszony azt mondá vendégének,
42 3, IV | Almirának megparancsolta Teréza asszony, hogy „te itthon
43 3, IV | kérlek! Hol van a kedves Teréza mama?~Almira nem volt feleletre
44 3, IV | Mihállyal a sziget belsejéből.~Teréza meglepetve látta, hogy Almira
45 3, IV | ott, Almira?~Tódor, amint Teréza hangját meghallotta, egy
46 3, IV | mindenkinek, nagy hahotával rohant Teréza mama nyakába, nem törődve
47 3, IV | megleptelek benneteket! Te kedves Teréza mama. Szerelmes, édes, drága
48 3, IV | meg rideg, száraz hangon Teréza. – Miért jöttél megint?~–
49 3, IV | Van okunk rá – szólt Teréza mogorván.~– No ne haragudjál,
50 3, IV | mogorván.~– No ne haragudjál, Teréza mama. Ezúttal nem azért
51 3, IV | Óh, te bolond! – monda Teréza asszony. – Hát hisz hol
52 3, IV | annak sincs, mint te vagy.~Teréza asszonynak most is gyönge
53 3, IV | valahol lakásod? – kérdezé Teréza, felterítve az étkezéshez
54 3, IV | engem. Itt van. No nézd, Teréza mama. Ezt hozta a te jövendőbeli
55 3, IV | mármost, kedves édes jó Teréza mama, elmondom hát, hogy
56 3, IV | hogy miért jöttem ide.~Teréza gyanakodó aggállyal tekinte
57 3, IV | elmentél volna! – sóhajta Teréza asszony.~Tódor megértette
58 3, IV | indus nevet! – szakítá félbe Teréza asszony. – Azt gondolod,
59 3, IV | Gondoltam! – dörmögött közbe Teréza.~– A jegenyék tökéletesen
60 3, IV | szólt nyugodt hangon Teréza asszony.~– Rengeteg pénzt
61 3, IV | Tódor. – Én értem a dolgot.~Teréza felelt neki.~– Én is értem.
62 3, IV | meggyfának a szára!~– Nono, Teréza mama, én nem tréfálok. Ok
63 3, IV | hogy van szilárd vevőjük.~Teréza türelmének fogytára jutott.~–
64 3, IV | kötekedő hetykeséggel nézve Teréza szemébe.~– Nagyon kedves
65 3, IV | Nagyon kedves vagy hozzám, Teréza mama. Hanem jut-e eszedbe,
66 3, IV | kapzsi, villogó szemeivel Teréza arcába nézve, elővonta zsebéből
67 3, IV | és meg is fogom tenni!~Teréza reszketett.~Ekkor Timár
68 3, IV | emelve.~– „Ön!” – sikolta fel Teréza, két összekulcsolt kezét
69 3, IV | hivatalos átengedési okmány.~Teréza csak úgy odaesett Mihály
70 3, V | Mihály Terézára tekintett.~Teréza odalépett hozzájuk, s kezét
71 3, V | szívdobbanásainak beszédét hallhatá.~Teréza törte meg a hallgatást.
72 3, V | arcát az ég felé emelve.~Teréza ott állt fölöttük, és mosolyogva
73 3, V | kis lak előtt ott találta Teréza asszonyt és leányát, kik
74 3, V | Neki sok dolga van! – szólt Teréza asszony leányához.~– Vissza
75 3, V | van, hadd menjen utána.~Teréza maga előhozta neki fegyverét,
76 3, V | ha megtölti ön – unszolá Teréza –, mégpedig öreg göbecsre;
77 3, V | ismerték.~S azután azt mondta Teréza Noéminak:~– Vidd magaddal
78 3, VI | fákat, hogy pénzt kapjak. Teréza kitalálta a gondolatomat.~–
79 3, VI | ahol Mihálytól búcsút vett. Teréza utána ment már, hogy fölkeresse,
80 3, VI | lövés! Anyám, mi volt ez?~Teréza megnyugtatólag biztatá:~–
81 3, VII | örök kérdést: „szeretsz-e?”~Teréza asszony néhanapján fölemlíté
82 3, VII | János uram; s ha azután Teréza Noémira tekintett, ki szelídkék
83 3, VII | gyümölcs felett alkudtak Teréza asszonnyal.~A szokott cserekereskedés
84 3, VII | cserekereskedés volt az.~Teréza asszony szokás szerint búzát
85 3, VII | viszik a tengerre.~Ezt persze Teréza nem akarta elhinni; ez csak
86 4, I | száradva. A diófák azok; éppen Teréza asszony kedvencei. Egytül
87 4, I | az ajtó, s kijött rajta Teréza asszony.~Első tekintete
88 4, I | szólt jámbor mosolygással Teréza.~– Olyan rosszul esett,
89 4, I | árvíz ölte ki őket – felelt Teréza –, a diófa attól elvész.~–
90 4, I | kérdezé Mihály nyugtalanul.~Teréza szelíden felelt:~– Mi jól
91 4, I | mind a hárman.~– Micsoda?~Teréza mosolygott, sóhajtott, és
92 4, I | hogy most mindjárt megőrül.~Teréza karjára tette kezét.~– Nos,
93 4, I | a zápor csókokat arcán.~Teréza nevetve mondá:~– Szegény
94 4, I | sietett vissza a kunyhóhoz.~– Teréza, megvannak-e még az ácsszerszámok,
95 4, I | szép házat Dódi számára.~Teréza bámulva csapta össze a kezeit;
96 4, I | neki: „hallod ezt?”~Mihály Teréza arcán a bámulat kifejezését
97 4, I | majd a Dódi háza, ha megnő.~Teréza csak mosolygott.~– Jól van,
98 4, I | fekélyek, pokolvarok; azokat Teréza egyszerű füvekkel tudja
99 4, I | vérbosszú a perpatvar tárgya. Teréza ki tudja békíteni a dühöngő
100 4, I | tovább.~Az ősz közelgett. Teréza és Noémi már egészen természetes
101 4, III | és lélegzete oly forró.~Teréza asszony odasietett, megtapintá
102 4, III | lecsókolva a forró lázsóhajtást.~Teréza asszony ártatlan háziszerekkel
103 4, III | Az ott aludt ez idő alatt Teréza asszony mellett.~A tizennegyedik
104 4, III | tizennegyedik nap reggelén azt súgá Teréza Noémi fülébe, mikor Mihály
105 4, III | Mihály éppen aludt, mikor Teréza ezt megmondta Noéminak.~
106 4, III | itt nincsenek szereid?”~Teréza nem állhatta ki ezt a tekintetet.~„
107 4, III | voltam neked.~– Mért nem megy Teréza? Egyéb dolga sincsen. Itt
108 4, III | amíg aludt Mihály, addig Teréza ült az ágya mellett, s mikor
109 4, III | gyermek egyre rosszabbul lett. Teréza nem tudott segíteni rajta.
110 4, III | Hiszen éppen ahhoz készültek.~Teréza még az éjjel megásta a sírt
111 4, III | maradni, kiment az udvarra, Teréza nyakába borult, hevesen
112 4, III | s visszatért Mihályhoz. Teréza követte.~– Nos, hát hol
113 4, III | nehezteljen rá! – szólt Teréza nyugodt, engesztelő hangon. –
114 4, III | akartam.~Mihály megszorítá Teréza kezét.~– Nagyon jól tette
115 4, III | szegény.~– Ön nagyon jó, Teréza. Hát menjen ki a gyermekhez
116 4, IV | utolsó estén Mihály, Noémi és Teréza kiültek a kunyhó elé estebéd
117 4, IV | azt a vörös félholdat!”~Teréza felelt leánya kérdésére.~–
118 4, IV | senki sem tudja! – felelt Teréza. – Leánykoromban a növeldében
119 4, IV | de nincs is örömük semmi!~Teréza és Mihály egyszerre keltek
120 4, IV | onnan. Azon az ágyon alszik Teréza.~Úgy van, ahogy ő kigondolta.
121 4, IV | ablakon.~– Én vagyok itt, Teréza!~A hívásra előjött a nő
122 4, IV | alá.~– Egyedül alszik ön, Teréza? – monda neki Timár.~– Egyedül.~–
123 4, IV | Noémihoz.~Timár bámulva tekinte Teréza arcába.~Erre a nő megfogta
124 4, IV | lenyomott kiáltó hangon.~Teréza szelíden mosolygott.~– Hát
125 4, IV | őket fel reggelig! – monda Teréza. – A gyermeknek árt az,
126 4, V | V. TERÉZA~Timárnak sikerült már meglopni
127 4, V | őt magát egészen.~Ellopta Teréza bizalmát, az embergyűlölő
128 4, V | az, aki ezt mondta, hanem Teréza.~Nyolc éve múlt már annak,
129 4, V | Athalie huszonötben jár; Teréza negyvenöt évet haladt meg;
130 4, V | életre való szenvedéssel – ez Teréza.~Teréza egy nyári délután,
131 4, V | szenvedéssel – ez Teréza.~Teréza egy nyári délután, mikor
132 4, V | háborította mindig. Ő látta, hogy Teréza egészsége hanyatlik. Észrevette
133 4, V | lehetségre, hogy ha egyszer Teréza meg találna halni, mi lenne
134 4, V | nem térhetett félre neki.~Teréza igazat mondott. Még aznap
135 4, V | érkezett a szigetre, s mikor Teréza annak a barackkal rakott
136 4, V | Harmadnap a kofa visszajött. Teréza erőtetni akarta a dolgot,
137 4, V | kis folton van az.~Amint Teréza, fájdalmait némán tűrve,
138 4, V | hogy anyja halálos beteg. Teréza ájulásaiért a meleg napokat
139 4, V | a meleg napokat okolták. Teréza azt mondá neki, hogy szokott
140 4, V | gyermeket, ha fecsegett, pedig Teréza még mindig nem tudott aludni.~
141 4, V | hogy idegen közeledik. Teréza kitekintett az ablakon,
142 4, V | hagyjatok mind magamra! – monda Teréza, Noémit és Dódit is felköltve;
143 4, V | kopogtatása hangzott az ajtón, már Teréza egyedül volt a szobában.
144 4, V | nyújtani, hogy azt megcsókolja. Teréza bizony felhasználatlanul
145 4, V | Pogányok? – szólt keserűn Teréza. – Miért pogányok? hisz
146 4, V | szolgálattevő markos legényt.~Teréza szorongatott helyzetében
147 4, V | embereket távol tartsa tőle.~Teréza kibocsátá a mellékszobából
148 4, V | azt mondá neki: „Anyám!”~Teréza halkan suttogá: „Fiam”,
149 4, V | készüljünk a mi utunkra!~Teréza úgy beszélt közelgő haláláról,
150 4, V | elszomorodjék.”~S Timár elkészítette Teréza házát.~És Teréza sohasem
151 4, V | elkészítette Teréza házát.~És Teréza sohasem kérdezte tőle: „
152 5, IV | mikor megtudtam, hogy a jó Teréza mama meghalt. Áldott jó
153 5, IV | kívánatos. A kedves megboldogult Teréza mamától hallottam, hogy
154 5, VI | kunyhótól. Az is oda vezet, ahol Teréza nyugszik. Ez Noéminak mindennapi
|