Part, Chapter
1 1, III | tekerintve a lapátkereket, az arra felgombolyított kötél hirtelen
2 1, IV | felhasználni.~Ez az átjárás arra való, hogy a szerb partról
3 1, IV | horgonyt bocsáták le a vízbe, s arra a hajó a csatorna közepén
4 1, V | serpenyőt hoznak elő, s arra fenyőmagot és ürmöt hintenek;
5 1, VI | török ágyúnaszád parancsnoka arra a gondolatra jött volna,
6 1, VI | története, kiket a bolond sors arra választott ki, hogy egymást
7 1, VI | hogy annak a szigetnek arra a déli oldalára lehessen
8 1, VI | A kiindulásnál Galacról arra számítottak, hogy majd szokás
9 1, VII | észrevétetni, hogy itt valaki jár. Arra a nagy állat fölemelte csendesen
10 1, VII | aminőt másutt nem látni. Arra a hatalmas fekete ajtónálló
11 1, VII | lesz. Hanem hát most ne arra térjen ön vissza a csónakjához,
12 1, VII | part mentében végig, míg arra a helyre rátalált, ahol
13 1, VII | a finom szalmagyékényt, arra négy tányért tett kés, villa
14 1, VII | is sokat nézegetett hátra arra a másik vendégeskedő társaságra
15 1, VII | végigsimítja a hátát, s arra Noémi öléből áttörleszkedik
16 1, VII | kedve keseredni indul, mikor arra a tudatra kezd jönni, hogy
17 1, VII | mindent elfelejtett, csak arra emlékezik, hogy álma hosszú
18 1, VIII| egy eszmére ötlik, mely arra készteti, hogy elhagyja
19 1, VIII| barátságunk.~– S honnan jött ön arra a gondolatra, hogy az az
20 1, VIII| soha többet nem gondolok arra, amit ezen a szigeten láttam
21 1, VIII| sem. Az éj csendes, éppen arra való, hogy egy keserű élet
22 1, IX | Vége volt. Soha többet arra a helyre nem tértem vissza.
23 1, IX | ostoba, hogy készen ne legyek arra, hogy jöhetnek egyszer mostoha
24 1, IX | gyapot, amennyi elég lenne arra, hogy egy ínséges évben,
25 1, IX | csaló fia; csoda-e, ha ő is arra volt kényszerülve, hogy
26 1, IX | dolga van valóban a világon? Arra nem lehet rájönni. Hanem
27 1, X | szerájnak.~Meghalni nem nehéz, arra kész vagyok; de leányomat
28 1, XI | Valami félelem fogta el, ha arra a vörös holdra tekintett.
29 1, XI | halkan szólítá őt nevén.~Arra hirtelen felszökött fektéből
30 1, XII | városok, azokban pap és harang arra való, hogy a megholtat szentelt
31 1, XIII| megszorult a torka, mikor arra gondolt: „és aki meghalt
32 1, XIV | szegény barátom, minek neked arra gondolnod?~Mit álmodol ébren
33 1, XIV | lassankint ágya széléig, s aztán arra gondolt, hogy ha most őt
34 2, I | ordítanak ketten együtt arra az emberre, kit ő vészben,
35 2, I | lehet kapni. Ez nem elég arra, hogy valakit olyan kisasszonynak
36 2, I | schreiber”, egy hajóbiztos; arra nézve pedig sokkal jobb,
37 2, II | vesztett az összes vállalatain, arra nem képes.~– Én azt hiszem,
38 2, II | elkészítettem. Emlékezhetel arra a városrészre, amelyiknek
39 2, III | megád az egész hajóteherért; arra a szóra aztán úgy szétfutottak
40 2, IV | ürügy, cím, látszat kellett arra, hogy Ali Csorbadzsi kincseivel
41 2, IV | került a szeme elé, aki arra a kérdésre, hogy „kinek
42 2, IV | roppant területet, mely már arra volt szánva, hogy egy egész
43 2, V | Nagyon gyermeteg volt még arra, hogy észrevegye, amiért
44 2, V | poharakkal, s egész figyelme arra volt fordítva, hogy valahogy
45 2, V | hóbortos is; ami mind ok arra, hogy az ember lelkiismeret-mardosás
46 2, V | selyemmel, ezüsttel és arannyal. Arra tanították meg otthon a
47 2, V | jövedelme van, az éppen arra elég, hogy mint magános
48 2, V | önökkel!” Óh! hisz e percben arra gondolt: hogy Isten elvegye
49 2, VII | menyasszonyruhában. Talán még arra is gondolt, hogy szeretni
50 2, VII | jázmin olyan szépen illett arra.~– Ah be szép fogsz lenni
51 2, VII | egyszerre nehéz tappogással. Arra odakinn a teremben ijedelmes
52 2, VIII| széket vont a pamlag elé, arra ült le Athalie-val szemközt.~–
53 2, VIII| szólt Athalie –, nem is arra akartam önt emlékeztetni.
54 2, VIII| A kikiáltási ár hangzék. Arra valaki csendesen egy ajánlatot
55 2, VIII| csendesen egy ajánlatot mond. Arra a tömeg között szörnyűködés,
56 2, VIII| fennhéjazó kisasszony, s arra az bosszúból rögtön megkérte
57 2, VIII| már teljesítve van.~– Én arra kérem önt – szólt Timéa –,
58 2, VIII| látott be tekintetével, és arra gondolt, hogy semmi áldozat
59 3, II | meg van ugyan engedve, sőt arra minden alkalom meg van adva;
60 3, II | Serelmem Timéa.” „Sívem Timéa!”~Arra nem volt rávehető, hogy
61 3, III | ismerős nyárfák hegyei, arra tartott.~A nádas között
62 3, III | nincs semmi baj?”~Felel neki arra a kutya mindenfélét, csakhogy
63 3, III | szép virág, ami maga elég arra, hogy az emberrel a világot
64 3, III | sziget talaja. Emlékezett arra Timár, hogy mikor legelőször
65 3, III | a hideg lelte féltében. Arra pedig, hogy a kerített sövényen
66 3, III | azt a szegény állatot; és arra az elkezdett oly kínosan
67 3, III | szedegeti fel belőle.~Valami arra ösztönzé, hogy egészen élje
68 3, IV | szerencsétlenné van téve arra a napra, amelyen nem borotválkozhatott
69 3, IV | nálunk vénasszonyoknál. Nincs arra gondja az Istennek, hogy
70 3, IV | neked, s azt használhatod arra a célra, amit elébb-utóbb
71 3, V | néztek hosszasan, mindkettő arra gondolt: „neked is olyan
72 3, VI | boldogtalan?~… Érdemetlen vagyok-e arra, hogy egy nő szeretni tudjon?
73 3, VI | mégiscsak Noémi volt az oka. Arra, hogy rögtön hozzákezdjen
74 3, VI | nyereségre és veszteségre, hanem arra gondolsz, hogy ott a La
75 3, VI | ez már elég ok lett volna arra, hogy visszaforduljon maga
76 3, VI | Most már akart menni. Noémi arra vonta, Timéa arra taszította
77 3, VI | Noémi arra vonta, Timéa arra taszította előre. Az indulat
78 3, VI | is a kocsin hagyta. Hanem arra mégis szolgált neki az a
79 3, VII | Timárnak nagy szüksége volt arra, hogy egész nap árkot ásson,
80 3, VII | tavasszal ismét. Noémi csak arra kérte, hogy azokat a ruhákat,
81 3, VII | Mihály visszajő. Inkább arra volt gondja, hogy eleséget
82 3, VIII| mind?~Timéa csengetett, s arra a terem egyik ajtaján bejött
83 3, VIII| Hisz annak nem lehetett arra ideje, hogy kinyugodhassa
84 3, VIII| bizonyosan ráismert közülök: arra a gyémántos ékszerre, melybe
85 4, I | megindít. Már ki jött volna arra a gondolatra, hogy Brazíliába
86 4, I | Hogy jöhetett volna Athalie arra a vakmerő gondolatra, hogy
87 4, I | fél nap múlva visszakerült arra a helyre, a jármű már nem
88 4, II | Ez alkalmat adott neki arra, hogy egypár híres bécsi
89 4, II | pénztárt hagyott kezében, arra kérve, hogy azt üresen hozza
90 4, III | lenni őmiatta!~És azután még arra is tudott eszmélni, hogy
91 4, III | nézve még tiszta ésszel arra gondolni, hogy majd nemsokára
92 4, III | közelében, nem gondolva arra, hogy a hagymáz ragályos.
93 4, III | közt a gyermeket, s aközben arra hallgatott, hogy a másik
94 4, IV | estebéd után; mind a hárman arra a kis padra, és Mihály arra
95 4, IV | arra a kis padra, és Mihály arra gondolt, hogy ültek már
96 4, IV | menni kell.” S akkor aztán arra a gondolatra jöttem, hogy
97 4, IV | találni. Fődolog a hideg hab.~Arra eszébe jutott, hogy hiszen
98 4, IV | kastélyon, melynek csak arra nézve van értéke, aki történetesen
99 4, IV | oldalán, vén emberek még arra emlékeznek, hogy a kolostort
100 4, IV | világnézletből ered. Vigyázzatok arra, aki nem tudományos szakértelemből
101 4, IV | külön alapítványt tett, mely arra való volt, hogy ha Timéa
102 4, IV | Noémi bizonyosan rá fog arra állni. Hiszen mit csinálna
103 4, IV | hódolat által.~Igen, Mihály arra gondolt, hogy csak egyetlenegyszer
104 4, IV | valamennyi vendég ki erre, ki arra dűlt el, Fabula János uram
105 4, V | szívében, s rettegve gondolt arra a lehetségre, hogy ha egyszer
106 4, V | Terézától hallott.~Nemcsak arra gondolt, hogy ez a nő Noémi
107 4, V | mikor ő távol van; hanem arra is, hogy az a nő egy nagy
108 4, V | mit szenvedett.~És azután arra a gondolatra jött Timár,
109 4, V | disunitus vagy zsidó?~– Arra semmi gondom sem volt.~–
110 4, V | nem volt, aki válaszoljon. Arra a felfedezésre, hogy az
111 4, V | mondák: „– Ráemlékezzél arra, amit ebben az órában hallottál!”~
112 4, V | közepén mégis rátaláltak arra a helyre.~Elöl ment Almira.
113 5, I | Mindent?~– Igen. Eleget arra, hogy elkárhozzunk mind
114 5, I | szobákból. De én kevély voltam arra, hogy lopjak!~– Tehát abból
115 5, I | kútba. Nem hallgatott rá; arra figyelt, amit Athalie suttogott
116 5, I | uram, mely engemet rábírt arra, hogy önnek alkalmat adjak
117 5, I | vágta, míg utóbb mindenki arra a gyanúra kezdett jönni,
118 5, I | elintézni. – Erre a válaszra én arra szántam magamat, hogy egészen
119 5, II | szeretik.~Nem tud senki arra gondolni, hogy őt megcsalja,
120 5, II | sarkantyúzza valami.~Majd arra gondol, hogy elviszi Noémit
121 5, II | alá az egyenlítőig: Timár arra gondolt, hogy nagy őrültség
122 5, II | hogy fel ne bírjon kelni arra az egyedül boldogító életre,
123 5, II | Noéminek Timéát.~Nem gondoltál arra, mikor Tódort elküldted
124 5, III | hosszában jár rajta végig, s arra határozta magát, hogy félirányt
125 5, III | utat csinál, visszakerül arra a helyre, amelyen már egyszer
126 5, III | ott föld van. Elindult arra.~Hanem a derű csak pillanatokig
127 5, III | Timárt valami kínzó ösztön arra vette, hogy menjen be ebbe
128 5, III | Timár leesett a földre, arra ébredt föl.~Csak most kezdett
129 5, III | nagyot zökkent a kocsi, arra ébredve, hogy beszakadt
130 5, IV | boldogság örömei közé. Éppen arra a padra, ahova engem ilyen
131 5, IV | goromba fickó még azon felyül arra is kényszerített, hogy verekedjem
132 5, IV | Almira nyakát karjaival. Arra a kutya föleresztett, s
133 5, IV | felőle, hogy mit felelj nekem arra a kérdésre, hogy mit csináljak
134 5, IV | ingelőbe kapcsolgatta. Még arra is ráért, hogy a szakállát
135 5, IV | barátságos pohár borral arra az útra küld el valaki –
136 5, IV | hiteles helyre a leveleket, s arra fogom kérni a perjelt, hogy
137 5, VII | közülök egynéhányat.~Most már arra is emlékeztek többen igen
138 5, X | sajátítani. Egyszer Timéa arra szólította fel, hogy zongorázzék
139 5, X | arcú asszony, nem gondolsz arra, hogy mielőtt te ehhez a
140 5, X | Kacsuka úr jól emlékezik arra az éji találkozásra, azért
141 5, X | Athalie sem gondolt akkor arra, hogy minő vérfagylaló méreg
142 5, XI | A holdvilág elég fényes arra, hogy egy szelencét felnyisson
143 5, XI | rémhangra, s mindkét kezét arra fordítja, hogy Timéa kezéből
144 5, XII | lármára nem ébredt fel; csupán arra, mikor az őrnagy megszorította
145 5, XII | elfelejtett mindent, nem emlékezik arra sem, hogy férfi volt-e vagy
146 5, XIII| hogy vége van a munkának. Arra aztán sietett mindenki a
147 5, XIII| azokat a tanya felé.~Mi is arra tartottunk Deodáttal, ahonnan
|