Part, Chapter
1 1, I | csiszolt gránit, vörös és fehér erek cikáznak végig rajta:
2 1, II | körös-körül arany alapon, kezében fehér liliom.~Azon a kis téren
3 1, II | Ez arc nem halavány, de fehér; a márvány, a kristály önerejű
4 1, II | az, olyan jogos sajátja a fehér szín, mint az abyssininak
5 1, II | borzalmas szépségeket.~A fehér arc, a sötétkék szemek mozdulatlanul
6 1, II | lehet az valami jó. Olyan fehér, mint valami lélek, s összeérnek
7 1, II | nyúlt a tülökhöz, hanem a fehér leánynak mesélte a sziklák
8 1, II | ért rá előre borzadozni a fehér tajtékot túró hullámok felett,
9 1, III | III. A FEHÉR MACSKA~Az öt hajóslegény
10 1, III | menő alkotmányon; csak egy fehér macska ült a pirosra festett
11 1, III | csupán a magára hagyott fehér macskát.~Az a nyavalyás,
12 1, III | útjától.~– Szegény szép fehér cica!~– Ne féltsd azt, gyermekem –
13 1, III | elélhet úri módon.~Csakhogy a fehér cica nem akarta meglátni
14 1, III | melletti ártorlatban.~A fehér cica a rémülettől tüszkölve
15 1, III | egyenesen állt az ég felé, a fehér cica annak a végére futott
16 1, III | aztán eltűnt a víz alatt. A fehér cica is.~Timéa ideges borzadállyal
17 1, IV | eltűnt malomnak, s a szép fehér gyermek is a szép fehér
18 1, IV | fehér gyermek is a szép fehér cicának.~Már átfutottak
19 1, IV | támad, egy óriási hullámhegy fehér tajtékot túrva keresztülcsap
20 1, IV | Csodálatos az!~Mikor a fehér cicát a hullámok közé veszni
21 1, IV | szegény!”~Igen, mert a fehér cica oly keservesen könyörgött
22 1, IV | dacolt mindenkivel! Aztán a fehér cica egy kedves kis szeretni
23 1, IV | mert elvégre a szegény kis fehér cica nem tudott magán segíteni,
24 1, IV | az a baj van, hogy ezt a fehér képű leányt ott ni el akarták
25 1, V | melegítette zöld távolban fehér házak, karcsú tornyok, pirosra
26 1, VI | óráig aludt, s magára véve fehér burnuszát, kijött a hajó
27 1, VI | a távolban egy karcsú, fehér toronnyal. Az ott Dubova
28 1, VII | próbára tegye. Az pedig egy fehér cica volt, mely elég arcátlan
29 1, VII | meglátja majd azt a kis fehér cicát, hogy meg fog majd
30 1, VII | ropogtatott meg; amit a fehér cica is követni akart; hanem
31 1, VII | szilvát agyon ne gázolja.~A fehér cica sem maradt el, annak
32 1, VII | egyszerre félreugrott a fehér cica, s farkát gömbölyűvé
33 1, VII | lombjain keresztül valami fehér női ruhát látott Timár kivillanni;
34 1, VII | kifejlődés korszakában, fehér ing és szoknya rajta, a
35 1, VII | Arcának finom incarnatja a fehér rózsa gyöngéd testszínét
36 1, VII | se maradjon fedetlen, egy fehér macska áll rajta, fejével
37 1, VII | A leány finom, kicsiny fehér lábai födetlenek; hiszen
38 1, VII | azért, mert e percben a fehér cicát irigyelte annak a
39 1, VII | magyarul is, görögül is.~A kis fehér cica megérté, hogy mit tesz
40 1, VII | hogy „horaion gation!” s fehér kezével végigsimítja a hátát,
41 1, VII | odadörzsölgeti gyöngéden fehér pofáját a fehér archoz,
42 1, VII | gyöngéden fehér pofáját a fehér archoz, szép piros száját
43 1, VIII| nőkkel, fekete kutyákkal, fehér macskákkal, a szél zúg,
44 1, VIII| koppan nagyokat a kunyhó fehér falán. Körül a rengeteg
45 1, IX | Euthym és leánya, a szép fehér arcú Timéa.~Noémi is készen
46 1, IX | magához szorítá annak hízelgő fehér fejét, – s a csónak után
47 1, XII | homloka, de arca még akkor is fehér. Nem volt öntudatánál. Az
48 1, XIII| maradt.~Különös ez! Mikor a fehér macskát a vízbe fulladni
49 1, XIV | behunyt szemmel erről a fehér arcról? Ha olyan szép nem
50 1, XIV | meglátta.~– Mondtam, hogy ez a fehér képű, összenőtt szemöldökű
51 2, I | arcszín, szívesen mutogatott fehér fogsorok, mosolygó gödröcskék
52 2, I | villámoktól nem lett melegebb. Fehér maradt az, mintha lélek
53 2, I | Timéát, két csókot nyomott fehér orcáira: hangos, bűzös és
54 2, I | ruháit meg Athalie finom fehér hímzéseit ő fogja gondozni.
55 2, I | Menjünk feküdni!” – Ez a fehér arc árnyékot vetett az övére.
56 2, IV | mint a hó, s ez a szép fehér takaró aztán elfödte a kincseiket
57 2, V | betegség jele. Ilyen erőltetett fehér arcszínt, mikor a nevelőben
58 2, V | kezében.~– Vegyen szép kis fehér kezével! – biztatá őt a
59 2, V | mondta neki senki, hogy szép fehér keze van. Pedig meglehet,
60 2, V | azt mondja neki: de szép fehér kezei vannak!~Kacsuka úr
61 2, VI | hozzá van szokva a komáromi fehér cipóhoz. Legyen kend szekeresgazda.~–
62 2, VI | barna-piros hátú komáromi fehér cipót, mosolygó aranyszín
63 2, VII | dühtől kikelt arcát annak fehér arcához közelítve, mintha
64 2, VII | Timéa fejére. A mirtusz és a fehér jázmin olyan szépen illett
65 2, VII | kisleány finom állát megfogta fehér kesztyűs kezével, azt mondá
66 2, VII | könnycsepp végiggördült fehér arcán.~És bizonyára ez a
67 2, VIII| most azt a kést annak a fehér arcú leánynak, amint az
68 2, VIII| a késsel, oda, ahol az a fehér alak azon a fehér vánkoson
69 2, VIII| ahol az a fehér alak azon a fehér vánkoson alszik.~Csakhogy
70 2, VIII| pártul? Mi lesz a te szép fehér kezeidből?~– Eredj, hagyj
71 2, VIII| kereskedőnek nem szabad fehér papiros alá írni a nevét.~–
72 3, I | tűzárnya futna egyszer végig fehér arcán, meg volna törve a
73 3, I | megközelítheti ajkaival fehér arcát, s tüzet lehelhet
74 3, I | Még egyszer e tekintet! A fehér arcú nő azt kérdezi:~– Mi
75 3, III | gyümölcsfái most virágoznak, fehér és rózsaszín virágpyramidok,
76 3, III | óriási nagy, csónaknyi, fehér vesszőkosár volt az útban,
77 3, III | vesszőkosár volt az útban, fehér lepedővel leterítve az,
78 3, III | volt az, s aztán felhajtá a fehér lepelt a kosár tartalmáról.
79 3, III | bárányok legelésztek; egy kis fehér báránykának piros szalag
80 3, III | s nagy gyöngyvirág alakú fehér virágok lepték el azt a
81 3, III | egész alakját belepte a fehér tajték. Azóta azt képzeltem
82 3, III | sarjaitól, aranysárga a nyár, fehér a körtefa és rézzöld a szilvafák
83 3, IV | Tódornak, hogy milyen szép fehér fogakkal rendelkezik.~–
84 3, V | boldogságom, mi lett abból a fehér arcú leányból, aki egyszer
85 3, VI | pancsovai vendéglősnek a »Fehér Hajó«-hoz átadni. E szegény
86 3, VIII| mint ez a szelíd alak, fehér arcával, nyugodt tekintetével,
87 3, VIII| nyújtá neki szótlanul.~Ez a fehér arc még mindig talány volt
88 4, I | mikor Timéa kedvencét, a kis fehér cicát meglátja, szinte megszólítja:
89 4, III | kibékülni hiúsága, hogy ez a fehér arcú nő, ki az ő hitvesi
90 4, III | szétömlik. Az egész világ fehér lesz tőle. Fehér a tenger,
91 4, III | egész világ fehér lesz tőle. Fehér a tenger, fehér az ég, fehér
92 4, III | lesz tőle. Fehér a tenger, fehér az ég, fehér a szél; a hold
93 4, III | Fehér a tenger, fehér az ég, fehér a szél; a hold kibukkan
94 4, III | Mihály maga oltott, tiszta fehér virágú rózsát, amibe semmi
95 4, III | kertben.~– Mi van rajta?~– Kis fehér zubbonykája kék szalagokkal.~–
96 4, III | félig nyílt bimbót arról a fehér rózsáról, s visszatért Mihályhoz.
97 4, III | nyújtá oda neki – azt a fehér rózsát.~Mihály elvette a
98 4, III | a kezében abból a tiszta fehér rózsából, aminek semmi illata
99 4, III | azt előle eltitkolni! A fehér rózsa rávezette. Rájött,
100 4, IV | bimbó a másik után nyílt a fehér rózsatőn. Timár egész nap
101 4, IV | közt is uralkodó szín a fehér: azok más vízben nem laknak,
102 4, IV | maguk körül, miken látható fehér foltokat támaszt a tél,
103 4, IV | tetszék, mintha egy alvó, fehér arcú szent fekhelye előtt
104 4, IV | meg. Úgy tetszék, mintha e fehér szobor ajkát megcsókolta
105 4, IV | történni, ahogy ő gondolta.~A fehér rózsabokor mellett már ezóta
106 4, IV | benézett az ablakon, s a fehér ágyon látta Noémit feküdni,
107 4, V | el, ahogy ő kívánta.~Szép fehér gyolcsba takarva, ágyát
108 5, I | fogadta. Nem nyújtá eléje fehér arcát, hogy csókolja meg.~
109 5, I | szobában járt alá s fel.~Fehér, hímzett öltöny hullámzott
110 5, I | szűzfehérség rózsákkal párosult.~A fehér arc megtalálta azt, aki
111 5, I | oda ismét. Timéa arca oly fehér, mint máskor. Hideg méltósággal
112 5, I | Köszönöm!~És Timár újra látta a fehér arcon fellobogni amaz ismeretlen
113 5, III | láthatóvá lett, mint egy fehér, fénytelen arc az égen,
114 5, III | azt várta, hogy előlép egy fehér molnárkísértet, s felönti
115 5, III | csáklyával; mellette áll a fehér arcú leány. „El innen!”
116 5, III | felszínre szorított szép fehér fogasokat, süllőket; hanem
117 5, III | gyönyörű arany színű, s a húsa fehér, mint a gyolcs.~– No, nagyságos
118 5, IV | pedig egy jókora szakadás fehér cérnával volt összevarrva.
119 5, IV | adott neki szekrényéből fehér alsóruhákat.~– No mármost
120 5, IV | Európába, s beójtották a fehér bőrűekbe, hát okvetlen el
121 5, IV | hogy az a gyönyörű szép fehér arcú hölgy, azokkal az egymást
122 5, IV | ez a bolond ember éppen a fehér arcú madonna imádója volt
123 5, VII | közöttük a gyászoló özvegy fehér arcával, kisírt szemeivel,
124 5, IX | s a levelet lepecsételte fehér szűzviasszal, s minthogy
125 5, X | szép virágbokrétát csupa fehér rózsákból Szent Timéa napján.
126 5, X | reggelén, amelyen Timéa fehér rózsái meg szoktak érkezni,
127 5, X | feldíszített asztalon egy-egy fehér rózsabokréta állt, üvegharanggal
128 5, X | elengedni.~Vajon? Te szép, fehér arcú asszony, nem gondolsz
129 5, X | ezt a balsorsot. Ott ül a fehér arcodon, egymást csókoló
130 5, X | Elébb a fekete öltönyhöz fehér csipkefodrokat engedett
131 5, X | selyem; utóbb a szürke színbe fehér kockák vegyültek; végre
132 5, X | meg az őrnagyot. Hisz a fehér csipkefőkötő az ifjú özvegyre
133 5, X | rá. A Bécsből megrendelt fehér rózsacsokor későn érkezett
134 5, X | ahol most.~Timéa a szép fehér rózsabokrétát elvéve az
135 5, X | mindig kezében tartotta a fehér főkötőt.~– Nos, adja ide,
136 5, X | magas kontyára felillessze a fehér főkötőt.~Azt meg kellett
137 5, XI | azon ült akkor, mikor a fehér arcú leány Timár kíséretében
138 5, XI | múlva ez a lidérc, ez a fehér árnyék, ez a hüllő! úrnője
139 5, XI | a szíveket; csinál igéző fehér arca varázslatával egy szolgájából
140 5, XI | ágyán – és alszik.~Szép, fehér patyolat hálóköntösének
141 5, XI | hálófőkötőbe szorítva, s szép „fehér” kezei, miket csuklóig takar
142 5, XI | közelről vizsgáljuk, e szép fehér kéznek körmei alatt – friss
143 5, XII | szoborfehéren, mint valaha, és e fehér homlokon a halántékig egy
144 5, XII | már lemezteleníteni szép fehér nyakát, vagy talán azért,
145 5, XII | voltál életemnek átka, – te fehér arcú kísértet! – Miattad
146 5, XIII| pulykáknak, az aranyos és fehér pávák, s a mesterséges tóban
|