Part, Chapter
1 1, I | fenséges helynek hangja is oly isteni. Egy örökké tartó
2 1, I | mely hasonlít a némasághoz, oly egyforma, s az Isten szavához:
3 1, I | egyforma, s az Isten szavához: oly érthető. Amint az óriás
4 1, I | között megszoruló légnyomás oly szeszélyessé válik, mint
5 1, I | aztán megint egyet fordul, s oly sebesen tolja előre a megkapott
6 1, I | rajta.~A templomi zengés oly ítéletnapi zajjá magasodik
7 1, II | miknek ősapja a szeretőket oly híven táplálta; aztán hirtelen
8 1, III | hajó útját, a kötél pedig oly hosszú, hogy vékonysága
9 1, III | fel: „Jól van, fiam!” s oly erősen megszorítá Timéa
10 1, IV | parti sziklák hosszában egy oly keskeny sziklaárok vágva,
11 1, IV | orrán keresztül van vonva, oly forró tőle, mint a tűztől;
12 1, IV | átlátszó hullám fénytörésében oly közel látszottak a sziklatömegek,
13 1, IV | szél mellett, a csatornába oly sebesen ömlik át a hullám,
14 1, IV | Igen, mert a fehér cica oly keservesen könyörgött mindenkinek,
15 1, V | magát kigúnyolni.~Egyszerre oly fergeteget támaszt maga
16 1, V | bóra, amily gyorsan hozta, oly gyorsan tovakorbácsolta
17 1, VI | összevonta vékony szemöldeit, s oly jéghidegen nézett az elbeszélőre,
18 1, VI | magyar síkság nyílni kezd, oly erővel támadja meg a hajót,
19 1, VII | kell lenni.~Ezt a helyet oly sűrűen fogta körül az ősrengeteg,
20 1, VIII| falán. Körül a rengeteg oly sötét; mélyében mintha tündérek
21 1, IX | szerezhetnek annak. Óh! a fák oly okos lények! Azokban lélek
22 1, IX | soha.~De azért nem vagyok oly ostoba, hogy készen ne legyek
23 1, IX | meséket szokott mondani, miket oly leleményesen tud előadni,
24 1, IX | hogy ezt az édent, melyben oly boldogok vagyunk, ismét
25 1, XI | italt lenyelte, egyszerre oly erővel taszítá el magától,
26 2, I | mintegy támadólag. A szép alak oly büszkén tudja magát tartani
27 2, I | megértette, hogy miért sikoltoz oly hangosan Zófia asszony.
28 2, I | az ember, aki hónapok óta oly hű kísérője volt, aki „háromszor”
29 2, I | mellé a lábzsámolyra, s oly áhítattal bámult fel annak
30 2, I | függőket, s közben saját arca oly közel jutott Athalie arcához,
31 2, I | ellentétes képet. Az egyik oly ragyogó, oly rózsás, oly
32 2, I | képet. Az egyik oly ragyogó, oly rózsás, oly hódító; a másik
33 2, I | oly ragyogó, oly rózsás, oly hódító; a másik oly halavány,
34 2, I | rózsás, oly hódító; a másik oly halavány, oly szelíd. És
35 2, I | hódító; a másik oly halavány, oly szelíd. És mégis Athalie
36 2, III | ennyiért üldözték volna őt oly szívósan? Érdemes volt ezért
37 2, IV | kormánynak kötelessége az oly derék polgárokat, kik magukat
38 2, IV | őt a főtisztelendő úr, ki oly nagy barátja és jóltevője
39 2, V | gyűlöli Timárt, s azért oly édeskés arccal fogadja,
40 2, V | menyasszonyruháját, hogy varrjon rá oly pompás hímet, aminőre otthon
41 2, V | hogy ez most azért siet oly szorgalmasan a hímzéssel,
42 2, V | hányszor távozott el e háztól oly keserűséggel szívében, hogy
43 2, V | pedig, amelynek közeledtét oly titokteljes remegéssel várta
44 2, V | megtréfált gyermek fölött, ki oly sietve hímzi menyasszonyi
45 2, VI | énekelni: „óh! mely boldog az oly ember éltében!”~… De hát
46 2, VIII| más célja, mint hogy önt oly boldoggá tegyem, mint ön
47 3, II | megjelenni. Társaságokban oly méltóságteljes állást tud
48 3, II | Ha az valamit kért tőle, oly szolgálatkészséggel ugrott
49 3, II | Szent Borbála kajütjében oly nehéz szívdobogások között
50 3, III | Ah bizony. Narcissza nem oly neveletlen.~Teréza asszony
51 3, III | alul, melynek jegenyés fái oly vastagra nőttek már, hogy
52 3, III | félöles átmérőjük mellett oly sima volt a héjuk, mint
53 3, III | fiatalabbak, mint én.~És az oly természetesen volt mondva.~
54 3, III | árulna el e helyen.~– Önök is oly egyedül vannak még mindig
55 3, III | tárgyra.~– Azóta borzadtam én oly nagyon a békáktól, amikor
56 3, III | állatot; és arra az elkezdett oly kínosan bőgni, hogy én azt
57 3, IV | hajat és szakállt, mégpedig oly tartósan, hogy évekig el
58 3, IV | pedig mámorít, az illatától oly ittassá lesz az ember, mintha
59 3, IV | sompolygott (a macska nem bír oly erős karakterrel). Akkor
60 3, IV | a Noémi számára. Ne légy oly önző. Nem bánom hát, tartsd
61 3, VI | országban, ahol a szenvedélyek oly uralkodók, a játékbarlangoknak
62 3, VI | lehetett ráismerni.~A máskor oly higgadt kedélyű ember minden
63 3, VI | dologgal; máskor megint oly ingerült volt, hogy mindenkibe
64 3, VI | Csorbadzsi kincseit értékesíté, oly előrevigyázó volt, hogy
65 3, VIII| kezén megfordult milliókat oly hideg nyugalommal tudta
66 3, VIII| egyszerre átváltozott az arca. Oly indulat, minőt nem lehet
67 4, I | És méltán, mond a másik, oly szép és szellemdús neje
68 4, I | Timéát búsítani azzal, hogy ő oly veszélyes útra vállalkozik,
69 4, I | sikamlott a víz fölött, s ha oly gyorsan röpült, az nem a
70 4, I | egy kisgyermek; két arca oly piros, hogy cseresznyeajkait
71 4, II | tőle kérdezni: „hol volt ön oly sokáig – Levetinczy úr?”~
72 4, III | szépség, amit a tetszelgés oly hamar megunottá tesz; ez
73 4, III | kell belőle irtani. Noémi oly szelíd feddő tekintetet
74 4, III | észre, hogy Mihály kezei oly hidegek, és lélegzete oly
75 4, III | oly hidegek, és lélegzete oly forró.~Teréza asszony odasietett,
76 4, III | hallani. Borzalom, mert oly idegen dolgokat beszélt,
77 4, III | idegen dolgokat beszélt, oly ismeretlen világokban hordta
78 4, III | megőrzik; s a beteg ilyenkor oly ingerlékeny. Pedig felgyógyulása
79 4, III | könyörgésre feltekintett, valami oly ijesztő volt e szemsugárban.
80 4, III | járt most.~Mert a betegek oly gyanakodók! Meg vannak felőle
81 4, III | Mi van Noémi arcában, ami oly érthetetlen?~Meg akarta
82 4, III | nyomorult, elvetett teremtést oly végtelen magasba emelé föléje.~
83 4, IV | érte, ez izgatott idegekre oly kínzólag hatott, hogy maga
84 4, IV | összekerült az asszonyokkal, oly komor tekintete volt, hogy
85 4, IV | hangjában, tekintetében valami oly gyanútlan, őszinte gyöngédség
86 4, IV | Ha kérdezte valaki, miért oly szomorú, azt felelte: a
87 4, IV | minden, ami benne lakik, oly idegen, oly különböző más
88 4, IV | benne lakik, oly idegen, oly különböző más vizek lakóitól,
89 4, IV | mint az én lelkem; éppen oly céltalan járása-kelése,
90 4, IV | vigad; tréfál; de vígsága oly aggasztó, oly rendkívüli,
91 4, IV | de vígsága oly aggasztó, oly rendkívüli, hogy aki látja,
92 4, V | legutóbbi betegsége óta oly vasegészséggel áldotta meg,
93 4, V | tömege, ami a nagyvilágban oly fényes hazugságok pyramidjai
94 5, I | kerek földön nem imádkozik oly igazán az ön életéért, mint
95 5, I | nyugodtan fogok önnek elmondani oly dolgokat, amiknek végiggondolása
96 5, I | önhöz.~Athalie egyszerre oly alázatos arccal, oly könyörgő
97 5, I | egyszerre oly alázatos arccal, oly könyörgő szavakkal fordult
98 5, I | ember, a gazdag ember pedig oly dicső ember”. Itt volt a
99 5, I | Nézz oda ismét. Timéa arca oly fehér, mint máskor. Hideg
100 5, I | a pamlagra, s tekintete oly szigorú, oly hideg, oly
101 5, I | s tekintete oly szigorú, oly hideg, oly tiszteletparancsoló.~
102 5, I | oly szigorú, oly hideg, oly tiszteletparancsoló.~Az
103 5, I | meg nem öltem. E párbajnak oly rejtélyes körülményei vannak,
104 5, I | jutalmamat kérjem, amit ön oly jó volt nekem egy kézszorításban
105 5, I | éppen úgy szenved, éppen oly boldogtalan, mint ön; –
106 5, I | meg két ember szenvedését, oly szenvedést, mely egy harmadikat,
107 5, II | éjszaka lesz.~Mint a tolvaj, oly vigyázva nyitogatta fel
108 5, II | szerencséjének, melynek magva oly rohadt, hamuvá kell lenni,
109 5, II | róla. Az ember éveken át oly hűségesnek, okosnak, szorgalmasnak
110 5, II | Fizetése és tantième-je is oly nagy volt, hogy abból nemcsak
111 5, III | jégen elindult utat keresni, oly sűrű lett az, hogy nem látott
112 5, III | hosszában. Beletévedt egy oly jégmezőbe, mely csupa egymásra
113 5, III | kettős tornyú templomával oly tisztán látszik most meg
114 5, III | mint maga a valóság.~Timár oly hosszan el tudott andalogni
115 5, III | keresztül kell magukat törniök, oly veszedelmes rugdalózás keletkezett
116 5, IV | s elkezdett falatozni. Oly móhon evett, mint egy kiéhezett
117 5, IV | maga összességében mégis oly elháríthatatlan!~Ő álszínt
118 5, IV | hogy megszököm tőle. Bárha oly erős kötelékek kapcsolnak
119 5, IV | játszott, mikor Brazíliába oly nagylelkű ajánlattal elküldé; –
120 5, V | ki őt vetélytársa előtt oly szent fájdalommal felmagasztalá,
121 5, VI | lélek!~– Almira, mért nyögsz oly nagyon?~A szegény haldokló
122 5, VII | fogaskirályt is kifogták, oly rögtön eltűnt, s akinek
123 5, VII | s akinek visszatértére oly régen vártak már odahaza.~
124 5, VII | a sírkő rácsozatán belül oly szépen illatoznak. – Megöntözi
125 5, IX | elfeledéd?~– Igaz; hisz oly régen volt.~– És te most
126 5, IX | nyílását, ah, akkor Noémi oly erőszakkal ölelte őt keblére,
127 5, XI | cselédje csak lesz ott, hisz oly hűségesek mind. Azok bizony
128 5, XI | egy tallérral még egyszer oly súlyossá növekedett.~Amint
129 5, XI | az alvót nem látni.~Most oly nesztelenül alszik, hogy
130 5, XII | semmire, ami vele történt. Oly nagy volt a borzadalma,
|