1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4307
Part, Chapter
501 1, VIII| Csak emberhang ne vegyüljön az éj hangjai közé.~De az is
502 1, VIII| vegyüljön az éj hangjai közé.~De az is vegyül.~Ott alant, a
503 1, VIII| szellem ellopta a nyugalmat, s az éj hangjai nehéz sóhajtásaikkal
504 1, VIII| sóhajtásaikkal szaporodnak.~Az egyik szobából Timár e fohászt
505 1, VIII| fohászt hallja elsusogni az éjben: „Édes Jézusom!” …
506 1, VIII| valakinek másnak is odalenn az egyik szobában.~S amint
507 1, VIII| Almirával?~– Megvallom igazán, az a gondolatom támadt, hogy
508 1, VIII| gondolatom támadt, hogy vajon az az… ember nem mérgezte-e
509 1, VIII| gondolatom támadt, hogy vajon az az… ember nem mérgezte-e őt
510 1, VIII| hívásra előjött odújából az eb, s a farkát csóválta.~–
511 1, VIII| sincs! – szólt Teréza. – Az az ember nincs itt többé;
512 1, VIII| sincs! – szólt Teréza. – Az az ember nincs itt többé; ágya
513 1, VIII| és nyelvével végignyalta az orcáját; majd meg Timárhoz
514 1, VIII| hanyatt heveredett, kétszer az egyik oldaláról a másikra
515 1, VIII| hogy nincs többé a szigeten az a gyűlölt jövevény.~Teréza
516 1, VIII| Timárhoz.~– Ismeri ön azt az embert?~– Egyszer találkoztam
517 1, VIII| kilöktem a hajómból. Ebből áll az egész barátságunk.~– S honnan
518 1, VIII| arra a gondolatra, hogy az az ember megmérgezhetné
519 1, VIII| arra a gondolatra, hogy az az ember megmérgezhetné Almirát?~–
520 1, VIII| hallotta ön, amivel engem az az ember fenyegetett? Hogy
521 1, VIII| hallotta ön, amivel engem az az ember fenyegetett? Hogy
522 1, VIII| tudom okát adni, miért, de az első szembenézés óta valami
523 1, VIII| ön iránt; engem kínozna az a gondolat, hogy ön mitőlünk
524 1, VIII| e hajlék alatt, én sem. Az éj csendes, éppen arra való,
525 1, IX | Krisztyán Maxim. Ennek a fia az az ember, aki most itt volt.
526 1, IX | Krisztyán Maxim. Ennek a fia az az ember, aki most itt volt.
527 1, IX | előlegezett neki rendesen az ősszel átadandó gabonára,
528 1, IX | árban hajóira szállítani. Ez az üzlet jól jövedelmezett
529 1, IX | férjem szegény naphosszant az íróasztalnál görnyedett,
530 1, IX | Hanem egyszer aztán jött az Isten ostora: az 1816-i
531 1, IX | aztán jött az Isten ostora: az 1816-i rettenetes év. Tavasszal
532 1, IX | A Bánátban boldog volt az a kereskedő, aki négyforintos
533 1, IX | forint volt egy mérő búzának az ára; az sem volt kapható
534 1, IX | egy mérő búzának az ára; az sem volt kapható a kereskedésre,
535 1, IX | kereskedőbiztos.~– Tehát abban az évben történt az, hogy Krisztyán
536 1, IX | Tehát abban az évben történt az, hogy Krisztyán Maxim nem
537 1, IX | pénzt, s itt hagyta még az egyetlenegy fiát is.~Tehette,
538 1, IX | volna, s abból kitelhetett az adósság. De ő nem irgalmazott.
539 1, IX | adósság. De ő nem irgalmazott. Az egész szerződést akarta
540 1, IX | Ötszörös nyereséget követelt. S az írás jogot adott neki hozzá.
541 1, IX | mire való akkor a törvény, az emberi társaság, ha szabad
542 1, IX | Bécsbe, kihallgatást kérni. Az álnok csaló, ki pénzével
543 1, IX | istentagadóvá is akartak tenni. Az öngyilkos neje hasztalan
544 1, IX | el szerencsétlen férjét. Az esperes szigorú férfi, ő
545 1, IX | látnom kellett, hogy azt az alakot, akit a bálványozásig
546 1, IX | megorvosolni?~Mire való az egész világ?~Még egy volt
547 1, IX | visszarántott.~Hátranéztem: ki az?~Ez a kutya volt az.~Utolsó
548 1, IX | ki az?~Ez a kutya volt az.~Utolsó jó barátom minden
549 1, IX | minden élő teremtés közül.~Az osztrovai sziget partja
550 1, IX | osztrovai sziget partja volt az, ahol ez történt velem.
551 1, IX | ötven év óta alkotott a Duna az Osztrova-sziget melletti
552 1, IX | foglalhatnám én el? Elkérem azt az Istentől. Elkérem a Dunától.
553 1, IX | szigetére. Nem próbáltam soha az evezést; de megtanított
554 1, IX | aztán élni fogok itt, mint az ősember élt a paradicsomban.~
555 1, IX | Össze volt zavarva fejemben az igaz és nem igaz, a szabad
556 1, IX | sarjakat, felszedtem kötényembe az elhullott magvakat a földről,
557 1, IX | dolog aggasztott. Egyik az, hogy a szigetnek nem szeretett
558 1, IX | féltem Noémit. A másik meg az, hogy ha én magam évekig
559 1, IX | hiányzott, azt Almira ette meg. Az okos állat ott feküdt a
560 1, IX | folyvást kígyókra vadászott. Az volt mindennapi eledele.
561 1, IX | kiásta őket a lyukaikból. Az én barátom – annak szoktam
562 1, IX | irtózatom tárgyaitól.~Óh! uram, az valami leírhatatlan érzés
563 1, IX | leírhatatlan érzés volt, mikor az első éjszakát itt töltöttük
564 1, IX | fájdalomnak nevezni: közelebb volt az a gyönyörhöz. Az elhozott
565 1, IX | közelebb volt az a gyönyörhöz. Az elhozott ponyvával takaróztunk
566 1, IX | szegény asszonyok kimennek az ingovány bozótjába, hol
567 1, IX | körülforognak a bozótban, s az érett mag belehull öltönyükbe.
568 1, IX | mag belehull öltönyükbe. Az a manna! Az istenadta ingyenkenyér,
569 1, IX | öltönyükbe. Az a manna! Az istenadta ingyenkenyér,
570 1, IX | vadméhrajokat gyűjtöttem bele; s az első évben már volt méz
571 1, IX | évben teremnek a fák. Mindig az ő titkaikat tanultam, s
572 1, IX | túltermő, se meddő évnek lenni. Az állat megérti, ha úgy beszélünk
573 1, IX | úgy beszélünk hozzá, mint az emberhez, s én azt hiszem,
574 1, IX | egy nemes fát kivág.~Ezek az én barátaim itt!~Szeretem
575 1, IX | hoznak érte cserébe azt, ami az én háztartásomhoz kell.
576 1, IX | semmit! Irtózom a pénztől. Az átkozott pénztől, mely engemet
577 1, IX | a világból, és férjemet az életből. Nem akarok pénzt
578 1, IX | jégverés; elpusztulhat az év áldása. Gondoskodtam
579 1, IX | felől, de ezen a vidéken az árulkodást nem ismerik.
580 1, IX | árulkodást nem ismerik. Az a mesterséges zár, mely
581 1, IX | titkolózást honosít meg az itt lakó emberek között.
582 1, IX | termesztek, amely föld senkié. Az Úristen és a királyi Duna
583 1, IX | közel levő Istenről, arról az alázatosságában felséges,
584 1, IX | személyválogató Istenről, arról az áldozatot követelő, cifra
585 1, IX | követelő Jézusról, arról az adófizettető, testvérüldöztető
586 1, IX | gyűlölethirdető Mózesről, arról az önző Mózesről, akiről a
587 1, IX | szószékek és a harangok és az énekek beszélnek, ő nem
588 1, IX | meg tehát azt is, hogy mi az, amivel bennünket ez az
589 1, IX | az, amivel bennünket ez az ember fenyeget.~Ez annak
590 1, IX | ember fenyeget.~Ez annak az embernek a fia, kiért férjem
591 1, IX | lett, akiért a világot, az emberi társaságot elhagytuk.~
592 1, IX | hogy aki szemeivel látta az ellenkezőt, még azt is zavarba
593 1, IX | Kinek a kéme? A töröknek? Az osztráknak? Az orosznak?
594 1, IX | töröknek? Az osztráknak? Az orosznak? Mind a háromnak!
595 1, IX | kíván, feljelent bennünket az osztrák kormánynál s a török
596 1, IX | támadt egy új terület, mely az eddigi békekötésekben nincs
597 1, IX | támasztanak belőle, s amíg az el nem dől, kiparancsolnak
598 1, IX | lakót, mint ahogy történt az Allion-hegy s a Cserna folyam
599 1, IX | Egy szavába kerül ennek az embernek, hogy mindazt,
600 1, IX | semmivé tegye, hogy ezt az édent, melyben oly boldogok
601 1, IX | papokétól is. Ha megtudják az érsekek, a pátriárkák, az
602 1, IX | az érsekek, a pátriárkák, az archimandriták és az esperesek,
603 1, IX | pátriárkák, az archimandriták és az esperesek, hogy itt e szigeten
604 1, IX | ami önt aludni nem engedé az éjjel?~Timár a hold tányérába
605 1, IX | gondolá magában.~– Ez az ember nyomorulttá tehet
606 1, IX | hirtelen megint eltűnni, mint az, hogy a legutolsó csárdában
607 1, IX | keleten derengni kezdett az ég. A sárgarigók füttye
608 1, IX | pagonyban. Reggeledett.~Az Osztrova-sziget mellől hosszan
609 1, IX | Narcisszával itatta meg, s az elfogadta az idegen leány
610 1, IX | itatta meg, s az elfogadta az idegen leány ajándékát,
611 1, IX | kérdezé Timártól, hogy hát az a másik úr hová lett, aki
612 1, IX | másik úr hová lett, aki az este érkezett ide? Timár
613 1, IX | ide? Timár értesíté, hogy az még az éjjel odább ment.~
614 1, IX | Timár értesíté, hogy az még az éjjel odább ment.~Erre Trikalisz
615 1, IX | Terézának, Noémi számára, mit az megköszönt neki, s megígérte,
616 1, IX | szemeivel elbámulva merengett az eltávozó csónak után.~Narcissza
617 1, IX | odasompolygott hozzá, s az ölébe kuporodott, hajlékony
618 1, IX | leányhoz? Csak azért, mert az szép, én pedig nem vagyok
619 1, IX | szép, én pedig nem vagyok az. Most aztán hozzám jössz
620 1, IX | jössz megint, ugye, mikor az elment, most már én is jó
621 1, X | aludni.~De Timárnak még ez az éjszaka sem volt nyugalomra
622 1, X | amint horgonyán pihent, csak az oldalaihoz verődő habok
623 1, X | egyhangú loccsanása tartá ébren az éjt; hanem e csenden keresztül
624 1, X | deszkafal választott el az övétől, mindenféle hangok
625 1, X | kettő között egy asztalka. Az egyik ágy függönnyel volt
626 1, X | a másikon feküdt Euthym. Az asztalkán állt egy szekrény
627 1, X | mélyen aludjék. Mert ebben az órában nem szabad neki ébren
628 1, X | semmihez. Itt van kezemben az ellenméreg, ha megbántam
629 1, X | le, és figyelj szavaimra.~Az én nevem nem Trikalisz Euthym,
630 1, X | Törökországban. A szultán újít, s az ulémák, a dere-bégek és
631 1, X | szandzsák-bégek lázongnak. Ilyenkor az emberélet olcsó. Az egyik
632 1, X | Ilyenkor az emberélet olcsó. Az egyik fél ezerével öleti
633 1, X | azok rémmeséket vallottak az ország nagyjai ellen. Aztán
634 1, X | basák, miniszterek; nem volt az üldözés nyilvános. A gyanús
635 1, X | agyonverték; Pertev basát az edrenei kormányzó, Emin
636 1, X | ebédre hívta magához, s mikor az ebéd végén hozták a feketekávét,
637 1, X | keverhesse kávéjába, mert az biztosabban öl; azzal megáldotta
638 1, X | halálra meg legyek érve. Az egyik a pénzem, a másik
639 1, X | nem szökhettem, mert ott az új kerekes hajókkal utolérnek.
640 1, X | anyja görög leány volt, az ő családjából való. Sokszor
641 1, X | tettem jó szolgálatokat ennek az embernek, s most azoknak
642 1, X | vakmerően elmenekültünk az üldöző ágyúnaszád elől;
643 1, X | elől; játszva kerültük ki az orsovai vesztegzárt és vizsgálatot,
644 1, X | szalmaszálon át beleesem a sírba.~Az az ember, ki tegnap este
645 1, X | át beleesem a sírba.~Az az ember, ki tegnap este utánunk
646 1, X | magamét hoztam el, s ha az államnak követelése van
647 1, X | kémek rájuk akadhatnak. Ez az ember engem megismert, s
648 1, X | megmentem leányomat és az ő vagyonát. Allah akarta
649 1, X | akarta így, s ki futhat ki az ő árnyékából?~Azért fogadd
650 1, X | van készpénzem. Ezer arany az egész. A többi vagyonom
651 1, X | zavarodik. Milyen vörös ez az éjszaka! Milyen vörös ez
652 1, X | Milyen vörös ez a hold az égen. Igen. A „vörös félhold”…~(
653 1, X | vonásain.~– Miről is szóltam az elébb? – Mit akartam még
654 1, X | akartam még mondani? – Mi volt az utolsó szavam? – Úgy? Igen,
655 1, XI | XI. AZ ÉLŐ ALABÁSTROM~Timár egyedül
656 1, XI | takarta a csendes éjszaka.~S az éjszaka árnyai így susogtak:~„
657 1, XI | Dunába nem dobod; ha azt az alvót fel nem költöd, hanem
658 1, XI | másvilágra, mi lesz akkor? Az áruló már följelenté azóta
659 1, XI | tied lenne. Úgyis senkié az már, az apa meghalt, a leány,
660 1, XI | lenne. Úgyis senkié az már, az apa meghalt, a leány, ha
661 1, XI | Timár azt felelé vissza az éj árnyainak: „tehát csak
662 1, XI | rossz suttogások. Mintha az magyarázná meg a holt ember
663 1, XI | életvesztő szívfájdalmakat kap. Az üvegcsében levő illó szesszel
664 1, XI | levő illó szesszel elkezdé az alvó halántékait bedörzsölni.
665 1, XI | volna telve ez a hajó, s az mind az enyim lenne, ha
666 1, XI | telve ez a hajó, s az mind az enyim lenne, ha te meghalnál,
667 1, XI | a te két szemedet, mikor az fel fog nyílni.”~Az alvó
668 1, XI | mikor az fel fog nyílni.”~Az alvó arc pedig semmit sem
669 1, XI | sem vont homlokán, midőn az idegen férfi kezei érinték.~
670 1, XI | idegen férfi kezei érinték.~Az utasítás azt mondá, hogy
671 1, XI | hogy szívgödrét is be kell az ellenszerrel dörzsölni.~
672 1, XI | nem tett. Zsibbadt volt az és hideg. Olyan hideg volt
673 1, XI | hideg. Olyan hideg volt az egész alak. Szép és hideg,
674 1, XI | alak. Szép és hideg, mint az alabástrom.~Az éjszaka árnyai
675 1, XI | hideg, mint az alabástrom.~Az éjszaka árnyai ezt susogták:~„
676 1, XI | megcsókolnád?”~De Timár azt felelé az éj árnyai közt saját magának: „
677 1, XI | azzal válláig betakargatva az egész alakot, a szőnyeg
678 1, XI | dörzsölé be ujjaival a szeszt az alvó alak szívgödrébe, s
679 1, XI | nézte azalatt. Olyan volt az, mintha egy oltárképet nézne,
680 1, XI | ragyogástalanul tekintett elő. Az álomlihegés megszűnt, s
681 1, XI | Akkor visszahúzta kezét.~Az erős szeszt az üvegben odatartá
682 1, XI | visszahúzta kezét.~Az erős szeszt az üvegben odatartá a leánynak,
683 1, XI | ébredezett, mert fejét elfordítá az üvegtől, és szemöldeit összevonta.~
684 1, XI | szőnyegtakaró ölébe lecsúszott, s az éji öltöny lehullott vállairól;
685 1, XI | azt észre.~– Timéa, önnek az atyja meghalt! – monda neki
686 1, XI | égette a kezeit vele, s mikor az készen volt, odament vele
687 1, XII | XII. A HAJÓSTEMETÉS~Az óceánon ez természetesen
688 1, XII | versenyt úszott a hajónkkal, az halált jelent.~– Szálljunk
689 1, XII | hogy meg lehet próbálni.~Az a falu ottan Pleszkovác,
690 1, XII | van és kéttornyú temploma. Az esperes szép, deli termetes
691 1, XII | járt hozzá búzát vásárlani; az esperesnek sok eladó terméke
692 1, XII | rosszkor jöttél! – kiálta rá az esperes, mikor az udvaron
693 1, XII | kiálta rá az esperes, mikor az udvaron meglátta. – Rossz
694 1, XII | akkor is ott csépeltek még az udvaron és szérűn.)~– Ezúttal
695 1, XII | szertartással.~– Hja fiam, az nem addig van! – veté ellen
696 1, XII | addig van! – veté ellen az esperes. – Meggyónt-e az
697 1, XII | az esperes. – Meggyónt-e az a keresztyén ember? Fölvette-e
698 1, XII | keresztyén ember? Fölvette-e az utolsó szentségeket? Bizonyos
699 1, XII | én igazolhassam magamat az elhunyt rokonai előtt, hogy
700 1, XII | magunk itt valahol a parton.~Az esperes kiadta neki a bizonyítványt
701 1, XII | beszenteletlen halottat itt az ő határukban? Hisz olyan
702 1, XII | akárhonnan hozta, mert az senkinek sem kell. Először
703 1, XII | kell. Először jégesőt hoz az idénre, pedig éppen most
704 1, XII | most közelget a szüret, ez az utolsó reménysége a gazdának;
705 1, XII | jövő esztendőre vámpír lesz az ily módon eltemetettből,
706 1, XII | aki mind magához szívja az esőt és a harmatot.”~De
707 1, XII | kísérőt hajójára felszállni.~Az ott maradt hajóslegények
708 1, XII | fehér. Nem volt öntudatánál. Az egész temetkezési előkészületekből
709 1, XII | kínálá Timár a pamacsot az egyik bámészkodónak. Az
710 1, XII | az egyik bámészkodónak. Az kapott rajta, hogy tudományát
711 1, XII | együtt egy pohár sligovicát.~Az megtörtént akadály nélkül.~–
712 1, XII | tartá, hogy aki a Dunán jár, az egész patikát magával hordja,
713 1, XII | hajóslegényekkel, segítettek nekik az evezőt húzni, ezek viszont
714 1, XII | Estefelé azt mondá Mihály az embereinek, hogy ő most
715 1, XII | horgonyt.~Pedig még ezen az éjszakán sem aludt; ahelyett,
716 1, XII | lakrekeszébe lopózott, s az éji lámpát elrejtve egy
717 1, XII | leste annak lázálmait, s az előre elkészített hideg
718 1, XII | a vármegye; számon kérik az eltűnt utazót; még rám fogják,
719 1, XII | koporsófödélre betűket írni.~Kiderült az önvallomásokból, hogy ki-ki
720 1, XII | hogy ki-ki csak éppen azt az egy betűt tudja leírni,
721 1, XII | magammal Pancsovára, s majd ott az óbester előtt élőszóval
722 1, XII | tanúskodhattok mellettem. Az majd kivallat, ne féljetek!~
723 1, XII | hajófödélnek nekihasaltatva az egyik írástudót, tollába
724 1, XII | rátok találhasson a hadnagy.~Az egyik tanú odaírta, hogy
725 1, XII | Mihály is megállta, meg az a négy is, hogy egymás szeme
726 1, XIII| Timéa felébredt, nem érzett az elmúlt betegségből semmit.
727 1, XIII| elmúlt betegségből semmit. Az ifjú természet győzelmes
728 1, XIII| kérdezé tőle:~– Hol van az atyám?~– Kisasszony, önnek
729 1, XIII| atyám?~– Kisasszony, önnek az atyja meghalt.~Timéa rábámult
730 1, XIII| tették?~– Kisasszony, önnek az atyja itt fekszik a Duna
731 1, XIII| öntudatlanul feküdt, addig önnek az atyját hirtelen magához
732 1, XIII| hirtelen magához szólítá az Isten. Én voltam nála utolsó
733 1, XIII| általam utolsó áldását. Az ő kívánatára én önt el fogom
734 1, XIII| ki önhöz anyjáról rokon. Az leányának fogadja önt, s
735 1, XIII| önnél kevéssel idősebb, az lesz önnek testvére. Ott
736 1, XIII| ami itt ezen a hajón van, az mind önnek a vagyona, amit
737 1, XIII| mind önnek a vagyona, amit az atyja önnek hagyott; ön
738 1, XIII| hogy teneked odaadhassa az egész életet!”~És aztán
739 1, XIII| bámulva nézett a leány arcára. Az nem mozdult meg az egész
740 1, XIII| arcára. Az nem mozdult meg az egész beszéd alatt, még
741 1, XIII| mikor azt mondják neki, hogy az apja ott fekszik a Duna
742 1, XIII| sem ered?~Vagy tán úgy van az, hogy akik apró érzékenykedésnél
743 1, XIII| bizonyítványaim szólnak, itt ez az első írás, tessék elolvasni.
744 1, XIII| A kapitány végigolvasta az írást, oldalpillantásokat
745 1, XIII| Timéára, ki csak ült azon az egy helyen, ahol atyja halálhírét
746 1, XIII| érté, hogy miről beszélnek; az idegen nyelv volt előtte.~–
747 1, XIII| tanúk rá, hogy meghalt.~– No az baj neki; de nem nekünk.
748 1, XIII| ember, ki rá fog ismerni, s az azonosságot bebizonyítandja
749 1, XIII| kövekkel megterhelve. Itt van az írott bizonyítványuk maguknak
750 1, XIII| köhögött dühében, mikor azt az írást elolvasta, visszadobva
751 1, XIII| gereblyével végigkaparászni az egész Dunát, akár elinduljak
752 1, XIII| megmentette a vagyonát; mert az apja nélkül sem őt, sem
753 1, XIV | vontatókkal.~A dunai út az alföldi magyar rónán egészen
754 1, XIV | Ott elült egyedül; s néha az ételt olyan érintetlenül
755 1, XIV | mint ahogy bevitték hozzá.~Az esték is hosszúk kezdtek
756 1, XIV | derült őszi idő átcsapott az esősbe; a leány egészen
757 1, XIV | sírni nem hallotta soha.~Az a nagy csapás talán örökre
758 1, XIV | ábrándozásáról.~Hagyott neki az atyja ezer arany készpénzt
759 1, XIV | tizenegyezer arany volt, az súlyra nézve nem több hatvanhat
760 1, XIV | több hatvanhat fontnál: az arany tériméje minden érc
761 1, XIV | már akár igaz keresménye az, akár nem) mindössze tizenegy-tizenkétezer
762 1, XIV | hajóbiztosra nézve nagy pénz, az a fényes padisának csak
763 1, XIV | elkobozták volna is, amíg az a feladók, lefoglalók, s
764 1, XIV | meglátta a nyugati láthatáron az újholdat.~A „vörös holdat”.~
765 1, XIV | újholdat.~A „vörös holdat”.~Az izzó fénysarló a Duna tükrét
766 1, XIV | Timárnak úgy tetszék, mintha az a hold valóban emberi arc
767 1, XIV | mindig nem lehet érteni; az idegen nyelv.~A holdkórosak
768 1, XIV | már semmi félelmes tárgy az útban.~De van!~Füzitőn alul
769 1, XIV | rémület először tükröződött az útban arcvonásain.~– Tőkére
770 1, XIV | Tőkére mentünk!~Igenis, az történt. A Duna, mikor megárad,
771 1, XIV | elszaggatja a partjait, s az onnan letépett nagy fákat
772 1, XIV | oltalmaz; a legtöbb dunai hajó az ilyen lappangó fatuskók
773 1, XIV | ár ellenében, s elkezdett az elejénél lefelé süllyedni.~
774 1, XIV | Mentésre gondolni sem lehetett. Az tiszta képtelenség. A hajó
775 1, XIV | akkorra rég elsüllyedt az egész.~Timár felszakítá
776 1, XIV | nyalábolja fel azt a ládikót ott az asztalon; hajónk elsüllyed.
777 1, XIV | kabinba, s ott felfeküdt az ágyára, és nézte, hogy jön
778 1, XIV | lefelé, míg oda eljut, ahol az atyja fekszik a Duna fenekén,
779 1, XIV | visszarohant Timéa kabinjához az övig érő vízben, s felnyalábolta
780 1, XIV | felnyalábolta őt mindenestől az ölébe.~– Hozza ön a ládikót?~–
781 1, XIV | múlva csak a födélzete meg az árbocfa a lelankadt vontatókötéllel
782 1, XIV | Induljunk! – parancsolá Timár az evezőknek, s a dereglye
783 1, XIV | melyben minden vagyona volt. Az ott maradt az elmerült kabinban.~–
784 1, XIV | vagyona volt. Az ott maradt az elmerült kabinban.~– Vissza
785 1, XIV | parancsolok.~A dereglye visszatért az elsüllyedt hajóhoz.~Timár
786 1, XIV | Tapogatózva közelített az asztalhoz. Ott nem lelte
787 1, XIV | nem lelte a ládikát. Talán az ágyon felejtette azt a leány?
788 1, XIV | felejtette azt a leány? Az ágy fel volt már emelve
789 1, XIV | Csakugyan a földre esett az le. Azt nyalábra fogta,
790 1, XIV | nyalábra fogta, s igyekezett az ellenkező oldalon a hajópárkányra
791 1, XIV | háromszor ázott el ezekért az összenőtt szemöldökökért!
792 1, XIV | halkan: mit jelent görögül az a szó, „háromszor”?~Mihály
793 1, XIV | part felé, Almásnak tartva. Az esti fénytől acélszínű folyam
794 1, XIV | élethossziglan való gondolatjel – az elsüllyedt Szent Borbála
795 2, I | a Szent Borbála hajósai az elsüllyedt járművet, s már
796 2, I | Komáromban volt Timéával. Az almási gyorsparaszt jól
797 2, I | helybeli kereskedőknek, az emeletet egészen a kereskedő
798 2, I | ajtón vezette be, melyből az úrhölgyek termeibe lehetett
799 2, I | divatos pompa uralgott, s az előszobában inas ácsorgott.
800 2, I | Sztambulban is, csakhogy amíg az utóbbi helyen kizárólag
801 2, I | emberüknek. Ennél nem járják az etikett-szabályok.~A bejelentést
802 2, I | etikett-szabályok.~A bejelentést pótolja az a jó szokása a háziasszonyságnak,
803 2, I | mindig úgy állt rajta, mintha az asszonyától ajándékba kapottat
804 2, I | nevetésvágytól. S amellett az a jó szokása volt, hogy
805 2, I | beszélni; amit mondott, az nem is kiabálás, de folytonos
806 2, I | segítségért kiáltana.~– Jaj, maga az, Mihály? – sikolta az úrnő,
807 2, I | maga az, Mihály? – sikolta az úrnő, pedig még csak a feje
808 2, I | még csak a feje volt kinn az ajtón. – Hát azt a szép
809 2, I | kisasszonyt hol vette? Hát az a hóna alatt micsoda szekrény?
810 2, I | kívánva a bennlevőknek.~Timéa az első találkozás félénk remegésével
811 2, I | fogsorok, mosolygó gödröcskék az állon és orcákon, hajlott,
812 2, I | amiknek a ragyogását még emeli az, hogy erősen kiülnek, mintegy
813 2, I | mulatsággal foglalkozik, hogy az előtte ülő szép kisasszonyt
814 2, I | sárkányvér-pasztellal olyat húzott az arckép homlokán keresztül,
815 2, I | asszony összevissza csókolá az arcát.~Azután ismét mondott
816 2, I | nyakába boruljon-e ennek az új testvérnek? Athalie még
817 2, I | kezéhez, és megcsókolá azt. Az ellenszenves szarvasbőrt
818 2, I | lett melegebb. Fehér maradt az, mintha lélek volna.~Timár
819 2, I | valamennyi törzsvendég bámulatára az „Allgemeine Zeitung”-ból
820 2, I | Magyarországba.~A Szent Borbála az ő hajója! Ali Csorbadzsi
821 2, I | ő hajója! Ali Csorbadzsi az ő régi jó ismerőse; sőt
822 2, I | széket Athanáz úr, mikor az inas azzal a jelentéssel
823 2, I | Brazovics urat beszélni hallotta az ember, akkor tökéletesen
824 2, I | mint kiabálva. Csakhogy az ő hangja mély volt, mint
825 2, I | sietségtől lihegve tört be az asszonyok szobájába, s dörgő
826 2, I | sietett, hogy feltartóztassa az ajtóban. Talán magát Brazovics
827 2, I | lehetetlen feltartóztatni, ha az egyszer megindult valahová.~
828 2, I | monda Brazovics úr. – Az előtt beszélhetsz. Mind
829 2, I | Athalie. Hisz tudja már az egész világ. Beszélhetsz,
830 2, I | Beszélhetsz, Mihály! Benne van már az újságban.~– Mi van benne? –
831 2, I | nem te vagy benne; hanem az, hogy Ali Csorbadzsi basa
832 2, I | testi-lelki atyámfia, a khazniár az én hajómon, a Szent Borbálán
833 2, I | simogatva ennek haját.~– Hát az én kedves barátom, a derék
834 2, I | khazniár basa, hol van?~– Az meghalt útközben – felelt
835 2, I | megint agyba-főbe csókolta az ártatlan áldozatot.~– S
836 2, I | kell adnom.~– Ah! Mihály, az nagyon jól van. Mennyi van
837 2, I | mérő tiszta búza.~– Ah! Az már más! Tízezer mérő tiszta
838 2, I | Parancsolt nekem valamit az én kedves, felejthetetlen
839 2, I | ugrott fel a székről.~– Az én szép hajóm elsüllyedt
840 2, I | társulatnál. Ön nem károsult.~– Az nem a kutyák gondja! Azért
841 2, I | cessans miatt! Tudod, mi az a lucrum cessans? No ha
842 2, I | felmegy rá.~– No, ez hát az én bajom! – szólt Timár
843 2, I | beszéljünk. Ráérünk vele. De az meg sietős dolog, hogy mi
844 2, I | dolog, hogy mi történjék az elsüllyedt hajóteherrel,
845 2, I | elsüllyedt hajóteherrel, mert az mentül tovább a víz alatt
846 2, I | lenni a kiürítésénél?~– Akar az ördög! Kell a frányának!
847 2, I | csíramálét köleszteni belőle! Add az ördögnek, akinek kell.~–
848 2, I | reggel, hogy árvereztesd el az egészet egy csomóban.~–
849 2, I | kell; holnapig is romlik az áru.~– Én este az apád lelkének
850 2, I | romlik az áru.~– Én este az apád lelkének sem írok.~–
851 2, I | is közbesikoltott:~– Itt az én szobámat be nem tintázzátok!
852 2, I | szobájába, ha írni akarsz! Az én szobámban ne veszekedjél
853 2, I | cselédveszekedést nem tűrök. Ez az én szobám.~– De ez az én
854 2, I | Ez az én szobám.~– De ez az én házam! – ordítá rá a
855 2, I | ordítá rá a nagyúr. – „De az én szobám!” – „Itt én vagyok
856 2, I | szobám!” – „Itt én vagyok az úr!” – „De én vagyok az
857 2, I | az úr!” – „De én vagyok az asszony!”~Az ordításnak
858 2, I | De én vagyok az asszony!”~Az ordításnak és sikoltozásnak
859 2, I | ordításnak és sikoltozásnak az a haszna lett Timárra nézve,
860 2, I | hogy megmutassa, mennyire ő az úr a háznál, fogta a kalamust,
861 2, I | fogta a kalamust, s aláírta az árverési meghatalmazást.~
862 2, I | megszólalt ő is:~– Akarja-e az úr átvenni a készpénzt,
863 2, I | átvenni a készpénzt, ami az árvaleányt illeti, avagy
864 2, I | gorombaságra egyszerre elnémult az úr is, meg az asszonyság
865 2, I | egyszerre elnémult az úr is, meg az asszonyság is. Az ilyen
866 2, I | is, meg az asszonyság is. Az ilyen nagyon lármázó embereknél
867 2, I | működő gyógyhatású szer az, ha valami nagyon nagy gorombaságot
868 2, I | percben fogadott apja őt, az árvát? s hogy taszítja el
869 2, I | percben? hogy vonja megint az ölébe? hogy löki félre ismét?
870 2, I | ordítanak ketten együtt arra az emberre, kit ő vészben,
871 2, I | bántja őt, mint nem bántották az örvények, a sziklák s a
872 2, I | nem ért semmit. És mármost az az ember, aki hónapok óta
873 2, I | ért semmit. És mármost az az ember, aki hónapok óta oly
874 2, I | meghallotta.~Timár, mielőtt az ajtó küszöbét átlépte volna,
875 2, I | Timéa kisasszony. Ez még az ön hozománya.~S azzal köpenye
876 2, I | mosolygással nyújtva neki az ajándékot, mit számára messze
877 2, I | nem értette Timéa; hanem az ajkpittyesztést, az orrfintorítást,
878 2, I | hanem az ajkpittyesztést, az orrfintorítást, azt megértette –
879 2, I | megkínálni a török csemegével. Az meg azt mondá neki, hogy
880 2, I | rosszak a fogai, nem eheti az édességet. Ekkor aztán egészen
881 2, I | főhadnagyhoz a csemegével. Ah! az pompásnak találta ezt, s
882 2, I | szemébe.~Timár pedig ott állt az ajtóban, s nézte, hogy Timéa
883 2, I | akkor Timár nem állt többé az ajtóban.~Azután nemsokára
884 2, I | Timéa néha egy-egy szót; de az egész még idegenebb volt
885 2, I | nyakukra hozott leánnyal. Az egész öröksége tesz tizenkétezer
886 2, I | fogadott leány ranglépcsőjén. Az asztalnál a családdal fog
887 2, I | háznál szükséges, hanem az úri szobákban, nem a szobaleányéban.
888 2, I | rendelkezhessék. Ezért aztán azokat az öltönyöket, amiket nem akar
889 2, I | leány bizony adjon hálákat az egeknek, ha ilyen jó sorba
890 2, I | pillantásával elárulta azt az őszinte bámulatot, amivel
891 2, I | hogy aki olyan nagyon szép, az aztán nagyon jó is.~Szavait
892 2, I | Azután megmutatá neki Athalie az arcképet, melyet a főhadnagy
893 2, I | vallásuk tiltja valakinek az arcát lefesteni. Hisz éppen
894 2, I | a két ellentétes képet. Az egyik oly ragyogó, oly rózsás,
895 2, I | fehér arc árnyékot vetett az övére. Timéa szépen felszedte
896 2, I | ölében tartá, odahajolt hozzá az arcával, és megcsókolta
897 2, II | kihordatnom; mert annál nagyobb az ő káruk, mentől tovább van
898 2, II | küldjön ki valakit Almásra az árverés megtételére, azután
899 2, II | jöjjenek el árverezni, s még az éjjel gyorsparaszttal vágtatok
900 2, II | Tatára, a keményítőgyároshoz; az legtöbb hasznát veheti az
901 2, II | az legtöbb hasznát veheti az ázott búzának; hogy legalább
902 2, II | elvégeztél mindent; itt lakom az „Anglia” mellett; egy nagy
903 2, II | Tizenegy óra felé lehetett az idő, mikor a városi sétakert
904 2, II | megy össze a dolog. Hol az egyikünk, hol a másikunk
905 2, II | bizonyos a világon, legkevésbé az asszonyszív. Én csak azt
906 2, II | azt mondom, hogy nem jó az embernek sokáig jegyben
907 2, II | jobban eltávozik egymástól. Az ember kiismeri egymásnak
908 2, II | ember kiismeri egymásnak az apró hibáit, amiket ha a
909 2, II | szó.~– Gazdagság, barátom, az egészen relatív dolog. Hidd
910 2, II | úr gazdagságával nincsen az ember tisztában. Ő folytonosan
911 2, II | hogy nyer-e vagy vesztett az összes vállalatain, arra
912 2, II | úgy rám dicsérned, mint az eladó lovat? Beszéljünk
913 2, II | megtudta volna, hogy ez is az ő dolga. Azért beszélt ő
914 2, II | Timéa! Vedd el Athalie-t, az a tied!~– Hanem hát beszéljünk
915 2, II | Minden írásbeli ajánlat az én kezemen megy keresztül,
916 2, II | kapja meg a vállalatot; mert az nem attól függ, ami írva
917 2, II | írva. Eddigelé Brazovicsnak az ajánlata a legkedvesebb.
918 2, II | száznegyvenezer forintért, s az „illető” személyzetnek ígér
919 2, II | húszezer forintot.~– Patvar! Az illető személyzetnek?~–
920 2, II | ki a gesztenyét, ha már az útját tudod. Adj be te most
921 2, II | százharmincezer forintért, s ígérj az „illetőknek” harmincezer
922 2, II | nincs bánatpénzem, amit az ajánlatomhoz mellékeljek,
923 2, II | kereskedő lesz belőled! Nem megy az minálunk másképpen. Nyomorúság
924 2, II | akarni kereskedni, hogy az ember a maga forintján az
925 2, II | az ember a maga forintján az egy garast megnyerje. Ez
926 2, II | letett tízezer forintodról. Az biztosítékul elfogadtatik.
927 2, II | Almásra, s árverezz magad az elsüllyedt hajó gabonájára.
928 2, II | elsüllyedt hajó gabonájára. Az a százezer forint értékű
929 2, II | Akkor dupla vámot ígérsz az almási, neszmélyi, füzitői,
930 2, II | Három hét alatt elfogyott az egész, ha itt-ott egy-egy
931 2, II | magától odáig nem terjed az esze.~Timár elgondolkozott
932 2, II | nélkül, egész biztossággal. Az első héten egy kicsit édesebb
933 2, II | tudományt?~– Hm! – szólt az elkomolyodva – ott, ahol
934 2, II | hőstettek, a lovagiasság pályája az, ami lelkemet fölhevíté;
935 2, II | hadépítészeti tudományomnak. Az ám: a spekulációnak. A legelső
936 2, II | legelső tervemet, melyet az erődítésre nézve felterjesztettem,
937 2, II | mondták, hanem azért nem az lett elfogadva, hanem tudtomra
938 2, II | helyén nagy puszta tér van. Az egy félmillióba került.
939 2, II | tanultam én a hadmérnökséget! Az ember lassan kiábrándul,
940 2, II | Talán hallottad már azt az adomát, közszájon forog,
941 2, II | naponkint? Én már megjöttem az ábrándok világából. Eredj,
942 2, II | pajtás, Almásra, s vedd meg az elsüllyedt búzát. Holnap
943 2, II | aludt már a városban. Csak az éji őr kiáltása hangzott
944 2, II | bástyákon kiáltoztak sorban az őszi esőben előőrsön álló
945 2, III | csakugyan együtt árverezett az elsüllyedt gabonára a többi
946 2, III | hogy tízezer forintot megád az egész hajóteherért; arra
947 2, III | volna híni őket többet. Az árverező bíró elütötte Timárra
948 2, III | a vételt, s átadta neki az egész hajóterhet mint tulajdonát.~
949 2, III | egymáshoz köttetve, s azokat az elsüllyedt hajó tetőzetéhez
950 2, III | hajó helyzetében tegnap óta az a változás történt, hogy
951 2, III | lejjebb süllyedt, s ezáltal az eleje kiemelkedett a vízből;
952 2, III | vízből; a két kabin közül az egyik egészen szárazon állt
953 2, III | hajó födelét felszakíták, s az emelődaru segélyével egyenkint
954 2, III | molnárokkal a rögtöni őrlés iránt.~Az idő kedvezett, szél fújt,
955 2, III | ilyen bolond vásár után az utolsó zsákot a fejére rántani
956 2, III | gondolatok jártak keresztül-kasul az agyában. Ezerféle nyugtalan
957 2, III | félhold megint ott állt az alkonyégen. Vörös volt az
958 2, III | az alkonyégen. Vörös volt az ég is, a hold is.~– Mit
959 2, III | festve.~Ahol a többinél az a kerék volt az öt küllővel,
960 2, III | többinél az a kerék volt az öt küllővel, ott volt ezen
961 2, III | teste, szíve fázott.~Ez volt az!~Ezt értette a haldokló
962 2, III | volt benne.~Aztán kifejté az alsó szegleteit. Szép tiszta
963 2, III | belőle. Akkor végighasítá az egész zsákot; s a szétomló
964 2, III | aztán kiönté annak tartalmát az ágyra. Ugyanazon ágyra,
965 2, III | egyszer. Minő látvány volt az a hold világossága mellett!~
966 2, III | halommal, s azokba foglaltan az ékszerészet ritkaságai,
967 2, III | platina talléroknak, miket az orosz cár az Unkiars Skellesz-i
968 2, III | talléroknak, miket az orosz cár az Unkiars Skellesz-i békekötéskor
969 2, III | üldözői kezére ne jusson az!~Ezért lehetett vihar közepett
970 2, III | gyöngynek, drágakőnek értékét, az hozzávethet, hogy Ali Csorbadzsi
971 2, III | Tímár elkábultan ült le az ágy szélére, reszkető kezében
972 2, III | reszkető kezében tartva az achátszelencét, melynek
973 2, III | villogott.~Mereven bámult ki az ablakon besütő holdra.~Annak
974 2, III | mint a tied? Megvetted az elsüllyedt hajóterhet úgy,
975 2, III | drágakő.”~„Amit megvettél, az a tied. Te jóhiszeműleg
976 2, III | hogy mit rejt még magában az a hajó.”~„Beszélt neked
977 2, III | félholdról, s te találgattad, mi az; magad is töprengtél rajta,
978 2, III | lehet csak ennyi vagyona az üldözöttnek, amennyi látható.
979 2, III | látható. Most már érted is az összefüggést sejtelmeid
980 2, III | megakadályozta, akkor okvetlenül jó az, amit előidézett.”~„Kié
981 2, III | barátságát! hogy kérnek tanácsot az eszétől! hogy bízzák rá
982 2, III | eszétől! hogy bízzák rá az ország sorsát, hogy bolondulnak
983 2, III | szépen«-t sem hallottál az ajkairól soha?”~„Mi lenne
984 2, III | gyermek.”~„Azután nem is jutna az ő kezébe, mert azt rögtön
985 2, III | rögtön lefoglalná a gyámapja, az majd elharácsolná, elsikkasztaná
986 2, III | veszedelmes tőkét, amitől az elsüllyedt?”~„Nem.”~„Rosszat
987 2, III | alásüllyedt már a Dunába, csak az egyik ága állt ki a vízből,
988 2, III | Senki nem tud erről semmit. Az egyetlen ember, aki tudta,
989 2, III | gyorsszekér ott állt meg az „Anglia” mellett a kétfejűsasos
990 2, IV | IV. AZ ARANYBÁNYA~… Egyszer voltam
991 2, IV | a keblem elszorul annál az eszménél, hogy leírjam,
992 2, IV | fel akarja emelni, amit az élő látás hozott eléje,
993 2, IV | magunkat egyikébe azoknak az óriási hegyüregeknek, amiket
994 2, IV | keresztül-kasul döntve egymásra. Az iszonytató kráter egész
995 2, IV | száz ölnyi párkányáig, s le az ezer öles kerületű fenekéig
996 2, IV | mélységes üregben vész el. S az egyik oldalán e szörnyű
997 2, IV | kapun kitekintve látunk az alant mélyedő völgyből kiemelkedni
998 2, IV | így repeszték széjjel.~Az a csúcsos hegy, ami ott
999 2, IV | kövekből támadt, mikből az aranyat kiszedték. Egy porrá
1000 2, IV | egyszer olyan mélyre terjed az, mint amennyit a napvilág
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4307 |