1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4307
Part, Chapter
1501 2, VIII| magát kötelezettségei alul. Az emberek elég szűklelkűek
1502 2, VIII| vissza kölcsöneiket.~S akkor az egész kártyavár összeomlott.~
1503 2, VIII| vetemedett, semmivé volt téve az egész Brazovics-ház. A hógörgeteg
1504 2, VIII| alkalmával nemcsak elégtelen volt az összes vagyona az igények
1505 2, VIII| elégtelen volt az összes vagyona az igények kielégítésére, de
1506 2, VIII| ház tetején is túlcsapott az ár, s ez az ár tele volt
1507 2, VIII| is túlcsapott az ár, s ez az ár tele volt sárral, iszappal –
1508 2, VIII| elveszté minden vagyonát. Az árva bizománya nem volt
1509 2, VIII| szobában, és szidták, átkozták az elhunytat a gyászoló hölgyek
1510 2, VIII| aztán a házat magát, s mikor az el lesz adva, akkor az eddigi
1511 2, VIII| mikor az el lesz adva, akkor az eddigi lakók mehetnek, amerre
1512 2, VIII| szép Athalie nézhet fel az égre, és kérdezheti, hogy
1513 2, VIII| Athalie?~Egy bukott csalónak az árva leánya, akinek mindenét
1514 2, VIII| mindenféle mérgek voltak. Az egész gyűjteményt egyszer
1515 2, VIII| vigasztalan sivatagával. Az apa koldussá tette gyermekét,
1516 2, VIII| meghalni! Nincs még szívében az az erő, ami a sírba elvezet.~
1517 2, VIII| meghalni! Nincs még szívében az az erő, ami a sírba elvezet.~
1518 2, VIII| öli meg. És azt a mérget az ittasságig meri felszívni.
1519 2, VIII| felszívni. Ő szerette azt az embert, akinek ezt a gyűrűt
1520 2, VIII| a bíróság pecsétje van. Az alvókat nem költi fel Athalie,
1521 2, VIII| egyedül.~Mennyire haladhatott az éj, nem tudja; a pompás
1522 2, VIII| mutat.~Mindegy, akárhány az óra, Athalie megkeresi a
1523 2, VIII| főőrhelyen: több nincs.~Athalie az „Anglia” felé siet. Az pedig
1524 2, VIII| Athalie az „Anglia” felé siet. Az pedig rossz hírben álló
1525 2, VIII| némberekkel találkozni, ha az „Anglia” mellett elhalad.
1526 2, VIII| irtózik ő most azoktól. Az a méreg, amit abból az aranykarikából
1527 2, VIII| Az a méreg, amit abból az aranykarikából átszítt,
1528 2, VIII| A sártól csak addig fél az ember, amíg egyszer bele
1529 2, VIII| egyszer bele nem lépett.~Az „Anglia” szögleténél katona
1530 2, VIII| folyosója van a piac felől; az ott nappal a kenyéráruló
1531 2, VIII| szögleten bekanyarodott az „Angliá”-ba, s eltűnt előle
1532 2, VIII| sötétjében találta magát.~Az orgonabokrok közül egy ablak
1533 2, VIII| Athalie-t e csillám vezette. Az volt a kapitány lakása.~
1534 2, VIII| lakása.~Athalie megragadta az oroszlánfejű kopogtatót
1535 2, VIII| tiszt szolgája, s kinyitá az ajtót.~– Itthon a kapitány? –
1536 2, VIII| meg a belépőt, s azonfelül az a pipafüstillat, ami bevette
1537 2, VIII| még a kapitány szobáját. Az a szállás, amelybe a menyegző
1538 2, VIII| őt a vőlegénynek vinnie, az bizony másképpen volt berendezve,
1539 2, VIII| hitelezők. Ide csak néha az ablakon át tekintett be
1540 2, VIII| dolgozott.~Athalie megállt az ajtóban, és lecsüggeszté
1541 2, VIII| kapitány odasietett hozzá.~– Az istenért, kisasszony! Mit
1542 2, VIII| kisasszony – szólt, Athalie-t az egyszerű bőrpamlaghoz vezetve,
1543 2, VIII| Vajon nem érti-e meg?~Nem, az nem értette meg.~S mikor
1544 2, VIII| jegygyűrűjét, vigyen el az anyjához, hagyjon nála mint
1545 2, VIII| engedelmes leánya leszek az ön anyjának.~Kacsuka úr
1546 2, VIII| majd elfújta a gyertyát, s az asztalra letett cirkalmat
1547 2, VIII| kezébe.~– Hja, kisasszony, az lehetetlen. Ön az én anyámat
1548 2, VIII| kisasszony, az lehetetlen. Ön az én anyámat nem ismeri. Az
1549 2, VIII| az én anyámat nem ismeri. Az egy nagyravágyó nő, összeférhetlen
1550 2, VIII| viszálykodásom volt nekem az anyámmal szívviszonyom miatt.
1551 2, VIII| Én kegyed miatt dacoltam az anyámmal.~Athalie keble
1552 2, VIII| Ha ön dacolt énmiattam az anyjával, dacolok én ön
1553 2, VIII| anyjával, dacolok én ön miatt az egész világgal.~Kacsuka
1554 2, VIII| csinált mértani ábrákat az asztalon, mintha a sinusok
1555 2, VIII| megtudni, mi különbség van az őrültség és a szerelem között.~
1556 2, VIII| volna. Nem vagyok a magamé, az öné vagyok. Parancsoljon
1557 2, VIII| önre nézve. Elvesztettem az eszemet, és nem bánom. Öljön
1558 2, VIII| fogok kegyeddel, mindig azt az érzelmet fogom kegyed iránt
1559 2, VIII| tette.~Hanem abból, amit az arca mutatott e percben,
1560 2, VIII| valaki mást szeret; s ha az a más is szegény, koldussá
1561 2, VIII| együtt, minő gyalázat volna az – önre nézve! Nem félek.
1562 2, VIII| fogja követni.~– Ne tegye. Az őrjárat elfoghatná szegényt,
1563 2, VIII| nem járhat a takarodó után az utcán. Majd hazatalálok
1564 2, VIII| kinyithatta volna előtte az ajtót.~Úgy tetszett neki,
1565 2, VIII| kapitány, azután, hogy ő az ajtón kilépett, kardját
1566 2, VIII| messziről akarja kísérni? Az Anglia szögletén megállt;
1567 2, VIII| nem szabadítja őt többé.~Az oszlopos ház hosszú folyosóján
1568 2, VIII| Most már fel sem ébredt az rá, nem is káromkodott.
1569 2, VIII| ajtajához ért Athalie, ott az a gondolat zsibbasztá meg
1570 2, VIII| féltés izgatta idegeit.~Az előszobába érve, keresé
1571 2, VIII| érve, keresé a sötétben az asztalon hagyott gyertyát
1572 2, VIII| csontnyelű, éles konyhakés.~Az is jó világosság a sötétben.~
1573 2, VIII| szobákban.~Fogai összeverődtek.~Az járt a fejében, hogy ha
1574 2, VIII| fehér arcú leánynak, amint az ott alszik mellette a másik
1575 2, VIII| azzal a késsel, oda, ahol az a fehér alak azon a fehér
1576 2, VIII| vánkoson alszik.~Csakhogy az nem alszik ott.~Athalie
1577 2, VIII| eszébe jutott, hogy hisz az kinn alszik most a cselédszobában
1578 2, VIII| sötétség.~Leveté magát ruhástól az ágyára, és azt akarta, hogy
1579 2, VIII| akarta, hogy imádkozzék.~De az imádság helyett az az egyiptomi
1580 2, VIII| imádkozzék.~De az imádság helyett az az egyiptomi istencsapásokról
1581 2, VIII| De az imádság helyett az az egyiptomi istencsapásokról
1582 2, VIII| a kábító álom, ugyanazok az álomképek gomolyogtak körülötte:
1583 2, VIII| ébreszté fel Athalie-t.~Éppen az volt az álma, hogy egy ifjú
1584 2, VIII| Athalie-t.~Éppen az volt az álma, hogy egy ifjú hölgyet,
1585 2, VIII| már húzva ellene, a bíró az ítéletet olvassa fel: „Istennél
1586 2, VIII| pördül a dob… Erre fölébredt.~Az árverési dobszó volt az.~
1587 2, VIII| Az árverési dobszó volt az.~Kezdődött a hivatalos kótyavetye.~
1588 2, VIII| utca hallatára egymás után az ismerős, a megszokott, a
1589 2, VIII| felvette gyászruháját, csak azt az egyet hagyták meg neki,
1590 2, VIII| ment – valakit keresni. Az egész háznál csak anyja
1591 2, VIII| fenekén egy gombostű volna, az a torkomon fennakadna, s
1592 2, VIII| megfulladnék bele.”~Majd meg az a kívánsága jött, hogy bárcsak
1593 2, VIII| kívánsága jött, hogy bárcsak az a vasaló onnan a polcról
1594 2, VIII| éppen alatta megy, s éppen az ő feje búbjára esnék. Azt
1595 2, VIII| vette volna, ha most jönne az a híres földindulás, hogy
1596 2, VIII| anyját. – Nézz ki inkább az ablakon, nem keres-e bennünket
1597 2, VIII| Ugyan ki keresne minket?~Az idő pedig egyre telt, és
1598 2, VIII| fenyegető torzképpé ferdíték az eszményi szépet. Úgy ült
1599 2, VIII| mint egy bukott angyal, kit az égből a pusztába kiűztek.~
1600 2, VIII| égből a pusztába kiűztek.~Az idő dél felé járt már, és
1601 2, VIII| pedig egyre közelebb jöttek. Az árverezés szobáról szobára
1602 2, VIII| szobára ment. Elkezdték az utcai szobákon, s úgy jöttek
1603 2, VIII| utcai szobákon, s úgy jöttek az udvari szobák felé, amiknek
1604 2, VIII| észrevegye, milyen gyorsan megy az árverezés. Alig kiáltanak
1605 2, VIII| a dobot: „senki többet?” Az árverezésre csődült emberek
1606 2, VIII| bolond ember!”~De ki lehet az a bolond ember?~Most már
1607 2, VIII| hátra; oda be sem nyitnak. Az előszobában ráütik a dobot. „
1608 2, VIII| valami bolond ember.~És az is felötlik Zófia asszonynak,
1609 2, VIII| szobákból elvitetni, ahogy az más árverésnél szokás, hogy
1610 2, VIII| következik a fő dolog. Lemennek az udvarra mind. A házat árverezik.
1611 2, VIII| venni kívánók oda tolongnak az árverező tanácsnok asztalához.
1612 2, VIII| zűrzavaros zsibaja támad; az emberek futnak széjjel,
1613 2, VIII| innen. Nézzünk ki utoljára az ablakunkból, mert sohasem
1614 2, VIII| nézte a faliórát. Pedig az már tizenkettőt mutatott.~
1615 2, VIII| halavány reménysugár csábította az egyiptomi sötétségben. Lehet,
1616 2, VIII| kapitány nem akart, szégyenlett az árverező tömeg között átfurakodni;
1617 2, VIII| jön majd, mikor kiürült az udvar.~– Nem hallod, hogy
1618 2, VIII| magát a hölgyek előtt, s az ajtónál megállt.~Athalie
1619 2, VIII| kezdé Timár, előre bocsátva az „én”-t, mint valami római
1620 2, VIII| mától fogva ennek a háznak az úrnője. Minden az öné, ahogy
1621 2, VIII| háznak az úrnője. Minden az öné, ahogy áll. Ruhák, ékszerek
1622 2, VIII| a szekrényekben, a lovak az istállóban, értékpapírok
1623 2, VIII| lefoglalás itt találta. Minden az ön nevére van írva, s a
1624 2, VIII| nekem engedné; s ha volna az ön szívében számomra egy
1625 2, VIII| mit mondott magában. Ez az ember volt annyiszor megszabadítója.
1626 2, VIII| csak egyet nem.~De hisz az úgyis el van veszve. Az
1627 2, VIII| az úgyis el van veszve. Az a másé.~Timár nyugodtan
1628 2, VIII| hozzá semmi föltételt, már az mind az ön nevére van átírva.
1629 2, VIII| semmi föltételt, már az mind az ön nevére van átírva. Ön
1630 2, VIII| elmehetsz!” Pedig kitelik az ilyen szó az efféle bolond
1631 2, VIII| Pedig kitelik az ilyen szó az efféle bolond leánytól,
1632 2, VIII| fennhéjazó kisasszony, s arra az bosszúból rögtön megkérte
1633 2, VIII| elvesz ön nejének, s ez lesz az ön háza, s én leszek az
1634 2, VIII| az ön háza, s én leszek az ön házában a nő: engedje
1635 2, VIII| házában a nő: engedje ön, hogy az én nevelőanyám, ki engem,
1636 2, VIII| velünk. Tekintse ön őket az én anyámnak és az én testvéremnek,
1637 2, VIII| ön őket az én anyámnak és az én testvéremnek, s bánjék
1638 2, VIII| szóra.~Timéa észrevette az áruló könnyet, s mindkét
1639 2, VIII| visszaadja Athalie-nak, ami az övé? A szép ruhákat, az
1640 2, VIII| az övé? A szép ruhákat, az ékszereket? És együtt fog
1641 2, VIII| helyén volt józan esze, az a messze belátó, előre vigyázó,
1642 2, VIII| fölé emelte. Segélyére jött az a gyors leleményesség, mely
1643 2, VIII| jó lesz? És én nem akarok az ön szívének szégyenére válni.
1644 2, VIII| meg a kezét, a lábát, azt az okos fejét! – És meg is
1645 2, VIII| elrontotta valamennyinek az örömét. Büszkén, mint egy
1646 3, I | I. AZ ALABÁSTROM SZOBOR MENYEGZŐJE~
1647 3, I | A leány tündéri szépsége az első találkozás óta meghódítva
1648 3, I | vágyai céljához. A szép leány az övé. Neje lesz.~És még egy
1649 3, I | tehertől menekül meg lelke: az önvádtól.~Mert attól a naptól
1650 3, I | naptól kezdve, amidőn Timár az elsüllyedt hajóban megtalálta
1651 3, I | kapja vissza. Ami férjéé, az az övé is. Nem fogja soha
1652 3, I | kapja vissza. Ami férjéé, az az övé is. Nem fogja soha megtudni,
1653 3, I | hogy ennek a nagy vagyonnak az alapja valaha az övé volt;
1654 3, I | vagyonnak az alapja valaha az övé volt; csak azt tudja,
1655 3, I | azt tudja, hogy most már az övé. És ezzel ki van engesztelve
1656 3, I | Timár siettetni akarta az összekelést. Nála nem volt
1657 3, I | mint azon a másikon. – Az a másik, kétszeresen szerencsétlen
1658 3, I | protestáns lelkész állt elő, hogy az áttéréshez múlhatlanul megkívántatik,
1659 3, I | érteni, mert ez a vallás az értelmen, az okoskodáson
1660 3, I | ez a vallás az értelmen, az okoskodáson alapul, tehát
1661 3, I | Hanem itt egy nagy baj volt. Az, hogy a mohamedán vallás
1662 3, I | mohamedán nők nem tagjai az eklézsiának; jelen sem szabad
1663 3, I | őket nem kötelezik sem az „Abdésztán”, sem a „Güzül”,
1664 3, I | őket nem fürösztik meg az Izmail kútjában, nem lökik
1665 3, I | támasztja fel a halálból az Izrafil angyal trombitája;
1666 3, I | Izrafil angyal trombitája; az ő homlokukra nincs írva
1667 3, I | hívő), ők nem futnak át az Alsirát-hídon, nem is esnek
1668 3, I | pokol még a „Gyehenna”, az utána következők pedig:
1669 3, I | szükségük nincs; azokra ott az örök ifjúságú „húrik” várnak,
1670 3, I | feladata, amidőn Timéát az ésszerű vallás felfogására
1671 3, I | leánnyal még nem próbálkozott.~Az első nap, mikor a másvilág
1672 3, I | Timéának, elmondva, hogy ott az égben majdan mindazok, kik
1673 3, I | ne szeresse, annálfogva az ígéret tana egészen korrekt”.~
1674 3, I | Timéa, vajon Ali Csorbadzsi, az ő apja, szintén oda jut-e
1675 3, I | kegyes örvendezéssel viszonzá az esperes úr, hogy minden
1676 3, I | a mennyországban, akkor az én szegény apámnak is adjon
1677 3, I | adjon egy kis helyet, hogy az is velünk legyen; s ő azt
1678 3, I | fogja megtagadhatni, ugye?~Az esperes úr szörnyen vakarta
1679 3, I | ezt a skrupulózus dolgot az egyetemes egyházi zsinat
1680 3, I | protestáns templomba.~Ez az egyszerű épület, fehérre
1681 3, I | gyakorolt kedélyére, mint az a másik templom, melyből
1682 3, I | padokba külön a férfiak, külön az asszonyok, zsoltárt vesz
1683 3, I | a kántor elkezdi, ráriad az egész gyülekezet, és végigénekli
1684 3, I | gyülekezet, és végigénekli az egész zsoltárt.~És akkor
1685 3, I | tömve van asszonynéppel, az az ezernyi asszonynép két
1686 3, I | tömve van asszonynéppel, az az ezernyi asszonynép két óra
1687 3, I | keresztanyja fog lenni: az vezeti őt ki a keresztelő
1688 3, I | Azután tart egy intést az esperes úr a keresztszülőknek,
1689 3, I | keresztszülőknek, elszámlálva az ő kötelességeiket, s akkor
1690 3, I | éppen Zsuzsánnának, mikor az eddigi nevével úgy meg volt
1691 3, I | nevével úgy meg volt elégedve?~Az imádkozás után megint leülnek,
1692 3, I | Istene!”, amiből Timéának az a gyenge sejtése támad,
1693 3, I | aggodalmát eloszlatja végre az a másik tiszteletes úr;
1694 3, I | megnyugodott a történtekben.~Az első kihirdetéstől a mennyegzőig
1695 3, I | hogy milyen kedves leány az ő menyasszonya; hogy mennyit
1696 3, I | hogy ment vissza a víz alá az ott feledt vagyonért; hogy
1697 3, I | tiltakozással, de nem is bizonyított az állítás mellett szemérmes
1698 3, I | felőle.~Timár elhitte, hogy ő az a boldog ember, akit e nő
1699 3, I | hosszú hintósora állt végig az utcán, miként ama boldogtalan
1700 3, I | apai háznál, s ugyanabból az ablakból nézte, elrejtőzve
1701 3, I | imádkozott ez idő alatt az új párért az egész gyülekezet,
1702 3, I | ez idő alatt az új párért az egész gyülekezet, óh! bizonyosan
1703 3, I | találta olyan gyönyörűségesnek az esküvőt, mint ahogy azt
1704 3, I | aranysüveg; nem is hozott az új pár elé ezüstkoronákat,
1705 3, I | a nemesi díszruha mellé.~Az a bűbájos szertartás sem
1706 3, I | pap megfogja kezeiket, és az oltár körül vezeti őket
1707 3, I | pohárból ivás és a szent csók az oltár előtt: oltár sincs
1708 3, I | mind igézetesebben hangzik az, hogy „goszpodi pomiluj!” –
1709 3, I | protestáns esküvő. – Hiszen Timéa az egészből nem értett meg
1710 3, I | elterjed egész valóján.~Az a véghetetlen kincs, amit
1711 3, I | nő, a feleség – nem tud az ő közellétéről semmit. Nem
1712 3, I | álomjáró.~Mihály ugyanazt az alakot látja maga előtt,
1713 3, I | Egy alabástrom szobor az. Egy szobor, mely hajlik,
1714 3, I | suttogással. – Tudod-e, hogy te az én nőm vagy?~Timéa szemébe
1715 3, I | néz, és nyugodtan felel:~– Az vagyok.~– Szeretsz-e engem?~
1716 3, I | arcú nő azt kérdezi:~– Mi az?~Mi az? Mi az? Világ minden
1717 3, I | azt kérdezi:~– Mi az?~Mi az? Mi az? Világ minden bölcse
1718 3, I | kérdezi:~– Mi az?~Mi az? Mi az? Világ minden bölcse meg
1719 3, I | annak, aki azt nem érti.~Mi az? Mi az? Egy szó nem kell
1720 3, I | azt nem érti.~Mi az? Mi az? Egy szó nem kell annak
1721 3, II | Talán máskor is megtörtént az, hogy egy férj nem találta
1722 3, II | úgy tett azzal, hogy bízta az időre az orvoslatot. Mit
1723 3, II | azzal, hogy bízta az időre az orvoslatot. Mit lehet tenni
1724 3, II | nőül fogja venni, annak az arcát se lássa a menyegzőnapig.
1725 3, II | hogy a keresztyéneknél az ábrándozás meg van ugyan
1726 3, II | mondta volna, hogy – azon az úton menjen, amelyen az
1727 3, II | az úton menjen, amelyen az a másik leány sötét éjjel
1728 3, II | éjjel kétszer megbotlott az útjában alvó örömlány testén, –
1729 3, II | alvó örömlány testén, – az ő botlása halála lett volna
1730 3, II | Eltemette, megfagyasztá azt az érzést. S nőül ment egy
1731 3, II | hogy majd jön a tavasz, s az a szíveket átmelegíti. Mihály
1732 3, II | fűszeres ligetei nem termettek az ő számára írt.~Elhalmozá
1733 3, II | figyelmezteti férjét, ha már itt az idő, hogy haza kell menni,
1734 3, II | favágó, aki mikor fűrészel, az egyik végét a fűrésznek
1735 3, II | fűrésznek a feleség fogja, az boldog ember; azok, mikor
1736 3, II | képzelte.~Nem sikerült neki az elszegényedés. A szerencse
1737 3, II | bizton belebukott volna, az fényes sikerrel végződött;
1738 3, II | azt titkolják; csak ennek az egynek a szerelmét nem,
1739 3, II | elhitethetné szívével, hogy az mást szeret, hogy hűtelen,
1740 3, II | nem táncol. Meg is mondja az okát, miért nem. Nem tanították
1741 3, II | már nem akar tanulni. Csak az éltes asszonyságok társaságát
1742 3, II | Timéával Athalie.~Athalie, az ő becsületének nem védangyala,
1743 3, II | együtt egy házban lakni, az érzelmes jó szív sugallatán
1744 3, II | védördög hallgat, addig Timéát az Isten sem ítéli meg.~Athalie
1745 3, II | megint azon kapta, hogy az úrnő ruháit tisztogatja,
1746 3, II | hogy azt bántani fogja. Ha az valamit kért tőle, oly szolgálatkészséggel
1747 3, II | Timéával beszélt: „s”-nek ejtve az „sz” betűt. „Sép Timéa!” „
1748 3, II | neme volt a bosszantásnak, az, hogy kifogyhatatlan volt
1749 3, II | ajtón ki- vagy bement, vagy az uszálya szorult az ajtó
1750 3, II | vagy az uszálya szorult az ajtó alá, vagy a ruhaujja
1751 3, II | vagy kilincs törött bele, s az neki jólesett. Tört edények,
1752 3, II | maradni vele. Egyedül ő volt az, aki Athalie-nak igazi hangját
1753 3, II | mily feneketlen örvény az, amit az ő gyűlölete képez.
1754 3, II | feneketlen örvény az, amit az ő gyűlölete képez. Zófi
1755 3, II | gyertyáját, bűzölni hagyva az izzó faggyús kanócot, hadd
1756 3, II | kanócot, hadd töltse be az fojtó zsírfüsttel az egész
1757 3, II | be az fojtó zsírfüsttel az egész szobáját, s aztán
1758 3, II | S csak akkor érte utol az álom, mikor az éj csendében
1759 3, II | érte utol az álom, mikor az éj csendében egy ajtót hallott
1760 3, II | tudnia kellett azt jól, hogy az ifjú férj s az ifjú nő –
1761 3, II | jól, hogy az ifjú férj s az ifjú nő – nem boldogok.~
1762 3, II | hangzik el.~Timéa állandóan az, aki volt: csupán a férj
1763 3, II | abban.~Ez a mosoly volt az, mely azt mondja: „csak
1764 3, II | kárvágyó gúnymosoly fullánkját az útra.~Délig utazott e fullánkkal
1765 3, II | Lakásának külön bejárása volt az ő szobájába, s annak a kulcsát
1766 3, II | Mihály nesztelenül közelített az ajtóhoz, s óvatosan nyitá
1767 3, II | azt.~Csend volt, aludtak.~Az éji lámpa tejfehér ernyője
1768 3, II | szobában.~Mihály félrevonta az ágy függönyét: ugyanaz az
1769 3, II | az ágy függönyét: ugyanaz az alvó szent szobra feküdt
1770 3, II | szempilláin keresztül. Pedig az alvó nő meglátja álmában
1771 3, II | jelenség… Semmi tápszer annak az éhes szörnyetegnek, aki
1772 3, II | Sokáig állt ott, és nézte az alvó alakot.~Egyszer aztán
1773 3, II | viasztekercs volt a kezében. Megint az a bántó gúnymosoly az arcán.~–
1774 3, II | Megint az a bántó gúnymosoly az arcán.~– Ön itthon feledt
1775 3, II | Pszt! – inte Athalie-nak, az alvóra mutatva, s elsietett
1776 3, II | alvóra mutatva, s elsietett az ágy mellől. – Irataimat
1777 3, II | letette a viasztekercset az asztalra, és – nem távozott
1778 3, II | hogy amíg én itt vagyok, az az ember, aki önre nézve
1779 3, II | hogy amíg én itt vagyok, az az ember, aki önre nézve rettegés,
1780 3, II | aki önre nézve rettegés, az ön családi kincseihez nem
1781 3, II | Én vagyok a gyémántzár az ön házán. Tudjon ön meg
1782 3, II | elmegy a városból, addig az ideig, amíg ön ismét visszatér,
1783 3, II | amíg ön ismét visszatér, az ön háza egy kolostor. Semmi
1784 3, II | se asszonyt. Ami levelek az asszonyhoz érkeznek, azokat
1785 3, II | ahogy tetszik. Önnek neje az utcára ki nem megy azalatt,
1786 3, II | őmiatta szenvedem. Mert amióta az ő szellemarca e házban megjelent,
1787 3, II | találja, addig tudhatja, hogy az önhöz hű maradt. Mert én,
1788 3, II | Mert én, uram, ha azzal az emberrel csak egy édes szót
1789 3, II | melyet a szerelemféltő düh az ön felesége szívének tart
1790 3, II | szegezve. S ön e gyiloknak az árnyékában fogja mégis mindennap
1791 3, II | leányt, aki mást szeret; az a más az enyém volt. Ön
1792 3, II | aki mást szeret; az a más az enyém volt. Ön elvette tőlem
1793 3, II | házat, apám, vagyonom mind az ön keze alatt hullott a
1794 3, II | mártír. És önnek nem elég az, hogy maga szenved, hanem
1795 3, II | arcáról eltűnt minden nőiség. Az álcázott alázatosság helyett
1796 3, II | el Mihály szobáját. Még az égő viasztekercset is fölvette
1797 3, II | viasztekercset is fölvette az asztalról, és elvitte magával,
1798 3, II | valami, mikor azt a leányt az égő viasztekerccsel kezében
1799 3, II | belépett a hálószobába, az ajtó bezárult, s Mihály
1800 3, II | zárában kettőt fordul a kulcs.~Az ő sorsa el volt ítélve.~
1801 3, II | összeszedett, csendesen kilopózott az ajtaján, halkan zárt a kulccsal,
1802 3, II | a házat. Kiűzte őt abból az a leány!~Künn az utcán az
1803 3, II | őt abból az a leány!~Künn az utcán az áprilisi zivatar
1804 3, II | az a leány!~Künn az utcán az áprilisi zivatar hózáporral
1805 3, II | hózáporral fogadta. Jó idő az olyan embernek, aki nem
1806 3, II | észrevétetni.~A szél süvöltött az utcákon, a hó szemközt vágott,
1807 3, III | idő egész Bajáig kísérte az utazót. Néhol még frissen
1808 3, III | hullott hó lepte a mezőket, s az erdők még kopárak voltak.~
1809 3, III | hideg időhöz hozzáillett az is, amiről gondolkozott.~
1810 3, III | férj szerencsétlen, hanem az asszony is.~Csakhogy a férj
1811 3, III | Csakhogy a férj kétszeresen az, mert ő szerezte azt a balsorsot
1812 3, III | balsorsot mindkettőjüknek.~Az első megbotlás követeli
1813 3, III | önmagáért?~Mégsem szereti.~Ez az örökké visszatérő válasz.~
1814 3, III | De hát mire való akkor az élet? Mi célja van a napok
1815 3, III | emberekkel is jót tenni?~Hm! Ez az utolsó menedék.~Akit nem
1816 3, III | Akit nem szeretnek otthon, az keresi, hogy szeressék az
1817 3, III | az keresi, hogy szeressék az utcán.~Akit már nem szeretnek
1818 3, III | már nem szeretnek otthon, az fákat ültet, pomológ lesz.
1819 3, III | ültet, pomológ lesz. Ez az első stádium.~A második
1820 3, III | tyúkot, baromfit nemesít.~Az utolsó stádium pedig, hogy
1821 3, III | üzleti állomása, s mikor az Alföldön járt, leveleit
1822 3, III | ha fölemelték is a vámot az angol határon; ha emelkedtek
1823 3, III | metallique-ok.~De talált mégis az érkezett levelek között
1824 3, III | utazni.~Volt már valami célja az útjának.~Csekély cél; nem
1825 3, III | Egypár szegény embernek az öröme. De igazi öröm.~Az
1826 3, III | az öröme. De igazi öröm.~Az idő megváltozott, egyszerre
1827 3, III | a hófehér mező, s ma már az Al-Dunán a virágzó erdők!~
1828 3, III | Fabula János uram volt az összes hajóraj felügyelője;
1829 3, III | ladikját víz mentében, míg az Osztrova-sziget farkáig
1830 3, III | közepéből magasan tűntek ki az ismerős nyárfák hegyei,
1831 3, III | szükséges; de hozzáértő embernek az a jó. Ahol egyszer már volt
1832 3, III | tavaszi időben? Aki úr, az vadászik.~Csakhogy a vadászatnak
1833 3, III | vadászatnak korlátai is vannak. Az egér éjszakai vadászatra
1834 3, III | vadásznak a víziállatokra. Az is szép sport!~Almira begázol
1835 3, III | s nagy óvatosan bedugja az egyik lábát egy olyan üregbe,
1836 3, III | öreguras kacagás forma az nála. Megismeri a csónakászt.~
1837 3, III | kedélyes találkozási jelenetet. Az előrelátható katasztrófa
1838 3, III | kalimpázó szörnyeteghez, hogy az az egyik ollójával belekapott
1839 3, III | kalimpázó szörnyeteghez, hogy az az egyik ollójával belekapott
1840 3, III | holmikat kiszállítsa. Hiszen az mind tarisznyába van csomagolva.
1841 3, III | odaadta Almira szájába, s az aztán keresztbe fogva azt
1842 3, III | ibolyakékkel, szironták arannyal; az arany napsugár kihívja a
1843 3, III | kihívja a virág szerelmét, az illatot, attól terhes a
1844 3, III | illatot, attól terhes a lég; az ember minden lélegzetvételnél
1845 3, III | lugas, csupa rózsából. Liget az, berek, labyrinth, rózsafákból,
1846 3, III | is ráismere: Noémi volt az.~A kis Noémi, akit már harmadfél
1847 3, III | Timár úr! – kiált a lyánka az érkező elé szaladva, s messziről
1848 3, III | meleg kézszorítással üdvözli az érkezőt.~Mihály viszonozza
1849 3, III | leány valóban sokat nyert az elmúlt évek alatt.~Sajátszerű
1850 3, III | Sajátszerű fiziológiája az a leányarcoknak, hogy némely
1851 3, III | arc ugyanazon idő alatt az észrevétlen bájakat nem
1852 3, III | rossz indulat, a bánat és az öröm, a nyugtalanság és
1853 3, III | Timár, kezében felejtve az odanyújtott kis kezet.~–
1854 3, III | tarisznya. – „Almira!” – kiálta az utána sompolygó kutyának –
1855 3, III | leányát, hogy megengesztelje. Az meg hagyta magát engesztelni.~–
1856 3, III | fehér vesszőkosár volt az útban, fehér lepedővel leterítve
1857 3, III | fehér lepedővel leterítve az, ami benne tetézve állt.
1858 3, III | én segítek bevinni, hisz az nehéz lesz.~Noémi kacagott;
1859 3, III | gyermeteg, csattogó kacaj volt az, s aztán felhajtá a fehér
1860 3, III | kosár tartalmáról. Tele volt az rózsalevéllel.~Hanem azért
1861 3, III | Sok szegény asszonynak az a keresete.~– No ugye? Hát
1862 3, III | ami maga elég arra, hogy az emberrel a világot megszerettesse.
1863 3, III | rózsa minden évben virágzik, az mindig hű marad hozzánk.
1864 3, III | csendesen hullott cseppenkint az első főzet, a tűzhely mellett
1865 3, III | kosár tartalmát a padra; ah, az részegeskedés, az dobzódás
1866 3, III | padra; ah, az részegeskedés, az dobzódás volt az illatárban.
1867 3, III | részegeskedés, az dobzódás volt az illatárban. Noémi letette
1868 3, III | rózsaillat megölne.~– Hát az szép halál volna.~Erre aztán
1869 3, III | Akkor aztán Noémi átkarolta az anyját, és csókolá, kérlelé.~–
1870 3, III | kisleánynak így tréfálni az anyjával? Egy ilyen kicsi
1871 3, III | igazat adott Terézának, hogy az bizony semmi körülmény között
1872 3, III | fiatal leány azt mondja az anyjának, hogy valami halál
1873 3, III | sokszor végeztem azt odahaza az anyám házánál.~– Ugye, az
1874 3, III | az anyám házánál.~– Ugye, az ön anyja is olyan jó asszony
1875 3, III | sincs”. – Veszedelmes szó az!~Mihály észrevette, hogy
1876 3, III | hogy Teréza asszony megáll az ajtóban, s látszik rajta,
1877 3, III | Ne menjen most a konyhába az én kedvemért friss estebédet
1878 3, III | Fabula János uram biz az.~– Ah! az a derék kormányos?
1879 3, III | János uram biz az.~– Ah! az a derék kormányos? Ő is
1880 3, III | tőle Noémit.~– Nem úgy lesz az. Majd én ügyelek a konyhára
1881 3, III | nélkül szokta tenni, amit az anyja mondott neki. Feje
1882 3, III | olyan kedves keretül szolgál az arcának. Timár megismerte
1883 3, III | viszontlátásig! – mondák egymásnak az anya és leány, egymást megcsókolva.
1884 3, III | Timár a szigetet végigjárni.~Az út olyan szűk, hogy közel
1885 3, III | sűrű geszten keresztül; az ősbozót ki volt irtva a
1886 3, III | szalag volt a nyakára kötve, az bizonyosan Noémi választottja.~
1887 3, III | fiatalabbak, mint én.~És az oly természetesen volt mondva.~
1888 3, III | favágók jönnek ide, kik nekünk az irtásnál segítenek; fizetésbe
1889 3, III | közbe a kakukk nem győzi az erdők óráját verni, s a
1890 3, III | hogy el ne essék.~– Mi az?~Noémi eltakarta az arcát,
1891 3, III | Mi az?~Noémi eltakarta az arcát, s mint egy gyermek,
1892 3, III | félig nevetve, félig sírva az undor és a panasz hangján
1893 3, III | ön, ott jön…~– Mi jön?~– Az ott, ni!~Hát biz az egy
1894 3, III | jön?~– Az ott, ni!~Hát biz az egy tekintélyes nagy varangyos
1895 3, III | A cicát szeretik, mert az szépen tud hízelkedni, a
1896 3, III | békától pedig irtóznak, mert az olyan rút. Pedig lássa ön,
1897 3, III | madarak. Ez a megvetett, ez az irtózott állat a kertészeknek
1898 3, III | előjön földhasadékaiból az undok béka, s a sötétben
1899 3, III | ellenségeinkkel. Ez emészti el az éjjel járó hernyókat, lepkéket,
1900 3, III | járó hernyókat, lepkéket, az esőférget, a cserebogár
1901 3, III | rendkívüliségeik vannak. Beszélt neki az égszínkék szurinámi békáról,
1902 3, III | énekel; Brazíliában sokszor az operaházban elnyomja az
1903 3, III | az operaházban elnyomja az énekeseket és a zenekart,
1904 3, III | kiáltanának!~– De lássa ön, ez az ő kiáltásuk az ő hízelkedő
1905 3, III | lássa ön, ez az ő kiáltásuk az ő hízelkedő szavuk hölgyeikhez;
1906 3, III | ön, a levelibéka megérzi az időjárást; mikor esős idő
1907 3, III | szíve! Hogy néz ránk azokkal az okos fekete szép szemeivel,
1908 3, III | szemeibe, s megrezzent, midőn az a hideg állat legelőször
1909 3, III | fogoly békát beleeresztjük, s az feljön a létrafokon, ha
1910 3, III | előreszaladt, s messziről kiabált az anyjának:~– Anyám, anyám!
1911 3, III | volt a békák iránt; amíg az asztalt a verandán az estebédhez
1912 3, III | amíg az asztalt a verandán az estebédhez megteríté, egész
1913 3, III | fecskendeznek magukból, hogy az alvó embernek a szájába
1914 3, III | porond a ház körül, mind az ő éjjeli patrolírozásuknak
1915 3, III | felül lekötve papírral az üveg száját, s a papíron
1916 3, III | fogoly próféta számára. Az természetesen lehúzta magát
1917 3, III | monda Teréza asszony, midőn az estebédet kihozta a kis
1918 3, III | sövényen túlmenjen, ahol az ingoványban az a tömérdek
1919 3, III | túlmenjen, ahol az ingoványban az a tömérdek béka kuruttyol,
1920 3, III | belőle, s visszaadta őt az otthonának.~– Kedves otthon –
1921 3, III | Timár is jól, kinek szólt az a sóhaj.~Noémi vissza akarta
1922 3, III | hátát, úgy bömböl, mint az ökör. És aztán megverte
1923 3, III | szegény állatot; és arra az elkezdett oly kínosan bőgni,
1924 3, III | azt képzeltem mindig, hogy az egész nemzetsége azért csúsz,
1925 3, III | mérgével lefecskendjen. Az a rossz fiú pedig úgy nevetett,
1926 3, III | pedig úgy nevetett, mikor az állat ezt a kísértetes jajgatást
1927 3, III | jajgatást hallatá.~– Ki volt az a rossz fiú? – kérdezé Mihály.~
1928 3, III | Teréza asszonyra nézett; az helyeslőleg inte fejével.
1929 3, III | csakhogy meneküljek tőle.~– Az idén még nem volt itt –
1930 3, III | monda Noémi.~– Óh! ez az ember nem vész el. Mindennap
1931 3, III | ezeknek a szigetlakóknak az örömeibe és bajaiba.~Az
1932 3, III | az örömeibe és bajaiba.~Az estebéd el lett költve,
1933 3, III | tavaszi est szállt alá. Az egész ég egy átlátszó arany
1934 3, III | hulláma más színű: rózsapiros az almafa, vérvörös a barack
1935 3, III | a leszálló árnyékos éjt. Az eget két, keletről szétsugárzó
1936 3, III | küllő két részre osztá. Az egyik része mélykék volt,
1937 3, III | Mihály elfeledve önmagát és az egész világot, állt ott
1938 3, III | két kezét egymásba fogva. Az újhold ott csillámlott a
1939 3, III | férfi szívét. Vágy volt-e az vagy félelem? Emlékezés-e,
1940 3, III | lehanyatló holdba, mikor az az elsüllyedt hajóig veté
1941 3, III | lehanyatló holdba, mikor az az elsüllyedt hajóig veté hullámzó
1942 3, III | delejárasztó kísértet-fénnyel, és az vissza hozzájuk.~„Mégsem
1943 3, IV | kötelessége. Timár aztán az akolajtónak vetve vállát,
1944 3, IV | feltöltik a lefőtt rózsavizet az üstbe; s azután nyugodni
1945 3, IV | letette a fejét, elnyomta az álom, s egész éjjel arról
1946 3, IV | szegény szánandó férfi, ki az állát borotválni szokta,
1947 3, IV | torzképeket hunyorgasson; mert az az átkozott szakáll-tarló,
1948 3, IV | torzképeket hunyorgasson; mert az az átkozott szakáll-tarló,
1949 3, IV | leveleket, Teréza asszony az üsttel foglalkozott.~Timár
1950 3, IV | milyen nagyon hasonlítanak az ő piros orcáihoz, amiért
1951 3, IV | Törökországban a rózsavizet az ételhez, italhoz is használják.
1952 3, IV | Olvasót is készítenek belőle. Az összetört leveleket golyómintában
1953 3, IV | összesajtolják. Ezért nevezik az olvasót rózsakoszorúnak.
1954 3, IV | hófehér virágok. Ezeknek az illata felülmúlja minden
1955 3, IV | színe szivárványos lesz az olajtól, amit a levelek
1956 3, IV | kibocsátottak. Éppen ilyen az örökzöld rózsa is, mely
1957 3, IV | rózsa levele pedig mámorít, az illatától oly ittassá lesz
1958 3, IV | illatától oly ittassá lesz az ember, mintha bort ivott
1959 3, IV | nőnek tőle a virágai helyén. Az ilyen rózsagubancokról azt
1960 3, IV | Messze vannak azok ide?~– Ha az ember elindulna gyalog,
1961 3, IV | De ön hajóval járt ott.~– Az még hosszabb út, mert útközben
1962 3, IV | mikor itt jártak.~– Már nem az, mert meghalt.~Most Teréza
1963 3, IV | Minden vagyonukat elveszték az ő halálával.~– Ah! Igazságos
1964 3, IV | is, hogy mikor bennünket az a végveszedelem ért, mikor
1965 3, IV | azt gondoltam, hogy ennek az embernek van neje, gyermeke,
1966 3, IV | könyörögni fogok a nőnek: az megért, az megszán. Karomra
1967 3, IV | fogok a nőnek: az megért, az megszán. Karomra vettem
1968 3, IV | felutaztam Komáromba. Felkerestem az ő pompás emeletes házukat.
1969 3, IV | eresztettek be. Végre előjött az asszony, ötesztendős leányával.
1970 3, IV | fejemet beleütöttem abba az oszlopba, ami a lépcsőboltot
1971 3, IV | a homlokomon most is. És az ötéves gyermek odafenn úgy
1972 3, IV | ki gondoskodik róluk.~– Az őrült! – kiálta fel, indulattól
1973 3, IV | Hogy meri házába fogadni az átkot, mely őtet is megrontja?~
1974 3, IV | megsimogatva. – Üres beszéd az átkozódás. Csak régi rossz
1975 3, IV | régi rossz babonás szokás az nálunk vénasszonyoknál.
1976 3, IV | vénasszonyoknál. Nincs arra gondja az Istennek, hogy a megtaposott
1977 3, IV | bosszúállás napjáig. Nem fog meg az én átkom senkit.~Timár gondolá
1978 3, IV | meg is fogott; én vagyok az az őrült, ki őket házamhoz
1979 3, IV | is fogott; én vagyok az az őrült, ki őket házamhoz
1980 3, IV | olyan moggori rózsát, aminek az illata mámorít?~– Ha akarja
1981 3, IV | önnek olyat.~– Hol terem az?~– Brazíliában.~– Messze
1982 3, IV | Brazíliában.~– Messze van az?~– A földnek a túlsó oldalán.~–
1983 3, IV | kiönté a gyékényre, hol az egész halmot képezett.~Délig
1984 3, IV | ráérnek a szigetet körüljárni. Az ilyen messze földet bejárt
1985 3, IV | ein schwarzes Camisol”.~Az, aki a part felől közelít,
1986 3, IV | figyelmeztesse. Fél a nagy kutyától.~Az pedig még csak nem is ugat.~
1987 3, IV | ugat.~A közeledő kibukkan az utat árnyazó rózsalugasok
1988 3, IV | árnyazó rózsalugasok közül.~Ő az. Krisztyán Tódor.~Ezúttal
1989 3, IV | okoskodik: mikor én ezt az embert nagyon megtámadom,
1990 3, IV | megtámadom, akkor mindig az következik, hogy engem kötnek
1991 3, IV | engem kötnek meg, nem ezt az embert. Jobb lesz tehát,
1992 3, IV | kutyácskám. Hát hol vannak az asszonyaid? Ugass egyet
1993 3, IV | bemennem a házba?~De már az nem volt szabad.~Azt sem
1994 3, IV | tudtul szóval Almira, csak az ínyét húzta fel egy kicsit,
1995 3, IV | ne harapj. Hát hol vannak az asszonyok? Talán a szeszfőzdében?~
1996 3, IV | párolgó rózsavízbe belemosta az arcát meg a kezeit; jólesett
1997 3, IV | találta, hogy el van állva az útja. Almira most már a
1998 3, IV | Megvárom itten, míg előjönnek az asszonyok. Én is ráérek
1999 3, IV | tántorodott vissza.~– No mi az? – kérdé az odasiető anya.~–
2000 3, IV | vissza.~– No mi az? – kérdé az odasiető anya.~– A rózsa
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4307 |