1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4307
Part, Chapter
2001 3, IV | Azután Noémihez fordult; de az hirtelen félresiklott ölelése
2002 3, IV | éppen azért nem szerette azt az embert látni maga előtt,
2003 3, IV | át a leány derekát, amit az úgy viszonzott, hogy eltolta
2004 3, IV | s félrefordította tőle az arcát.~– No hagyj békét
2005 3, IV | nekem Noémit megölelnem? Az én egyetlenegy kis mátkámat.
2006 3, IV | házadat, jószágodat, kertedet az Osztrován, mindent, amit
2007 3, IV | akarok veletek, azt nem lehet az egész világ előtt elmondani.~–
2008 3, IV | asszony. – Hát hisz hol itt az egész világ, ezen a puszta
2009 3, IV | béleseket te tudsz készíteni! Az ember szeretne egészen gyomorrá
2010 3, IV | vendégszeretetét magasztalták. Az ennivalót nem kímélte semmi
2011 3, IV | belép a kis kunyhó ajtaján, az ajtóragasztó leüsse a fejéről,
2012 3, IV | aztán elmondhassa:~– Ah! Az átkozott divatos kalap!
2013 3, IV | átkozott divatos kalap! Mikor az ember olyan magas ajtókhoz
2014 3, IV | magas ajtókhoz van szokva. Az új szállásomon csupa szárnyajtók
2015 3, IV | kérdezé Teréza, felterítve az étkezéshez az asztalt a
2016 3, IV | felterítve az étkezéshez az asztalt a kis lakszobában.~–
2017 3, IV | A legelső hajóépítőnek az ügynöke vagyok…~– Triesztben? –
2018 3, IV | tehetnék félre. El is hoztam az én kedves Noémimnek, amit
2019 3, IV | karátos brilliánt. Ez lesz az én kis Noémimnak a jegygyűrűje.
2020 3, IV | olyan ritkaság volt ezt az ő kacagó hangját hallani!~–
2021 3, IV | csizmaszárból kihullott az asztalra a szökevény gyűrű. –
2022 3, IV | Igaz jószág nem vész el. Az én Noémim jegygyűrűje nem
2023 3, IV | semmiképpen sem engedte az ujjára felvonni, saját kisujjára
2024 3, IV | tartsa.~Étvágya jó volt az ifjúnak.~Evés közben hosszat
2025 3, IV | milyen szörnyű vállalat az a hajóépítés; elmondta,
2026 3, IV | aztán rátért a dolognak az érdemére.~– No de mármost,
2027 3, IV | Scaramellinél egyszerre „felcsapom az égót”. Hát hallgass csak
2028 3, IV | paripou-t, meg a patavouát, amit az oldalpalánkokhoz használnak,
2029 3, IV | sourgum-tree fát, amiből az evezőlapátok lesznek, a
2030 3, IV | fát, meg a casuárfát, meg az ördögkávé fát, aztán a teák
2031 3, IV | sok fától nem látom meg az erdőt? Mondd el hát, hogy
2032 3, IV | mennénk mi Brazíliába, mikor az ott termő fáknál itt a mi
2033 3, IV | vannak a mi szigetünkön.~– Az én diófáim?~– A cascarillánál
2034 3, IV | cascarillánál sokkal jobb az almafa.~– Hát az almafákról
2035 3, IV | sokkal jobb az almafa.~– Hát az almafákról is gondoskodtál?~–
2036 3, IV | vagyunk téve. S ha egyszer az a sok haszontalan fa ki
2037 3, IV | várnai kereskedőknek eladja az évenkint levágott meggyfa
2038 3, IV | hírét.~– No hát mit mosolyog az úr? – förmedt rá Tódor. –
2039 3, IV | elcipelted, eladtad. Odaadtam, az Isten áldjon meg érte. Most
2040 3, IV | akarod a fejem fölül eladni. Az én kedves, egyedüli jó barátaimat,
2041 3, IV | tenni? Engem, te? Elmenj az ilyen ostoba tréfákkal,
2042 3, IV | ünnepélyes nap van ma. Ma van az én nevem napja. Ezen a napon
2043 3, IV | Ezen a napon született az én kedves kis Noémim. Tudod,
2044 3, IV | szerelmen kívül egyéb is kell az embernek. Nagy fizetésem
2045 3, IV | embernek. Nagy fizetésem van, az igaz, signore Scaramellinél;
2046 3, IV | szögletbe, s hátat fordított az egész társaságnak, homlokát
2047 3, IV | add át nekem, majd azután az én gondom lesz, hogy kinek
2048 3, IV | már csak bízzad te rám. Az már az én gondom.~– Hát
2049 3, IV | csak bízzad te rám. Az már az én gondom.~– Hát legyen
2050 3, IV | röviden végzek veled. Én az én kedves gyönyörű diófáimat
2051 3, IV | szólok…~– Hát szólj. Ez előtt az úr előtt szólhatsz, ő már
2052 3, IV | uram.~– Mit? – kérdezé az, vadul hátravetve fejét.~–
2053 3, IV | névtelen puszta sziget van az Osztrova-sziget mellett,
2054 3, IV | Sok pénzébe került neki az a zsák diós és aszalt gyümölcsös
2055 3, IV | csókolni a férfinak, ki az élő kárhozatból őt kiszabadítá,
2056 3, IV | háznép ügyeibe beleártani?~– Az, hogy én őt szeretem! –
2057 3, V | kebléhez tapadva, mikor már az eltávozott, akitől őt öntestével
2058 3, V | ezzel űzni végképpen azt az embert, kinek jelenlététől
2059 3, V | Lehetetlenné akarta tenni, hogy az őt még nejének óhajtsa?~
2060 3, V | szegény hajóbiztos, akinek az anyja éppen olyan szegény
2061 3, V | szegény asszony volt, mint az én anyám, maga mondta azt,
2062 3, V | boldog lenni, büszke lenni, az ő urának úrnője lenni, ezüstkoronával
2063 3, V | kérte a férfi védelmét, az emberek kegyelmét, az Isten
2064 3, V | védelmét, az emberek kegyelmét, az Isten irgalmazását, csak
2065 3, V | melegség járta át idegeit.~Az a melegség, ami a halottat
2066 3, V | ingatva, inte, hogy való az. Mihály Terézára tekintett.~
2067 3, V | néma, hallgató jelenet volt az, melyben mindenki egymás
2068 3, V | őt szeretni tudja. Akinek az „arany ember”-ből nem kell
2069 3, V | arany ember”-ből nem kell az arany, csak az ember!~Ő
2070 3, V | nem kell az arany, csak az ember!~Ő is úgy érezte magát,
2071 3, V | dobogni keblén.~És körös-körül az egész világon nem volt más
2072 3, V | nekem!”~S ha a ragyogó ég, az illatozó föld összeesküdött,
2073 3, V | örömével nem tudtak betelni.~Az est leszállt, a hold feljött;
2074 3, V | szemekkel nézett egykor az eltávozó után.~Timár leült
2075 3, V | a gyopárfödte sziklára, az illatos levendulabokrok
2076 3, V | karjára, átszellemült arcát az ég felé emelve.~Teréza ott
2077 3, V | mosolyogva tekinte le rájuk.~Az ezüst hold ragyogva világolt
2078 3, V | hold ragyogva világolt alá az aranyhomályú égről.~S a
2079 3, V | fenékig. – Neked termett az. – Új ember léssz! – Félisten
2080 3, V | ember léssz! – Félisten az, akit a nő szeret! – Boldog
2081 3, V | belül: „Tolvaj vagy!”~ ~Az első csók egy új világot
2082 3, V | Fölébreszté szívében mindazt az ifjúkori ábrándot, azt a
2083 3, V | elfásulva, meg nem értve, az élet minden célját elvesztve
2084 3, V | oázt hoz eléje a pusztában. Az oázon megtalálja azt, amit
2085 3, V | amit hasztalan keresett az egész világban: egy szívet,
2086 3, V | vagy fusson előle? Jó-e az, vagy rossz? Élet-e az,
2087 3, V | Jó-e az, vagy rossz? Élet-e az, vagy halál? Mi jő mögötte?
2088 3, V | mögötte? mi lesz utána? hol az Isten, aki e kérdésre felel?
2089 3, V | mely fészkét rakja; csak az embernek nem, mikor azt
2090 3, V | hallgatott szíve dobogására.~Az a szívdobogás pedig azt
2091 3, V | szemeiben.~Mihály elfeledte az egész világot, mikor e szemekbe
2092 3, V | virága, mely fejére hull, az állatok, mik kezét nyalják,
2093 3, V | állatok, mik kezét nyalják, az ajk, mely a szív titkát
2094 3, V | mely többet árul el, mint az ajk.~Még az is, akinek félteni,
2095 3, V | árul el, mint az ajk.~Még az is, akinek félteni, rejteni
2096 3, V | szerető leány anyja, még az is elárulja őt: „nagyon
2097 3, V | örökkévalósággal. Tele volt az érzelmekkel, amiknek nincsen
2098 3, V | érzelmekkel, amiknek nincsen vége.~Az önfeledés, az ébren álmodás
2099 3, V | nincsen vége.~Az önfeledés, az ébren álmodás napja volt
2100 3, V | ébren álmodás napja volt az. Olyan álom, melyben amit
2101 3, V | álom, melyben amit megkíván az álmodó, már előtte áll.~
2102 3, V | fekhelyére tért, akkor elővette az, aki nem alszik soha, egy
2103 3, V | ifjú férjét eltemették az öngyilkosok gödrébe, embergyűlölővé,
2104 3, V | akiket egytől egyig utolért az átok. Te a lélek nyugalmát
2105 3, V | gyilkolod meg itten. Te ellopod az ártatlan szívet, s cserében
2106 3, V | lenni! Menekülj innen!”~Az üldöző szó nem hagyta magát
2107 3, V | kik a reggelihez készíték az asztalt.~– Nekem el kell
2108 3, V | hajókhoz! – monda Mihály.~Hisz az olyan természetes volt.
2109 3, V | dolga van, nem lophatja az időt, melyet gazdája bérbe
2110 3, V | gondos anya.~– Nincs biz az! – monda Mihály.~– Jó lesz,
2111 3, V | hogy „te”? Egyetlen szótag az. Nem tudod kimondani? Félsz
2112 3, VI | mulatság, s neki most nem az a kedélyállapota volt, hogy
2113 3, VI | Erősebb hullámáradat volt az, ami ellen most egész erejével
2114 3, VI | Duna-áradás alkotásainak, minők az Al-Duna vidékén láthatók.
2115 3, VI | szederindával és földi tökkel. Lehet az ilyen kunyhó szalonkaleső
2116 3, VI | következetesen keresztülvinni az életen, hát még kettőt.
2117 3, VI | talán nem is szenvedély az, amit érzesz? Múló vágy,
2118 3, VI | Hízeleg férfiúi hiúságodnak az, hogy van egy ifjú leány,
2119 3, VI | szép, deli férfi nőül kér, az ezt eltaszítja magától,
2120 3, VI | szereti azt a szép ifjút, mert az egy silány ember; téged
2121 3, VI | lesz a te életed, s mi lesz az ő élete, ha te e szerelmet
2122 3, VI | szenvedtek mindketten, nem az ő hibája, egyedül a tied.
2123 3, VI | meg azt soha, neki nem fog az fájni. Hiszen az év felét
2124 3, VI | nem fog az fájni. Hiszen az év felét házadtól távol
2125 3, VI | lehetsz, senkinek sem tűnik az fel. Hol jártál? Kereskedni
2126 3, VI | ezzel a leánnyal?~… Ez nem az a könnyelmű teremtés, akit
2127 3, VI | másutt vigasztalást. Ennek az apja már mint öngyilkos
2128 3, VI | jó játszani.~… És hátha az az áldás, amit a szerető
2129 3, VI | játszani.~… És hátha az az áldás, amit a szerető párok
2130 3, VI | amit a szerető párok várnak az égtől, rád nézve ott száll
2131 3, VI | a lelkedet, s neked adja az egész lelkét; hogy felelsz
2132 3, VI | akadályt hogy fogsz elhárítani az utadból: a megvetett vőlegényt?
2133 3, VI | a megvetett vőlegényt? Az egy agyafúrt kalandor, akinél
2134 3, VI | kevesebb nem jön számba. Az téged képes lesz a világ
2135 3, VI | világ végére is elüldözni. Az utadba fog állni, mikor
2136 3, VI | életpályádon fölfelé törekszel. Az titkaidnak utána fog járni;
2137 3, VI | titkaidnak utána fog járni; az üldözni, az gyötörni, az
2138 3, VI | utána fog járni; az üldözni, az gyötörni, az fenyegetni
2139 3, VI | az üldözni, az gyötörni, az fenyegetni fog egész életeden
2140 3, VI | áron, semmi áldozattal. Az hűségesebb lesz hozzád az
2141 3, VI | Az hűségesebb lesz hozzád az üldözésben, mint akit a
2142 3, VI | vesztőhelynél végződik! És te, az arany ember, akit mindenki
2143 3, VI | mindenki tisztel, kitüntet, az erény és jótékonyság apostolának
2144 3, VI | Hát nekem nem szabad az életnek örülnöm soha? Közel
2145 3, VI | forró szerelmet hoztam-e én az elé, kit nőül vettem? Nem
2146 3, VI | midőn megtaláltam, most az is mind veszve van, s ő
2147 3, VI | koldulni. Most pedig minden az övé, ami az övé volt. Hisz
2148 3, VI | pedig minden az övé, ami az övé volt. Hisz magamnak
2149 3, VI | meleg érzelmei, nem lakik-e az igaz boldogság, melyet a
2150 3, VI | világ száműzött?~… És ez az ostoba fickó, aki közöttünk
2151 3, VI | ennek egyéb, csak pénz; – az pedig nekem van. Megfizetem,
2152 3, VI | tavaszi szellő végigsuhogott az ifjú jegenyefák sudarai
2153 3, VI | nincsen a földön. Rideg, sivár az életed. – Hanem nyugodt. –
2154 3, VI | cserébe álmatlan örömekért?~Az ellenmondás nemtője visszafelelt:~…
2155 3, VI | angyalt, akiknek egyike az Isten jobbján ül, s jegyzi
2156 3, VI | rozzant kunyhóból jött.~Az első pillanatban az ijedtség
2157 3, VI | jött.~Az első pillanatban az ijedtség zsibbasztá meg
2158 3, VI | rázkódott bele.~– Te vagy az? – rivallt rá Mihály – te!~–
2159 3, VI | te!~– Kegyelem! – rebegé az ember, elejtve kezéből a
2160 3, VI | közelebb! – monda nyugodtan az orgyilkosnak.~– Nem merek –
2161 3, VI | orgyilkosnak.~– Nem merek – rebegé az, a kunyhó rőzsekötegeihez
2162 3, VI | országcsaló vagy. Tetszik neked ez az élet? Az lehetetlen! Kezdj
2163 3, VI | Tetszik neked ez az élet? Az lehetetlen! Kezdj másikat.
2164 3, VI | A gyilkos térdre esett az előtt, kit meg akart gyilkolni,
2165 3, VI | zokogva.~– Óh! uram, ön az első ember, ki hozzám így
2166 3, VI | Krisztyán Tódor. – Különösen az én könnyem. Hisz én híres
2167 3, VI | ön, vagy elkergették?~– Az előbbi.~– Rábízott pénzzel?~–
2168 3, VI | tudok egy igen jó állomást az ön számára Brazíliában.
2169 3, VI | én önnek megszerzem azt az állomást, ahol tehetségeit
2170 3, VI | tehetségeit meg fogják jutalmazni. Az ügynökség, melyet önnek
2171 3, VI | nyereményből. Öntől függ, hogy az mentül több legyen.~Krisztyán
2172 3, VI | nekem biztosítanom kell az életemet. Meg nem ölhetem
2173 3, VI | kell önből csinálnom. Ez az önvédelmem. Ha ön boldog
2174 3, VI | én is nyugodtan járhatok az erdőben. Már most ért ön
2175 3, VI | ér, már akkorra ott lesz az én levelem Scaramellinél,
2176 3, VI | levelem Scaramellinél, s az majd tudatni fogja önnel
2177 3, VI | Tódor kezében reszketett az átvett pénzes tárca.~Mihály
2178 3, VI | hagyott békét addig, míg az el nem fogadta a pisztolyt,
2179 3, VI | csak ott állt óra hosszat az akácfa alatt, ahol Mihálytól
2180 3, VI | Noémi sápadt lett, mint az ákácvirágok ott feje fölött,
2181 3, VI | Timár hűséges sáfárjának – az idén nem viszik fel a búzát
2182 3, VI | lisztnek. Van két patakmalom az uradalomban; ehhez kibérlünk
2183 3, VI | annyi lisztet eladjunk.~– Az is meglesz. Kis hajókra
2184 3, VI | végre, ami Triesztig tart; az őrletést és a szállítást.
2185 3, VI | Hiszen tudom én, hogy mi az a Brazília! Tiszteletes
2186 3, VI | ahol erdőszámra teremnek az olyan fák, amiket csak ki
2187 3, VI | fákon, csak le kell szedni az érett cipókat az ágról és
2188 3, VI | szedni az érett cipókat az ágról és megsütni. S ilyen
2189 3, VI | Harmadszor: sohase látja az a pénzét, akinek Brazíliából
2190 3, VI | uram eddig hozzáfogott, s az a lisztes hajó aranyporral
2191 3, VI | csak nagy bolondság biz az!…~Tökéletes igaza volt Fabula
2192 3, VI | elhatározásnak mégiscsak Noémi volt az oka. Arra, hogy rögtön hozzákezdjen
2193 3, VI | volt már; fő dolog volt az, hogy Timár az egész földtekét
2194 3, VI | dolog volt az, hogy Timár az egész földtekét tegye maga
2195 3, VI | Három hét telt bele, hogy az első hajó, tonnára vert
2196 3, VI | megnézze a hajóját, mikor az útnak indul. E néhány hét
2197 3, VI | Levetincen tartózkodott. Az egész vállalat a Scaramelli-cég
2198 3, VI | fölbontásakor legelőször is az lepte meg, hogy a levélben
2199 3, VI | van. Egy százas bankjegy. Az írott tartalom pedig ez
2200 3, VI | köszönettel megfizetem. Az ég áldja meg önt, amiért
2201 3, VI | könnyebbülten lélegzett fel. Ez az ember megjavult. Visszaemlékezik
2202 3, VI | megszabadíthatni!~Megmenteni az ellenséget, ki életedre
2203 3, VI | életedre tört. Visszaadni őt az életnek, a világnak, a becsületnek.
2204 3, VI | gyöngyszemet megtisztítani. – Az őskeresztyének korszakába
2205 3, VI | Nemes lélek vagy!~Csak az a vádló szó odabenn mást
2206 3, VI | hírét venni, hogy hajódat az óceánon előfogta egy tavaszutói
2207 3, VI | hogy ott a La Plata és az Amazon folyók mocsáraiból
2208 3, VI | mint a tigris leskelődik az újon érkező idegenre; száz
2209 3, VI | még inkább megtörténhetik az vele, hogy a könnyelmű,
2210 3, VI | heves vérű ember, abban az országban, ahol a szenvedélyek
2211 3, VI | van halva rád nézve, meg az egész ismeretes világra
2212 3, VI | ismeretes világra nézve. Ez az, aminek te előre örülsz!”~„
2213 3, VI | majd meg kerülni kezdte az üzletét, s úgy tett, mint
2214 3, VI | sétálni, mint mikor valaki az őrüléshez közelít, s azon
2215 3, VI | senkit.~Levelei pedig, amiket az ország minden részéből küldöztek
2216 3, VI | utána, ott hevertek halommal az asztalán – felbontatlanul.
2217 3, VI | asztalán – felbontatlanul. Az okos ember nem tudott egyébről
2218 3, VI | gondolkozni, mint arról az aranyhajú leányról, akit
2219 3, VI | kezdett lenni. Jeleket várt az égtől, az álomlátásból,
2220 3, VI | Jeleket várt az égtől, az álomlátásból, amik elhatározzák,
2221 3, VI | elhatározzák, mit tegyen. – Óh, az álomlátások mindig azt az
2222 3, VI | az álomlátások mindig azt az alakot hozzák eléje: boldogan
2223 3, VI | csak még őrültebb lett. Az égből pedig nem jött semmi
2224 3, VI | egyenként felbontogatni.~Az lett belőle, hogy mire végigolvasott
2225 3, VI | elfelejtette, hogy mi volt az elején.~Mindig csak azokból
2226 3, VI | megismerte a kéz írását.~Az Timéa írása volt…~Valami
2227 3, VI | hidegség futott át erein.~Ez az égből jött jeladás!~Ez a
2228 3, VI | lelke harcát.~Timéa ír, az angyali jóságú teremtés,
2229 3, VI | a férfi kedélyére, mint az ébresztő szózat a mámorálomban
2230 3, VI | Valami súlyos van a levélben. Az valami gyöngéd meglepetés
2231 3, VI | pecsétet rajta.~Legelőször is az lepte meg, hogy íróasztala
2232 3, VI | hullott ki belőle. Ez volt az a súlyos tárgy benne.~A
2233 3, VI | rémületes eszme villant az agyán keresztül.~Ha Timéa
2234 3, VI | vonásaihoz. Ez bizonyosan az ő anyja, ki görög nő volt.
2235 3, VI | megtudta, hogy ez ékszer az apjáé volt; arról rájött,
2236 3, VI | kerültek, s arról aztán az egész történetet legombolyíthatá:
2237 3, VI | le van álcázva. Ott többé az „arany embert” játszani
2238 3, VI | kikeresni, kéznél legyen az.~Ez volt a tromf.~Mikor
2239 3, VI | titokra; így talán nem fog az kiderülni. A gyanú szemének
2240 3, VI | mint a bagoly szemének; az a világosságban nem jól
2241 3, VI | nap előtt babonás volt; az égtől, az elemektől várt
2242 3, VI | babonás volt; az égtől, az elemektől várt titkos jeleket,
2243 3, VI | a szigetre átmegy.~Pedig az égi jelek, az elementumok
2244 3, VI | átmegy.~Pedig az égi jelek, az elementumok nagyon is siettek
2245 3, VI | fakóvörös felhőfolt támad az égen, s jön sebesen gomolyogva
2246 3, VI | füstfellegforma, káromkodásra fordítja az áhítatos szót.~„A galambóci
2247 3, VI | galambóci szúnyogok jőnek!”~Azok az ördög teremtményei, amiknek
2248 3, VI | át kellett volna utazni; az apró, fullánkos szörnyek
2249 3, VI | Ha adott volna valamit az előjelekre, ez már elég
2250 3, VI | olyan úton járt, amelyre az ember nem kéri többé az
2251 3, VI | az ember nem kéri többé az Isten segítségét. Most már
2252 3, VI | Timéa arra taszította előre. Az indulat éjsarka és délsarka
2253 3, VI | indulat éjsarka és délsarka s az akarat vitte most már előre.~
2254 3, VI | bozótban. Ott aztán eltévedt. Az éjszaka ott lepte; mentül
2255 3, VI | Talán éppen ez a kunyhó volt az. Az bizony meglehet.~Hasznát
2256 3, VI | éppen ez a kunyhó volt az. Az bizony meglehet.~Hasznát
2257 3, VI | arra mégis szolgált neki az a pisztoly, hogy fatalizmusában
2258 3, VI | szüksége is volt, mert amint az éj leszállt, elkezdett a
2259 3, VI | aminőkkel a kígyók fogadják az embert, s lomha tömegek
2260 3, VI | benőtte kunyhóban tölti az éjszakát, egyedül! A farkasok
2261 3, VI | annyiszor keresztülment, az volt a menedéke, hogy imádkozott.
2262 3, VI | menedéke, hogy imádkozott. Hitt az Istenben, és megmenekült,
2263 3, VI | megmenekült, és amihez kezdett, az sikerült.~És ezen a félelmes
2264 3, VI | hajnal szürkülni kezdett, az éjszaka fenevadai behúzódtak
2265 3, VI | tanyájáról, s nemsokára rátalált az ösvényre, mely egyenesen
2266 3, VI | vezetett.~Itt várt azután reá az új rémület.~A Duna szertelenül
2267 3, VI | halászeszközöket is mind elvitték az elmenekült halászok.~Ha
2268 3, VI | isteni nyilatkozat: ez már az volt. A megáradt folyam
2269 3, VI | A megáradt folyam állt az útjában egész fenséges erőhatalmával.~
2270 3, VI | betörte, hogy hozzájusson az evezőihez és csáklyájához.
2271 3, VI | közé.~Akkor azután elkapta az ár, és vitte magával.~A
2272 3, VI | Egymaga evezett két evezővel, az volt egyúttal a kormány.
2273 3, VI | ladikját, mint egy dióhéjat, az ellenkező szél is azt akarta,
2274 3, VI | zuhannyal csapkodta arcát, de az sem hűtötte le. Melege volt.
2275 3, VI | erőszakos két hatalom, hanem az emberi szenvedély és akarat
2276 3, VI | végzett: ár ellenében eljutni az Osztrova-sziget végcsúcsáig.~
2277 3, VI | Itt aztán megpihenhetett.~Az Osztrova-szigetet egészen
2278 3, VI | Osztrova-szigetet egészen elborította az ár, a fák között foly a
2279 3, VI | állt a Duna-ág közepén. Az áradat a nádas felett hömpölygött,
2280 3, VI | türelmetlenséggel bocsátá az árnak csónakját. Minden
2281 3, VI | egymást látják.~Körös-körül az ős paradicsom; gyümölcstermő
2282 3, VI | közelítő előtt, s midőn az odarohan eléje, midőn maga
2283 3, VI | hogy „te, te, te!”~Körül az ősparadicsom. Fejeikre a
2284 3, VII | VII. AZ ÉDES OTTHON~A csónakot elragadta
2285 3, VII | magának munkát és nyugalmat.~Az árvíz leapadta után nagy
2286 3, VII | szeretve fogadták.~Eleintén az asszonyok is segíteni akartak
2287 3, VII | munkáján, mintha ez volna az egyedüli és egyetlen műve
2288 3, VII | vasárnapokat; ünnep volt náluk az, mikor az Isten elhozta
2289 3, VII | ünnep volt náluk az, mikor az Isten elhozta rájuk az ő
2290 3, VII | mikor az Isten elhozta rájuk az ő örömeiket.~S a szigetlakók
2291 3, VII | Hűséges, háladatos kedély volt az, szeszély, követelés nélkül.
2292 3, VII | szeretlek? Micsoda vallás papja az, aki téged megáld? Enyém
2293 3, VII | világban? Micsoda világ az, amiben te élsz?” Még arcáról,
2294 3, VII | kétségeket soha; csupán csak azt az egyetlen örök kérdést: „
2295 3, VII | könnyelmű szeszélyében ezt az egész vagyont szélnek szórja,
2296 3, VII | fáinak gallyait földig húzta az édes teher. Gyönyörűség
2297 3, VII | oldalán bíbor színezetet kap, az aranyszínbe kárminpettyek,
2298 3, VII | minden gyümölcs úgy mosolyog az emberre, mint egy nevető
2299 3, VII | Nagy kosarak teltek meg az istenadta drágasággal. Ő
2300 3, VII | érkeztek meg.~Hónapok óta az első emberarcok, mik a külvilágból
2301 3, VII | szokott cserekereskedés volt az.~Teréza asszony szokás szerint
2302 3, VII | gyümölcseiért; hanem a kufárok az idén sokkal kevesebbet akartak
2303 3, VII | nagyon vásárolják, felverték az árát; mind lisztet őrletnek
2304 3, VII | annál jobban figyelt rá. Ez az ő ötlete volt. Vajon mi
2305 3, VII | Most már nem volt nyugta; az üzlet, a birtok gondolatai
2306 3, VII | szeretni, ha soká nem látsz?~Az az utolsó nap olyan gyorsan
2307 3, VII | szeretni, ha soká nem látsz?~Az az utolsó nap olyan gyorsan
2308 3, VII | eleséget készítsen számára az útra, s azzal útitáskáját
2309 3, VII | Tódor pisztolyára, amit az ittjártában gyakran fitogtatott
2310 3, VII | Almirát, hogy meglövi.~– Ez az ő fegyvere!~Timár megdöbbent
2311 3, VII | többé. Ő Brazíliába ment. Az egész földteke van közöttünk.~–
2312 3, VII | karjával magához a férfit. Az reszketett, és hevült.~
2313 3, VIII| dologgal volt tele a feje; az egyik az a kép, ami az est
2314 3, VIII| volt tele a feje; az egyik az a kép, ami az est ködében
2315 3, VIII| az egyik az a kép, ami az est ködében szemei elől
2316 3, VIII| kirajzolni hosszú útjában az Al-Dunától hazáig.~Amint
2317 3, VIII| Al-Dunától hazáig.~Amint az öreg halász meglátta Timárt,
2318 3, VIII| káromkodnak soha).~– Nézze uram, az árvíz alatt valami gaz tolvaj
2319 3, VIII| a kunyhót is feltörte, s az evezőket is elrabolta. Óh!
2320 3, VIII| tolvajnak nevezik. Igaz az. S ha még csak csónakot
2321 3, VIII| mindamellett is ne átkozzuk azt az embert! – monda a halásznak. –
2322 3, VIII| ladikjába, s igyekezzünk az éjjel a révig eljutni.~A
2323 3, VIII| fizetésért rászánta magát az utazásra. Hajnalra a révig
2324 3, VIII| a hajók szoktak rakodni. Az idő nagyon korán volt még,
2325 3, VIII| szállítsa el Levetincre. Az volt az eszmejárása, hogy
2326 3, VIII| szállítsa el Levetincre. Az volt az eszmejárása, hogy Levetincen
2327 3, VIII| felvilágosításokat fog nyerni az öt hónap óta történtekről (
2328 3, VIII| melynek egyik szárnyát az öreg tiszttartó és felesége
2329 3, VIII| Vadásztáskájában semmi egyéb, mint az a csíkos vászonöltöny, amit
2330 3, VIII| öltözetben odaérkezett, az még a hűsebb időszaknak
2331 3, VIII| időszaknak volt szánva, s az is tépett, kopott volt már;
2332 3, VIII| senkinek nem szabad belépni. Ki az a vakmerő?~Hevesen nyitá
2333 3, VIII| vakmerő?~Hevesen nyitá fel az ajtót, és betoppant a szobába.~
2334 3, VIII| nem gondolt itt találni.~Az Timéa volt.~A túlvilágról
2335 3, VIII| tekintetével, midőn jöttére felállt az íróasztal mellől, s a tollat
2336 3, VIII| Mihályt egyszerre rohanta meg az érzések minden ellentéte.
2337 3, VIII| érzések minden ellentéte. Az ijedelem, hogy titkos útja
2338 3, VIII| nejét találja legelőször; az öröm, hogy őt itt találja
2339 3, VIII| rejlik e hideg közöny mögött? az elhallgatott megvetés-e
2340 3, VIII| véralkat élő dermedtsége az?~Ő sem tudott Timéának mit
2341 3, VIII| megcsókolta Timéa kezét. Az a keresztbe fogott toll
2342 3, VIII| nem invitálta őt, hogy még az ajkát is csókolja meg.~Átment
2343 3, VIII| Átment a másik szobába. Az öltözőszobája volt.~Ott
2344 3, VIII| átment írószobájába, már az ajtóban várta Timéa. Kezét
2345 3, VIII| neki:~– Menjünk reggelizni.~Az írószobából az öltözőn keresztül
2346 3, VIII| reggelizni.~Az írószobából az öltözőn keresztül kellett
2347 3, VIII| öltözőn keresztül kellett az étkezőbe átmenni. Mihályra
2348 3, VIII| asszony, vezesd helyettem az üzletet”, s aztán öt hónapig
2349 3, VIII| hogy olyan soká távol volt. Az igen szeretetreméltó dolog
2350 3, VIII| Azt más is megteszi, hogy az egyik elmegy Karlsbadba,
2351 3, VIII| mulatságát. De köszönjük mi az ilyen mulatságot! Tavasztól
2352 3, VIII| hajósokkal perlekedni; bezárkózni az irodába s nagy könyveket
2353 3, VIII| nyelvtant magolni, hogy az angol, spanyol ügynökökkel
2354 3, VIII| spanyol ügynökökkel tudjon az ember értekezni, ez, uram,
2355 3, VIII| őt mindennap várták. Itt az asztal mindennap meg volt
2356 3, VIII| nézve.~Mikor készen voltak az étkezéssel, akkor Timéa
2357 3, VIII| Timárt, hogy menjen át vele az irodába. Mihály azon gondolkozott,
2358 3, VIII| kérdezte azt.~Két széket húzott az íróasztalhoz, s leülve férje
2359 3, VIII| kezét.~– Itt van, uram, az ön üzletének állása azon
2360 3, VIII| is függ. Én nem értettem az üzlethez; hanem azt gondoltam,
2361 3, VIII| Rögtön lejöttem Levetincre az ön levelének vétele után.
2362 3, VIII| meghagyta, magam vettem kezembe az üzlet vezetését. Tanulmányoztam
2363 3, VIII| A szerencse kedvezett az idén – folytatá Timéa –,
2364 3, VIII| összeg nem hever; én azt az ön meghatalmazása szerint
2365 3, VIII| asszonynak eszébe jutni?~– Önnek az első kísérlete a Brazíliába
2366 3, VIII| mindannyian egyhangúlag elismerik az ön főügynökének, Krisztyán
2367 3, VIII| Mihály elbámult. Ebben az asszonyban több merészség
2368 3, VIII| susogá Mihály.~– Különben az is igazolja intézkedésem
2369 3, VIII| megkérdezte volna a feleségétől, az meg tudta volna neki mondani.
2370 3, VIII| Én ezt így találtam ki. Az amerikai gabonapiac árjegyzékében
2371 3, VIII| készítenünk a lisztet, hogy az amerikait legyőzzük. Én
2372 3, VIII| még annál is többet tett: az üzlet titkaiba mélyeszté
2373 3, VIII| női lelkét, melynek csak az élet örömeit kellene keresni,
2374 3, VIII| minden ágazatáról. Kiterjedt az a börzeüzletre, a földiparra,
2375 3, VIII| tanulmányozást követeltek. Az mind a legrendesebben történt.
2376 3, VIII| kinyugodhassa magát.~– De hisz az borzasztó munka, amit ön
2377 3, VIII| mit gondol most Timéa?~Az a fiókkulcs nem ment ki
2378 3, VIII| várnunk a tudósítást, s az nem jön meg a télnél hamarább.~–
2379 3, VIII| Olaszországba? Ahhoz ez az idő legkedvezőbb.~– Nem,
2380 3, VIII| Timéával szemközt állt.~Az üzleti iratok áttekintése
2381 3, VIII| késő ebéd idejéig tartott.~Az ebédhez két vendég is volt
2382 3, VIII| nagytiszteletű esperes úr.~Az esperes úr régen kikérte
2383 3, VIII| nála. Sietett a kastélyba az értesítés vétele után. Az
2384 3, VIII| az értesítés vétele után. Az érdemrendje is fel volt
2385 3, VIII| felmagasztalá Timárt mint az egész környék jóltevőjét.
2386 3, VIII| építteté, Józsefnek, ki a népet az éhhaláltól megmenté, és
2387 3, VIII| ki mannát imádkozott le az égből; elmondá, hogy ez
2388 3, VIII| Timárnak meg kellett köszönnie az üdvözletet. Nagyon akadozva
2389 3, VIII| nem azért jöttem én erre az ötletre, hogy titeket boldoggá
2390 3, VIII| okos dolog lett, ez ennek az asszonynak az érdeme itt
2391 3, VIII| ez ennek az asszonynak az érdeme itt mellettem. Nevessünk
2392 3, VIII| Nevessünk egy nagyot!”~Az ebéd fölött aztán megjött
2393 3, VIII| aztán megjött a jókedv. Az esperes úr és a tiszttartó
2394 3, VIII| egyformán szerette a jó bort. Az esperes úr kalugyer volt,
2395 3, VIII| és Athalie iránt, emiatt az élces tiszttartó gúnynyilainak
2396 3, VIII| másutt.~Bealkonyodott, mire az ebédnek vége volt; a két
2397 3, VIII| feszült agymunkától van, meg az itteni rossz levegőtől.
2398 3, VIII| Noémi!”, s azt meghallja az a nő, ki fél éjszakán át
2399 3, VIII| hintóban. Unalmas utazás volt: az egész Bánátban minden le
2400 3, VIII| tengeri zöldült még, meg az éktelen hosszú nádasok.
2401 3, VIII| éktelen hosszú nádasok. Az egész úton senki sem szólt
2402 3, VIII| leckéjéből. A csárda ronda, az ételek csömörletesek, az
2403 3, VIII| az ételek csömörletesek, az ágyak kényelmetlenek, a
2404 3, VIII| ecetes, a víz szemetes, az emberarcok ijesztők, ő az
2405 3, VIII| az emberarcok ijesztők, ő az egész úton halálos beteg,
2406 3, VIII| szenvednie, aki olyan ideges?~Ezt az egész úton kellett Timárnak
2407 3, VIII| őket, hogy ő már megőszült az egyedüllétben. Pedig dehogy
2408 3, VIII| érzett, mikor házába lépett. Az az otthon vagy pokol, vagy
2409 3, VIII| mikor házába lépett. Az az otthon vagy pokol, vagy
2410 3, VIII| kikeressen iratai közül.~Az íróasztal egy régi művű
2411 3, VIII| szerződések, a kisebbekben az értékpapírok és ékszerek.
2412 3, VIII| értékpapírok és ékszerek. Az egész szekrény mahagóni
2413 3, VIII| ismerőik vannak; egész tudomány az, melynek tanárai, tanítványai
2414 3, VIII| kihúzni, akkor ő is meglátta az ékszereket. Ha meglátta,
2415 3, VIII| gyémántos ékszerre, melybe az ő arcához annyira hasonló
2416 3, VIII| hasonló kép van foglalva. Az anyja képe lehet. És akkor
2417 3, VIII| Tudni fogja azt, hogy Timár az ő apjának kincseit megkapta.
2418 3, VIII| Akárhogy jutott hozzá, az nem volt igaz út. S e homályos,
2419 3, VIII| lelkét, akkor mit jelent az az önfeláldozó hűség, az
2420 3, VIII| lelkét, akkor mit jelent az az önfeláldozó hűség, az a
2421 3, VIII| az az önfeláldozó hűség, az a szorgalom, az a féltékenység
2422 3, VIII| önfeláldozó hűség, az a szorgalom, az a féltékenység a férj hitelére,
2423 3, VIII| nagyon hasonlít önhöz; én ezt az ékszert megszereztem, és
2424 3, VIII| szemei szárazon villannak az ékszerről a férj arcára
2425 3, VIII| azokból: „te nem vetted az ékszert Scutariban, – itt
2426 3, VIII| Scutariban, – itt hever az fiókodban régen; ki tudja,
2427 3, VIII| Timár el van veszve…~De nem az történt.~Amint Timéa meglátta
2428 3, VIII| Amint Timéa meglátta azt az arcképet, egyszerre átváltozott
2429 3, VIII| arcképet, egyszerre átváltozott az arca. Oly indulat, minőt
2430 3, VIII| márványvonásain; két kézzel kapott az arcképhez, s azt hévvel
2431 3, VIII| mondá neki:~– Nézd, nézd! Az én anyám! Ez az én anyám…
2432 3, VIII| Nézd, nézd! Az én anyám! Ez az én anyám… Ő megszerezte
2433 3, VIII| úgy jött, mintha itt volna az idő, hogy ezt a hálarebegő
2434 3, VIII| keresett fel mást, mint az iratot, melyre szüksége
2435 3, VIII| Timéához. – Ugyan ott, ahol az arcképet találtam, fedeztem
2436 3, VIII| Mind megszereztem azokat az ön számára. Fogadja el tőlem.~
2437 3, VIII| Ezeregyéjszakai tündérajándék volt az.~Athalie az irigységtől
2438 3, VIII| tündérajándék volt az.~Athalie az irigységtől sápadtan állt
2439 3, VIII| szorított öklökkel. (Mindez az övé lehetett volna tán!)
2440 3, VIII| lett, egykedvűen tekintett az ölébe halmozott drágakövekre:
2441 4, I | A hosszú télszakot ismét az üzleti ügyek töltötték be.
2442 4, I | Aki egyszer milliók ura, az megengedheti magának, hogy
2443 4, I | megengedheti magának, hogy mikor az ékszerárus-boltba megy újévi
2444 4, I | mindenből, mert két szívet kell az embernek megörvendeztetni:
2445 4, I | vendégeket elfogadja, mikor az uraság estélyt ád, máskor
2446 4, I | volt szerencséje azokon az estélyeken is jelen lehetni,
2447 4, I | a teát, s kérdezősködnek az embernek az otthon maradt
2448 4, I | kérdezősködnek az embernek az otthon maradt családjáról;
2449 4, I | van-e már valami ismerősnője az operaháztól?~A jó Timár
2450 4, I | Levetinczy úr példánya az erényes férjeknek! mond
2451 4, I | erényes férjeknek! mond az egyik milliomos komoly arccal.
2452 4, I | férjnek lenni. Fösvény biz az, mondja a harmadik a háta
2453 4, I | Mikor ebédnél ül odahaza, az a szó akar kiszaladni a
2454 4, I | nem maradhat észrevétlen az, hogy Timár, amióta visszaérkezett,
2455 4, I | szenved úgy, ahogy ő akarná?~Az üzlet igen jól megy. Új
2456 4, I | tudósítás a tengerentúlról. Az elküldött lisztszállítmány
2457 4, I | Ennek a következése megint az lett, hogy Timár megkapta
2458 4, I | szolgálatokért.~Hogy nevetett az a gúnyolódó démon ott belül,
2459 4, I | gúnyolódó démon ott belül, mikor az érdemkeresztet mellére akaszták,
2460 4, I | s azzal veresre festette az állát, azért mégis világhírű
2461 4, I | mellét, melynek közepén az összefoglaló nagy medaillonra
2462 4, I | S íme, milyen csodálatos az isteni gondviselés, s milyen
2463 4, I | gondviselés, s milyen véges az emberi elme! Hogy jóra fordult
2464 4, I | boldogságot imádkozzák alá az égből, hogy számára valami
2465 4, I | új vendéget küldjön alá az égből, egy kis angyalka
2466 4, I | a bor olyan bor, amitől az ember mindent kibeszél,
2467 4, I | sokat strapacírozza magát. Az nem ér semmit. Az ember
2468 4, I | magát. Az nem ér semmit. Az ember csak egyszer él, és
2469 4, I | Magyarországról? Én bizony megvallom az igazat, mikor azt meghallottam,
2470 4, I | Hanem hát persze, aminek az ember maga lát utána!~De
2471 4, I | hagyhatta szó nélkül.~– Akkor az asszonyt illeti meg minden
2472 4, I | mert bizonnyal ő látott az egész üzlet után.~– Megtisztelem
2473 4, I | a nagyságos úr hol volt az egész nyáron azalatt, amíg
2474 4, I | körmei hegyéig nyilallt az ijedtség. Tudná ez az ember,
2475 4, I | nyilallt az ijedtség. Tudná ez az ember, hogy ő hol volt?
2476 4, I | ember, hogy ő hol volt? Az rettenetes volna!~János
2477 4, I | szabad elárulnia, hogy őt az ittas fecsegő szavai zavarba
2478 4, I | János, letéve a poharat az asztalra. – Megszökött a
2479 4, I | feketekávét.~– De úgy van az, ahogy én mondom! – erősködék
2480 4, I | vademberrel harcolt, azt csak az Isten tudná elmondani! De
2481 4, I | akkora vargabetűt tegyen az átlanti oceánuson.~Timár
2482 4, I | arcára nézett. Timéa vonásai az őszinte ijedtséget és bámulatot
2483 4, I | hazudott, nem Fabula János.~Az arany embernek hazudni kellett,
2484 4, I | első korszakában volt még az Amerikába átrándulás.~A
2485 4, I | fel semmi a szenvedélyt, az alföldi pusztára. Ott rideg
2486 4, I | hogy éppen a férfi volt az, ki szíve halálos betegségének
2487 4, I | megkezdhessék működésüket; hisz az üzlet emberének mindig ezen
2488 4, I | emberének mindig ezen jár az esze.~A lisztüzlet az első
2489 4, I | jár az esze.~A lisztüzlet az első évi siker után még
2490 4, I | Mihály Timéát, hogy ne rontsa az egészségét az üzlet vezetésével;
2491 4, I | ne rontsa az egészségét az üzlet vezetésével; azt majd
2492 4, I | volt.~Ő pedig sietett le az Al-Dunára.~Amint a nyárfák
2493 4, I | Késő este érkezett meg az esperes lakához; a konyhán
2494 4, I | két teríték volt föltéve az asztalra.~A tisztelendő
2495 4, I | sietett neki legelőször is az érdemrendéhez gratulálni;
2496 4, I | kvaterkánál újból megfenyegette őt az ujjával, mintha valami arcáról
2497 4, I | tesznek mindenért. Pedig hát az ember csak ember! Az ember
2498 4, I | hát az ember csak ember! Az ember nem tuskó, nem kődarab,
2499 4, I | egy szóval sem állította az ellenkezőt.~De a házigazda
2500 4, I | patriarcha a világon? Nem volt-e az ő Sárájának hűséges férje?
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4307 |