1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4307
Part, Chapter
2501 4, I | Mihály is bizonyítá, hogy az volt.~– Vagy vegyük Jákób
2502 4, I | neki? Hat. Mind egyszerre. Az sem volt neki elég; elválasztotta
2503 4, I | volt, Uriás, ezt megölette, az asszonyt elvette! s mind
2504 4, I | Hát még bölcs Salamon! Az meg éppen négyszáz feleséget
2505 4, I | oszt vendégének, amikkel az – átúszhatja a Dunát.~Timár
2506 4, I | Duna-parti pagony felé.~Az nagyon jó munka a Dunától,
2507 4, I | régi partját; mert ezáltal az elhagyott parttal együtt
2508 4, I | határőrkunyhók is hátul maradtak. Az olyan ember, aki útlevél
2509 4, I | nélkül akar a Dunán átkelni, az új ligetben barátságos neutrális
2510 4, I | előre küldé új sandolinját az ismerős halászkunyhóig,
2511 4, I | s ha oly gyorsan röpült, az nem a sandolin hibája volt.~
2512 4, I | hibája volt.~Áprilban járt az idő, tavasz volt már, a
2513 4, I | fák zöldültek, virágoztak az Osztrova-szigeten. Annál
2514 4, I | jobban megdöbbenté Mihályt az a látvány, mely az Osztrova-szigeten
2515 4, I | Mihályt az a látvány, mely az Osztrova-szigeten túl közeledett
2516 4, I | sziget belseje felé, s várta az üdvözlő kutyaugatást. Semmi
2517 4, I | kedéllyel bandukolt előre. Az utak el voltak hanyagolva,
2518 4, I | fogta el szívét. Mi történt az itt lakókkal? Őfelőle történhetett
2519 4, I | szigetlakókat őrizte addig az ég, ha tetszett őriznie.~
2520 4, I | tornác alá lépett, kinyílt az ajtó, s kijött rajta Teréza
2521 4, I | font bölcső, amellett ült az egyik oldalon Almira, a
2522 4, I | csempésznő árváját felfogadtuk? Az Isten küldte őt nekünk.~
2523 4, I | szívében a fájdalomnak, s az most egyszerre gátját törte!
2524 4, I | ahol érte, összecsókolá az ég küldte jövevényt; kis
2525 4, I | képzelte magát, ahonnan az ember, mint egy idegen világgömböt,
2526 4, I | világgömböt, látja maga alatt az elhagyott földet.~Mindaz,
2527 4, I | mely őt oda visszavonja.~Az az egész kör, melyben eddig
2528 4, I | mely őt oda visszavonja.~Az az egész kör, melyben eddig
2529 4, I | élet áll előtte; – csak azt az egyet nem tudja, hogy lehetne
2530 4, I | világba átjutni, mielőtt ezt az élő földet elhagyta volna;
2531 4, I | lakni, feljárni a földről az égbe, s az égből visszajárni
2532 4, I | feljárni a földről az égbe, s az égből visszajárni a földre,
2533 4, I | Egy más világ küldötte az. Egy más világé, melynek
2534 4, I | mikor beszélni megtanult az ajk; ez a sajátszerű kék
2535 4, I | megszeret. És találgatta az első szótagokat, amiket
2536 4, I | első szótagokat, amiket az új ember ajka kimond, mit
2537 4, I | mint mikor idejött.~Ennek az érzelemnek nem voltak vágyai,
2538 4, I | nyugalom váltotta fel. Olyan az, mint a láz után a meggyógyulás
2539 4, I | félig sárból, és benne az a mosolygó nő azzal a gagyogó
2540 4, I | mi lesz ebből.~Körüljárta az egész szigetet, és töprengett
2541 4, I | Teréza, megvannak-e még az ácsszerszámok, amiket a
2542 4, I | nélkül; ahogy a székelyek, az oláhok építenek szép tölgyfákból
2543 4, I | lesz; fejedelmi kastély; az utolsó szeget is magam fogom
2544 4, I | magam fogom készíteni, s az lesz majd a Dódi háza, ha
2545 4, I | tetőztem be náddal; hanem már az ácsmunka nem egy embernek
2546 4, I | embernek való: tudja, hogy az öreg fűrésznek két nyele
2547 4, I | gömbölyű Diána-kar volt az, domború, idegteljes izmokkal.~
2548 4, I | Kimegyünk majd együtt az erdőre; a kis Dódinak csinálunk
2549 4, I | kihozod utánunk szilkében az ebédet, s ott eszünk a faragott
2550 4, I | szilkéből. Milyen jól fog az esni!~És úgy lett.~Mihály
2551 4, I | diófát ledöntött, s azt az ágaitól letisztogatta, csupa
2552 4, I | azzal vigasztalta, hogy az asszonyoknak sohasem törik
2553 4, I | kihozzák számukra a szilkében az ételt; a fatörzsre egymás
2554 4, I | telepednek, a drága jó bablevest az utolsó cseppig elköltik;
2555 4, I | favágóné viszi a gyermeket az ölében haza. Otthon már
2556 4, I | kifaragásába. Jól szolgált kezében az ácsszekerce.~Noémi bámulta
2557 4, I | valamikor ácslegény?~– De az voltam, mégpedig hajóács.~–
2558 4, I | munkádtól, s úgy töltöd az időt másutt? Mert most a
2559 4, I | lassankint rájött, hogy az még sincsen annyire elrejtve
2560 4, I | sincsen annyire elrejtve az emberek elől, hogy senki
2561 4, I | ismeri annak létezését; de az nem fedezi azt fel a világnak.~
2562 4, I | társadalom törvényeinek, az egyház rendszabályainak
2563 4, I | határ őrzése. Ki ellen? Az ellenség, a török rég messze
2564 4, I | titkos kormánya: állam az államon kívül.~Timárt gyakran
2565 4, I | valami bajuk volt.~Ezek az emberek gyakran járnak olyan
2566 4, I | sebeket. Azokkal nem mehetnek az ezredorvosokhoz, mert vallatás
2567 4, I | asszonyához, előadják neki az ügyöket: s amit az mond
2568 4, I | neki az ügyöket: s amit az mond benne, az rájuk nézve
2569 4, I | ügyöket: s amit az mond benne, az rájuk nézve ítélet, abban
2570 4, I | olyan hűsítő balzsamot, az istenirgalom gyógyító tudatát,
2571 4, I | hitvallása a hallgatás, s nincs az a titkos szövetség, mely
2572 4, I | úgy kell lenni. – Hogy ez az ember, aki őrá úgy mosolyog,
2573 4, I | Azután kezdi a gyermek az életet megismerni a szomorúbb
2574 4, I | neki altató dajkadalt:~„Az én babám kis kunyhója~Többet
2575 4, I | tovább már nem. Hja, biz az ácsmesterség is tudomány,
2576 4, I | hogy mit csináljon tovább.~Az ősz közelgett. Teréza és
2577 4, I | lát teljes tudományával az ipar, gazdászat, üzérkedés,
2578 4, I | lett volna következetes. Az idén még korábban elhagyta
2579 4, I | is neki kellett megkapnia az első nyereményt. Valahol
2580 4, I | egyetlen darab vas nincsen az egészben.~
2581 4, II | Athalie-val együtt odáig. Az enyhe, szélmentes völgykebelben
2582 4, II | mulatólak volt. Tudta, hogy az ilyenekben Timéának öröme
2583 4, II | műfaragó nagy mester volt az ilyenekben. Lerajzolta a
2584 4, II | megfaragnak, összeillesztenek; az egészet, amint elkészül,
2585 4, II | öreg legénynek. Nem törődik az most üzletével; azt intézik
2586 4, II | most üzletével; azt intézik az ügynökei, ő egész nap a
2587 4, II | Annálfogva meg is tudta azt az egész város, s eszerint
2588 4, II | megtudta Zófia asszony is, az pedig megírta Athalie-nak,
2589 4, II | asztalát a hímzőkosárral az ablaknál, kedvenc olvasmányait
2590 4, II | a cifra korlátot, ezeket az oszlopfőket ki csinálta?
2591 4, II | nagyságos Levetinczy úr! Az ő munkája itt a legtöbb,
2592 4, II | szomorú mosolygás, Timárén az alázatos nagylelkűség s
2593 4, II | nagylelkűség s a vendégekén az üdvrivalgó irigység.~A nővendégek
2594 4, II | mondák, hogy nem jó jel az, mikor egy férj ajándékokkal,
2595 4, II | hízelkedésekkel keresi kedvét az asszonyának. Nem jó jel
2596 4, II | asszonyának. Nem jó jel az, mikor a férj esztergályozni
2597 4, II | Timéával tisztában volt. Az állhatatosan szenved, és
2598 4, II | szenved, és haldoklik. – Az a méreg öli lassan, mely
2599 4, II | történt Mihállyal? Ennek az arca valami boldogságot
2600 4, II | férfi; szeretni csak azt az egyet tudná, akit gyűlöl.
2601 4, II | Timár ismét összehívatta az orvosi nevezetességeket,
2602 4, II | toalettje és úri fogata az angol ladyk és orosz hercegasszonyokéval
2603 4, II | kik többször látták őt az Osztrova-sziget felé csónakkal
2604 4, II | tanakodhatnak magukban: ki ez az ember? s miért jár ez itt
2605 4, II | ösvényre rátaláljon. Rábukkant az ácstanyára, hol az ősszel
2606 4, II | Rábukkant az ácstanyára, hol az ősszel félbenhagyta a munkáját.
2607 4, II | a rózsaligethez vezetett az út. A rózsák rég elnyíltak
2608 4, II | rózsák rég elnyíltak már, azt az időt Mihály a monostori
2609 4, II | Almira nem ugat, ennek oka az, hogy benn hál a konyhában,
2610 4, II | hogy gond van rá, nehogy az alvó gyermeket éjszaka felköltse.
2611 4, II | ledobják a pinceodúba. Majd meg az a rémlátása volt, hogy mikor
2612 4, II | gyűjtött magának, mikor ezeket az alakokat szívének megszerezte,
2613 4, II | kellett hagynia. Néha meg az a kép állt előtte talán
2614 4, II | félig, s elkezdé dalolni az ismeretes nótát:~„Az én
2615 4, II | dalolni az ismeretes nótát:~„Az én rózsám kis kunyhója~Többet
2616 4, II | Timár, s két kezébe fogta az ablakon kitekintő kedves
2617 4, II | ajkaik egymásnak mondtak, az nagyon csendesen volt mondva.~–
2618 4, II | Mindent eszik már.~– Az lehetetlen! Az még korán
2619 4, II | eszik már.~– Az lehetetlen! Az még korán van.~– Mit értesz
2620 4, II | Nem, a holdvilág rossz, ha az alvó gyermekre süt: attól
2621 4, II | inkább te ki énhozzám.~– Az nem lehet. Ő mindjárt felébredne,
2622 4, II | vissza; de hagyd nyitva az ablakot.~És aztán ott maradt
2623 4, II | nyüzsgő nyöszörgés, minő az ébredező gyermeké, azután
2624 4, II | csendesen, mint egy álom; „az én babám kis kunyhója”,
2625 4, II | csókcuppanás, aminőt jutalmul kap az a jó gyermek, ki a danára
2626 4, II | nyitott ablakban könyökölve s az alvók suttogásait hallgatva,
2627 4, II | fölépítem neked azt a házat. Mi az, Dódi?~A gyermek mondott
2628 4, III | boldogsága teljességét, csak az az egy, hogy még egy másik
2629 4, III | boldogsága teljességét, csak az az egy, hogy még egy másik
2630 4, III | ami bántó. Szépsége nem az az egyhangú szépség, amit
2631 4, III | ami bántó. Szépsége nem az az egyhangú szépség, amit a
2632 4, III | búja, külön öröme, csupán az övé. Otthon aprólékos figyelmével
2633 4, III | meggyógyítja őt. Alázatos az iránt, akiről tudja, hogy
2634 4, III | Még alkudozott a sorssal.~Az ár igen nagy! Még ehhez
2635 4, III | egy mosolygó gyermekkel az ölében.”~De az ár egy egész
2636 4, III | gyermekkel az ölében.”~De az ár egy egész világ! Otthagyni
2637 4, III | hogy ez a fehér arcú nő, ki az ő hitvesi lángjától nem
2638 4, III | faragott széles zsindelyekkel. Az ácsmunka egészen elkészült.
2639 4, III | egészen elkészült. Következett az asztalosmunka. Ezt már egészen
2640 4, III | bölcsességénél nem nagyobb tudomány-e az az egy szó?~– Mennyiért
2641 4, III | nem nagyobb tudomány-e az az egy szó?~– Mennyiért adnád
2642 4, III | enyelgéssel Noémi. – Ezért az egész földért, tele gyémántokkal?~–
2643 4, III | gyémántokkal?~– Nem ezért az égért, tele angyalokkal.~
2644 4, III | eltörött.~Timár hirtelenkedett az igazságszolgáltatásban,
2645 4, III | tevő gyermek kezére, amitől az szörnyen rábámult, s aztán
2646 4, III | pipáért is odaadnád; pedig az csak cserépből volt…~Mihály
2647 4, III | egyre szepegett, s eltakarta az arcát Noémi mellkendőjébe.~
2648 4, III | láthatá Noémi tekintetén, hogy az egészen meg van rémülve
2649 4, III | Noémiból?~Ki fogja majd pártját az elhagyott Noéminak, ki özvegy
2650 4, III | tegye fel, mikor vesse le az özvegyi fátyolt? Halála
2651 4, III | Halála napjáig várjon-e az ő visszatértére?~Hogy fog
2652 4, III | kívül még egy bántotta: az, hogy Dódit miért ütötte
2653 4, III | tudta, hogy mit akar.~Amint az ágyba feküdt Mihály, rögtön
2654 4, III | láz. Erős testalkata volt, az ilyent leghamarább ledönti,
2655 4, III | nem tudott magáról semmit.~Az, aki ajkával beszélt, az
2656 4, III | Az, aki ajkával beszélt, az az idegen ember volt, az
2657 4, III | aki ajkával beszélt, az az idegen ember volt, az az
2658 4, III | az az idegen ember volt, az az igazi ember volt, akinek
2659 4, III | az idegen ember volt, az az igazi ember volt, akinek
2660 4, III | van valami hasonlatosságuk az őrültség képzelgéseihez.
2661 4, III | körül; akárhogy változnak az álomképek, az az egy központot
2662 4, III | változnak az álomképek, az az egy központot képező
2663 4, III | változnak az álomképek, az az egy központot képező alak
2664 4, III | uralgó alakja: egy nő. De az a nő nem Timéa volt, hanem
2665 4, III | nevét ki nem mondá soha. Az nem foglalta el lelkét.~
2666 4, III | Kinek adja excellenciád ezt az érdemrendet? Én ismerek
2667 4, III | Aztán tovább alakította az eszme képét:~„Ha én király
2668 4, III | Noémi, ezek a tervek? Ez az aranyozás a padmalyon? az
2669 4, III | az aranyozás a padmalyon? az aranylapra festett táncoló
2670 4, III | De a sietésnek ott volt az akadálya; a roppant sok
2671 4, III | le rólam. Ah! besüllyedek az aranyba. A tető beszakadt,
2672 4, III | padlásról mind rámömlik az arany. Megfulladok. Noémi,
2673 4, III | minő szörnyű hatalom lehet az, mely a szegény hajóst ily
2674 4, III | Bohó vagy. Azt hiszed, hogy az, ami a gyémántokban tűz,
2675 4, III | ami a gyémántokban tűz, az éget? Ne félj tőle! Hah!
2676 4, III | kibírom oda alant. Csak az elsüllyedt hajóba megyek,
2677 4, III | Hah, ki fekszik itt ezen az ágyon?”~Akkor olyan rettegés
2678 4, III | Valaki fekszik ott azon az ágyon!”~„De nem szabad a
2679 4, III | kimondani.”~„Nézd, hogy süt be az ablakon a vörös hold! Csukd
2680 4, III | egyre felénk! Húzz függönyt az ablak elé!”~Pedig úgyis
2681 4, III | úgyis le volt függönyözve az ablak, s ott künn sötét
2682 4, III | ablak, s ott künn sötét az éjszaka.~Azután, mikor enyhült
2683 4, III | éjszaka.~Azután, mikor enyhült az agy forrósága, akkor azt
2684 4, III | másfelé tért rémlátása.~„Az az ember talppal áll felénk
2685 4, III | másfelé tért rémlátása.~„Az az ember talppal áll felénk
2686 4, III | egy óriáskígyóra bukkant, az megkapja őt, elnyeli. Huh!
2687 4, III | elnyeli. Huh! Milyen borzasztó az arca! Csak ne látnám, mikor
2688 4, III | néz. Óh! Noémi, takard el az arcomat, hogy ne lássam!”~
2689 4, III | A liszt mind szétömlik. Az egész világ fehér lesz tőle.
2690 4, III | tőle. Fehér a tenger, fehér az ég, fehér a szél; a hold
2691 4, III | vén banya, aki hajporozza az arcát. Noémi, nevess.”~Noémi
2692 4, III | éjszakára a hárságyat odahúzta az ő fekhelye mellé, s ott
2693 4, III | igyekezett a lázat enyhíteni, s az ablakokat leszedé, hogy
2694 4, III | szíve iránt! Adja vissza az életnek Mihályt; inkább
2695 4, III | S a sorsnak tetszik néha az irónia!~Noémi az egész világot
2696 4, III | tetszik néha az irónia!~Noémi az egész világot kínálta cserébe
2697 4, III | rettenetes angyal elfogadta az alkut.~A tizenharmadik napon
2698 4, III | lázálomlátásai, fejének forrósága; az eddigi ideges felmagasztaltság
2699 4, III | kórjele; ami jelentheti az életre térést, gondos ápolás
2700 4, III | hogy egyszer megtekintse. Az ott aludt ez idő alatt Teréza
2701 4, III | a gyermekeknek, amelyből az orvosi tudomány is keveset
2702 4, III | volt változva. Nem sírt az; ennek a betegségnek nincsen
2703 4, III | rettenetesebbek a kínjai!~Óh! az borzasztó, egy gyermek,
2704 4, III | panaszkodni nem tud, s akin az emberek segíteni nem tudnak!~
2705 4, III | rekedten köhögött.~Jaj, csak az a másik beteg odabenn meg
2706 4, III | átment Mihályhoz.~Mihály az idegláz forró rohamának
2707 4, III | dolga sincsen. Itt nyitva az ablak; valami patkány bejöhet,
2708 4, III | látsz valahol egy patkányt?~Az ideglázasnak olyan megrögzött
2709 4, III | kedvesem, szúnyogháló van az ablakon.~– Úgy? Hát hol
2710 4, III | ablakon.~– Úgy? Hát hol van az a friss víz?~Noémi adott
2711 4, III | Mihály, addig Teréza ült az ágya mellett, s mikor ébredezni
2712 4, III | vannak felőle győződve, hogy az egész környezetük össze
2713 4, III | ellenük.~Mentül gyöngébbek az idegeik, annál indulatosabbak.
2714 4, III | hogy mártír legyen.~Noémi az volt.~A gyermek egyre rosszabbul
2715 4, III | beszél (… nemsokára odafenn az Istennel!)~– Vidd oda neki
2716 4, III | Megint egy nap telt.~Reggel az ébredő beteg ismét egyedül
2717 4, III | a szobájában.~Noémi azt az éjszakát a gyermek mellett
2718 4, III | fogta be Noémi a szemeit az örök álomra!~És nem volt
2719 4, III | virradt.~Mihályt most már az álmatlanság kezdte el gyötörni.
2720 4, III | baja.~– Olyan sokat alszik az a gyermek! – monda Mihály. –
2721 4, III | csak egy percnyi álom volt az, melyből hirtelen felriadt.
2722 4, III | fojtá el fájdalma kitörését.~Az égben énekel ő már, az angyalok
2723 4, III | Az égben énekel ő már, az angyalok kardalában, a milliónyi
2724 4, III | ahhoz készültek.~Teréza még az éjjel megásta a sírt egy
2725 4, III | szobájából, ráfordítva a kulcsot az ajtóra, s azután kivitték
2726 4, III | hazatért angyalt, és átadták az ő örök anyjának, a földnek.~
2727 4, III | visszament a beteghez.~Mihálynak az volt az első szava hozzá: „
2728 4, III | beteghez.~Mihálynak az volt az első szava hozzá: „hol hagytad
2729 4, III | zubbonykája kék szalagokkal.~– Az nagyon jól illik neki. Jól
2730 4, III | szobában maradni, kiment az udvarra, Teréza nyakába
2731 4, III | Noémi pedig odatérdelt az ágyához, s negédesen, mosolyogva
2732 4, III | termett volna.~Noémi fölkelt az ágy mellől, és kiment.~–
2733 4, III | veszélyes beteg volt; hála az égnek, már túl van rajta;
2734 4, III | betegsége ragályos, s leginkább az, mikor már múlófélben van.
2735 4, III | ön, a gyermeket ne hozza az ön közelébe. Hibáztam, de
2736 4, III | segített neki a felöltözésnél. Az ő vállára támaszkodva hagyta
2737 4, III | előtt; minden úgy zúgott az agyában.~Egy gondolat zúgott
2738 4, III | szenvedéseit, fölemelé mártírarcát az égre, s két kezét a magas
2739 4, III | piperét varrsz magadnak, az ő halottruháját varrtad!
2740 4, III | szemembe mosolyogtál, akkor az istenanya hét tőre volt
2741 4, III | szeresse.~Mihály odavonta őt az ölébe.~A falevelek, a fűszálak,
2742 4, III | még nem – monda Noémi –, az még messze út volna neked;
2743 4, III | semmi illata nincs.~– Ez az? – mondá kérdve Noéminak.~
2744 4, III | aki mindent elvégzett, ami az életben kitűzött feladata
2745 4, III | kedélyét fel tudta még tartani az összeroskadástól, az csak
2746 4, III | tartani az összeroskadástól, az csak egyedül Noémi volt.~
2747 4, IV | egy szavába került volna az. Hanem ezt a szót a szemérem
2748 4, IV | kérdezzen.~A kedélybetegségnek az a jelleme, hogy csak a múltat
2749 4, IV | kétségbeesés, a lélekküzdelem, az emberek üldözése, az igaztalanság,
2750 4, IV | lélekküzdelem, az emberek üldözése, az igaztalanság, a csalódások,
2751 4, IV | Aki itt marad, folytassa az álmot!~Az utolsó estén Mihály,
2752 4, IV | marad, folytassa az álmot!~Az utolsó estén Mihály, Noémi
2753 4, IV | gömb-alakja ott bujkált az ezüstfelhők között.~Noémi
2754 4, IV | kezében. Mondá magában: „Az én rossz csillagzatom! Bár
2755 4, IV | felelt leánya kérdésére.~– Az egy kiégett, kihűlt földgömb,
2756 4, IV | gondolatra jöttem, hogy az a lélek, ami így erőszakosan
2757 4, IV | se hang, se szín: akkor az a hely azoknak a számára
2758 4, IV | rendelve, akiknek nem tetszett az, hogy testük van; ott azután
2759 4, IV | miért indultak fel ezek az ő szavára így. Ő nem tudta,
2760 4, IV | atyja is öngyilkos volt, s az, akinek kezét fogja, közel
2761 4, IV | Mihály azt mondta, hogy hűvös az éj, menjenek be a házba.~
2762 4, IV | Rettenetes bűnhődés, hogy az ember mindig ott lásson
2763 4, IV | ember mindig ott lásson az égen egy fénylő jelt, mely
2764 4, IV | természetesnek találta már, hogy az esztendő egyik felében Mihály
2765 4, IV | felében Mihály ne legyen az övé!~(„De hát kié olyankor?”
2766 4, IV | beteg voltam.~– Valahol az utazásában?~– Igen! – felelt
2767 4, IV | És volt, aki önt ápolja az idegenek közt?~Timárnak
2768 4, IV | Timárnak majd kiszaladt az ajkán: „Óh! az egy angyal
2769 4, IV | kiszaladt az ajkán: „Óh! az egy angyal volt!”~Hamar
2770 4, IV | felelte:~– Pénzért mindent kap az ember.~Timéa nem tudta mutatni,
2771 4, IV | odasúgott Mihály fülébe:~– Az istenért, uram, vigyázzon
2772 4, IV | istenért, uram, vigyázzon ön az életére!~Timár elértette
2773 4, IV | boldogsága előtt semmi. S az volna Athalie-ra nézve a
2774 4, IV | élethez szaporította most még az a gondolat, hogy ez a démon,
2775 4, IV | mindkettőjüket úgy gyűlöli, most az ő életéért imádkozik, hogy
2776 4, IV | életéért imádkozik, hogy az sokáig tartson, hogy mind
2777 4, IV | alá a szobájában.~Mikor az étkezésnél összekerült az
2778 4, IV | az étkezésnél összekerült az asszonyokkal, oly komor
2779 4, IV | megszólítani. Hallgatva költék el az étkeket. Ő alig nyúlt azokhoz,
2780 4, IV | is ízlelt.~Egy óra múlva az ebéd után pedig inasát sürgette,
2781 4, IV | szeméből.~„Óh! milyen hideg ez az ágy!”~Minden olyan hideg
2782 4, IV | ember!”~Óh! milyen hideg ez az ágy!~A cseléd, ki vacsorára
2783 4, IV | ki vacsorára hívni jött az urat, már fekve találta
2784 4, IV | Mihály –, csak fáradt vagyok az úttól.~– Hívassam az orvost?~–
2785 4, IV | vagyok az úttól.~– Hívassam az orvost?~– Ne tegye, kérem.
2786 4, IV | gondolkodott, hogy hová lehetne az embernek saját maga elől
2787 4, IV | saját maga elől elfutni. Az álmok országába. Az jó volna;
2788 4, IV | elfutni. Az álmok országába. Az jó volna; csak olyan könnyen
2789 4, IV | lehetne abba is átlépni az embernek, mint a halál országába.
2790 4, IV | mint a halál országába. De az álomvilágba nem lehet erőszakkal
2791 4, IV | bejutni.~Mákony? Ez jó szer. Az álom öngyilkossága.~És azután
2792 4, IV | sötétül el szobája lassankint; az est árnyai behomályosítanak
2793 4, IV | behomályosítanak minden tárgyat; az éj egyre feketébb lesz;
2794 4, IV | sötétet már csak álmában „lát” az ember.~És Mihály tudta azt,
2795 4, IV | ami szemeit meglepte, ez az álom vaksága.~És teljes
2796 4, IV | álmodik most. Itt fekszik az ágyában komáromi lakásán, –
2797 4, IV | lakásán, – ágya mellett az éjszekrény, azon a kínai
2798 4, IV | Egyszer aztán úgy álmodá, hogy az ajtaját csendesen felnyitják,
2799 4, IV | Egy női arc.~– Te vagy az, Noémi? – gondolja álmában
2800 4, IV | hallja, hogy valaki leült az ágya szélére, és hallgatja
2801 4, IV | eljöttél utánam, hogy ápolj? Az nagyon szép tőled, Noémi.
2802 4, IV | ütése késő éjszakát jelez. Az ágy szélén ülő alak feláll,
2803 4, IV | szélén ülő alak feláll, hogy az óra ingáját megállítsa,
2804 4, IV | megállítsa, nehogy felébressze az óraütés és zenemű az alvót,
2805 4, IV | felébressze az óraütés és zenemű az alvót, s eközben keresztül
2806 4, IV | keresztül kell hajolnia az ágyon, úgy, hogy Mihály
2807 4, IV | akarsz tán világot gyújtani? Az nagy gondatlanság volna!
2808 4, IV | a folyosóról benézhetne az ablakon, s meglátna itt.”~
2809 4, IV | jött, egy szál forgáccsal az éji lámpa meg lett gyújtva.
2810 4, IV | gyújtva. Egy nőalak volt ott.~Az arcát nem látta Mihály;
2811 4, IV | Mihály; de tudta jól, hogy az Noémi. Ki lehetne őmellette
2812 4, IV | fényernyőt Mihály arca felé, hogy az éji lámpa szemébe ne süssön.~„
2813 4, IV | megint át akarod virrasztani az éjszakát? Hát magad mikor
2814 4, IV | válaszolna a kérdésre, letérdel az ágy mellé, s az alsó ágyfiókot
2815 4, IV | letérdel az ágy mellé, s az alsó ágyfiókot kihúzza.~
2816 4, IV | a nőalak megveti magának az ágyat a kihúzó fiókban,
2817 4, IV | és rettegés folyvást küzd az álmodó lelkében.~Szeretne
2818 4, IV | visszatérnek oda, ahhoz az alvó nőalakhoz. Többször
2819 4, IV | hajnalodik már, a nap besüt az ablakon. Olyan csodálatos
2820 4, IV | találjon. Hagyj el már!”~Küzd az álommal.~„Hiszen nem vagy
2821 4, IV | erőszakot téve idegein, széttépi az álom bilincseit, s valóban
2822 4, IV | Csakugyan reggel van, a napsugár az ablakfüggönyökön átszűrődik; –
2823 4, IV | Mihály.~A kiáltásra felébred az alvó nő, s feltekint. Timéa
2824 4, IV | alvó nő, s feltekint. Timéa az…~– Kíván ön valamit? – kérdezé
2825 4, IV | névre.~Mihály még mindig az álom benyomása alatt volt.
2826 4, IV | szélére téve.~– Hogy lehet az? – monda Mihály, takaróját
2827 4, IV | álláig, mintha rettegne az arctól, mely előtte felemelkedik.~
2828 4, IV | féltem, hogy valami baja lesz az éjjel: itt akartam lenni
2829 4, IV | éjjel: itt akartam lenni az ön közelében.~Timéa hangjában,
2830 4, IV | volt a rémület, második az önvád.~Ez a szegény asszony
2831 4, IV | szegény asszony itt fekszik az ő ágya mellett; özvegye
2832 4, IV | megosztani.~És aztán következett az örök hazugság. Ezt a gyöngédséget
2833 4, IV | szemeit, s aztán fölkelt az ágyból, és elhagyta a szobát. –
2834 4, IV | mondja meg Timéának, hogy ki az a Noémi? s hogy mondja meg
2835 4, IV | mondja meg Noéminak, hogy ki az a Timéa?~Ha minden kincseit
2836 4, IV | a kettő között? Vagy ha az egyiknek odaadhatná minden
2837 4, IV | mért nem megvetésre méltó az egyik, hogy eltaszíthatná
2838 4, IV | Mihályt még betegebbé tette az itthonlét.~Egész nap nem
2839 4, IV | Timéa orvoshoz folyamodott.~Az orvosi tanácskozmány eredménye
2840 4, IV | tanácskozmány eredménye az volt, hogy Mihálynak el
2841 4, IV | hideg fürdőt, ahol már vége az idénynek, a vendégek eloszlottak:
2842 4, IV | lesz a búskomor szenvedőnek az őszi hónapokat eltölteni.
2843 4, IV | Hanem egyet nem tudtak az orvosok, ennek elfeledtek
2844 4, IV | azt, hogy a nyár végén az egész Balaton környékét
2845 4, IV | elverte a jég.~És aztán az ilyen jégverte vidéknél
2846 4, IV | magukra vannak hagyva, az új hajtású indák összegubancolódva
2847 4, IV | kalászok helyét felverte az irthatlan burján; minden
2848 4, IV | bojtorján, iszalag odatelepedett az aranykalász helyébe, és
2849 4, IV | Balaton mellett Mihály.~Az a kastély egy régi épület
2850 4, IV | Kis emeletre volt véve az épület tömör falakkal, a
2851 4, IV | körülrakva szent szobrokkal.~Az első építtető örökösei később
2852 4, IV | A kolnák, a pinceházak az idén fel sem fognak nyílni,
2853 4, IV | vannak mind a redőnyök: az utolsó vendég is elköltözött;
2854 4, IV | házra felügyelő vincellér. Az pedig vén ember volt, és
2855 4, IV | a közeli fürdő vidékén. Az ottani egyetlen nagy bérház
2856 4, IV | legcsöndesebb időben elkezd az zajlani, színe smaragdzöldre
2857 4, IV | elkomorítja. A mell felszabadul, az étvágy kegyetlenül követelő
2858 4, IV | zsálya és levendula, miket az elmúlt családok asszonyai
2859 4, IV | zivatarral. És amit élők laknak, az is a mulandósághoz közelít.
2860 4, IV | két tengerszem volt: már az is elenyészett; az út mellett
2861 4, IV | már az is elenyészett; az út mellett puszta templom
2862 4, IV | egy elmaradt leánya volna az egykor itt úrkodott tengernek,
2863 4, IV | szerelmes a Balatonba.~Timár is az volt.~Órahosszant elúszkált
2864 4, IV | éjféleken túl elnézegette az ég csodáit, a bolygókat,
2865 4, IV | nincs halál: – csak a semmi az, aki van, és tán az emlékezet?!~
2866 4, IV | semmi az, aki van, és tán az emlékezet?!~Az rettenetesebb
2867 4, IV | van, és tán az emlékezet?!~Az rettenetesebb volna a pokolnál:
2868 4, IV | világának lakói közé.~Ebből az ő szerencsétlen életéből
2869 4, IV | szenved, ezzel együtt örül.~Az egy valódi szent, ez egy
2870 4, IV | és ott lelt boldogságot?~Az első vád nem terhelé.~Timéa
2871 4, IV | terhelé.~Timéa úrnője már az egész vagyonnak, mit Timár
2872 4, IV | mentett meg, vissza van az neki adva.~A második vádnak
2873 4, IV | a férfit.~Azt a másikat az tette eszményképpé a nő
2874 4, IV | mutattad meg, hogy te is az vagy? Egy éles kard a kezedben
2875 4, IV | minden aranyad és gyémántod. Az ő szerelmét nem szokás koldulni,
2876 4, IV | Én vissza nem esküszöm.”~Az őszi éjszakák egyre hosszabbak,
2877 4, IV | tetszett a fürdés. Aki úszik, az nem fázik. Teste egészen
2878 4, IV | szenved többé. De mikor az ép, edzett férfi lelkét
2879 4, IV | lepi meg a búskomorság, – az már halálos baj.~A hipochondria
2880 4, IV | szerint válogatja; nyűgösködik az orvosok nyakán, s titokban
2881 4, IV | ablaknál alszik, s nem keresi az élet hosszabbítását.~Az
2882 4, IV | az élet hosszabbítását.~Az őszi éjszakák folyvást derültek
2883 4, IV | voltak, ilyenkor olyan gazdag az ég csillagokban; Timár egész
2884 4, IV | gyűlölte már, mint ahogy tud az ember gyűlölni egy az unalomig
2885 4, IV | tud az ember gyűlölni egy az unalomig megismert vidéket,
2886 4, IV | üstökösöknek jelent meg az égen.~Timár azt mondta magában: „
2887 4, IV | azt mondta magában: „Ez az én csillagom. Éppen olyan
2888 4, IV | olyan elszórt csillag, mint az én lelkem; éppen oly céltalan
2889 4, IV | céltalan járása-kelése, mint az enyim, éppen olyan látszat
2890 4, IV | enyim, éppen olyan látszat az egész létele, mint az enyim,
2891 4, IV | látszat az egész létele, mint az enyim, semmi valóság!”~És
2892 4, IV | kísérte a csodafény járását.~Az üstökössel egyenlő irányban
2893 4, IV | kellett szelni egymást.~Amint az üstökös a nagy bolygó közelébe
2894 4, IV | nagy csillag merészkedett az ő urától, a naptól elvitatni
2895 4, IV | éjjel már kétfelé volt válva az üstökös fénykévéje, s két
2896 4, IV | közeledett gyorsan felé.~„Mi lesz az én csillagomból?” kérdezé
2897 4, IV | Timár.~A harmadik éjjel az üstökös fejét képező fénymag
2898 4, IV | éjjel kétfelé volt szakítva az üstökös; két külön fényfarkkal
2899 4, IV | futását a végtelenben. Hát még az égben is megtörténhetik „
2900 4, IV | távcsövével, míg el nem veszett az az áttörhetlen űrben.~Ez
2901 4, IV | távcsövével, míg el nem veszett az az áttörhetlen űrben.~Ez a
2902 4, IV | világgal.~Százféle indoka van az öngyilkosságnak, azok között
2903 4, IV | legmakacsabb, a leggyőzhetlenebb az, mely a hosszas világnézletből
2904 4, IV | szakértelemből vizsgálja az eget, búvárkodja a természet
2905 4, IV | búvárkodja a természet titkait; az elől tegyétek el éjszakánkint
2906 4, IV | tegyétek el éjszakánkint az éles kést meg a pisztolyt,
2907 4, IV | hogy megöli magát. Nem jön az a gondolat erős jellemeknél
2908 4, IV | sietteté ez a gyöngédség az éles kés hegye felé.~Minden
2909 4, IV | tudja már, hogy ő őrült, az öngyilkos is tudja azt mind.
2910 4, IV | hogy ő bolond; de azok az okos beszédek mind nincsenek
2911 4, IV | ki Timár, hogy nem fog „az” itthon végbemenni.~Megírta
2912 4, IV | való volt, hogy ha Timéa az ő holta után férjhez fog
2913 4, IV | egykor szegénységre jutnának, az alapítványból ezer forint
2914 4, IV | azután ez volt a terve:~Amint az évszak engedi, el fog utazni, –
2915 4, IV | Mihály nélkül?~Mit ér ez az egész világ már így, ahogy
2916 4, IV | legnagyobb szerencsétlensége az, hogy mindenki arcáról azt
2917 4, IV | azt véli leolvasni, hogy az most ezt gondolja magában: „
2918 4, IV | megjelen; hogy remegnek tőle az asszonyok; hogy iparkodnak
2919 4, IV | miért nem nevetnek hát azon az emberek. – Már félnek nevetni.~
2920 4, IV | tekintetében valami, amitől az ember háta végigborzongott.~
2921 4, IV | termetére voltak éhezve.~Az ilyen kedélybeteg emberek
2922 4, IV | tekintete úgy ki tudja fejezni az éhszomjat a női bájak iránt.~
2923 4, IV | Fabula Jánosnak:~– Atyámfia az Úrban. Legyen itt mellettem,
2924 4, IV | szekerembe, fektessenek az ülésbe, s aztán fogják be
2925 4, IV | Fejében össze volt zavarva az élet és az álom; a képzelet
2926 4, IV | volt zavarva az élet és az álom; a képzelet és a mámor;
2927 4, IV | a képzelet és a mámor; az emlékezet és a hallucináció.~
2928 4, IV | mámor vagy képzelet volt az is.~Azután az a jelenet
2929 4, IV | képzelet volt az is.~Azután az a jelenet is jött eléje,
2930 4, IV | tündökölt a gyöngy fogsor, amint az égő viasztekercset feje
2931 4, IV | Késő éjjel érkezett meg az Al-Dunára, hol a halásztanyán
2932 4, IV | Al-Dunára, hol a halásztanyán az előre megrendelt csempészbárka
2933 4, IV | szörnyű rábeszéléstől!~Ami az embernek kedvenc rögeszméje
2934 4, IV | tavasszal pirosat fog virágzani: az Noémi. Most még egy harmadik
2935 4, IV | harmadik jön a kettő mellé: az lesz sárga rózsa, az arany
2936 4, IV | mellé: az lesz sárga rózsa, az arany ember virága.~Ezzel
2937 4, IV | arany ember virága.~Ezzel az ábránddal szállt ki a sziget
2938 4, IV | köpenye szárnyát, s odavezette az ablakhoz.~A kis lak ablakán
2939 4, IV | másik hiányzik onnan. Azon az ágyon alszik Teréza.~Úgy
2940 4, IV | rózsafa alatt van már. Így van az jól.~Bezörgetett az ablakon.~–
2941 4, IV | van az jól.~Bezörgetett az ablakon.~– Én vagyok itt,
2942 4, IV | égett benne.~Timár benézett az ablakon, s a fehér ágyon
2943 4, IV | mondta, hogy jobb itt, mint az égben. Azt mondta az Úrnak: „
2944 4, IV | mint az égben. Azt mondta az Úrnak: „Neked úgyis sok
2945 4, IV | akiknek csak egy volt”. S az Úr visszabocsátá.~– Hogyan?~–
2946 4, IV | Teréza. – A gyermeknek árt az, ha álmát félbeszakítják;
2947 4, IV | azt álmodta, hogy valaki az új házban asztalosmunkát
2948 4, IV | hangzik pihenés közben: „Az én babám kis kunyhója Többet
2949 4, V | Timárnak sikerült már meglopni az egész világot.~Ellopta Timéától
2950 4, V | Ellopta Teréza bizalmát, az embergyűlölő utolsó hitét
2951 4, V | embergyűlölő utolsó hitét az egyetlen igaz emberben,
2952 4, V | Ellopta Krisztyán Tódortól az egész óvilágot, száműzve
2953 4, V | Lopta a tiszteletet, mellyel az egész ismerős világ környezé;
2954 4, V | környezé; a szegény könnyeit, az árva gyermekek kézcsókjait,
2955 4, V | kézcsókjait, a királytól az érdemrendet, ez mind lopott
2956 4, V | tolvajokat meglopta!~Meglopta az Istent magát, lelopott tőle
2957 4, V | Istent magát, lelopott tőle az égből egy kis angyalt.~A
2958 4, V | angyalt.~A lelke sem volt már az övé: azt is elzálogosította
2959 4, V | magát. – Meglopta magát az ördögöt.~Kilopott a világ
2960 4, V | lelopta a gyümölcsöket, míg az őriző arkangyal hátat fordított;
2961 4, V | mindig.~Ő tudta jól, hogy mi az ő neve!~És szeretett volna
2962 4, V | neve!~És szeretett volna az lenni, aminek látszik.~És
2963 4, V | lenni, aminek látszik.~És az lehetetlenség volt.~A végtelen
2964 4, V | volt.~A végtelen gazdagság… az általános tisztelet… a boldogító
2965 4, V | alapja, életlevegője volt az őszinteség, becsületesség,
2966 4, V | fölszerelte; azután következett az esztergályos, a képfaragó;
2967 4, V | mindegyike más alakot mutatott: az egyik két összefonódott
2968 4, V | összefonódott kígyó volt, fejeik az oszlopfő; a másik egy pálmatörzs,
2969 4, V | akarta azt kiállítani. Csak az ablakokkal volt még megakadva;
2970 4, V | megakadva; mivel pótolja az üveget? Eleintén szúnyoghálót
2971 4, V | laknak volt használható, az eső is beleesett, ha a táblákat
2972 4, V | készített ablaktáblákat, mint az eszkimók; az meg nem illett
2973 4, V | ablaktáblákat, mint az eszkimók; az meg nem illett a többi pompához.
2974 4, V | állított össze, aminek a közeit az istenadta üveggel kitöltögeté.
2975 4, V | üveggel kitöltögeté. Már az rabnak való munka volt.
2976 4, V | volt türelme vesződni vele.~Az volt aztán az öröm, mikor
2977 4, V | vesződni vele.~Az volt aztán az öröm, mikor készen volt
2978 4, V | kedveseit. Nézzétek, ez mind az én kezeim munkája. Ilyet
2979 4, V | mindig így fog menni, hogy az egészen így van rendén;
2980 4, V | így van rendén; s hogy ezt az életet csak folytatni kell
2981 4, V | megállj!”.~Nem is a sors volt az, aki ezt mondta, hanem Teréza.~
2982 4, V | negyvenkettő, a kis Dódi az ötödikbe lépett.~Ezek közül
2983 4, V | menni haza: mert kitöltötte az idejét. Igazán kitöltötte
2984 4, V | neked valamit. Engemet ez az ősz elvisz magával. Én tudom,
2985 4, V | Gyakran szédülök, csak az erős akarat tart, hogy le
2986 4, V | mondott szó üres beszéd; az érzett szó az igazi. Te
2987 4, V | üres beszéd; az érzett szó az igazi. Te érzed, hogy mi
2988 4, V | lecsüggeszté fejét. Ez volt az a gondolat, ami az ő álmait
2989 4, V | volt az a gondolat, ami az ő álmait háborította mindig.
2990 4, V | eltitkolt szörnyű bajjal, mely az embert ott támadja meg,
2991 4, V | a gyümölcsöt.~A kofa azt az észrevételt tette, hogy
2992 4, V | van; hanem arra is, hogy az a nő egy nagy lélek volt,
2993 4, V | életében, ezen a kis folton van az.~Amint Teréza, fájdalmait
2994 4, V | tűrve, roskadozott előtte, az intő szó annál erősebben
2995 4, V | látszottak hozni, hanem az csak látszat volt; az ősz
2996 4, V | hanem az csak látszat volt; az ősz kezdetén ismét előjöttek
2997 4, V | kezdetén ismét előjöttek az ájulási rohamok, s a gyümölcskufárnő
2998 4, V | volna igazán meggyónni s az utolsó szentségek felvételéről
2999 4, V | közeledik. Teréza kitekintett az ablakon, s azzal ijedten
3000 4, V | itt!”.~Timár is kinézett az ablakon, s ő is úgy találta
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4307 |