1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4307
Part, Chapter
3001 4, V | lesz jó találkoznia, mert az Sándorovics úr, az érdemrendes
3002 4, V | mert az Sándorovics úr, az érdemrendes esperes, aki
3003 4, V | fel.~– Takarítsátok félre az asztalt, s hagyjatok mind
3004 4, V | ereje, ő segített legjobban az asztalt áttolni a másik
3005 4, V | úr kopogtatása hangzott az ajtón, már Teréza egyedül
3006 4, V | felhasználatlanul hagyta ezt az alkalmat elveszni, ami az
3007 4, V | az alkalmat elveszni, ami az érkezőt nem hozta kedvezőbb
3008 4, V | hogy ismerlek. Te vagy az a pap, ki megholt férjemet
3009 4, V | hitvese a te leányodnak?~– Az!~– Ki kötötte őket össze?~–
3010 4, V | Ki kötötte őket össze?~– Az, aki Ádámot és Évát, az
3011 4, V | Az, aki Ádámot és Évát, az Isten.~– Bolond vagy asszony!
3012 4, V | Bolond vagy asszony! Az egyszer történt meg a világon.
3013 4, V | oltár. De most már nem megy az olyan könnyen. Annak törvénye
3014 4, V | törvénye van.~– Tudom. Hisz az a törvény kergetett ide
3015 4, V | szigetre. De itt nem parancsol az a törvény.~– Hát pogány
3016 4, V | gyalázatban éljen?~– Mi az a gyalázat?~– Mi a gyalázat?
3017 4, V | megvetése.~– Hideget okoz-e az nekem vagy meleget?~– Érzéketlen
3018 4, V | meg akarom neked mutatni az utat a mennyek országába,
3019 4, V | nyomorult teremtéseit még az életen túl is szenvedni
3020 4, V | is szenvedni parancsolja. Az én Istenem kegyelmes úr,
3021 4, V | embernek pihenést ád.~– De nem az olyan megátalkodott gonosznak,
3022 4, V | Te poklok tüzére jutsz, az ördög marcangoló fogai közé.~–
3023 4, V | nekem a szentírásból, hogy az Isten mikor teremtett poklot
3024 4, V | Tüzet a nyelvedre! Hát még az ördögöt is el akarod tagadni?~–
3025 4, V | tagadom. Sohasem teremtett az Isten ördögöt. Ti teremtettétek
3026 4, V | akik ijesztgettek vele. De az ördögöt is rosszul alkottátok
3027 4, V | hasított patákkal. Hisz az ilyen állat fűvel él: az
3028 4, V | az ilyen állat fűvel él: az embert nem eszik soha.~–
3029 4, V | kisgyermeket is?~– Azt tanítja az, aki fiának fogadta.~– Kicsoda?~–
3030 4, V | fiának fogadta.~– Kicsoda?~– Az, akit a gyermek atyjának
3031 4, V | nevez.~– S hogy híják azt az embert?~– Mihálynak.~– De
3032 4, V | énrám tartozik. Micsoda az az ember? Pápista, kálvinista,
3033 4, V | énrám tartozik. Micsoda az az ember? Pápista, kálvinista,
3034 4, V | napon. Nem tagadtam meg az Istent; nem dobtam el magamtól,
3035 4, V | magamtól, amit ő adott, az életet. Eljöttem a pusztába,
3036 4, V | pusztába, itt kerestem fel az Istent, és megtaláltam.
3037 4, V | Istent, és megtaláltam. Az én Istenem nem kíván cifra
3038 4, V | rendeleteiben megnyugvó szívet. Az én penitenciám nem az olvasóforgatás,
3039 4, V | szívet. Az én penitenciám nem az olvasóforgatás, hanem a
3040 4, V | semmit sem hagytak számomra az emberek, s én azért nem
3041 4, V | azért nem gyűlöltem meg az embereket; itt élek idegenek,
3042 4, V | hanem azt kérdezem, hogy ki az az ember, aki itt lakik
3043 4, V | azt kérdezem, hogy ki az az ember, aki itt lakik a kunyhódban,
3044 4, V | miért nincs megkeresztelve az a gyermek? Lehetetlen, hogy
3045 4, V | Lehetetlen, hogy ne tudnád annak az embernek a nevét.~– Igen.
3046 4, V | sem mondom meg senkinek. Az ő életének is lehetnek titkai,
3047 4, V | lehetnek titkai, mint voltak az enyimnek. Az enyéimet elmondtam
3048 4, V | mint voltak az enyimnek. Az enyéimet elmondtam őelőtte,
3049 4, V | enyéimet elmondtam őelőtte, az övéi után nem fürkésztem
3050 4, V | fölneveltem, s mikor ő volt az egyedüli kincsem, drágaságom,
3051 4, V | nincs-e énnekem erős hitem az Istenben?~– Ne papolj te
3052 4, V | minduntalan a te hitedről. Az ilyen hitért a régi időkben
3053 4, V | boszorkányokat, s úgy égették meg az egész keresztyén világban.~–
3054 4, V | kiálta föl elbámulva az esperes. – S ki hozta neked
3055 4, V | veled együtt, s bemegyek az ajtón; hiszen zár sincs
3056 4, V | azt fogja mondani: „Ah! ön az, nagyságos Levetinczy Mihály,
3057 4, V | Mihály, királyi tanácsos úr!”~Az esperes kinyitotta a külső
3058 4, V | szólt kérlelő hangon az espereshez. – Hallgass meg
3059 4, V | meggyőzzelek, mennyire erős az én hitem az Istenben, hogy
3060 4, V | mennyire erős az én hitem az Istenben, hogy nem vagyok
3061 4, V | énnekem olyan nagy a hitem az Istenben, hogy éjente ezzel
3062 4, V | Arra a felfedezésre, hogy az a gyapotszőnyeg Brussából
3063 4, V | otthagyva a pokolnak és az ördögöknek martalékul az
3064 4, V | az ördögöknek martalékul az egész puszta szigetet és
3065 4, V | szigetet és veszendő lakóit. Az elátkozott helynek egy rossz
3066 4, V | Ráemlékezzél arra, amit ebben az órában hallottál!”~És mármost
3067 4, V | Kiválasztotta magának az öltönyt, amiben eltemessék,
3068 4, V | kell neki. Közelebb éri az édes anyaföld.~Kivezetteté
3069 4, V | Timárnak, s kivette kezéből az ásót, s maga kihantolta
3070 4, V | elkészítetted, most készítsd el az enyimet. Aztán ne rakjatok
3071 4, V | nem látszott semmi jel. Az őszi pókfonál mint egy ezüst
3072 4, V | azt egyformán mindenütt. S az ezüst szemfödélen milliárd
3073 4, V | gyémántként ragyogott a napban az őszi harmat.~De az ezüstös
3074 4, V | napban az őszi harmat.~De az ezüstös zöld róna közepén
3075 4, V | világ. Neki is készülni kell az útra. Vagy „ide”, vagy „
3076 5, I | visszatérjen a világba. Az igazi világba.~És Noémit
3077 5, I | Noémi nem is tudta, hogy mi az a tél abban a hazában, ahol
3078 5, I | nem maradhat többé egyedül az emberlakatlan szigeten.
3079 5, I | káröröm lidércfénye volt az.~Ha Athalie tudna valamit!~
3080 5, I | fölfedezni.~Marad egyedül „az engesztelhetlen gyűlölet”.~
3081 5, I | mégis rányitotta valaki az ajtót.~Bosszús arccal tekintett
3082 5, I | hogy akárki jön, azt még az ajtóból elutasítja; hanem
3083 5, I | kárörvendő villogás szemeiben, az a diadalmas gúnymosoly ajkain.~
3084 5, I | suttogá hevesen Mihály, betéve az ajtót, s kerekre felnyílt
3085 5, I | Hány éve már annak, hogy az ön házánál vagyok?~– Az
3086 5, I | az ön házánál vagyok?~– Az én házamnál?~– No igen.
3087 5, I | No igen. Amióta ez a ház az öné. Hat esztendeje annak.
3088 5, I | évben más kifejezést láttam az arcán. Az első évben a kínzó
3089 5, I | kifejezést láttam az arcán. Az első évben a kínzó féltést,
3090 5, I | nem imádkozik oly igazán az ön életéért, mint én!~Mihály
3091 5, I | valaki, aki önt szereti, az nem kívánhatja úgy, hogy
3092 5, I | a tekintetet látom önnek az arcán, amit a legelső évben.
3093 5, I | amit a legelső évben. Ez az igazi. – Szeretne ön tőlem
3094 5, I | nevetett. Hiszen Mihály volt az ő foglya.~– Sokat. – Mindent –
3095 5, I | előbb – Timéa hűtlen-e?~– Az.~– Ah!~– Még egyszer mondom:
3096 5, I | Ah!~– Még egyszer mondom: az! S ön meg fog győződni felőle
3097 5, I | hogy minek rágalmazzák az oltári szentképet.~– Hallgatok,
3098 5, I | én mégis beszélni fogok. Az ön szentképe mégis csak
3099 5, I | mégis csak leszállt végre az oltárrámából a földre, hogy
3100 5, I | bizalmasságával. Zófi asszony az én anyám.~Athalie megtörülte
3101 5, I | anyám.~Athalie megtörülte az ajkát a szó után: „anyám”,
3102 5, I | A besúgott könnyeknek az lett a következése, hogy
3103 5, I | asszony egy skatulyát hozott az őrnagytól a szentképnek,
3104 5, I | Hogy mi volt a dobozban, az nem olyan érdekes önre nézve,
3105 5, I | levélben. A dobozban volt annak az eltört kardnak a féldarabja
3106 5, I | markolattal együtt, mellyel az őrnagy vívott. Ez egy emlék.~–
3107 5, I | Zófi asszony vitte el.~– Az a válasz lehetett visszautasítás
3108 5, I | elmondani, hogy mi rosszat mível az asszonya. A cselédszobában
3109 5, I | sem rózsaszínű, itt lett az megírva önnek a saját íróasztalán,
3110 5, I | pecsétjével lezárva; s tartalma az is lehetett, hogy a kérdező
3111 5, I | örökre elutasíttatik. De nem az volt.~– Ki tudhatja azt?~–
3112 5, I | partról a másikra menni. Az ember azt hihetné, hogy
3113 5, I | hogy reszkettek a kezei az ön kezeiben? Ön nagyon rossz
3114 5, I | hazaérkezett. De ami ma nem lehet, az lehetne holnap, ha ön eltávoznék.
3115 5, I | alatti halászat megkezdődik. Az érdekes sport. Ön holnap
3116 5, I | míg valaki megzörgetné az ablakát, s azt mondaná: „
3117 5, I | nézd, itt fog lenni ma az a másik férfi, akit feleséged
3118 5, I | kapni, s nem kérdezi, ki az; hanem megöli elébb, ha
3119 5, I | szavakkal fordult Timárhoz, hogy az már kételkedni kezdett benne,
3120 5, I | hinni, hogy amit hallott, az csak mese; de alig árulta
3121 5, I | Maradjon ön. Én megfogadom az ön tanácsát, és mindent
3122 5, I | pedig szögletet képez. Ebbe az üregbe a folyosó felől lehet
3123 5, I | edények állanak, ritkán van az nyitva. De ha mindig tárva
3124 5, I | belőle semmit. Egyszerű szeg az, semmi más. Hanem aki birtokában
3125 5, I | kulcsnak egy fordítására aztán az egész szekrény nesztelenül
3126 5, I | Mire való volt e rejtek az ön atyjának?~– Úgy hiszem,
3127 5, I | azok egymás között. Ezen az úton igen egyszerűen és
3128 5, I | legmagasabb ajánlatnak? Az élelmezési kormánybiztosok,
3129 5, I | tudhatták, hogy titkaikat az érdekelt fél olyan közelről
3130 5, I | közelről hallhatja. Ezen az úton Brazovics úr sok, üzletéhez
3131 5, I | ő maga nagyon elgyöngült az asztal áldásai alatt, s
3132 5, I | vannak; a rejtek felől, mint az ajtószárny, kinyílik.~–
3133 5, I | ezt a kulcsot dobja bele az udvaron a mély kútba. Nem
3134 5, I | valamit beszélt hozzá, de az nem volt hallható beszéd,
3135 5, I | volt hallható beszéd, csak az ajkai mozogtak, csak a fogai
3136 5, I | a postakihordó elfogta az úton. Levelet hozott neki,
3137 5, I | levelet. Tengerentúlról jött az, rio-janeirói ügynöke küldé.
3138 5, I | olvasatlanul. Mit gondolt ő most az egész világ lisztkereskedésével!~
3139 5, I | üres szoba választotta el az üzleti irodának és hivatalnoki
3140 5, I | észrevétlenül jutott el az utcai szobába, s aztán leült
3141 5, I | utcai szobába, s aztán leült az ablak elé, és várakozott.~
3142 5, I | cifra jégvirágokat rajzolt az üvegtáblákra, se ki, se
3143 5, I | mint ahogy adózik a jobbágy az uralkodójának. Most már
3144 5, I | kiszínezte képzeletében az első, tanútalan találkozást
3145 5, I | A szégyen, a bosszúvágy, az irigység pokolbeli szomja
3146 5, I | hidegvérű bölcs kerül felül, az azt mondja: „Minek volna
3147 5, I | csábítójával együtt. Ez az okos ember eljárása. Nem
3148 5, I | ajánlott, készen ne tartsa az asztalán. Ki tudja, mire
3149 5, I | azt, melyik kerül felül; az orgyilkos bosszúálló-e,
3150 5, I | egy ilyen árnyék megállt az ablak előtt, s halk kopogtatás
3151 5, I | halk kopogtatás hangzott az ablaktáblán.~Timárnak úgy
3152 5, I | ismétlődött. „Megyek”, suttogá az ablak felé, s pisztolyát
3153 5, I | szép, halavány asszony.~Az egész úton nem talált szembe
3154 5, I | szembe senkit. Üres volt már az utca.~De egy sötét árnyat
3155 5, I | a félhomályban, s végre az utcaszegletnél besuhanva.
3156 5, I | tejüveggel födött lámpa az asztalon állt; Timéa a szobában
3157 5, I | ezt a súgást is meghallá. Az a fülke ott a szögletben
3158 5, I | abban? Egy kardmarkolat, az eltört pengével.~Az első
3159 5, I | kardmarkolat, az eltört pengével.~Az első tekintetre összerázkódott
3160 5, I | szemöldei összehúzódása az iszonyt fejezte ki. Azután
3161 5, I | Azután lassan kiderült az arca, s ismét olyan lett
3162 5, I | arca, s ismét olyan lett az, összeérő két vékony, fekete
3163 5, I | most mindjárt megcsókolja!~Az a kard is vetélytársa volt
3164 5, I | vágás után!~Most kopogtattak az ajtón, Timéa ijedten helyezé
3165 5, I | keze csuklójáig.~Ő jött be. Az őrnagy.~Délceg férfi volt.
3166 5, I | Mit kellett látnia?~Amint az őrnagy belépett a szobába,
3167 5, I | arca mélyen elpirult.~Igen, az alabástrom szobor tudott
3168 5, I | közéjük, mielőtt Timéának az ajkai is mondhatták volna
3169 5, I | mondhatták volna azt, amit az arca elárult…~De nem. –
3170 5, I | máskor. Hideg méltósággal int az őrnagynak, hogy foglaljon
3171 5, I | oly tiszteletparancsoló.~Az őrnagy egyik kezében tartá
3172 5, I | födélt, s kivette abból az odarejtett levelet.~– Önnek
3173 5, I | önnek a férjét”. Ez volt az ok, uram, mely engemet rábírt
3174 5, I | ön; mi összefüggése van az ön párbajának Levetinczy
3175 5, I | másra tér át, eltávozom.~Az őrnagy meghajtá magát gondolatterhes
3176 5, I | valahol?~– Nem figyeltem az arcára.~– Igaz, hisz ön
3177 5, I | Rólam ne beszéljünk.~– Ez az ember együtt szokott mulatni
3178 5, I | lassankint unalmassá válni. Az ember mindennap tudakozódott
3179 5, I | sarokba szorítottuk ezt az embert. Meg kellett tudnunk,
3180 5, I | egészen kíméletlenül fogok az emberemmel bánni. – Hallja
3181 5, I | kicsoda, azt nem tudjuk; hanem az bizonyos, hogy Levetinczy
3182 5, I | felkelt helyéről, odalépett az őrnagyhoz, és kezét nyújtá
3183 5, I | már tartósan ott maradt az. A nő úgy hevült annál a
3184 5, I | ki szíveik között áll.~Az őrnagy folytatá, ki hogy
3185 5, I | úgy tetszék neki, mintha az az ember minden szót egyenesen
3186 5, I | tetszék neki, mintha az az ember minden szót egyenesen
3187 5, I | egészen átváltozott annak az embernek az arca, mint mikor
3188 5, I | átváltozott annak az embernek az arca, mint mikor az ember
3189 5, I | embernek az arca, mint mikor az ember egy hunyászkodó ebnek
3190 5, I | hiszik Levetinczyről, hogy az egy gazdag ember, hogy híre
3191 5, I | megmutatom önöknek, hogy ez az ember, ez a Levetinczy,
3192 5, I | szép feleségétől, szökni az országától, szökni fog Európából,
3193 5, I | Én válasz helyett azt az embert pofon ütöttem.~Timár
3194 5, I | a leslyuktól; azt hitte, az ő arca kapja meg az ütést.~–
3195 5, I | hitte, az ő arca kapja meg az ütést.~– Mindjárt láttam,
3196 5, I | Mindjárt láttam, hogy ez az ember megbánta, amit beszélt,
3197 5, I | nem bocsátottam. Elálltam az útját. – Ön katona, kard
3198 5, I | útját. – Ön katona, kard van az oldalán, tudja, hogy mit
3199 5, I | A párbaj megkezdődött. Az ember úgy vívott, mint egy
3200 5, I | mint orvosunktól megtudtam, az ember elhagyta a várost;
3201 5, I | azután visszatette azt az asztalra, s némán nyújtá
3202 5, I | asztalra, s némán nyújtá kezét az őrnagynak.~Az őrnagy gyöngéden
3203 5, I | nyújtá kezét az őrnagynak.~Az őrnagy gyöngéden fogta két
3204 5, I | Köszönöm! – suttogá halkan az őrnagy. Timár talán nem
3205 5, I | s fejét tenyerébe hajtá.~Az őrnagy megszólalt:~– De
3206 5, I | határos a nevetségessel, az önnel való beszélhetést,
3207 5, I | nyerni, asszonyom! – szólt az őrnagy, felállva helyéből. –
3208 5, I | felállva helyéből. – Ha ez az ember egyben hazudott, úgy
3209 5, I | önhöz a kérdést, lehető-e az, hogy csak egy igaz szó
3210 5, I | mondtam el mindent, amit az az ember Levetinczyre szórt,
3211 5, I | mondtam el mindent, amit az az ember Levetinczyre szórt,
3212 5, I | halálával előzött meg? Mert ha az lehető, akkor nem tarthat
3213 5, I | vissza semmi tekintet, hogy az Isten irgalmára ne kérjem
3214 5, I | önt magával ragadja együtt az örvénybe valaki!~A forró
3215 5, I | biztosíthatom önt róla, hogy az az ember, akárki volt, akárhonnan
3216 5, I | biztosíthatom önt róla, hogy az az ember, akárki volt, akárhonnan
3217 5, I | amit kockáztat belőle, az, ha mind elveszne is bármi
3218 5, I | véletlen baleset miatt, az házának egy oszlopát sem
3219 5, I | Ah! mint égett Timárnak az arca ott a sötétben!~Az
3220 5, I | az arca ott a sötétben!~Az őrnagy felsóhajtott.~– Ön
3221 5, I | folytatá merész hangon az őrnagy –; de ha való az,
3222 5, I | az őrnagy –; de ha való az, amit én, becsületemre mondom,
3223 5, I | bosszút álltam: ha való volna az, hogy ön szenved, hogy ön
3224 5, I | másvilágon is vádolni fogja az Isten előtt. Véljék el!”~
3225 5, I | szólt szelíd, lágy hangon az őrnagyhoz –, hogy önnek
3226 5, I | tisztelem. Hagyja meg nálam ezt az érzést, és ne kérdje tőlem
3227 5, I | amit ma kérdezett. Fölhívom az egész világot, tudja-e valaki,
3228 5, I | Nézzen ön ide, uram! – szólt az őrnagyhoz, egy szekrénybe
3229 5, I | előtte. – Ismeri ön ezt az öltönyt? Ez azon köntös,
3230 5, I | Azt hitették el velem, ez az én menyasszonyi köntösöm
3231 5, I | a tőrdöfés halálos volt az én szívemen. Ezzel a gyógyíthatatlan
3232 5, I | szenvedéseimben. Én váljak meg attól az embertől, akinek rajtam
3233 5, I | egy egész világ vagyok, az egyetlen lény, mely őt az
3234 5, I | az egyetlen lény, mely őt az élethez köti; az egyetlen
3235 5, I | mely őt az élethez köti; az egyetlen arc, melynek láttára
3236 5, I | felderül? Én váljak meg attól az embertől, akit mindenki
3237 5, I | szeretet nélküli beteg szívet?~Az őrnagy eltakarta kezével
3238 5, I | indulat sugallta szavára az asszonynak. Hát az a másik
3239 5, I | szavára az asszonynak. Hát az a másik férfi ott a Szent
3240 5, I | György-kép háta mögött, hát az nem érezte-e magát úgy,
3241 5, I | érezte-e magát úgy, mint az a sárkány, melynek az arkangyal
3242 5, I | mint az a sárkány, melynek az arkangyal dárdáját torkába
3243 5, I | ragyogásában. Ha megvetné az egész világ, én örök tisztelettel
3244 5, I | lennék. Ha rabló volna, az erdőn laknám vele. Ha meg
3245 5, I | együtt ölném meg magamat…~(Mi az? Sír az a sárkány ott azon
3246 5, I | meg magamat…~(Mi az? Sír az a sárkány ott azon a képen!?)~
3247 5, I | szeretett, azt mondanám: „az Isten áldja meg azt, aki
3248 5, I | saját lelkemnek idebenn.~Az őrnagy „is” zokogott.~Timéa
3249 5, I | látott ön?~Athalie volt az.~Timár félretolta a sötét
3250 5, II | II. AZ ELSŐ VESZTESÉG~Futni, de
3251 5, II | hová? Ez most a kérdés.~Az órák tízet vernek a városban,
3252 5, II | lehet jutni anélkül, hogy az ember valamennyi jegyszedőt
3253 5, II | se eresszék át a jégen.~Az ugyan meglehet, hogy amit
3254 5, II | terjedve a városban, hogy az arany ember késő éjjel egyedül,
3255 5, II | sötétben még jobban rátalálnak az üldöző rémek.~Hogy elpirult
3256 5, II | üldöző rémek.~Hogy elpirult az alabástrom arc!~Tehát mégis
3257 5, II | napja hiányzik.~A házasság az örök tél rá nézve, az örök
3258 5, II | házasság az örök tél rá nézve, az örök éjsarki tél.~És e szerencsétlen
3259 5, II | összetöri annak a fején, ki az imádott nő férjét rágalmazni
3260 5, II | aláznia fejét, hogy azt az embert, kit gyűlölt mint
3261 5, II | éhenkórászt, aki felszedegeti az élelmezési ügyekben elhullott
3262 5, II | Maga fölött! Anélkül, hogy az emelkedett volna.~És Timéa
3263 5, II | volna.~És Timéa szereti ezt az embert, és boldogtalan az
3264 5, II | az embert, és boldogtalan az is, ő is.~Mind a kettőjük
3265 5, II | boldogtalanságának egy oka van: az, hogy Timár „arany ember”.~
3266 5, II | engem.”~Nem igaz! Te voltál az úrnő, ő volt a szolga. A
3267 5, II | rajtam kívül! Én vagyok az egyedüli arc, melynek láttára
3268 5, II | szenvedj együtt velem!” Ez az angyalok kegyetlensége.~
3269 5, II | hát Noémi!~Mit csinál most az a puszta, lakatlan szigeten,
3270 5, II | egy kis félénk gyermekkel az ölében, miről gondolkozik
3271 5, II | ölében, miről gondolkozik az most? Nincs, aki egy vigasztaló
3272 5, II | nő, mily átkozottul bűnös az, aki mindkettőjüknek ily
3273 5, II | mondott is ilyeneket már, akit az őrnagy ezért arcul ütött,
3274 5, II | tengerésztiszt? Ki lehet ez az ő ellensége? Nem lehet megtudni,
3275 5, II | súgja neki, hogy ez elől az ember elől jó volna elfutni.~
3276 5, II | elfutni.~Futni! Hiszen ez az ő folytonos ösztöne. Nincs
3277 5, II | etetik, elindul gyalog előre az országúton. Úgy sarkantyúzza
3278 5, II | név a hajótörés rá nézve.~Az óceánban egy meleg folyamár
3279 5, II | meleg folyamár tódul fel az egyenlítőtől a sarkvidékig,
3280 5, II | sarkvidéktől jéghegyek úsznak alá az egyenlítőig: Timár arra
3281 5, II | öngyilkosok szerelmi bú miatt. Az üzleti gond az az áldott
3282 5, II | bú miatt. Az üzleti gond az az áldott lábvíz, mely elvonja
3283 5, II | miatt. Az üzleti gond az az áldott lábvíz, mely elvonja
3284 5, II | bontogatta fel és olvasta végig az üzleti leveleket. Mind szerencsés
3285 5, II | odaadja, arannyá válik. Az üres papiros értékessé lesz,
3286 5, II | mindennek a roppant sikernek mi az alapja?~Egy titok, amiről
3287 5, II | pedig jó cimbora. Látott az egyebet is.~Tehát a világrendnek
3288 5, II | is.~Tehát a világrendnek az a hypomocliona, hogy az
3289 5, II | az a hypomocliona, hogy az elkövetett bűn ne legyen
3290 5, II | nagyság, erény.~Lehetetlen az!~Mihály érezte azt, mert
3291 5, II | hamuvá kell lenni, mert ez az igazság a nap alatt! És
3292 5, II | semmivé lenni; odaadta volna az egészet, azért, hogy azt
3293 5, II | fel ne bírjon kelni arra az egyedül boldogító életre,
3294 5, II | Noémi – és a kis Dódi. Mikor az első kis Dódi meghalt, akkor
3295 5, II | akkor megtudta, hogy mi volt az rá nézve. Most a másodiknál
3296 5, II | mely nem mozdul onnan, az Timéa. Koldusasszony kisgyermekével
3297 5, II | tépni a sírról: ez Noémi. Az élve eltemetett úgy erőlködik,
3298 5, II | és gazdagság alapja lett az is.~Most jutott eszébe,
3299 5, II | üzletfőnök írta azt is, ki az elébbi kedvező tudósítást.~
3300 5, II | bennünket. Nem tehetünk róla. Az ember éveken át oly hűségesnek,
3301 5, II | hagyta kamatoztatni. S ez az ember a legnagyobb csaló
3302 5, II | prokuravezetéssel, úgyhogy az eddig kiderült kár felmegy
3303 5, II | veszteségnél sokkal érzékenyebb, az azon általa elkövetett csalás,
3304 5, II | elkövetett csalás, hogy az utóbbi években az ön által
3305 5, II | hogy az utóbbi években az ön által küldött lisztet
3306 5, II | visszaszerezni.”~Ez hát az első csapás, gondolá magában
3307 5, II | Timár. És a legérzékenyebb az üzletek nagy emberére nézve.
3308 5, II | tanácsosi rangját kapta.~Az a fényes épület omlott össze,
3309 5, II | való ismeretség vitte erre az útra. Idegenekre nézve ez
3310 5, II | rögtön elfogattuk őt, azonban az ellopott pénzből semmit
3311 5, II | sokáig fog várhatni; mert az itteni törvényszék tizenöt
3312 5, II | olvasni a levelet; ledobta az asztalára. S aztán felkelt,
3313 5, II | vigasztalanul tűrni tizenöt évig az égető örök napot, és szidalmazni
3314 5, II | Számítottál rá, hogy ezt az embert az alkalom gonosztevővé
3315 5, II | Számítottál rá, hogy ezt az embert az alkalom gonosztevővé fogja
3316 5, II | tengerein keresztül!~Nem volt az a szoba éjszakára fűtve:
3317 5, II | fűtve: hideg volt benne, az ablakokon zúzmarás jégvirág,
3318 5, II | hogy akihez ő hozzáér, az mind boldoggá lesz: még
3319 5, II | Átok és szenvedés terem az ő öt ujjának a helyén!~Szerencsétlenné
3320 5, II | csalárdul.~Szenved és nyomorult az a másik nő, kinek szerelmét
3321 5, II | találni a világon.~És ez az ember tizenöt évig fogja
3322 5, II | végigolvassa a tudósítást. Az utóirat egy nappal későbbi
3323 5, II | innen!~Még éjszaka van, az éji őr odakinn egy órát
3324 5, II | úgy a sötét éjszakától és az ismeretlen jéghídtól, mint
3325 5, II | nem gyújtott-e meg valamit az eldobott levéllel. Visszatér.
3326 5, II | sötét lesz. Akkor indul neki az éjszakának. Míg előszobáján,
3327 5, II | míg folyosóján végigmegy, az a névtelen rém jár előtte,
3328 5, II | keblét könnyebbülve, mikor az utcára kijutott.~Itt visszatér
3329 5, II | azalatt. Léptei alatt csikorog az, amint a Dunapart felé siet,
3330 5, III | Timár úgy számította ki az átkelési tervét, hogy amint
3331 5, III | annak a tetején meglátszik az ő nyaralója; egyenesen annak
3332 5, III | nyaralója; egyenesen annak veszi az irányát.~Csakhogy jött valaki,
3333 5, III | számítását megrontotta: az volt a köd. Ő csillagos
3334 5, III | utat keresni, oly sűrű lett az, hogy nem látott három lépésnyire.~
3335 5, III | visszafordul, s igyekszik az elhagyott partot újra megtalálni;
3336 5, III | akart jutni a túlsó partra.~Az éj különben is sötét volt;
3337 5, III | Semmi neszt nem vehetett ki az éjszakában. Kétségtelen
3338 5, III | Csakhogy a sötétben és a ködben az ember éppen azt nem tudja,
3339 5, III | kiszámítása dacára félretéríti az egyenes vonalból, zeg-zug
3340 5, III | fölött jár. Érzi, hogy fárad. Az éjjel nem aludt, s egész
3341 5, III | harangszót halljon.~Szép irónia az is a sorstól, hogy az istenes
3342 5, III | irónia az is a sorstól, hogy az istenes harangszó, amely
3343 5, III | istenes harangszó, amely szól az igazhivőknek, még a pogány
3344 5, III | kívánatos, s a szökevény, az istenkerülő úgy hallgatózik
3345 5, III | féljobbot csinálva folytassa az előrehaladást, mert akkor
3346 5, III | látatlanul röpködtek el fölötte.~Az volt az utolsó reménysége,
3347 5, III | röpködtek el fölötte.~Az volt az utolsó reménysége, hogy
3348 5, III | egy fehér, fénytelen arc az égen, mint a nap árnyéka.
3349 5, III | ezúttal jól számította ki az irányt; nemsokára a sűrű
3350 5, III | hozzá, akkor látta, hogy az egy malom.~A jégtorlasz
3351 5, III | menjen be ebbe a malomba. Az ajtaján fel volt pattanva
3352 5, III | jégtorlat rázkódásától, s az ajtó tárva-nyitva állt.
3353 5, III | fáradságát szaporították az út akadályai; gyomra üres,
3354 5, III | Kétségtelenül a legkényelmesebb neme az öngyilkosságnak. De neki
3355 5, III | van ezen a világon. Még az ő órája nem jöhetett el.~
3356 5, III | jöhetett el.~Mit mondanának az emberek, ha másnap itt találnák
3357 5, III | éjszaka. A sóhajt, mely az égre szállna, elnyeli a
3358 5, III | felleg, s nem bocsátja odább.~Az ember el van hagyatva minden
3359 5, III | nyomokat észrevette Timár. Az emlősök legparányibbja kivezette
3360 5, III | partra.~Ott azután rátalált az országútra, s azon át a
3361 5, III | másnap reggelre készülnek az első fogáshoz a jégen. Vincellérjét
3362 5, III | tartson készen.~Galambos, az öreg halászmester igen jó
3363 5, III | előjele van e kecsegtetésnek?~Az egyik jó jel az volt, hogy
3364 5, III | kecsegtetésnek?~Az egyik jó jel az volt, hogy a Balaton korán
3365 5, III | korán befagyott, ilyenkor az ívás előtti időkben a halak
3366 5, III | halak nagy tömeggel jönnek az öbölbe. A még jobb jel pedig
3367 5, III | öbölbe. A még jobb jel pedig az, hogy Levetinczy úr maga
3368 5, III | a fogaskirályt is.~– Mi az a fogaskirály?~– Az egy
3369 5, III | Mi az a fogaskirály?~– Az egy vén fogas, amit minden
3370 5, III | Mikor a víz színén úszik, az ember azt gondolná, hogy
3371 5, III | ablakokon besüt a hold. Tehát az idő kitisztult.~Gyorsan
3372 5, III | megragadó látvány, kivált az első napokban.~Az óriási
3373 5, III | kivált az első napokban.~Az óriási tó nem úgy szokott
3374 5, III | kristály, s reggelre ott van az egész vízen a sima, tündöklő
3375 5, III | csoportban voltak, körbe álltak, az öreg halászmester rákezdé
3376 5, III | énekszóval megcsalni?~Pedig az az ének két mérföldnyire
3377 5, III | énekszóval megcsalni?~Pedig az az ének két mérföldnyire is
3378 5, III | kezdett, a hold elsápadt, s az ég egész hosszában rózsaszínű
3379 5, III | rózsaszínű kezdett lenni, mire az óriási jégtükör is csodálatosan
3380 5, III | élesen kétfelé volna osztva, az egyik része violaszín és
3381 5, III | pompája növekedik, amíg az ég egyre világosul; a skarlát,
3382 5, III | egyre világosul; a skarlát, az arany az égen megkétszereződik
3383 5, III | világosul; a skarlát, az arany az égen megkétszereződik a
3384 5, III | mozgó hullámtükör; mert az olyan, mintha két igazi
3385 5, III | tündéri hárfáról; emlékeztet az a Memnon-szobrok zengő sziklájára,
3386 5, III | csillámló repedés támad az eddig üveg módra átlátszó
3387 5, III | irányban összevissza pattog az egész óriási jégtábla, míg
3388 5, III | bizony hevesen kezd dobogni.~Az egész jéglap szól, beszél,
3389 5, III | összekeverve. Egy-egy pattanás az ágyúdörejhez hasonlít, s
3390 5, III | kedélyében helyet talált az a gondolat, hogy ami él,
3391 5, III | a gondolat, hogy ami él, az öntudattal is bír. A szél,
3392 5, III | tűzaknát vetettek volna fel. Az egész jégtábla megrendül
3393 5, III | természettünemény kábító hatása alatt.~Az odaérkező halászok zavarták
3394 5, III | jég megint összecsukódik. Az is éppen ilyen zengéssel,
3395 5, III | nagy a szél ereje, hogy az elvált jég két szélét harántosan
3396 5, III | a víz színét.~Délre járt az idő, mire a halászathoz
3397 5, III | munka.~Először is abban az öbölben, melybe a halászok
3398 5, III | mindenfelé elszórt jégkockákra, az olyan, mintha ezernyi gyémántóriás
3399 5, III | harmadik legény áll, s ugyanezt az utat teszi meg a négyszög
3400 5, III | léknél.~Ekkor a háló, melyet az alsó végén levő ónsúlyok
3401 5, III | most tartja őket elzárva az idegen elemtől, de nem annak
3402 5, III | de nem annak lakóitól, az emberektől.~A jég csak vesztükre
3403 5, III | befúrni magát izmos farkával az iszapba, hogy a háló alatt
3404 5, III | összeszorított haltömeg törekszik az egyedüli nyílás felé. Az
3405 5, III | az egyedüli nyílás felé. Az a halála.~Mindenféle alakú
3406 5, III | menekülés.~Három halászlegény az öreg halászmesterrel nagy
3407 5, III | kilökik a jégre, ahol aztán az idomtalan test meztelen
3408 5, III | vízből; tiszta ezüstfehér az egész, szétnyitott torkában
3409 5, III | ütközetet harcolt vele. Az ütközet ugyan mind a hal
3410 5, III | lehetett hova állni tőle, hogy az ember el ne csússzék bennük.~–
3411 5, III | pofon vágta a farkával azt az egyik legényt úgy, hogy
3412 5, III | akkor megszűnt élni.~Ennek az egynek a kézre kerítése
3413 5, III | volt a halászok közt, mint az egész gazdag fogás. Régen
3414 5, III | mindegyiknek a gonosz halpusztító. Az a rossz szokása, hogy csak
3415 5, III | No, nagyságos uram, ezt az egyet elküldjük a nagyságos
3416 5, III | eszik.~Mihály megdicsérte az ötletet, s biztatást adott,
3417 5, III | adott, hogy meglesz érte az áldomás.~Mire a fogással
3418 5, III | is vége volt már, de csak az égen, de nem a jégen.~A
3419 5, III | jégen most kezdődött még az élet.~A szomszéd falvakból,
3420 5, III | is nyereségük van. Ezzel az egy húzással valami háromszáz
3421 5, III | jó estét akart szerezni az összegyűlt népségnek. Lehozatott
3422 5, III | valami mesterség, amit csak az ért, akinek tudománya van
3423 5, III | cimbalmának, s rárántja az uraság nótáját:~„Jaj, de
3424 5, III | a húr!~Majd megfizet ez az úr?”~S ahol cigány van,
3425 5, III | világlottak a jégtükrön az örömtüzek.~A mulatság a
3426 5, III | részletével együtt; végezte az esti mulatság leírásával;
3427 5, III | szoktak azok írni, akik az öngyilkosság tervével vajúdoznak.~
3428 5, III | levitte azt a kocsisnak.~Az öreg halász még akkor is
3429 5, III | jégen a tüzeket – mondta az öreg, pipáját meggyújtva –,
3430 5, III | mind előjön, s körülhasalja az öreg lékünket, s ott halászik
3431 5, III | felébredek. Olyankor majd kilépek az erkélyre, s kilövöm a puskámat;
3432 5, III | halász is, s istennek ajánlva az urat, hazakullogott.~A süket
3433 5, III | vincellér, Timáron kívül az egyedüli élőlény e háznál,
3434 5, III | pihenést keresett.~Hisz az is pihenés, ha az ember
3435 5, III | Hisz az is pihenés, ha az ember téli hideg éjszakán
3436 5, III | Berenice, a hű feleség!~Az ember bámul, és nem gondolkozik.
3437 5, IV | RÉM~A csillagok ragyogtak az égen, a csillagok ragyogtak
3438 5, IV | idege elzsibbad.~Nem ismeri az előtte álló alakot…~… És
3439 5, IV | És mégis tudja, hogy ki az.~Hideg éjszakán, a vak köd
3440 5, IV | látvány kedvéért lett volna az odavarrva. A posztó zöld
3441 5, IV | voltak jobb állapotban. Elöl az orraiknál szétvált a varrás,
3442 5, IV | fél szemet eltakarja.~Ez az alak mondta Timárnak azt,
3443 5, IV | Jó estét, uram!”~– Ki az? – kiálta rá Timár.~– Ej,
3444 5, IV | szólt gúnyos nyájaskodással az idegen.~– Krisztyán! – suttogá
3445 5, IV | Krisztyán! – suttogá Timár.~– Az, az! A maga kedves Tódorkája.
3446 5, IV | suttogá Timár.~– Az, az! A maga kedves Tódorkája.
3447 5, IV | A maga kedves Tódorkája. Az egyetlenegy Krisztyán Tódor.
3448 5, IV | leghamarább akarok – szólt az ágrólszakadt –, ezt a dupla
3449 5, IV | nehogy eszébe jusson önnek az a szavam, amivel legutolsó
3450 5, IV | elfáradtam, s messziről jövök. Az ekvipázsom cserbenhagyott,
3451 5, IV | cserbenhagyott, s egy részét az útnak gyalog kellett hátrahagynom.~–
3452 5, IV | már nagyon magán viseli az időjárás viszontagságainak
3453 5, IV | kezével egyenkint fölemelgeté az öltönydarabokat, s műbíráló
3454 5, IV | s azt is odaveté neki.~Az országkerülő elkapta azt
3455 5, IV | nagyságod előtt. – De hát mi az ördögért nagyságoljuk mi
3456 5, IV | abba a világrészbe, ahonnan az „asszonymérget” idehozták
3457 5, IV | valahogy csak el lesz téve az útból.~Timár csüggedten
3458 5, IV | hogy ellentmondjon neki.~Az a felülkerült gonosztevő
3459 5, IV | a sok pénzedet? Mi volt az neked? Polyva! Számítottál
3460 5, IV | drága betegségekben, amiket az Indiákon a fájáról lehet
3461 5, IV | annál nagyobbnak lássék az összeg. Az egész alig tesz
3462 5, IV | nagyobbnak lássék az összeg. Az egész alig tesz százezer
3463 5, IV | szép szemeik vannak ott az asszonyoknak, nem is sokallnád
3464 5, IV | ömledezésekhez kezdett.~– Hanem hát az a te ostoba ügynököd odaát,
3465 5, IV | gézengúzok elítéltek engem ezért az ifjúkori botlásomért, képzeld,
3466 5, IV | vassal a lapockámra sütötték az akasztófa bélyegét.~A szökevény
3467 5, IV | lélekkínzó kíváncsisággal nézte az égetett bélyegnyomot a nyomorult
3468 5, IV | hálótársam. Csak illő, hogy az ember ilyen hosszú időre
3469 5, IV | vakulj meg!” felelt rá az öreg.~Ekkor megszólítom
3470 5, IV | eredetileg, hogy »Krisztyán«?”~Az öreg rám bámult iszonyúan,
3471 5, IV | Képzeld, cimborám! Feltaláltam az apámat, az én rég elveszett
3472 5, IV | Feltaláltam az apámat, az én rég elveszett apámat
3473 5, IV | csodálatos utakon vezérelte az egymástól rég elszakított
3474 5, IV | és bort.~A vendég odaült az asztalhoz, térdei közé fogta
3475 5, IV | rá, pattintva a szájával az ivás után, mint ínyencek
3476 5, IV | kiknek nagyon jólesett az a korty. És aztán beszélt
3477 5, IV | gyöngéden fejemre ütve az öklével: „Hát te, akasztófáravaló,
3478 5, IV | hasonló kérdést intézzek az én életem okozójához. Mondám
3479 5, IV | nevű uraság pénzéből. „Hát az hol lopta ezt a sok pénzt?”
3480 5, IV | ezt a sok pénzt?” volt rá az öregem megjegyzése. Mondám
3481 5, IV | megjegyzése. Mondám neki, hogy az nem lopja a pénzét, mert
3482 5, IV | nem lopja a pénzét, mert az igen derék, nagy birtokú
3483 5, IV | földesúr, hajóhadtulajdonos. Az öregem nézete e tárgyban
3484 5, IV | tárgyban javíthatatlan maradt. „Az mindegy! Akinek pénze van,
3485 5, IV | mindegy! Akinek pénze van, az azt mind lopta. Akinek sok
3486 5, IV | aki nem maga lopta, annak az apja, a nagyapja lopott.
3487 5, IV | huszonhárom olyan, amiért az ember a gályára kerül.”
3488 5, IV | gályára kerül.” Látva, hogy az öregemet nem bírom jobb
3489 5, IV | De hát hogy hozott téged az ördög össze ezzel a Timárral?”~
3490 5, IV | a dolgot.~„Ismertem ezt az urat, mikor még szegény
3491 5, IV | rendőrség megbízásából, s az éppen Timár hajóján szökött
3492 5, IV | Magyarországba.”~Ennél a szónál az öregem felhúzta a koponyája
3493 5, IV | vágott serték úgy álltak az ég felé, mint a majom szőre.~„
3494 5, IV | azt a basát?” mordult rám az öreg.~„Ali Csorbadzsinak.”~„
3495 5, IV | ordított fel, nagyot ütve az öklével a térdemre: azt
3496 5, IV | őt talán?”~Erre megrázta az öreg a fejét haragosan,
3497 5, IV | Elmondtam neki a dolgot.~„Az ogradinai szigetnél ráakadtam;
3498 5, IV | basa nélkül érkezett meg. Az útközben hirtelen meghalt,
3499 5, IV | bizonyította be Timár.”~„S az a Timár akkor szegény ember
3500 5, IV | szegény ember volt?” kérdezé az öregem.~„Akár magam.”~„Mostan
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4307 |